Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-04 / 10. szám

,.:n Y Í U v i p É K." A nöegyleti választmány ülése. Jegyzőkönyv, felvétetett Nyíregyházán, 1888. márczius 1-én, a nőegylet választmányi ülésében. Elnök - Kovách Gerőné. Jelen voltak: Májerszky Béláné Básthy Barnáné, Krasznay Gáborné, Szamuely Aurélné, Szexty Gyuláné, May Adolfné, Barzó Jánosné, Draskóczy Sámuelné, Chotvács Agostné, Korány. Imrene, Sütő Józsefné, Leffler Sámuel titkár. Mely alkalommal: 1 A jegyző távollétében elnök felkéri a titkárt a jegyzőkönyv felvételére. 2 Elnöknö az árvaházban üresen álló helyre Maavar Mária G éves árva leány-gyermeket ajánlja felvétetni. Egyidejűleg jelenti, hogy Drenyószky Mária gyermek már 10 nappal előbb elhelyeztetett az árvaházban. Intézkedése helyeslő tudomásul szolgál, Magyar Mária szintén az árvaház ápoltjai közé felvétetik. 3 Elnök indítványozza, hogy a 13 éves Maiencsik Mária árvaházban nevelt leányka az ipariskola növendékei közé felvétessék s ha tehetségének kiválóbb jeleit adja, munkásnőnek kikép«ztessék. Helyeslőleg elfogadtatott, miről az ipariskola tanítónője azonnal értesíttetik. 4. Olvastatott Szabolcavármegye közigazgatási bizottságának 1887. évi julius 14-én tartott ülésében hozott határozata, mely szerint a nőegylet elnökének s a választmáuy tagjainak azon odaadó buzgalom, szakértelem és áldozatkészségért, melyet a felső leányiskolával kapcsolatos női ipar-tanműnely berendezése körül kifejtettek, elismerését és köszönetét fejezi k*. Örfendetes tudomásul szolgál. 5. Bejelentetik, hogy Dessewffy Marianna grófnő őméltósága, a nőegylet védnöke, évi tagsági dija fejében a 100 frtot ez évben is beküldeni kegyeskedett. A bejelentés örvendetes tudomásul vétetni s a grófnő őméltóságának ezen ujabbi áldozatáért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatni határoztatott, mpgbizatván a titkár, hogy erről őméltóságát értesítse. 6. Jelentés tétetett a folyó évi februárhó 4-én megtartott bálról; e szerint összes bevétel volt 340 forint, kiadás 197 frt 17 kr, pénztári maradvány 148 frt 83 kr, mely czéljaira való fordítás végett a pénztárnoknál elhelyeztetett. A szép jövedelmet feltüntető jelentés örvendete

8 tudomásul szolgál; egyszersmind elhatároztatik, hogy a helybeli izraelita nőegylet részére — mely egyletünket minden vállalatában oly testvéri buzgósággal támogatja a jótékonyság terén — 25 frtnyi összeg szavaztatik meg a báli tiszta jövedelemből. A bál sikerét biztosító és emelő rendezőségnek pedig szíves fáradozásaiért és buzgalmáért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatik. Miről a rendező bizottság minden tagja — ki a bálon részt vett — külön kiiratban értesítendő. 7. Olvastatott a nőegylet által rendezett 3 theaestélyről szóló jelentés, mely szerint mint végeredmény kitűnt, hogy: az 1887. évi deczember 17-én tartott estély jövedelme 123 frt 42 kr, az 1887. évi deczember 31-én tartott estélyé 20 frt 80 kr, az 1888. évi február 14-én tartott estélyé 179 frt 46 kr. Összesen tehát 323 foriut 68 krt jövedelmeztek az ipariskola részére, melyhez járult még a választmányi gyűlés tartama alatt elárverezett maradéktárgyakból befolyt összeg: 10 frt 76 kr, s igy a tiszta jövedelem 334 frt 44 krt teszen. Ezen meglepő eredmény örvendetes tudomásul szolgál; s mindazoknak, kik fáradtságot nem kímélve, ennek létesítését lehetővé tették, valamint a mgyérdemü közöuségnek is a nőegylet választmánya őszinte hálás köszönetét jegyzőkönyvében megörökíteni határozta. 