Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-12-09 / 50. szám

4 másrészt a kedvező alkalom elszalasztása kiszámithatlan károk kutforrását képezné. Hisszük és reméljük, hogy Szabolcsrármegye és Nyiregyháza városa egyesült erővel kizsákmányolandók a helyzet előnyeit, erős kezekkel fognak a veszély elhárítására mindent megtenni. : Mert erős meggyőződésünk az, hogy a Nyiregyháza-Polgári vonalrész kiépítése a vármegye és a város létérdekeit érinti. Nem akarjuk preoccupálni senkire nézetünket, nem akarjuk e helyen fejtegetni mily áldozatokat kell hozni a vármegye vagy város közönségének. De egy körülményt elhallgatnunk nem lehet. A vármegye úthálózati tervezetébe Király telek — Szt.-Mihály—Lök—Polgár—Tisza-Dob közti kőut is felréve van. E kőutak létesítése a Nyiregyháza-Polgári vasút által feleslegessé válik. A vármegye az erre előirányzott összegeket czélirányosabban fordíthatja a szóban forgó vasút építésére. A kőut holt, a vasúti törzsrészvény mozgótőke. A kőut fentartást igényel, a vasút fenntartja magát. Az érdekelt vidék közmukaadójának a vasút czéljaira való átengedése esetén a vármegye kamatozó tőkebefektetést tesz. Tudomásunk szerint a kőut kiépítésére 46000 forintig terjedő aláírás gyűjtetett. Ez is oly összeg, melyet a vármegye a kérdés tárgyalásánál figyelmen kivül nem hagyhat. A város érdekére nem indifferens kérdés a vasúti hálózatban való helyzete. A Nyiregyháza Polgári vasút által Budapesttől Lavocznéig az útirány legegyenesebb lenne, mely körülmény nem hagyná érintetlenül a hadászati szempontokat sem. A Nyíregyháza-Mátészalkai vonal a NagyKároly—Zilah—Deési útvonal által a keletnek a nyugattal való érintkezésében városuukat emporiummá tenné. Biztosítaná egyrészt Nyiregyháza emelkedését, másrészt a vasút jövedelmezőséget. Nem tárgyaljuk a kérdést hosszasabban, az a hit táplál, hogy szavunk nem fog a pusztában elhangzani. Bizunk a vármegye és a város intéző köreinek bölcseségében. Kifejeztük azonban nézetünket, mert szükségessé tette azt a helyzet, alkalmat adott arra Csávofszky úr ajánlata; ez ajánlat felett egyszerűen napirendre térni nem lehet. A tél és a szegény gyermekek. Dinter Gusztáv, kinek növendékei e század elején a porosz iskolákat oly magas nireaura emelték, minden paraszt gyermeket oly lénynek tekintett, ki őt Istennél bevádolhatja, ha nem szerzi meg számára a mennyire tehetségében áll a legjobb emberi képzést. Száz évvel később sem tolakodunk az apostolok közé, ha csak részben is kötelességünknek fogjuk érezni Dínter példájának követését. Midőn a népoktatási tőrvény az általános tankötelezettséget kimondja, nem ment fel benünket amiz aggodalomtól, melyet a törvényes kényszer és annak kivibetősége által létrejött összeütközés okoz. És bár mily A detektív működése a vadászeb vagy a takácséval hasonlítható össze. Ha valamely bűntettes kipuhatolása végett kiküldetik, mint egy vizsla orrával, ugy ő szimatoló érzékével indul a legkevésbbé sem nemes vad felhajtására. Ha büntettet leplező titkok kifürkészéséről van szó, ugy cselekszik, mint a takács, midőn hálót siő: egyik fonalat a másik után ragadja meg, ezen nagy részét a közönséges szem meg nem közelitheti, mag uem láthatja; minden pillanatban igyekszik a/, ür egy részét kitölteni, eloszlatja a kérdéses ügy felett lappangó homályt, mig végre kész a bizonyítékok hálózata, melyben a tettest erkölcsileg fogva tartja. A detektívek arzenáljába néhány felfödözés a modern exakt tudományok terén a legjobb fegyvereket szolgáltatja. Mindenek előtt, miként kö'.tudomásu, a fényképészet nagy hasznára van a rendőrségnek. Önként értetődik, hogy tiszta vegytan is hathatós támasza az igazság karjának. Kevésbbé ismeretes, hogy Londonban még a búvárokat is sikereseu használják törvénybe ütköző titkok leleplezésére. Nem szabad feledni, hogy a detektív hasonlóan a rendőrhöz, csak az esetben nyomozhat valakit, ha tudja, hogy az illető bizonyos büntettet elkövetett. Hihetetlen, de igaz, hogy Londonban a köztudomásu tolvajoknak csak egy hatoda