Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-17 / 25. szám

— Nyíregyházai színkör. Pálmay Ilka asszony ven­dégszereplése volt nálunk természetesen az a körülmény, mely a hét színházi történetében, mint legkiemelkedőbb momentum, első helyen emlegetendő. Pálmay Ilka négy estén át lépett fel nálunk, és pedig sorrend szerint a „Kapitány kisasszony", „Csókon szerzett völegeny , Tót leány" és „Nebánts virág" czimű darabokban, és bízvást konstatálhatjuk, hogy akkora művészi és anyagi sikert, Blaháné első vendég szereplése óta, nem ért el nálunk művésznő. Pálmay Ilka asszony művészi alkotá­sairól szólni felesleges, az ő művészi talentumai annyira ismeretesek a művelt közönség előtt. De lehetetlen volt észre nem vennünk Pálmay Ilka játékában — különösen a „Nebánts virág"-ban — azt az igazi művészi diskréciót, melyet például a Margó Célia asszony játékában e szerepben oly sajuosan kellett nélkülöznünk. Az összehasonlításnak e két művésznő között bizonyára heíye nincs, mert Pálmay Ilka asszony művészetének tetőpontján, igazi művésznő, míg Margó Célia asszony ilyenné csak a jövőben lehet, de a diskrét játékra vonat­kozó megjegyzésünket nem lehetett elfojtauunk. Pálmay Ilka asszony mind a négy fellépése alkalmával zsúfolásig megtelt a színkör, s a művésznő minden egyes alkalom­mal lelkesült ovácziók tárgya volt. Valentin igazgató­nak bizonyára egy jó óra hozta meg a gondolatot, hogy vendég fellépésre épen Pálmay Ilkát hivja meg. Ez a hét különbeu a színtársulat búcsúzója is volt. Pálmay Ilka utolsó fellépése után, csütörtökön nép­előadás volt, a „Csizmadia mint kisértet" szinre­kerültével, pénteken pedig, a társulat utolsó előadásaként s egyszersmind Vedres Gyula jutalmára Coppeé törté­nelmi tragédiája „Seuero Tor elli" került szinre, elég szép közönség előtt. A két utolsó estén Zilahy Gyula, ez idő szerint a Iírecsányi társulatának tagja, mint ven­dég lépett föl. Igy búcsúzott el a debreczeni színtársulat tőlünk, szép erkölcsi sikert aratva, s bizonyára nem csalódva anyagi kilátásaiban sem. Szívesen mondjuk nekik: a viszontlátásig jövő esztendőre! — Rab-statisztika. A nyíregyházai kir. törvény­széki fogházban május hó végén le volt tartóztatva jog­érvényesen elitélt 135, felebbezés alatt 40, vizsgálati fogságban 25, összesen 200 egyén, és pedig 187 férfi, 13 nő. A nagykállói járásbíróságnál le volt tartóztatva 4 férfi, Nyírbátorban 5 férfi, Kisvárdán 7 férfi, 4 nő, Tiszalökön 29 férfi, 3 nő. — Körözés. A nyíregyházai kir. törvényszék ország­szerte körözteti Berzsenyi János tanítót, a ki ellen sik­kasztás miatt bűnvádi eljárás van folyamatban. — Holttest az erdőben. A mult napokban körjá­ratukat végző csendőrök, a máudo'i-komorói uton levő erdőben egy felakasztott ember holttestét találták, kiben aztán Barabás L >jos mándoki lakosra ösmertek. Hogy mért lett öngyilkos, nem tudni, — Nem kapnak postát Laskod és Rxmocsaháza községek. Igy határozott ebben a kérdésben — a köz­igazgatási bizottság határozatával szemben — a nagy­váradi kir. postaigazgatóság. — Tűzvész okozás büntette miatt állott Vogel Iz­rael t.