Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-28 / 44. szám

IX. évfolyam. 44. szrlm. Nyíregyháza, 1888. október 28. VEGYES TARTALMÚ IIETI LAP. SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. •W Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Kyénz évre 4 frt. Félévre 2 > N flgycriévre 1 > A községi jugyző és tanit-ó uraknak egesz évre csak két forint. A lap szellemi részét képező küldemények, a Az előfizetési pénzek, meyrendelések s a lap , .. , .. • , , , r szerkesztő cziine alatt keretnek bekUldetiu szétküldése tárgyában leendő fölszélamlások D . .. , , . , , , Bermentetlen levelek csak ismert kezektől to­jóba Elolt kiadótulajdonos könyvnyoui­( gHUtUtllilK Cl. dájához (nagy-debreczeni-utcza 1051. számli . , 'I A kéziratok csak világos kívánatra a az illető intézendők. költségére küldetnek vissza. Hinleiési dijak : Minden négyszer ha-iábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr Kincstári bélyegdij fejében, minden egyea liír.lr­tos után 30 kr fizettetik. A nyílttéri köslemények dija aoronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részérő a kiadó hivatalbau (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Ilaaíöusteiii és Voj,'ler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Svelcz fövárosaitiau is. Doru & Comp által Hamburgban. Hivatalos közlemények. 12,595. K. „ , , 1888 Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár­mesterének. Zemplén vármegye alispánjának 14 964. számú át­iratát tudoinásvétel végett közlöm. Kelt Nyíregyházán, 1888. október 17. Zoltáu János, alispáu. (MásolatJ Zempléuvármegye alispjától 14954. sz. Tekintetes alispán Ur! Tudomásvétel végett értesítem tekintetes alispáu urat, miszerint a sztropkói járási szol­gabíró jelentése szerint, Sáros-Bukócz községben f. évi szeptember hó 17 én egy drb 2'/j éves ökörtiuó lépfe­nében elhullott, a szükséges óvintézkedések inegtétettek. Kelt Sítor-Alja-Ujhelytt, 1888. évi szeptember hó 29-éu Matolay Etel, alispán. r2632._K._ Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabirákuak és Nyíregyháza varos polgármesterének. Soprouvármegye alispáujinak 14328/a. III. 1888. számú átiratát megfelelő eljárás, esetleg 30 nap alatti jeleutés tétel végett másolatba alantjegyezve közlöm. Nyiivgyházáu 1888. évi okt. 17-én. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Sopron vármegye alispánjától. 13328/a. 111 1888. sz. Valamennyi törvényhatóságnak. A budapesti szeut-Rókus korházban ápolt állítólag 70 év, Itubeuszka Teréz foglalkozás nélküli hajadon, magát Német-Lövő községbeii születésü és illetőségűnek monda, azonbau ápoltuak ezeu bemondása az ez ideig teljesített puhato­lások szerint valótlannak bizouyult; minthogy pedig ápolt eddi"i tartózkodási helyéről Budapestről ismeretlen helyro eltávozott, kihallgatása pedig illetőségének megállapít­hatja czéljából szükséges lévéu, hivatalos tisztelettel felkérem a tekintetes társhatóságot, miszerint ápoltat hatósága területén nyomoztatni, feltalálás esetén, szár­mazása, illetőségi viszonyai, különösen pedig születést helye és idejére tüzetesen és körülményesen kihallgat­tatni s az eredinéuyi'ől engem értesiteui szíveskedjék. Sopron, 1888. évi október 8-áu. Alispáu helyett: Dr. Badits Zoltán, főjegyző. 12,340. K. 1888 Szabolcsvármegye alispánjától. 12672^K. 1888. , , . A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgár­mesterének. Sopronvármegye alispáujáuak 13,058/a. III. 1888. számú átiratát másolatban alantjegyezve, megfelelő el­eijárás, eredmény esetén 30 nap alatti jeleutés tétel végett közlöm. Nyíregyházán, 1888. évi okt. 17-én. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Sopron vármegye alispánjától. 