Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-07-08 / 28. szám

rN * i tt v i pezet, mint az emberi organizmus működése, ha a vérkeringést szabályozó szív megszűnik dobogni. Magyarország közgazdasági szervezetében, a mezei gazdaság a szív, ennek sebei, fájdalmai átszármaznak feltartóztathatlanul a többi szervekre is. S e központi szerv már régen szenved, szenved az alacsony gabna-árak, a magas földadó s a klimatikus tényezők mostoha szereplése miatt, melyek ellen orvosszer emberi kéz által nem szolgáltatható. A mezőgazdasági pangást megérzi náluuk az iparos, kereskedő, ügyvéd s orvos egyaránt, ha mindjárt egy hold földet sem birnak tulajdonul, mert mindezeknek direkt vagy indirek úton a gazda nyújt megélhetési alapot. S a mellett, hogy a legfontosabb szerep jutott neki, állami életünkben a különböző czimü és nemű terhek is leginkább az ő vállaira nehezülnek, s mint egy Atlas tartja fenn a mezőgazdaság az állami élet boltozatát. A mezőgazdasági termelésnek most éljük azon időszakát, midőn a gazda maga előtt látja, hogy miként gyümölcsözött ama szorgalom, verejték^ és tőke, melyet — remélve a sikert — birtokába fektetett. Most megtudja, hogy érdemes volt-e anynyit küzdeni s fáradni azért, amit aratás után kárpótlásul egész évi munkájáért, vissza kap, hiszen a gazdának minden munkája oda irányul, hogy földjei termőképességét fokozza, azért növeli marha állományát, hogy jobban trágyázhasson, s azért dolgozik, hogy keresménye egy részén czélszerü földmívelő eszközöket vásárolhasson, szóval, hogy földjeit a beléjük vetett mag számára minél kedvezőbbé alakítsa. Most, ha az arany-színben ringó kalásztenger cseppjeit számba veszi, megtudja, hogy balsors vagy szerencse lebegett-e felette. Ki mint vet, úgy arat, tartja egy régi közmondás, pedig be sokszor megczáfolják az égi hatalmak ezen ember alkotta szólamot. Ha megyénkben mindazok dús aratással dicsekedhetnének, akik igyekeztek lehetőleg jól vetni, akkor számtalan gazda megelégedéssel szemlélhetné a súlyos kévék és kövér keresztek sokaságát. De sajnos, másként van. Az idén sehol az országban s megyénkben sem olyan az aratási eredmény, hogy az a gazda fáradalmainak méltó egyenértékéül volna tekinthető. Sokféle csapás — nagyobb kisebb — látogatta megyénk földmives lakóit, egy helyt a falvakat romboló árvíz, más helyt a tavaszi szárazság nyomtak bélyeget a hatalmukba vett vidékre. De ez még nem volt elég a nehéz napokat látott gazdára, siettek kimutatni ártó képességüket az üszög, rozsda, gabnaszipoly s egyéb gyógyíthatatlan mezőgazdasági nyavalyák. S mindezek együttvéve romba dönték a gazda serkedező reményeit. Most már ébredő bizodalom helyett ismét töprengés ül a lelkeken, s ezen nem is csodálkozunk, mert ok van rá elég. Az illúziók elmultak, előttünk a való leplezetlenül: az aratás nem kielégítő s ezt megérzendi megyénkben mindenki; foglalkozás különbség nélkül, közvetlen vagy közvetett úton mindenki csakhamar észreveendi, hogy vékony volt a rend s a gazda utolsó maradékát, szép vagyonom szomorú romjait. Most már mindennek vége 1 Hasztalan ! És a szerencsétlen, töukre ment fiatal ember halaványan tántorgott ki a játék-teremből. A szó szoros értelmében teljesen »szárazan« volt. — Oh! bár meg fogadtam volna a te bölcs szavaidat, kedves jó öreg nevelőm. Hányszor vesztettem és vesztettem iszonyúan, hányszor fogadtam meg, hogy nem játszom, többé, s rossz szellemem megint csak vissza hozott — ide. De most igazán nem játszom többet. Az igaz, hogy a fiatal embernek, — akiben az olvasó bizonyára fölismerte a mi gyermekkori kis Laczi pajtásunkat, — igaz, hogy a fiatal embernek nem is volt már mivel játszani, A mi kedves Laczi barátunk megint talált magának olyant, amiben a végletekig mehessen. Most — mulat. Oh! az a társadalom, mily gazdag, mily változatos, mily furfangos szótárral dicsekszik, hogy a saját mesztelenségét takargassa. He egy szegény favágó, egy »alacson-fejü« ugyanezt teszi, akkor az egy »részeg disznó*, »a társadalom legalsóbb rétegének legundokabb szemetje*, — s ha az ur ugyanazt teszi, az »ur* akkor — »mulat.