ül fogságban, a többi öthatoda szabadon jár. Jól tudják, hogy mindegyikük minden nap kénytelen valami jogtalan tényt elkövetni, hogy megélhessen, a rendőrség minden egyest ismer és bármikor elfogathatná, sőt 3000-uél jóval több orgazda és orgaz danő van és lakásukat tudják, de a szabadság érzülete megsértésének tekintenék, ha a gazság elkövetésére való puszta szándékot is megbüntetnék, vagy valakit bezárná nak, a nélkül, hogy tüzetesen be lehetne bizonyítani, mely bűntettért. Kiki bérelhet is a maga számára detektiveket, Cukhogy azzal a különbséggel, hogy ezek nem a ScotIVYÍKVIDE K.» távol álljunk is a dolgok összeegyeztetésének szemléjétől, nem lehetünk apathikusak azon kérdés iránt, mely min den kétségen kivül lényeges részét képezi nemzetiségi önérdekünknek, a humanismusnak pedig elengedhetetlen központja. Az iskolás gyermekek számottevő részének kérdése forog szóban, kiket a természet mindennel felruházott, hogy emberek lehessenek, csak attól az átoktól nem mentette fel a sors, hogy szegények legyenek. Van e szánalmasabb, miut egy gyermeket arczán az éhezés, tagjain a fázás összes keserű vonásaival eltorzítva, hóna alatt könyvvel látni? V; n-e szánalmasabb, van meghatóbb: könyv nélkül látui száz gyermeket? Látni a szenvedést vadságban, minden emberi felügyelet nyoma nélkül ; látni csirájában oly elmét az emberi társadalomnak, mely ha szerencsés körülmények közt megmaradt valaha és mint demagóg, komunista vagy socialista ártalmára volt az emberiségnek: csak maga az emberiség az oka. Mert tagadhatlan, hogy az embertársak és a fennálló társadalmi rend moggyülölése gyakran a szenvedésekkel kezdődik és ninc3 makaciabb szenvedély, mint a mely velünk növekedett. A szegénynek a tél is ellenségévé szegődött s nem elég, hogy gyermeke kénytelen éhezni, fázni, de megfősztátik attól az áldástól is, melyet az általános tanitói-nevelés nyújthat sivár lelkének ; mert a nap, mely az iskolai élet melegével övedzi köröl, még nem képes a gyenge csemetét a tűrés és szenvedés mezével eléggé felruházni a fizikai meleg hiánya ellen. Nem vagyunk oly korban, melyről egykor mentségül föl lehetne hozui, hogy oka volt proletár hadat nevelni csak azért, hogy egy keresztes-háborúban kiirtani legyen mit; a drákói szigor kora is lejárt és Taygetosz szomorú füzei helyett gabonát, az élet gabnáját kell tenyésztenüuk. Ezerekre rug nálunk is az elemi iskolai mulasztások napjainak száma, melynek kilencztized része a szegénység, zord tél okozta nyomoráságok pozitív következménye. Ha rajtunk áll eme abnormis állapot javítása, negativitái-unk is tevő számba megy, s okozita sokkal megdöbbentőbb, hogysem árnyék nélkül erőszakolhatnók arezunkra azon nyugodtság fényét, melyet kötelességünk vélt teljesítése áraszthat el. Nem kell, hogy az apostol mezitlábra vetkezzék s ha szt. Márton fél köpennyét adja, elég ha mi filléreket áldozunk is. Gyűjtsünk és adjunk. Aki erre a czélra ;;yüjt, sohasem lesz oka pirulnia, mert a visszautasítás lehetetlenség, s ha mégis megtörténhetnék, a visszautasitóra hárítja a könyőrtelenség szégyenét. Vannak nőegyesületeink, itt Nyíregyházán s a vidéki nagyobb központokban is. A nőegyesületek tagjainak, szépért és nemesért miudig lelkesedni tudó, s a jótékonyságot szívok nemes ösztönei szerint gyakorló hölgyeinknek a feladata, hogy a társadalmi tevékenységnek ezt a nálunk nagyon elhanyagolt terét: a szegény iskolás gyermekek felruházását, megsegítését kezökbe vegyék. Az összegyűjtött fi'lérekért mennyi elpusztulásnak indult iskolás gyermek hálája lesz jutalmuk I Leendő l'öldmiveseink érdekében. Bar nem jól van igy, de tagadnunk nem lehet, hogy hazánkban a földmivelési foglalkozó alsóbb néposztály, mesterségét csak nflg.jából ismeri s attól még nagyon messze van, hogy foglalkozási körében oly biztonsággal mozogjon, mint p. o. a kovács, bognár vagy csizmadia saját műhelyeikben. Pedig ma már azt a kort éljük, hogy a tudatlanságot leplező aranyfüst csak naland udvartól, hanem magán vállalatoktól kaphatók. Vannak ugyanis