Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-25 / 13. szám

.GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" A .NYIRVIDÉK' MELLÉKLETE tápanyagok teljes pótlásával betrágyázhatjuk. Káli só helvett közönséges fahamut is használhatunk, mely mintegy 8—10% kálit tartalmazván, csekély költséggel megszerezhető, 3 q hamuval komposzt trágyánkban a a káli-hiányt fedezhetjük. Az egyenletesen összekevert, porhanyó komposzt trágya méltán megérdemli az általános trágya minősítést mert nem csak chemiai alkatrészekben gazdagítja a talajt, hanem fizikai sajátságaiban is kedvezően módosítja, jelentékenyen javítja. A szőlő trágyázására befedéskor mély barázdákat kell húzni, melyekbe a komposztot legczélszerübb őszszel befektetni, hogy a téli havazás és tavaszi esőzésekkel az oldható részek a gyökérzethez jutván, rendeltetésének már az első évben is megfeleljen. Ezen trágyázási eljárást a szőlő birtokosok ügyeimébe a legmelegebben ajánljuk. A Budapest-Kőbányai sertésüzlet állapotáról az 1887. évben. (Az PIbö magyar sertéshizlaló részvénytársaság XVIII. évi jelentése.) Visszapillantást vetve az 1887. évi kőbányai sertésüzlet forgalmára, arról jelentésünket az alábbiakban összefoglalva terjesztjük a t. olvasó elé. Januárhó első felében az üzlet a deczemberhóban jegyzett árak lényegtelen változásával lanyha hangulattal indult, mert kész áruban még szükségleten felüli készletekkel rendelkeztünk. E hó második felében azonban a késre érett sertések állománya C3Ökkenvén, az árakban kilogrammonként 2-3 krnyi javulás állott be és az üzlet irányzata határozottan szilárdult. Február havában mindjárt a hó elején az árak gyorsan emelkedtek, mert hizott sertésekben általában hiány állott be és az élénk kereslet kielégítést nem nyert. E hó második fele, csökkent kiviteli szükséglet következtében, csendesebb irányzatot követett és hóvégével kis árcsökkenés állott be. Márcziu3 eleje az üzleti viszonyokban változást nem mutat föl, a hangulat csakis e hó vége felé vált kellemesebbé és az áraknál Í3 némi javulás vala észlelhető. Áprilisban az üzlet igen szilárd volt és az árak e hó első hetében érték el ez évben a legnagyobb magasságot, daczára annak, hogy külföldre alig vitetett ki valami s csakis a belföldi fogyasztásra valánk utalva, mert akkortájt a zsír- és szalonna-készletek is apadtak, és e czikkekben a speculatió élénkebb részt vett. Május elejével érett áru kevésbbé kerestetett, a szükséglet inkább könnyebb sertések felé fordult, melyek árai emelkedtek, mig zsirfajták kis árcsökkenést szenvedtek. Időnkint kellemesebb irányzatú üzlet is mutatkozott, azonban a hó vége felé, a kivitel teljes pangása miatt, a hangulat és árak nyomottak voltak. Junius derekáig a viszonyok alig szenvedtek lényegesebb változást, mi csakis a hizott sertések szűk készleteinek volt tulajdonitható. E hó végén Szerbia és Romániából sertések nagyobb számban hozattak föl piaczunkra, az árak lanyhult üzlet mellett, jelentékenyebb esést szenvedtek, mihez tetemesen azon körülmény is hozzájárult, hogy Németországból a bécsi vásárra ez időben 500 darab mecklenburgi sertés hajtatott föl, a melyek az ottani árakra erős nyomást gyakoroltak. Julius kedvezőtlen kilátások mellett kezdődött, a kivitel még mindig pangott, a belföldi fogyasztás aránylag apadt és az üzletben depressio állott be, az áresés ekkor legjelentékenyebb volt. A hó második felében csendes irányzat mellett kedvezőbbre fordult az üzlet. Augusztus elején az üzlet, nagyobb kinálat követ keztében, lanyha irányzattal indult; ebben változást csakis e hó második felében beállott élénkebb külföldi kereslet okozott. A hangulat szilárdult és az