« Hát a mi kedves Laczi barátunk is, mint sok annyi más, ebben a szélsőségben keresett szórakozást, feledést. Nem volt az a »mulatság«, dáridó, czéczó, orgia, a melyben, ha csak tehette részt ne vett volna, még pedig a saját módja szerint, tudniillik ugy és annyira hogy mikor reggel felé haza káezo'ódott, a szembe jövők az állapotjára azt mondták, hogy ez az ur »nagyon jól mulatott.* Egy izben a legkicsapongóbb jókedvében, vig pajtások körében mulat épen, cseugő pohár közt dőzsöl, mulat, tánezol dalol, mint egy eszeveszett. Egy épen oda vetődő félmámoros czimborája karon ragadja. — Te itt egy sürgöny. A szolga ott kint vár. Be nem eresztettem a kutyát, már a pokolba is keresett: végre ide jött. Nesze olvasd! Talán légyott. Bizony nem az volt. A nagybátyja küldte. Hangzott pedig ilyen ékes keresztény nyelven. zsákjai üresen maradtak. De legsúlyosabban mégis a gazdát nyomja a baj. S ha bármily foglalkozást űző polgár — az által hogy jövedelmei csorbulást szenvednek — észlelni s keservesen érezni fogja e bajt, nem szabad elzárkózuiok ez elől azon állami közegeknek sem, kik aratás után legelőször szokták barátságos látogatásaikkal megtisztelni a gazdát. Sajnos, de az idén nem lesznek annak szívesen látott vendégei. Ez elmaradhatlan vendégek a felsőbb helyről utasított adóvégrehajtók. De méltán bizliatik a gazda az adóügy kormányzóinak humánus érzületében s joggal várhatja, hogy az elviselhetőség szélső pontjáig növesztett közterhek behajtásánál kímélet s irgalom fog iránta tanúsíttatni, mert nem lehet czélja a pinzügyi kormányzatnak a koldusok s kivándorlók szaporítása. A sajtónak kötelessége konstatálni a bajt s az adófelügyelőség talán lesz oly kegyes azt észre venni s arról meggyőződést szerezni. De mindenesetre reméljük, hogy nem fog megfeledkezni a földmivesek szorongatott helyzetéről s fizetési haladékot s adómentességet engedélyezend ott, ahol ezt nem tenni, ellenkeznék korunk szellemével — a humanizmussal. Sarlós. Gabona-vásári szabályrendelet. Kerekréthy Miklós főkapitány, a gabona-vásári szabályrendelet elkészítésével a tanács által megbízatván, munkálatát bevégezte s a szabályrendelet a pénteken tartott képviseleti gyűlésen került tárgyalás alá. A képviselet hosszabb vita után, a szabályrendeletet némi változtatásokkal elfogadta. Az eredeti szöveg a következő : 1. §. A gabona-kocsik a lehetőség szerint egyenes vonalban állíttatnak fel. Az utczákban, vagy gabona-eladásra ki nem jelölt téreken, annál kevésbé a sorompókon kivül gabonát eladni anélkül, hogy a szekér a vásártérre hajtana, tilos. 2. §. Minden gabona csak métermázsa vagy a törvényes űrmérték (hectoliter) szerint adható el, melyhez képest az ár meghatározása 100 kilogrammoukint vagy hectoliterenkint történik. Az egyes zsákok súlya (tara) kölcsönös megegyezéssel előlegesen megállapítandó. Ha ez meg nem történt velna, jogában áll ügy az eladónak, mint a vevőnek az üres zsákokat a városi mérleg-házban megméretni, mely mérés eredményéhez képest lesz a zsákok súlya megállapítandó. E szabály alul kivételt csakis a csöves kukoricza képez, mely métermázsánkint, űrmértékkel, vagy a felek kölcsönös megegyezése szerint általában árulható. 3. §. A letnérés a városi mérleg-házbau eszközöltetik. Ha a mérlegezés a városi mérleg-házban eszközöltetett, akkor a vevő köteles a kifogástalan ólomjegygyei ellátott zsákokat a zsáksuly (tara) leszámításával a mérlegjegyen előtüntetett mennyiségben átvenni. 