Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-02-19 / 8. szám

Melléklet a „Nyírvidék" 8-ik számához, miszerint engemet bár ki iránt is ellenszenv vezérelt volna. Türelmem fogyatékán lévén, január 5 én a czikket megírtam, borítékba tettem és lepecsételtem, meggondolván azonban, hogy ezen ügynek közzé tételével oly egyéneknek is kellemetlenséget okozok, Maurer Károly alkapitány űr megfoghatlan hanyagaágáért, kikkel jó baráti viszonyban vagyok, a levelet Íróasztalom felső záratlan fiókjába tettem, hol a család levelei összegyűjtetni és onnan a posta táskába tétetni szoktak. Január havában folyton odahaza lévén, a czikk sorsát kikerülte, azonban február 3-án hazulról egy hétre Dabreczenbe távozván, a levél, mely postai bélyeggel is ellátva volt, belekerült a posta táskába, és onnan a Nyirvidék szerkesztőségébe Ez tehát az oka, hogy a levél, illetőleg a czikk, ügyem elintézése után került a nyilvánosság elé. Igazságot adok Maurer Károly alkapitány urnák, hogy ügyemet január 10-én határozattal látta el, a mely határozatba, bár nem megelégedésem szerint intéztetett el, csak azért nyugodtam bele, mert magam is óhajtottam, hogy ez ügy, mely a szeptemberi országos vásárt megelőző szombati naptól egész f. év január hó 10-ik napjáig vajúdott, végre valahára elintézést nyerjen. Da ugyanakkor, a mikor ezen igazságot beösmerem, nem mulaszthatom el a feletti örömömnek is kifejezést adni, hogy ezen ügyuek nyilvánosságra hozatalával a tisztelt városi hatóságot erélyes intézkedésre sikerült ébreszteni, és valóban a történtek után sajnáltam volna, ha czikkem nap világot nem lát, csupa baráti érzékenykedésből. A polgármester úrtól ugyanis azon nyilatkozatot vettem, hogy ezentúl az árszabályzat nemcsak a czédulaház falára, hanem minden utczasarkon kifüggesztve lesz. Éo ugyan ezen eljárást sem tartom elégségesnek, mint azt a polgármester úr előtt is kijelenteni szerencsém volt, hanem elkerülhetetlennek látom, hogy az árszabályzat a megye területén lévő községek elöljáróinak is megküldessék, el nem fogadhatván a polgármester úrnak abbeli kifogásolását, hogy az sokba kerülne, annál is inkább, mert mint a Nyirvidék szerkesztősége a f. év 7-ik seámu lapjában felemlíti, hogy a képviselő testület által a városi hatóság már régebben utasítva lett, miszerint a vármegye területén levő községeknek is küldessék meg az árszabályzat közhírré tétel és kifüggesztés végett. A város területén való kifüggesztés, csak félszeg intézkedés, a czél érdekében pedig nem lehet, nem szabad szűkkeblűnek lenni, mert sajnos, de való, hogy a mi népünk nagy része Bem írni, Bem olvasni nem tud, és nem fog tudni a jelen, de a jövő nemzedék sem, daczára, hogy a jól fizetett tanfelügyelői intézmény már évek hosszú során létesítve lett, de arról legalább a mi kis községünk, és azt hiszem számtalan község lakossága tudomással azért nem bir, mert eddig a tanfelügyelő urat körünkbe tisztelhetni még szerenciénk nem volt, pedig lehetne alkalma sok különös dolgot láthatni a községi iskolákban és akkor bizonyosan arról győződne meg, hogy a hozzá beérkezet jelentések, kimutatások nagyon hiányosak, a valóságnak meg nem felelnek, lévén az a papiros türelmes, amire