Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1888-08-26 / 35. szám
Melléklet a ,,Nyirvidé k,< 1888. 35-ik sxámáhox. boldog állapot visszaállíttassák, pedie &ii n r „ nű osztálytól eltekintve csak a lakodalmas n6. w ^ e hídvám fizetése alul. lakoail,na s "ép volt mentes A bor és szesz most is igen nagy adónak van »li SMftÜTJ a Különböző — kozós és nem közös jWiAh .u eTe :Í 4Ho 8 Kv 8 Za bad,tÓ k ^^ esetek. Hogy pedig vedanyagunk sok helyet miiven fényesen illusztráljak az ujonoozások eredményei Tel,ek iuuíéLl^Lo & k6rÜlt L^ éuekb5 1 " kiszabott' " c jutaléknak 60% a sem telik ki. J i • , v e"T U* 'it f° rt i"™™ virum" - az ósi birtokok állapotához. M.t mutatnak ezek? Az igaz hogy leteznek, mert hát physicai törvényeknél fogva el nem enyészhetnek. De tulajdonosaik szempontjából nagy változásokon mentek át. A régi nemes családok közzül 6" a JT?,. köz8 é8 b0 Q 's alig maradt meg egy kettő a regi birtokban, a többi birtok mind tulajdonost c terelt. A mi legszomoritóbb a dologban; eme birtokváltozásoknak nem közvetlenül az ősiség eltörlése folytán megszűnt elidegenitesi korlátok, hinem a körülméuyek kényszerítő u. n. vagyonpusztitó hatalma voltak okozói. Természetesen, erre a modern államjogász, a nemzetgazda — a ki előtt az ember csak numerus- és munkás számba megy — megnyugtatáskép azzal felel, hogy az alap, a birtok megmaradt, csak tulajdonost cserélt, ezen változás pedig a közvagyonosodásra rosz befolyással nem lehet. Ámde a telekkönyveknek eme birtokváltozásokat feltüntető gyászkeretü lapjai fölött a nemzetiségre és történelmi múltjára féltékeny és gondolkozó hazafiul kebel elszomorodik, látva a magyar családoknak s álta'uk a nemzet testpusztulisát s ebből folyó terjedését a cos mopolitismusnak ; visszagondol a szép és dic<ő históriai múltra s eszébe jut a költő szava : • Miről apám oly bután szólt, Hogy itt híjdsn másélet volt. Fáj a szívem, felsóhajtok, Hazám földén sirva szántok.< Ez hát a rohamos reformoknak, a haladásnak, a modernismusnak egyik nem igen vigasztaló eredménye. Van egy modern állam, mely mellett a magyarság, az ugy nevezett históriai magyar állam eszméje lassankint az idők multával el fog mosódni, háttérbe fog xzorulni s helyét észrevétlenül az ,,Ubi btne ibi patria"-n alapuló világ polgáriasodás fogja elfoglalni. Ez a képe a mostani Magyarországnak s ezzel együtt az általam többször omlitett nyírvidéki nagyközségnek; kosmopolitismus a maga előnyeivel és hátrányaival dominál mindent. Im e sorok nem tartanak arra igényt, hogy velük actuális belpolitikai és társadalmi kérdések szellőztessenek, tárcza c.ikknek pedig nagyon komolyak és szárazak. Ezek egy a Nyírvidék többször emiitett nagyközségében ezelőtt 7 évvel még élt, közbecsülésben és közszeretetben állott földesúr emlékének szentelvék csupán, a ki szorgalma-, kitartása- és jellemszilárdsága által a réginek a jelennel, a couservatismusnak a modernismussal való folytonos küzdelmei közepett is nem csak megtartani, de gyarapítani is tudta a szép nevü ősei által rámaradt kevés földbirtokot, s a ki azon igyekezetével, hogy ez az ősi birtok fiira át szálljon, nem csak neve és családja irányában tett eleget kötelességének, hanem egyszersmind hazafiúi dolgot cselekedett az