Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-29 / 31. szám

Melléklet a. „Hiyirvidék" 1888. 31-ik számához. kötelezi magát a város közöusége az emelendő épület mindkét utcza-vonalán két méter szélességű járdát saiát költségén készíttetni. 2. Nyiregyháza város közönsége kötelezi magát, hogy az építkezéshez szükséges összes téglamennyiséget, a czélnak megfelelő jó minőségben, az épités vezetője által meghatározandó részletekben, a város által előlegezendő épitési költségekbe beszámitandólag ezerét (1000) az I-ső és II-od osztályúnak (15) azaz tizenöt forintjával számítva, saját téglavető telepén az igazságügyi kormánv rendelkezésére bocsátja, ugy azonban, hogy az épités első évében egy millió téglánál több nem "követelhető, a további szükséglet pedig mindenkor a megelőző naptári évben rendelendő meg. 3. A téglák osztályozására nézve megállapíttatik, hogy a II-od osztályú az összesen szükségelt tégla mennyiségnek egy harmadát meg nem haladhatja. 4. A tégla minőség pontosabb megállapítása végett a város telepén minta tégla darabok választatván ki és azok fele részben a város, fele részben a nyíregyházai kir. ügyészség által hivatalos pecsét alatt őriztetvén, az építkezéshez kiszolgáltatandó tégla ennél rosszabb minőségű nem lehet, az átvett tégla ellen azonban utólag többé kifogás nem emelhető. 5. A tégláért járó összegek az épitési vállalkozó kereseti kimutatásainak érvényesítése alkalmával, esetről esetre fognak a nyíregyházai kir. adóhivatalnál a város részére kifizettetni. 6. Kötelezi magát Nyiregyháza város közönsége az igazságügyi kormány által megállapítandó (az építkezés folyamán esetleg szabadon módosítható) tervek kivitelére szükséges, azonban 200,000, szóval kétszázezer forintot meg nem haladó összes költségeket a budapesti kir. főügyészségtől esetről esetre nyerendő értesítéstől számított 15 nap alatt oly részletekben a nyíregyházai kir. adóhivatalba szolgáltatni, a minőkben az építkezés előhaladásához képest a vállalkozó kifizetésére megkívántatik. Az igazságügyi kormány kötelezi magát: 7. A nyíregyházai törvénykezési és fogház épület összes terveit és költségvetéseit saját költségén elkészíttetni, és az ezeknek megfelelő egész építkezést legkésőbb az 1889-ik évben megkezdeni és önkényes megszakítás nélkül a befejezésig folytatni. 8. Az épitési munkák kiadására a helyszínén nyilvános verseny-tárgyalást tartani, mikor is a szerződés megkötésénél a megbízhatóság után, egyenlő árak mellett a nyíregyházai iparosokra kellő tekintettel lesz és ezzel kapcsolatban kijelenti, hogy a vállalkozóval kötendő szerződést a város közönségével tudomás és alkalmazkodás végett, másolatban közölni fogja. 9. A törvénykezési és fogház-helyiségek felépítésére előlegezendő és legfelebb 200,000 azaz kétszázezer forintig terjedhető építkezési tőke visszafizetésének módozata aként állapittatik meg, hogy a törlesztés 1889. év utolsó negyedében veszi kezdetét, ós tiz egymást követő éven át tart kamat fizetés nélkül. Az egyes részletek minden év utolsó negyedében folyósittatnak. 10. A mint az egyes épületek teljesen elkészülnek és használható állapotba helyeztetnek, a mostani fogház épületek, illetőleg törvénykezési helyiségek, Nyiregyháza városa szabad rendelkezésére vissza bocsáttatnak. 11. Per esetén a sommás perut és a budapesti IV. ker. kir. járásbíróság illetékessége, oly esetekben pedig, a melyekben a törvény szerint a sommás perut és annak kiköthetése ki van zárva, a budapesti kir. törvényszék illetékessége köttetik ki. 12. Jelen szerződés törvényhatósági jóváhagyását Nyiregyháza város közönsége kieszközölni tartozik, a minek megtörténtével azt az igazságügymraiszteriuni is megerősíti. Jogerejüvé a szerződés csak ezen utóbbi jóváhagyás által válik. Kelt Nyíregyházán, 1888. juliushó 12-én. A kir. főügyész hív. távollétében Dr. Székely Ferencz, Kraszuay Gábor, h. kir. főügyész. polgármester. Kovách Gergely. Flegmán Lipót. Sexty Gyula, Horváth Gyula, tanácsnok. vár0S

