Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-10-07 / 41. szám

N Y 1 R V I D É K." A vármegye állandó választmányának ülése. Szabolcsvármegye állandó választmánya e hó 9 dikén d. e. 10 órakor, Zoltán János alispán elnöklete alatt ülést tartott, az e hó 9 dikén és következő napjain tartandó őszi rendes törvényhatósági bizottsági közgjüés tárgyainak előkészítése czéljából. Jelen voltak az ülésen : Zoltán János aliipán, Miklós László főjegyző, Angyalossy Pál, Vidovich László aljegyzők, Szikszay Pál tőügyész, Bégányi Ferencz árvaszéki elnök, Kállay Ferencz főszámvevő, Harsány i Menyhért, Görömb ey Péter, Iiéczey László, Korányi Imre, Lukács Ödön, Vidliczkay József állandó választmányi tagok. Zoltán János alispán megnyitván a gyű ést, Miklós László főjegyző felolvasta az alispáni jelentést, mely bő Részletességgel szól az emberi és állati egészségügy viszonyairól, az e tekintetbsn elrendelt é* fogan itositott intézkedésekről, a közbiztossági állapotokról, melyek általában véve megnyugtatóak voltak, mert semmi aggályosabb Lü ítény föl nem merült. Az adózási viszonyokra vonatkozólag számol a jelentés a junius hí végén feliállott adóhitrálékról, mely a harmadik negyedi kivetéssel együtt 585,646 forintot tettek ki, a had nentességi, szölőd.izsmaváltsági, illetéki stb. hítrálékokkil együtt p :dig 967,259 forintot. A foganatositott pénztár vizsgálatról és szolgtbirói hivatalok megvizsgálásáról szóló jelentés után az árví' által sújtott községek árvédelme érdekében a kormány s a törvényit vtósúg által tett intézkedéseket sorolja fel a jelentés, s felvilágosításul konstatálta az alispán, hogyavédilmi műnek elkészítése folyamatban van, s ez év végéig be is lesz fejezhető. Tisza Eszlár község egy része kitelepítendő lévén, a kitelepítés, az idő előre h iladottsága miatt a jövő évben fog keresztül vitetni. E tekintetben a kinevezett kormánybiztos, Szomjas József orsz. képviselő az uj település helyéül szolgáló területet mérnökileg mtrfólis mérette. A kitelepítés idejéig nyúlgátak által fog a védelem fenntartatni. A vármegye közönségének ama határozatára vonatkozólag, mely szerint ő lelsége a király arczképa a gy ülésterem számára megfestessék, tudatja az alispáui jelentés, hogy Ábrányi Lajos festő művész a képet már raegfes'ette, s tekintet nélkül az e c.élra eddig begyült péuz-összeg nagyságára, azt a vármegye közönségének fölajánlotta. E képet, mint a festő művész ú ajánlatában fölemlíti, gróf Andrássy Gyula, báró Ed Ish ím Gyulay Lipót s berezeg Hohmlohe főudvarm ster is megtekintette, s azt igen jónak találták, s Hohiulohe berezeg kijelentette, hogy a festmény a királynak legsikerültebb képe. Megnézte kűlömben a képei az alispán is s Ö is jónak találta, s elösmerőleg nyilatkozott arról ». fővárosi sajtó is. Minthogy azombau a vármegye közönsége a fői páut és alispánt együttesen bizfa meg a király arcíkép'mek beszerzésével, az állandó választmány azzal a javaslattal terjeszti Ábrányi úr ajánlatát a közgyűlés elé, hogy amenuyibeu a képet a kő/gyűlési terem számára a főispán és alispán alkalmasnak találják, átvétele iránt a kellő lépéseket tegyék meg. Az alispiai jelentést az állandó választmány, részenkint való tárgyalás után, tudomásul vétel végett ajánlja a közgyűlésnek. Felolvastatott ezután a belügyminiszter