által, hogy ősei örökét hiven megőrizve és megbecsülve, azt mint a régi Magyarország egy történelmi multu s igy felejthetlen emlékét, épen, érintetlenül hagyta utódjára. >Vétek ez lón benne, hogy részeges vala, Minden reméusége boritalban vala, Ó nagy erejének nem sok hasznát litá, Semmiben marháját meg nem sziporithaU« legalább ily alakban elmaradhattak volna. Kár hogy egyéb írott emlékünk e mondáról nincs s hogy nem ismerjük azon részeket, a miket Ilosvai nem vett fel krónikájába s melyek teljesen kiegészítenek a mondanak igy csak lazán összefüggi, de annál inkább összekuszált részeit. Annyi bizonyos, hogy ő az anyag megrostálásakor letörölte mintegy annak hímporát, mellőzve a nép eszejárásának költőibb nyilvánulásait s cupán egyes tagokat szakítva ki a monda testéből, m. yenek : Told, gyilkossága, párbaja a csehhel s a király, kegyelem, furcsa szerelmi esete, prágai kalandja, a s.rrablas es utolsó megjeleuése az udvarnM. Keménynek azon állítását, ho^y . monda meg örtént téDven alapul, az egyéné és nem a költészeté ; a költédy közvetlenül vette át az életből Toldi tetteit hogy a friss emlékezet miatt szabadon nem alak.thatott « kép elődést zsibbasztotta az ismert tények aligha ámogatja Ilosvai ezen eljárási, hiszen mm', már e»l teWk is ő Toldi .bajvívó kaland ainak s a felőle költött meséknek csak egy részét tartotta fenn. s különben sem valószínű hogy 200 év alatt a tényeken alapuló mondán semmiféle változás nem történt. Ha pedig az idézett hely teljesen megfelel a való sáenak akkor elesik irodalomtörténet .rótnk atyjának Toldy Fer e n cznek azon felfogása, hogy > a Told,monda ^a/őskorból, vagy ^ ink Jtotf* JJJ--J azért sem fogadatjuk el e nézetet, mert ellene szólnak sorolMid, áron jgjj tg&sna -1— Itt, ezen nagy községben nyugszik ő most már az ugy nevezett régi temetőben; legyen áldott emléke örökre s szolgáljanak eme sorok alulirt részéről koszorukép felgyepesedett sírhantjára, kifejezéséül azon hálának, tiszteletnek és szeretetnek, melylyel alulirt a megboldugu't irányában miudenkor viseltetett. Karsa ltulcsu. Községi takarék magtárak. A betakarítás alkalmával igen idő és cíélszerünek lát-zik újból feleleveníteni ez eszmét, amely az utóbbi időkben, bár lassan, de mindinkább terjedni kezd. A községi takarékmagtár is egyike azon kétségtelenül biztos eszközödnek, melyek szegény falusi népünket, kisbirtokosainkat nem ciak az eladó;oiástól vanuak hivatva megmenteni, de a jólétet is hathatósan emelni. Jobb ezen eszköz az általánosabban felkarolt és hangoztatott hitelintézetnél is, még akkor ÍP, ha könynyen és olcsó kamat mellett juttatják pénzhez a megszorult kisbirtokost, vagy szegény falusi uépet. Mert ba könnyen pénzhez juthit az ember, könnyen is csinál adósságot, még b» nincs is épen szüksége rá; s csökken ez által előtte a pénz értéke is, mert ily hitelintézetek és szövetkezeteknél nem szorítják annak visszafizetésére, ha a k imatot poutosau fizeti, — ha pid g szorítják, egy másik baj áll elő: nagyon könnyen az uzsorások körmei közé kerülhet. Hitelintézetekre különbeu már azért sincs oly égető és általános szükség, mert a munkás s takarékos kisbirtokos birtokarányához képest könnyen kaphat kölcsönt a már fenuálló intézetek bármelyikétől. A