Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-10 / 24. szám

N Y X R V I D É K". — Gyermek-fosztogatás. A szombati hetivásár délelőttjén egy Jakabfi Anna nevű nö magához csalo­gatta Fésűs Zsuzsánnát, egy 8 — 10 éves kis leányt, s miután előbb szép szóval jól tartotta, kivette füléből az arany fülbevalóját, s azutáu eltűnt. A kis leány sirásra fakadt, 8 ezzel figyelmessé téve magára egy rendőrt, annak sikerült a gyermek fosztogató Jakabfi Annát föl­talátni s elfogni. — A szülők figyelmébe. V. Fintha Dénes, pícsí rajztanár, a nagym. m. k. kultusminister ur által, 39415. számú körlevéllel ki van küldve, hogy egy, a női kézi munka előmozdítását czélzó felette hasznos találmányát, t. i. a tüvarrás és hímzéshez való házilag kezelhető, olció és gyors nyomjelzési (előnyomás) módozatát a leányisko­lában tandíj mellett betanítsa. Ezen stygmographiai nyomjelzők előnyei a következők: 1-ször. Hogy e mód­szerrel egy 9—10 éves leány is képes bármely kigondol­ható legdíszesebb rajzot, diszitményt, avagy monogrammot alig néhány perez alatt mintává alakítani és vászonra, selyemre, sőt bársonyra is, azt akárhány példányban többszörösiteni. 2 szor. Felette olcsóba kerül. Például egy • 14b nagyságú mintalap, melylyel 10,000 példányt is lehet nyomjelezni, alig kerül 10 krba, holott az eddig használt ugyanakkora cliché 15—20 frtba került. 3-szor. Az ezen taneszközzel való munkálás tökéletes, tiszta nyo mot hagy a szöveten. 4-szer. A nő — ennek ismerete által — egész életére megszabadul az előnyomatás költ­ségeitől. Lombfürészelésnél is a többszörösités ezen módo­zat által felette meg van könyitve. Tandíj: Személyenként 80 kr. Anyák az előadáson szintén részt vehetnek, de tan­dijat nem fizetnek. Az iskolákat már elvégzett leányok és úrhölgyek ezen leczke-előadáson szintén részt vehetnek 1 frt tandíj mellett A leczke előadás itt Nyíregyházán a felső leányiskola tantermében, e f. hó 11-én d. e 10. óra, esetleg d. u. 3 órakor fog megtartatni. — Menyasszonyok s vőlegények tájékozásra kik szép kelengyét szolid kivitelben, de mindamellett jutányos ár mellett a legújabb divatos ízléssel őhijtanak maguk­nak, látogassák meg Ifj. Sir Nádor és Társa, Badapest, hatvani-uteza 22. szám alatt levő üzletét — hol a párisi, berlini és bécsi újdonságok, alkalmi emlék s praktikus tár­gyak szépsége és olcsósága mindenki figyelmét leköti. Egy menyasszonyi kelengye 200 darabból álló 320 frt, mig egy 321 darabból álló, mely ugy a kivitel, valamint az áru fiuomsága folytán igen szép, 650 forint. Ha pedig valaki 1000 frt vagy 2000 frtot szánt kelengyére, akkor már egész 600 darabból állót is vehet; megjegyzendő minden kelengye monogramm hímzéssel értendő. Csecsemő kelengye 50 írttól feljebb s férfi 55 frttói feljebb kap­ható. — Azok pedig, kik mindennapi szükségleteik be­vásárlása végett ugyan csak előnyösen óhajtanak 'vételt eszközölni a fentebb említett czégnél, következő áruezikek­beu nagy s divatos választékot találnak u. m.: vászon, csinvat, szepességi, asztalnemű, csecsemő, fiu, leánygyer­mek, férfi s női fehérnemű, szövött (Wirk) áru, nyári téli Jdger áru, férfidivat, zsebkendő különlegesség stb. árukat, továbbá divatos hinuett csipke s szövött függö­nyök, ágy- és asztaltaksrók, madraC, piplano'i, valódi angol utazó