-löki izr. egyházfi a napokban a helybeli kir. tör­vényszék előtt. A vád abból állott, hogy az egyházfi késő este égő gyertyával menve be abba a kamarába, hol az egyházi ruhák vaunak, ott ennek folytán tűz támadt, mely a szomszédba is átszármazván, az alkalommal há­rom ház lett a lángok martalékává. A mogtartott vég­tárgyaláson azonban semmi olyan bizonyíték nem merült föl Vogel ellen, mely a gondatlanságot is igazolná. Ennél­fogva a kir. ügyészség is elejté ellene a vádat, s fölmentette ennek folytán a vád alól a kir. törvényszék is. — Feleség-gyilkos. Vadan István nyírbátori lakos 20 esztendőn keresztül békés egyetértésben élt a felesé­gével, Makó Lídiával. Ezt a jó viszonyt azonban megza­varta az, hogy az asszony pálinka ivásra adta magát. Az e miatt elkeseredett férj, az elveszett családi boldogságot a házon kivül igyekezett föltalálni, amit megint az asszony nem nézett jó szemmel. Igy keveredtek sztán folytonos perlekedésbe. Ez évi április 12-dikén Vadan István be­jelentette a papnál, hogy meghalt a felesége. A halottkém s más halott látók már szépen kiterítve találták az asszonyt, de mindjárt föltámadt bennök a gyanú, hogy itt valami nem rendes dolog történt. Faggatni kezdíék hát a férjet, > ez ekkor azzal állott elő, hogy a felesége nem természetes halállal halt meg, mert biz az felakasz­totta magát. Elő is hozta a kötelot, amelyen függött. Mikor észrevette, levágta, de már késő volt. A megindí­tott bírói vizsgálat alatt Vadau megmaradt ez állítása mellett, de későbben töredelmesen bevallotta, hogy ő foj­totta meg a feleleségét, még pedig azért, mert az megü tötte őt. Leteperte a földre, s addig fojtogatta a kezével, mig kiadta a lelkét. Vadan ellen a törvényszék a napok­ban hozta meg a vád alá helyező határozatot. — A nyíregyházai gőz és kád fürdő, e hó 22. és 23-dikán, azaz péntekeu és szombaton, kazán tisztítás miatt, zárva lesz. — Hamis tanúskodásra való felbujtás miatt más fél évi börtönre ítélte a a helybeli kir. törvényszék Hor­vát János nyíregyházi molnár mestert. Es ítéletet a kir. tábla és kúria is helyben hagyván, Horvát perújítással élt. Az uj perben a törvényszék az ítélet joghatályát fentartotta, a kir. tábla azonban a vádlottat teljesen föl­mentette. * Marsalkó Lajosnak lapunk mai számának hirde­tési rovatában levő hirdetésére e helyütt is fölhívjuk olvasóink figyelmét. — Ót forint jutalom! Egy női selyem napernyő veszett el a napokban a Sóstóra vezető uton. A megta­láló, ha a napernyőt a kapitányi hivatalba beszolgáltatj i, ugyanott 5 forint jutalomban részesül. — »Budapesti Hirlap.* A >Budapesti Hirlapc nak a hazai müveit olvasó közönség vetette meg alapját. A lap eleitől fogva megértette a magyar közönség szelle­mét ; minden pártérdek mellőzésével küzdött nemzetüuk és fajunkért, ez egyetlen jelszóval: magyarság! Viszont az ország legkiválóbb intelligenciája is azonosította ma­gát a lappal, felkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újságírás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a »Budapesti Hirlapc érte el; „N Y í R V I D E K. legnépszerűbb, legelterjedtebb lapja az országnak. A külső dolgozótársak egész seregén kivül, a szerkesztőség­nek annyi belsó tagja vau, amennyivel egy migyar lap sem dolgozik; minden rovatot külön vezető gondoz, a helyi tudósítókon kivül, a kik a nap történetét írják. Minden tontosabb bel- vagy külföldi esemény felől ren­des levelezőn kivül saját külön tudósító értesít közvet­lenül; a távirati szolgálat immár oly tökélett sen van beren­dezve, hogy elmondhatjuk: nem történik a világon semmi jelentékenyebb dolog a nélkül, hogy a »Bud'.pesti Hir­iap« arról rögtön ne adjon híí ós kimerítő tudósítást. A »Budapesti HiHap* politikai czikkeit Kaas Ivor báró, Rákosi Jenő, Balogii Pál írják más kiváló hazai publi­cistákkal, hiven a lap független, magyar, pártérdekeket nem ismerő szelleméhez. Politikai hirei széleskörű össze­kötetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból szár mazoak. Az országgyűlési tudósításokat a gyorsírói jegy­zetek alapján szerkesztik. Magyarország politikai és közélete felől távirati értesítésekkel látnak el rendes le­velezők, minőkkel minden városban, sőt nagyebb község­ben is bir a lap; a »Budapesti Hírlap* távirati tudósí­tásai manap már teljesen egy fokon állanak a világsajtó legjobban szervezett hírszolgálatával. Európa összes met ropolisaiban Londontól Konstantinápolyig saját tudósítók vannak, a kik ugy az ott történő eseményeket, mint az elektromos dróton oda futó híreket röktön megtáviratoz­zák. A külföldi rendes tudósítókon kívül miodeu fontosabb esemény felől a szerkesztőség külön kiküldetésü tagjai adnak gyors és bő értesítést. A »Budapesti Hirlapc e c/.élokra havonkiut oly összeget fordít, mint amennyi ez­elítt 10 évvel még egy-egy hírlap egész költségvetése volt; de sikerült is elérnie, hogy ma a legnagyobb, leg­gjorsabban értesülő organuma a sajtónak. A »Budapesti Hírlap* tárczarovata Teleki Sándor gróf, Tóth Béla, Rákosi Viktor (Sipilusz) és több kiváló írók közreműkö­dése mellett, a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordít rá, hogy megmaradjon előkelő színvonalán. A napi­rovatokat kitűnő zsurualiszták szerkesztik s a helyi érte­sülés ismert legügyesebb tudósítókra van bízva. Rendőr­ségi és törvényszoki rovatai külön külön szerkesztői a főváros sötét eseményeit is mindig oly hangon tárgyalják, hogy a »Budapasti Hirlap* h ilyet foglalhat minden csa­lád asztalán. A közgazdasági rovatban a magyar gazdj, birtokos, iparos, kereskedő megtalálja mindazt, a mi tájé kozására Bzükséges. A regénycsarnokbau csak kiváló írók legújabb műveit közöljük. Az előfizetés föltótelei: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfi'etések vidékről legczélszerüb­ben postautalváuynyal eszközölhetők következő czim alatt: A >Budapesti Hírlap* kiadó hivataláuak, IV. kerület, kulap-uteza 16 szám. Csarnok. Ebéd a bárónál. — Egy ügyetlen naplójából. — Én oly sajátságos betegségben sinlődöm, mely utó­végre is teljesen kizár engem mindazon körökből, ame­lyekben megjelenni oly nagyon óhajtok. Hogy lássák, mily nehézségekkel kell küzdenem minden egyes lépé­semnél, röviden vázolni fogom származásomat s jelenlegi állásomat. Atyám kevés tudományuyal biró, egyszerű bérlő vala. Midőn anyám meghalt, elhatározta ő, hogy engem, mint egyetlen fiát, gondos nevelésben fog része siteni. Kezdetben egy vidéki latin iskolát látogattam, később egyetemre jártam. Mivel azonban atyámtól nagyon kevés zsebpénzt kaptam, s természettől fogva rendkívül félénk, ijedékeny és ügyetlen valék. nem volt alkalmam, hogy veiem született eme rosz tulajdonságaimat lecsi­szoljam, melyek később oly sok szerencsétlenségemnek okozói valának. Tudniok kell, hogy magas és sovány vagyok, szőke hajjal, halváuy arczszinnel, de elpirulásra annyira haj­landó, hogy minden alkalommal vérem arezomba szökik s ugy nézek ki. mint egy pünkösdi rózsa. Ezen szerencsétlen hibámnak tudata arra kénysze­ritett engem, hogy a társaságot kerüljem Az egyetemi élet annyira megtetszett nekem, hogy elhatároztam, mi­szerint