Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1888-09-09 / 37. szám
N Y í R V I D É K.«« más helyeket, s az egyes állomáshoz beosztott községet feltüatetö kimutatást körözés végett kiküldőm. Kelt Nyiregyházán, 1888. auj. 28. Zoltán János, alispán. A „NYÍRVIDÉK 4 4 TÁRCZÁJA. Az utolsó koszorú. Ki ne ösmerte és csodálta volaa a szép Laonát? A mult évtizedben minden vidéki nagyobb városbau végig folytatta hóditó hadjáratait s a közönség elbűvölve imádta a sziupad szép királynőjét. Hervadt koszorúk, sebzett szivek jelölték diadalutját. Hogy művészete volt-e főoka hóditó varázsának, vagy bámulatos rendkívüli szép sége: azt ma már bajos volna eldönteni. Csodálatosak az élet utjai. Ki hitte volna, hogy a ragyogó művésznő csillaga egy olyan homályos reszkető fényű tizedreudü csillagocskával kerüljön össze, mint azé a szegény ügyvédbojtarc!, a ki egyszerű, csinos, de viseltes öltözetében mindig ott szokott állani a földszint egy bizonyos helyén, az oszlophoz támaszkodva. Halvány arcza csak akkor gyuladt fel, ha Leona lépett a színpadra, ábrándos kék szemei oda tapadtak a bűvös alakra megittasodva a fekete szemek ragyogó fényétől, a tiszta csengő hang édes varázsától, attól a leírhatatlan, csodálatos bübájtól, mely az egész alakon elömlött. Aladár még nem is álmodta, hogy az istennő figyelmét sikerült magára vonnia. Pedig az ő imádata olyan szerény, félénk volt, hogy még a közeledés reménységét is kizárta. Tavasz volt. A várost körülkaroló hegyeket üde zöld pázsittal vonta be a május mosolyuó tündére. A zöld pázsit köat tarka virágok nyíltak. Ide járt ki Aladár, ábrándjait a kék ég bárányfelhőivel vegyítve össze, titkolt sóhajait a szelíden lengő szellőre bizva. Magános sétáiban összegyűjtötte a mező legszebb virágait s a szerető szív gondos ügyességével csinos bokrétába kötötte. E vadvirágok voltak az ő szerelmének tolmácsai. Az első vírágcsokort, annyi diszes, pompás között, — talán észre se.« vette a művésznő, mint értéktelen szemetet söpörie ki a színházi szolga, — de a második, harmadik már felkölté figyelmét. Az elkényeztetett fényes ajándékokhoz szokott művésznőt meglepte ez a szerény, zajtalan hódolat, mely a bokréták folytonos ismétlődésében nyilvánult. Keresni kezdte a közönség közt az ajándéko zót s gyakorlott szemei nemsokára ráakadtak a hilvány, komoly ifjúra. Oh milyen boldog volt ekkor Aladár! A mint az előadásnak vége volt, ott várakozott a színház szöveget tartalmazza : »Szabolcs megye Nyír-Acsád köz ség pecsétje 1888.» Kelt Nyiregyházán, 1888. augusztus 30 án. Zoltán Jáuos, alispán. előcsjrnokában, hogy még egyszer, egy pillauatra láthassa Leunít. És a mint a szép hölgy lelebegett a lépcsőkön, körül véve finom, elegáns uraktól, egy édes pillantást vetett az ifjúra, egy nyájas mosolyt, melyben a fölismerés és köszönet a legbájosabban volt kifejezve. És ez a jelenet estéről estére ismétlőtdött. Aladár barátunk közel volt hozzá, hogy álomjáró, holdkoros legyen. Már az utczán is merészkedett köszönteni Leonát, a ki barátságosan, ismerősként fogadta üdvözletét. Valami jótékony czélra fényes hangversenyt