sok minden reá fér. Dobszóval, ha az árszabályzat közhírré tétetik, azt minden ember meghallgatja, és meg is érti. Kell tehát, hogy az árszabályzat a községeknek megküldessék. Maurer Károly alkapitány úr a Nyirvidék 7. számában nyilatkozik, azt mondván, hogy az én ügyemet f. é. január hó 10-én elintézne, s a postakönyv tanúsága szerint a határozat Liskodra el is lett küldve, és ily körülmények között a közönség elbírálására bizza, mi szükNos, régi elfogadott elv az, hogy az istennek legparányibb teremtménye ÍJ tökéletes, kifogástalan. Da legremekebb alkotása: az ember, sohase tökéletes. A véges emberi ész mindenkor a pillanat hatása alatt áll, és cselekedeteiben épen olyan kevéssé befolyásoltatja magát a múltra, mint a jövendőre való tekintet által, Magy, fut, rohan a tarka fény után, hiúság a csillag i, és a fénytől elvakítva azt hiszi, hogy most annak természetes árnyékában pihen. Mikor öntudatra ébred, megalkotja macának jövendő cselekedeteinek tervezetét, de az eiső sugár ismét tévútra vezeti. Felhányhatná valaki, hogy a farsangból kifolyólag épan nincs aktualitása az ilyen elmeknek. Pedig nagyon is van. Nagy fényűek nagy az árnyéka. Az a szilaj, tobzédó zene visszhanggal jár, és ez a visszhang, ha nem »irás, de bizonyára sóhajtás. Azok a fényes lángok tündéri mezbe öltik a táneztermet. de nem világítanak be oda, almi a reménynek már a legutolsó sugara is kialvóban. És azok a mosolyok az arezokon, gyakran csak festett pírjai a bánatnak, melyet nem akarnak kárör vendő szemek zsákmányául, vagy érzőbb szivek részvéte tárgyául oda dobni. És ezt tudja jól a mai társadalom. Mart ellenkező esetben miért ne tenné meg azt, hogy minden különös czim nélkül, a saját tetszése szerint mulathasson? DJ nem teszi meg. Mintha szégyenlené, hogy akik nem mulatnak, megróvják érte, keres magának jogezimet és a jótékonyság köpenyébe burkolózva áldoz Terpsicborének, vagy Bachusnak. A világért sem akarom megróni azokat az egyesületeket, melyeket uemes érzéssel és emberszeretettel telt szivek alkottak meg, és amelyek áldásos működésük eredményének gyarapítására a farsangot is felhasználják. Eiek az én reflex óim korántsem érintik azokat, akik mintegy czélul tüsték ki, hogy szegényebb embertársainkon segítsenek, és ciéluk elérésére felkeresik az élvezeteket, melyeket talán nem is tartanak élvezeteknek. De a mai társadalomról szólva, lehetetlen eleség volt a » Vásárvám-szedés Nyíregyházin* c.imü czikknek a »Nyirvidék«-hen való közlésére. Felelete m orre ez: Szerénytelenségnek tartom e nyilatkozatot, mert meg vagyok győződve a történtekből, hogy e czikk közlése égető Szükség volt arra, hogy legalább e tekintetben rend legyen. A városi polgárság tetszés nyilvánulása pedig arról is meggyőzött, hogy éppen az alkapitány úr hivatalos eljárásai felett tör pá'czát és méltán, mert ha velem szembea, ki ügyeit elhanyagolni nem szoktam, egy ily közérdekű ügyet, melyet a legsürgősebben már csak azért is, hogy a további visszaélések és gyanúsításoknak eleje vétessék, de a városi hatóság jó hírnevének megóvása tekintetéből is eliutéznie kelletett volna, még is jónak látta teljes négy hónapig nyugodni hagyni és hanyagságával magát a városi hatóságot