Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1888-07-01 / 27. szám
Melléklet a „INTyirvidék" 1888. 27-ik számához. iskolai törvény, illetőleg mert ő nek. tei 8z ett megtagadd az engedelmességet. Pedig a teendő ilyenkor az lenne liogy az érdekelt szülő, a tanártestülettel e^yet értve' működnék közre, hogy az erkölcsi fogyatkozás, a léleknek' betegsege gyógyittassék. Tanártestületünk, fegyelmi bizottságunk nem gondol megjegyzésekkel, uem fi-yelt mellektekintetekre, s a jó rend. az általános fegyelem szempontjából két Ízben volt kénytelen szigorú büntetést szabni; s l gy történt, hogy egy tanítványunk consilium abeundi • val távozott, másik kizáratott. Az iskola egészségügyi viszonyairól, a tanárok működéséről s a főigazgató látogatásáról adott jelentések után, az ifjúsági magyar önképzőkör, dalkör, fillér egylet es gyámintézetről, s azokról az adományokról pzámol az értesítő, melyek az év folyamán az iskola részére tétettek. A fejezetet a különféle tárakról szóló adatok közlése fejezi be. A tanítványok között különböző czimen kiosztott segély és ösztöndíjuk összege 885 frt 71 krt s egy 10 frankos aranyat tesz ki. Az elvégzett tananyagról, az érettségi vizsgálatról, a tanári nyugdij intézetről, a tápintézetről, az uj gimnáziumi épület leírásáról, a kormányzatról s a tau-ri karról szólnak a következő fejezetek. Míg végül a tanulók névsora következik, az érdemsorozattal. A jövő évi tanévre vonatkozólag a következő figyelmeztetést közli az értesítő: A jövő 1888/89-dik tanévre a heiratások szeptember hó első 5 napján eszközöltetnek. Ugyanakkor tartatnak a felvételi és javító vizsgák, mig a rendes tanít ;s szeptember hó 6 áu veszi kezdetét. A gimnázium első osztályába csak oly növendékek vétetnek fel, kik életük kilen czedik évét betöltötték, - mit k-resztlevél, illetőleg szü• letési bizonyítvány által tartoznak igazolni, — és vagy arról, hogy a népiskola négy alsó osztályát jó sikerrel végazték, nyihános népiskolától nyert bizonyítványt mutatnak elő, vagy felvételi vizsgálaton igazolják, hogy hasonmérvü képzettséggel birnak. A javitó vizsgálat megengedését kérelmező folyamodványok a tanintézet igazgatójánál julius 10-ig nyújtandók be. A felvételnél mindun tanuló 2 frt felvételi dijat fizet, mely díjnak fizetése alól senki sem menthető fel. A • audij 24 frt. Ez összeg két részbeu és pedig fele rész a beiratáskor, másik fele része február hó 1-én előro fizetendő. Továbbá minden tanuló a >gymuasiumi alup«-ra 10 frtol fizet. Azon tanu'ók, kik magukat részben vagy egészben a tandíj fizetése alol felmentetni óhajtják, tandíj mentességüket kérelmező folyamodványaikat kellően felszerelve a gimnázium kormányzó tanácsához czimezve augusztus hó 15-ig a gimnázium igazgatójához nyújtsák be. A magántanulók 40 frt vizsgálati dijat fizetuek s ezen felül a gimn. alapra 10 frtot. A tíz frt a beiratás alkalmával előre fizetendő. A tápintézot szeptember hó 1-én nyilik meg. A tápintézetbe vallás-felekezeti különbség nélkül vétetnek fel a tanulók. A tisztességes ebéd és vacsora dija egész évre ötven frt, mely összeget a tanuló 2 részben előre tartozik lefizetni. ÚJDONSÁGOK. Miklós Ferencz. Megint kidűlt egy a régiek közül! Kitűnő hazafi és családapa, jeles gazda és meleg szívű emberbarát! Telve jeles tulajdonságokkal, melyek nélkűlözhetlenné tevék őt a vármegye zöld-asztalánál, felejthetetlenné