13058/a. III 88 szám Valamennyi törvényhatóságnak. A Sopron városi közkórliázbau ápolt állítólag 34 éves.Berger te­rencz építő állás csináló, magát lajta-szent-miklósi szü­letésű és illetőségűnek inoudá, azouban ápoltnak ezen bemondása az ez ideig teljesített puhatolások szerint valótlannak bizonyult; minthogy pedig ápolt eddigi tai­tózkodási helyéről ismeretlen helyre eltávozott, kiha 1­izatása pedig illetőségének megállapítása czéljából szük­£es lévén hivatalos tisztelettel felkérem a tekintetes társhatóságot, miszerint ápoltat hatósága területén nyo­moztatni, feltalálás esetén származása illetőség, viszonyai, különösen pedig születési helye és idejére tüzetesen és körülményesen kihallgattatui s az eredményről engem értesíteni szíveskedjék. Sopron, 1888. évi október hó 8-án. Alispán helyett: dr. Badits Zoltán, főjegyző. Szabolcs vármegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Az 1883 ik évi I. t. czikk.-ben körvonalozott köz­s ég jegyzői szigorlat f. évi deczemberkék és kovet_ kező napjain fog Nyiregyházáu a vármegyeháza nagy­termében megtartatni. Az írásbeli szigorlat kezdetét veszi deczembir hó 9-ik napján d. e. 9. órakor. Miről a jegyzői szigorló bizottság tagjai oly felhí­vással értesíttetnek, hogy a kitűzött időbeu, a megjelölt helyen megjelenni szíveskedjenek. Nyíregyháza város polgármestere s a községek elöl­járói utasíttatnak, hogy a szigorlat határ idejét, a leg­kiterjedtebb módon szabályszerűen közhírré tegyék. Kelt Nyíregyházán, 1888. október 18. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. Halottak napján. Hűvös őszi szél süvít végig a tájon, lombta­lan fáknak rázva meg elárvult gályáit. Kóválygó felhők sűrűjén szűri át bágyadt fényét a holdvilág, s kibontakozva méltóságos lassúsággal az őszi est ködéből, szétömlik a rónaságon, a kopár, hangtalan mezőkön, a letarolt halmok felett, s felkeresi a holtak hazáját, az elcsendesültek világát: a teme­tőt is. A haldokló természet szelíd melanchóliája van csak ébren a holtak felett. Hervadás és halál, szé­pen megférnek egymás mellett. És a sápadt hold-fény, végig ömölve a temető hantjai felett, halvány világát jelképezi egy más, nem földi létezésnek. Azok pedig, a hantok alatt, alusznak csendesen, álmodnak álom nélkül való üres álmokat, megzavarhatlan s végire várhatlan, soha nem érezhető édes nyugalommal. Elcsendesültek! Nem zavarják már tovább léte­zésükkel a világ folyását; az halad, fejlődik, él, mo­zog tovább, mintha akik oda lenit pihennek, soha nem léteztek volna. Az emberek születnek, élnek, dolgoznak: ez az élet czélja, s azután meghalnak, épen ugy, mint akik olyan mélyen alusznak oda­lent. A világ örök, változhatatlan. Lényege egy és ugyanaz; jelenségeinek parányi részei változnak, variálódnak csupán, de a lényeg az mindég egy marad. Az élet, a lét csak pillanatnyi, epizódszerü feltűnés a semmiségből. Fölmerülés a semmiből, melyre a semmibe való visszatérés: a halál követ­kezik. Vigasz nélkül való valóság ez, csupa sivár­ság, költészet nélkül. Mikor az élőkben felébred, megmozdul a hol­takra való visszaemlékezés, elszorul az emberi szív, s szivünk sötétjébe a hit világa vet csakis egy kis halavány sugarat, vigaszul a gyöngéknek, hogy megbarátkozzanak a megsemmisülés nagyszerű és mégis szörnyű gondolatával Pedig valójában még sem szörnyű az. A tudat, a hit, hogy létezhetik egy az őrökké valóság határ­talanságáig terjedő vég nélkül való idő, amelyben az egyén a létezésnek mind n gyötrelmétől, küzdel­meitől, bánatától és fájdalmától megszabadítva lesz: csendes megnyugvást kelthet az élőkben, s meg­tanítja őket arra, hogy e rövid életet ugy kell fel használni, hogy annak kialvásával kegyelettel emlé­kezzenek vissza az örök sötétségbe költözőitekre Csillag hull ie halottak estéjén a menybolto­zatról, rövid ideig