Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-09-02 / 36. szám

N Y I R V I » É K'«. ember emberrel áll szemben, küzd életre halálra a kenyérért. Az optimisták gondolkozóba esnek; a szívek egy pillanatra megszűnnek dobogni, és helyet adnak az észnek, megengedik, hogy kombináljon, következtessen. És az ész megteszi a magáét, hidegen, ridegen, szív nélkül. Az ész látja, hogyan fejlődik a proletárizmus, látja, hogy miképen szaporodik az élhetetlenek gyászos csapatja, mely már-már egyenlő erővel és hatalommal áll szemközt a társadalom rendjével, és kéri jogait. Mi lesz akkor, ha követelni fogja. Ha harczra kerül a dolog, ki lesz a győztes. Ez a jelen idők nagy problémája, melyet előbb utóbb meg kell oldani, még pedig ugyan annak a társadalomnak, amely a proletárokat teremti, de ellátni, elhelyezni őket, emberi jogaikban részesíteni nem tudja. Ezek a gondolatok nagyon alkalmasak arra, hogy megszívleljük most az iskolai év küszöbén. Beszélni kell róla, hogy megértsék, fejtegetni, hogy elhigyjék. Manap már minden szülőt az az ambíció sarkalja, hogy gyermekét tudományos pályára adja. A középiskolák ehhez képest folyvást szaporodnak és e szaporodás daczára is zsúfolva vannak évrőlévre. Még a legszegényebb sorsú család is megerőlteti magát, hogy gimnáziumba küldhesse gyermekét, anélkül természetesen, hogy figyelemmel lennének arra, hogy a fiúnak van-e hajlama és van e tehetsége arra, hogy megbirkózzék a magasabb iskolák mindég növekvő követeléseivel. De a fiu — tegyük föl — végig küzdi magát az iskolákon, még az egyetemen is. Hogy mennyi nyomorral, az mellékes. Végre is meg van a diploma, az egyetlen jó a földön, mely fölibe helyezi a polgárt a polgárnak, a jelenkor kutyabőre, mely azt jelenti és bizonyítja, hogy tulajdonosa értelmes, képzett és tudós. És mikor a diploma a kéznél van, kezdődik a harcz. A vér nélkül való, de sokkal elkeseredettebb és borzalmasabb harcz, mely folyik a társadalomban. A szegény ifjú nem megy semmire, ha önállóan akar boldogulni és végre pályázik a diplomával írnoknak. Igy születik a proletár, mely elégedetlen önmagával, emberekkel, az egész világgal. Az a küzdelem, melyet ő vívott a diplomáért, azt a jogot előlegezi neki, hogy most már legyen miből megélnie. De ha nincs? Akkor elfogja a kétség és harczot kezd a világgal, s ebben a harczban utóvégre is ő bukik el. Igen, de meddig! Ha a proletár legyőzi a társadalmat, akkor szomorú sorsra jut minden. Ezt a katasztrófát pedig csak a társadalom józansága előzheti meg. Ne küldjék hát a szülők minden bírálat nél kül gyermekeiket a felsőbb iskolákba; ne akarjanak minden áron tudósokat és diplomás embereket nevelni belőlük. Hiszen sok tér nyílik még ezenkívül a megélhetésre. A kereskedelem, az ipar sokkal hálásabb tér azoknak, akik dolgozni akarnak. * * * >ülhajtoncz< »nyarglícska< »rugtatványság« (»ez elnevezés, irta szerényen feltalálója, kiválóan sikerült; mert a rúgás által eszközölt hajtás ép ugy benne van, mint a »rugtatni< ige mély értelmű jentősége, ezen kivül pedig a szó vége az ős-ság-ség képzővel van ellátva, más hibás képzés helyett.) És a többi, és a többi, ki győzné elszámlálni! Újdondász barátom már reszketve kapta kézhez a posta csomagot, sehol egyetlen hymen hir a levelekben, sehol egy gyilkosság vagy hármas születés, hanem mindenütt, minden levélben és levelező lapon csak a kerékpár javítására szolgáló uj szavak, egyesek és kaszinók által ajánlva. Mindennap több, több, az utolsó napokban 60—80 új elnevezés; újdondászunk már ollóját is (hallatlan eset!) megutálta, mert annak két füle őt a keré' párra emlékezteté. Könyörgött már a lapban, hogy