Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-11-11 / 46. szám

N Y í R V I D É K" — A magyar szt. korona országainak politikai térképe, az uj megyei beosztás tekiutetbevételével, megjelent. Ugy a tiszta és világos nyomás, megyénkint külön színezve, valamint pontosság tekintetében egyike a legjobb kézi térképeknek. Különösen iskolai de magán használatra is igen ajánlhatjuk. Ára 20 kr. Megjelent és kapható Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) cs. és kir. udvari könyvkereskedésében Budapesten, Andrássyút 21. szám. — Túltömött iskolák. A vármegye közigazgatási bizottsága legutóbb tartott ülésen megkeresni határozta a felső-szabolcsi ev. ref. esperesi hivatalt, hogy a berencsi, kékesei és pátrohai túltömött ev. ref. iskolák kibővítéséről gondoskodjék. — Elófizelési felhivás „Az utolsó ütközet 2453 ban" czimű regényes époszra, mely a magyar tudományos akadémia által az 1887-ik évben kitűzött 200 aranyos gr. Nádasdy-dijra pályázó művek közül egyik »kiválóbb«nak és »elolvasásra érdemesének minősíttetett. Anyagias koruukban költőnek nem nagy kilátása lehet mű?e kelendőségére, s ha mégis a nyilvánosság elé lépek szerény eposzommal, azt nem az anyagi haszonért — melyre úgyse számitok — annál kevésbbé hírnév utáni vágyból, de teszem azon okból, mert vallástalan és honfierényekben sivár jelenünkben szolgálatot vélek teljesíteni oly mű közrebocsájtásával, melynek minden során vallásos ihlet, hazi és fajszeretat árad el; kerülvén mindent, mi a szív és lélek tisztaságát sérthetné. A hazáját, nemzetét forrón szerető vallásos lélek álmodozása e mü azon mesés idő rajzolásában, midőn »egy akol és egy pásztor* lesz a földön, s midőn a magyar nemzet fenállása, jövője biztosítva leend. Az tehát, ki a némely Ítészünk által követett ujabb irány hive, s a költészetben tisztátalan materialismust, érzék-izgató naturalismust vagy csak realiamust is óhajt: ne fizessen elő e műre; nem neki való ez. Előfizetési felhívásom azokhoz szól, kik a költészetben az eszményit, a szép és nemeo iránti lelkesülést keresik; mennyiben sikerült azonban nekem ezeknek megtestesitése s feladatom megoldása: annak megítélésére nem vagyok hivatott; s ha müvemben kevoeebb szépet nyújtanék, mint a mennyi szíves olvasóm várakozását kielégíthetné: azt nem az eszmének, de költői erőm gyöngeségének kérem betudni. Ali nyolezadrétü ivre terjedő munka előfizetési ára 1 forint 20 krajezár, s a csinos kiállításért Jóba Elek jóhirü könyvnyomdája Nyíregyházán kezeskedik. A megrendelt példányok szétküldése lehetőleg a folyó évi karácsonyi ünnepekre történend; miért is a nyomatandó példányok számának meghatározhatása és fennakadás kikerülhetése czéljából, az előfizetési pénzeket az előfizetők névsorával, vagy csak a megrendelt példányok számának megjelölésével, legkésőbb a folyó 1888. évi november 20 ig kérem hozzám Nagy Kálióba (Szabolcsmegye) megküldeni. Szives gyűjtőknek minden 10 előfizető után egy tisztelet-példánynyal szolgálok. Nagy-Kállón, 1888. október 8-án. Farkas Gyula. — Tűzréndószeti szabályok kézikönyve, összeállította dr. Szokolay István. Ezen a legújabb törvények és rendeletek alapján összeállított és magyarázatokkal, gyakorlati példákkal, utasításokkal ellátott könyvecske rendkívül fontos dolgokat tartalmaz. A f. évi augusztus hóban kiadott tüzrendészeti