Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-16 / 51. szám

4 „TV Y I R V I E> É Ií". — Halálos vigyázatlanság. A napokban Nagy Sándor balkányi lakos pajtásával Budolai Jánossal bement Szűcs István kerUlő kunyhójába. A gazda nem volt otthon, a két pajtás leakasztotta a kerülő puskáját a szegről ós tréfálni kezdett vele. Nagy Sándor társára fogta a fegyvert, s abban a hiszemben, hogy az nincs megtöltve, lecsattantotta a sárkányt. A puska elsült és Budolai szivén találva, halva rogyott össze. Nagy Sándor maga jelentette fel magát a csendőrségnél. — Veszett borjúk. Síabo'.cson a mult hó végén egy részéit kutya hét borjút megmart. A veszettség a megmart Allatokon nahány nap múlva kitört, s a megdühödött borjúk megmartak két embert, kiknek sebeit azonnal kiégették. — Fegyelmi vizsgálat egy orvos ellen. Dr. Kráseonyi József nyirbaktai körorvoi ellen a vármegye közigazgatási bizottságu elrendelte a fegyelmi vizsgálatot, és pedig ama jelentés alapjan, melyet ez ügyre vonatkozólag a vármegye főorvosa, dr. Jósa András tett. E jelentéi tzerint ug/anis a nevezett orvos nem teljesiti köteleségét, a himlő olt '.si jegyzőkönyveket többszöri sürgetés daczára 1886. 1887. évekről be nem adta és a szeszes italok szokásos és túlságos élvezete miatt orvosi kötelestégét józan ésjszel gyakran nem végezheti. — Tűzvész okozás vétségéért állott a helybeli kir. törvényszék előtt Szakolciai (Szakács) János juhátz, ki ez évi április hó 2-dikán Patay Gyula csobaji birtokán, egy szalma kazal közelében tüzet rakván, azt felügyelet nélkül ott hagyta. A szalma kazal tüzet fogott s leégett. A kár 800 forint volt. A törvényszék a juhászt egy hiti fogházra s 5 forint pénzbüntetésre Ítélte. — Figyelmeztetés. A közeledő karácsonyi ünnepek alkalmából a postát igénybe vevő közönség következőkre figyelmeztetik: a) A postára feladandó csomagoknak általában úgy kell göngyölve leuniök, hogy egy részt a gőngyölet a tartalmat külső befolyát ellen megvédje, mátrészt hogy a tartalom más küldeményekben kárt ne teheisen; ennélfogva burkolatul vagy valamely szilárd anyagból kéizttlt tartály váizon, vagy jó, erős, tartós, vastag, nem törékeny és többszörösen összehajtott pipi roi használandó. Folyékony vagy törékeny tárgyak feltétlenül szilárd anyagból készült tartályban helyezendők el s annak jeléül, hogy a csomag ilyent tartalmaz, a tartályra figyelmeztető jel, pl. egy p»laczk raj-olandó. b) A közönség érdekében áll, hogy készpénzt, ékszereket s több eféléket más tárgyakkal egybe ne csomagoljon, mert ezek hiányzása esetébeu kárpótlás nem adatik. c) Az értékes csomagok pecsételésére csak jó minőségű pecsétviaszt és vésett p?csétnyomót szabad használni s a burkolat összefoglalása végett s küldeményre varráson, hajtáson vagy zsintgen annyi pecsétet kell alkalmazni, a hány elégséges arra, hogy a küldemény tartalmához a pecsétek megsértése nélkül hozzáférni ne lehessen, d) Csomagolás nélkül csak lezárt utazótáskák, 'rőröndök. stb., továbbá már nem vérző vad adható fel. Tőbb vad összekötve egy küldemény gyanánt nem fogadható el. Szárnyas vad csak kosárba téve vagj fenyőgalyakba burkolva adható fel. t) A czimzés tisztán, olvashatóan, tüzetesen (czimeett fél neve, foglalkozása, rendeltetési hely, város rész. utcza, házszám) és lehetőleg magára a göngyöletre, (tartályra) Írandó. Ha a göngyölet Írásra alkalmas nem volna, a czimet egy papiros lapra kell irni, s azt hogy tartós legyen, egész hátlapjával a küldeménvre ragasztani, azonban ha a küldemény értékes tárgyakat (órát, gyürOt és efélét) tartalmaz, a Cíimiratot a burkolatra ragasztni nsm szabad, f) Rövidített