Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-14 / 42. szám

Melléklet a „Nyirvidék" 1888. 42-ik számához. keresztjeinek s takarmányának behordásához igavono ero gyanánt teheneket használ, ezeknek a szelid bánás mód mellett végzett mérsékelt erőkifejtés ártalmukra uein leend s megfelelő takarmányozás mellett még tejet is szolgáltatnak. Számtalan oly kis gazda van, kinek marhaállományát két ló és két tehén képszi, ez utóbbiak ellátják a házát tejjel s vajjal, az előbbiek főldmivelési czélokra s idővesztegető czéltalan jövésmenésre szolgálnak. Sokkal racionálisabb volna, ha a két ló helyett még két tehenet tartana s igy négy tehénnel a földjeit nagyon okszerűen művelhetné, az igaz, hogy ekkor a hiába való kocsikázást tovább folytatni nem lehetne, de eladásra szánt életneműit rendeltetésűk helyére kényelmesen beszállíthatná. Azt pedig mindenki tudhatja, bogy köuynyebb két darab szarvasmarhát, mint két lovat takarmánynyal ellátni s ha a jól táplált szarvasmarha testi épségében kár tétetik, húsa még mindig jól értékesíthető, melynek eladása utáu elevenkori értékének fele, sőt sokszor — ha igen jó kondiczióban van — két-harmada is megtérül. Vannak azonban oly gazdaságok is, melyek viszonyai a lótartást mellőzhetetlen szükséggé teszik s ahol a lovat mint igás állatot a szarvasmarha nem pótolhatja, de olyan helyzetben a gazdának sohasem szabad lennie, melyben elvből csakis olyan ló tartható, aminőkből megyénk lóállomáuyának legnagyobb része áll. Csak képzelődő ember hiheti azt, hogy a hitvány s fejlődésében visszamaradt ló kevesebbel beéri, mint a kifejlett nemes vérű állat; s ha a takarmány iránt a szép és rosz lónak egyformák az igényei, inkább tartsunk olyat, amely szebb, munkaképesebb, a gazdának gyönyörűséget szerez s a mely az elfogyasztott takarmány értékesítésére sokkal alkalmasabb. Némely gazda azt hiszi, hogy jövendőbeli lovai kvalitása érdekében eleget tett, ha kanczáit állami mének által fedezteti, pedig ez még csak egyike a szükséges tényezőknek s hatása azonnal veszendőbe megy, ha termett zabunkat a kereskedőnek, nem pedig a csikónak adjuk s ha a roszszul vagy akár a jól táplált csikót is zsenge, erőtlen, másfél—két éves korában befogjuk. Megyei gazdáink leginkább ezen hibát követik el s azért koezognak szekereik előtt olyan gebék, hogy azokat szégyenkezés nélkül liajtaniok nem lehet. Nézzék meg a nyíregyházi tirpákot, mily önérzetes büszkeséggel tartja kezeiben a gyeplőt, ha öt pompás lova által vont ekhós szekerének bakjára ül; de teljes joggal lehet lovaira rátartós, mert tenyésztésük folytán nem csak gyönyörűsége, de tetemes jövedelme is van. Tőlük tanulják meg falusi gazdáink, mint válik a kitartás dúsan gyümölcsöző gazdasági üzletággá A gazdasági egyesület pedig találjon módokat az okszerű lótenyésztés alapelveit az értelmiség alacsonyabb fokán álló kisebb gazdákkal megösmertetni, mert bizony már nagyon kívánatos, hogy a megyei lóállomány átlagos jellege előnyös változáson menjen keresztül. Ifj. M. 1\ A következő napon más dal, más mosoly és más frank, — de ez utóbbi ez alkalommal borítékba volt zárva, mely 'méi egy névjegyet is tartalmazott. A kaland érdekessé kezdett válni. Az utczára érve Gaszton e sorokat olvasá: »Menjen ön holnap négy óra tájbau a köruteza 82. sz. alatti