Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-08 / 28. szám

,,1V Y f R V I D É K" Csarnok. Az éjjeli zenéről. Ha Linnének a növények helyett az éjjeli zenét kellett volna osztályba soroznia, huszonötéves korában galamb öszé válik még a legutolsó hajaszála is. Pedig Linné nagy tudós volt, azt az ellensege sem ihatji le. Mert valamint a legelső czigány, ugy a legu'o so falusi bakter is »éjjeli zenélhet* — az első kesergő nyirettyüjével: az utóbbi — borkővel preparált — hangszalainak mozgásba hozatala által, — elfujváu annak rendje és módja szerént a hagyományos nótát, hogy : Tizet ütött már az óra . . . Ne menjetek a tarlóra, Mert meg szúrja a talpatok, . . . Tűzre, vizre vigyázzatok I Ilyenténkép3n tehát — számos művelői szerint — az éjjeli zene igen sok ágra szakad, a mely ágakat tudományos osztályba sorozni nem gyerekség. Nem is vágjuk tehát ily nagy fába a fejszénket. Elég, ha az éjjeli zeue költőibb ágait karoljuk fel, s azt mutatjuk be egy két gyakorlati alkalmazásában. Tehát fel a függöuyt! . . . Figyelem — különösen kedves hölgyeim ! * * * Tiniké még csak tizennégy éves. Olyan visszamaradt, kedves kis jószág, kinek még nem jutott az eszébe, hogy a híjas, nagy viasz bábut sutba vesse. Örömest fésülgeti még most is annak szöszi haját; — sőt ha nem röstellené a vigan mosolygó »kis mama* előtt, bizonyára vinné vizitbe is azt a kékszemű babát, a Pólit, ahhoz a másik kóczoshoz, a melyik a szemeit félig lesunyítja, s boldogan álmodozik az üveg almáriom legalsó polczán, — egy füredi pohár, meg egy porczel lánkotlós békés szomszédságában. Tiniké tehát még ma vidáman beczézi bábuit, — s holnap már — uram fia! — azt látjuk, hogy ime! . . a Póli mosdatlanul, fésületlenül hever a azurdikban; — s ha kis gazdasszonya néha feléje néz; csak azért teszi, hogy egy gúnyos, kicsinylő mosoly kíséretében félretaszítsa iczipiczi lábacskája legesleghegyével, az útjában akadékoskodó, szerencsétlen játékszert. Pólika, elhagyatott, szánandó állapotában, szemrehányó, keserves pillantásokat vet Tinikére, mert szegényke ... ő még nem tudja, hogy az éjjel, az első hosszú ruha mgkapásánál is majdnem fontosabb »valami« tör tént avval, a ki tegnap még őt fésülgette; — s mert persze, az ő buta, kis viaszfejecskéje nem birja észszel felérni, hogy az már többé nem bábuzhatik, a Unek az ablaka előtt, éjszakának'idején az Adorján úrfi, hat szál válogatott czigánylegényt dirigált, — csöndesen buzdítva Pháraó ivadékait, hogy a »Te vagy, te vagy barna kis lány«-t húzzák el csak még egyszer, de ne oly átkozottul hamisan, mint az elébb! Jobb, ha a »kis bőgős« nem is játszik. Az ront el iriudent, mert olyan részeg a vén majom, akár csak a sárga tök ! . . . Szegény Pólika! . . . ne vedd hát olyan nagyon a szivedre Tinikéd kicsinylését. Nyugodj meg abban, hogy te már lefutottad életpályádat ő nála, — ki most már eleven bábokkal fog játszadozni. A te kóczos hajad helyett azoknak a szivét fogja dédelgetni vagy megtépni, — már a milyen kedve lesz ; — mert kifejleszté a tavasz bimbaját az »első hajnal* remegő sugára, a tündérvilágról regélő kósza szellő; — az éjjeli zene egy pír dala, a melyre, mintegy varázsszóra, meguyilt Szezám, a »kis bajok, nagy gondok* bájoló birodalma ! * * * Nagy a hűhó a kis városban. De nem csoda ! . . . Ma van a farsang legelegáusabb bálja. Kétséget nem szenved, hogy emberemlékezet óta bál még igy nem sikerült! Eljött még a tiszádi nagybirtokos is, az öreg Komlós8y bácsi, a kis Piroskával, a megye legszobb hajadonleányával. No, — aztán meg itt van az Aladár is, az a szőke pesti jogász, a ki a tavalyi farsangon