tartó fénylő sávot hagyva maga után. Elvész a sötétségben aztán. A többi csillagok azért fénylenek, ragyognak, halvány sárga sugarai­kat szétszórva a végtelenbe, mintha mi sem tör­tént volna. Rájuk nézve közömbös egy oillagnak a lehullása; lesz helyette más, kerül még másik a természet örök működő műhelyéből. Az ősz hideg fuvallatára lehull a fáról a levél, a fa, az nem hal meg, az tovább él, s az alkotás a teremtés kedvezőbb feltételei közt, tavasz jötté­vel, uj leveleket hoz, melyek élnek, zöldelnek újra, hogy őszszel ismét lehulljanak. Egymást váltogatja élet és halál, születés és megsemmisülés. Rokonok mindketten; hiszen szüle­tés előtt és halál után: egy állapot. A kettő között vau vagy volt az élet, amely eltűnő jelentéktelen­ség a születés előtti és a halál utáni idők végte­lenségeivel szemben. E 3'y zavaró epizód az élet, melynek talán jobb lett volna közbe nem jönnie, mert hiszen kevés örömet osztogatva, egész lefolyása alatt az elmúlás kinos gondolatával gyötri a létre eredettet. A természet szemlélete azonban kell, hogy kibékítsen bennünket a létezőkkel s azok megsem­misülésének eszméjével, mely utóvégre még sem oly kétségbeejtő, miut aminőnek hisszük. A termé­szet szemlélése megtanít bennünket a világrend összhangjának — a születés és megsemuiisülés egy­másba fonódó bizonyosságainak — bámulatára és tisz­teletére, s buzdit bennünket arra. lngy az embjri élet czéljait, rendeltetését, minél inkább megkö­zelítsük. Ezzel a felfogásával az életnek és a megha­lásnak, nem sokat gondolunk az elmúlás gondola­tával, mert tudjuk azt, hogy amit életünkben szel­lemi és anyagi kincseket gyűjtöttünk, hasznát veszik annak a ránk következő nemzedékek, az a szép világ, melynek már nem leszünk tevékeny részesei, s melynek napját nem fogjuk látni soha többé. Az ember meghal, s mikor egyik-másikunk nem lesz már többé, lesznek még sokau — együtt lesz az emberiség hiánytalanul — kik anyagi, kul­turális és szellemi hasznot foguak húzni az elhal­tak egykori létezéséből, mely nem mult el nyom­talanul, mert életűkkel, munkájukkal értékes kin­cset hagytak hátra, elpazarolhatatlan örökségül az itt hagyott, többé meg nem látható világnak. A nap bevilágítja a világot, a hit az emberi kedélyt. Barnuljuk mind a kettőt! Legyen a mi világosságunk a józan ész és a rideg bölcselet, s ha elmegyünk szép csendes holdvilágos estén, csil­lag ragyogásnál, csillag hullásnál, hűvös őszi szél dudolását hallgatva, a holtak estéjén ki a temetőbe, szeretteinknek, kedveseinknek rideg, hallgatag sir­halmához, melyen már elhervadt a virág, zörög a haraszt és árva az avar: szeretetünk tüzénél, szi­vünk lángja mellett gyujtsuk meg tüzét az édesen fájó boldog visszaemlékezésnek! Nyíregyháza aregále törvényjavaslat ellen. A regále megváltásáról szóló törvényjavaslat tár­gyában a városi képviselet által megbízott és eljárt küldöttség a következő feliratot intézte a képviselő­házhoz : Mélyen tisztelt képviselőházi A közel múltban alig terjesztetett a törvényhozás elé javaslat, mely a szabad királyi s rendezett tanácsú városok s községek anyagi érdekeit s enuek folytán ház­tartását oly kö/.elről s oly mélyrehatóan érintette volna, mint azon törvénytervezet, melyet a magyar királyi pénzügyminisztérium az állami italmérési jövedék be­hozatala folytán a regáletulajdouosoknak adandó kár­talanítás tárgyában a második ülés-szak elejéu benyújtott. — E törvényjavaslat folytán — ha az azon alakbau emelkednék törvénnyé, meíyben beterjesztetett, mi regále tulajdonos városok és községek jevedelmeiuk oly tekin­télyes részétől esnénk el. hogy öufentartás parancsolta kötelessége iniudejyikűiikuek, e javaslattal szemben sé­Mai számukhoz fél iv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents