Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1888-03-11 / 11. szám
N T í B T I D É K" első zsengéjét azoknak a vívmányoknak, melyek egy hónappal később alkotmányunkat a nyugati czivilizált államok sorába emelték. Nagy nap volt ez! Kezdete egy dicsőségteljes korszaknak, melyben a hazaszereret csodákat mi veit, melyben a magyar nemzet az egé^z világtól tiszteletet érdemlően lejtette ki nemzeti óserényeit. A mint nem szabad felednünk dicső szabadsagharczunk magasztos törtenetét, ugy nem szabad felednünk azokat az emlékeket, melyek nemzetünket 1848. márczius 15 éhez fűzik. Negyven év nagy idő. Azokból a dicső ősökből, kik "akkor életöket, véröket koczkáztatták a nemzet megtámadott szabadsága érdekében, keveset látunk már köreinkben. Ritkulnak soraik. Az ember sorsa: az elmúlás, legnagyobb részét egy jobb hazába szólitá, de emiékök fennmaradt közöttünk s kell is, hogy maradandó legyen, mig egy magyar ember él. Jól mondja a magyar koszorús: „Csak törpe kor felejthet ős nagyságot, csak korcs utód hős elődöket!" De a mily igazak e szavak, oly kevéssé szabad ezeknek a magyar nemzet fiaira rá illenie. Nem; nem szabad feltenni sem, hogy a magyarok lelkéből kihalt volna a haza iránt való szeretet, az ősök tisztelete, a multak iránt való kegyelet! Ezek a szent érzelmek emelik nemzeti ünnepé márczius 15-ét! A természet örök törvényei a társadalmi életre is érvényesek s a mint kellő távolság szükséges, térben, hogy valamely tárgyat teljesen megszemlélhessünk, még pedig minél nagyobb, minél magasabb a tárgy, annál távolabb kell tőle vonulnunk: ugy az időbeli események egész valójokban való felfogásához bizonyos időbeli távolság szükséges. 1848-tól időben folyton távolodunk, s ime, e kort egyre nagyobbnak, egyre magasztosabbnak látjuk. A jelen árnya lefoszlik róla és a történelem dicsőség sugarai özönlenek arról lelki szemeinkbe. Ne takarjuk el szemeinket e fény elől; engedjük, hadd melegedjék lelkünk e nap melegénél s e nagy kor történetéből tanuljunk szeretetet szent hazánk iránt, zárjuk e uagy nap emlékéül szivünkbe kiirthatatlanul az egyenlőség, testvériség, szabadság dicső eszméit. Hazánk láthatára borús, felleges; vihar söpörhet át nemzetünk felett Nagy szüksége van rá honunknak, hogy őt mindenek felett szeressük: tanuljuk meg a honszeretet erényét az 1848. évre való visszatekintéssel. Nemzeti ünnepnap márczius 15 dike; nemzeti ünnep, melyet nem egyházi vagy világi hatalom szava, de a honfi sziv legszentebb érzelmei tettek ünneppé. A hol egy magyar hazafi él, ott e nap nem marad meg ünneplés nélkül; és Nyíregyháza hazafias polgárai mint nagy elődök méltó utódai szintén nem mulaszthatják el e nap megünneplését A város polgársága, ugy tudjuk, tömörülni fog, hogy márczius 15 ét méltóan megünnepelje. Örömmel üdvözöljük e mozgalmat s hisszük, hogy miut eddig is évről évre a legnemesebb siker koronázta törekvéseiket, ugy ezúttal is a város minden, a magyar hazát szerető lakosa örömmel vesz részt márczius 15-ének négy évtizedes évfordulója ünnepében. A^ ^NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Dalok. I. Tágyak, álmák, reménységek Mind tehozzád szállanak, Szerelmem úgy hajtja őket, Mint szellő a habokat, S amikorra hozzád jutnak, A hab sorsa jut nekik, Mely élén a sziklafoknak Bús morajjal megtörik. II. Soh'se mondtam meg tenéked, Hogy szeretlek végtelen, Szivem lángja titkon égett, Nem tudta azt senki sem. Mert mint folyó-viz futása, A utrelem épp olyan : ZÚ£va ömlik & forrása, De csöndes a mély folyam. III. De minek is szóltam volna, Köziünk örvény háborog, Amelyikünk áthajolna, Elsodornák a habok. Egy ó rege jut eszembe... Erdő mélyén ócska vár Bűvöl lánczczal körülszegve, Sárkány őr a kapunál. Benn a várban szép királylány Megigézve fekszik ott, S