örököl hallgató maradok. De két váratlan körül­mény megváltoztatta szándékomat. Atyám meghalt, s egyik nagybátyám, kiről azt hittük, hogy régen elveszett, egy napon hirtelen visszatért Indiából. Atyám halála nem igen hatott reá, hisz harmiuez év előtt váltak el egymástól, mely idő a'att nagybátyám oly vagyont szerzett, melylyel, mint mondani szokta, egy uábobot is boldogíthatott volna. Nem tudora, az éghíjlat változása, vagy egyéb körülmény okozta-e, gazdag nagybátyám egyszerre nagy beteg lesz, meghal, s én a reppant vagyonnak egyedüli örököse leszek. 25 éves koromban semmi tudománynak, da annál nagyobb vagyonnak birtokában, szerencsét aka­rok próbálni, de hogyan, his- oly ügyetlen és járatlan vngyoi a társaságban, hogy mindenki előtt gúny és ne­vetség tárgyául szolgálok. Szép birtokot vásároltam oly helyen, hol tekintélyes szomszédaim környeztek. Jöttek a szívélyes meghívások egyre-másra, s habár nagyon óhajtottam ismeretséget kötni, mégis mindig találtam ürügyet arra, hogy a láto­gatásomat elhalaszszam. Végre feltettem magamban, hogy félénkségemet leküzdve, elmegyek Friendly báróhoz a szomszédba, kinek öt lánya és két fia volt. Előbb azonban privát órákat vettem egy táucz­mestertől, ki »felnőtt urakat tánczolni tanit*, s habár kezdetben igen nagy nehézségbe ütköztem, megtanultam végre járni anélkül, hogy inogjak, testem egyensúlyát az öt állásbau megtartani, s magamat stylszerüen meg­hajtani. Elfogadtam a báró ur meghívását ebédre. Amint a házhoz közeledtem, hallom a h irangszót, mely az étke­zés kezdetét jelenti. Fülig elpirulok, hogy pontatlansá­gommal az ebédat megzavartam; a szolgák bevezetnek a könyvtárba s nevemet hangosan jelentik. Csak a háziasszony megjelenésekor szedtem össze kissé magamat, s a betanult móioa meghajtám magam előtte. Da amint ballábamat a harmadik állásba helye­zendő hátra vetem, ráléptem a szegény bárónak tyúksze­mére, ki engem nyomon követett, hogy családjának bemutasson. Zavaromat senki sem képas felfogni. A báró sza­vai: »mit sem tesz*, eloszlatták aggodalmamat s én bá­mulva tapaBztalt&m, mily müveit ember s mennyire tudja eltitkolni fájdalmát. A háziasszony nyájassága s a leányok bizalmas csevegése arra bátorítottak, hogy én is a társalgásba beleszóljak, sőt uj thémát kezdjek. Mivel a báró könyvtára nagyon gizd g vala, bátor­ságot vettem magamnak a görög klassziausok különféle kiadványairól beszélni, és sajátságos, a báró nézetei az enyéimmel teljesen megegyeztek. Ez alkalommal felköltötte figyelmemet Xenophon­nak egy müve 16 kötetben, melyről sohasem hallottam. A báró felállt, hogy — amint gondoltam — a könyvet levegye, de én, megelőzni akarván őt, mohón ragadtam meg az első kötetet, s erővel kihúztam. DJ borzasztó! Könyvek helyett egy deszka esett ki, mely bőrrel s ara­nyozással ugy volt maszkírozva, hogy a 16 kötetnek külső képét adta. A deszka leesése következtében össze­törtem egyúttal az ott közel álló tintatartót. Hiába igyekezett engem a báró megnyugtatni. Ott láttam a tentát a szép szőnyegen szétfolyni s nem tud­ván mit teszek, fogtam zsebkendőmet, feltörültem vele a nagy tintafoltot. E közbeu jelentik hogy találva van s én nagy meg­elégedésemre csak most tudtam meg, hogy az előbbi csengetés az ebéd előtti fél órát jelezte. Az asztalnál a báróné s legidősebb leánya közt foglaltam helyt Arczom folyton égett, csak midőn leültem, kezdtem magamhoz