Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-15 / 3. szám

,,1N Y í R T IDÉK." Tételétől számítandó 48 óra alatt a megyeháza udvararr. beszállítani s ott kereszt rakás nélkül egy méter magasságban és egy méter szélességben kirakatni. A hasábok egy méternél rövidebbek nem lehetnek. Azon esetre, ha * vállalat' fa mennyiségnek a megyeháza udvarára való behordása nem szükségeltetnék, a be nem szállított fa mennyiséget vállalkozó köteles a megyei fa raktár helyiségbe beszállítani s a leirt módon össze rakatni. 4 A fa ára a vállalkozó bélyeges nyugtájára, a teljesített szállítás arányának megfelelően a megyei házi pénztárból fog ki fizettetni s a kötelezettség teljes befejeztével a vissza tartott óvadék a vállalkozónak vissza adatik. Ha a vállalkozó e feltételekben körvonalozott kötelezettségének eleget nem tenne, akkor a szerződő megye, faizükségletét piaczi bevásárlás utján jogosult beszerezni i e czélra a vállalkozó által letett óvadékot rövid utoo felhasználhatja, s az ebből eredő kár a vállalkozó terhe leend. 6. A vállalati szerződés bélyegköltségéoek fizetése • vállalkozót terheli. 6. Ezen vállalatból eredő peres kérdesek megoldására a nyíregyházai kir. járásbíróság illetékessége és sommás per út köttetik ki. Nyíregyháza, 1888. január 13 Zoltán János, alispán. A vármegye. A vármegyei közigazgatás s általában a vármegyei autonom közélet megfigyelése különösen érdekkel birhat most, midőn a köztörvényliatóságok rendezéséről szóló 1886. XXI. t, cz. által létrejött változások felett, több mint egy esztendő tanulságai alapján mondhatunk bírálatot. E változások eredményét két fő meghatározásban összegezhetjük, és ez: a bureaucratia fejlődése és a közélet meglanyhulása. Szemben a régibb laza közigazgatással az egyik határozott előny — s ezt á javulás lapjára irjuk föl — mig a másik sajnálatra méltó hátrány, melynek megorvoslását óhajtanunk kell. Teljes elfogulatlanság nélkül konstatálhatjuk, hogy azoknak á reménye, akik a munkához szokott és több szakismerettel rendelkező ujabb nemzedéktől várták a közigazgatás terén a javulást: teljesen bevált, s itt is ugyanazt a jelenséget tapasztalhatjuk, mint a bíróságoknál láttuk, hogy a más eszmekörben élő úgynevezett patriarchális elemek kiválása magának az intézménynek nem szolgált hátrányára. Mert örömmel tapasztalhatjuk azt, hogy húsz év óta vármegyénk közigazgatása fokról-fokra javul, s a lefolyt évben is folytonos haladást láttunk. Természetesen nem vagyunk még ott, hogy semmi kívánni valók ne lennének hátra, de tény az, hogy ugy a központi igazgatásban, mint a szolgabírói hivataloknál a rend, pontosság, alaposság és részrehajlatlanság a jellemző faktorok. Ez az állapot kétségkívül nem egy év műve. A mi vármegyénk vezetőinek és ezekkel az értelmiségnek egyik fő érdeme, hogy a személyes és politikai súrlódásokat kevés kivétellel soha sem engedték oda fejlődni, hogy keserű maradványai magára a közigazgatás menetére gyakoroljanak káros befolyást. Hogy a mai közigazgatásban több a bureaucratikus mint a patriarchalis jelleg, már magában ebben a tényben lényeges javulást látunk. A mai — Nem takarodol innen ? — kiáltott rám egy erős hang a tetőről. — Ez már az én fám, mit háborgatsz? Már épen el akartam aludni. Nézze meg az ember. A fán fészkelő jó medár lerugdosott onnan ! Nincs szerencsém ! M.t küld az élet ilyen ostoba akadályokat az utómba? Hisz én nem ragaszkodom ehhez s találok én külömbet is annál. Találtam is Azt hiszem, l ogy meghaltam. Da sok bosszúságot kellett uddig is kiállanom, a mig testem a földszinén volt. Ide oda dobáltak, fölboncoltak, s fiatal emberek tanultak rajtam. Aztán koporsóba tettek, de még akkor is bajom volt. Egy napszámos c alád nem akarta engedni, hogy engem »z ő