leirata az 1880. évi házi pénztári szímadásra vonatkozólag, s az állaudó választmány, Miklós László főjegyző jelentése után, mely szerint a miniszter által arra vonatkozólag tett észrevételek értelmeben az iutézkodések megtétettek, azzal a javaslattal terjes/.ti e leiratot a közgyűlés elé, hogy a fölmentvényt a pénztárnoknak szavazzi meg. Miklós Ferencz törvényh itósági bizottsági tag elhalálozása folytán több megyei bizottságban üresedés állváu be, az állandí választmányba helyére Bory Bélát, Szögyény Emil helyére ped g Hrabovszky Guidót, a kórházi választmányba dr. Meslcó Lászlót, a statisztikai bi zottságba Verzár Istvánt, a jegyzői nyugdij választmányba Szesztay Károlyt, s Gincsy Károly helyére Gencsy Albertet, H tisztviselői nyugdij intézeti válasz mányba Lukács Ödönt, a népnevelési bizottságba az eltávozott Dizsa József holyére Kállay Leopoldot, a lótenyésztő ti bizottfágba a leköszönt Forgách László gróf helyére Kállay Jenőt, Tóth Ltjos helyére Jdrmy Mírtsnt, s Nagy Károly helyére Gencsy Sámuelt ajánlja az állaudó választmány. A belügyminiszternek, a kis és nagy községekben és rendezett tanácsú városokban tartózkodó külföldiekről szóló leiratát azzal a javaslattal terjeszti az állandó választmány a köígyülés elé, hogy megfelelő szabályrendelet alkotása végett küldöttség menesztessék. A küldöttség tagjául ajánltatnak: Zoltán János alispán mint elnök, Miklós László főjegyző, Szikszay Pál íőüjyész, Kerekréthy Miklós N/iregyh'tza város főkapitánya, Erdőhegyi Barna és Dobos Imre főszolgabírók és dr. Meskó László. A tűzrendészet szabályozása tárgyában kelt belügyminiszteri leirat értelmében való szabályrendelet-jivaslat elkészítésére szintén küldöttség menesztését ajánlja az állandó választmány, Zoltán János alispán elnöklete alatt a következő tagokkal: Miklós László főjegyző, Szikszay Pál főügyész, Sztarek Ferencz, Hars ínyi Menyhért, Vay Péter, Görómbey Pétre, Erdőhegyi Barna, Kerekréthy Miklós. Felolvastatván ezu'án CNáky Albin gróf újonnan kiuevezett vallás- és közoktatásügyi miniszter leirata, melylyel tudatja, hogy vallás- és közoktatásügyi miniszterré kineveztetett és állását elfoglal.a: az állandó választmány ez értesités köszönettel való tudomásul vételét ajánlja s válasz felirat intézését, melyben a vármegye közönsége tudatjaz uj miniszterrel, h)gv au'onoaa hatáskörén belől alkotmáuyos működésében mindenben támogitni fogja. A belügyminiszternek a község jegyzői nyugdij szabályrendelet módosítása tárgyában kelt leirata, melynek tartalmát lapunkban már ismertettük, azzal a vélemény* nyel terjeszti az állandó választmány a közgyűlés elé, hogy a nyugdij intézeti választmánynak e leiratra tett javaslatát (t sztbályrendelet megfelelő módosítása) fogadja el. Djbreczen váns tanícsa átiratot intézett a vármegye közönségéhez, hogy a város sámsoni és Szabolcsvármegye közötti határvonalát, miután az az ottani birtokosok által állítólag megsértetett, a vármegye állapítsa meg. Az állandó választmánynak ez átiratra a véleménye az, hogy e kérdés teljesen magánügyi természetű lévén, közigazgatási u'on nem, csakis bírói peres eljárás u j vn reudezh >tő. B írsvármegye közönsége közölvén Szabolcsvár .negye közönségével az idegen hangzású helyiség nevek régi magyar neveinek megállapítása tárgyában kelt határozatát, az