hivatalos és magán szaglászok. Utóbbiak semmiféle hivatalos tekintélylyel nem birnak és a »magán kutató vállalata szolgálatában állanak. Ily magán tudakozó irodákhoz, melyek mindenféle dolgokkipuhatolásával üzletszerűen foglalkoznak, fordul mindaz, a ki valamely bűntett nyomaira jönni, vigy bármily természetű bizalmas értesüléseket nyerni óhajt. A legtöbben, kik a Meilhsc-féle bohózatbau Tr.coche és C íCűlet urakat egy férj ás egy feleség érdekében működni látják, az illető jeleneteket szerzőjük termékeny képzelete szeszélyes tulcsapongásainak tekintik. Biztosítunk mindenkit a felől, hogy ama jeldnetek a valóhoz meglehetősen közel állnak, s hogy ily intézetek tényleg léteznek. Műkő désük szennyes eredményével gyakran találkozhatni a londoni válóperek tárgyalásánál. Sokszor támogatják a védő ügyvédeket, sőt ha bizonyos titkok leplezése forog szóban, mindkét fél képviselői detektiveket fogadnak. A hivatalos detektívek kancsal szemekkel nézik a magánokat, 8 azt vetik szemükre, hogy nyomorult pénzszerzés czéljából oly megbízásokra vállalkoznak, melyek miatt a hivatalos szaglászok szégyelnék magokat. Megtörténik mégis mind ennek daczára, hogy Hjnderson egyes tisztviselői magán titkos ügynökök szolgálatait veszik igénybe ; de természetesen saját felelőségükre és a megdorgálás veszélyének teszik ki magukat, ha segédjük valamit elvont. Pontos szerepet játszanak a női detektívek, kiknek szolgálatait a Scotland udvar nem nélkülözheti. Da ezeket sem szerződteti közvetlenül az igazgatóság; fizeti ugfan őket, mint »tauukatc, de felvételük és működésűkért az illető tisztviselő felelős. Végül még egy kérdésről kívánunk megemlékezni, mely főleg az angol detektív intézmény egyik fekete foltjának köszönti létét: a >ticket of-leave« rendszer értékéről. Aligha ismeri minden olvasó, hogy voltakép mi a »ticket-of-leave.« E három szóból álló kifejezés betüszegyon rövid ideig képes az emberak szemét kápráztatni, s gyorsan érkezik el a pillanat, melyben a csalóka hímpor lehűl s meglátszik a meztelen igazság. Hogy a mesterségek széz féle fajtái között a földmivelés nem a köunyebbek közül való, azt még a manschensterianusok sem fogják tagadni, s még is a legegyszerűbb iparággal foglalkozó u. n. majszter több szakjabeli oktatásban részesül, mint kevés kivétellel földmivelőink bármelyike ; pedig vannak földmives iskoláink, gazdasági egyleteink s gazda köreink, melyet csupán azért létesítettek, hogy a kis gazdik látó körét kitágítsák, s hogy a gazdasági ösmeratek iránt a szalma fedelű házsk birtokosait is fogékonnyá tegyék. De mig az iparos tanoncztól nem kérdezik, tetszik e neki a törvényben előirt mindennapos esteli tanításban részt venni, hanem büntetést szabnak még a mesterre is, ki tanulóit az iskolától ok nélkül visszatartja: addig a kis földmives vagy béres gyermeke, ha a tanköteles kort meghaladta, nem részesül semmi féle oktatásban, legkevésbbé pedig gazdasági szakoktatásban, sőt ilyenben egyáltalán egész életén keresztül sem részesül. Lehetetlen vagy csak ritka kivétel, hogy az ilyen ifjúból a tapasztaltakat meg hányni vetni B azok okát fürkészni tudó jó gazda váljék. Jó gazda alatt nem azt értjük, a ki jövedelmein tul nem költ — ez legfeljebb takarékos ember — jó gazdának azt nevezzük, a ki birtokából minden körülmények között a lehető legnagyobb jövedelmet képes produkálni, gazdaságát ugy vezeti, hogy minden befektetett krajc ár meghozza kamatait. Ily okszerű gazdálkodást azonban, az okszerűen egyáltalan nem gazdálkodó apától megtanulni nem lehet, az nem válik be tanitó mesternek, a ki maga is csak kontár saját mesterségében, szükséges tehát, hogy a serdülő s később a köblösöket általvevő fiu ne csak az apjától hallja — ki azt különben maga sem tudja — a helyes gazdálkodás tizparancsolatját, hanem hallja meg olyanoktól, kiknek minden a gazdálkodásra vonatkozó szavuk aranyat ér 8 kik ezzel a földmives nép érdekében éppen nem fukarkodnak B melyet ha magáévá tesz oly kincsnek jutott birtokába, hosy általa mindazon gyakran