is kellemetlen helyzetbe hozni, hát még másokkal szemben hogyan járhat el, akik talán az ilyon dolgokat a könynyebb oldaláról fogják föl. Viszont tebát én is a nagyérdemű s különösen a választó közönségre bízom teljes megnyugvással: elbírálni, helyesen cselekedtem-e, a mikor Maurer Károly alkapitány úrnak eljárását, melyből minden többi hivatalos eljárásaira a következtetést levonai nem nehéz, a nyilvánosság eleibe hoztam. Kelt Laskodon, 1888. febr. 16. Okolicsányl Lajos. Tanügy. Értesítés. A nyíregyházai ág. hitv. evang. elemi hatosztályu népiskolák tanulóinak téli vizsgái az 1887/88-ik tanév első felében f. é. febr. 20-tól mire,. 2-ig bezárólag tartatnak meg, melyekre a t. cz. szülők s a nevelés ügy pártolói tisztelettel meghivatnak. A vizsgák sorrendje: A) A városi népiskolákban: Febr. 20-án d. e. 9 -12 ig V—VI. fiu osztály Pazár István tanitó vezetése alatt. Február 20-án d. u. 2—5-ig IV. fiu osztály Ruhman Andor tanitó vezetése alatt. Febr. 21-én d. 9—12 ig V—VI. leány osztály Szénfy Gyula tanitó vezetése alatt. Febr. 21-én d. u. 2—5 ig I—II körtve u. oszt. Andrásy Soma tanitó vezetése alatt. Febr. 22 én d. e. 9—12 ig I—II. közp. vegy. oszt. Gdovin János tanitó vezetése alatt. Febr. 22 én d. u. 2—5-ig I—II. alvégi leány oszt. Gdovin Endre tanitó vezetése alatt.' Febr. 23-án d. e. 9 —12-ig IV. leány oszt. Habzsuda Diniéi tanitó vezetése alatt. Febr. 23 án d. u. 2—5-ig I—II. nádor u. oszt. R'izsa Endre tauitó vezetése alatt. Febr. 24 én d. e. 9-12 ig III. fiu. osztály Mráz Károly tanitó vezetése alatt. Febr. 24-éu d. u. 2—5-ig I—II. buzatéri osztály Garhardt Sámuel tanitó vezetése alatt. Febr. 25-én d. e. 9-12 ig III. leány oszt. Stoffan Lajos tanitó vezetése alatt. Febr. 25-én d. u. 2—5 ig I—II. alvégi fiu oszt, Boczkó Lajos tanitó vezetése alatt B) A tanyai népiskolákban : Febr. 27 én d. e. Antaibokorheli iskola Mráz János tanitó vezetése alatt. Febr. 27-én d. u. Felső-Bsdúri iskola Prisztavka Lajos tanitó vezetése alatt. Febr. 28-án d. e. Henzsely iskola Sebőn Dániel tanitó vezetése alatt. Febr. 28-án d. u. Súlyán iskola Vietoris András tanitó vezetése alatt. Febr. 29-én d. e. kis-cserkeszi iskola Mátsánszky Lajos tani'ó vezetése alatt. Febr. 29-én d. u. ujteleki iskola S'.abó Eadre tanitó vezetése alatt. sen megkülönböztetnem azokat, akiket a társadalom fogalma alól kivételeknek tekintenek. Hát hogy először a mi nyíregyházai társadalmunkról szó'jak, el kell ismernük, hogy abban mindenféle kellékek meg lennének arra, hogy társas életét élénkké, ho;y — mint mond mi szokták — a kor s-íinvonaláu állóvá tegye. A népesség szájához arányítva jótékonysági ós közmű velődési egyesületek elég nagy számban vannak, s az az anyagi és intelligenciállis erő, mely ezekben egyesítve vau, mindenképen biztos eszközöket látszik biztosítani arra, hogy náluuk egészséges, lüktető társadalmi élet fejlődjön ki. D) csak látszik! Mart valójában iukább a tesp°désnek mint az élatnek a benyomását teszi ránk az a kép, melyet társadalmi életünk a maga egészében nyújt. A harmonikus társadalmi életnek egy hatalmis föltétele hiáuyzik nálunk, vagy inkább mondjuk ugy, hogy van valami nálunk, ami ezt az óhajtott társadalmi életet