Plaid, plüschpokróez, vizhatlan felöltök, fürdő­froutier áiukat. Kelengyék megrendeléséhez hajlandó a ozég kívánatra saját költségén utazóit bárhová is a minta gyűjteményekkel együtt, vagy kelengye költségjegyzékeket s árjegyzék kivonatokat elküldeni. Fehérneműik mérték után szintén megrendelhetők. Vendéglők s kórházak be­vásárlásainál kedvezmény adatik. A szliácsi fürdőben nyáron át a czégnek képviselete van. — A fürdőbe utazók figyelmébe ajánljuk, hogy el ne mulasszák megszerezni az »Utmutató« menetrend­könyv junius havi füzetét. Ez az egyetlen könyv, mely az összes mérsékelt árú fürdőjegyeket tartalmazza; fürdője­gyek vétele jelentékeny kedvezménynyel jár. Óva intjük a közönséget az idegen nyelvű, külföldről importált utazási könyvek megszerzésétől, melyek az utazót tévútra vezetik, miután sem a fürdőjegyekről, sem a nagy szám­ban fönállö mérsékelt áru menet-térti jegyekre nézve nem tartalmaznak fölvilágosítást. Az Útmutató, a magyar és közös közlekedési vállalatok egyedüli hivatalos menetrend­könyve tartalmazza a magyar osztrák, közös és külföldi vasutak, a Dunagőzhajózás és tengeri hajóknak legújabb menetrendjeit, az indulási és érkezési időnek állomásról állo­másra való megjelölésével, fölvilágosítást ad a fürdőjegyek­ről az összes ármérséklésekről, a közvetlen csatlakozásokról s magában foglal sok oly hasznos tudnivalót, mely utazás alkalmával nélkülózlietlen és semmi más menetrendkönyv­ben föl nem található. Egyébiránt megérdemli ezen mű hizai közönségünk hathatós párfogását azért i?, mert megbízhatóság dolgában fölül áll mindazon külföldről importált s idegen nyelvű menetrend'iönyvaken, melyek nálunk még mindig oly nagy számban vanuak elterjedve. Ezek a külföldi könyvek a magyarországi vasúti állomá­sokat következetesen német nevekkel ruházzák fel 8 né­metül is nyomatják ki, miáltal a közönségnek nem cse­kély kellemetlenséget ukoznak, a magyar Útmutató ellen­ben ugy a hazai, mint a külföldi állomásokat saját neve­iken nyomatja ki, értesítést ad a menetdíj ikról, mérsékelt árakról, bérletjegyekről stb. Szóval aki utazni akar, az vegye meg az Útmutatót, amelyben megtalál mindent, amire szüksége van. Ára 50, postán 60 kr. Kapható a kiadóhivatalban. Budapesten, Podmaniczky-utcz v 17. és az ország valamenuyi könyvkereskedésében és vasúti állomási pénztárainál. Gsarnok. Egy róuiai zarándok naplójából. Levelek dr. J. A. barátomhoz. XIX. Moestre-ben 85 centiért adtak jegyet, melylyel Yelenczébe lehetett eljutni azon a nevezetes töltésen, mely a szárazföldről a lagúnák városába vezet s amely­ből négy kilométernyi hídnak mondható, amennyiben nem csak mellette, hanem alatta is viz van mindonütt. Sajátságos, még eddig nem tapasztalt érzés fogta el lel­kemet, midőn elválva, a nagy félszigettől, előbb is egy Yizi bástyákkal körülvett váracsot látók, mely ágyúival uralja a Yelenczébe vezető egyetlen száraz közlekedést, a vasúti töltést, melyen tehát ellenség hiába kísérleté meg a tenger királynője elleni támadást; majd jobbról­balról viz közzé jutva, szinte hihetetlennek látszik a való­ság, hogy síneken járunk a tenger vizében. Nyugtalanul tekiutgeték ki hol egyik hol másik ablakon, majd órá mat néztem meg, számítva a perczeket, amióta elhagytuk a szárazat, már félórája, hogy Moestréből indultuuk, itt lesz