4. §. Kereskedők részére vásárlás megbízott által csakis nyomtatott jegygyei eszközölhető, mely jegynek magyar szöveggel kell birnia. A czég pecsétjével ellátott nyomtatott jegyeknek az alábbi minta szerint következő rovatokkal kell birnia, u. m: A jegyen legfelül vau a vevő czég megnevezése, utánna egy üres tér az eladók nevének bejegyzésére, a második sor a gabonanein megjelölésére és a métermázsánkinti ár feljegyzésére, ezután következik a gabona minőségére vonatkozó meghatározás. »Te gazember! Az anyád lelkét már megtörték a te gyalázatos gaztetteid. Halálos ágyán fekszik. Csak egy szót akarna neked még mondani. Siess haza, míg nem késő ós erről a korán elhervadt halavány arczról olvasd le a végítéletedet.* Laczi megrendül. Egyszerre kijózanodott. Kiszállt a fűiéből a szesz hatásának legutolsó maradéka is. Voltak még olyan bolond pajtásai, akik adtak neki néhány forintot, hogy haza mehessen. Laczi repült. Azaz szeretett volna repülni, hogy a gyorsvonatot megelőzze. Végre megérkezett. De már késő volt! A szerető jó anya már rég merev, hidag hulla volt, mikor a tékozló fiu megérkezett. Ott feküdt már kiterítve a ravatalon. — Én öltelek meg ilyen korán, édes jó anyám ! — ez volt a szerencsétlen ifju első szava és egyetlen gon dolata, midőn megérkezett a halottasházboz és bűnbánó fejét lehajtotta a ravatal előtt, midőn könyözönbe törve ki, rá borult az elhidegült kedves arc.ra. Az elkékült, merev ajkak nem nyíltak föl panasz* és szemrehányásra; de a fiu érezte jól mind ezt. Alapjában jó fiu volt; de ingatag, gyenge jellemű, határozatlan. Üdvözölt lelked itt lobeg tán még körülettem kedves jó anyám. Megjavulok. Ha téged nem békíthettelek ki, kibékítem szellemedet. Fogadd ime gyászos ravatalodnál eltántorodott, de téged mindig hűn szerető fiad törhetetlen esküjét — megjavulok. Azt mondják, hogy akit a spiritus egyszer meg fogott, azt soha többé nem ereszti el. Ez ép oly kevéssé igaz, mint a hogy nem igaz a legtöbb általános közmondásszerü társadalmi frázis. Nagy lelki rázkódtatások és az életföltételek és társadalmi viszonyok gyökeres változásai legtöbb esetben igen jótékonyan hatnak. De a legtöbb esetben megmarad egy szomorú jele az elvonult lelki viharn ik : mód nélkül meggyengiti a — jellemet. Az a ravatalnál fogadott megjavulás tartott jó ideig, de nem tartott — nagyon soká. A zsák súlyára vonatkozólag, következő figyelmeztetés minden adásvételi jegyre kinyomandó: „Minden üres zsák után, ha annak súlya kölcsönös megegyezés, vagy hatósági mérlegezés utján meg nem állapított göngysulyban (tarában) 2 kilónál több le nem szállítható". Végül a bevásárlás napja és a bevásárló aláírása, az oldalokon az eladóra vonatkozó szabály rövid kivonata igtatandó. A jegy hátulsó oldalának a leszámolás eszközlésére következő rovatokat, u. m. a mennyiség átvételét métermázsában vagy kilóban, a gabona árát, a zsákok súlyát, ennek folytán a levonatot és a vételári összeget számokkal megjelölve és szóval kiirva kell tartalmaznia. 5. §. Az eladandó gabonának netlni hibájára eladó a vevőt figyelmeztetni köteles s ezen hiba az adásvételi jegy minőségi rovatába bevezetendő. 6. §. A vevő czég köteles a bevásárlója által megvett gabonát, ha az a 4. §-ban érintett bevásárló-jegybe bevezetett minőségűnek találtatik, a kialkudott ár szerint átvenni. Ellenben az eladó, mihelyt a bevásárlási jegyet átvette, a próbazsákot bekötni, a gabonával a vásártért elhagyni s a kijelölt magtárhoz hajtani köteles; amenynyiben gabonája a próba-zsákban levővel nem egyeznék, akkor a vevő az átvételre nem kötelezhető, s eladó a foglaló visszaadása mellett a raktárt azonnal elhagyni köteles. 