Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-07 / 41. szám

,N Y I R V I D É K". — Felhivás. A nyíregyházai korcsolyázó egyesület alapító tagjait van szerencsém felkérni, hogy az aláírási feltételek értelmében a jegyzett 10 forint második rész­letét: 5 forintot, e felhivás keltétől számitolt két hét alatt Tester Lajos id. pénztárnok urnái befizetni szíveskedje­nek. Kovách Elek, id. jegyző. — A versenyvívás, mely a mult hó 30 án Chappon Károly vívómester vezetése mellett Kisvárdán, a vár­kertben tartatott meg, fényesen sikerült, és szép összeg­gel gyarapította az odavaló önk. tűzoltóság házi pénztá­rát is. A helybeli torna és vivó egylet tagjai közül a verseny víváson Somlyódy István és Bónis Sáviuel urak vettek részt, s a szép számú közönség érdeklődése az ő működésük felé irányult. Somlyódy úr kard assiut vivott nemeskéri Kiss Pál úrral s egy hosszadalmas mérkőzés ei'idménye matsch lett, amennyiben kölcsönösen egymás­nak 12—12 touchet adtak. Bónis Sámuel úr Chappon Károly vivómesterrel mérkőzött vítőrrel és karddai s a közönség a jeles vívókat zajosan megéljenezte, A mér kőzés persze a vívómester javára dőlt el, amennyiben Bónis úr rapirral 8, karddal pedig 7 touchet tudott kivívni a vívómester 12 — 12 pointjaival szembeu. Az egyes versenyek közt Hrabovszky Gusztáv úr czimbalmozott, nagy élvezetet szerezve bravuro." czimbalom játékával mindenkinek. A verseny\ívást bankett követte, melyen részt vettek a működőkön kivül a város és környék mű­kedvelői is. — Meghívás. A nyíregyházi népnevelési egyesület választmányi gyűlését f. h. 14-én d. e. 11 órakor a vá­rosháza nagytermében tartja meg, melyre a választmány tagjai tisztelettel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. A pénz­tári számadások megvizsgálása. 2. A további gyűjtés módozatának megállapítása. 3. Indítványok. Kelt Nyír­egyházán, 1888. okt. 6 án. Werner László, egyl. jegyző. — Isten káromlás. Havács Mihály berezeli lakos a héten azért állott a törvényszék előtt, mert az Isten ellen olyan káromlásokat használt, hogy azzal közbot­rányt okozott. Feljelentették, vád alá helyezték, s a törvényszéknek a héten kellett volna ügyében ítéletet hozni, de a kir. ügyész indítványára, minthogy több tanú nem lett kihallgatva, pőtvizsgálat rendeltetett el. — Toloncz-szöktetós. Sok érzékeuy históriában megénekelték már a szerelem mindenhatóságát. A sze­relem sötét verem. Börtönbe juttatta Fülöp György ura­mat is, aki midőn a szeretőjét, Farkas Teréziát a szol­gabíró Nyiracsádról eltolonczoltatta, Nyiracsád és Szent­györgyábrány között szembe állt a toloncz kiséretnek, s alaposan elvervén a kiiérőt, kiszabadította kedvesét. Ezért aztán a törvénynyel gyűlt meg a baja. Vádolva volt fogoly szöktetéssel és hatóság ellen erőszakkal, a törvényszék azonban az ellene megtartott végtárgyaláson tekintetbe vette azt az enyhítő körülményt, hogy tettét csupa tiszta szerelemből követte el, fölmentette a fogoly szöktetés vádja alól, s csupán a hatóság elleni erőszak vétségében marasztalta s ítélte el egy havi fogházra. — Vértesi Arnold ezer elbeszéléséből, illetőleg azon gyűjteményből, mely Vértesinek összes munkáit foglalja magában, megjelent a 3 ik füzet, s ezután heten­ként pontosan jönnek a további füzetek is. Az eddigi vaskos három füzet kilencz nyomtatott ívre terjed, s a következő érdekfeszítő, szépen írott elbeszéléseket tartal mazza: »A hullámok közt < >A becsület * >Idegen föl­dön* »A titok* >A dotnbrádt majális*. Ezek mind társa­da-mi novellák, de a nyomás alatt levő negyedik tüzetben már egy oly elbeszelés tarkítja a változatos tartalmat, mely a 48 a-as időkbeu játszik. Vértesi Arnold összes művei közlésénél az egyes elbeszélések elhelyezése tekin­tetében a kiadóhivatal igen helyesen gondot fordít a változatosságra, s nemsokára