Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-12 / 33. szám

N Y í K V I D É !£.«' sága fölhívta a körorvost, hogy a szükséges óvintézke­déseket tegye meg. — Mihálydi községben pedig a veres himlő pusztit a lakosság között. Idáig, mint értesülünk, 117 betegedési eset fordult eló. — Betiltott gőzmalmok. Desser Mózes nagy-kállói gőzmalma a in. kir. államépitészeti hivatal által meg­vizsgáltatván, a gőzkazán tűzszekrénye oly kiégett álla­potban találtatott, hogy az államépitészeti hivatal a inalom további üzemét betiltotta Hasonlóképen járt el az állam­épitészeti hivatal Léwy uj-fejértói gőzmalmával is, azon az alapon, hogy az előírt miniszteri engedélyivel ellátva nem volt. Egyszersmind utasíttatott a nagy-kállói járás főszolgabirája^ hogy Léwy megbüntetése iránt ;iz eljárást indítsa meg. Az államépitészeti hivatal intézkedéseit a közigazgatási bizottság jóváhagyta. — Kinevezés. Boros Dániel tiszalöki járásbirósági díjnok ugyan e járásbírósághoz írnokká, s Czikora Imre nyíregyházai kir. törvényszéki dijnok a limaszombati kir. törvényszékhez írnokká neveztetett ki. Hymen. Váradi Szakmáry Arisztid, békés csabai kir. aljárásbiró, ki miut törvényszéki jegyző a helybeli királyi törvényszéknél működött, eljegyezte Szeberényi ottilia kisasszonyt, Szeberényi Gusztáv ág. ev. püspök ós kir. tanácsos leányát. A közbiztonság érdekében. A Szamueli testvérek helybeli czég a Szarvas-utcza és a mostani edény-piacz sarkán levő épület egyik földszinti helyiségében nagy­ban való szesz és pálinka elárusitást folytatott. Ez ellen följelentés tétetvén, a megejtett vizsgálat alapján .1 belügyminiszter a Szamueli czéget az illető helyiség megfelelő átalakítására kötelezte. Ez azonban nagy költséggel járván, Szamueliék ezt oly módon akarták elkerülni, hogy a vizsgálat alatt már teljeseu tűzveszély mentesnek nyilvánított pincze helyiségbe tették át a szesz-űzletet. A városi hatóság ez ellen kifogással élt, s a Szamueli czéget a szeszméréstől eltiltotta. Azonban ujy az alispáni hivatal, mint a közigazgatási bizottság jóváhagyta a szesz-üzletnek a piuczébe valóáthelyezését. — Nem engedélyezett út-átjáró. A helybeli ág. ev. egyház az iránt folyamodott a vármegyéhez, hogy a tulaj­donát képező, s egyik lelkésze: ntiszt. Bartholoineidesz János úr által hasz iált földbirtokán, a mátó szálkái vasút vonalának mentén út átjáró nyittassák. E kérelem meg­birálása czéljából küldöttség járt a helyszínén, mely azzal a megokolással, hogy a 60—70 holdat tevő birtokon egy ilyen átjáró már van a kérelem teljesítését nem találta megadhatónak. Ugyauigy határozott a közigazga­tási bizottság is. — Veszeti agár garázdálkodott a mult napokban Gncsy Samu ujíejértói földbirtokosnál. A kutya beteg állopotát ideje korán észrevette a cselédség, de minthogy kediencz agara volt a gazdának, s az nem volt otthon, nem merték e,pusztítani. Igy történt meg, hogy az agár kiszabadulva, több kutyát megmart, s beszabadulva az istállóba, ott két lovat megharapott, s megmart egy cselédet is. Az agarat ekkor agyonverték, valamint kipusztították a megmart kutyákat s lovakat is s kiéget ték a megharapott cseléd sebeit. — Az apósát szúrta le Soltész János ujfejértói lakos a szegegyházi tanyán. A dolog ugy történt, hogy összeperlekedett vele junius hó 17-dikén, s előrerántva kését, azt baloldalába mártotta. Gregu János — így hív­ták az apóst — a szúrás következtében holtan rogyott