létrejöttébeu megakadályozza. Nem akarom épen azt a merev kifejezést hwznilni, hojy osztálykülömbségeket ismerünk és állituik föl egymás között, de annyi bizo nyos, hogy azon a mértéken kívül, melylyel egyenlő műveltségű, egyenlő társsdalmi morált követő ember-társainkat magunkhoz mérni kellene, olyan megkülömböztetéseket is rezerválunk nyíltan bevallott felfogisink m'ígött, amelyek — különösen a mi társadalmi viszonyaink között — valóban nevetségesek. Többet mondani nem akarunk. Ezek is csak a farsangi mulatságok alkalmából jutottak eszünkbe. DJ tapasztaltunk m/g valamit, arai az egész társadilomnak közös hibája. És ez a bálok alkalmival kifejtett tulságas fényű'.és. Igazán örvendüak, egy meghívót látva, melyen a rendetőség a hölgyeket felkéri, ho»y minél egyszerűbb ruhiban szíveskedjenek megjelenni. D) milyen biu ez az örömünk. Mert hogy hölgyeink e felhívásnak nem igen engedelmeskednek, az — hölgyeinket ösmerve — csaknem természetes. Hisz a bálterem az az egyedüli haly, hol tündökölhetnek, ragyoghatnak, ha Márcí. 1-én d. e. nagy-cserkeszi iskola Báler GUJZ táv tanító vezetésa alatt. Mircz. 1-én d. u. racskóbokori iskola Ambrózy Albert tanitó vezetése alatt. Márcz. 2-án d. e. mandai iskola Oivald József tanitó vezetése alatt, Nyíregyháza, 1888 ik év febr. 16 án. Szénffy Gyula, igazgató tanitó. A „Szabolc^megyei kör" társas estélye Budapesten. Boldog emlékezetű farsang utolsó estéjén tűnődve gondolkoztam azon, hol és miként töltsem el azt ugy, ! ho^y méltó befejezése legyen az elmúlt aranynapoknak! Sahogyse tudtam megállapodásra jutni egyrészt tárczámnak, más részt a napi programmot illető ismereteimnek fogyatékossága miatt. Elvégre is vettem négy krajczárért egy újságot, hogy majd abból fogom kiböngészni, mi mindent lehet általában, de kivált nekem ma cselekednem. S csakugyan kisütöttem, hogy elmegyek a szabolcsi kör*-be Valamikor régen tagja voltam én is, mint igazhitű szabolcsi férfiúhoz illik, — de szomorú tapasztalataim alapján szépen odább álltam, (ami ugyan nem volt szép, de igen ajánlatosnak látszott.) Balépek. Hát vagy tizenöt ifjú nagy komoly arczczal jegyzőkönyvet hallgat. Nesze neked, jó mulatság! gondolom magamban, da legalább melegedjünk fel egy kicsikét. Azután pénitárnokot választanak, minthogy Andráscsik Endre, ki eddig e hivatalt viselte, leköszönt, nemcsak, hanem ki is lépett a körből. Pedi* kár érte, mint hallom, derék fiu, lelkiismeretes ember. Ugyan mi jutott eszébe?! Helyét Majos Zoltánnal töltik be. Még más választással is mulattatják egymást, rendes tagokul Somlyódy László és P,lisy Istváu, póttagul pedig Gjnda Bilázs lépnek a bizottságba. — De tisztelt uraim, ez már mégis sok! morfondírozok tovább, én felolvasó estélyre jöttem mulatni, s íme itt ilyen szerfelett érdpkes thémákkal traktálnak. Váljon hogy lehetne — megszökni inneu? Ilyenfajta gondolatok foglalkoztatták ag/am»t, mikor valahára vége lett a sok hivatalos és folyó ügynek. »Halljuk, halljuk!* — hangzik mindenfelől. Mit, talán még kimaradt valami? Nem, hanem Tóth István olvasni kezdi >Izquierdo Marlinez* cz. költeményét, amit spanyol elbeszélés után dolgozott szabadon. — Jól van hát, maradok, e' már mond valamit. . . . Pmczér, egy bifszteket tojással, hozzá egy üveg sashegyit! .... Az az átkozott természetem van, hogy legalább igy párosával szeretem az élvezetet. (Hony sóit, qui mai y pense!)