árak kissé javultak. Szeptemberhó 2-án az oppelni birodalmi kormányzóság egy rendeletével a sertéskivitelt Németországba akként korlátolta, hogy Oderbergen át magyarfajta sertések belépését, de csupán Kőbányáról a hét egyik napján engedte csak meg. Ezen intézkedés piaczunk, de általában hazánk sertéskereskedelmére első pillanatra bénitólag hatott ugyan, de az üzlet, mert Bodenbachon át a kivitel szabad volt és maradt, e hó második felében az augusztus végén jelzett határok között mozgott. Októberben a zsirárak gyors emelkedése nagyobb belföldi fogyasztást idézett elő, de kivitelünk is e hóban volt a legélénkebb, mindazonáltal kiválóbb momentumokat nem jegyezhetünk föl, mert hizott sertésekben igen nagy készletek álltak rendelkezésre, amelyek tömegesen kináltattak. Novemberben a lanyha időjárás szintén nem engedett meg nagyobb üzérkedést, csakis a hidegebb idő beálltával, mikor is a szalonna-, zsir- és szalámiké^zitők a gyártást megkezdhették, mutatott az üzlet kedvezőbb képet, de nagyobb árhullámzást nem. Deczemberhó általánosságban kedvező lefolyású volt s daczára a csekélyebb kivitelnek és nagy havazások okozta forgalmi akadályoknak, kellemes hangulattal és emelkedett árakkal záródott. A fennfoglaltakban iparkodtunk az 1887. évi sertésüzlet lefolyásáról chronologikus sorrendben az eseményeket hűen vázolni. A lefolyt üzletévben árjegyzésünk a mult évinél sokkal kedvezőbb, mert az év olajén jegyzett 41—43 krról az év végéig 46—47 krra emelkedtek. Az ez évi sertésüzlet kedvezőbb lefolyására a zsirés szalonna üzlet jelentékeny befolyást gyakorolt, mert ez évben mindjárt annak elején a szalonna- és zsír-termelés, az elmúlt év kedvezőtlen conjuncturái következtében, a minimumra reducáltatott. ugy hogy az aratás előtt beállott nagyobb keresletnek éa kívánalomnak alig volt lehetséges megfelelni. Ezen czikkek gyorsan emelkedett árainak éB azon körülménynek, hogy nagyobb áresés nem állott be, köszönhető főleg az, hogy belföldi fogyasztásunk sertésekben constante nagyobb volt, mint az előző évben éa sertés-áraink nagyobb hullámzásoknak alávetve nem voltak, továbbá, hogy az elmúlt esztendő árainál sokkal magasabb niveaun tartották magukat. Ez évben tehát nem a sertésárak változásai szabályozták a zsirés szalonnaárakat, mint tavaly, hanem helyesen megfordítva az utóbbiak az elsőket. A hizlalás eredménye ez évben a mult évinél sokkal kedvezőbb volt és tenyésztőink is terméküket jobban értékesítették. Külföldre piaczunkról ez évben eleven sertés közel 50%-al kevesebb vitetett ki, mint az előző évben. Kivitelünknél mutatkozó e jelentékeny hiány a Németországba kivitt sertéseknél tűnik ki és ha az okokat kutatjuk, akkor első sorban a kivitel ily nagymérvű apadását azon körülményben kell keresnünk, hogy Németországban a zsirsertések ára, daczára annak, hogy Dániából a sertések behozatalát eltiltotta, csökkentek, s csakis a soványabb húsos sertések fizettettek jobban. Minden esetre a német mezőgazdák már is azon helyzetbe jutottak, hogy az eddigi nagymérvű sertéabehozatalt nemcsak nagy részben nélkülözbetővé tenni és az ország fogyasztási szükségletét saját termékükkel fedezni képesek, ezenfelül sertéskivitelük részére Belgium, Francziaország, Hollandia és Helvétiát is megnyerték. Az árak csökkenését Németországban legjobban bizonyítani látszik azon körülmény is, hogy ez évben egy német kivivő, ki Kőbányán állandóan tartózkodik, a bécsi piaczra 500 drb mecklenburgi sertést hozott s azokat, daczára a jelentékeny szállítási kiadásoknak, állítólag jól értékesítette. Igaz ugyan, hogy több szállítmány Németországból a fennt jelzettnél nem hozatott Ausztria-Magyarországba, mert