rendeztek, melyben Leona is részt vett. A hangversenyt tánc?vigalom követte. Oit volt Aladár i", néma bámulattal imádta bálványát. Egyszerre valami láz ragadta meg a csöndes, szerény ifjút; egy tourtáucz alkalmával bátorságot vett magának s bemutatván magát, Leonát tánczra hívta. A menyországot tartotta karjai között. Néhány fordulat után helyére vezette Leonát, a ki nyájis mosolylyal mondá: — Ugy elfáradtam, pihenek néhány pereiig. Csevegjünk egy kissé. Di üljön le hát ide mellém. Csak nem fél tőlem ? . . . Aladár zavartan, piru'va, remegve engedelmeskedett. — Lissa, én már régen ismerem önt. Tudom rendes helyét a színházban. Régóta várom már az alkalmat, hogy a szép virágcsokrokért köszönetet mondjak. Igazán, nekem több örömet szerzett ve*e, mint mások H legdrágább bouquet kkel. Olyan kedvesek azok a mezei virágok. Hogy Aladir barátunk micsoda ügyetlenségeket hebegett összevissza, azt nagyon fáradságos, de kevéssé mulattató volna elmondani. Elég az ho?zá, hogy Liona kegyes volt őt felhatalm tzuí, hogy ná a tiszteletét tehesse. És ettől kezdve Aladár behunyt szemmel haladt szenvedélyének veszedelmes ösvényén. Sieretett, az ifju szív tiszta igaz szerelmével, a melyben több a rajongás, mint a vágy; a mely eszményképét szédítő magasba szereti he lyezni, mint valami bálvinyképet, hegy annál jebbtn imádhissa. S>'t ó.'át eltöltött Lioníval. A mü'észnő oly tapintatos volt, hog/ Aladirt nem vonta be abba a léha, hu, csillogó körbe, mely őt körülvette, s melybj aunyira nem illett volna az ifju; mtginos óráit ajándékozta neki, azokat az éd is p :henő peremeket, a melyek mintegy oázt képeztek fényes, di mégis sivár életében. Az uj közmunka törvényjavaslat az ország minden vármegyéjében eddig divatozott s egy avult helytartótanácsi rendeleten alapuló, mondjuk ama patriárkális rendszert, mely az igavonó s teherhordó állatok konskribálása folytán évi, természetben lerovandó vagy pénzben megváltandó, robotként csak a birtokos osztályra rótta ki a közmunka szolgálmányt — egész alapjáig halomra dönti, s abból a sarkigazságból indulva ki, hogy „a jó közút — közérdek", e szolgálmányt jövendőre az összes egyenes állami adók arányában az ország minden lakosára kivetni czélozza. Bizonyára nagyon bölcsen. Mert ugyan összeegyeztethető lehetett-e az osztó igazsággal az a visszásság, hogy az éddigi rendszer szerint pl. a 12 igavonó jószággal bíró egy telkes gazda nálunk Szabolcsvármegyében fizessen 8—10 frt közmunkaváltságot, mikor egy 100 vagy 1000 frt egyenes adóval terhelt üzlet uem fizetett egy árva krajczárt sem. Hát kinek nagyobb érdeke a mai világban a jó ut, ha nem a kereskedő és ipirososztálynak ? Baross törvényjavaslata e nagy elvi jelentőségű változtatás mellett még az utak miként leendő építésére is kiterjeszkedik, amennyiben kötelezővé teszi, hogy az utak fokozatosan kiköveztessenek. Ha kezdettől fogva elvül tüztQ volna ki minden vármegye a kőút fokozatos építését, ma nem heverne az országban egyetlen egyujnyi országút sem kikövezetlenül s minden utunk olyan lenne, mint a parancsolat. Közóhajtás az, mely Baross miniszter várvavárt