1 mérnök. Kerekréthy Miklós, Somogyi Gyula, főkapitány. Májerszky Béla, városi főjegyző. »Ah, ahlc — sóhajt közbe elragadtatva György ur ,,le mit érünk mi mindezzel! Csak legalább egy hölgy lenne itt, ki meg tudná érteni lelkünknek és sze retni vágyó szivünknek magasröptű fellengéseit. Például egy csinos színésznő, avagy kóristáné! Eh, de mit ábrándozunk, inkább jerüak kiesé a szabadba sétálni!« S ezzel a két, eszményi czélok után törekedő ifjú a legszabályosabb balaDc lépésekkel kilejtett Nagy-Toronya nemes kia községének porlepett utczáira. Leirhatlan keliemü blszirtsággal, merev tekintettel — akár csak egy szobor — karöltve haladtak és leereszkedő fejbólintással köszönték a mellettük elhaladókat. Még a ragyogó nap is — mintha talán beleszeretett volna e kifogástalan lovagokba — pazar bőkezűséggel szórta rájuk melegítő fénysugarait, alkalmat szolgáltatva arra, hogy selyemkendőjükkel a legkifogástalanabb mozdulat kíséretében megtörülhessék izzadt arczukat és hogy sárga kesztyűiken melyek eredetileg galambszinüeknek csúfoltattak, a bizonyos nyomokat elleplezni akaró tisztító por versenyt csilloghasson lakczipőjük fényes mázával. Szóval gyönyörű nyári nap van. A széles országút mellett zöldelő mezei virágok tarkálanak, az imbolygó ákácz reszketve hullatja alá fehér virágait es egy-egy enyhe szellőfuvalom át-átrebben a fák poros lombkoronái felett De mit törődnek mindezzel a mi hőseink ( legfelebb lovagpálczájukkal csapdossák a zöld pázsitot es fosztják meg díszes éküktől a törpe fákat, ki-kirebbentve árnyas rejtekéből egy-egy szerelmes párt. Van is nekik érzékük a természet szépségei iránt, törődnek is ők annak magasztos jeleneteivel? Sivár kiélt.eget tettető lelkükbe agyrémként belerögzik az ujabbkon divatos blazirtság' s mig köröttük a kis madár dalol, a szellő susog, addig gondolatuk talán a főváros csábos elvein mer8

Dfkézd csak barátom !< - kiált fel megszakítva a csendet György ur - micsoda istenleien nagy alkotmány közeledik ott felénk? A fényűzés. Sokat irtak már ellene, sokan nyögnek a terhe alatt és még többen kidőltek már miatta. Mert nemzeti hibáink között — amelyek pedig szép számmal vannak — a legnagyobb az, hogv többet szeretünk mutatni, mint amik tulajdonképen vagyunk. Sajno3, hogy ennek oka legtöbbször nem az egyénben fekszik, hanem abban a körülményben, hogy attól, aki egy bizonyos állást foglal el — mondjuk, — akármiféle körben, megköveteli az a bizonyos kör, — hogy, mint mondják, állásának megfelelően viselkedjék. Mármost, hogy mily viselkedés lenne egy bizonyos állásnak megfelelő, — ez az, amit rendesen bó mérték kel mérnek minálunk a legtöbben. Nem akarunk összehasonlításokat tenni. Nem nevezünk meg bizonyos állásokat, melyek hasonranguak pl. egy németországi hivatalnok, kereskedő vagy földbirtokos állásával, hanem csak utalunk arra, hogy figyelje meg bárki azt a német- vagy olaszországi hivatalnokot, kereskedőt, vagy akár — földmivest, — él e az olyan lukszussal, mint a hasonló állásban lévő mieink? Soha! — A