össze. Ez ügyben a h'ten tartatott mag a végtárgyalás a kir. törvényszék előtt, mely Soltész Jánost 6 évi fegy­házra s 5 évi hivatalvesztésre ítélte. — A vármegye területén a jövő évben berende zendő méntelep állomások megállapítása érdekében Ró­nay főhadnagy, a turia-remetei méntelep osztályparancs­nok a legközelebbi napokban városuukba érkezik, s Zoltán János alispán s az álattenyésztési bizottmány elnökével konferálni fog. — Huszárok Nyíregyházán. A Wladimir orosz nagy herczek nevét viselő 14-dik közös huszárezred e hó kö­zepén vidékünkön tartván gyakorlatait, az ezr< d különböző csapatréczei e hó 12 dikétől kezdve 17 dikéig városuuk­ban fognak időzni. A 7-dik hadttest parancsnok ága értesítvén erről a vármegye törvényhatóságát, Zoltán János alispán a szükséges intézkedéseket már megtette. — Az adóhátralók a vármegye területén 537,738 48 krra rúgott a mult hó végén. Ez összeghez hozzá­számítva az illetéki, szőllődézsma-váltsági, szabályozási s hadmentességidij tartozásokat, a vármegye összes adó­hátraléka julius végén 967,259 frt 17 krt tett ki. E nagy összeggel szembeu a befizetés julius hó folyamán csak 47,907 frt 80 kr volt. — A helybeli vadász társulat e hó 13-dikán hét­főn d. u. 6 órakor közgy ülést fog tartani a városháza tanácstermében. — Ölelkező holttestek. Tokaj mellett jul. 30-ikáu két leány esett a Tiszába, amint egy csoluakba akartak ugrani. A két leány holttestét csak negyednapra vetette föl a viz T.-Eszlár alatt, s még akkor is szorosan átölelve tartották egymást, ahogy a vizbe estek. Az egyik 16, a másik 19 éves volt; hozzátartozóik Tokajba Biállitották, hol temetéBük nagy részvéttel meut végbe. — A nyíregyházi iparos-ifjúság egylete augusztus 19-én az egylet helyiségében családias jellegű tánczestélyt rendez. Beléptidij személyenkint 50 kr. Kezdete este 8 órakor. — A budapesti állami közép ipariskolában (VIII. kerület, Sándortér 4 sz.) a beiratások szeptember h > l ső nnpjától 10-dik napjáig tartatnak. — A sárospataki ev. ref. főiskolában az 1888/9-ik iskolai év szept. 1-én kezdődik. A felvétel és beirás szept. 1—6 ig tart. A javító és pótvizsgák következő rendben fognak megtartatni: aug. 30-dikán a VlII-ik szept. 1-én d. e. az I-ő és II-ik, d. u. a III ik és IV-ik szept. 3-án d. u. az V. VI. és VH-ik osztálybeliek vizs­gája lesz. Szeptember 4 én lesz a magán tanulók vizsgája. Az érettségi írásbeli vizsga aug. 31. szept. 4 ig lesz, az érettségi szóbeli vizsga pedig szept. 7-én. Az iskolai év ünnnepélyes megnyitása szept. 8-án fog megtörténni. Az igazgatóság. - Posta- és távirdai szaktanfolyam. A közmunka­és közlekedésügyi miniszter abból a czélból, hogy a mind inkább foutossá való posta- és távirdai szolgálathoz szük­séges személyzet kellő minősítéssel és kiképezéssel bíró egyénekből kiegészíthető legyen, a vasúti szaktanfolyam mintájára posta- és távirdai szaktanfolyam felállítását szándékolja, mire nézve az előkészítő intézkedések már fo.yumatban vannak. E tanfolyam a miniszter czél.atai s/erint már a folyó év őszén meguyilnék s abba jogi képzettséggel, illetve érettségi büonyitványnyal, vagy ezzel egyenrangú iskolai képzettséggel biró ifjak fognának f.