kitűnő zsirsertésünkkel a mecklenburgi sertések a versenyt uem állták ki, de mindenesetre már ezen kísérlet is elegendő, hogy a mérvadó körök figyelmét e helyen arra felhívjuk, hogy a hazai mezőgazdaságunk egyik jelentékeny termelési ágát, a sertéstenyésztést és ezzel kapcsolatban sertéskereskedelmünket, ha Németországgal vám és kereskedelmi szerződés köttetnék, kellőleg megóvják. Tapasztaljuk lépten-nyomon azt is, hogy Németország sertéskivitelünk elé mindenkor akadályokat gördít, ha neki megfelel, valamelyik belépi állomáson át a bevitelt korlátolja, tette ezt szeptember 2-án kiadott rendeletével további intézkedésig, amikor is a gácsországi sertések között állítólag uralkodott körömfájás miatt Magyarországból a sertésbevitelt Oderbergen át, de csak Kőbáuyáról, a hét egyik napján engedte meg. A » Deutsche Fleischer-Zsitung* szerint a Magyarországból a berlini piaczra felvitt sertéseket az árúcaarnokban a belföldi gyanús és beteg sertések aklaiba zárják, s ha esetleg egy ily csapat ott infisciáltatik, akkor a betegség behurczolása a magyar fajtáknak tulajdoníttatik, s ez elegendő ok azután arra, hogy a legszigorúbb intézkedések léptettessenek ellőnünk életbe, és ott is szakemberek nyilatkozata szerint kitűnőnek ismert termékünk alaptalanul gyanusittatik. Másodsorban kivitelünk apadása azon körülménynek is tulajdonitható, hogy a piaczuukon jegyzett árak, a külföld alacsonyabb áraival szemben meg nem feleltek. Ily viszonyuk mellett Olaszország is már lebruárhóban a kivitelt beszüntette és csakis Bzeptemberhóban jelent meg ismét piaciunkon; Németországba a kivitel a magas vámok mellett szintén ki nem fizette magát. Bénitólag hatott kivitelünkre az általánosan, de különösen Németországban uralkodott elzárkózási vámpolitika, amely a kereskedelem és forgalom előbbeni kiterjeszkedését és fejlesztését úgyszólván teljesen megakadályozta. Az áralakulásra Németország túlfeszített védvámrendszere sertéseinél a várt eredményt nem tünteti föl, mert az elmúlt évben az árak igen alacsonyak voltak s a tapasztalat mutatja azt, hogy a túlfeszített védvámrendszer gyors árszabályozást sem képes előidézni, sőt azt akadályozza, jótékony hatással arra csakis a szükséglet és termelés közötti helyes arány van, amely helyes aránynak és még egy máa körülménynek, a melyről az érdekeltek úgyis tudomással bírnak, köszönhetjük mi főleg azt, hogy áraink, daczára jelentéktelen kivitelünknek ez évben kielégítettek. Elmúlt évi jelentésünkben felemiitettük volt azt, hogy áraink szabályozására csakis egy a vidék által támogatott főpiacz, amelynek közvetítő szerep jut, van kedvező hatással. Ezen állításunkat legjobban a lefolyt üzletév igazolja, mert ha a vidék kőbányai főpiaczunk közvetítését veszi igénybe, készleteit sokkal jobban értékesítheti. Kőbányára az elmúlt évhez kép;st 107,000 drb sertéssel kevesebb hozatott föl, melyek nagyobbrészt közvetlenül Bécsbe irányittattak. Ismeretes tény az, hogy Bécs sertéspiacza csakia helyi érdekű jelleggel bir, s heti fogyasztása a 6000 drb sertést túl nem haladja, ha tehát az érintett mennyiségnél ott több sertés van, az árak érzékeny nyomást szenvednek. Azok, kik a bécsi piacz e viszonyait nem ismerve és egy-két kedvező eredmény által felbátorítva, sertéseikkel oda fölrándultak, bátran állíthatjuk, hogy portékájukat az elmúlt évben kedvezőtlenebbül értékesítették mint azok, kik egy kereskedelmi piacz minden előföltételeivel biró főpiaczunkat látogatták meg. Jövőnk kedvezőbb alakulására concentricus eljárásra Vdn szükségünk. Az összpontosítás eszméje a külföldön is már érvényre jutott, s mindenütt ezen tapasztalt helyes eszme kivitelén