kormányrendelet a legszükségesebb intézkedések közé sorolandó; sürgőssége rég éreztetik, kevéssé kifejlődött s nem igen szerencsés társadalmi állapotainkban. Az elemi csapások közül semmi sem pusztít annyira, miut a tü'.vész; ennek csapásai minduntalan előfordulnak az országnak hol egy, hol más vidékén, úgyszólván mindennapiak, folytonosak. Maga a gonoszság, mely a gyujtogatásokat előidézi, népünknél nagyon meggyökerezett s elterjedt bűnös tulajdonság, melynek nagyon sok vagyoni áldozatai vannak. Még több szerencsétlenség keletkezik vigyázatlanságból, hanyagságból s gondatlanságból, melynek forrásait bőven feltalálhatjuk a nép különféle roBSz szokásaiban, hátramaradt életmódjában, hibás és káros lakási és munkálati eljárásában. Mindezekre lényeges befolyással van népünknek közműveltségi nagy bátramaradottsága — melyen az ujabb években nagy lendületet nyert elemi oktatás sem volt képes érezhetőleg segíteni. Naptárak az 1889 ik évre. A „Franklin Társulat" magyar irodalmi intézet által küldettek be szerkesztőségünknek a következő, közkedvelt ségben részesülő, csinosan kiállitott és nagy gonddal szerkesztett 1889 ik évi naptárak. Valamennyi a földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi magyar kir. minisztériumban összeállított a legújabb adatok nyomán szerkesztett országos vásárok kimutatásával van ellátva. Protestáns uj képes naptár 1889-ik évre. Szertette Dúza Sándor tanár. Beöthy Zsigmond, Könyves Tóth Kálmán, Bálint Imre, Trsztyánszkj János, Faluhelyi Gábor, Dr. Ascher Gyula, Somogyi Rudolf. Fiók Károly, Margó József, stb. közreműködésével. XXXV. évfolyam. Képekkel s a protestáns egyház és iskola tiszti névtárával. Ára fűzve 60 kr. Falusi gazda naptára 1889-ik évre. A magyar gazdak, kertészek, lelkészek és tanítók számára. Több szikember közreműködésével szerkeszti Sporzon Pál, a »Gyakorlati mezőgazda* szerkesztője. XXV-ik évfolyam. Számos ábrával ellátva. Ára fűzve 80 kr. Borászati naptár 1889 dik évre. Szakemberek közreműködésével szerkeszti dr. Nyáry Ferencz tanár. XVI. évfolyam. Tartalma: I. Természettudományi rész. II. Szőlőszeti és borászati rész. III. Kertészeti ré3z. Sok ábrával. Ára fűzve 80 kr. Honvéd-naptár az 1889 dik évre. (Egyúttal katonai naptár.) A magyar nép számára. Szerkeszti Áldor Imre. XXII. évfolyam. Képekkel. Ára fűzve 60 kr. Lidércz-naptár 1889. évre. XXVIII. évfolyam. Számos nagyobb és a szöveg közé nyomott kisebb képpel. Ára fűzve 60 kr. A magyar nép naptára 1889. évre. Képes kalendárium sokféle hasznos és mulattató olvasmány nyal ellátva. Szerkeszti ifj Tatár Péter. XXXIV. évfolyam. Ára fűivé 25 kr. Csarnok. A mi ellen nincsen apelláta! Igaz történetet mondok el; a ki nem hiszi, ha tetszik, dokumentumokkal állok elébe. Nem regényes história ez, avagy pikáns történet; egy kiszakított lapocska csupán a mult igazságszolgáltatásnak történetéből, a midőn a szegény embernek nem kellett fütől-fához szaladni, hanem meghallgatták azonnal 8 hoztak olyan Ítéletet, hogy ha hajszála az égnek nem is, de legalább a füle kétfelé állott tőle. Pláne történetem azon időszakban játszik, midőn hazafiságból is gyakran ítéltek! A hatvanas években történt. Hogy hol, mely vidéken, az nem tartozik a dologra. Elég az hozzá, hogy a d ... . i pap kutyája, bár nagyon jámbor állat volt szegény, — véletlenségből — mert azt csak