tőrvényjavaslatában a közmunkaügyre vonatkozólag, remélhetőleg még ez év folyamán teljesedést nyer. O excellencziája azonban, aki egyébként köztudomásúlag nem a szalmaláng és félrendszabályok embere, nagyszabású javaslatainak aprólékos részleteiből, a közmunkaügy adminisztrálásának rendszeréből, még ez ideig titkot csinál: vagy azért, mert ezek az aprólékosságok még mostan főnek a „boszorkány-fazék" ban, vagy azért, mert meglepetésekkel apró örömöket készül szerezni a nagy közönségnek. Legyen igy vagy úgy — annyi bizonyos, hogy a vármegyei adminisztráczió kereteiben is változások fognak bekövetkezni, hivatali ügykörök decentralizáltalak s a közmunkaügy igazgatására ujabban kirendelő hivatali személyzet létszáma szaporittatni fog. Más szavakkal szólva: a közteher súlya fokozódik ugyan, de a közérdek nyereséget lát belőle. Szabolcsvármegye Budapestre a Baross-tanácsába nem volt hivatalos. Ő excellencziája, úgy látszik, talán a nagyobb vármegyéket személyesen készül meglátogatni. Akkor nekünk is lesz hozzá szerencsénk. Nagyon fognánk örülni látásának, mert nekünk O excellencziájához még nem volt szerencsénk, bár benne államosított utainknak áldozatkész jótevőjét hálásan tiszteljük. Hányszor volt tauuja az a kis tündérbarlang, Leona boudoirja, barátságos, bizalmas beszélgetésüknek. Az ifju elmondta élte küzdelmeit, magas ábrándjait, romlatlan szívének igaz érzelmeit. És Leona biztatta, bátorította, hogy dolgozzék, küzdjön fáradhatatlanul, soha nem csüggedve; megosztotta vele a szép jövőről festett édes légvárakat. Menynyire más volt ilyenkor! A Stefi báró, meg a Kadarcsi Muki, meg a Kronschnabl őrnagy hogy elbámultak volna, ha látják vala azt a szelíd, szeretetteljes kifejezést szép arczán, azt a meleg sugárt a tündöklő szemekben, a mi még százszorta szebbé tette. Aligha ismertek volna a hódító, kaczér, súvtépdeső, gunyoros, szeizélyes divára, a kinek diadalutját »hervadt koszorúk éa sebzett szivek jelölik.< O yan volt Aladár iránt, mint egy jó barátnő egy szerető nővér. De hát utóvégre is, — a tűzzel nem lehet sokáig játszani. Alkony volt. A tündérbarlangban kellemes, mámorító félhomály uralkodott. Leona a szófán ült, lábainál egy zsámolyon Aladár. Mondja kedves barátom, — szólt a szép nő, miért ön egy idő óta oly komor, hallgatag. Valami nagy bánatja lehet. Miért nem közli velem bizalmasan t — Oh Leona, Leona, ne kínozzon, ne gyötörjön tovább. Nem tudom tovább eltitkolni, magamba fojtani, mert megöl, megemészt. Ki kell mondanom, hogy én kegyedet szeretem végtelenül. Minél többet látom, minél többet vagyunk együtt, annál égetőbb, őrültebb módon kínoz e szenvedély. S'.eretem kegyedet, Leona. Gyarló, hitvány arra minden szó, hogy szerelmemet kifejezhessem. Szeretem és elpusztulok hitványul, nyomorultan, ha nem könyörül rajtam. Csókj aival boritá el Leona kezét, a ki mintegy ijedten, megdöbbeave tekintett rá. A szép arczon pillanatra örömteljes fény sugárzott át, da azt hamar valami mély fájd silóm kifejezése váltotta fel. Szelíden megsimitá az ifju lázas homlokát. — Aladár, édes barátom! Térjen magához. Lássa, ez nem szép magától, és éa meg fogok haragudni érte. Hiszen nem ezt gondoltam én, nem igy értettem barátságunkat. Tegyen le ezekről a bohóságokról, maradjon nekem ezután is az, a ki eddg volt, az én kedveB, bizalmas jó barátom. Hagyja ezeket a szerelmi vallomásokat azoknak az ostoba tökfilkóknak, a kiket ugy megve(Másolat. 