hagyjanak fel a t. olvasók a nyelvészkedéssel, és az ár csak özönlött, Végre elhatározta, hogy többé levelet sem olvas, csak egyszere dobja a papírkosárba felbontatlanul az egész postacsomagot. A végzet azért nem szűnt meg üldözni őt. A kávéház márvány asztalán, melyen reggelizni szokott, egy reggel tizenkét uj elnevezést talált felírva este az utczán majd legázolta őt két versenyt kerék pározó ur 8 másnap délben uj falragaszt látván az u*czákon, sietve rohant az egyik plakáthoz, hogyha talán ott egy napi hirt fedezhetno föl, — s óh! szörnyűség ! e falragasz a főkapitányság rendelete volt a kerékpározásra. A mint délután uzsonálni megy, egy addig még nem látogatott kávéházba, beléptekor ép a fölött vitáztak, vájjon a nyargoncza, vesdelke, vagy kerékpár-e a jobb szó. Újdondászunk rögtön fordult, s ozsonna nélkül távozott. Berohanván a szerkesztőségbe, az egész postacso magot a vigan lobogó kályhába dobta. Lehetett benne akár kilenczszeres gyilkosság, a tüz emészté meg. Erezte már hogy agyrendszere kezd bomlani, úgy érezte, hogy Figyelmébe ajánljuk még a szülőknek az iskolai óv megnyíltával azokat a praktikus tanácsokat, melyeket egy paedagogus állított össze arra vonatkozólag, hogy milyen házakhoz ne adják gyermekeiket: A tanács igy hangzik: I. Nem jó az ifjút nagy urakhoz vinni, kivált olyanokhoz, ahol örökké sok a vendég, nagy a zaj s a kapu tárva éjjel-nappal. Az ifjú sokkal vágyteltebb, mintsem hogy a társaságoktól tartózkodjék. A diák hamarább odaáll a nagysáin mellé a zongorához, mintsem hogy logaritmust keressen. II. Nem szabad adui diákot olyan helyre, ahol neki udvarolnia kell. ahol folyton női társaság van, sem ahol nem tudnak szigorú rendet tartani, hogy a diák idejében lefeküdjék s idejében keljen fel. III. Nem szabad az ifjút olyan helyre adni, ahol a szegénység nagyon nyomasztó Nagyon világos, hogy városunkban a kosztos tartás nem háládatos kenyérkeresetmód. A szegény embernek, hogy megélhessen, egyéb után kell néznie, s meg az „úrfinak is, hogy el ne menjen", sokat el kell nézni, amit nem volna szabad. IV. Sohasem szabad megengedni, hogy sokan együtt lakjanak. Ahol sok a diák, ott rendesen sok a szórakozás és kevés a tanulás. Hát még ha szigorú napi rend nincs, (pedig hol van?) akkor meg épen lehetetlen, hogy tanuljanak az „urfi"-ak. Ki tanulhat, mikor a többi mind játszik, lármázik stb.? V. Olyan helyre, hol a fiúnak minden egyes óráját számon nem kérik, hol volt, mit csinált, miért csinálta, stb. — nem szabad diákot adni. VI. Olyan helyre, ahol nem a legszigorúbban követelik meg, hogy a diák minden vallási dolgát pontosan elvégezze, ahol mit sem tudnak a vallás szentségéről, meg a külső vallási rendtartásról. VII. Szigorúan követeljék meg a szülők, hogy a diák az estének alkonyat utáni részét, meg az éjet otthonit töltse. Mert vannak ám olyan helyek is, ahol, ha az úrfi 11, 12 órakor, vagy éppen reggel megy haza, még meg sem merik szólítani, vagy éppen fel sem tűnik. VIII. Ne engedtessék meg soha az ifjaknak az ebéden és vacsorán kivül, hogy szeszes italokkal éljenek, vagy hogy éppen borozni összeüljenek. A kártyával pedig tűzbe uraim. Semmiféle kompániázást nem szabad megtűrni. A dohányzás a kisebbeknél legyen eltiltva, a nagyobbak legyenek annak veszélyes volta felől felvilágosítva. IX. Semmiféle regényt nem szabad olvasni engedni a diáknak, de nem szabad gátolni az ifjút a komoly irányú olvasásban, sem abban, hogy a napi kérdésekben kellő tájékozást szerezzen. Föltéve, ha ez a tanulásnak hátrányára nem történik. X. Kerülni kell a túlságos puha és tulmeleg fekvőhelyeket, czifra nyakkendőt, szűk, divatos ruhákat, pikáns