a család és rokonok körében, s nagy számú barátai szivében, akiket itt hagyott. Keze áldásos munkája nyomán viruló gazdasági kultúra tenyészett, s áldani fogja őt soká az a nép, melynek gazdaságán munkát s biztos kenyeret adott, ós siratni az özvegyek és szegények, IV. A ki nem csalódott, az ne n tudja: mi az igaz szerelem. Csak akkor tudjuk meg, hogy mit vesztettünk, midőn áldozatul kellett hozni lelkünk legnemesebb érzelmét — a becsületért; midőn le kellett moudinunk eszményünk bii hatásáról azért, mert az többé uem eszmény, hanem csak sár, női porhüvely. Kálmáunak elég alkalma volt erről meggyőződni, de az átélt tapasztalatok folytán sokkal inkább szenvedett, mint sem hogy ily okoskodásokra képes lett volna. Valami csüggedés vett erőt lelkén, mely teljesen képtelenné tevé a munkára. Szilasi bácsiék hiába próbálták vigasztalni. Irénke Kálmánnal együtt szenvedett. Nem igyekezett titkolni, hiszen úgyis észrevehették volna rajta. Ez aztán persze leverte, de meg is örvendeztette Szilasi bácsi szívét. Az öreg ur nagy lélekbúvár lehetett. Irénnél saját gyermekét sem szerethette volna jobban s azért lajt annak szenvedése neki is. Kálmánt nagyra becsülte s óhajtotta boldogságát. Szilasi bácsi azt hitte, hogy rníudeu jól lesz uié.}. Nagy tapasztalatokat tett. Fölfedezte, hogy Irén szeret. Szereti Kálmánt. Az öreg ur titkos örömeket érzett magábin, sőt a mi még sohasem történt vele, előfogta az ábráudozás. A miből Kálmán kigyógyult, abba most ő esett bele. Szilasi bácsi egy id5 múlva példilózui kezdett. — Nemcsak szerelem a házasélet alapja. edes Kálmán! de főkép a becsülés is. Feleségem legjobban megtudná ezt mond.ni .... Te meg Irénke, ne ülj ott olyan szótlanul! A manó se látott ilyet, még csak egy vigasztaló szót sem mondasz a kesergőnek. A leány fülig elpirult. S'.ilasi bácsi kiosont a szobából, de nyitva feledte a; ajtót, hogy megh illhassou minden sz't. Hosszú hallgatás. Irén törte meg a csöndet. — Lássa Kálmán, maga nem jól teszi, hogy mindig olyan szomorú gondolatokkal tépelődik. — Miért nem, Irén ? — Mert azzal fájdalmat okoz nekünk s aztán megfelejtkezik nemes hivatásáról, mely épen a szenvedők vigasztalásából áll. kik évek hosszú során át élvezték emlegetetlen jótékonyságát. Miklós Ferenczben a megyei élet egyik tiszteletre méltó harczosát siratjuk; s követésre méltó példakép állithatjuk oda mint embert, családapát s gazdát egy iránt. Élete, működése zajtalan volt. Többet tett, mint beszélt; a lárma, zaj nem illett volna az ó nemes alakjához. A vármegye gyűléseiről nagyon ritkán maradt el; tevékeny résztvett a közigazg r isi bizottság üléseiben, s közhaszonra érvényesítette jeles tehetségeit a vármegye különféle küldöttségeinek tanácskozásaiban. Virányosi tanyája, hol szemeit örök álomra zárta le, az ő kezelése alatt egész paradicsommá lett, s pár ját alig találó minta-gazdasággá a vármegyében. Nemesen érző, jótékony szivéről elég tanúbizonyságot tesz annak az egy ténynek a fólemlitése is, hogy gazdaságában huszonöt olyan elaggott özvegy asszonynak biztosított holtig kenyeret, kiknek férjeik mint az ő cselédei haltak el. Hogy mint családapa milyen volt: ott van rá tanuságul tiszteletreméltó gyászbaborult családja. Hosszú és kinos betegség törte meg nemes életét. Elhunytáról, mely e hó 24 dikén következett be, a következő gyászjelentést adta ki családja. Özvegy