ugy lúddá tette a vén aktuáriust, elhitetvén vele, hogy fiatal feleségét csak azért csókolta meg a folyosón, mivel a saját unokanővérének nézte ! . . . De derék egy ficzkó is az az Aladár, — nem hiába, hogy »jogoncz* 1 Olyan chickel tudja az ar«-et ropogtatni, — s a menyecskék szivét — csábító pillantásaival — tűzbe hozni! Szereti őt miudenki, — a gánc-solódó öreg urak is ! Hát még a fiatalság! ... Az meg éppen ugy körülrajongja, mint a m«hraj a királynőt S ez alatt ő a csoport közepette büszkén pödörgeti kaczkiás bajuszát, — vagy a monokliját a jobb szemére vágva, s a karjait fazékfül alakura idomítva, — pöffeszkedően köhécsel egyet kettőt. Baldog, a ki vele szót válthat, — hát a ki kezét is megszoríthatja! . . . A leánykák padís? remegnek, elhalaványodaak, mikor Aladár valódi úrias non chalanca-szal cioszogva körül a termet, erős kereszttűz alá veszi őket avval a három szemével 1 S mindnyájan irigykedve néznek e szép Komlóssy Piroskára, a kit az a szerencse ért, hogy a pesti gavallérral lejtheti a második négyest. Piroska pedig hiában akir közönyös kifejezést kölcsönözni arczának; — sjemei büszke sugarakat lövelnek s a szivét örömteljes dobogásba hozza eme kitüntetés. . . , Hajnalra jár az idő, mikor az utolsó csárdást is ellejtik. Piroskát Aladár vezette el karján — s a vendéglő ötödik számú szobájánál — a melyben Komlóssyék szálva vannak — s a mely a tánczteremhez igen közel esik — érzékeny szemforgatások közt vesz bucsut a szép leánytól. Komlóssy bácsi alig várja, bogy a puha párnák közé temethesse fáradt testét. Hogy lefekszik, hatalmas hortyogással nyomban el is pzenderül. Nem ugy Piroska ! . . . Az ő szivecskéje nyugtalanul dobog, az étteremből behallatszó zene- és énektöredékek hangjaira. Ugy véli, hogy az Aladár szavát is hallja. Erre aztán még sebesebben lüktet a szive; s kénytelen bevíillani önmagának, hog; »érdeklőd,k egy kissé* a csinos fiatal ember iránt. Aladárra gondolva hunya le szemeit s kezd az álom erőt venni rajta, midőn egyszerre felzendül az aj'.ó előtt az »éjjeli-«, vagy jelen esetben a »hajuali zene*, hogy Képeddel alszom el, Képeddel ébredek. Meg az a másik, bogy Úgy zakatol, úgy kalapál keblemben . . . Istenem I ... be édes kín a sz relem ! Komlóssy bácsi mérges felfortyanássnl rántja fülére a paplant ! Piroska pedig, a ki — az .ott kinn olvadozó — Aladár suttogásából is elles egy-egy szót: »Ugy-ugy Berti! . . . búzd annak az aranyos, kis tündérnek i* . . . Piroska — mondom — azt sem tudja, hogy mit tegyeu. Boldogan hanyatlik vissza p'irnáira. Sótét szemeit félig lehunyva, álmodozik, s a szivét édes borzongás futja keresztül. ... A férfiak bálványa, a hölgyek titkos ideálja, az a büszke fiital ember most itt kinn áll, az ő ajtajánál fej-lehajtva; ő érette lelkesül, — ő miatta fosztotta meg a bál után még egy kissé mulatozni szerető ifjusá got — a czigánytól, hogy azzal őnéki elhúzássá, hogy »szeretlek, imádlak!* . . . Oh, ennyi boldogságot alig bir el a hánjkodó leányka! . . . Szeretne örömében sirni, zokogni, a keblére borulni annak, a kit most már nem csak »érdekes*-nek, de >imádásraméltó*-nak talál. Mert az az egy pár dal, az éjjeli zene, az érdeklődést szerelemmé, a szerelmet rajongássá változtatta ! • * * Ország-világ tudja, hogy a Mocsi Ferke vidám egy mulató gyerek; hogy a mióta megfeleségesedett is, eljár esténként a régi »kompániába«, s gyakorta megesik, hogy a virradat veti haza. A »kis feleség* elejénte busult a »kincsem« után, de mikor a »drága«, az »édes-kedves* mind gyakrabban kezdett elmaradozoi, a szőke asszonyka is elhatározta megmutatni a férjem uramnak, hogy hit a felesége tulajdonképen még is csak ur, akarom mondani asszony a háznál, vagy mi! . . . Épp ma este fogamzott meg benue a határozat, hogy majd egy kicsit megmossa a Ferke fejét, jöjjöu csak haza. Ne n bánja aztán, akármi is történik! Az órák multak, — már éjfél utáni kettőre is járt az idő, — de e férj csak nem jött, s a szép asszony bosszuszomja nőttön nőtt. Hi most a kezei közé kapja azt a »C'.