40370/X. 1888. számhoz. M. kir. pénzügyigazgatóság Debreczen.) Felállítási kimutatása a m. kir. pénzügyőrségnek Szabolcsvármegyében. A pénzügyőri biztos állomási helye Nyíregyházi, a p'iuzügyőri szakasz állomási helye Nyíregyháza, rendszeresített létszám 1 szemlész, 2 fővigyázó, 2 vigyázó, összesen 5, községek nevei: Nyíregyháza, O.-os, Nap tor, Apigy, Pazony, Sényő, Tura ; Kótaj, Varjú-L^pos, Királytelek, Sima pusztákkal. — A pénzügy, sz. állom, helye B. Sz. Mihály, reudsz. létsz. 1 szeml., 1 fiv. 1 vigy., ossz. 3, közs. nevei: Tisza-Bűd, T.-Dob, T. Did*, T.-Lok, Tardos, Csobaj, Takta, Kenéz, Báj. P.hrüíy, T.-Ladán.y, Eszlár, Nagyfalu. — A pénzűjy. sz. állom, helye Gava, rendsz. létsz. 1 szeml., 1 főv., 1 vigy., össz. 3, közs. nevei: Gíva, Rakamaz, Buly.Psszab, Berezel, Uj- és O Vencsellő, Szabolcs, Tímár, Ztikod, Btlsa, Kenézlő, Viss, (Rozsas pusztával). — A pénzügy, sz. állom, helye Kemecse, rendsz. létsz. 1 szeml., 1 főv., 1 vigy., össz. 3, közs. nevei: Kemecse, Bogdány, Demecser, Keék, Megyer, Rvád, Halász, Ibrány, B'szterecz. — A pénzügy, sz. álom. helye Uj • fehértó, rendsz. létsz. 1 főv., 2 vigy., össz. 3, közs. nevei : Uj fehértó, Hugyaj, Geszteréd, Bikóny, (Micske pusztával). A péuzügy. bizt. álom. helye Kisvárán, a pénzügy, sz. álom. helye Kisvárda, rendsz. létsz. 1 szeml., 2 főv., 2 vigy., össz. 5, közs. nevei: Kisvárda, Pátroha, Berencs, Djmbrád. öntelek, Kanyár, Kékese, Dögbe, FényesLitke, Veresmarth, T.-Pálc?a, Jéke, Cserepe Kenéz, Papp, K.-Apáti, Lövő, Bics-Aranyos, Gyüre, L. Petn, Anarcs, Ajak. — A pénzügy, sz. álom. helye Míndok, rendsz. létsz. 1 szeml., 2 főv. 2 vigy., össz. 5, közs. nevei: Mándok, Komoró, Ó;mező, Őr Lidány, Benk, Mogyorós, Thuzsér, Eperjeske, Bezdéd, Sz.-Márton, Szalóka, Eszeny, Zsurk, Ágtelek. A pénzügy, bizt. állom, h^lye Karász, a pénzügy, sz. állom, helye Karász, rendsj. létsz. 1 szeml. 2 főv., 2 vigy., össz. 5, közs. nevei: Karász, Mada, T.-Djbos, Gemzse, Kis- és Nagy Varsány, Kis- és Nagy-Báka, Gyulaháza, Thass, Gégéuy, Berkesz, Székely, Laskod, Téth, Peineháza, Ramocsaháza, Ibrony, Kércs. — A pénzügy, sz. állom helye Ny. Bakta, rendsz. létsz. 1 szeml., 2 főv., 2 vigy. össz. 5, közs. nevei: Ny.-Bakta, Eőr, Vaja, Lóránthiza, Rohod, Jákó, Bessenyőd, Levelek, Magy. A pénzügy, bizt. állom, helye Ny.-Bátor, a pénzügy. sz. állom, helye Ny.-Bátor, rendsz. létsz. 1 szeml., 2 főv., 2 vigy., össz. 5, közs. nevei: Ny.-Bátor, Ó-Feh 4rtó, Pócs-Petri, Gyulaj, Mária-Pócs, Kis-Léta, Begát, Pilis, Piricse, Encsencs, Ny. Béltek, Szalmad, Gelse, (Baromlak pusztával, és ny.-báthori ligettel.) — A pénzügy, sz. állom, helye N.-Kálló, rendsz. létsz. 1 szeml., 1 főv., 1 vigy., össz. 3, közs. nevei: N.-Kálló, Kis-Kálló, Kálló-Semjén, Biri, Balkány, Szakoly, (Görény, Perked, Mosolyó pusztákkal). -- A pénzügy, sz. állom, helye Acsád, rendsz. létsz. 