állandó választmáuy javasolja, hogy ez át r.tt a főszolgabirákkal, Nyíregyháza város polgármesterével s a községek elölj i.ró:val a »Nyirvid'k< utján alktlmazkodts végett közöltessék. Pozsony vármegye átirata a közigazgatási b íróságok felállítása tárgyában, minthogy a kormány és egyes törvényhatóságok közt fülmerülő ügyek elfogulatlan és független elbírálására intézmény nem létezik: az állandó választmány által azzal a javaslattal terjesztetik a kosgyű és elé, hogy a képviselőházhoz ez ügyben hasonló szellemű pártoló felír itok intéztessék. A vírmegyei székház építése kérdésében közöltük már annak idején a me.;bizott küldöttség jegyzőkönyvi megállapodásait. Ezeket az állandó választmány is elfogadván, megfelelő értelemben ad véleményt ez ügyre vonatkozólag a közgyűlésnek. Felolvastatván a m. kir. közmunka és közlekedésügyi miniszternő : leirata, melyben az 1889. évi közmunka váltság árak megillapitása t írgyában hozott közgyűlési határozatot feloldja, s annak a közmuuka tervezettel egyidejűleg, az őszi közgyűlésen való megállapítására utasít, miután az 1889 évre összeírt közmuuki tartozáskimutatás átvizsgálása és annak alapján a közmű lka tervezet elkészítése még eszközölhető nem volt: ennek Pedig bizony hallatlan eset az a históriában, hogy egy nemzet erőnek erejével iparkodik elhányni magától mind azt, ami rajta speciálisan nemzeti, ami arczának, karakterének ép oly lényeges vonása, mint a hatalmas tölgynek az ő levelei. És mégis az a konzekvencia, amit a vármegyei élet mai tespedő állapotából levonnak: hamis következtetés. Az az elitélés, amit unos-untalan hallani róla, nem egyéb oktalan divatnál. Belecsepegtették a vérünkbe, hogy a vármegye rossz, mert a vármegye meg jégül t. Annyiszor elmondták felette a rekviemet, hogy utóvégre is csaknem elhittük róla, hogy meghalt. A leányzó addig vénült, addig aludt, míg végre — Názárethi hijjában — már már maga is elhiszi, hogy <5 nem él. Hogy amit hall: az hallucináció; amit lát: az vizió; amit cselekszik: az rugdalózás, egy kaviáros vacsora utáni álomban. Pedig nem ugy van! A vármegye, ha nem is a régi kedvben és erőben ugyan, de él és mozog. Akik az ellenkezőjét hiszik, csalódnak. A diagnózis hamis. A vármegyei rendszernek hivatása van: a parciális érdek, amit a centrumból nem lehet tisztán meglátni, Ezt az érdeket szolgálja a mai vármegye. Jobban és igazabban, mint azt egy egyetlenegy központból kinyúló és dirigáló kéz tehetné. * * * A kedden megnyitandó megyei közgyűlés gazdag tárgysorozatából csak két olyan ügyet emiitünk fel, amely mindegyik magában megérdemelné, hogy a törvényhatóság bizottsági tagjai teljes részvételükkel segítsék elő megvalósulását. Az egyik a vármegyei székház építésének a dolga, a másik a tűzoltás országos rendezéséről szóló miniszteri rendeletnek itt a vármegyében való foganatosítása. Egyik is, másik is fontos érdeke a vármegyének. A székház építésének a kérdése, ha sikerül azt a közgyűlésnek a megvalósítás útjára vezetni, nem csak a mostani kényes és kényelmetlen helyzetet szünteti meg, de megerősíti amaz alapokat is, melyen Szabolcsvármegye létele nyugszik, s előmozdítja fejlődésében a vármegye székhelyét, Nyíregyháza városát. A tűzoltás rendezése kimondott akarata a kormánynak, de régóta érzett szükség is egyszersmind. Hogy nehéz