czimeket, jeleket (Ohiffré) használni nem szabad, és a mennyiben a teljes czimet a csomag burkolatára térhiánya miatt reá irni nsm lehet, úgy azt fa vagy vastag lemez pipiros táblára kell irni, mely zsineggel a küldeményhez erő ütendő s a zsineg végei a czimtáblán olykép pecsételendő le, hogy a czimirat a küldeményről le ne válhasson, g) A fővá rotba stóló húsnemüaket tartalmazó küldemények fogyasztási adó alá esvén, azok tartalmát úgy a szállítólevélén, mint a csomagon részletesen, t. i. a hús különfélesége és súlya szerint kell feljegyezni. Altalános kifejezések mint »vadhús«, »romlandó<, »élelmiszer«, stb. kerülendők ét osak világos megjelölések használandók, mint: 1 nyul, 1 pulyka, 1 kilogram kolbász stb. megjegyeztetvéu hogy a tartalom hiányos nyilvánítása vagy annak eltitkolása a csomag felbontását tevén szükségessé a kézbesítést hátráltatja, sőt utóbbi esetben adójövedéki bírságot it vonhat maga után. h) Czélszerütlen — vagy elégtelen — csomagolásból, vaUmint a hiányos czimzésből eredő károkért kárpótlás nem adatik. Ezen szabályokra a közönség annál is inkább figyelmeztetik, mert a postaintézet különösen a karácsonyi nagyobb mérvet öltő forgalom idője alatt a követelményeknek csakis ugy tehet eleget, ha a feladás körüli szabályok megtartatnak. — Budapesti Hirlap. Szerkesztő: Csukássi József. A .Budapesti Hirlap"-nak a hazai művelt olvasóközönség vetette meg alapját A lap eleitől fogva megértette a magyar közönség szellemét; miuden pártérdek mellőzésével küzdött nemzetünk- ós fajunkért, ez egyetlen jelszóval: magyarság! Viszont az ország legkiválóbb intelligentiája is azonosította magát a lappal, fölkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újságírás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a „Budapesti Hirlap" érte el; legnépszerűbb, legelterjedettebb lapja az országnak. A külső dolgozótársak egész seregén kivül a szerkesztőségnek annyi belső tagja van, amennyivel egy magyar lap sem dolgozik. Minden fontosabb bel- vagy külföldi esemény felől, rendes levelezőn kivül, saját killön tudósító értesít közvetlenül; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk: nem történik a világon semmi jelentékeny dolog a nélkül, hogy a .Budapesti Hirlap" arról rögtön ne adjon hű ós kimerítő tudósítást A „Budatsli Hirlap" politikai czikkeit K&as Ivor báró, Rákosi enŐ, Grünvald Béla, Balogh Pál Írják mis kiváló hazai publicistákkal híven a lap független, magyar, pártérdekeket nem ismerő szelleméhez. Politikai hírei széleskörű összeköttetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. Az országgyűlési tudósításokat a gyorsírói jegyzetek alapján szerkesztik. Magyarország politikai és közélete felől távirati értesülésekkel látnak el rendes levelezők, minőkkel minden városban, sőt nagyobb községben is bir a lap; a „Budapesti Hirlap" távirati tudósításai manap már teljesen egy fokon állanak a világsajtó legjobban szervezett hírszolgálatával. Európa összes metropolisaiban Londontól Konstantinápolyig saját tudósitók vannak, a kik ugy az ott történő eseményeket, mint az elektromos dróton oda futó híreket rögtöu megtáviratozzák. A külföldi rendes tudósítókon kivül minden fontosabb esemény felől a szerkesztőség külön kiküldetésü tagjai adnak gyors és bő értesítést. A .Budapesti Hirlap" e czélokra havonkint oly összeget fordít, mint a mennyi ez előtt 10 évvel még egy-egy hirlap egész költségvetése volt; de sikerült is elérnie, hogy ma a legjobban, leggyorsabban értesülő organuma a sajtónak. A „Budapesti Hirlap" tárczarovata a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordit rá, hogy megmaradjon előkelő sziuvonaláu. A napirovatokat kitűnő zsurnalisták szerkesztik s a helyi értesülés ismert legügyesebb tudósítókra van bizva Rendőrségi és törvényszéki rovatai külön-külöu szerkesztői a főváros sötét eseményeit is mindig oly hangon tárgyalják, hogy a „Budapesti Hirlap" helyet foglalhat minden család asz talán. A közgazdasági rovatban a magyar gazda, birtokos, iparos, kereskedő megtalálja mindazt, a mi tájékozására szükséges. A regénycsarnokban csak kiváló irók legújabb műveit közöljük. De ezúttal még egy kedves meglepetéssel is szolgálunk olvasóinknak. 1889 jauuár első napján Jókai Mór-tói kezdünk egy uj regényt, melyet koszorús írónk kizárólag a „Budapesti Hirlap" számára irt. Jókai Mór uj regényének a czime: „Aki a szívét a homlokán hordja", S miut a költő maga mondja, „egy modern ezeregyéji mese". A regény egyike Jókai ama geniális, ragyogó alkotásainak, melyek már oly régóta az ő bűvös körébe vonták az olvasó közönséget, s Jókait oly népszerűvé, bálványozottá tették, a minő soha még magyar író nem volt. A regény eleje Magyarországon, a vége Mekkában jltszik. Hőse egy nő. Jókai Mór uj regényének közlését 1889. január 1 sején kezdjük meg. Az előfizetés föltételei: egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr, egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vidékről legczélszerübben postautalváuynyal eszközölhetők következő czim alatt: A „Bndapesti Hirlap" kiadó hivatalának, IV. kerület, kalapu cza 16. szám. — Levelező lap. A levelező lapokat használó közönségnek figyelmébe ajáuljuk azt a miniszteri rendeletet, mely szeriut oly levelező lap, melynek czimlapja a czimzett nevének és lakásának czimén kivill még egyébb írott vagy nyomtatott közleményt, legyen az csak a feladónak czime vagy pecsétje is, tartalmaz, a postai forgalomból kizáratik és nem kézbesíthető visszaküldeményuek tekintetik. O a a r n o k. A „szabolcsmegyei kör" Budapesten. Tek. Szerkesztő ur! Legelőbb is kérem engedje mtg, hogy egy czigarettre rágyújthassak, igy a gomolygó füstfelhőkön elmerengve élénkebben tűnnek emlékembe annak az ezeregyéji mesébe való estének jelenetei!... Eíerszer köszönöm H/ives engedelmét. Azt is meg kell jegyeznem, hogy hetek ó'.a olyan erős spleenem volt, melyet sem a Prevoszt ur diadalmat föllépései, sem az őszi tárlat, sem Sarah B írnhard, de még a Steinacker ur tragikomikus szereplése a t. Házban sem bírtak eloszlatni. A szabolcsi kör elnöke jó ösmerösöm lévén, unszolásai s biztatásaira, hogy ott e szellemi nátbámbói bizton kigyógyulok, nagy nehezen elhatároztam magam, hogy estélyükre elmegyek ... és azt hitzi ön, hogy kigyógyultam? . . . OJ korántsem! Azaz hogy mig olt valék, e uehluy óra alatt teljesen felocsúdtam lethargiámból, mert nem emlékszem, hogy valahi inkább társaságba lettem volna, mint azon este. E lelkesülő, ez örökké víg ifjúság vígság ugy el ragadt rám ia, mikép kicsibe mult hogy ama 'közkedvelte népdalunkra, melynek a refrainje: »összetöröm magamat* rá nem gyújtottam ... de aztán annál nagyobb lön a visszahatás . . . mert azóta tjbbé semmi más iránt nsm birok lelkesülni . . . jóhst már én felőlem a liliputi társaság, közeledhetik a hónap elseje! . . . mindez nem használ már nekem! Nem érdeklődöm én mondom azóta semmi iránt, csak azért a derék kis körért, — s ennyiben mégis javulás állván be állapotomban — bátran merem bárkinek is ajinlani, hogyha hasonló bajban szenved, vagy elhagyta a kedvese, avagy p'aue öumeggyilkolási rés'.ter/ekkel foglalkozik csak menjen el a szabolcsi kör estélyére, s biztosítom, hogy lesz miudjárt valamije, a miért legalább is ugy, miként én — ki pedig rettenetesen azőrszálhasogitó vagyok — lelkesülni fog! De hogyne is ksrem 1 — Van ennek a kis körnek e^y poétája, kiuek valóban kedves szép költeményei a becses lapok t. olvasói, különösen bájos k'S olvaaónői előtt is ösmertesek ; mert hisz hol ál — hol valódi neve alatt ugy szólván mindeu sz'imban lát egy — néha kettő is napvilágot! A kör d.