várja minden hajnal nyiltán A büvoldó lovagot. És az megjó s vaskezével Áttör sánczon, szörnyeken. .. Hajh I de csodát már nem mivel Maga sem a sz.rel.m, I nc zédy László. Az iskolázás a várraegyében. Egész terjedelmében közöljük alább Velkey Pál kir. tanfelügyelő urnák jelentését, melyben a vármegye 27 községének népnevelési viszonyaira vonatkozólag, részben a saját tapasztalatai, részben a hivatalos iskola látogatók jelentései alapján, érdekes feljegyzések foglaltatnak. A valóságnak minden esetre megfelelőbb lenne a kép, ha ez adatok a vármegye összes községei iskoláiról szólnának, de a következtetés igy is megvonható abból általános népnevelési viszonyainkra és legfőbbképeu arra, hogy az általános tankötelezettség elve menynyiben nyer nálunk megvalósulást. A jelentés, melyet a tanfelügyelő ur a vármegye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésén mutatott "be, a következőleg szól: A folyó évben személyesen megvizsgáltam a nyíregyházi róm. kath., ref., ágost. ev, a magáu- és az iparos tanoncz-iskolákat, valamint a kisdedovódákat, s tapasztaltam, miszerint, az iskoláztatás a szigorú téli időjárás daczára is meglehetős pontossággal teljesíttetik. E f. évi februárhó 19-től márcziushó 3-ig pedig a napkon rk, gk az apagyi rk, ref, a leveleki rk, gk, az ó-fehértói rk.' ref, a besenyődi ref, a nyii-baktai rk, gk. és iparos tanoncz-iskolákat, a lórántházi ref, a tassi rk, gk, ref, a karászi rk, gk, ref, a pátroliai ref. iskolákat vizsgáltam meg s tapasztaltam, miszerint azou helyeken, hol az iskolai hatóság a községi elöljáróság részérói komoly és jóakaratú támogatásban részesül, az iskolalátogatás örvendetes lendületet vett, mint ezt az alábbi részletes kimutatásis tanúsítja: 1-ör. Napkorou 174 tankötelesből a róm. kath. iskolába jár 97, a gör. kath. iskolába 77. 2-or. Apagyon 114 tankötelesből a rk. iskolába jár 58, az ev. ref. iskolába 56 3-or. Leveleken 98 tankötelesből a rk. iskolába jár 40, a gk. iskolába 43, hiányzik 15. 4-er. Ó-Fehértón 172 tankötelesből a rk. iskolába jár 106, az ev. ref. iskolába 55, hiányzik 11. 5-ör. Besenyődön 76 tankötelesből az ev. ref. iskolába jár 69, hiányzik 7. 6-or. Nyir-Baktán 118 tankötelesből a rk. iskolába jár 48, a gk. iskolába 40, iparos tanoncz-iskolába 18, hiányzik 12. 7-er. Lóráutházán 66 tankötelesből az ev. reform, iskolába jár 66. 8-or. Karászon 204 tankötelesből a rk. iskolába jár 69, a gk. iskolába 79, az ev. ref. iskolába 6, hiányzik 50. 9-er. Thasson 179 tankötelesből a rk. iskolába jár 58, a gk. iskolába 49, a helv. ref. iskolába 60, hiányzik 12. 10-er. Pátrohán 163 tankötelesből az ev. reform, iskolába jár 149, hiányzik 14. Az iskolalátogató urakat e folyó évi februárhóban 245. szám alatt szintén felkértem, hogy azon iskolákat, melyeknek látogatására lettek kinevezve, látogassák meg, s szerzett tapasztalataikat hozzám jelentsék be, hogy a netán megkívántató intézkedéseket megtehessem. Az iskolalátogató urak közül eddig Petrovics Gyula orosi r. kat. Szabó József eszenyi ev ref. és Csák János r. kat. gemzsei lelkész urak tettek iskolalátogatást, és látogatásuk eredményéről jelentést. Ezen jelentések szerint: 11-er. Oroson 183 tankötelesből a r. kat. iskolába jár 55, a gör. kat. iskolába 74, az ev. ref. iskolába 28, hián<0"k 26. . !-er. Pazonyban 73 tankötelesből a gk. iskolába jár 7, az ev. ref. iskolába 50, hiányzik 16. 13-or. K -Kállóban 32 tankötelesből a gk. iskolába jár 25, hiányzik 7. 