nem foghatjuk reá, hogy pátriotizmusból tette, a finánezok közül, a kik akkor még sokkal gyűlöletesebbek voltak, mint manapság, — daczára, hogy nem volt annyi sok fináncz-törvény s szüzebb volt a dohány 1 — megharapott egy bibircsós orrú, görbe lábu díszpéldányt. Ez magában véve nem lett volna valami nagy dolog, ha a harapás uem hivatalos functio teljesítése közben s oly veszélyes helyen történt volna, hogy ez által sok időre megakasztva lett az ügykezelés azon egyszerű okból, mert a megharapott fináncz ur állva nem szeretett dolgozni, ülve pedig nem tudott. Mi sem természetesebb tehát, minthogy finánezunk törvényre vitte a dolgot, állítva, hogy tanukkal is képes igazolni az eset megtörténtét. A kutya ügy első fóruma, ha jól tudom, akkori időbeu a szolgabiróságnál volt. Már pedig szegény boldogult D. bácsi irodája páratlan hírben állott a maga nemében: ott ugyan restánczia, a mint manapság a felszaporodott aktahalmazt nevezni szokták, soha nem lehetett, mert, ha az öreg ur maga nem, ugy bizonyára a sovány képű esküdt ur füstölte azt phidibus alakjában a más világra. Igy aztáu ugy emlékezetből hamar sor került az ominozus kutya-ügyre is. A vádlott, (nem a kutya, hanem a gazdája!) a panaszos, a tanuk annak rendi és módja szerint meglettek idézve. A tárgyalás kezdetét vette. A biró feltette a kérdést: Vádló nevezze meg a tanukat, kik a kutya harapásnak szem és fültanúi voltak. A fináncz ur teljes igazsága érzetében büszkén BOrolta fel azokat egyenként, szentül meg lévén győződve, hogy mindannyian az ő érdekében fognuk vallani. Hanem a dolog még sem ment olyan könnyen, a mint gondolá. Nemes, nemzetes s elmondhatjuk vitézlő (sok korcsmaharezot kiállott!) D—y András uram mielőtt belépett volna a tárgyalási terembe, zsiros ködmönét büszkén vállára vetette, megsodrotta hosszú fekete bajuszát s nagyot csattantott nyelvével, mely csattanással minha ezt akarta volna mondani: na, majd meglátjuk a medvét! s azután nagyot dörmögött: dejszen fikkomadta, a papunkat nem hagyjuk ám, nem láttunk, nem hallottuuk semmit: a gyengébbeknek még könyökével is segített gondolkozni: helyén legyen ám az eszetek 1 Megkezdődött a tanuvallatás. Az egyik kendernyövésen kezdte, a másik cseresznye érésen, a harmadik kukuricza törésen, de egyben megegyeztek : nem láttak, de még csak nem is hallotak semmit. Volt pláne a tanuk közt egy, ugy gondolom a Mihók Pista, a ki megesküdött, hogy ő még abból az úrból sem látott egy mákszem darabot sem ebbeu az életben két látó szemével (az egyik szemére vak volt!), nemhogy a kutya harapásból. A biró ur kezdte nagyon is mulatságosnak tartani a históriát. Mindenki eltalálhatja, hogy elejétől kezdve a papuak a pártján volt. Oda is szólitá magához (a mi ugyan a mai paragrapbusos világban megbocsáthatatlan bűn lenne,) s valamit súgott a fülébe, mire a tisztelendő ur mosolyogva távozott. Legutoljára maradt a tanuk közül nemes nemzetes D—y András uram. Ő ia csak ugy vallott, mint a többi. Igy tehát a bizonyító eljárás véget ért, mielőtt azonban a jegyzőkönyv annak a rendje és módja szerint, lezáratott volna, megszólalt a biró ur: — Van-e még tanú? Finánczunknak leesett az álla. — Nincs. — De igenis van! kiáltott D—y András uram. — Kíváncsian tekingettek körös körül. És csakugyan megnyílt az ajtó. Befutott rajta a kérdéses harapós kutya s