házba és énekeljen valamit a »Hugenottákból«. Fejedelmi jutalomban fog részesülnie. »Pompásc, gondolá a gróf »ha már ezen rongyos álöltözetben is anuyira tetszem neki, mit fog majd akkor moudani, ha egész dicsőségemben fog megpillantani. Oh ezek az asszonyok, abból a világból, melyben unatkozni szokás! De hát voltaképen miért is küld engem a körutczába* Oh bizonyára ő is ott fog lenni — és függöny mögé rejtőzve — az egyik ablak mélyedéséből hallgatni fogja dalomat. No, majd meglássuk.* Négy órakor Gaszton a megjelölt ház udvarán dulolá: »Még hal — halványabb mint a . . * De semmi rendkívülit nem vett észre és meg kellett elégeduie egy darab rézpénzzel, melyet a negyedik emeletből egy leányka dobott alá. A következő napon a báróné ismét a kőrútjába küldé, ez alkalommal azonban >Fausztból* kellett valamit eQ8k

e Csak hallani kellett volna, mily sóvárgó tűzzel. ebegé: Oh engedd, engedd szép arezodat látnom ... De semmit sem engedtek neki látni, még csak egy nyomorult ré/pénzt sem. - Itt volt az ideje, hogy egy lépest koczkáztasson előre. Este a báróné virág csokrában - a negyedik volt melyet Gaszton névtelenül küldött volt,- egy c édulát talált aláírás nélkül ós ismeretlen kéz által írottat. >Igen szép, hogy Kegyed a zenét szereti, de a művészek jutalmat is akarnak. Nem gondolja-e kegyed hogy a Fauszt kettősen megérdemli, hogy ne c<ak az udvaron, hanem másutt is énekeltessek.* Midőn Pompignon asszony e különös es meresz 8zavakat olvasá, majdnem elájult. A vármegye őszi közgyűlése. Október 9. és 10. Két nopon át, 9-dikén és 10 dikén tartott a vármegye őszi reudes köígyülése. Az érdeklődés nem valami uagy volt, mert mindössze 80—90 bizottsági tag vett részt a közgyüléseD, melyeu — Graefi József főispán n>m lehetvén jelen — Zoltán János alispán elnökölt. A közgyjilés lefolyásáról ad ut a következő tudósítástZoltán János alispán megnyitván a közgyűlést, a r'szvét es fájdalom hangján emlékezett meg azou veszteségről, mely hazánkat Trefort Ágoston elhalálozása által érte. Trefort Ágoiton Magyarország köznevelési ügj einek előmozd tása körül szerzett érdemeiért a nemzeti elismerés babérkoszorúját kiérdemelte. Szabolcsvánnegye közönsége a hiza szolgálatában szerzett érdemekkel szemben soha nem marad*, közönyös, s ez érzelemtől áthatva jegyzőkönyvileg ad kifejezést azon veszteség felett érzett fáj dalmanak, mely hazánkat Trefort Ágostou elhunyta által sújtotta, s elhatározta, hogy az elhunyt családjához részvótiratot intéz. Miklós László főjegyző felolvasta ezután Zjltán János alispáu jelentését, mely tudomásul vétetett. Zoltán János alispán bejelenti a közgyűlésnek, hogy dr. Leövey Elek közig, gyakornokot és Szomjas Lajos végzett jogászt t. megyei aljegyzőkké kinevezte. És tudóin isul vétetvén, Szomjas Lajos a hivatalos esküt letette. Az alispán bemutatván Ábrányi Lajos festőművész kérvényét, melyben Ö felségének általa megfestett arczképét a vármegye közgyűlési terme számára felajánlja azon összegért, mely e czélra begyült: a közgyűlés ez ajánlatot Graefi József főispánnak és Zoltáu János alispánnak oly megbízással adta ki, hogy az esetre, ha a képet a közgyűlési terem számára alkalmasnak találják, azt a begyült összegért vegyék át. A vármegyei árvapénztár 1886 évi számadásaira vonatkozó