-lvétetni. A tanfolyam sikt-res bevégzése után, mely 10 h IVI elméleti és 3 havi gyakorlati képzésre van alapítva, a jogi képzettséggel bírók a posta éB távírda igazgató Ságoknál és a közuo. és közi. minisztérium központjában, az érettségi bizonyitványnyal bírók pedig a posta- és táviidai kezelési, illetve külszolgálatnál uyerhetnek alkal­mazást és további előléptetést. Egyidejűleg kimoudatnék, hogy az 1890-ik évtől a posta- és távirdai szolgilatbau gyokornoki és miudazou tisztviselői állásokra, melyek a törvény értelmében nincsenek igazolványos altisztek szá mára fentartva, s">t amennyiben igazolváuyos pályázók uem jelentkeznek, az utóbbiakra is — csak olyanok al­kalmazhatók, kik a posta- cs távirdai sz ktaufolyamot sikerrel bevégezték. Ez által kellőleg biztosítva lesz, hogy azok kik e tanfolyamot s/.orgalommal és sikerrel befe­jezték, rövid idő múlva megfelelő állásukban elhelyez­tessenek. Ez alkalommal megemlítjük, hogy H hasonló jelleggel bíró vasúti tanfolyam első éve megíelelő ered­ményuybl záratott le, az azon kiképzett mintegy 90 hall­gató az egyes vasutakhoz gyakorlati szolgálatra beosztatott s a vizsga sikeres letétele után a vasutaknál elhelyezést fognak találni. — »Fehór éjszakák. Szende.* E-t a ciimet viseli a Singer és Wolfner könyvkiadó C/.ég által kibocsátott „Egyetemes Regénytár" legújabb kötete, mely a derék vállalat harmidik évfolyamát fejezi be. Nem kisebb név, mint a nagynevű orosz regényiróuak a Halottas ház és a Ras/.kolnikov szerzőjének, Dosziojevszky Fedornak a neve ékesíti ezt a kö etet, mely méltán diszére válik az oly gonddal összevá.ogatot Regénytáruak. D isztojevszky, a szenvedők, a boldogtalanok, a lelkileg sujtoitak párat­lanul ékesszóló költője, e két elbeszélésében is egész fé­nyességében ragyogtatja csodis tahetségét. Ugy a Fehér éjszakák mi it a Szende története c upán két két személy, egy férfi meg egy nő közt folyik; de oly megkapó, a maga igénytelenségben is oly megigéző, az olvasóuak mindeu érzését, érdeklődését és rokonszenvét oly ellenálhitlauul lebilincselő két történet ez, a minót maga D isztojevszky sem irt többet. A legmelegebben ajánljuk figyelmébe a magyar olvasóknak a nagy orosz író e két kis remekét. A könyv ára csinos piros vászonkötésben 50 kr. — Ráth Már törvénykiadásai kö.t megjelent a halászatról szóló 1888. évi XIX tör törvénczikk. Anyagi részéhez H jrmann Ottó irt terjedelmes kommentárt, mely némileg a »Halászatról« szóló nagy könyvéuek tüggelé két képezheti, es melyet u^y a természettudományok minden kedvelője, mint mindazok, kik ezen fontos törvény által érdekelve vannak, bizonynyal örömmel fogadnak. Ara 50 kr. A közönség köréből Tisztelt szerkesztő úr ! Mindég helytelen dolognak és csakis reclamhajhászó nemtelen eljárásnak tartottam uéraely lap azon követett magatartását, mely szerint minden alap és igazolt ok nélkül oly hirek felvételére és oly körülmények repro­dukálására nyüjt alkalmat, melyek miut delicát-kérdések akár egyesek, akár pedig testületek becsületét, jó hír­nevét igyekeznek sokszor tönkre teuni, legtöbb esetbea pedig gyanúsításokkal illustrálton meghurczolni. Annyival is inkább elitéleudő tehát, nézetem szerint, az oly dol­gok alárm hírekkel és bombastikus mesékkel szaturált szellőztetései, melyek tárgyai és illetve az azzal kapcso­latos személyiségek ügyei az igazságszolgáltatás keretén belől még csakis az illetékes vizsgálati eljárás stádiu­mában vannak és melyekről, mint ilyenekről a priori ítéletet, de még csak bizálgatást is eszközölni beszá­mítható komolysággal nem lehet. Ezek általánosságbani előrebocsátása után hivat­kozással némely bécsi s budapesti napi lapban a bűd­szent-mihályi népbank és ezzel kapcsolatosan nagy összegekig terjedő váltók hamisításairól közzé tett oly értelmű czikkeknek és híreknek, melyek magát ezen pénzintézetet a leghátrányosabb módon és egé­szen elfeiditetten igyekeznek feltüntetni s ez által annak üzemére, de egyidejűleg a világ-piacz pénz­intézeteivel fenálló összeköttetéseire is zsibbasztólag, de sőt bénitólag hatni; addig is, mig e tekintetben a meg­torlási eljárás a törvényes úton és módon eszközlésbe fog vétetni, — nehogy ez ál és valótlanságokat tartalmazó hírek a sajtó terén is hallgatagul elfogadottaknak lát­tassanak, hivatalos kötelességemnek ismerem ez ügybeni jogvédelmi állásomból kifolyólag azon meggyőződésem, de az eddig bekövetkezett tényekkel is támogatott ered­mény közzétételét ezen nyilatkozatom űtján megtenni, miszerint a vonatkozott váltóhamisitási ügyek, — ha és amennyiben ilyenek létezése hivatalos beigazolást nye­rend is, — az érdeklett Büd-Szent.-Mihályi népbankkal összefüggésbe nem hozhatók, melyekről azonban az ezen intézettel üzleti összeköttetésben álló nagy pénz- és hitel­egyletek kiküldöttjeik űtján és által lehető informatiót kaptak is. Különben pedig a folyamatban levő vizsgálati el­járás alapján hozandó bírói ítélet lesz hivatva ezen érdeklett ügyekben — egészen eltekintve azon ujságbeli meude-mondáktól — a végső és egyedül határozó verdik­tet kimondani. Midőn ezen soraim becses lapjában leendő közzé­tételére felkérem Hazafiúi üdvözlettel maradtam ifj. Krúdy Gyula, köz- és váltó ügyvéd Csarnok. Két év múlva. (Fariangi emlékeimből). Hideg, barátságtalan idő van odakint; a kedves melegségü szobában ülők némán hallgatják, hogy a fagyos eső mint hulldogál eleinte permetezve, majd miüt csap­dossa később egész erejével a lefüggönyözött ablakokat. Szép szőke arczú leány ül a kényelmes kereveten, mely a pattogó tüiü kandalló előtt terjeng, s mig ragyogó szemeivel a sistergő láneokat nézi, addig gondolatai tá­volban bolyongnak el. Picziny ajka önkénytelenül sut­togja: »Jaj! de régen volt.« Bi'Ony kedves Gzikém, azóta már sok idő elmúlt, mikor magácska Gézával először találkozott. Akkor még az f< kis ibolya is zöldéit, illatozott, a melyet valakinek keblére tűzött az a hamis Géza ; a nem volt oly halavány, fakó, mint most ott az imakönyvben ; de még az a rózsa­színű szalag st-m volt oly kopo t, a melyet akkor kapott valaki a piczike Gizikétől. Elmúlik az idő, tavasz után nyár, ősz után tél következik, zöldelő virágból letarolt kis kóró, játszi pillangóból csúnya hernyó leszen — elvál­tozik minden, csak a Gizikéék szerelme nem. Ma már levélkét is kapott tőle, csengő levélkét ; azon gondolkozik most a kis aranyos. Mindig fülébe cseng e pár szó : »remélem, a jogászbálba találkozunk ?» Okvetlenül bólint fejével a kis hamis, hisz' már rég meg­ígérte Gézának a II. négyest, hogyne inunne el? >Gé:a rendező!* — sut o^ja édesen — ah, mi bol­dogság is lesz az ő karján belejteni a terembe, óh, mint fogja őt irigyelni a szomszédék Iréukéje ; 8 Bzivecskéje a uagy örömtől már előre megremeg. >El, elmegyek !« dobbint ingerülten s kék szemei boldogan ragyognak. »Anyácskám! édes, aranyos, drága anyácskám!* rebegé Gizike s odaszökik az asztalhoz, a hol mama a papával elmerülve tartlizik. — Nii.cs semmi hang, nincs semmi nesz, a papa ridegen kiáltji: »quart!* Gizike nem kap válaBZt. Ismét megszólal tehát, oly bűbájos hangon, a melyre még a kőszikla is megindulna, csak a mamácska szíve marad könyörtelen. »Mit háborgatsz?