oda szaladt egyenesen a fináncz úrhoz, a földre feküdt, elkezdett hízelegni, nyifogott-nyafogott, csóválta farkát, mintha a legjobb ismerősök lennének. A dologból senki nem értett egy kukott sem. D—y András uram azonban megszólalt! — Már megkövetem alássan a nagyságos főszolgabíró uramat, becses engedelmével énnekem még lenne egy pár bátor szólásom. Megengedem, bogy a tisztelt fináncz urat megharapta egy kutya, de bogy ez nem az a kutya, annyi szent éa való, jámbor egy állat ez! teasék megnézni, még most is hogy hízeleg neki. Valóban a kutya még mindég ott feküdt a fináncz ur lábai előtt, hiába kiabált reá a rúgott nagyokat rajta: magasra felugrált, majdnem a ayaka közé! A biró ur hangosan mosolygott (a nevetést eltiltotta a hivatalos tekintély) s odaszóllott a megrettent fináneznak, — Már barátom magát aligha harapta meg ez a kutya. f — Megesküszöm rá h* kell ezerszer is! A biró ur elkomolyodott, erre nem ia gondolt! D—y Andráa uram is, mintha vad almába harapott volna, nagyokat tépdelt üstökén. Még az a fináncz elébb utóbb lepipálja! Nem kellett félnie 1 Kopogtattak, megnyílt az ajtó. Belépett a tisztelendő ur, kezét magaara tartva egy irást lobogtatott. Egyenesen a bíróhoz ment, átnyujtá neki. A főszolgabíró olvasni kezdett. Legelső intrádára kirúgta a széket a sovány.esküdt alól. Orrlyukai kitágultak, elkezdett nevetni. Ökleivel ütötte az asztalt, a tollak, a czeruzák (vagy akkor plajbászok) tánezot jártak, az öblös tintatartó (még akkor kalamáris) felfordult, fekete tengerbe temetett zöldposztót, kutyaperes aktát, esküdti fejet. A főbíró ur még jobban kaczagott. De végre megszólalt: — Mehet maga barátom! ez az írás szentírás, járhat Pontiustól Pilátusig, ez ellen nincsen apelláta. Hallgasson. — Olvasni kezdett. Hív,italos községi bizonyítvány. Melynek erejénél fogva elismerjük és hivatalos hitelességgel igazoljuk, miazerint tisztelendő tudós N. N. helybeli lelkipásztor urnák általunk is személyesen ismert Divat nevezetű kutyája a legjámborabb állat legyen e világon a hu kell, jó hittel is megerősítjük, hogy nevezett kutya teljes életében tolvajt, koldust, ozigányt, gyűrűs zsidót, annál kevésbé becsületes embert még csak meg sem ugatott, nem a hogy megharapott volna. Melynek hiteléül kiadtuk ezen hivatalos pecséttel megerősített bizonyítványunkat. Kelt, stb. stb. — No hallja barátom — ha tetszik apelláljon! A szegény fináuez szomorúan csüggesztette le fejét, tanácsosabbnak gondolta abba hagyni; pedig ő nála is volt dokumentum, hordozta a pecsétjét egész holtanapjáig, a félig dühösen, félig nevetve oda fordult D—y András uramhoz. — Na jól van, visszavonok minden vádat, (mire a biró ur természetesen jónak látta kihirdetni a még sok esetben mai napon is divatozó ítéletet: ha panaszos nincsen, vádlott sem lehet! csak legalább azt mondja meg, mit csináltak ezzel az átkozott kutyával? D—y András uram büszkén mutatott homlokára, hosazu fekete bajuszán jó nagyokat törült, aztán ennyit válaszolt: — Nyúljon csak az ur a zsebébe! Finánezunk nagy ijedtséggel kapott valamennyihez s a jelenvollak nagy hahotája között csakhamar elő húzott egy paksamétát. Bontogatta, egyszerre csak a földre esett valami. Egyik erre, másik arra dőlt a nagy kaezagástól s harsogó torokkal egyszerre kiálták : egy darab szalonna! Ezt a jelenetet D—y András uram