Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-09 / 37. szám

Melléklet a „lVyirvidék" 1888. 37-ik számához. höz- és számvevőszéki gyűlés a felsiiszabolcsi ev. ref. egyházmegyében. A felső-szabolcsi ev. reform, egyházmegye a jelen évben is megtartotta köz- és számvevőszéki gyü'ését f. hó 3—6 napjain Nyiregyházáu, Lukács Ödön esperes és Pilisy László egyházmegyei gondnok elnöklete alatt. Daczára auuak, hogy sem az időjárás kedvezőtlen volta, sem az aratási időszak — mert hiszen immáron már a vetés időszakában vagyuuk (ezelőtt ha juliusbau tartatott a gyűlés, a meg nem je'enés okául az aratást, most pedig már nem hiszem hogy nem a v.tést fogják felhozni) — nem gátolhatta az egyes egyházak lelkészeit a megjelenésben : mindazonáltal nagyon kevés számmal volt képviselve gyüléstlnk. Szept. 3 és 4-dikén délelőtt a számvizsgáló bizottság végezte dolgait. Az igazi hűséggel és lelkiismerettel vezetett pénztárak kezelésénél a legnagyobb rend és pontosság találtatott. Szept. 4-dikén délután előértekezlet volt. Ez egyházmegyénknek ujibb intézkedése, mely szerint, hogy az egyes ügyek a tanácsbirák előtt ismeretesek legyenek és hogy a gyűlésben egy-egy tárgy mellett oly sokáig ne időzzenek: minden gyűlést megelőző nap délutánján conferentia tai tassék. Ugy történt most is, minek eredménye az le t, hogy a tárgysorozatban feltüntetett 49 féle ogy két nap leforgása alatt letárgyaltatott. A közgyűlést szept. 5-dikéu délelőtt 9 órakor nt. Lukács Ödön esperes úr buzgó imával nyitotta meg. De alig hogy elvégezte imáját, a városban kiütött tüz miatt egy óráig az ülést fel kellett függeszteni A vész elmulta utána gyűlés ismét összeült és az esperesileg végzett elnöki jelentéssel kezdte meg működését. Ebben jelenti esperes úr. hogy a bákai, ramocsaházai, lórántházai és epjrjeskei lelkészválasztások megtörténtek. Felebbezés nem lévén : az elválasztott lelkészek megerősíttettek. Majd fájdalmas szívvel hozta tudomásra esperes úr Sípos Mihály buji tanító szerencsétlen halálát s ebből kifolyólag a buji ev ref. egyháztanács azon kegyeletes határozatának megerősítését, hogy az özvegy kegyeleti évet kapjon s ez idő alatt segédtanítót tarthasson s auuak 100 frtot és teljes ellátást adjou. — Szíves örömmel megadatott. Ezután a főjegyzőre beérkezett szavazatok eredménye olvastatott fel. Megválasztatott uagyt. Nagymáté Albert kislétai lelkipásztor. Ezután a küldöttségi munkálatok következtek. Tárgyaltatott a couvent által kitűzött állandó káplánság, közigazgatási peres ügyek,dékánság és a vasárnap megszentelése tárgyában készített küldöttségi muukála tok. Az állandó kápláuság ügyében az egyházmegye oda nyilatkozott, hogy az 5 ezer lélekkel biró egyházban 1; az 5 ezertől 10 ezerig 2; és azoufelül 3 állandó káplán tartassák 300 frt évi fizetés és teljes ellátás mellett. A közigazgatási peres ügyekben, — tehát olyan ügyekben, melyek fegyelmet nem képeznek, de mégis per tárgyát képezik, amelyekb3u eddig a közgyűlés döntött; most arra kellett feleletet adni, hogy ezután is a közgyűlés, vagy a közigazgatási biróság előtt tárgyaltassatek, 8 a kiknek unalmas szép evéso elől olyan szívesen menekülök a maga baráti körébe. DJ Aladár uem tudott többé ma„'án uralkodni. A c-öndes, szelíd fiu vak uerő, követelő lett. Fölállott keljéről. ' — Mit ér nek;ra ez a hídig barátság! Vagy sziressen Lenna, szeressen ujy, a mint az én mindent feláldozó, egész leikomit átölelő szerel nem megérd tmli, v,igy űzzön el magától s ue folytassa velem e rettentő játékot, mely önnek cak muiatság de nekem életembe kerül. Oi, igázok van azoknak, a kik öat szívtelen k ic'érnak mondják. Velem is esik játékot űzött. — Aladár, hát már sérteget is? — Vassü ik véget e komédiáuaU! Mondja Lrona, szeret-e? Mondj i meg igaz szivéből, hadd tudjam a valót, ha halálom lesz is. Méltó leszek az öa szerelmére, — de ezt a szerelmet követelem, követelem osztatlanul és határozottan. Semmi nem leiz nehéz előttem, az élet harczábau mint kés fogok küzdeni, mig m igasra, oly magasra emelkedem, hogy elérem kegyedet. És akkor legyen az enyém, az enyém örökre ! Mint a megáradt folyam hullámai, bugyogtak a »zavak az ifjú ajkairól, forrón, sz mvedélyeseu. O.y szép volt igy, magas homlokával, a Íme? indulat pírjával arczáu. L">ona erős harezot vivo'.t magával. Keble hevesen emelkedett, odalépett az ifjúhoz, miudkét kezét meg fogta s remegő hangon mondi: -- B irátom, egyetlen barátom! Kérem, l.