már, ami után oly rég vágyakoztunk, itt van Velen­cze, a világ csodája ! Tágas indóházba jutottunk, honnan vizet nem lehet lá ni, uanem kőszén rakásokat garmadákba rakva, síne­ket kazlakban, számtalan üres és telt waggonokat s egyéb dolgokat, a vasúti közlekedéshez szükségeseket. Sietve hagytuk el a már nagyon is unott kupékat, igyekeztünk elsők lenni a még rejtett csoda látásánál, én és társam lép ünk ki elsőkül a tengerpartra, hol a gondolák egész raja várakozék a? érkezőkre, nagy zajjal ajánlgaták a Hotelek sokaságát, melyek ügynökei serénykedtek a pak­táskák átvétele körül. Mi a Hotel Bauert szólitáuk s rög­tön besegitének egy gondolába, ennek feketével bevont kis dutyijába, melynek hátsó részén két személyre szánt kis bőrdíváu kéuyelmes ülőhelyül szolgál, ezzel szemben az üvegajtó mellett egy-egy kerek szék is vagyon, ugy, hogy négy egyén szűken szépen megfér a kis kabiuban. A tágas kikö őből csakhamar szűk kanálisokba jutottunk, melyek bejáratánál sajátságos hang üté meg füleiuket s ez a kálin m°gett övező gondolás figyelmeztető szava volt a netán szembe jövő gondolásnak, az összeütközés veszélyének kikerülése czéljából. S mily ügyesen mellőzik egymást ezek a tarajos uszó fiakerek I Találkoztunk nagyobb teherhordó jármüvekkel is, melyek majd az egész vi -i utczát betöltik, de a mi gon­dolánk ügyesen siklik el mellette, csakhamar meggyőzve bennünket, hogy egész nyugodtan élvezhetjük a kéjuta­zást, bámulhatjuk a Canale Grrandj 5 — 6 emeletes már­ványpalotáit, tünődh jtünk e csodavároa fényes múltja fölött, midőn az egész világ tisztelte és félte hatalmát, midőn czédrus fából készült czölöpökre épiték a most is bámulatot keltő palotákat, templomokat és más fényes házakat; másrészt láthatjuk a jeieu lehangoló tüneteit is, midőn lehetetlen észre nem vennünk a vizmosta kövek pusztulásait, melyek elárulják, hogy Velencze már rég elérte fénypontját, hogy dicsőségével gazdagsága is ha­nyatlik és igy épen különleges helyzeténél fogva jövője nagjon bizonytalau s talán nagyon is szomorú lehet. Szerencsénkre nem volt időnk eme ellentétes benjo­másokkal foglalkozni, gondoláuk megállott a Hotel Bauer márváuy lépcsőjénél, fenyos ruhás kapus segített kilép ­nüuk a gondolából s kifizetvén 1 '/a lírával a kényelmes fiakert, átadtuk magunkat egy ügyes kis pinczér vezeté­sének, aki felvezetvén a hirmadtk kondiguácíióba, ki­uyitá a numero 53-at, melynek sötétsége a spaletok kinyitásával eloszolván, láthattuk, hogy Velenc.ében fény és árny együtt jár, mert oly csinos, kényelmes szalon­szerű szobában találtuk magunkit, hogy ilyet sem Róma, sem Nápoly, de még a bájos Fióreocí sem produkált. Vörös bársony garnit.ur, széles zöld rips heverő diváu, két nagy etasé, károm velenczei tü'iör, vastag szőnyeg az egész padlózaton, két nagy abhk a kanálisra: ezek tűntek elénk az első világosságnál; de hát az ágyak? Sárga selyemt'üggöny Ucarja a tágas fülkét, melyben két széles ágy, csalídiasan összenőve, 8 külön mosdó fülke két személyre drága porczellán készletekkel. Figye­lembe véve még a két szép olajfestményt, melyek tengeri tájat mutattak s ime leírtam velenczei szállásunkat a Hotel Biuer-bou. De ki törődnék Velenczében a szállá­sokkal!? Menjünk tehát lefelé. Amiut megyünk mende­gélünk, cűnos szobslány akad elénk 8 