Máriássy Is'.váuué született Bónis Mária; Miklós Mária Csorna Istvánné, ennek férje s leányuk Mariska; Miklós, László és neje Tértesy Irma s gyermekeik Irma, Margit és László; Miklós Béla s neje Szeghy Mártha s gyermekük Béla; Miklós Luiza Mecíner Béláné s ennek férje 8 gyermekeik Anna, Sarolta és Ferencz; Miklós Amália özvegy Fekete Józsefné; id. Miklós Gyula és neje Buchenthal Eugénia s gyermekeik ; Miklós Ida Losonczy Mihályné férjével s gyermekével, elszomorodott szívvel jelentik, felejthetetlen veje, édesatyjuk, apósuk, nagyatyjuk, testvérük, sógoruk és nagybátyjuk miklósvári Miklós Ferencznek, S'.abolcsvármegye bizottsági és közigazgatási bizottsági tagjának, az alsó szabolcsi és hajdú megyei ev. ref. egyházmegye volt segédgondnokának, folyó évi junius hó 24-én reggeli 6 órakor, hosszas betegség után végelgyengülésben, életének 64 ik (évében, Virányoson történt gyáuzos elhuuytát. A boldogult hült tetemei folyó hó 26-án, délután 4 órakor fognak, az ev. ref. egyház szertartása szerint, a viráuyosi családi sírboltba örök nyugalomra téteti'i. Virányos, 1888. junius hó 24. Áldás és béke lengjen hamvai felett! Miklós Ferencz temetés e hó 26-áu d. u. 4 órakor ment végbe Virányosi tanyáján, a megyebeli és nyíregyházai közönség nagy részvéte mellett. A halottas háznál a gyászszertartást ut. Lukács Ödön ev. ref. esperes végezte, remek gyászbeszédet moudva a ravatal fölött. A sírboltnál Láposy t.-eszlári ref. lelkész mondott imát, mely után a koszorúkkal borított koporsót, a nyíregyházi dalárda gyászéneke mellett lebocsátották a sírboltba. Áldás legyen emlékezetén. — A nagy lovas-laktanya ügyében küldött legutóbbi honvédelmi miniszteri leiratról tettünk már említést lapunkban. A honvédelmi miniszter e leiratában azt kívánta a várostól, hogy képviselete utján kötelezőleg nyilatkoztassa ki, hogy a nagy lovas-laktanyát négy év alatt felépiti. A nagy lo as-laktanya építése ügyében megbízott küldöttség, a houvédelmi miniszternek e leiratát tanácskozás tárgyává tévén, abban állapodott meg, hogy felirat intéztessék a honvédelmi miniszterhez, melyben a miniszter kéressék fel arra, hogy a város által már felterjesztett 8 vegyes bizottságilag már jóváhagyott laktanya épület tervek a legfelsőbb fóruaion is átvizsgáltassanak é3 megállapittassanak, mert mind addig, míg ez meg nem történik, a város magára, ismeretieu nagyságú áldozatokkal járó kötelezettségeket nem vehet. A felirat már elküldetett a honvédelmi miniszterhez. — Bírói kinevezés. Magán értesülések szerint, a a szerencsétlen véget ért Hegedűs Ede helyére, a helybeli kir. törvényszékhez biróvá Kovách István kisvárdai kir. aljárásbiró neveztetett ki. — Gyászrovat. Nt. Lukács Ödön ev. ref. eBperes urat és család,át, ismét gyász érte: egy éves kis leánykája, Rózsika e hó 28 dikáu meghalt. A kis gyermek temotésa 2!) dikán délután 5 órakor ment végbe. — Andrási Soma ág. ev. tanító 2 éves fiacskája: Zoltán, e bó 26-dikán meghalt. — Nyilvános köszönet A folyó évi junius hó 7 -én tartott főgimnáziumi tanács ülésben a következő alapítványok lettek bejelentve: 1, Haas Mór ur, nyíregyházai lakos 3000, azaz háromezer forintos alapítványt tett azon ctélből, hogy abból 2000 forintnak 4% os kamatját két oly főgimnáziumi tanuló élvezze, — vallásftUkenthtt nem kötve — ki helybeli iparos vagy kereskedőnek a fia, az egy ezer forint 4% oa kamatj ioan pedig ugyancsak holybeli születésű iparos vagy kereskedő izraelita vallású tanuló részesüljön. 