feladat, az bizonyos. Nehéz feladat megoldani ugy, hogy ne maradjon csak irott malaszt: papíron, de valósággal életre is hozassák. Községeink speciális viszonyai, a nagyoii is korlátolt anyagi eszközök, melyek rendelkezésre állanak: mind a legkörültekintőbb eljárást parancsolják, a hozandó határozatok megállapításánál. Épen ezért szükséges a vármegye egész képviseletének tapasztalata és hozzájárulása e rendezés munkájáh >z. Kétszer egy esztendőben tart Szabolcsvármegye közgyűlést. A közügyek iránt való érdeklődésnek nem épen túlságos mértéke kell hozzá, hogy e ritka alkalmakra megteljék a gyűlésterem. A „NYÍRVIDÉK" TÁRÓZÁJA. Októberi napok 1849-ben.*) — Egykorú följegyzések után. — A tegnapi nap (okt. 5.) a mily gyászos, ép oly nevezetei vala. Azu. n. Neugeba ids tömlőczczé alakított szobáinak 63 foglya felett mondatott ki a vérbirósági Ítélet. E szerencsétlenek között volt honunk független felelős ministeriumának elnöke, a király által kinevezett hivatalnokba régi ellenzéknek általánosan tisztelt vezére, gr. Bitthyány Lajos, kiről a hálás utókor pietással fogja elmondani: lm nézzétek ez emlékkövet, ez takarja a szabadság főbajnokát, az előhaladó eszmék mártyrját. Az ítélet kihirdetése villámként szárnyalta át a várost, és az utczán csak levert és aggódó arc tokkal lehetett találkozni; nem úgy a katona tiszteknél, kik han gos hahota és kihívó gúny között hemzsegtek a legnépesebb utczák járdáin. Gr. Batthyány kötél általi halálra volt ítélve, s az újépületnek hátsó részén az akaiztófa fel ÍB állitatott. A város a netán támadó zavarok elnyomhatása tekintetéből katonasággal vétetett körül. Megjegyzendő, hogy jelenleg Pesten mintegy 20—30 ezer katonaság van; fegyvereink Bécsbe vitettek s ők zavaroktól félnek ! Ax elitéit, nehogy kötéllel végeztessék ki, saját nyakán több törszurást tetl, mi által az Ítélet rögtön nem foganatosíttathatott, s Batthyány ma délutáni 6 órakor agyonlövetett. Imádkozzatok a szabadság egyik tiszteletreméltó bajnokáért, jelenleg úgy sem tehetüuk egyebet. Gr. Károly István, két évi várfogásra, 150,000 frt birságra és azon felül az ezred felszerelésére a magyar kormánytól felvett összeg megtérítésére Ítéltetett. A német az ezredet él annak minden felszereléii czikkét elfoglalta, rnégii azt kívánni, hogy a felszerelési költségeket a német kormánynak megtérítse — ez csakis a német igazságszolgáltatás elvével egyeztethető össze. *) Waltber Imre 48-as honvédtiszt naplójegyzetei e részét a »Hazánk« czimű folyóirat legutóbbi füzetéből vesszük át. Ma fogatott el gr. Károlyi István fiának Sándornak volt nevelője, abbé Piante Irtnczia pap azon gyanúból, hogy Bitthyány Ltjosnak ő adott tőrt vagy más valami eszközt, mivel magát megsértette és a f-slakaiztási műtétet meghiúsította Valóban különös a »Gleicbb9recktiguug« elvét némely emberek vagyis most már urak, mikép értelmezik. E bó 3-án tiszta német nyelven irott falragaszok tudatták a pisti kereskedőkkel éa a boltosokkal, hogy a Gleicbberechtigung elvei egyáltalában meg nem engedik, hogy a nevek fehér, vörös, zöld betückel legyenek irva a czimtáblákon; — nem engedi továbbá azt sem, hogy a czimiratok tisztán magyarok legyenek, hanem ezt a németnek kell megelőzni; meghagyatott végre, hogy e metamorpbosis 48 órai idő alatt okvetlenül megtörténjék, mivel a