udvariasan meg­mutatja, hogy itt vau a nro 00, s hozzá meg is magya­rázza, hogy mit jelent a kulcslyuk felett változó Libré és Occupé. Megköszöntük szívességét és mentünk lejebb ebédelni. Ez az ebéd csak azért emlékezetes előttem, hogy tengeri rák helyett kaptam rákfarkakat kirántva, de biz nekem nem ízlett, ugy hogy salába nélkül meg se ettem volna. Röviden végezve az olaszba ojtott német ízlésű ebéddel, sietvo mentünk megnézni lámpafénynél a ten­gerre épített várost. Elhagyva a Hotelt, szép magas kő­hidon át kis térre jutánk, inueu szűk, alig egy öl széles utczába, mely telva van szép kirakatokkal, ezeu végig sétálva, alig két-háro.n perci alatt a világhírű Márk téren találtuk magunkat. No itt aítán szemünk szánk egyszere kinyílott, káprázat fogott el mindnyájunkat, azt sem tud .uk, merre forduljunk, jobbra-b ilra a fedett csarnok folytonos kirakataival, előttünk a nagyszögű nagy tér, melynek túlsó oldiláról a Márk templom és külön álló magas tornya intett hivogitólag felénk. Önkényte­lenül a térre h itoltunk előbb, hogy az egész tündéri lát­ványt egyszerre felölelhessük, de cs tkhainar visszatértünk a csarnokba, hol Velencze nyüzsgött mozgott ez órában, oly szorosan egymás hátán, hogy ott bizony legjobb volt az árral úszni, m-rt különbeu folytonos összeü'közés ve­szélyében forogtunk volna. Igy audalogv,a mint mások százan és százan, azt sem tudva, mit nézzünk, egy kis félóra alatt elértünk a Márk temp'omig, itt aztán kivál­tunk az emberáradatból és megbámultuk kisebb-nagyobb távolságból a csúcú/es építészet eme ritka remekét, mely­nek szépségét c-tak emelte az eeti fény és homály, lévén a lámpák özöne versenyben a fogyatkozásnak indult, de még mindig erős holdvilággal. A templom mellett van mindjárt a Dogé palota, ezzel szemben a híres Campa­nella és a királyi palota, kőztök széles köz a térről a tengerig, hol a nagy kikötő terül el tömve kisebb-uagyobb árboezos hajókkal s itt-ott szállongó gondolákkal. Nagy kísértetbe hozott bennün-ket a gondolások invitálása egy kis kéjutazásra; de most ellene mondtunk a kísértésnek, visszatértünk a Márk térre, bejártuk a Ciaruok másik szárnyát is, tűnődve afelett, mi ^zebb itt, a kirakatok arany-ezüst gyöugyfénye-p, avagy a velenczei hölgyek sötétben is fénylő tüses szemei?! E tűnődésünk közbeu odajutottunk ismét, hol a térre léptünk előbb s bár sok élvezettel kecsegtetett még egy körséta, mi mégis csak hazafelé tértünk álmodozni az eddigi látományok fölött. Czimborám szokott komolyságával foglalta el a dupla ágy egyikét s csikhamar barátságra lépett Mor­feuszszal, én pedig zavartatva a szokatlan csend által, mely Velenczének páratlan sajátsága, sokáig ha'lgatóz­tam, ha nem hallanék-e mégis valami nesz r,, mely kívül­ről jönne ? Egyszer csak valami locsogásféle üté meg füleimet, felugrottam naplóm mellől, lenéztem az ablak­ból és csakugyan egy gondola lámpája villant el szemeim előtt, mint egy gondolat. No gondolám, most már én is mehetek aludni, van már bőven, ami felett álmodozni lehet. Ugy is lett. Álmodoztam a letűnt nap tarka kó­péiról, melyek Florencztől egész a Márk térig váltakoz­tak lelki szemeim előtt az emlékezet szárnyain. Deczember 7-én borús reggelre ébredénk. Sietve sietéuk a napfénynél újra látni az est tündérképeit. A Márk térre mentünk