2. Özvegy Nikelszky Mátyásné urnő alapítványa, ki 1886. évi május hó 12 dikén, élete viruló korában elhunyt fia, Lajos, Nyíregyháza város tanácsosa emlékezetére >Nikelszky Lajos-féle segélyezési alapítvány* czimen kezeleudő 500 forintos (o. é.) alapítványt tett, melynek kamataiból egy jó erkö.csü, szegény sorau, első helyen ág. ev. fógímn. tanuló részesül. Ez már a mélyen tisztelt úrnőnek második alapítványa a főgimnáziumnál. 3. Szopkó Alfréd úr, helybeli gyógyszerész 100, azaz egy száz forintos alapítványa, melynek kamataiból (5°/«) egy magát leginkább a természettudományokban kitüntetett ifjú részesül, aki különben eg) ebekben is jeles előmenetelt és jó magaviseletet tanúsít. A főgimnáziumi tanács hálás köszönetét a nagylelkű pártfogók iránt jegyzőkönyvében is megörökíteni elrendelte, de kedves kötelességének érzi azt ez uton is kifejezui özv. Nikelszky Mátyásnn úrnő, Haas Mór és Szopkó Alfréd urak irányában. Fogadják ismételten a főgimnáziumi igazgató tanács őszinte, hálás köszönetét! Kelt Nyiregyházán, 1888 évi juuíus hó 7-én tartott ülés határozatából: Paláuszky Sámuel, főgimn. felügyelő, Martiuyi József, igazgató, Lefller Sámuel, főgimnáziumi tanácsjegyző. — Szépen sikerült bezáró ünnepélylyel fej zte be a helybeli ag. hitv. főgimnázium ez idei működésit, iáját dísztermében junius hó 24 én, mely alkalommal a nagy számú elöljáróság és tanügybarát jelenléte bizonyságot tett közönségünknek a főiskola működése iránti nagyfokú ('rdokliidéséről. A főgimuáziumi dalkör nyitotta meg HZ ünnepélyt, üdvözlő dalával, melyet Martinyi József igazgató jelentése követett a lefolyt tanévről. A gondosan összeállított s szépen kidolgozott jeleutés utáu szavalatokat hallottunk: Szesztay László Arany »Tetemre hívás* át, Szmrecsányi László Petőfi »R b« ját s Weisshaus Frigyes >A walesi bárdok«-at Aranytól mutatták be sikerült előadással. Az ösztöndijak kiosztása után Soltész Gyula Vili. éves tanuló tartalmas, szép beszéddel búcsúzott el a tanári kartól, a közönségtől és kartársaktól, mire a főgimnáziumi dalkör szózattal fejezte be az ünnepélyt. Ezt követőleg tornavizsga volt a tőgiinnázium udvarán, mikor is az ügyesebb tanulók kisebb nagyobb jutalmakat kaptak. — Veje gyilkosa. Érdekes momentumokban gazdag bűnügyet tárgyalt a helybeli kir. törvényszék e hó 27-én, szerdán. Cserés Sándor 24 éves t.-eszlári lakos nagyon rossz viszonyban élt a vele egy födél alatt lakó vejével, O.ajos Miklóssal. Folytonosan perlekedtek s mikor az öreg annyira ment, hogy vejét uyilvánosau megöléssel fenyegette, ez elhitározla, hogy ott hagya apósát. Ez érlelte meg az öreg Cserés Sandorban azt a szándékot, hogy megöli vejét. A mult évi deczember hó 5- és 6 dika közötti ejjel kifeküdt az öreg a ház elé, s 9 — 10 óra tájban az ólba ment, hogy a lovaknak enni ad. Itt össze— Szeuvedők vigasztalása? — mondja keserűen az ifju. Megtört szívvel nem lehet balzsamot vinai az égő sebre, Irén. — Csalatkozik ön! Míg az utolsó árbocz el nem törik, mindig vau remény, hogy megmenekülhetünk, — Az enyém eltörött. — Megmaradt. Csak meg kell ragadnia. — Mi lőhetne az Irén? — A hit, az isten! Kálmán kábultan nézett reá; ugy érezte, mintha egy jóltevő sugár világította volna meg lelkének éjjelét; mintha angyal menne előtte