belügyminiszteri leiratra, s az 1889. évi törvényhatósági közigizgatási és gyámhatósági költség előirányzatra vonatkozólag a közgyűlés elfogadta az állandó választmánynak lapunk legutóbbi számában közölt javaslatát. Ezután a választások következtek, nevezetesen Miklós Ferenci elhalálozása folytán az állandó választmányba, kórházi, statisztikai, központi választmányi, jegyzői nyugdijintézati és tisztviselői nyugdijintézeti tagságokra 1—1 biz. tag, továbbá Szögyényi Emil helyére az állandó választmányba, Gencsy Károly helyére a jegyző nyugdij választmányba, Dőzsa József helyére a népnevelési választmányba 1—1 tag megválasztása lett szüksége?. Megválasztanak: az állandó választmányba Bory Béla és Hrabovszky Guidó, a kórházi választmányba dr. Meskó László, a statisztikai bizottságba Verzár István, a jegyző uyugdijválasztmányba Szesztay Károly és Gdncsy Albert, a népnevelési választmányba Kállay Leopold, a tisztviselői nyugdij választmányba Lukács Ödön, a központi választmányba titkos xzavazással 56 szavazat közül 42 szavazattal Erdőhegyi Barna. Zoltán János alispán ezután fölkérte a közgyűlést, hogy Miklós Ferencz, Liptay Károly, Kállay Jenő, Lukác-t Ödön és Szesztay Karoly helyére öt közigazgatási bizottsági tagot válaszszon, s a szavazatszedő küldöttség elnökéül Mezőssy Lászlót, tagjaiul Pilisy Lászlót, Bleuer Miklóst, Szikszay Pál főügyészt s Angyalossy Pál aljegyzőt kinevezte. A szavazatszedő küldöttségnek a szavazás eredményéről szóló jelentése szerint beadatott 85 szavazat. Ebből Kállay Jenő 65, Lukács Ödön 63, Liptay Károly 55, Hrabovszky Guidó 53 és Kállay Leopold 50 szavazatot nyervén, közigazgatási bizottsági tagosul az alispán által kijelenttettek. Ezután az igazoló választmány újraalakítása következett. Az igazoló választmány eluökéül Kállay Jenő, tagjaiul Bodnár István, Verzár István és dr. Baruch Mór a főispán által kineveztetvén, a vármegye közönsége által megválasztattak : Lukács Ödön, Szesztay Károly, »Az Isten szerelmére — kiáltá, ismerik titkomat, el vagyok veszve.* És a szegény egész éjen át nem tudott aludni. Mig a báróné álmatlanul forgolódott csipkés ágyiruhával fedett ágyában, azalatt Gaszon a club dohányzó szobájában kalandjait beszélé el és mint diserét férfiú semmit sem hallgatott el, mint a neveket. »Nos és mit szándékozol most tenni?* kérdezék. »Csak nem fogod az ostobaságot annyira vinni, hogy az utozai énekes gyönyörű mesterségét élethossziglan gyakorold ?« »Mit fogok tenni? Holnip az u'czaí énekes gtvallérrá alakul át. Képzeljétek Cíak a hölgy elbámulását, ha azt fogom neki mondani: íme itt vagyok ismét, hogy kegyedtől alamizsnát kérjek ? csakhogy szemérmes koldus vagyok és más adományt szeretnék, nem hitvány pénzt. Nos, mit! Nem lessz e nagyszerű? Mily hatásos jelenet!* »Mi szépet mesél nektek Gaszton barátunk?* kérdezősködék Bellorís marquis. »Oh semmi fontosat* — viszonzá az elbeszélő — csak egy csínyt, mely'yel egy asszonyt be akarok fonni.* Az nehezen fog menni barátom, mert a ravaszságban az asszonyok rendesen túltesznek rajtunk. Azonnal el tudnék mondaui egy kis történetecskét, halljátok csak, mi történt velem. Vnn egy igéző szépségű barátném, ki soha nem tudja, hogy férje hol és miként fogj a napot eltölteni. Az ilyen férfiak, mint tudjátok háromszorta veszélyesebbek, mint a többiek. Tudjátok, minő geniális módon értesít engem arról, vaijon a levegő tiszta vagy uem? Egészen egyszerűen: felfogadott egyet azon kóborló lumpok közül, kik házról-házra járuak. énekelnek és koldulnak, hogy házam udvarába jöjjön és énekeljen. Vannak megállapított jeleink. A >Hugonottákc azt jelenti: »Várok reád!