már egy hosszabb regény közlését is megkezdi. A józan magyar közönség oly nagy számmal sietett előfizetni, a valóban pártolásra méltó szép vállalatot támogatni, hogy annak kiadása nemcsak biz­tosítva van, hanem büszkén emlegetheti, hogy hasonló mennyiségben, komoly irodalmi értékkel bíró füzetes válla­lat nincs elterjedve az országbau. És mint érdekes, iro­dalmi viszonzinkat érintő dolgot örömmel tudatják velünk, hogy a nép körében is szívesen üdvözölték Vértesi nagy vállalatát, s olyanok, kikre most rémregényeket tukmáltak, kijelentették, hogy kidobják azt házukból, s a helyett az ezer elbeszélést rendelik meg. Az egyes füzetek páratlan olcsók, s áruk 3 ivnyi tartalmuk daczára, csak 15 kr. Az uj előfizetők az eddig megjelent három füzetet egy­szerre is megkaphatják. Mutatvány füzetet ingyen küld a kiadó hivatal Debreczenben. — Vérfoltok a bűnjeleken. A bűnjeleken talált vérfoltok szakértői vizsgálata tárgyában Fabiuy Teofil igazságügy miniszter a következő körrendeletet intézte az összes királyi bíróságokhoz: A kir. bíróságok igen gyak­ran kérik ki a szakértők véleményét az iránt, hogy va­lamely bűnjelen benzáradt állapotban levő vérfolt ember­vértől származik e? A vegyész szakértő, valamint a gór­csövész is, a kik ily foltok megvizsgálására hivatvák, a tudomány mai fejlettsége mellett csupáu csak azt képe­sek határozottan megállapítani, hogy a kérdéses beszá­radt folt vértől ered-e vagy nem s hogy a vérfoltban emlős vagy nem emlős állat vére van-e rajta, azt azonban csak a legritkább s konkrété talán elő sem forduló esetben birná a szakértő bizonyossággal eldönteni, hogy a beszá­radt vér embertől származik e. Ez az egy eset csak akkor képzelhető, ha a bűnjelen oly ember vére gyanittatik, a kiről már eleve megállapíthatott, hogy az valamely sajá­tos jellegű betegségben szenvedatt. Az ez irányban szak­értők meghallgatásával folytatott tárgyalások alapján ennélfogva figyelmeztetem a kir. bíróságot, hogy a szak­értőkhöz valamely bűnjelen beszáradt vérfolt megvizsgá­lása végett csak akkor forduljon, ha azt kívánja weg­állapittatni általa, hogy a kérdéses folt általában vértől ered-e vagy nem? vagy ha a vizsgálat adatai nyomán azt szükséges megállapittatni, hogy a vérfolt emlős vagy nem emlős állattól származik-e, vagy ha a vádlott nem képes vagy nem akar a vér eredetéről nyilatkozni, vagy midőn az a gyanú forog fenn, hogy a panaszos nem emlőstől eredő vérfoltokat mutat be emberi vér gyanánt. Ama kérdéssel, hogy a bűnjelen beszáradt vérfolt ember­vérből eredt-e, a biróság ne forduljon a szakértőkhöz, mert azt a kérdést a szakértők határozottsággal megoldani nem képesek s ennek daczára egy részük a vizsgálatot mégis elvállalván, a nélkül, hogy munkálata a bünvizs­gálatnak felhasználható eredményt nyújtana, annak előrehaladását késlelteti és a bűnvádi eljárási átalányt haszontalan s többnyire jelentékeny összegre rugó költ­séggel terheli. G s a r n o k. Báli történet. Igazi pikáns szépség. Arany szinü haját röviden viseli, mint egy fiu s csakis egy diadém díszíti, egy parányi kis kauiéliával együtt. Termete kicsiny, majdnem gyermekes, de teljesen kifejlett. Egy igazi ölbe való gyermek. Ruhája erősen ki van vágva; karjait nem takarja el. Tudja jói, hogy éppen ugy a keble, mint a karja kifo­gástalan. Még akkor is megcsókolni vágynának, ha már­ványból volna és nem volna képes ölelui az a két kar. A rendező nem tud táuczhoz jutni, mert azzal van elfoglalva, hogy hol ezt, hol azt mutassa be a szép asz­szonynak. A bemutatottak azután hűségesen várakoznak, a mig reájuk kerül a sor. Edit pedig teljesen meg van elégedve a helyzettel, a mit növel az, hogy férje az ajtóhoz támaszkodva nézi őt és majdnem hogy elnyeli csillogó tekintetével. Bizo­nyosan arra gondol, hogy milyen jól választott ő. (A többi