világosságot szórva s biztatólag intve feléje. Oda lépett a liányhoz. — Éa nagyon sokkal tartozom önnek, — mondá meghatottan. — Csak hálám egy parányi részét akarnám leróni megmentőm iránt, — szólt köuyezve Irén. Kálmán visszaemlékezett azon jeleuetrJ, midőn régen . . . régeu oly zavarba hozta őt a gyermek leány köszönetével. Megfogta kezét s megcsókolta. Irén.arcza lángba borult. — Öa engem most nagyon megszégyenített, rebegé | sírva. — Nem, c<ak a kölcsönt adtam vissza. Ujyan jó volt, hogy Szilasi bácsi belépett asszonynénémmel; legalább Irénnek volt arczát hová elrejtenie. Az öreg ur arcza ragyogott az örömtől, higy olyan jól kezdődik a dolog. Multak a napok; a munka zajában lassanként beheg 'dtelt a Kálmán sebei is. Csak a visszaemlékezés miradt tneg 3 az átélt szenvedésekért bő kárpó'.lást ta Iáit a költészetben. Csodás, borougó édes hing ömlőttel költeményein, Irén nem győzte m igában eléggé magasztalni, Szilasi bácsival pedig széles jó kedvében madarat lehetett volna fogatni. A ki megénekli egykori szerelmét : az mír tökéletesen k,gyógyult. És valóbau, a borougó, báuatos hang kózé lassanlassan vidámabb vegyül, sőt — uram bocsáss I — uj szerelemről is zeng a dal. DJ már erre nagy szo noruság fogta el íré it. H inem aztán egy ujabb megint megvigasztalta, mert m igára i ismert benue. Az öreg ur összevissza ölelte a leányt. — Hiszen ez nyilt szerelem vallomás 1 Kálmán, a jó Kálmán téged szeret Irén, gyémántos kis jószágom. No, no ... ne tagadd, te is szereted .... Ugyan ue bujj el hát az anyád köténye mögé ; nincsen azon mit szegyenelni ... Én se szégyeltem magam hajdan No ne sírj hit aranyos madaram! Iakább hozz itok megyünk lakni az anyjukommal együtt 1 .... Még egy utolsó visszaemlékezés a régi ideálra s aztán nem többé soha, soha. Az utolsó akkorddal megszűnt reá nézve lenui önökre. Közönyössé lett iránta. Véletlenül találkozott vele Kálmán; férje, egy hosszú ember vezette a karján. Az ifja Steinerben ama bizonyos ismeretlent fedezte föl. És ezért az emberért áldozta fel őt Eszter?! Hogy eltörpült most előtte a hajdani eszménykép 1 Oh a sors nagyon igazságos! Kálmán végképen kiábrándult. De azlán belopózott szívébe valami csöndes, édes érzelem, mely delejes folyamként áradt szét ereiben s ellenállh-tlan erővel hajtotta a kis falusi házhoz, hol tárt karokkal futnak feléje. Az ifju hingján átrezgett a mély érzelem, midőn azt mondá a kis leánynak: Irén! egy nagyon kedves emlékem maradt anyámról, melyet ha elfogad, önnek adok át. Legyen e gyűrű jelképa az én tiszta, végetlen szerelmemnek s ajándékozza nekem szívét szivemért! Iréu zokogva borult reá s szerelemmel susogá : — Kálmán, édes Kálmán ! ... Oh az isten, a kegyelmes isten nem hágy el seukit! . . . De mi sem hagyunk ám el benneteket gyermekek, — zokogják meghatva »z öregek. Ti vagytok a mi örököseink, a Szilasi Bév fentartóí. — Oh mi édes jó szüleink ! . . . Bizony, bizony erősebb a szeretet a gyűlöletnél! . . . Nini, a tiszteletes asszony, az édes feleség csakugyan ott sétál a kert árnyas fái alatt; a zöld lombokat ringatja az esti szellő; távolból hallatszik a gerlicze bugó zokogása s gyermeki kaczajjal olvad össze lágy harmóniában. Csókra csók ... a gerliciét elriasztja a zaj ... a Pista fiu bele ragad az apja azikálába s mutatja piros ajka mosolygását a mamájának. Nem álom többé, nem balga reménység ! Vége.