égéreg lumpot*, tudom Istenem, hjgy megemlegiti az atyafi! . . . De nem! . . . nem báutja őt! . . Meg sem is szidja! . . . csak be nem bocsátja a hálószobába ! Ez lesz a legjobb büntetés. Aludjon maga a »gyönyöraséges mákvirág*, ott, a rid;g irodábau! . . . Aztán sóhajtozzon! 6inja is ő! Be is zárta már az ajtót. Azon ugyan be nem jön senki! .... Éppen mikor a kettőt elütötte, az utczán halk zaj támadt. A többi közt a Ferke hangja is behallatszott. Az asszonyka szemei haragosan villámlottak ! . . . E pillanatban bánatosan hangzottak fel a hegedűk, meg a vén bőgő az ablak alatt. Még a czimbalom is azt sirta. hogy Rossz az idő, nagyon nedves . . . Ne haragudj, édes kedves ! Hát még milyen szépen hangzott az a dal, hogy Nincs olyan szép, jó asszony több, Mint a feleségein I . . . ... A menyecske szemeiből eltűntek a haragos villámok, 8 kellemes derengés, mint a hajnal hasadta, aranyozá be rózsás két orczáját. D hogy hagyta volna tovább zárva azt az ajtót! . . Majd bizony ! . . . Mért is aluduék szegény Feri az irodában Pl... Egészen neki melegedett, felvidámult a szép asszouy. Mert az az egy pár dal, az éjjeli zene, a hiragot engesztelődéssé, az engesztelődést teljes bünbocsánattá változtatta ! * * * Érdemdús polgármesterek, városk ipitányok ! Bíbizonyitoltaui ime előttetek az »éjjeli zeue« üdvösséges hatásait; most tehát nincs egyebet tennem, mint teljes ko nolysággal figyelmeztetni beuueteket, hogy akadékoskodó szabályrendeletekkel ne tiltsátok be töobé a bimbók e büszkeségét, a fejlődött virágok e gyönyörét, s a szép asszonyok eme engesztelő áldozatát, — ámen ! Közgazdaság-. A tarló buktatás. Most a tarló szabadulás kezdetén, uem tesz hiába való dolog a tarló alászáutásáról beszélni. Megyéukben kevés helyen buktatják a tarlót rögtön aratás után, hanem csak miután mint legelőt már kellőleg kihasználták, 8 a mely birtok réttel nem bir, ott ritkán van annyi takarmány, hogy a tarló legelő nélkülözhető lenne. Mert nálunk a gabona termelés dominá'jt a tetemes marha állomány követelménye gyanánt szereplő mesterséges takarmány termesztést. A legtöbb gazdaság még alaciony marha létszám mellett sem állit annyi mesterséges takarmáuyt elő, hogy képes legyen azt egész éven át a jászolból etetni, hinem rá van utalva nyáron által arra, hogy a tarlót legeltesse. A gulyás, juhász, kanász mind epedve várják a tarló szabaddá tételét, hogy kiéhezett falkükat leendő domborodásig jól tarthassák. Bizony kellemes s megelégedést keltő látvány egy jólakott nyáj vagy ciorJa s ebben reudeaeu csak a tarló sza adulás kezdetén gyönyörködhetünk, mert a téli takarmány élfogytától, egészen a jelen időpontig nagyon sovány táplálékban részesíthetjük barmiiukat. , Megyénkben igen sok helyt nem olyanok a talaj viszonyok, hogy a rétcsinálás lehetséges volna s az iudirekte jövedelmező mesterséges takarmány termelés, költséges volta miatt pedig nem gyakoroltaik oly mértékben a milyenben az szükséges volna, a tarló tehát számot tevő takarmáuyozási téuyező. A tarló buktatás legtökéletesebb, ha az rögtön aratás után történi*, ekkor vegezhetó a legjobb s legszebb szántás, mert a talaj nedvessége még el nem párolgott, a legelésző marha