színdarabokat, képeket, könyveket, lapokat. De meg kell követelni a csinosságot, udvarias, de nem hízelgő nyájasságot. Nem szabad a növendéket tétlenül ábrándozni, elszórakozni engedni. XI. A hol pedig mindazt, a mit itt elmondtunk, mint kerüleudőket, nem kerülik: a mit elmondtunk, mint követendőket, nem követik: oda diákokat szülő ne vigyen, tanár ne ajánljon. A két agytekec^e egy kerékpárt alkot s forog, forog végtelenül. — Szerkesztő ur! kérem a népszínházi jegyet a mai operettre. Szórakozni akarok. Ugy elrohant a jegygyal, mintha csak egy kerékpáron ülne. A színház zsúfolásig tele volt: Blaháné énekelt. Újdondászunk els3 sorban lévő támlásoz^kére veti magát, hogy élvezzen. Alig van ott öt perczig, a függöny legördül, a felvonásnak vége. Föláll és megfordul a közönség felé és borzalom! miuden látcső felé irányult két ürege egy-egy kerékpár! Haza! haza! a magányban senki sem juttatja eszébe átkát. Háborgó lélekkel rohant, nem kellett se vacsora, se zene, semmi I Becsönget a házmesternek kapu nyitás végett, s előkeresi az öt krajezárt, — hogy még ez is üldözi: a suszter tallér és mellette az egy krajezáros megint egy kerékpár, — a ház cerberusa bebooíátja, s a mint meglátja őt bizalmasan megcsípi a kabátja újját és igy szól: — Tetszik tudni. Én is olvasom a lapot, nagyon jó. Mondok egy nagyon jót én is. (Ah ! egy jó napi hír! gondolja magában újdondászunk !) — Hát csak ki vele, gyorsan! — Tetszik tudni, olyan talyiga-féle a >furik«, mifelénk ugy hívják. Hát a helyett a kerékpár helyett, tessék az újságba tenni ezt, hogy »futfurik.« Újdondászunk összerázkódott és egyszerre végig terült a kövezeten, a mérték betelt, az átok utolérte. Mikorra föleszmélt, egyebet se tudott mondani, mint folyvást e szót: — Futfurik, futfurik.! Még akkor éjjel elkellett szállítani a Rókus kórház megfigyelő osztályába. De ott se segíthetnek rajta mindenki látja, hogy meg van tébolyodva. Dühöng egész nap, tisztább pilUnataiban a kerékpárnak legalább háromszáz elnevezését kiabálja egymásután, midőn azonban elméje teljesen elborul, csak ezt ordítja folyton: — Futfurik, futfurik 1 Vén Sas. I szülő mindenekelőtt ismerje azt, kire gyermekét bizza. Ha nem ismeri, akkor kérdezzen helyeket az igazgatóságnál, vagy a tanár uraknál. Tehát senkinek sem mérnők ajánlani, hogy fiának az igazgatóság ajánlata nélkül „hely"-et nézhessen. Aztán arra is kell nézni a helyek megválasztásánál, nehogy nagyon különböző vallású tanulók kerüljenek együvé, mert ez is sokszor vezet békétlenségre, vagy vallási közönyre. Őszi időleges kiállítások a kereskedelmi múzeumban. A kereskedelmi muzeum programmszerü hivatását: hazai termékeink keleudőségét emelni s azok kivitelét előmozdítani, lényegében már idáig is sikeresen megoldotta. Elismerőleg nyilatkozott e részben csak nem rég is a koronás király, midőn a kereskedelmi múzeumnak a városligeti nagy iparcsarnokban elhelyezett állandó kiállítását megtekintette. A keresk. muzeum mindazon czikkekre nézve, melyek az állandó kiállításban helyet nem foglalhatnak, időleges kiállításokat rendez. Igy az idén is gyümölcs és konyhakerti kiállítást (vásárt), sajtkiállítást és méhészeti kiállítást rendez. A gyümölcskiállitás tárgyai: alma, körte, birs, berkenye és lasponya; őszi baraczk, szilva, som és az esetleg eltartott nyári csontárok; dió, mogyoró, mandola és gesztenye; őszi málna, szeder és szamőcza fajok; edényekben tenyésztett gyümölcsfák gyümölcscsel együtt; szőlő, gyümölcs aszalványok és a gyümölcs feldolgozásának mindennemű alakjai; aszaló kemenczék, természetben, mintákban és rajzban, gumós és gyökérnemü zöldségek; káposztafélék és