14-er. Kálló-Seinjénben 198 tankötelesből a r. kat. iskolába jár 38, a gk. iskolába 68, hiányzik 92; ev. ref. iskola nincs, a lelkész-tanitó nem szeret tanítani. Egy kendermagos pettyegetett költő tragikus vége. Költőnek rendszerint oly embert nevezünk, kinek kötött, fverses) vagy kötetlen (próza) beszédei az összemberiséget, minden szép-, jó-, és igaz eszméjének megismerésére, gyönyörködtetve taniijík. Azt tartják, hogy a költői talentum istennek speciális, direkt adománya, azsz: a kinek nem adatott arabusul beszélnie, hiába beszél arabusul, mégis csak belgául löszén az. Különben, ha a dolog kútfejére térünk, — égi adomány az üveges hintó, meg a sarkantyús czizma is, csakhogy ezeket, kivált a mai pangásnak indult, Berele Háy ellenes világban, legtöbb ember indirekte, tehát szüleitől, rokonaitól örökli; egy rész leli, vagy nyeri; jó rész pedig tíz körmével kaparja, még sem tudja megtalálni. Vannak, kik pár év leforgása alatt, költői véna nélkül is oly gyökeresen elköltik az apjuk által rájuk hagyott vagyont vagy feleségök hozamányát, hogy már annál Htndler Mór sem kúrálta ki gyökeresebben a betegjeit: vájjon micsodák ők, ha nem pénzköltők? Sokan elköltenének napjában 7—8 patron töltött káposztát, ha — volna; vagy, ha szükséges, egy kis salláriumért felköltenek bárkit a mondott időre. Ezektől sem tagidhatjuk meg a költői nevet. Az egyik elköltő, a másik felköltő, a kotló meg — kiköltő. Pegazus, a valóságos költők lova, szárnyakkal van festve. G-yors, miként a gondolat, ha rávaló legény ül rajta. A néhai > Kincsemc, minden gyorsasága mellett, csak tekenősbéka volt hozzá képest, m.rt ez, ha kell, tíz perez alatt sürgönyt visz Szent P tértől Luczifernek, mely távolság pedig: zeaíth és nadir. Pegazus sok van, de még több a keresője. Hi aztán egyik-másik »füzesi* legény valamelyiknek közelébe férközhetik, ucczu! hörcsög módjára a hátán terem; de sok legény megadta már merészségének az árát, mert Pegazus bősz gerjedelmében vagy ledobta ágy, hogy nem cjak a vers-, hanem a másik két lábára is örökösen sánta lett, vagy pedig belehurczolta Castália forrásába, s oda fojtotta, mint méhet a mézbe. Átért hit még sem tanulnak a legények! 15-ör. Kopócs-Apáthiban 80 tankötelesből a r. kat. iskolába jár 62, az ev. ref. iskolába 18. 16-or. Bács-Aranyosban 110 tankötelesből a g. kat. iskolába jár 58, az ev. ref. iskolába 42, hiányzik 10. 17-er. Gyürében 109 tankötelesből jár az ev. ref. iskolába 109. 18-or. Kis-Varsányban az ev. ref. iskola a törvényes tanítási időn belől zárva találtatott. 19-er. Nagy-Varsányban 97 tankötelesből az ev. ref. iskolába jár 76, a rk. iskolába 15, hiányzik 6. 20-or. Lövő Petriben 48 tankötelesből az ev. ref. iskolába jár 42, hiányzik 6. 21-er. Lövőn 50 tankötelesből az ev. ref. iskolába jár 10, — a lelkész-tanitó csak ritkán tanit — a g. kat. iskolába 35, hiáuyzik 5. 22-er. Kis- és Nagy-Bákán 70 taukötelesből az ev. ref. iskolába jár 58, hiányzik 12. 23 or. Gyulaházán 93 tankötelesből a rk. iskolába jár 29, az ev. ref. iskolába 40, hiányzik 24. 24-er. Gemzsén 94 tanköteles közül a rk. iskolába jár 23, az ev. ref. iskolába 69, hiányzik 2. 25 ör. Ágteleken 84 tankötelesből az ev. ref. iskolába jár 83, hiányzik 1. 26-or. Szalókán 99 tankötelesből az ev. ref. iskolába jár 94, hiányzik 5. 27-er. Eszenyben 188 tankötelesből az ev. reform, iskolába jár 171, hiáuyzik 17. Ezek szerint ezen tanévben 27 községben 48 iskolába a 2,972 tanköteles közül iskolába jár összesen 2622 tanuló s nem jár 350 tanköteles. Az iskolába nem járók jobbára az ujonan bevándorlott dohányosok gyermekeiből és az izr. tankötelesekből kerülnek ki. Az iskolák vizsgálata alkalmával tapasztalt hiányokat részben a helyszínén tett intézkedéseim által igyekeztem megszüntetni, részben pedig az illető egyházmegyei hatóságok utján fogom azokat eloszlattatni. A fent elsorolt megvizsgált iskolák közül a napkori rk, az apagyi rk, tassi ev. ref, karászi rk, pátrohai ev. ref, kopócs-apáthii rk, gyürei ev. ref, nagy-varsányi ev. ref, lövő-petrii ev. ref, kis- és nagy-bákai ev. ref, gemzsei rk, eszenyi