felmerülő és soknemü miseriákat — melyek ra nem egyszer megsemmisilőleg hatottak — magáról könnyű szerrel elháríthatja. Ezen kincsek megszerzésere — eltekintve természetesen a földmives iskoláktól — nincs alkalmasabb hely, miut azon népiskola, melyben a földmivelő fia minden tudományát összeg)üjti, s amelyből kilépve eszét megerőltetni — mert nem kénytelen — hát nem ia igen szereti. Magyarország miudeu népiskolájának — mert földmivelő ország vagyunk — íélig földmives iskolának kelleue lenni, hiszen a falusi népiskolák csak nem egészen olyanok által frequentáltatnak, kik később miut földmivesek fogják kenyerüket megkeresni, az ilyeneknél tehát az oktatás is olyan ldgyen, mely a földmirelői pályának leginkább megfelel, mert az igazi földmives iskolákat éppen azok nem látogatják, a kiknek arra legnagyobb szükségük volna t. i. a földmiresek vagy is a kisebb gazdák fiai. Nem látogatják mert arra őket törvény nem kényszeríti, az elemi iskolába azonban kénytelen kelletleu, tanköteles korukban tartoznak bevonului, tehát ezt az alkalmat kell megragadni s itt kell velük elsajáttittatui az okszerű földmivelésnek azon ábc jét melylyel őket többé az életben megközelíteni már nem könnyű feladat. Nagyon üdvös volna ha azon kényszer mely ip iros tanonczaink oktatását iiletőleg fennáll, kiterjesztetnék az iskolájokat már befejezett s a gazdaságban alkalmazott serdülő ifjakra ÍP. Semmiféle jogezim nem parancsolja hogy a földmives e tekintetben kivételes intézkedés alá helyeztessék, sőt országos érdek, földmiveseinket minden kitelhető módon azou ismeretek birtokába juttatni, melyek existentiájokat s prosperálásokat biztosabbá teszik, s valószínű, hogy éppen oly jó hatású lenne az oktatási kényszer a földmives ifjúságra mint a milyen üdvös hatású az iparos ifjakra. De miután a tanköteles koron túli ifjakat a törvény esteli gazdasági kursusok látogatására nem kényszeríti, annál is inkább szükséges nekik már az elemi iskolában földmivelés és gazdaságtant előadni. Ezen előadás annyiból állhatna, Folytatása, a II. mellékleten. rint szabadságolási vagy végelbocsátási levelet jelent, s ezt értik is a rendőri és bírósági nyelven alatta. Nagybritanuia virágzásnak indult ausztráliai gyarmatai, a mint tudni való, idővel befáradtak abba, hogy az anyaország fegyenczeit magukba fogadják ; a deportácziót tehát be kellett szüntetni. Kárpótlásul a jobbágyi kötelezettségek bizonyoa nemét hozták be. Hogy az elitélt jövőjét illetőleg ne fosztassák meg minden reménytől, kimondatott, hogy ha a javulás és jó magaviselet jeleit mutatja, a büntetés időjének letelte előtt elbocsátható, és a belügyminiszter — miut az igazságügy feje — által kiállított pergomentokmánynyal, a »ticket-of-leave«-vel ellátható. Ez elboc átó levél alapján szabad lesz és tehet, a mit akar. De rendőri felügyelet alatt áll és elfogatik, mihelyt tétlenül barangol, vagy a bün útjára lép. Azt hihetnők, hogy ez intézkedés üdvös. Ausztráliában az is volt. A deportáltaknak hasonló kedvezményt nyújtottak; miután a fogházból elbocsátották, e szigetvilág valamelyik városába mentek és minthogy a gyarmatoknak fejlődésük stádiumában a lakossag bárminemű szaporodását szívesen kellett venniök, polgári társaikul fogadták őket, nem tudakozva származásuk vagy multjuk után. Hiszen az ötödik világrész uj telepitvényei felvirágzásukat jobbadán egykori fegyenczeknek köszönhetik. De fájdalom I egészen máskép van ez Augliában. Itt a titkos rendőrök vak buzgalma nemcsak lerontja a »tieket-of leavet értékét, hanem valóságos átokká teszi a törvényhozók nemes szándékát ama szegény bűnösökre nézve, kik igazán javulni akarnak. Szolgáljon egy példa a legújabb időkből állitásunk igazolására. Egy 1371-ben öt évi börtönre itélt férfiút jóval ezelőtt egy »ticket of-leave-<vel elbocsátottak. Néhány barátji Brigbtonban egy üzletember tájává tette és ő ezzel egy szép, jövedelmező üzletet vitt. Minden a legjobb rendben volt, egy napon azonban megjelent a detektív a szeplőtlen nevű üzletembernél és kérdi tőle,