... Ejnye, szegény Izquierdo bibornok, hát csakugyan megölte őt az a betyár pap? És miért? Azért, mert hiúságát nem akarta a főpap kielégíteni. No, de legalább akasztófára került a gtzszülö.t! . . . Hanem az már még sem illik, hogy a kör saját zenekara húzzon neki a »Troubadour«-ból oly megindítóan szép lassú részletet! Én legalább a kettőtől ugy meg voltam hatva, hogy — nyomban rendeltem egy másik bifszteket. (Már mivelhogy nem csak az isten igéjével él az ember, hanem kenyérrel is, ha vau neki.) ... Jaj, be szépen húzza az a nyolcz nál czigány! Bocsánat uraim, már énnálam a hegedű és czigány egy fogalom . . . DJ igazán nem valódi czigányok önök?. . E'hallgat a zane s Majos Zoltán szavalja Lukács Ödönnek »Az anya átka* cz. költeményét. A szépeo szavalt szép ballada megtette a maga hatását. . . Hm ! ezek itt nem csak inni tudnak, hanem lelkestül is szabolcsiak. ... Jó volna belépni a körbe. . . . Síinte gyönyörűség lehetett látni, mily jó étvágygyal lakomáztam. Már a hitodik zsemlye járta, (filozopter vagyok, kérem alássan, a mint talán méltóztatnak ig tudni) mikor felállott valami pogánynevü fiatal ember — azt his em Vietórisz József, — s valódi kollegáhos, méltó csak pár órára is És ragyog iák is vetélkedve. A polgár ruháinak fényével akarja elfeledtetni, hogy ninci koronás czimere ; a gentry ugyan ezzel a fénynyel akar versenyezni a főranguakkal; a főrangú p^dig játsza az egyszerűt, de egyszerűsége sokkal fényűzőbb, mint a polgár összes p

:peréje. Mert hogy az egyszerűséget a fényűzésnek mily fokára lehet emelni, azt megmutatta Zápolya János, kit a lengyel követ aranytól és drágakövektől csillogó ruhában keresett föl, mig Zápolya csak egyszerű bársony ruhába öltözött, de öltözékének minden gombja százezret érő kohinor volt. És én meg vagyok arról győződve, hogy a jótékonyság nagyságát nagyban csökkenti a fényűző pompa látása. Végül még egy van, ami szintén rosszul esik. Az, hogy a mi báljainknak pp ínséggel semmi nemzeti jellegük nincs. Hogy a magyar viselet még valaha uralomra vergődjék, abban nem igen bízhatunk, de hogy tánczaink is kivetkőznek őseredetiségükből, azt a régiek aligha hitték volna. A körmagyart miért nem tánc-.olják egyetlen egy bálban sem? És miért uem látjuk az igazi magyar csárdást, melyről még a hires George Sand is igy nyilatkozott: * Ah, a csárdások! Igen azjk & czigáuyok, kik mint a madarak, csak harm jnikus szeszélyeiket követték, egészeu az én fölfogásom szerint játszottak. Ama hangáramlatok, melyek majd vad hévvel fölujongtak, majd meg ismét édes bánattal s áhítattal olvadón hiltak el, előttem minden földi és égi boldogságot és bánatot, a teremtő és romboló őserő minden titkait föltárták. És hozzá az a táncz; mintha az alakok onnan sugároztak volna ki a varázsos hangokból! Hanem hát elég legyen a prédikációból. Hamvazó szerda már elmúlt s az a hamu, amit akkor fejünkre hinttettünk talán meg fogja tisztítani a mai társadalmat, melynek kérges fája hamut se adna talán, vagy a tisztító tűznél se égne meg. Szíriai,