urak is ugy gondolkoznak.) Mikor megint beáll egy szünet, mikor Edit izzó arc?czal beszél valamit egy szomszédságában ülő kisasz­szonynyal, a rendező megint egy ural visz oda s be­mutatja. Egy urat, a ki először is azzal kezdi, hogy szótalau bámulattal nézi azt a pompás arc.ot és nem talál egy árva szócskát arra, hogy felhijja egy következő tánezra, vagy valami frázissal köszöntse. Legalább látszik arczán a meghatottság és elárulni igyekszik, hogy a szépség igézete alatt uem tud beszélni. Lehet, hogy igazán ugy vau, lehet, hogy csak játsza azt a szerepet. Igy történt, hogy Edit szólalt meg, a ki észreveszi és megérti a csodálat kifejezést, a ki azonban igyekezik azt közömbösen venni. — Minden tánezra el vagyok foglalva — mondja mosolyogva. Az uri ember arczán kellemetlen érzés kifejezése tükröződik vissza * bátralép egyet, miközben mélyen meghajtja magát. Azután — még mindig bátortalanul — meglehe­tősen gyenge hangon szólal meg. — Mindenre? A sétákra is a szünetek alatt? — Az nem táncz. A bátortalan ur mosolyogni merészel s egy kissé már magasabb és bátrabb hangon mondja: — Sokszor kellemesebb annál. A társalgás köny­nyebb és szabadabb. A mit ott egy tekintettel, egy szó­val, vagy egy kézszorítással mondhat az ember, azt itt mondatba foglalhatja. Ez kárpótolja az átölelhetés édes szabadalmát. Edit csak egy futó tekintetet vet az uri ember ar­czára, de azért szemeik találkoznak. Azután felkél a pamlagról, karját nyújtja és könnyedén, csak ugy oda vetve szól. — Ha ugy tetszik. Az első néhány lépést szótlanul teszik meg. Mintha férj és feleség voluánik az esküvő után néhány évvel. — Hogy tetszenek a nők ? kérdi Edit, látván, hogy gavallérja még mindig nem szólal meg. — Általábau ? — Általában és egyenkint. — Tetszenek. Különösen egy tetszik ugy, a mint még uem tetszett soha nő. — Ugy? És ki az? — Azt nem mondom meg. Az az én szívem titka. — Hogy néz ki ? — Nem ugy, mint a többi. Aranyos haj rövidre vágva; diadém rajta s egy kis kamélia. Könnyű termet, asszonyom, de ingerlő hatalommal. Karjai gömbölyűek, minőt még nem mutatott márvány. Edit komoly arczczal hallgatja s mikor az ur be­végzi, igy szól: — Ismeri ön férjemet. — Nem. — A legszebb férfiak egyike. — Azt gondolhattam. — Jó, gyöngéd szívű, de szenvedélyes. A ki engem megsértene, a ki nekem oly ajánlatot tenne, a mely bán­tana eDgem, azt az embert megölné. — Valódi férfi. — Igaza vau. Három párbajt vivott érttem s a három férfi közül kettő nem fog tánczolni soha. A har­madiknak csak egy füle van. — R'tka jő vbó lehet. Én imádom őt s nem tudom szóval kifejezni, mennyire rajongok érte. — Boldog férj. Edit ajakán egy futó mosoly jelenik meg és tűnik el, amit azonban lovagja nem vesz észre. Azután, mintha mit sem beszélt volna olyat, a mi lovagja beszélgetési tárgyától eltért, igy szólt : — És hogy tetszik önnek ez a szép nő ? . . . — Ezt bajos megmondani. Annyit azjnban meg­jegyezhetek, hogy inkább élni szeretnék értté, mint meg­halni miatta. — Ez igen okos szerelem ... meg mondta már neki ? — Meg. — Ugy? És milyen választ adott? — A vallomás előtt mikor sejtette, hogy mit aka rok mondani, férjére hivta fel figyelmem, dicsérte azt és elmondta bogy igen könnyen megölue, ha kérni marnék egy kis boldogságot. — ÉJ a vallomás után ? — Még nem válaszolt. Edit meglassitá lépteit és felnézett lovagja szemébe. — Az a nő, nos f,z a nő. ... ? — Kegyed aspzonjom. A szép asszony hideg, kegyetlen arezot öltve s szigorú hangon mondá : — Vezessen helyemre. Ugy törtéut. Ott kivonta kezét lovagja karjából s egy tekintetet sem vetve rá, leült. A félénk ur azouban uem távozott. Mintha valami bolondságot mondott volna, vagy mintha tánezra kérte volna fel, odahajolt hozzá s udva­rias mosollyal kérdé : — És a válasz. Edit hallgatott. — A hallgatással adott