művelt nyugati államok lakosai csak egybeu fényűzők: a takarékosságban; mi pedig mindenben takarékosak vagyunk, csak a fényűzésben nem. Figyeljük meg földbirtokosaink nagy részét. Ezek sem szereznek, hanem inkább házasodnak. A vendégeskedés még mindig járja. Igaz, hogy az adóvégrehajtó is gyakran jelentkezik. Szakszerű dolgokról, magasabb eszmékről az ilyen vendégeskedés alkalmával ritkán kerül tbéma. Hauem a tréfa, az auuál jobb ízű, minél drasztikusabb és az az igazi derék gyerek, aki egy-egy mondásával leánynak, asszonynak pírt hajt az arczába. A beruházásra ritkán telik, hanem a felruházásra aztán annál inkább. Bonne nélkül nem lehetnek a gyerekek; zongorázui muszáj a kisasszonyoknak; az egyszer használt báli ruhát sem veheti fel a kedves kis pisze, mert — „mit mondana a világ!?" — Helyesen írni,— azt nem tud a kisasszony. Igaz, hogy varrni meg főzni sem tanul meg; hanem ha férjhöz megy s gyermekei lesznek, azoknak is lesz bonnejuk, azok is tauulnak zongorázni, azok sem tudnak főzni, varrni, meg helyesen irni; — mind addig mig kénytelenek lesznek mindezt azért megtanulni, hogy kenyeret keressenek vele. Kereskedőink restellik a saját foglalkozásukat és irigy szemekkel nézik a hivatalnokot, akiuek — szerintük — pompás dolga van, mert csak öt órát tartozik dolgozni naponkint; holott őket az egész nappal üzletükben tartja. Azt persze nem gondolják meg, hogy az a hivatalnok még olyan fizetést sem kap, a mi annak az öt órai .munkának megfelelő volua s meghozná kamatait annak a szellemi tőkéuek, amelyet az a hivatalnok a pályájára való előkészület alkalmával szerzett. Innen van aztán, hogy az a kereskedő a feleségének világért sem engedné meg — de meg az asszony sem akarja — hogy legalább addig, mig úri személye a kávéházban politizál, avagy szólja a polgártársait, az üzletben tartózkodjék az, akiben — mivel felesége — legjobban bizhat. Innen van az, hogy kereskedőink leányai sem óhajtanak kereskedőhöz nőül menni, ténsasszonynak hivatni, hanem a kisasszony czim helyett a nagysád megszólítást ambiczionálják. Holott, ha tudnák szegénykék, hogy az a nagysád czim milyen drága és hogy a jövendőbeli tisztviselő férj uram azt milyen kevéssé képes megaranyozni, bizony mást gondolnának. Hogy áttérjünk tisztviselőinkre, hát még ezek szeretik legjobban a fényűzést. Az asszouynak már migraineje és kontói vannak. Hogy melyikből van több, azt bajos lenne kiszámítani. A kisasszonyok ruhái sokkal változatosabbak, mint a papa erszényének a tartalma. Az úrfi ugyancsak a papa tárczájába nyul — ős pedig nagyon sokszor, mert az y-ual végződő ősi név és a nemkevésbé ősi czimer megkívánja az uras költekezést. Szép leány, czigány és pezsgő járja; no meg a kártya mindenek fölött. A papának is kell magára adni. A tisztújítás is előrevetheti az árnyékát. Ilyenkor egyegy kortesebéd ára elég lenne egy egész évi élelemre. S soiréek, dinerek egymást váltják — és a jámbor, aki mindezen haszontalauságokra tenger pénzt dobál ki, meg van győződve, hogy, ha ő nem adott volna ebéde» Micsoda? hát mi volna más, mint egy szénás szekér!* vágja rá filozopteri flegmával a kérdezett. >Eh, dehogy! hol láttál te ilyen ménykíi nagy szekeret ?