ev. ref. iskolákban a tanítási eredmény jónak, dicsérendőnek találtatott. Az iskola-fentartó hitközség tagjainak az iskolák iránt tanúsított közönyösségét szintén több oldalról is tapasztaltam; többek között felemlítem, hogy Ó-Fehértón a reform, iskola felépítésére gróf Majláth ur őméltósága sajátjából fa és egyéb anyagot ajánlott fel, ezen tekintélyes adakozással szemben azonban illető ev. ref. felekezet az iskola építésről tudni sem akar, mely kőzönbösségért illetőket a helyszínén komolyan megfedettem s őket az iskola felépítésére köteleztem. Lórántházán a ref. iskola számára méltóságos báró Podmaniczky ur télire nagy mennyiségű tűzifát ajándékozott, mely tűzifát nevezett hitközség tagjai az erdőről hazahozni épenséggel nem akartak, s iskolájukat a legnagyobb hidegben is fűtetlenül hagyták, miért is a tűzifa azonnali hazaszállítása iránt legszigorúbb intézkedést tenni kénytelenittettem. Nyíregyháza, 1888. márcziushó 7-én. Velkey Pál, kir. tanfelügyelő. ÚJDONSÁGOK. — A törvénykezési palota építése ügyében Fabinyi Teofil igazságügyminiszter e hó 3-diki kelettel leiratot intézett Krasznay Gábor polgármesterhez. Az igazságügyminiszter e leirata válasz arra a fölterjesztésre, melyet a város képviselő testülete legutóbb az igazságügyminhzterhez intézett s küldöttségileg adott át a miniszternek. A leirat elsősorban is biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a miniszter az építés ügyét egyáltalában nem ejtette el. > Tudomására hozom a polgármester urnák — igy szól a leirat — hogy méltányolva Nyíregyháza városa közönségének a tervezett építkezések foganatosítása czéljából Folytatása, a mallékUtra. Ma is akárhány ráül, sőt a mi több: sarkantyúzza, korbácsolja. Minek hát őket sajnálni, hogy Pegazus a fogsorukon kaput rug, mikor elég régi már az a közmondás hogy: »Ne menj a fára, nem esel le«. Hanem hát, nem a valódi költőkről akarok én beszélni; ne csiripoljon veréb a sasra; a fűzfa poétákat, pánz stb. költőket sem bántom, elég nekik a maguk baja, hanem egy szomorú véget ért »kotkodácsról« leszen töredezett éneklésem. Megházasodott a szolga legény. Elvett egy, magához hasonló sorsú szegény leányt. Nem is igen volt egyebök, kis házikójuknál, és egy, keudermagos toliú, huszonöt tojáson ülő kotlóban vetett vérmes reménységüknél. Igaz, a kotló mig tojogatott, sem volt valami hamvába halt tyúkocska. Hogy egyszer a szomszéd asszony kakasa, csakúgy kerítésen át megpillantá kecses személyiségét, rettenetesen belebodorodott, övéit elhanyagolta, nem is kukorikolt nekik, csak a kendermagosnak szépelgett, neki kapart áskát és gilisztát. Egymásnak gyakran >rendez voust* adtak, annyira, hogy utóbb a tyúk, engedve a kakas ama csábitó szavainak, hogy menjen át az ülőjükre hálni, majd ugy hajnalonként milyen szépen fog neki kukorikolni, ritka éjszaka hált otthon a konyha lyukhan. Mindég otthon tojt meg, de azért gazdasszonya pirongatta, hogy minek hál a szomszédban. Persze a tyúk nem sokat adott rá, azt tartván, hogy nem jó az embernek egyedül magának lenni, ha mindjárt tyúk is. Január végén már tojományaira kívánkozott. Fiatal gazdaasszonya kotyogásáról megérté ebbeli nemes szenvedelmét, egy tyúkültetőbe, tojásaira helyezé, az ágy alá. ütt pislogott, bobiskolt meleg fészkében, mialatt a kakas eltunese feletti bánatában vigasztalhatatlan könyeket hullatott érette. A. menyecske ugy egy hét múlva meggyertyázta (világosságnak fordítva megvizsgálta) a tojásokat, hat: — kimondhatatlan örömére, huszonöt közül csak egyet talált terméke lennek; huszonnégy jókori csirkére (költemény) volt kilátás. A kakas tekintélyének niveauja nagyot emelkedett, s szegény az nap, a sok dicserő emlegetéstől — azt hiszem, mindig csuklott. r hláb a> d0 móré pátrio ugy szokott lenni, hogy —