* >Fauszt:« »Ma nem* stb. Nos nem pompásan van a dolog elrendezve?* A fiatal emberek majd megpukkadtak a nevetésben. Csak egy nem nevetett és ez Gaszton volt. Fekete István, Bencs László és Gaál Elek. A lótenyésztési bizottságba a lemondott Forgách László gróf, s az elhalt Tóth Lijos és Nagy Károly helyére Gencsy Sámuel, Jármy Márton és Kállay Jenő választattak meg. Felolvastatott ezután a belügyminiszter leirata a kis és nagy közönségekben és rendezett tanácsú városokban tartozkodó külföldiek nyilvántartására vonatkozólag, s megfelelő szabályrendeleti javaslat készítése czéij ibél, Zoltán János alispin elnöklete alatt egy küldöttségnek adatott ki, melynek tagjiiul Miklós László főjegyző, Szikszay Pál főügyész Kerekréthy Miklós, Erdőhegyi Barna, Dobos Imre es dr. Meskó L iszló választottak meg. A tűzrendészet szabályozása tárgyában kelt belügyminiszteri leirat szintén szabályrendelet alkotását tévén szlkségessé, az erre vonatkozó j ivaslat elkészítésére is küldöttség menesztetett, melyuek eluökéül Zoltán János alispin, tagj tiul pedig Miklós László főjegyző, Ssikszay Pál fóü gyész, Sztarek Ferencz, Harsányi Menyhért, Vay Péter, Görömbey Péter, Erdőhegyi Barna, Kerekréthy Miklós választattak meg. Felolvastatván ezután Csáky Albin gróf újonnan kinevezett vallás és közoktatásügyi miniszter leirata, melylyel tudatja, hogy vallás- és közoktatásügyi miniszterré kineveztetett és álUsát elfoglalta, a közgyűlés ez értesítést köszönettel vette tudomásul s válasz felirat intézését határozta el, m«lyben a vármegye közönsége tudatja az uj miniszterrel, iiogy autonom hatáskörén belől alkotmányos működésében mindenben támogatni fogja. A belü ;y miniszternek a község jegyzői nyugdij szabályrendelet módosítása tárgyában kelt leirata folytán a közgyűlés, a nyugdíj iutézeti választmánynak e leiratra tett javaslata értelmében a szabályrendelet megfelelő módosítását foginatositotta. Del reczen város tanácsa átiratot intézett a vármegye közöuségéhez, bogy a város sámsoni és Szabolcsvármegye közötti határvonalát, miutáu az az ottani birtokosok által állitóiag megsértetett, a vármegye állapítsa meg. A közgyűlés, az állandó választmánynak ez átiratra adott véleménve alapján határozatilag kimondotta hogy e kérdés, mint teljesesen maganügyi természetű közigazgatási uton nem, csakis bírói peres eljárás utján rendezhető. B írsvármegye közönsége közölvén Szabolcsvármegye közönségével az idegen hangzású helység nevek régi magyar neveinek megállapítása tárgyábau kelt határozatát, a közgjűlés ez átiratot a főszolgnbirákkal, Nyiregyháza város polgármesterével s a községek elöljáróival a »Nyírvidék* utján alkalmazkodás végett közöltetni határozta. A közigazgatási bíróságok felállítása tárgyában Pozsonyvármegye átiratára hasonló szellemű pártoló felirat intézését határozta el a közgyűlés a képviselőházhoz. A vármegyei székház építése kérdésében magáévá tette a közgyűlés ama megállapodásokat, melyeket az