« >De bizony az a! Nincs nálad a távcső? Mindjárt megtudbatnók !c »Ejaye, azt meg otthon felejtettem, pcjdig el akar tam magammal hozni, hogy a vidék szépségeit a maga teljében szemlélhessük ! felel egy kicsit lóditva György barátunk, mert szó ami szó — valljuk meg az igazat — bizony az egész nemes községben nem található ilyen csod iszerszám, hacsak a zsidó korcsmáros nagyanyjának a pápaszemet nem fogadjuk el távcső gyanánt. Mindemellett is már szabad szemmel is látható, hogy a homoksivatag közepette egy, az özönvíz előtti korból ősereklyekéat hátramaradt bárkát végső erőkifejtéssel igyekszik elöbbrevontatni három búskomorságban sinlődő életunt paripa. A reodilhetlen alapokon nyugvó alkotmány, komoly, méltóságteljes léptekkel, csigalassúsággal haladt előre. És mig a sikító gyermekkoszorú és a nem kis seámú hölgyközöiség a gyorsabb haladás után való vágyakozásának elég tisztán érthető kifejezését nyilvánítja, addig a testőrök gyanánt gyalog kutyagoló férfikigéret s az elkeseredett lovak mé? elkeseredettebb tulaj donosa az áldások özönével árasztja el a tükörsima megyei út megalkotóját 1 Barátaink csodálva szemlélik ezen igazán a festő ecsetére miltó jelenetet; nagy meglepetésükben ajkukra sokáig nem jött egy árva szó sem, mig végre György ur, egy boldog sejtelemtől elragadtatva, igy kiált fel: »Ah, Zoltánkám ! Ezek bizonyára Thalia, vagy a lovarmúvészet felkent papjai, kik falunk it szerenciéltetik látogatásukkal. Mily végtelen öröm ez nekünk !< És valóban, ez alkalommal György barátunk szivének sejtése aligha csalaud, mivel e dicső hadcsapat, csakugyan a lovarművészet felszentelt papjai, vagy amúgy ket, már most uem ülue hivatalában. Arra nem is gondol, hogy az a választó közönség nem azért szavaz rá, mert jó borai vannak s jó ételeket tálal a szakácsnéja, hanem azért, mert meg van elégedve a munkásságával, vagy ha nincs is vele megelégedve, hát jobbat, alkalmasabbat egyelőre most nálánál nem talált. És ebből származik az a sok bolonditás és bolondulás, amelyet profán nyelven férj vagy parthie-vadászatnak nevez a közönség. Persze senki sem láthat a másik zsebébe, s ennélfogva ügy a menyasszony, mint a vőlegény meg van győződve róla, hogy szerencsét fognak tenui. Ez a műkifejezés azt jelenti nálunk, hogy a rengeteg adósságok gordiusi csomója egy kardcsapással ketté vágassék. És mivel, miut mondánk, senki sem lát a másik zsebébe, a nászéj vagy a mézeshetek utáu szörnyű csalódások jelentkezuek, s ebből kölcsönös szemrehányások következnek, amelynek, hogy boldog házasság-e a vége, azt legtöbbször a hitelezők, meg a szentszék mondhatja meg Ezzel az elmefuttatással korántsem czélozzuk azt, hogy egész társadalmunk reális alapokon épüljön; — az lehetetlenség, mivel százados bűuöket nem lehet egy nap alatt levetkezni. Hanem eléguek tartjuk azt, s megjutalmazva érezzük maguukat az által, ha e czikkecske elolvasása utáu leunének olyanok, akik kissé gondolkoznának fölötte. A gondolkozás és a meggondolás eredménye lehet az elhatározás arra, hogy helyesebb útra térjünk; — mert az bizonyos, hogy az az üt, amelyet az imént festettünk, társadalmuuk — külömbeu legjobb elemeinek — bukását fogja eredményezni. E. K. ÚJDONSÁGOK. — A törvénykezési palota építésére vouatkozó szerződés, az igazságügyminiszter által ez ügybeu megbízott budapesti kir. főügyészség által aláírva, e hó 24-dikén érkezett le a városhoz. A szerződés a városi képviselet jóváhagyása utáu fog fölterjesztetni, aláírás végett az igazságügyminiszterhez, s keresztül kellvén meunie a vármegyei törvényhatóság jóváhagyásán is, a városi hatóság oly kérelemmel fogja azt áttenni a vármegyéhez, bogy tárgyalása és elfogadása czéljából rendkívüli megyei közgyűlés hivassék egybe. A szerződés szövegét lapuuk más helyén egész terjedelmében közöljük. — A