válasz igen gyakran bele­egyezés, a legtöbb esetben : igen. Ezzel, meg sem várva a feleletet, leült mellé s a kezében levő legyezővel legyezni kezdte. Edit haragosan szólt. — Távozzék. — És visszajöjjek? — Ne. Soha. — Nos tehát, asszonyom, nem távozom. — Férjemet fogom idehívni. — A mint tetszik, asszonyom. Ebben a perezben a férj közeledett. Edit, látván ezt, gyorsan mondotta. — Távozzék. Kerülje el a botrányt. Kerülje el, hogy megölje. A lovag meg sem mozdult s a férj mind közelebb ért hozzájuk. — Az istenért, uram távozzék. — A gárda, asszonyom meghal . . . de . . . Nem végezhette be. A férj odaért és mosolygó arczczal hajol nejéhez. — Nos? Hogy mulatsz? — Rosszul, igen rosszul. A hajlottan, mosolyogva álló férj hirtelen felegye­nesedett s komoly arczcz il nézett az asszonyra, miközben egy futó pilanatot vetett az ismeretlenre, a ki neje mel­lett ült. Azután bizonyos hidegséggel kérdé: — Miért? Edit a lovagja felé hajlott s rámutatva mondá: — Igen udvariatlan. A mint ez a szó ki volt mondva, mindketten a gavallérra néztek hosszasan, mereven. Az nyugodtan majdnem mosolygó arczczal állta ki ezeket a tekinteteket. Mintha mi sem történt volna, vagy mintha mitől sem félne. A mint Edit látta ezt a nyugodt arezot, a mint látta, hogy majdnem mosolyogni készül s a mint elnézte őt, különös érzés fogta el. — Mi történt ? kérdé a férj. A kérdés feltevése után egy pillanatra agasztó hely­zet állt be, mintha valami katasztrófa előtt álltak volna. A férjről látszott, hogy készen volt botrány provo­kálni, a lovagról, hogy várja és Editről, hogy előidézi. Miután Edit nem válaszolt mindjárt, a férj köze­lebb hajolt hozzá B egész zordan ismétlé : — Mi történt? Felelj I — Ez az ur — szólt Edit komolyan, rámutatva lovagjára — udvariatlan. Kértem tőle egy pohár vizet 8 ő azzal tagadta meg, hogy melegem van, nem szabad. Ezután egy röpke perezre csend támadt, mely alalt mindhárom szereplő ajkán fiuom mosoly volt látható. — Nos? kérdé Edit férjétől. Igaza van? Nem sza­bad ? Szabad ? Megengeded ? — Megengedem — válaszolt a férj — sőt én ho­zom neked azonnal. És eltávozott. Edit hirtelen oda fordul a lovaghoz éa kérdé: — Hallja? O megengedi. A tánezos ós a tánezosnő tekintete, a mint egy­mással találkozott, megvillant s a szemhéjak egy kissé összehúzódtak. A következő pillanatban azonban már a távozó férj után néztek, a ki hűségesen törte magát egy pohár viz után. Murai Károly. GABONA-CSARNOK. Nyíregyháza, 1888. október 6-án. A gabonacsarnoknál be­Barua k. 1 kl. •—.­11 jegyzett árak. Burgonya 100 kl. uj 1.20 Buza 100 kl 6— 6.65 Marha hús 1 kl. 40 Rozs » > 4 40 4.7Ö Borjú hús 1 kl. 40 Árpa » > 4.30 4.60 Sertés » » » 44 Zab » » 4.30 4.50 Disznózsír » > » 68 Kukoricza » 5.15 5.20 Szalonna > > » 68 K. repeze » —.— —.— Faggyú (nyers) » > 20 Paszuly > 6 70 7.— Zöldség » » 5 Szesz litk. > .57V2 .56 Paprika » » 85 Piaczi árak. írós vaj 1 liter —.60 Borsó 1 kiló 20 kr Eczet » » 10 Lencse 1 kiló 2o kr. Széna 100 kl. 3.— Mund liszt 1 kiló 16 kr. Szlm.(tak)> > 1.1® Zsemlye » > 15 kr. Bikfa 1 köbmtr. 3.20 Buza > » 13 kr. Tölgyfa » > 2.90 Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos : JÓBA ELEK. Nyilt-tér. Nyilvános elismerés. Király Sándor építőmester nyíregyházai— ésZi­kár István asztalosmester kisvárdai lakos urak, házamat a modern építkezés igényeinek megfelelŐ9n, a legjobb anyaggal ellátva és minden tekintetben Ízléses kivitellel, teljes megelégedésemre oly szép an építették fel, hogy most a munka befejezése után, nem mulaszthatom el nevezett uraknak nyilváuos uton is elismerésemet kifejezni, s őket mint pontos, jellemes s a hazai ipír díizére érdemes iparosokat az építkezni szándékozóknak a legmelegebben ajánlani. Kisvárda, 1888. évi szeptember 28-án. (3i5-i-i) D r. Révész Miksa.

Next

/
Thumbnails
Contents