által Ö3sze nem tapostatott 8 uem lett a nyári szárazságban kőkemeuységiivé. A tarló buktatás, bármikor végeztessék is az, mindenkor sekélyen történjék, az eke csak oly milyen eresztendő le, hogy a felmetszett hant a tarlót épen befödje, mélyebb száutás mindenkor felesleges, sőt káros is, mert vastag földréteg alatt a ttrió fü és szalma részei a keverő szántásig el sem korhadhatuak. A tarló szántásnál pedig egyik szem előtt tartandó czél az is, hogy a tarló maradványok mielőbb bomlásnak induljanak, ha már most mélyen szántatik alá a tarló, e czél el nem éretik, msrfc a mélyen buktatott gabona szárhoz a levegő s eső alig ju hátván le, a korhadás gyorsabbá tételének feltételei hiányozni fognak s a következő szántásnál a tarló maradványok teljes épségben hozatnak ismét felszínre. Mig ellenben a sekélyen buktatott tarló, kitéve a légköri befolyásoknak, csakhamar elkorhad s a talaj humusz tartalmát — habár nagyon csekély mértékben, de mégis — fokozza. A kasza utáni tarló alászántása korrektül és szaporán eszközölhető a hármas ekével, míg ellenben a sarlóval aratott gabona tarlója — külöuösen ha a talaj kissé nedves — nem bujtatható precíze a kissebb testű hármai ekével, mert a hosszú szalma és a nyirkos föld ezt a barázdából gyakran feltaszítják, ily helyeken a kisebb munkaképességű egyes eke használandó; kár volna a gyorsaságnak az okszerűséget feláldozni. Élősdi gyomokkal ellepett földeken nagyon h ívesen cselekszik a gazda, ha a tarló alászántása után azokat megboronáija s lehengerezi, mert az így konzervált s visszatartott nedvesség előidézendi azt, hogy a gyom magvak kikelnek, a gyökerek kihajtanak s a következő szántás azokat fejlődésük kezdetén megsemmisitendi. Ai i»az hogy berenálás s hengere?és késleltetni fogják a tarló korhadá9át, de ha a gyomnövények annyira hatalmukba ejtették a talajt, hogy általok a kultur növény fejlődésbení gátoltatása vagy elnyomatásától lehet félnünk, fő czélul azok kiirtását kellend szem előtt tartanunk. I. M. P. GABONA CSAUNOK. Nyiregyháza, 1888 julius 7-én. A gabonacsarnoknál Burgonya 100 kl. 2.40 bejegyzett árak. Marha hiís 1 kl 36 Buza 100 kl. 5 55 6.10 Borjú húp 1 kl 40 Rozs » > 4.50 4,75 Sertés » > » 44 Árpa » » 4.60 4.70 Juh i > » — Zab » » 4.10 4 25 Háj » — Kukoríca» 5.15 5.20 Disznózsil » > 68 Köles » —. — —.— Szalonna » » 60 Paszuly » —.— Fagyú (nyers) » > 23 Szesz litk. 29'/

2 30 V, Zöldség » » 8 Piaczi árak Paprika » » 80 Borsó 1 kiló —.20 írós vaj 1 liter 60 Lencse* 1 kiló —.20 Eczet 1 * 10 Mundl. 1 kilo —.16 Széna 100 kl 3.30 Zsemlyel. -.15 Szlm. (tak)> » 1.10 Búzaliszt -.12 Bikfa 1 köbmtr. 3.20 Barna k. -.11 Tölgyfa 1 > 2.90 Nyilt-tór*) •Most ér-liezett Bécsből. Med. nniv. Dr. SPITZ MÓR több miut 4 éven át a bécsi ltothschild-kórházbau volt 1-ső osztályú kórházi orvos és suppl elsődorvos, v. bécsi nyilvános polikliuikai orvos. 8W Orvosi működését helyben megkezdte. Lakása: Szarvas-utcía 6. sz. Hölcz-féle házban. SW Rendel: d. u. 2—á-ig. Gyógyít bőr és nemi bategséi^eket. Eogále bérbeadási hirdetmény, Keék kösség közbirtokossága által közhírré tétetik, h igy nevezett közbirtokosságot illető italmérési jog, a külső dug) korcsmával együtt, az 1839. évi januárhó 1-sőtől számítva három egymásután következő évekro haszonbérbe aditik folyd évi juüu-ihó St én tartandó árverésen. A kiadási feltételek alantirott birtokossági megbízottnál időközileg is megtudhatók. Keék, 1838. julius 7. Hajnal Mihály, (235—3 — 1 ) birtokossági meghízott. *) Az e rovat alatt közlőitekért nem felelős a szerk. Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos : JÓBA El.EIÍ.