8. Elnök jelenti, hogy a 93 frtnyi tartozás a kötőgépért már törlesztve vau. Örvendetes tudomásul szolgál. 9. Jelentés tétetik a nő-ipariskola jelen állapotáról, mely szerint annik helyzete ma igen kedvezőnek mondható, növendékei folyton szaporodnak; ma 31 növendékkel teljesiti hivatását, s a szakképzett kitűnő tauitónő ügyessége és fáradhatlan tevékenysége által mindent elkövet, hogy ez iskolát régebbi virágzó állapotára emelhesse. Örvendetes tudomásul vétetik s elhatároztatik, miszerint az országos ipariskola igazgatónőjének azon szívességeért, hogy hozzánk egyik legjelesebb növendékét ajánlotta jelenleg v űködő Paczka Anna kisasszonyban, őszinte köszönet intéztessek; minek teljesítésével titkár megbizatik. 10. Tárgyalás alá vétetett némely — az egylet által segélyezett — szegény ügye. Határoztatott, hogy amennyiben Kovács Györgyné, ki eddig 4 forint havi segélyben részesült — kedvezőbb körülmények közé jutott — csupán 2 frt segélyben fog részesittetni; mig özv Goldbergerné beteg-szegény nőnek havi egy forint segély utalványoztatik ki. 11. A közgyűlés megtartására f. évi április 15-ike tűzetett ki. 12. A nőegyletnél megüresedett péuzszedői állásra Nagy Imre alkaimaztatik, oly kikötéssel, hogy bevételeiről miuden két hétben beszámolni köteles s biztosítékul ötven forintról szóló értékpapírt nyújtson be. 13. A számvizsgáló bizottság utasittatik, hogy a pénztár megvizsgálása után a számadásokat azonnal kinyomassa és hirlapilag tegye közzé. Kelt mint fent. Jegyzette ' Leffler Sámuel, nóegyleti titkár. líovácb Gerőné, nöegyleti elnök. ÚJDONSÁGOK. — Márczius 15-dikének megünneplését nemzeti kultusszá emelte a közfelfogás. Ünnepet szentelnek e nap emlékének miudenütt e hazábau s ez ünneplésben a társadalom minden osztálya résztvesz. Mert mig másutt, kivétel nélkül az egész Európában, a nagy frauezia torradalom eszméi nyomán a különböző társadalmi osztályokat szembe állította egymással a forradalmi szellő, s a változások polgár háborúk véres áldozatai árán vitettek keresztül: addig nálunk az egész nemzet akarata valósult meg az állami és társadalmi rend megváltjzásában, melynek kezdeményezője s keresztülvivője épen az az osztály: a magyar nemesség volt, mely a neki biztosított jogokat az állam mindeu polgárával megosztá. D; 1848. márczius 15-dike nem csak ezt jelenti. A társadalmi átalakulással egjidejűleg állami életének egyéb feltételeit is megszerezte a nemzet e napon: állami függetlenségét. A képviseleti törvényhozás s az ennek felelős független magyarminisztérium is e nagy nap vívmányai. Az a harcz, melyetjazui, án vivott meg a nemzet megszerzett, de visszavont szabadságáért és függetlenségéért, a márcziusi napoknak nem okvetlen tartozéka volt,csak következménye. 1848. márczius 15 dik'it Nyiregyháza város közönsége is ..