7. §. Minden bevásárlónak azon czégtől, melynek részére a bevásárlást eszközli, azon napra szóló Írásbeli meghatalmazással kell birnia, ezen meghatalmazás a bevásárlási nap megjelölése mellett, időről-időre, azonban csakis egy havi időtartamra hosszabbítható meg. Kivételt képeznek a czég rendszeres üzleti személyzete, ha igazolványnyal van ellátva és oly egyének, kik saját szükségletükre eszközölnek bevásárlást. 8. §. Azon eladó, ki az általa eladásra kitett ugyanazon gabonauem és mennyiségre nézve, két vagy több különböző bevásárlótól jegyet bevásárolni elfogad, úgy az is, ki az ilyetén cselekvésre felszólítja vagy biztatja, ha az eladó az 5. §-ban érintett figyelmeztetést megtenni elmulasztja, vagy azon bevásárló, ki az illető czégtől meghatalmazással vagy igazolványnyal uem bir, rendőri kihágásért 2 frttól 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel, behajthatlauság esetén pedig a megfelelő elzárással büntetendő. Az ezen szabályrendeletben foglalt intézkedések elleni kihágási ügyeknek fokozatos ellátása az 1880. évi 38,547. sz. a. belügyminiszteri rendelettel kibocsátott utasítás 8. §-ának szabványa alapján eszközöltetik. Tanügy. Meghívás, a szabolcsmegyei általáuos tanitó egyesületnek Nyiregyházán, a megyeháza nagytermében 1888. évi julius hó 14-én tartandó tizenkettedik közgyűlésére. Sorrend: Julius hó 13-án a vidékről előre jelentkezett és a vasúti vonatokon érkező vidéki egyleti tagok fogadtatása és elszállásolása. Azon vidéki tanítók és tanügy barátok, akik elszállásolásban részesülni óhajtanak, sziveskedjeuek Görgey József tanitó s rendező bizottsági elnöknél julius hó 12-ig jelentkezni. Julius hó 14-én reggel 8 órától 10-ig gyakorlati előadások tartatnak a róm. kath. iskola tantermében. Előadó: Horváth István nyíregyházai református tanitó, felolvasó: Werner Gyula nyíregyházai ág. ev. tanitó. A tanitó egyesületi közgyűlés 10 órakor veszi kezdetét a megyeháza nagytermében, melynek tárgysorozata: 1. Főjegyzői jelentés a központi választmány évi működéséről. Megint más szélsőségbe csapott át a szerencsétlen fiatal ember, aki azt hitte, hogy ha kigyógyul hibájából s azt nem teszi tötbé, eleget tett rettentő erős fogadásának. Az istenek, az emberek s az egész természet közös legerősebb és leghatalmasabb szenvedélye kapta meg a szivét, a — — — szerelem. De nem az a szerelem, mely imádatszerü érzelemmel tölti el lelkünket a — tisztelt és szeretett lény bájos, szende és ártatlan körében, nem az a szerelem, mely költővé, hőssé, félistenné teszi az embert, hanem az a — másik. Vig kompánia körében, ledér nők társaságában találjuk fel újra. Fölhangzik a czigányzene majd andalító, majd lelkesítő hangja. Az ifju pezsgőspoharat ragad, hogy felköszöntse egyikét a jelonlevő hölgyeknek, ki kaczér és kihívó pillantásaival ugylátszik legjobban magára vonta figyelmét; poharat ragad és szól: A legünnepeltebb, mert legszebb és legkedvesebb hölgyre emelem poharam aki hasonlithatlan bájaival és fiuom szellemes. . . . — Uram! Ön foglyom, — szólt mögötte egy talpig feketébe öltözött — titkos rendőr, előmutatja jelvényét, — kövessen ! E szavakkal a karhatalom jeléül az ifju válára teszi kezét. Átkos és mindenek előtt pedig — drága szenvedélye a fokonkint sülyedett ifjút különféle péuzmanipulátiókra és végre, hogy ezektől szabaduljon, sikkasztásra vezette. — Uram ! kövessen, szól ismételten a rendőr ; megfogva Laczi karját. Az ifju elhalaváuyodik, szemei elhomályosodnak, elborul vele a terem, megtáutorodik a rettentő érintés miatt, mely jobban súlyt, jobban öl, mint száz battéria villanyos ütése, — rángatózó ajkai elkékülnek, összerogyik a rendőr lábai előtt, szivéhez kap, elterül a szőnyegen es a segélyére siető megrémült pajtások egyikének elhaló hangon csak e szavakat rebegi még: — A harmadik lövés ! Megrepedt a szive.