fáradoznak, mert bebizonyult tény az, hogy az államok egy pontjára összpontosított vevők a nagyobb kínálattal szemben is, maguk közt versenyt idézvén elő, az árak kedvezőbb alakulását elősegítik, mig ellenben a decentralisatio által a vevők több helyen kisebb számban jelenvén meg, az árakra könynyebben önkényes nyomást gyakorolhatnak. E tekintetben sokat tauulhatuuk mi még a practikus amerikai mezőgazdáktól és kereskedőktől, kik mezőgazdasági termékeiket csak az ismert világkereskedelmi piacaikra viszik eladásra, és ezen helyeket nem hogy gyengíteni, hanem mindinkább szilárdítani iparkodnak, mert igy sokkal kedvezőbb eredményeket érnek de facto el. Ha mezőgazdáink az itt ott elért eladási eredményeket lelkiismeretesen összeállítják, biztosan meg vagyunk győződve, hogy állításainknak igazat fognak adni. Befejezésül vessünk még pillantást a jelen évi forgalomra, mely összegezve a következő eredményt tünteti föl: Ez évben kőbányára a készletekkel együtt 514,977 sertés hozatott fel, tehát 107,370 drbbal kevesebb, mint az előző évben; ellenben elszállíttatott 436,917 drb sertés, vagyis 119,324 darabbal kevesebb mint 1886. évben Az idehozott sertések értéke az elfogyasztott eleséggel Nyíregyházán, nyomatott Jóba Elak könyvnyomdíjábam együtt 24.949,430 forintra, az elszállítottaké a készletek levonásával 24.538,660 frtra rúgott. Az összforgalomban Szerbii 73,241 darabbal, Románia 17,896 darabbal vett részt; hozama 18,402 drbbal, az utóbbié 11,498 drbbal kisebb tolt, mint 1886. évben' Romániábaa a vámháboru kitörése óta a tenyésztés igen csökkent mindazonáltal a megvolt készleteket darabonkínt 12 frt arany vámdij mellett is piaczunkra voltak kénytelenek felhozni, mert másut azokat uem értékesíthették. Németországban Kőbányáról 79,458 drb magyar fajta sertés vitetett el, tehát 80,597 drbbal kevesebb, mint 1886. évben; szerb és román sertések bevitele ez • évben sem volt megengedve. Budapest és környékén 183,875 drb fogyasztatott el. Budapest-Kőbánya, 1887. deczember hó 31-én. Az első magyar sertéshizlaló részvény-társaság igazgatósága. A nemes dinnyetermelés jövedelmezősége. Villány Páltól. Tökéletesen igaz az, hogy a nemes dinnye jobb is, egészségesebb is, mint a kóty; éppeu ezért kívánatos volna, hogy ugy saját élvezetül, mint eladásra is caalc nemes dinuyét termeljünk : ugy, de mikor arról van szó, hogy miként fizeti ki magát a nemes dinnye termelése, akkor két igen nagy hibája ötlik szemünkbe, melyek közül az egyik az, hogy rendesen később érik, a másik pedig, hogy kevesebbet terem, mint a kóty; ami annak nagybani termelését miudaddig hátráltatni fogja, mig olyan uj nemes fajra nem teszünk szert, mely korábban is érik, többet is terem, mint a kóty. — Mert igaz ugyan, hogy ha a nemes dinnyét melegágyban, korán érleljük meg, akkor annak jövedelmezősége ellen nem lehet kifogás; ugy de a melegágybani termelés nemcsak sok beruházást, hanem különösen igen nagy pontosságot, gondozást és szakértelmet kíván, amit nagybani termelőktől kívánni nem lehet, holott ha szabadban termeljük azt, akkor a kóty 2 — 3 héttel mindig előbb jelenik meg a piaczon és a nemes dinnye megérkeztéig már annyira kielégítette a nagy közönség étvágyát és annyira hozzászoktatta az olcsó árakhoz, hogy akkor már hiába dicsérjük a nemes dinnye kitűnőségét, jobb árakat azért nem igen kapunk többé, vagy ha kapunk is valamivel többet, annyival semmi esetre sem, mennyivel kevesebbet terem a kótyuál. — Hozzájárul a nemes, de késői dinnye ezen két hibájához még az a körülmény is, hogy ha egyszer a szőllő érni kezd, vagy az időjárás hűvösebbre fordult, akkor ugyan hiába kínáljuk azt, mert ekkor már csak