öuyörgök, ne beszéljen többet e tárgyról. Nem is gondolja, milyen fájd ilmat okoz nekem. Ne szeressen eugem. Oi h\ én tudtam volna. . . . Tartsa meg ezt a tiszta láogo; egymás számára, a ki önhöz való, a ki önhöz méltó, a ki ezt megérteni és mog'rdeinelni tudja, — ne égesse el érdemetlen bálvány előtt. Oi hidjo el, én is boldog'alan vagyok. DJ zajos életem mámora felderíti ezt. Ne juttassa eszembe. Ne adjon uek m mist, csak barátsigát és szánalmát, — ez is nagyobb k uüs neke a, mint minden taps és hódolás. De Aladár uem értette meg a szép nő vallóménak tragikumát. — Utoljára lát maga előtt, Leooa. Nem engedhe hitem tovább folytatni azt a szerepet, a mit irántam látszott. Utoljára kérdem, szeret-e eugemet? Leona elooosátá az ifjú kezeit. Egy keserű sóhajtás tört fel kebléből s fájdalmas határozottsággal mmda : nak — sok vita után kimondta a gyűlés, hogy a közigazgatási peres ügyeket a közigazgatási biróság végezze a jegyzőkkel egyetembeu. A dékánság behozatala, illetőleg felállításában elfogadta közgyűlés azon javaslatot, hogy vallási és erkölcsi tekintetben nagyfontosságú dékánságot felállitandónak véleményezi. Fontos tárgya volt gyülésüuknek a Mária-Pócson felállítandó missió ügy. Rég érzi már egyházmegyénk a MáriaTócson és a környéken elszórva élt hit felekezeteink közé tartozóknak pásztor nélküli voltát és vallásos szükségletei kielégítésének hiányát. Ez indította már egyházmegyénket arra, hogy egy munkálatot készítsen és terjeszszen fel az egyházkerületre, onnan pedig fel a conventhez a Mária-Pócson felállítandó inissió állomás ügybeu. Küldöttség el is készítette ez ügyben munkálatát, csatolván ahoz egy térképet is, mely igen hiven feltünteti, hogy mily nagy szükség van arra, hogy MáriaPócson raissió állomás legyen. A küldöttség költségvetést is készített, melyből kitűnt, hogy a közalap 1000 frttal járulna évenként a missionáriu3 lelkész fizetéséhez. A mária-pócsi egyház szip alappal rendelkezik, amelyből a költségvetés szerint egy lelkészlak és egy imaház építése ki fog kerülni. A térkép készítője: Lukács István 10 forinttal jutalmaztatott. Ezután a vasárnapügyi bizottság tagjai választattak meg. Úgyszintén a lelkészjelölő bizottság választása is megtörtént. Rendes tagokká lettek Szabó Ferencz, Szikszay József, Gencsy Albert, póttagokul Görömbei Péter, Elek Diniéi, Jármy Mik

1 ós lelkész-jelöl 5 bizottsági tagok. Az államsegélyek is kiosztattak. Az országos közalapból egyházmegyénk egyházak részére 2050 frtot, lelkészek részére 1580 frtot, összesen 3630 forintot kér. Szintén vita tárgyát képezte gyülésüuknek Görömbei Péter tanáesbiró azon indítványa, hogy az üresedésben levő egyházbau időző segédlelkész, ha választható, a lelkész-választás ideje alatt rendeltessék el. — A papi értekezletre tétetett át. A gégényi egyház azon kérelme, hogy a sírhelyet idegeneknek 1 forinton, helybeli lakosoknak 50 kron adhassa; sok vita után az egyházmegye elvi szempontból azon üdvös határozattal utasította vissza, hogy a sirhelyuek pénzen való adását uem engedte meg. Vajha mindenütt igy lenne az! Vajha ne kellene a sírhelyet drága pénzen megvenni! Vajha ue lenuének ilyen megküiönböz tetések, hogy az életben tehetősebbek halálok után is megkülönböztetnek a szegényebbektől, mert mig amazok a főbejáratnál az