községi takarékmagtárak legnagyobb olőuye az, hogy reá szoktatja a népet, hogy nehéz körülményei között a fő és legnagyobb támaszát Baját szorgalma és munkájának eredményében keresse és találja fel, nem pedig idegen segélyforrásokban. A józan életű, szorgalmas nép lek, In dolgozni akar, két karjában van a leg.zebb kapitális. E'.zel — a mint a példák mutatják lehet szerezni házat, földbirtokot és jólotet; a dologtalan pazarló még azt is elveszti, a mit munkás szüleitől érd íme nélkül örökségbe kap itt. Fődolog mindenesetre, hogy a munkás népet igyekezetében a vagyonosodás fele mindjárt első lépéseinél tátíiog issuk, hogy el ue veszítse bátorságát s munkájá nak habár még csokély eredményét látva, a további munkára buzduljon. És ily támogatást nyújt a takarékmagtár az által, hogy mikor tavasz felé elfogyott a munkásnak kenyere, kölcsön gabonát ad a községben, hogy a tavaszi munka kezdetén kenyere legyen és no kelljen drága kamatú pénzzel lekötni kézi erejét talán hosszú időre. E'iképen saját boldogulására fordithvtja keresményét és nem az nzsorás pénz is zacskójáuak tömésére. A takarékmagtárak mód felett emelik a népben az önbizalmat, a saját erejében rejlő nagy kincsnek tu datára hozzák s megtanítják Baját lábán járni. Oly községben, a hol a takarékmagtárak vannak, — pusztul a szegénység és éhség, — amit számos köz•ég, ahol ez intézméuy behozatott, ékesenszőlóan bizonyít. C<ak tekintsük azokat a gazdag községeket, ahol a községi takarék-magtár intézmény már régen virágzik s az ő vagyonosodásuk fölment minden hosszas bizonyitgatás szüksége alól. Ima itt van a legszebb tér a tevékenységre. Vezérszerepet vivő ambitiosus embereink, akik annyiau vannak, a kik a nép embereként szeretnek tzerepelni és az ő vállain nagygyá lenui, — ime itt a legnemesebb tér a legemberbar&tibb tevékenységre és babérszerzésre. Síkkal háladatosabb, önmegnyugtatóbb és érdetnteljesebb e tér az áldástalan politikánál. életének második fele azzal mindenben összeegyeztethető. Kevésbbé állna ez a hős gyermek és ifjú koráról, a miut azt Ilosvai leirja* stb. Ez idézetek, azt hV.em, eléggé megvilágítják azon két eltérő nézetet, mely Toldi Miklós személyének hitelességére nézve fennáll. A? egyik kétségbevonjs Toldi Miklósnak, mint olyanuak létezését s e nevet csak élére állítja azon mondáknak, melyek a vitézséget, erőt, bátorságot példázzák s melyeket régibb keletüeknek tart az Ilosvai által megnevezett időnél. A másik ellenben Ilosvai és a higyomány mellett száll sikra s azon felfogást, hogy Ilosvai Toldi ja Károly és Nagy Lijos alatt valóban élt s a krónikában felsorolt cselekedetek nagyobb részét tényleg végre is hajtotta, nemcsak hogy elfogadja, hanem h'teles adatokkal bizonyítani is képes. Kényes természetű dolog e tekintetben h itározott ítéletet mondani; az egyik felfogás épen ugy túlzásba esik, mint a másik. Ha Toldi történeti sze.nély, még mindig feumirad a kérdés, hogy csakugyan véghezvitte-e a felsorolt s itt-ott mesésnek látszó tetteket? Ha pedig nem az, mikép leh'tséges, h igy tettei határozott helyhez és időhöz vannak kótve 8 hitelesen igazolva is? A mese hőse csodás dolgokat visz véghez, istenek vagy ördögök, boszorkányok, vagy óriáso'c segítségével s tettei nincsenek tér