1 főv, 2 vigy., össz. 3, közs. nevei: Acsád, Mihálydi, Nyír-Lúgos, Ny.-Adony, P. Bánháza, Szt. György Ábrány, Buda-Ábrány, Mártontalva, Nagy- és Kis Aradvány, Tamási, Nagy- és Kis-Fülöp pusztákkal. 9,981. K. sz. Szabolcsvármegye alispánjától. 1888. A járási föszolgabirákuak, Nyíregyháza város polgármesterének. Tudomás vétel végett közlöm, hogy Nyír-Acsád községe uj pecsétnyomót csináltatott, mely a következő 10,551. I - Szabolcsvármegye alispánjától. 1888. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. \ Nyiregyh'izáu 1883. október hó 14-én megtartandó pétióvásárra vonatkozó hirdetményt a legkiterjed tebb módin való közhirré tétel végett közlöm. Kelt Nyiregyházán, 1888 évi szept. 1-én. Zoltáu János, alispán. (Másolat.) 2959/88. szám. Hirdetmény. A m. kir. 5-ik honvédbuszár ezred pítlovazó bizottsága által f. év október hó 14-én reggel 8 órakor Nyíregyházán a honvédhuszár laktanyában pótlovak fognak vásároltatni. A lovaknak tökéletesen egészséges, jól táp ált és teljesen hibátlanoknak kell lenni, magtsságok 155—166 centiméter, koruk 4 és 8 év körül legyen, lovak, melyek ezen körülményeknek meg uem felelnek, nem fogadtatnak el. Az ár a ló minőségéhez kép est alku szerint 200 egész 300 forintban állapittatik meg s a kialkudt összeg a lólevél elómutatása után a helyszínén fog kifizettetni. Felhivatnak a lótenyésztői és lótulajdmosok hogy miután ezen p5tlóvásárnál lovaikat sokkal jobban értékesíthetik mint bármely más alkalommal, ennélfogva eladó lovaiknak minél tömegesebb előállítására saját érdekükben ipirkodjauak. Kelt Kasssán, 1888. évi augusztus havában. Forster Béla, s. k. alezredes, ezred piraucsnok és a m. kir. 5 ik honvédhuszár ezred pótlovazó bizottság elnöke. Közmunka-reform. Mint hajdanta, Magyarország fénykorában, ős Budára Hollós Mátyás maga köré gyűjtötte tudósait, hogy tanácskozzék velük a kor uralkodó eszméiről, mikre aztán nagyságának királyi bélyegét nyomta: akkép hivta föl az ifju Budapestre Magyarország közlekedési ministere, Baross, a vármegyék s városok jeleseit, a közkormányzat terén kimagasló több főispánt, alispánt és polgármestert, hogy közremunkáló támogatásukkal megvitassa és megállapítsa a módokat, melyek szerint a közmunka szolgálmányokat a kor igényeinek megfelelőleg, az osztó igazság elveinek mérlegelése és az ellentétek okos kiegyenlítése mellett a legczélszerűbben átalakíthatná. A legszerencsésebb eszmék egyikéne'c tekintjük, hogy e fontos kérdésben, mely modern államiságunk megvalósulásának egyik alapföltetelét foglalja magában, s melynek sikeres megoldása a helyi viszonyok pontos ismeretétől, a gyakorlati élet konkrét eseteire alapított javaslatok bölcs mérlegelésétől van föltételezve — a miniszter felelőssége és önismerete érzetében csalatkozhatatlanságot nem vindikálva, országos kapaczitások hírében álló szakemberek tanácsa elé terjeszti reformeszméit, hogy ekként azokra necsak divatos, de egyszersmind az életviszonyokhoz mért paragrafusköntöst szabva, számukra jövendőt: maradandóságot és kelendőséget biztosítson.