vármegyei szókház építése kérdésében hozott városi képviseleti határozat, melyet annak idejéu lapunkban már közöltünk, a napokban terjesztetett föl a vármegyéhez, s egybevetve a vármegye ez ügyben megbízott küldöttségének propozicióival, a legközelebbi vármegyei közgyűlésen már alapját képezheti egy e kérdésben hozandó érdemleges határozatnak. — Kinevezés. Destewffy Kálmánt, a szent-györgyábrányi állami iskolaszék gondnoksági elnökét a vallás és közoktatásügyi miniszter, Szent-György-Abrány NyirAcsád és Mártonfalva községek részére ideiglenes minőségű iskolalátogatóvá nevezte ki. — A nyíregyházai dalegylet augusztus 4 én, azaz a reánk következő szombaton zártkörű tánczvigalommal egybekötött dalestélyt rendez a városi népkertben, 60 krajczár belépő dijjal. Az estély, melyen dalárdánk több uj darabot fog elénekelni, városunkban már is nagy érdeklődést keltett. Hisszük is, hogy a magyar zene ezen ünnepét közönségünk nagybecsű teljes megjelenésével kitüntetni lesz szíves. A mulatság tiszta jövedelme a dalegylet zászlóalapja javára fog fordíttatni. — Szabályozási ügy. Eszeny községe beleesik a beregmegyei szabályozó társulat vonalába, s tiltakozott az ellen, hogy a szabályozási munkálatok a kisajátítási eljárás végrehajtása előtt megkezdessenek. Az ügy a közlekedésügyi miniszter elé került, ki a község kívánalmának félretételével, a szabályozási munkálat megkezdését elrendelte. — A vármegye egészségügyi viszonyainak régi mizériája már — a többek között — az is, hogy a körorvosok nem rendesen s ciak sok utánjárással kapják fizetésöket. Ilyen helyzetbe jutott Bily és Birc.el községek orvosa is, aki mikor a hátrányok már nagyon szabolcsiasan szólva: »a csepürágók> diszes keretébe sorolható. A személyzet (t. i. a lovak és emberek) arcképeinek lemázolásával nem akarom uutatni az olvasót, s ha valaki mégis kíváncsi a »fizimiskájukra,< képzeljen maga elé egy melancbolikus fiakker-lovat: akkor elölte áll a társulat világhírű angol paripája; képzeljen egy, a pipacs színeinek árnyalatában váltakozó nagy orrt: akkor fogalmat alkothat az igazgató ur nemes fenséggel ellátott arculatáról. Bennünket — s azt hiszem, Zoltán és György barátunkat is — kiváltképen a kocsi redői megül kikandikáló Ludmilla kisasszony, a társulat bájos primadonnája érdekel. Mint a báz tetején bájos danát csiripelő veréb, avagy a meggyfák ágain kerepelő szarka, ugy önti magából érzelmei árját, s gyengéd ujjacskái egy soukaszeletet tőle elragadott bohócz zilált hajfürtei között babráluak. Di megpillantva moaoclis hősinket, a háborgó tenger zajgó hullámai azonnal lecsendesülnek. Savó szinü szemei egy laposat pislantva, szjmérmesen kacsintanak; arczulatának telt vonásai a legbájosabb összhangba igyekeznek rendeződni; a mesteri kezekkel p rosra festett a'jkacskák mosolyognak, s láttatni engedik az afrikai őserdőkből került, s idegen birodalmak területére deportált elefántcsont, igazán valódi fogakat. S egyszer csak hirtelen megszólal a msnny öléből alászállt bájos angyal, a — bár átkozott rosz magyarsággal — egy kifogástalan »pukedli« kíséretében rebegi: >Isten meghozta nekem önöket l« s erzel a kocsi a tőle tehető gyorsasággal Nagy-Toronya nemes kis községe felé tovarobog. Barátaink pedig a jelenet bűvölő hatása alatt, a boldogság határtalan kéjétől megittasulva tekintenek a távozó alkotmány után, s mindkettijök szivében Ludmilla kisasszouy szemeinek tüjsugára lángralobbantá az »igazi szerelem< hamvadó szikráját. (Vége köv.) Mezósy Béla.