-c'.ember 7 iki estélyén is föl lőa olvasva kettő: »A kis grisette* és »S.á!l a lepks* . . . Nemde? Kedvesek?! — Tapsoltuak is annyira, hogy splöeueinh>z még egy kis kézdagauatot is szerez tem 1 — Szünet múlva, melyet a kör zenekara által érzéssel és tűzzel eljátszott népdalok töltének ki — az elnök lépett, illetve ült a felolvasó asztalhoz, s elmondta nekünk, hogy miként néz ki »A tisztelt Kör entre nous.< E szellemes kis cseveg is — vagy mint ő mondi — fecsegés — oly élénk derűletséget keltett a hallgatók között, hogy a zajos tapsok és ujy szólván folyton tartó olympuú kacsaj miatt lépten-nyomon félbe kellett szakítania olvasását. — Sorba siedte a kör tisztelőit, a több tagját s valamennyivel hosszabban vagy rövid)bben foglalkozva oly ügyesen eltalálta tarkát e modern Achilleseknek, hogy azok sebeikben felkacsagtak — s nevetett mindenki — egymás rovására. — Meghiragudni — megegyezés szerint csak egy hatos bírság terhe alatt lett volna szabad s igy ovakodtak is attól, elannyira, hogy e felolvasásból a kör pénztárának mindössze egy hatos anyagi haszna lett, — ez is újpesti volt, mi eléggé bizonyít ártatlan volta mellett ezen egyetlen apprehenziónak is! A felolvasó elnök ur maga azonban félt, hogy megtalál magára haragudni, s ügyesen kibujt alóla, hogy önmagát is »meghurczolja« — mint mondi: kell neki a hatos >sperrgeldre«, miből a »szakértők« könnyen megérthitik, hogy a kedélyes társaság késő éjfélig maradt együtt. . . . Nini! Hisz'a legszebbről majdnem egészen meg is feledkeztem ! Mi volna ez más, mint az a valóban pompás zene, melylyel a zenekar gyönyörködtette a társaságot. E jó fiuknak igazán sok türelmet, fáradságot, bu'galmat kelle kifejteniük, mig ódái; vitték, mikép ma már bátran s hízelgés nélkül mondhatjuk, bogy összevágó előtdit, klaszazikus darabokban a költő intentiójának kifejezést), népdaloknál a búsongó, mint a zajosan kitörő érzelmek festése tekintetében nem sok műkedvelő zenekar állaná ki velük a versenyt. Ez alkalommal is a mindig szép régi magyar nótá'i, mint a legújabbak, ugy a már egyszermásszor bemutatott klasszikusokon kivül repertoirjokba két újonnan betanult darab volt fölvéve. . . Egyik Super nyitánya a »Költő és piraszU a. operettjéhez, a másik pjdig a zenokar egyik legjobb tagjának Metz Albert uruak szerzeménye: »Die schöne Mtric volt. Mindkettő megujráztatott s a fülbemászó s talpat csiklandozó kis polka jeleu volt szerzője megérdemlett zajos óvácziókban réizesült. A zenekar gyöngye: Kun László czimbalommüvész páratlan virtuozitással — a legképtelenebbeknek látszó nehézségek könnyed legyőzésével előadott népdalai ( egy opira résilete méltó koronája volt uz estély fényes sikereinek s nem is hiszem, hogy a frenetikut tapsvihar utolsó accordjai még máig is ne kisértenének az átellenes ódon Gellért-hegy sziklái között s majd összefolynak a jövő estélyen születendőkkel ! Addig is vagyok kitűnő tisztelettel X. Közgazdaság. Megjegyzések a hizlalásra vonatkozólag. A gazdik leginkább télen át hiílalalnak, nem azért mintha ezen időszakban gyorsabban lehetne czélt érni' hanem mert a külső munkák megszűnvén, nagyobb figyelmet képesek ezen müvelet iránt gyakorolni; mert bizony ha csak a goudviselésre s béreseinkre bizzuk göbölyeinket, akkor azokból a bécsiek beafsteket nem esznek, legfeljebb a frankfurtinak csúfolt virslibe kerülnek, mint — másként elfogyaszd itlan — töltelék. A vidéki marhavásárokon vagy pláne a bécsi nemzetközin csak akkor kelthet marhánk feltűnést, ha azokat folytonoian figyelemmel kisérjük, vagyis, ha megértjük azon régi közmondás czélzatát, hogy: »A gazda szeme hizlalja a marhit.