évről évre meg szokta ünnepelni. Meg fogja az idén is. Összegyűlünk, hogy hálás és kegyeletes emlékezéssel legyüuk ama nagy napok aagy alakjai és dicső tetteik iránt. Ne felejtkezzünk meg e napon a közöttünk élő honvédekről sem, kik részesei voltak szabadság harc.uuknak, s a kik közül sokkan talán nélkülözések között élnek, pedig a nemzet hálájára és kegyeletére lennének érdemesek, mint nagy idők, dicső napok még élő emlékei! — A helybeli áruraktár részvény-társaság és a magyar államvasút társaság közt kellemetlen konfliktus tört ki. Az államvasutak igazgatósága ugyauis nemrégiben egy szerződést küldött aláírás végett az áruraktár részvénytársasághoz, amelyben a többek közt azt kívánja a részvénytársulattól, hogy jelentse ki, miszerint az esetre, ha az államvasutaknak, az állomás kibővítése esetéu szüksége lenne arra a területre, amelyen most az áruraktárhoz vezető siuek feküszuek, e területet azouual visszabocsátja az államvasutak használatába. Kívánja továbbá az igazgatóság, hogy a részvénytársaság a vasúthoz vezető üt jó karban tartásához évenként 180 írttal hozzájáruljon, s kijelenti, hogy a közte és a részvénytársaság közt kötendő szerződést csak öt évre kívánja megkötni, s még igy is a félévi felmondási jog biztosításával. Minthogy e méltánytalan követelésektől az államvasutak igazgatósága elálbtni nem akar, az áruraktár részvénytársaság a köz'ekedésügyi miniszterhez fordul, s e czélból Pscherer József urat kérte föl, hogy a miniszternek ez ügyet személyesen előterjessze. — Kinevezés. A közlekedésügyi mii iszter Muncz' harcit József seg dmémökót a helyheh álUmépiészet

1 hivatalnál kir. méruökk1, Pavlay Gyula szigor ó m ruököt pedig, ki ko<8Zfbb idou at a N)irviz szal'ál)0?ó társu atuál működött, ideiglenes minőségű segédméruökké nevezte ki. — A jogászkör estélye iránt nemc<ak Njiregyházán, de a vidéken is igen nagy az érdeklődés. Részint a Nyíregyházán széthordott ivekre tett alájegyzésekből, részint magán értesülések szerint is e mulatság ol>an látogatott lesz, hogy a legfényesebb siker előre biztosítottnak látszik. Az estély tudvalevőleg e hó 10-dikén,szombaton tartatik meg, a nagyvendéglő tánczíermében. — Az írói tulajdonjog megsértése miatt panaszt emelt a helybeli kir. törvényszéknél Auspitz Hermán helybeli lakos Schvarczer Simon nevű szintén ide való sirkőraktáros és nyomda tulajdonos (!!) ellen. A följelentés tárgyát a következő eset képezi. Auspitz Hermán a zsidó és keresztény időszámítást egybevető táblázatokat készített, melyeket nyomdai uton sokszorosítva, nyereségI gel vélt értékesíthetni az izraelita családoknál, akiknek sok í nehézségbe kerül — a zsidó idő számitásnak a mi idő | számításunktól való elütő volta és rendszertelensége miatt — azoknak a napoknak évről évre való nyilvántartása, melyeken egyik másik izraeíita családnak elhalt család tagjai halála évforduló napját meg szokás gyászolnia. Ezeket a táblázatokat, 30 esztendőre való előre számítással, szorgalmas és fáradságos munkával egy félesztendőről készítette el Auspitz, s a kéziratokat elvitte Schvarzer Simon nyomdájába. A nyomda-tulajdonos magánál tartotta a kéiirat-csomót, hogy átnézze azt, de a nyomtatás feltételeire nézve nem tudott Auspitzzel megegyezni. Mikor pedig ez az ügy sürgetése végett később a nyomdában újra megjelent, Schvarzer a kézirat visszaadását megtagadta, mert — mint mondi — már az munkában van. Ez képezi a följelentés tárgyát, s ez ügy előkerülése által először lesz alkalma a törvényszéknek az írói tulajdonjogról szóló törvényt alkalmaznia, mely tudvalevőleg 1000 forintig terjedhető s