és idő korlátai közé szorítva; jellemök megfelel származásuknak : légből kapott az és elmosódott. Toldi Miklósnál ilyonekről szó siucs; tetteit nagy ereje és szívóssága magyarázza meg, születése ép oly természetes, mint halála, cselekedeteinek végoka vagy jellemében, vagy a helyzetben található fel. Hdsból és vérből való egyéniség volt ő, akár Kinizsi Pál, vagy más nag/erejü férfiú; kinek alkalmi volt arra, hogy helyei nyerjen a történelem lapjain ÍB. DJ ha minden jel, minden adat e nézet ellen fordulna — holott épen ellenkezőkép áll a delog, — elég nekünk Arany János munkája, mely e nézet, e meggyőződés befolyása alatt jött létre. Arany teljesen Iloivait veszi alapul, annak majdnem minden sorát felhisználja, egyes lendületesebb verssakikat szó'zerint is átvess; miad un illett » ián t ir.nelé'ceiból a Tjldi-trilog át ci tk am i d fiu itióv il h ttáros teh <tséggel alkothitu mig, mely a kHtői UajeluVt tuUjd >n.« Képviselőiuk ne táplálják szegényedő népű uket magas állameszmékkel. s ne iparkodjanak program m vagy beszámoló beszédeikben hazamentő általános és hangzatos kifejezésekkel kelteni bámulatot és tapsot, a mely elszáll, mint a füst, s a uép, a mely valamit kapni szeretne, csak később veszi észra, hogy Bemmi sincsen a markábau. Ha a képviselők, h i a nép vezetői a községekben uralkodó hiányokat tanulmányoznák s ezek megszüntetésére módokról is gondolkoznának, azután pedig harmad sorban tenuének is, — mi más képe lenne sok községnek s az óhajtott népszerűség megszerzésére mi sok valódi és nemes eszköz kinálkozuék I Talán nem emelnének márvány, vagy érezszobrot nekik, de örök időkre élnének müveikben és a bálás felsegélt nép emlékeztében. Q Néhány szó egy hiányzó intézmény érdekében. Mai napság már kevés oly jó ügy vau, a melynek támogatói, harezosai nem akadnának. Ugyanazért nem hiába való fáradozás az, ha a helyi érdekek kikutatására és fölemlegetésére hivatott lapok ismételten is szóba hoznak oly ügyeket, a melyektől a vármegye köz-szüksége javulást várhat. Mindenki érzi, hogy vármegyénk nem állott meg a haladás országútján, sót azon a legtöbb vármegyével kiállja a haladás versenyét. Azonbau egynémely Ugy a/.órt nem részesül érdeme szerinti felkarolásban, mert az auyagi erő nincs meg hozzá. Bizonyára régóta meggyőződött már vártnegyéuk miuden közigazgatási tényezője arról, hogy nálunk az életre előkészítő intézetek, az iskolák uincseuek mindenbeu a megye lakosságának igényeihez szabva. S daczára, hogy e tudat már ugyancsak általános, a közj szükségérzetet. nem lehetett kielégíteni. Jó minőségű földjeink inivelése az uzusuak, a megszokottság átöröklósóuek volt a hatására bizva. Szántóföld, rét, erdő, szőlő, füzes, nádas és gyékényes egytőlegyig sorsukra voltak hagyva. Többnyire ép oly lenézett helyzetben élték át az évszázadokat, miként a kereskedelmi, avagy kézmives életpálya. Ily jelenség más államok életében is található ugyan, de sehol sem oly szembeszökő az és hosszúéletü, mint nálunk. A földtnlvelós s az azzal karöltve járó fog lalkozások szakszerű infvelése már miuden müveit államban nagyon régi. S e tekiutetben oly erős a közszollem, hogy a község földmíves osztálya maga elkárhoztatná az oly szülőt, aki a háládatos föld mivelésére