« A hizlalás legfőbb kelléke a hizlalandó marha, megválasztásában rejlik; nem elég a hizlalási étlapot összeállítani, tudni kell első sorban azt, h)gy mely marha lesz a legolcsóbban megh zlalható, mert a kevésből felhizlalt marha aránylag a legnagyobb hasznot eredményezi. Nem szabad tehát a marhát csak ugy vaktában hizlalás alá venni, nem szabad különösen azt hinni, hogy minden marha felhizlalható, tekintet nélkül annak természetére s egyedi tulajdonságaira ; nagy hibát követ el az is, aki miuden — az igavonásra alkalmatlan — mirhát egyenesen a hizóba állit, s azon szent hitben él, hogy az ilyen marha az ő kedvéért meg is hizik. Nem megy az olyan könnyen, a m^rha — természete s konstituciója — azért mert a jászelhoz lett kötve s jobban tápláltatik, hirtelen megváltozni nem fog, mert ht nincs meg benne növendék korától a hizási hajlam t az ezt előmozdító tulajdonok összessége, hisztalan miod-m fáradságunk s hizási rec.ip ket kombináló leleményességünk, mégis csak ösztövér murád s takarmiujuuk nem értékesíttetett raczioualiter. A hizóba állított marha mindenek felett teljesen egészséges legyen, ne legyenek annak som belső, sem o.yan klllső hibái, melyek fájdalmasak s a marhát állásában vagy fekvésében feszélyezik, mert a — bármelyik testrészén fájdalmat érző — marha jó étvágygyal enni a fájás időszakában nem fog, hanem csak fészkelődik s olyan helyzetben igyekszik megpihenni, melyben fájdalmai Ciilapulntk s ilyenkor szegény párának kisebb gondja is nagyobb a hízásnál. Pedig igen sok gazda van azon balhiedelemben, bogy a külső hibákkal, például rosz lábbal vagy lábakkal biró marha felhizlalás által könnyen értékesíthető; hát akik ezt vallják, azoknak egy csepp igazságuk sincs. Kivételt képeznek természetesen a szépség, vagy olyan hibák, melyek a marhát csak uagyobb strapacióra diskvalifikálják, egyébként azonban sem járásában, sem állásában, sem fekvésében nem genirozzák. Ciak az olyan marba eszi mohó étvágygyal az elébe tett takarmányt, melynek sem az állás, sem a fekvés nehezére nem esik. Még nagyon sok olyan gazda van, ki akkor göbölyözi be mirháit, m

:d5n azok már teljesen lehajtattak, vagyis a járomban összeroskadtak ; ezen eljárás is egjike a legmegrovandóbbaknak. Az ilyen agyon fárasztott marhának hóuapokra van szüksége, mig magát kipihmi s ezen idő alatt a hizlalási jobb takarmányt csakúgy értékesiti, mint a csekélyebb minőségűt; mig az ilyen tönkre dolgoztatott marba magához jön, addig más ugyanazon takarmányon könnyen meghzík, A h'zlalási psriodut — p <dig ez minden hizlalásnak kitűzött c.élja legyfn — csak ugy lesz rövid, ha a legöbölyözendő marhák takarmányozásánál s igázásáuál, közvetlenül a hizlalási campagne előtt, már tekintettel vagyunk azok legközelebbi rendeltetésére s szemünk előtt tartjuk, hogy az ereje teljes megfeszítésével dolgozó s izmait elkoptató marba nem annyira hizni, miut pihenni kivan s a jászolhoz kötve hoiszu időn át nem az eleséget, de azt fogja keresni, hogy hol pihentesse meg velő vesztett csontjait. Tehát a hizlalandó marhát lecsigázni, s azzal biztatni, hogy majd kipiheni magát, ht gőböly lesz, nem szabad, mert csak eléggé jó kondícióban levő marhi hizlalása lehet Folytatása a II. mellékleten.