fogság büntetésre is átváltoztatható pénzbüntetéssel sújtja a szerzői tulajdonjog megsértőit. — Hymen. Boer Sándor bonvéd huszár hadnagy jegyet váltott Kállay Sarolta kisasszonynyal, Kállay András földbirtokos leányával. — A helybeli dalárda által április 11-dikén rendezendő hangverseny és tánczmulatság meghívói a napokban készülnek el 8 küldetnek szét. Az estély rendező bizottsága már megalakult, s a jó siker elérésére minden lehetőt elkövet. A nagy-kállói műkedvelői társulat legutóbb tartott közgyűlésén Kállay Jenő orosi földbirtokos urat választotta meg elnökének. — Az állami ménlovak már megérkeztek nyiregy. házai állomásukra, a sóstói erdő szélén levő város-míjorba. Az ide küldött állami ménlovak a következők : Scbagya (l frt). Kőrös Dihomin (1 frt), Mehemed Ali (2 frt), Bitor (3 frt), Cshifjusztici (3 frt), Z iril (4 frt), Nónius (5 frt) Ösztréger (5 frt) Kalandor (6 frt), MiUdor (10 frt), Anzelm (10 frt). — Köszönet-nyilvánítás. A »Szabolcsi hitelbank* t. igazgatósága, a folyó évi februárhó 29-én megtartott közgyűlés határozata értelmében 30 forintot volt szíves a főgimnáziumi építkezési alap javára adományozui. Fogadja a m. t. igazgatóság adományáért, tanintézetünk nevében, hálás köszünetünket. Nyiregyháza, 1888. évi márczius 2-án. Martinyi József, főgimnáziumi igazgatótanár. Szopkó Alfréd, főgimnáziumi pénztárnok. Folytatás a lőlapon. éjjel elveszett egy-két csikó. Már eljött a szombat is, a nélkül, hogy csak nyomot is fedezhettek volna fel. A kíváncsiság megint nem hagyott nyugodni s közbe vágtam az öreg szavainak, hogy hát mi köze a csillagvizsgálónak a csikó-lopáshoz. — Ejnye be türelmetlen vagy, kedves öcsém — feddett az öreg, —- vájjon mit csinálnál, ha egy olyan zsák tallut kapnál, melynek a fonekén egy darab araay van? Ugy-e kiszednéd elébb a tallut? — No hát — engedd meg, hogy én is kiszedegessem előbb a ezók-mókot a csillagvizsgálóról. Én ugyan azt akartam az öreg úr kérdésére válaszolni, hogy a zsák feuekén egy lyukat ejtenék egy késsel s ugy venném ki az aranyat, — de nem akartam vele szóvitába elegyedni s engedtem neki tovább szedegetni a ezók-mókot. — Mondom — folytatá az öreg ur tovább beszédét — már szombat este is elkövetkezett, anélkül, hogy csak nyomon is lehetnének. — Nagyon neki adták magukat a legények a buslakodásnak 8 nem egy kacskaringós káromkodást eresztettek ki szájukon, átkozván szörnyű módon az ügyes tolvajt. — Még az üstökös-csil lag se volt képes őket más hangulatba hozni, pedig akkor este tűnt fel az égen először. Nagy furfanggal is ment végbe az a rendszeres tolvajlás. — Jól tudták a csikósok mindég, hogy mikor garázdálkodik a lovak között a tolvaj s még se tudták meg fogni egyszer sem. Ugyanis a ménes egy bizonyos perezben, mintha csak bomba esett volna belé, szétrobbant, — a lovak megvadultán rohantak szét a pusztába — s csak nagysokára jöttek vissza ismét, haboe tajtékkal borítva. Nem tudták az okát sehogy sem kitalálni. Szombat este is együtt tanácskozott négy coikós; törték a fejüket szörnyű módon. A legfiatalabb egyszer csak elő áll azzal a tervvel, hogy szemeljen ki magának mindegyikük a lovak közül egyet, aztán száljou a hátára oly formán, hogy feküdjön végig rajta. — Igy nem fogja senki sem látni, háthi sikerül valamit felfedezniük. Riállottak a