természetesen jónak látta az ajtóból szemlélni végig, — azt azonban meg nem állhatta, hogy vissza ne kiáltson. — Adja oda az ur annak a szegény állatnak, hisz már három nap óta nem evett semmit az istenadta. Hogy oda adta-e neki, nem tudom, de hogy ez eset igy történt, jót állok érte, s aki nem hiszi, dokumentumokkal állok elébe ! Bodnár István. Közgazdaság. Méhészeti levelek. III. Jelige: Mézeshetek a legédeaebbek. A méhészet létjoga. (Folytatás és vége.) Lólekzetet (levegőt) alig vehettem, a mellem oly nehéz volt é3 fájt s én nem tudhatám, hogy tüdő, külső mell, vagy nem szívbajom van-e? Gyógyszert már meg untam bzedni ; mert hasznát nem észleltem. Azt tudtam csak, hogy sokszor nagyon nagyon meghűltem s következtetem, hogy innen datálódnak bajaim. Rá szántam hát magamat a végső próbára s fájósabbik (bal) mellemre 10 méhet illesztettem, melyek ugy álltak ott, mint valami rendjelek; mikor aztán mind a 10 elrepült, fulánkját testemből kiszedtem s indultam szobámba lefeküdni, azt hivén, hogy fönnebb mondott ismerősöm állapotára jutok, de bezzeg másként történt, mert amint beértem, azon vettem észre, hogy — uram bocsá . . .! még fütyörészek, tehát a 10 perczczel előbb alig lézengő beteg most vigan van. Hála Istennek azon perczek óta nem vagyok beteg. Ha még olykor-olykor mellemet nehezedni érzem, fogok néhány méhet, a hangyasavval kúrálom magamat, ami ugy alkalmazva soha sem téveazti hatását és hatása mindig jó. Hogy azonban meddő vitákra, mondottakkal okot ne szolgáltassanak, előre is kijelentem, hogy aki ehez szólni akar, előbb tegyen kísérletet: mert amit mondtam, azt tapasztalásból modhatom. Fönti 5 példából látható, hogy a méhszurás senkit meg nem öl, s ha tudjuk hogy még használ is, valóban nincs okunk attól oly szerfelett irtózni. Ha szükségünk van reá, biztosan használ, ha pedig szükségünk nincs reá, akkor aem árt, sőt mintegy beoltatunk általa, a következhető köszvény elleD. Ami a szurási fájdalmat illeti, az csak kezdetben oly kellemetlen, később ugy megszokja az ember, mint p. o. a dohányzást, mely előbb bizony émelygést sőt egyebet is okozott. De hány oldaláról tüntessem fel a méhészetet? hogy mindenki ugy lássa és ugy szeresse mint én I »Legboldogabb az, kinek legtöbb dolga van a világon* mondja b. Eötvös. Tehát a méhészet is egyik szeglet köve a boldogságnak; mert munkával jár »a jól elrendelt munka pedig minden gyarapodásnak talpköve* ezek gr. Széchenyinek, a legnagyobb magyarnak szavai. Hogyne? hiszen »minden megelégedés csak munkásságunknak eredménye* b. Eötvös szerint s ki nem ismerné ezt be ? de meg ; A kinek nem kell a dolog, Szükséget lát és nyomorog. Ezt Arany János irta. »A munkásságnak erkölcsi becse is van s ez abban áll, hogy elvonja a lelket, a tétlenséggel járó veszélyektől éa gyümölcsiben megadja az élet biztonságát* ezt Bende Imre, besztercebányai püspök mondotta (nép t. lapja 1888. 79. sz. 629. lap.) Tudjuk, hogy amely virág meg nem termékenyülhetett, az gyümölcsöt vagy magot se hozhat elő. Mily számtalan akadálya van pedig a megtermékenyülésnek, ilyenek a vihar, és sok tekintetben a teljes szélcsend ia stb. Hogy azonban minden virág megtermékenyülhet, ezt nrheinkuek kell betudni érdemül, ők a gondos és ügyes kis kertészek, szedik fel a felesleges himport egyik virágból éa viszik át a másikba, igy köszönhetjük mé-