hallottjuk előtt vigyenek ki. Nekem nem volt senkim, nem védelmezhetett senki, s igy utolsónak maradtam, akit a halottas kápolnától el vittek. A kocsis káromkodott, mert igy mi nagyon megkéstünk, s már sötét volt, mikor a temetőbe kiértünk. Ez volt a búcsúztató, mellyel engem a temetőbe kisértek. Ez volt legelső kocnikázásom is. Nem rossz mulatság lehet — elevenen. Micsoda sirba fektettek ! A temető árka mellé jutottam, nedves, sáros helyre, rám dobálták a rögöket, kis fakeresztet tűztek a fejemhez, s azzal ott hagytak. Abban az országban, melyben én eleven koromban élhetetleu valék, az volt a szokás ; az öngyilkosoknak külön temetőjük volt. Ide kerültem én is. Itt is a legroszstabb helyet kaptam Miért P . . . Éjfélkor érzem, hogy megzavarják nyugalmamat. Számadást kellet adnom, h>gy micsoda multam volt, bogy méltó vagyok-e a társasághoz, mely erőszakkal tört be a halál országába. Az elnök egy öreg ur volt, s azért lett elnök, mert igen zseniális módon rázta le az élet terheit. Vegyész létére nytroglycerinuel levegőbe röpítette magát, u>»y hogy darabonként kellett összeszedni. A saját Birkövére ült, s ugy fogadott. Körülette csoportosultuk kollegáim. Ki voltál? élet fejlettebb igényei mellett más alakban jó közigazgatás nem is képzelhető. A közigazgatási kör nagy terjedelme alapos szakismeretet, nyugodt, beható munkát igényel, amit utazás közben odavetett jelszavakkal kellően ellátni nem lehet, — és épen ezért a rendszeres hivatali ügykezelés felett csak a legmelegebb elismerést nyilváníthatjuk. Ami azonban a közügyek iránt való érdeklődés rohamos hanyatlását illeti, ezt oly aggasztó jelenségnek tartjuk, ami fölött való gondolkodás kötelességét magunktól el nem utasíthatjuk. S ennél a pontnál önként fölmerül a kérdés, hogy váljon e sajnos jelenség okait a változott törvényben, az általános okokban vagy magában a vármegyében keressük-e? Tűnődvén e kérdés fölött, ugy találjuk, hogy mind a három kúlforrásnak része van ebben. Már az első reformjánál a vármegyéknek tisztában volt azzal mindenki, hogy a politikai élet súlypontjának a parlamentbe való áthelyezésével, az „alkotmány védbástyái"-ban folyt küzdelmeknek csökkeuiök kell, s e helyett inkább azt a jogosu't reményt ápolták, hogy annál nagyobb mértékben kell kifejlődnie a közérdeklődésnek a helyi ügyek iránt,— amelyektől az országos érdekű ügyek nem vonják el a figyelmet, — hogy maga a közönség legyen őre a közigazgatásnak és ellensúlyozza a bure:iucratismus hátrányait és kinövéseit. A mi vármegyénk útban volt, hogy ez a remény megvalósuljon, mert mig az országos politikai kérdések mindinkább kiszorultak gyűlésterméből, a helyi ügyek iránt mégis sikerült a közérdeklődést akkep tartani ébren, hogy sem a gyűlések érdekessége, sem látogatottsága, sem az önkormányzati elemek ingerentiája ellen panasz nem lehetett. Az az általánosságban észlelt jelenség, hogy a vármegyei élet nem egyesitette többé magában — egész teljességében — a régi emlékekben élő közérdekeltséget, nálunk is bekövetkezett ugyan, mint mindenütt, de oly fokú közöny, hogy a vármegye közönsége egyáltalában nem törődött volna azzal, ami a vármegyében történik, épen nem volt tapasztalható. S ki tagadhatná az eszmék hosszú forrongása után, hogy a mi vármegyénkben kifejlett gyakorlat volt a helyes közép út. S ha ezt a helyes úton való haladást egyes incidensek által megzavarják, ha például a vármegye közönségének törvény által biztosított jogai megkerülése által maga e jog megsértetik: ez mindenesetre alapos ok arra, hogy a vármegyei közélet iránt, a jogaiban kisebbítést szenvedett közönség mindinkább lanyhuló érdeklődést tanúsítson. Különös jelenség mindenesetre, hogy mig a törvény egyik hivatott értelmezője: a kormányelnök minduntalan