jönni, de egy előreláthatlan eset újra kihozott Bodromból. Leveses tányéromat ugyanis nagyon közel laláltam az asztal szélihez tenni, s mialatt a kisasszonyhoz hajol­tam, ki gyöngéden szép mellényemet megdicsérte, kiön­töttem a forró levest lábaimra. Daczára az asztalkendők­nek, melyekkel a cselédek ruháimat felszárították, az éu fekete selyem nadrágom nem volt eléggé vastag arra, hogy engem a legkínzóbb fájdalmaktól megvédjen; da eszembe jutván, mily megadással viselte a báró a fajdal­mai, melyet neki okoztam, egy szót sem szóltam, s nyu­godtan folytattam a megkezdett társalgást, a nők és cse­lédség elfojtott nevetése közt. Nem is említve zavaromat és ügyetlenségemet, mi­dőn egy tál átnyujtásánál a lét az asztalra kiöntöttem és egy csirke darab felszelésénél a nagyobb felet a földre ejtettem, — elég legyen egy ujabb esetet fölemlítenem, melynek kellemetlenségét még ma is érzem. Kanalomon éppen egy darab édes puddingot tar­tattam, midőn Lujza kisasszony arra kért fel, hogy a mellette álló galambot nyújtsam át neki. Sietségemben a puddingot számba tevém, — forrón, mint egy égő pa­rázst Lehetetlen vala pokoli kinaimat eltitkolnom. Sze­mem az égető fájdalomtól könyezett. Utoljára is — ha­bár szégyeltem — kénytelen valék a bevett falatot tányé­romra leejteni. A báró és nők legmélyebb sajnálkozásuknak adtak kifejezést balesetem felett, s fájdalmam enyhitéséra hol ezt, hol amazt ajánlották. Egyik olajat, a másik vizet, végre közös megegyezéssel bort, miut leghathatósabb szert, rendeltek. Egy pohár burgondi lett az asztalra hozva a én gyorsan számba vevém azt, de óh ég! hogy írjam le kínomat? Az inas vagy tévedett, vagy szántszándékkal őrülésbe akart ejteni, mert bor helyett a legerősebb pá­linkát öntöte a poharamba, ugy hogy szám végig felüó­lyagzott. Az italt lenyelni képtelen valék; de a mig kezei­met szám előtt tartottam, kifröcscsent az átkozott pálinka orromon keresztül és ujjaim között, hasonlóan egy szökő­kúthoz, s hangos nevetés hallatszott a szoba minden sarkából. Hiába utasította rendre a báró a cselédséget, s in­tette a báróné leányait, kaczagásuk mindinkább fokozódott. Mivel arczomról a veríték csak ugy szakadt, hogy legalább ettől szabaduljak meg, letörlöm arezomat zseb­kendőmmel, melylyel még csak az imént törültem föl a tintát a szőnyegről. Természetes, hogy arczom csupa fekete lett tőle 8 ugy nézhettem ki, mint egy valóságos küldött ördög. Da már erre a báró sem tarhatta viszsza neveté­sét s az egész asztal hangos hahotába tört ki. Kétség­beesésemben felugrottam az asztaltól, s rohantam hazafele, azon szilárd elhatározással, hogy többé idegen házba nem teszem be lábamat. GABONA Nyíregyháza, A gabonacsarnoknál bejegyzett árak. Buza 100 kl. 5 60 6.20 Rozs » » 4.60 Árpa » » 4.50 Zab > » 4.10 Kukorica > 5.00 Köles > —. — ­Paszuly » —. Szesz litk. 29 Piaczi árak. Borsó 1 kiló ­Lencse* 1 kiló ­kilo ­CSARNOK. 1888. június 16-án. 4.80 4.60 4 25 5.20 30 Mundl. 1 Zsemlyel. Búzaliszt Barna k. -.20 -.20 -.16 .15 -.12 .11 Burgonya 100 kl. 2.40 Marha hús 1 kl SS Borjú hús 1 kl 40 Sertés > > > 44 Juh » > » — Háj > — Disznózsír » > 68 Szalonna » » 60 Fagyú (nyers) » > 23 Zöldség > > 8 Paprika » » 80 írós vaj 1 liter 60 Eczet 1 « 10 Széna 100 kl 3.30 Szlm. (tak)» » 1.10 Bikfa 1 köbmtr. 3.20 Tölgyfa 1 » 2.90 Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos: JÖBA ELEK.

Next

/
Thumbnails
Contents