első sorbau drága pénzen vett helyre temettetnek, addig amazok a sírkert hátulsó részében tétetnek örök nyugalomra. Az egyházmegye bölcs intézkedése e tárgynál is kitűut, midőn ily kereset módra alkalmat szolgáltatni nem enged. Sok apró ügy elintézése után, esperes úr buzgó hálaimájával, szeptemberhó 6 án délutáni 6 órakor a gyűlés befejeztetett. Hubay József, nyíregyházai ev. ref. i. lelkész. — Sokkal többre becsülöm ö it, minthogy játékot űzhetnék vele. Öa félre értett, — de ez bünhődésem, szerenctétleuségem. Meg fogom siratni, de azt mondom : ha nem tud másképm, mint a szerelem vágyával közeledni hozzám, akkor jobb mind a kettőnkre, ha többé uem találkozunk. É-i — én nem szerethetem önt! A'ig fojthatta el zokogását, mig e végső keserű szavakat kimondotta. Aladár keserűen kaczagott .fel. — Köszönöm, köszönöm! Öa igazáu jó hozzám! Ádani fogom érte síromig! Útjába akad egy bolondos, képzelődő fiu, keg.ed bűvös körébe vonja, mulat őrült beszédein, elűzi vele magános óráinak uaalmát! Felhasználja, mint egy majmot, egy pipagijt! H . többet követel, ha benne is felébred az ember, elűzi, eldobja. ... A •zerolmet megtartja azok szánára, akiknek van módjuk annak árát adni. . . . E sértő szavakra mintegy védőleg emelte fel karjait L'ona s elfehéredett arczczal bámult az ifjún, a ki mutegy magánkívül rohant el. Liona pir lép'st tett utána, mintha vissza akarta volna hivui. A terem közepén leroskad', kezeibe temette szép arczát s görciöseu zokogni kezd;tt. Sokáig folytak még a szép nő könnyei. Szerencsére jött a Stefi báró, újra kaczérkodni, mosolyogni kellett. D: a báró m'^gis észrevett valamit 8 kérdé : — Mi báji ván, drrágá istennőm* Olyan izgatott. Mintha sirrt volná is. — Ah képzelja, a D ra, a papigály büteg. — A ipápágály beteg? Tálán meghűtötte mágát ? Ná, ná, doktorrt kell neki hozatni, * * • És jöttek az évek. Jó sors az idő; beheggeszti a szív sebét, hintót nevel a sírhalmon, virággal ékesíti azt. A', Aladár szí/e is sokáig fájt, di ciak gyógyult lassanlassan. Hosszú, küzdelmes pilya volt még előtte, de megfutotta becsülettel. D rék ember vált belőle, csak azon csodálkoztak ismerősei: honnan van arczán az a soha ! nem muló komolyság, mely nen hagyta el a legvidámabb társaság között sem, mint sötét árnyéka valami nagy búbánatnak. Éi jó ember lett. A szenvedések a hitvány lelkeket elaljasitják, az igazi jellemet, mint a tű: a vasat, m'guemesitik. Ét az is beteljisedett, a mire Leona czélzott: a sokiig fijó, tárat alin szí' megtalálta a párját és T a n ii g y. A ijzabolcsmegyei általános ta nitóegyesületnekc 18S8-ik év julius hó 14 én tartott XII ik közgyűléséből kifolyólag az egyesület részéről a pályázati határidő meghosz ibbitásával a múlt évben hirlapilag közzétett pályakérdések ismételve kítüzetnek : 1. Mik az akad ilyai a népiskolai nevelés-tanításnak? 2. A népnevelési törvény végrehajtásának akadályai. Palyadíj: 2 drb. magyar arany, a pályakérdések bármelyikére. Pályázhat egyesületi tag és minden Szabolcsmegyében működő taDÍ'ó. Az idegen kéz által írott pálya müvek j'ligés levél kíséretében 1889-ik év május hó l-ig t Mráz Károly alelnök úrhoz küldendők. Nyíregyháza 1888. szept. 6. Az egyesületi közgyűlés határozatából közli. Stoffan Lajos, t. e. főjegyző. Jelentés a városi ipariskoláról. A városi ipariskola-bizottságnak f é. szeptember 6-án tartott gyűlésén az iparos-tanoncz iskolára vonatkozó következő igazgatói jeleu'és tétetett. Tekintetes ipariskolai bizottság ! A régi időktől mai napig a legműveltebb nemzetek sem nélkülözhették a társadalom azou tagjait, kik a kézimunkát tűzték ki foglalkozásul s hogy abbau magokat kiképezzék, műveik keresetebbek legyenek, hajlamaikat követve szükségük volt huzamos gyakorlatra és megfelelő ismeretekre. A természet terén tett kutatások, fölfedezések és újítások által az ipar és kereskedés oly nagymérvű