levélzöldségek; mellék-étkekül szolgáló zöldségfélék; hagymanemű és füszerzöldségek; hüvelyes vetemények hüvelyben és kifejtett állapotban ; szárított, aszalt zöldségnemüek és zöldségkonzervek ; a gyümölcs szállítására szolgáló eszközök, befőtt gyümölcsöknek való üregek, gyümölcsészeti szerszámok, stb. — A méhészeti kiállítás tárgyai: méz, és pedig fehér lépes méz keretekben és pergetett méz üvegekben; különféle méhészeti ipari termékek, úgymint: mézszesz, mézbor, mézsör, mézlikőr, mézeczet, mézben befőtt gyümölcsök ós konzervek, mézezukorkák, mézeskalácsok és sütemények; viasz, sárga éB fehérített minőségben, valamint mülépekre feldolgozott alakban; méh kap tárak, méhészeti eszközök, mézűvegek és bármely alkalmas anyagból készült nagyobb mézedények. — A sajtkíállitás tárgyai: a sajt előállítására szolgáló gépek és eszközök (sajtkazánok, túrógyúró gépek, sajtprések, kisebb segédeszközök stb.) és a legkülönbözőbb sajtnemüek. Mindhárom kiállítás szeptember hó utolsó napjaibau nyilik meg s október 3l-én záratik be. A bejelentett czikkek szeptember 25-ig küldendők be a kereskedelmi muzeumba. A kiállítók térdijt nem fizetnek, a keresk. muzeum által eszközölt eladások és megrendelések után 10% jutalék fizeteudő. A kiállítandó tárgyak 50%-os vasúti díjszállitási kedvezményben részesülnek. A keresk. muzeum igazgatósága e kiállítások által akarja a fogyasztó közönséget, valamint a kereskedőket a hazai három nembeli czikkekkel, valamint a termelőkkel megismertetni. E termények kelendőségét előmozdítja s azoknak uj piaezokat szerez, mi végből a külföld figyelmét is fel fogja hivni a kiállításokra. Vármegyénk részéről, kik a kiállításban résztvenni akarnak, szívesen szolgál a részletekben útmutatással alulírott, mint a mezőgazdasági csoportok képviselője. Napkor, 1888. augusztus 31-én. Kállay Leopold. Miből lehetne legkönnyebben kifizetni adónkat 1 Azon sokféle kérdések közül, melyek a községi jegyzőt nemcsak hivatalos kötelességei, de társadalmi tevékenysége szempontjából is érdeklik, s melyekre megfelelni hivatásának egyik legszebb oldalát képezi, első helyet foglal el azon kérdés, hogy miből s mi módon lehetne a napról napra súlyosodó adóterheket minél könynyebben elviselhetőkké tenni. Nehéz a kérdés és látszólag a községi jegyző társadalmi hatáskörén túl esik. Különösen, ha mint némelyek teszik, megoldását vagy a vámpolitikának más alapokra való fektetésében, vagy a mezőgazdasági 'túltermelés lehető megakadályozásában s ez által a gabonaárak remélt emelkedésében, vagy az amerikai verseny korlátozásában keresik, mert e tekintetben csakugyan vajmi keveset tehet a községi jegyző. Ha tehetne is, ahhoz alapos tanulmányozás, az ipar és kereskedelmi politikai, hogy ugy mondjuk, világismerete és sok oly tanulmány szükséges, melyekkel mi szerény falusi nótáriusok bizony nem rendelkezünk. És ha ilyen regiókban keresünk magunknak s tevékenységünknek teret, czélt s irányt tévesztettünk akkor, s a községi jegyző fönti kérdésre, mely pedig oly közelről érdekli, a helyes választ sohasem fogja megadhatni. — Pedig hát nem olyan nehéz az a kérdés és nem is esik a községi jegyző társadalmi tevékenységének hatáskörén túl, sőt éppeu bele. Legyen szabad e kérdés megoldása szempontjából Russel lord azon szavait idéznem, miket egy testületnek, mely az adók leszállítását kérelmezte nála, mondott: »Onök sérelmesnek találják a nagy adót, s arra meg nem gondolnak, hogy önmaguk mennyire megadóztatják magukat? Több mint ötven milliót dobnak ki italért évente, pedig nincs oly kormány, mely önöket ily óriási mértékben adóztatni merészelné. Módjukban áll ez adót jelenté-