a vármegjei közélet és önkormányzati tevékenység ébren tartására buzdítja mindazokat, akikről fölteszi, hogy annak föllendülését óhajtják, s arra tevékenyen közreműködni készek, az alatt a törvény végrehajtásánál ép az ellenkezőt kell a gyakorlatban tapasztalni. Pedig a törvényhozás az önkormányzati életet nem elnyomni, de fejleszteni akarta, és igaz úton jár az, aki bármily parányi mértékben ehhez hozzá járul. A pezsgő, élénk és életerős önkormányzati élet absolut érték, melyet veszendőbe hagyni végzetes hiba volna, és talán — Csavargó. — Miért jöttél ide ? — Nem tudtam megélni. — Gyáva! Hogyan haltál meg? — Fölakasztottam magamat. — ízléstelen ! Pusztulj ! Hátra küldtek egészen, s a félhomályban a saját sirdombomra ültem. Körülettem áldogált egy pár szomorú alak. — Kik vagytok? — Félig öngyilkosok. — Hogy-hoay? — Gyilkosság áldozatai vagyunk, de a tettest nem tudta kideríteni az emberi igaszságszolgáltatás, s hogy az ügyet lerázza a nyakáról, miut öngyilkosokat temettek el. — Miért álltok itt hátul ? — Nem vagyunk befogadva a társaságba. — Ez nem igazság ! — kiáltám. Mindenki, az elől levők tudniillik, rám mordult. — Hallgass! Nincs szavad! Csak tegnap jöttél. Micsoda tolakodás ez? — Csavargó ! — szólt az elnö'?, — a város költségén temettek el, h>gy mersz itt o különb társaságban szót emelni. Vissza dísztelen zugodba. — Ne szólj! — mond az egyik szomorú alak — csak azok bírnak szólási joggal, akik lármával éltek, zajjal haltak meg, s a kiknek márványsirkövük van. Mi itt is hallgatásra vngyunk kárhoztatva. Hát ezért haltam én meg? Inkább vártam volna be, m g eljön értem maga a halál, s elvisz a csöndes birodalomba Igy mit nyertem ? Itt, én, mint szerző, átveszem a szót, s kijelentem, hogy ezennel fölmondom a barátságot doktor barátaimnak. Képzeljék! A napokban ezek egyikénél háltam egy gyötrelmes kan ipén, az asztalán egy emberi koponya áll, s ez sugdosta a fülembe éjszakának idején ezt a rettenetes álmot. épen válságos időkben bosszulná meg magát. Az önkormányzati élet a maga erősebb vagy gyöngébb lüktetésében lehet kényelmetlen olykor-olykor, de mégis régi traditión alapuló becses tulajdonsága fajunknak, melynek kiirtásával hazánk és nemzetünk egyik legerősebb éltető gyökerét metszenék el. A nevelésügy a vármegyében. Velkey Pál kir. tanfelügyelő ur érdekes jelentésben állította össze a vármegye 1887. évi tanügyi viszonyaira vonatkozó adatokat. A sok tanulságost magában foglaló jelentést, közérdekű voltánál fogva egépz terjedelmében közöljük. íme a jelentés: A szabolcsmegyei tankerület népoktat 'si állapotának 1886/7-ik évi kimutatását, mely munkálat a községek elöljáróitól és »z iskolaszékek eluökeitől bekért adatok alapján állíttatott össze, a követkiz'Skbeu van szerencsém előterjeszteni. A tankötelesek összes száma a községi elöljárók által eszközölt hivatalos összeírás szerint volt 30,190; ezek közt volt kor és nem szerint 6—12 éves fiu 1 1,726, leány 10,968. 13—15 éves fiu 4,098, leáuy 3,398. Ezen tankötelesek közül vallás szerint elkülönítve rom. kath. volt 7,804, gör. kath. 4,859, ev. ref. 12,174, ágoBt. evang. 70, mózes hi.ű 3,123. Nyelvre nézvo 29,569 magyar és 621 tót. A fent jelzett taukötelesek közül tényleg iskolába járt, és pedig az elemi népiskolába fiu 10,698, leány 9,976, ismétlő iskolába fiu 3,331, leány 2,844, felső nép- és pulgári iskolába leány 54, magán intézetbe fiu 28, leány 91, közép iskolába fiu 295; összesen: fiu 14,352, leány 12,965, összesen 27,317. A tényleg iskolaba járók között vallás szerint rom. kath. volt 6,863, gör. katb. 4,354, ev. ref. 11