* — szólal meg végre — »iuiatíad elveszítem a psrthiet. Nos! mi lelt?* »Anyácskám! szombaton lesz a jogászbál. . . . »Hát aztán?* — vág közbe a mama — >remélem, hogy nem akarsz oda el menni?* »De édes . . .« »Csitt! hát nem elég volt a tea estély ? Ebből bizony semmise' lesz — megint új ruha, legyező, kesztyű, czipő ... azt gondolod te, hogy nekünk az ablakon dobálják be a pénzt?* »Á falakitjuk a íózsaszinűt!« — véleményezi Gizike — abba is elmehetnék.* >Seumi de! Az én leányom fordított ruhába nem megv a jogaszbálba !* -- csattan föl az anyai önérzet — >itthoa maradsz!* mondatik ki az ultimátum kissé emel­tebb hangon. Gizike arcza lassanként elkomolyodik. A rózsás gödröcskék orczájáról eltünedeznek, gömbölyű eperajka félrehúzódik, nagy kék szeméből alágördül a könnyár s csendesen zokog. »De édes piczikém!* — szólal meg a papa, vigasz­talni akarva az ő »Icukáját« — »ne sirj! Majd elmégy inkább az athlétabálra!« »I^en, az athlétabálba,* zokog szaggatottan az aranyos »s a jogászbálra mért nem visznek el? Ugy-e azért, mert én kérem? No jó, még te se pártolsz, rosz papa! Oh be boldogtalan is vagyok én, más leányt . . . elvisznek . . .« s itt a nehéz sírástól ele uklik a szava. »De kicókém!* — szólalt meg a papa — »hisz' én még nem mondtam, hogy itthonn maradsz, csak ne sirj édesem! uto'jára is én nem bánom, ha elmégy, csak hát a mama, no igen a mama . . .* Gizike erre oly hirtelen felugrott, mint a gummi­lapda. Oda rohant anyácskájához, gömbölyű kis karjával átölelte nyakát s forró ajkát odatapasztva ajkához, miut mikor a, kis czicza anyjának testéhez simulva, hízelegve dorombol, ugy ő is esengve kérdezé: »Ugy-e auyácskám elmegyünk a jogászbálrt ?* • Lehet ii valamit tőled megtagadni, te kis hamis ?* »Da boldog is vagyok én!* sikongott Gizike s fel­ugorva a mama kebléről, odarohant az »édes, kedves, aranyos apuskához* s lett azután olyan csókzápor, amely még a künt esővel ia vetekedett talán. Me ;szólal a zene ... a fényesen kivilágított terem­ben a csillárok megtört fényű sugarai versenyt ragyog­nak a táuczosnők szeur>eine< tűzsuguraival. Az ajtó kinyí­lik ... 8 büszkén lép be rajta Gizike a Géza karján, piczi lábacskái a felharsanó négyes ütemeire önkényte­leuül is megmozdulnak s vágyakozó szemekkel sug oda a mamának: »Siessünk, ugye megmondtam, hogy elkésünk ?* »Talán bizony nem te voltál annak is az oka?* replikáz a mama; körülnéz s Gizike már nincs sehol, ott libeg a Géza karján. Valósággal libeg. Hisz az az iczike piczike czipő, amelyikbe valószínűleg még egy iciikébb piczikébb lábacs­ka van belebujtatva, bizonyára nem arra van rendeltetve, hogy tapossa vele a földi sarat ? Hozzá meg az a könnyű fehér ruha, mely derekát köríti . . . igazán attól félhet az ember, hogy megszólal ezüst csengésű hangján a kis hamis, hopp! és elrepül. D ihogy repül, dehogy repül! sőt ellenkezőleg puha fehér karját gyöngéden fűzi tán­czasa karjába, kivel kedveseu cseveg. »Gjöuyörű pár!* suttogják a mamák irigykedve. Ait bizony igazán meg kell adni, hogy Géza is csinos gyerek; göndör hajfürtei kellemesen árnyékolják be szép gömbölyű homlokát a csillogó kökény-szemeivel oly édesen tekint az ő piczikéjére, hogy szinte boldogság rájuk nézni Hátha még azt is tekintetbe vesszük, hogy Géza ár»n, IV. éves jogász s 1000 hold alföldi birtok tu.ajdouosa:

Next

/
Thumbnails
Contents