nem engedelmesked ik pénzbeli birsággal fogaik büntettetni. Ő ónkor reggel már minden bolt előtt állott egyegy mázoló művész festékes bögrével és eciettel, mázolván a nemzeti színű batűcet fehérre vagy sárgára, a mint t. i. a bolt tulajdonosának vagy a mázoló művésznek sieszélye hozta magával, és nagy buzgalommal írván a magyar szavak elé a német szavakat. Dics' férfi tk, ti nagyok vag/tok és hatalmasok, c<ak egy szavatokba kerül, s nehtny óra alatt a magyart németté varázsolhatjátok ! A fentebbi ukáz nem egy nevetséges dolognak is lőn szülője. I_;y például Ehn Tamásnál az a o-ra igazíttatván, lett belőle Ebn Tornás németesen, B rly Ferenciből lett B rly Franc. DJ ennek ii meg volt keserű gyű nőiese, mert a jó urak ezt a törvény nevetségessé tételének magyarázván, az illetőket pénzbírságra ítélték. A kormány belátta azt, hogy a uépeknél leghatalmaiabb fjrrad ilmi agitátor a szakái, elhitároztatott tehit, hogy ennek irtó háború üzeutessak; miért is ki lőn mondva, hogy a szakáltulajdouosok szakállaikat vágassák le. Mennyi idő szabatik a meg,zakáltalunitás nagy müvére, eddigelé tudni nem lehet, mivel azok, kikre fajunk boldogitását a sors ruházta, még edd<g ung nem egyezhettek. E'.előtt mintegy két évvel a muszka czár egyik ukáza megp trancsolta a lengyel zsidóknak, hogy füleik mellett lenyú'ó hxjtekercseiket vágassák le, és őseiktől öröklött hosszú fekete zubbonyukat h\nyják el, azonban e változás életbsléptetésére két évet engedett. Hja, de a haj éi zubbony nbm oly izgitó valami, mint a szakái, ennek meghagyása komoly következményeket vonhatna magi után, s igy remélhetjük, hogy órák mu'va szakállainknak csak a borbély műhelyek előtt lesznek szomorú maradványai, emlékeztetőül arra, hogy igy kell megsemmisülni mind annak mi a békét háborgatja s a köznyugalmat zavarja. E tárgyról hihitőleg a már holnap nyilvánosságra teendő felsőbb p trancs bővebben és tüzetesebben fog értesíteni. A magyar irodalom ismét éledni kezd. A »Fig/elmező« első száma ma hagyta el a sajtót, s szerkesztője valóban jól keresztelé el lapját, mivel e kis lap nagyon is kézzel fogh itólag fi gyelmeztet bennünket ama nyomorult sorsra, melyre alá sülyedtünk . . . Nagy isten, mivé fajult irodalmunk, melyre néhány hóval ezelőtt büszkeséggel éi megelégedéssel tekinthettünk; az eszmék gyilkosai : a cinsorok is iiét leitámadnak sírjaikból, és szentségtelen kezekkel rombolják le azt, mi a szabadság és közművelődésre irányozva van. Ki teheti, n* olvassa e gyáizlapokat, hisz annak minden sora heg/es tőr gyanánt sebzi a vég elkeseredésre jutott magyar kebleket. Bármerre nézzünk, szemeink Homorító tárgyak tömkelegébe ütőduek, nincs egyetlenegy tárgy is, mi némileg az enyhülés reményét nyújtaná; igaz, hogy a költő raagisztos ihlettségében elmoadá, hogy még jönni fog, még jönni kell egy jobb kornak, mely utáu milliók imája rebeg, — ámde e drága percnek alkalmasint a sorskönyvének véglapjaira vannak irva, vagy tán épen végkép ki vannak onnan fehdve. E gyászlapok h'rdetik, h >gy honunk autonomialis igazgitósága eltörő'tetett, hogy hazánk az önálló országok sorából is kitöröltetett. Szegény, elhigyott hazám, mire jutái! E sorokból olvashatni, hogy az ország 8 katonai kerületre osztatván, azok élére id -gen országok szülötti, osztrák katonai egyének állíttattak.