;294, ágost. evang. 1,955, mózes hitű 2 851. Nyelvre nézve 26,942 magyar, 375 tót. Iskolába ne n járt fiu 1,469, leány 1,404, összesen 2,873. A tényleg iskolába járók közül legalább 8 hónapig járt 21,142 tanuló, 8 hónapnál kevesebb ideig járt 6,175 tanuló. A tanuláshoz szükséges tankönyvvel stb. bírt 23,516, tankönyvvel stb. nem bírt 3,801 tanuló. Elkövetett '/a napi mulasztás volt összesen 249,320, abból pénzbírsággal büutettetett 493 eset, fölmentetett 248,857 eset. Ezen félnapi mulasztásokat elkövette összesen 9,231 tanuuló. A bírság pénzeket illetve, befolyt összesen 276 frt 65 kr. Ebből fordíttatott iskolai vagy népkönyvtárra 20 frt 65 kr, szegény tanulók segélyezésére 116 forint, taneszközök beszerzésére 140 forint. A tanhelyiségek s azok felszereléséről. A tantermek száma volt összesen 344. Faiskola 176. Iskolakert 229. Tornatér (tornászaira alkalmas szabad tér) 161. Iskolai tábla volt 428. Szemléltető k^pek 14. Fali olvasó tábla 301. Számoló gép 291. Magyarország térképe 347. Osztrák magyar Monarchia 104. Európa 306. Földötrésze térképe 61. Földgömb 293. Természetrajzi fali táblák 290. Természettani fali táblák 230. Rajz és szépirási táblák, minták 36. Tanítói könyvtár 13. Iskolai könyvtár 184. Népkönyvtár 32. Testgyakorló eszközök száma 112 drb. Az iskolák jelleg szerint kimutatva. Állami elemi iskola volt 3, ezek között minőség szerint volt 1 vegyes, egy fiu, egy leány iskola. Községi iskola volt 13, minőség szerint 10 vegyes, 1 fiu, 2 leány iskola, rom. kath. volt 73, minőség szerint 58 vegyes, 8 fiu, 7 leány iskola, gör. kath. volt 48, minőség szerint 36 vegyes, 6 fiu, 6 leány iskola, ev. ref. volt 125, minőség szerint 99 vegyes, 13 fiu, 13 leány iskola, ág. ev. volt 18, minőség szerint 14 vegyes, 2 fiu, 2 leány iskola, mózes hitű 19, minőség szerint 15 vegyes, 2 fiu, 2 leány iskola. Mugán engedélyezett 3, minőség szerint 1 fiu és 2 leány iskola Az iskolák száma összesen volt 302. Az iskolák tanítási nyelve kizárólag magyar. A tanítók az iskolák jellege szerint kimutatva. Állami iskolai tanító volt 8, ezek közül képesített volt 8, rendes 8; nem szerint férfi 4, nő 4 Községi iskolai tanitó volt 14, ezek közül képesített volt 10, rendes 10; nem szeriut férfi 11, nő 3; nem képesített volt 4, segéd 4. Rom. kath. volt 80, ezek közül képesített volt 80, rendes 80; nem szeriut férfi 76, nő 4. Gör. kath. volt 49 ; ezek közül képesített volt 45, rendes 45; uem szerint 49 férfi; nem képesített 4, segéd 4. Ev. ref. volt 134; ezek közül képesített volt 118, rendes 118; nem szerint férfi 134; nom képesitott 16, segéd 16. Ágost. ev. volt 23 ; ezek közül képesített volt 23, rendes 23 ; nem szerint férfi 23. Mózes hitű volt 19; ezek közül képesített 19, rendes 19; uem szerint férfi 18, nő 1. Magán engedélyezett volt 3; ezek közül képesített 3, rendes 3; nem szerint férfi 1, nő 2. Ezek szeriut volt 330 tanitó, kik között képesített -olt összesen 306, rendes 306, nem képesített volt 24, segéd 24; nem szeriut összeseu volt férfi 316, nő 14 A tanítók szolgálati éveik szerint kimutatva: 1—5 évig szolgált 78, 5—10 évig 63, 10—15 évig 44, 15—20 évig 53, 20-25 évig 33, 25-30 évig 24, 30-35 évig 12, 35—40 évig 12, 40 éveu felül 11 tanító. A tanitók műitödéseinek eredményét tekintve, elismerés képen kiemelendőnek találón a k.-várdai állami es rom. kath., a szt.-györgy-ábrányi állami, a ny.-bátori községi és evang. ref., a nagy-kállói ev. ref. és izraelita, a nyíregyházai ág. ev. és ev. ref., a szent mihályi ev. ref., a József háza pusztai, a mándoki ev. ref., a borczeli ev. ref., a buji ev. ref.. a napkori rom. katb., a tisza-löki ev. ref., a vencsellői rom. kath, a pappi községi és a kemecsei ev. ref. iskolák tanítóit, mint kik buzgó törekvésük s kellő szakképzettségük szorgalmas felhasználásával a tanügy előnyére, egyházuk dítzéra szerencsés eredménynyel működnek. Velkey Pál, (Vége köv.) kir. taufeltlgyeló.