ez ügyben megbízott küldöttség a vármegye közönsége elé terjesztett, s kimondotta, hogy e megállapodások Nyiregyháza város képviselőtestületével, azok elfogadása tekiutatéből még egyszer közöltessenek. Az 1889. évi közmunka váltság árak megállapítása tárgyában kelt közmunka és közlekedésügyi miniszteri leiratra, az árvaszéki munkaerő szaporítása tárgyában kelt mult évi közgyűlési határozat hatályának 1889. év végéig terjedő meghosszabbítására, a nyíregyházai negyedik s mária-pócsi uj gyógyszertár felállítására, s Luskod pusztának Szatmárvármegyéhez való átcsatolására vonatkozólag a közgyűlés az állandó választmány véleményét fogadta el, melyre nézve utalunk lapunk legutóbbi számának az állaudó választmáuy üléséről hozott tudósítására. Ezután Angyalossy Pál első aljegyző felolvasta Mezőssy Lászlónak a regále megváltás kérdésében bejelentett javaslatát, mely szerint indítványozza, hogy a képviselőházhoz intézzen feliratot a vármegye közönsége, hogy a regále megváltás ne az állam, hanem a községek javára törtéujék. Mezőssy László a következő megokolással ajánlja indítványát elfogadásra: A regale jognak a jelenlegi birtokosok, legyenek azok szabad városok, községek vagy egyesek, kártalanításával eszközlött megváltása s a megváltott jognak kire való átruházása kérdésénél — több évek lejárta óta nem foglalkozott fontosabb tárgygyal az ország közvéleménye. Es mégis, midőn e kérdés több évi vajúdás után megértnek mondatik, s a kormány hozzá akar fogni a megoldáshoz, mig az erdélyi részekben a kormánynyal szemben, megváltási terve miatt, majd bogy lázadás ütött ki, addig itt nagy Magyarországon egész megadással tűria a kormány ezen ujabb jogfoglalását, részvétlenül, kézösszedugva nézik az emberek, hogy szerez a kormány a só és dohány egyedárusághoz még egy harmadikat: a szeszes italok kicsiuybeni kiméretési jogát. Sőt hallottam már több regále jog birtokos uraktól olyan nyilatkozatot is tétetni, bogy uekem mindegy bárkié lesz a regále jog, csak én teljes kárpótlást kapjak regálémért; ez a beszéd szeriutem nem csak hogy nem hazafias beszéd, de még csak nem is tisztességes nyilatkozat. Eo ezekkel ellenkezőleg azt mondom, hogy én szegény ember vagyok, de 600 forint évi regále jövedelmemet inkább oda adom ingyen a községeknek. miut a Vekerle terve szerint rongy papirosokért egyedáruságnak . djam a jelen kormánynak. Mint regále jog tulajdonos s olyan-amilyen borász, többször gondo koztam a regále megváltás kérdéséről. Az iránt csakhamar tisztába leltem magammal, hogy az akkor még 3 — 400 millióra becsült váltBágdijt, úgy, mint 1848-ban tette az úrbéres gardák kedvéért, az ország összes, minden rendű és rangú lakossága birtokaránylag, vagy adó alapján viselni nem fogja c*ak azért, hogy miuden Cseh és Morvaországból idemenekült piutlís kellner és nem kellner s minden Lengyelországból bevándorolt pajeszes zsidó uton útfélen szabadon, minden engedelem kérés nélkül dughasson ki czégért s váljék az országból egy nagy korcsma, hol éjjel-nappal zúgjon a brugó és pengjen a sarkantyú. A közerkölcsiség is megköveteli, hogy a szeszes italok kicsinybeni kimérethetésének legyen moderátora, legyen valaki ura Ciak az a kérdés már most, bogy ki legyen az ur? A cseh kellnerek és pajeszes gaheziai zsidók rendszere felett már