olyan ember eszik dinnyét, aki ahhoz nagyon olcsón jutni kénytelen. Mindezekből a legtermészetesebb következtetés az, hogy a nemes dinnyének nagybani termelése csak ügy jár kielégítő haszonnal, ha azt legalább is julius hó elején a piaczra hozhatjuk, ezt pedig csak két úton érhetjük el, t. i. vagy az által ha oly nemes dinuyefajra teszünk szert, mely korábban érik a kótyoknál ; vagy az által, ha azt legalább eleiute üveg alatt neveljük, a nélkül, hogy annak éppen melegágyat csinálnánk. Az első mód részint véletlenség, részint hosszú idő dolga lévén, erről ezúttal nem értekezhetünk, habár ennek minél előbbi sikerülése nagyoni kívánatos, és teszem a korai Frescotnak a Tatárkávali összeházasítása által talán nem is nagyon nehéz lenne; mig a, második eszköz alkalmazása azonnal foganatba vehető sőt még az első eszköz sikerűlése esetében is megbecsülhetlen szolgálatokat tehet annál is inkább, minthogy annak gyakorlása sem valami különös szakértelmet nem kíván, sem oly nehézségeket nem okoz, melyeket bármely termelő is le ne győzhetne, ez különösen abból áll: Hogy jó eleve készíttetünk bármi ócska deszkából 66 cm. széles és ugyanannyi hosszú ládikákat oly módon, hogy azok alsó feneke egyenes, teteje pedig dél felé fordítandó lejtővel bírjon. Ezen lejtős tetejébe vagy rovatékot csináluk, vagy arra ablakrámákat szögezünk oly czél ból, hogy abba egy megfelő nagyságú üvegtáblát beledughassunk és azt, tetszésüuk szeriu, valahányszor szükséges, akár fölemelhessük, akár fölhúzhassuk, azaz a ládika belsejét szellőztethessük. Mikor ez megvan, márcdus hó második felében, két méternyi távolságban egymástól, melegebb vidékeken és talajon kompost vagy erdei földből fészkeket csinálunk, hidegebb vidékeken és talajon pedig ezen fészkek alá még tübb vagy kevesebb lótrágyát is rakunk és ezen fészkekre máczius hó utolsó napjaiban az üveggel ellátott ládácskákat rárakván és oldalaihoz többkevesebb földet húzván, ápril hó első napjaiban, ezen ládikák kellő közepére 3—4 dinnyemagot lerakunk. — Ezen dinnyemagot se áztatni, se előcsiráztatni nem szükséges, sőt nem is tanácsos, mert ez által csak a dinnyenövény tenyészetét kényeztetnők és termő erejét koczkáztatnók; hanem a fődolog ennél az, hogy mihelyt egyszer a mag kikelt és a nap ereje erős, déltájban a ládikákat szellőztetni és néha néha egy kissé megöntözni is el ne mulaszszuk. Megjegyzendő, hogy az öntözés csak addig gyakorlandó, aíg a dinnye nem virágzik, de a szellőztetés annál hosszabb időre nyújtandó ki naponként, minél jobban növekszik a nap ereje; de azért északára az üveg mindaddig letolandó, míg csak lehetséges, a ládika pedig mindaddig a fészek fölött hagyandó, míg csak a dinnyenövény terjedelme ezt megengedi. Szokás a diunyerászákat bekurtítás, úgynevezett herélés által korábbi termésre is kényszeríteni és ez lehetséges is, csakhogy ez mindig a növény gyengítésével jár, és az ilyen tőke sem nem terem annyit, sem nem fejleszti gyümölcsét oly széppé és jóvá, mint a teljes épségében hagyott tő, a mi természetes is: mert a természet uem nevel fölösleges hajtást és leveleket, és a gyümölcs annál kevesebb táplálékban részesül, minél több levéltől fosztottuk meg a tőt. Midőn már a dinnye szára jól kifejlődött, s ha az időjárás ezt megengedi a ládika eltávolítandó. Ezentúl a dinnyenövény épen ugy kezeltetik, mint a szabadban nevelt és minthogy ily kezelés által legalább három heti előnyt nyertünk annak tenyészetében, lehetséges lesz, hogy mi julius hó elején már érett dinnyét vihetünk a piaczra, és akkor oly árakat fogunk azért elérni, melyekkel fáradságunk dúsan lesz megjutalmazva: — de egészen szabadban termeléssel soha!