gyeimokeit iskolailag is elő nem készítené. Igaz ugyan, hogy gazdasági intézetünk 0 váron már neküuk is régeu vau. De ez is a vagyonosabb családok számára lőn szervezve s a kis birtokosság közérdeke azzal mit sem nyert. Az 1868-iki közoktatásügyi törvéuyek már fölkarolták eme közszükséget s mindent magokban foglalnak, a miknek keresztülvitele ezt az elhanyagolt érdeket kielégítheti. Állítottak is gazdasági intézetot, sőt viuczellérképző intézetet is hazánkban többfelé, llozzáuk legközelebb Kassán, Debreczenben ós Tarczalon. Ámde tnít tapasztalunk? Azt, hogy ezek az intézetek sem olyanok, a minőre például a mi megyénknek is szüksége van. Nem kis gazda-családtagokat, képeznek ezek abb i 1 a czélból, hogy okszerűbb legyeu általábia a gaílllkolás hanem kisebb gazdaságokba gazdákat. Ilyenué vált már az istván-telki (Rákos-l'alotáu) | főldmives- és kertésziskola is, amelyet az orsz. magyar gazdasági egyesület tart fenn. Eunek egyetlen oly növendéke sincs, nem is volt, a melyik a magáéban gazdálkodhatnék. Többnyire miudenünuen elküldött fiuk Könnyen beláthatjuk ezt, ha kissé összehasonlítjuk a két munkát. Ott gyakran egymás mellé vannak téve az események, anélkül, hogy érteuők köztük az összefígést vagy megtudnók uiBg/arázni, mi hozta őket létre s mi fog következui utánok; itt mindenekelőtt a meggyőző indokolás tűnik ki, az események olyatén c oportositása, hogy egyik a másikat támogatja, ugy, hogy a mi ott nem volt helyén való s még kevésbbé megmagyarázható, az itt átmenetül szolgál más tárgyra vagy egyenes okát képezi a következőnek, maga okozata lévén a megelőző cielekvényeknek. Elég itt magára a sirrablásra hivatkoznu ik, vagy annak a megokolására, hogy »Told.ra királynak egyszer lőu haragja* stb. Pedig bizony bizony nem a monda kevéssé k'rekded voltán mult az, hogy Ilosvai keze közt tutajdonképen cak elénekelt históriai töredék lett az, a mi legalább is h stóriás éuek sz íretett volna lenni. Kell-e emlitenom, mennyi erő, mily nagy inspiráczio, mennyi művészet kellett ahoz, hogy e csakuein elenyésző c<ekélység a ponyváról, hol állandó tartózkodási helye volt a mult századtól kezdve, irodalmi színvonalra emelkedjék s költői hatást eszközölvén, az irodalom történet kegyeletes h igyomáoyából az egész nemzetnek keresett olvasmányává, közkincsévé váljék ? I . . . Az a Toldi Miklós, a ki Ilosvai lantján járta be az országo 1, a ki »erős, vastag gyerek kicsin korában*, a ki az uivaraál »étel után szennyes fazokakat mos vala«, a ki »egy lakatgyártóval éjjel elindulva s gazdasággal való rakott sírt felbonts*, a ki részeges vala « ugy halt meg: mondom ez a Toldi kiveszhet az emlékezetből; először nevetünk rajta, azután pedig nem gondolunk vele. — Hanem azt a Toldi Miklóst, a kit Arany támasztott fel halottaiból, hogy előadása erejével bámulatot éb reszszen költői szép légeinek s képíelete leleményességének kiapadhatatlan forrásával elbájoljon, az öregség humoros festésével megindítson, — azt a Toldit, a kiben a szerető fiú, nagy lelkű hős, hü szerető, ragaszkodó alattvaló minden helyen és minden időben követke;etes marad önmagához, a kit a trilógia adott át a halhatatlanságnak : ezt a Toldi Miklóst nem fogja elfeledni a mtgyarul érző szíf sohasem! Hacsolai Barua.