lendületet nyert, miszeriut, ha a jövő iparos nemzedék jólétet kíván magának biztosítani, szüksége van szakmájábau való alapos kiképzésre és versenyképességre A gyakorlati kézi ügyesség elsajátítása mellett fősúly fektetendő a szakértelem és a műizlés fejlesztésére. Ezeu szükségleten segíteni, az alapképzést, munkaszeretetet megadni, az ipariskoláknak feladatuk, hogy abban az iparos ifjúság a közhasznú ismeretek ápolása, fejlesztése és elsajátítása által, jövőre a társadalom hasznos, művelt és tisztelt tagjává lehessen. Továbbképző városi ipariskolánk is e ueines feladat megoldásán törekedett, igazolják ezt a lefolyt 1887/88. tanév végéu junius 16 és 17 dik napján tartott ipariskolai zárvizsgák, mely alkalommal a vizsgákat tapintatosan vezető Velkey Pál kir. tanfelügyelő, dr. Ferlicska Kálmáu ipariskola-bizottsági alelnök, Sexty Gyula városi tanügyi tanácsos és Andrástsik József ipartestületi eluök urak meggyőződtek a szorgalmas tanonezok szellemi haladásáról és megelégedésüket nyilvánították a tapasztalt eredmény felett. A lefolyt tanév alatt beiratkozott 327 különkóző vallású és foglalkozású iparos tauoncz, a zárvizsgákon részt vett 205, tanév közben felszabadult 33, kimaradt 26 s a vizsgán meg nem jelent 63 tanoncz. A rendesen járt és szorgalmas tanonezok közül, kik e mellett a vizsgák alkalmával saját csinos rajzaik és kézimunkáik kiállítása által is kitűntek, 28 au részesültek 1—2 frtos ösztöndíjban. 8 tauoncz pedig rajzeszközöket kapott jutalmul. A kiosztott 33 frt készpénz ős 8 frt 16 kr értékű rajzeszköz egyes ipart pártoló jóltévők adományaiból fedeztetett. A nyíregyházai ipariskola szellemi haladását megnehezítette azón körülmény, hogy a tanonezok több fele részénél a vidéki községekből szegődtettek, kik az elemi tantárgyakban csekély vagy épen semmi előismerettel bőidig családi élet kikötőjében pihente ki az ifjú évek viharait. Hanem azért azt a tündér barlangot el nem felejthette soha. . . . Hát Liona? . . . Jobb volna letenni a tollat, mint az ő sorsit megírni. Komédia az élet, kicjagni való. Szép ség, ifjúság, hírnév: mind c^ak füst és pira! A szappanbuborék felszáll a levegőbe, a szivárvány minden színében ragyog, — és mikor legtünd iklőbb, szétpattan, pszkos színű vizoöpp lesz belőle, fö'dre esik, sárrá válik. . . . Eg/szer-másszor olvaskütuk a lapokban, h igy e vagy ama színtársulat előadást tartott egy beteg művésznő fölsegéléaére, a kit a súlyos kór hangjától, szépségétől megfosztott és elhagyatva, keresetképtelsnül a nyomorral kü.d. Abban a kis városban, a hol a szeg'ny művésznőt ápolták, gyakran é.kezett részére pónzkűldemény a kórház igazgatóságához, a feladó nevj ismeretlen maradt. Bizonyára uem a S.efi báró volt, sem a Kadarcsi Mu'ii sem a Kronsch íabl őruagy. . . . És azután j ittek a megalázás évei. A vándorlás holmi zugtársulatokkal, a melyek egy darabig még jónak látták mutogatni az eleven romot, czégérűl használni az egykor annyira bálványozott nevet. . . . Temetnek. Néhány visoltes alak kiséri az egyszerű, dísztelen koporsót; kopott vándorszínészek. E,«yik-másik könnyezik is: talán ez it esik komédia. Az utczán megállan ik az emberek, u'áua bámulnak a sajátságos menetnek. A kávéház előtt eg>sz ctoport képződ k; egy vörös képű kövér ur — olyan vastag arany lánczczal, hogy akir rá is köthetni magit, — nagy hévul magyarázza: — Haszontalan, lump nép! Még meghalni is a mi kontónkra halnak meg. Öiszekoldu'ták a váróit a teme tési költségére. K°p'.3ljék, ötven krajcúrt kellett adnom. Nem szabadulhattam tőlük. Hinem a dísztelen koporsón szép n igy kiszoru fekszik, egyszerű mezei virágo'iból, de művészi gonddal összeállítva. N« tudja senki, ki küldt'.? Ak<or nap érkezett a postán. A koszorúról pompás szalag csüng, e felirattal: »Aladir — Lioiának.* Akárkinek jogi volt elfeledni L onit, de Aladártól megérdemelte ezt a koszorút.