tanácsra s kiválasztott mindegyik magának egy lovat, felkapaszkodott a hátára s oda lapult, mint a macska. Ugy kilencz óra tá;ban a legfiatalabb csikós, ki a tervet csinálta, valami neszt vesz észre a háta mögött. Oda néz, de a másik pillanatban már a körülte levő lovak prüszkölve vad futásnak eredtek. A csikós felemelkedik a ló hátán s észreveszi, hogy egy rohanó lónak a háta magasabb a rendesnél, — nosza utána, — pár perez alatt beéri, egy pillanat alatt pányvát dob a ló nyakába s a ló meg van fogva. A csikós gyorsan leugrik, — a lóhoz közeledik, — de ki írhatná le meglepetését, midrín a ló hátán egy embert pillant meg, ki a pányvávaí a ló nyakához van szorítva. A jó fiu olyan nagyot kurjantott örömében, hogy a többi csikós is meghallotta s hirtelen oda lovagoltak. A tolvaj volt a ló hátán. A valóságos tolvaj, egy cigánylegény személyében. A pányva oly ügyesen lett oda vetve, hogy a ló hátára lapuló cigányt is meghurko'ta. Mikor levették a lóról, szinte félig már meg volt hdva. Egyenesen a pusztabiró elébe vitték, kinek öröme a jó fogásra olyanra emelkedett, hogy bort, hozatott a fiuknak, sőt még a cigánylegényt is megkináltatta. No gazember, csakhogy egyszer a kezeim közé kerültél — szólott kenetteljesen a pusztabiró, — majd holnap hozzá fogunk a vallatáshoz. Neked ugyan nem sok szerencsét hozott az üstökös, amelyik amott az égen ragyog. — Jaj, nagyságos uram — kiált a cigány, — hiszen csakis egyedül az az üstökös csillag az oka mindennek. — Ugyan ugy-é? rivall rá a pusztabiró. — Az bizony, nagyságos uram, be»zéi tovább a cigány, nem lopás gzáudékából ültem fel a csikóra, hanem csak azért, bogy magasabb helyről szemlélhessem az üstökös csillagot, mert hát tetszik tudni, ílven szegény legénynek, mint én, nem telik csillagvizsgáló toronyra. — Ejnye azt a gézengúz mivoltodat! —káromkodik a pusztabiró, — hát bolondnak nézesz te engem? Legények! vigyétek ezt a gazembert a legelső kúthoz s kötÓ7zétek meg jó erősen a kút-gém koloncára ugy, hogy a pofája az üstökös csillag felé legyen, s húszátok fel a magasba; hadd vizsgálja a csilLgot ounét reggelig Teljesítették a legények nyomban a parancsot s minden rug-kapílódzása dacára is a kutgém kolo-jcihoz kötözték a cigányt s felhuzták a levegőbe ; a kut mellől egész éjjel azzal boszantották, hogy hit mit mond az üstökös ? A cigánynak nem valami sok ambíciója lőhetett a csillag-vizsgálásához, mert egész éjen át szidta a csillagos eget a holddal együtt, mely épen akkor este nem tudott valami kósza felhő mögé bújni. Reggel levették a cigányt s újra a pusztabiró elébe vezették. — No hát akasztófára való csillagvizsgáló, mit olvastál ki a csillagokból? — mordúl rá a pusztabiró. — Semmit sem — válaszol a cigány mord hangon. — Azt a huszonötöt sem, amit mindjárt rád fogok veretni? Rajta legények! A legények engedelmeskedtek s a boldogtalan csillagvizsgálót deresre húzták, s olyan huszonötöt olvastak rája, hogy csillagokat szikrázott tőle a szeme. Egészen megkönnyebült a lelkem, midőn az öreg ur elmesélte a dolgot. Hála Istennek! — kiálték nagyot fohászkodva — mégse akadémiai tagot húzatott deresre Balla András uram, habár .... de nem mertem tovább folytatni, mert Riskó Pál urambátyám nagyot hunyorított a jobb szemével s azzal értésemre a<ít», hogy ő is akadémikus. P. u.