ismét először. Szabályos négyszög ez s mindenesetre érdekes látványt nyújt nappal is, de az esti kép hatása mégis ingerlőbb vala, kétségtelenül azért is, mert előbb láttuk ezt. Most kéuyelmesen sétál­hatánk a csarnokokban, bámulhattuk a rómaiakat is felül­múló kirakatokat, melyek leginkább a filigráu ékszerek­ben gazdagok. Az árak többnyire olvashatók az egyes tárgyak mellett s igy látva a feltűnő olcsóságot, meg nem állhattuk, hogy ne vásároljuuk valamit. Cselekedtük is, de minél többször néztüuk be a csinos kis áru-boltokba 8 nézegettük a bőven elénk rakott gyönyörű apróságo­kat, annál óvatosabbakk á keile lennünk, hogy ott ne hagyjuk utolsó líránkat is. Mentünk azért tovább a Márk templomba, imádkozni, hogy kísértetbe ne essünk. A Márk templomról, mely Velencze egyik legfőbb nevezetessége, csak annyit jegyzek fel, hogy páratlan a maga nemében, akár külsejét, melyen a tornyocskák és szobrok ciakugy hemzsegnek, akár belsejét tekintjük, hol az arauymezőben váltakozó moiaik képek csodálatunkat keltik fel. Egy ereklye ez az egész templom, mely Ve­lencze hajdani gazdagságára emlékeztet. Mellette miud­járt a Dogé palota. Ki ne olvasott volna erről könyve­ket ? Én is olvastam, de azért azt mondom látva is, hogy látni kell azt, s látván, tanulmányozni, akkor aztán lesz fogalmunk nagyszerűségéről. Szívesen írnék róla többet, ha nem tuduám, hogy te, édes barátom, már hatszor nézted meg és még hetedszer is vágyói látni azt. Én szí­vesen leszek társad, ha hetedikszer mégy Velenczébe, akkor aztán én is többet fogok tudni róla mesélni. Most még csak azt említem fel, hogy voltunk a toronyban, hova Napoleou lóháton sétált fel, láttuk onnan V lencze térképét; aztán gondoláztunk egy jó ideig, végig néztük a Márk-tér galambjainak déli etetését, este a Rossini színházban élveztünk egy, a dogék korából szerzett érde­kes operát, aztán néhányszor eltévedve a kutyaszorítók labyriutjában, befejeztük az emlékezetes napot. Másnap ünnep lévén, részint templomban, népismei tanulmányokkal töltöttük a délelőttöt. Délután, miután senkisem vállalkozott velem hajón utazni Triesztbe, a többiekkel együtt vasúton hagytuk el Veleuczét. Trieszt­ben egy szép napot töltve, megnéztem az Arsenált és voltam Miramareban. Aztán benézve Székesfehérvárra, a fővárosban pedig két napig mulatva, részese levén egy jól sikerült pezsgő-kóstolásnak is Lobmajernél, jöttem hazafelé. Miután a pápai áldást elvittem édes jó anyá unak s a kun atyafiaknak, deczember hó 17-én szerencsésen bevégeztem zarándok utamat. Miről szándékom volt ugyan még egy levelet irui n.ked, da ebben megakadá­lyoz egy most Egerből érkezett nagy levél, melyben fő­pásztorom nem kisebb casusról értesít, mint hogy méltóz­tatott engem kun-szent mártoni lelkészszé kegyelmesen ki­nevezni, miután előbb szülővárosom egyház védnöksége arra 25 votummal kijelölt. Igy hát te nyerted meg a fogadást, melynek záloga Orosou van deponálva; én pedig meg­nyervén a fogadás tárgyát, azt a fényes plébániát, most búcsúzni vagyok kénytelen szabolcsi barátaimtól, a kik tizenhat évi köztök volt tartózkodásomat a szó legszebb értelmében vett otthonná, sohi el nem feledhető édenné varázso'ták; kiknek önzetlen tiszta barátságát, szívem mélyébe zárva, szent emlékként viszem magamai a Kőrös patti kis városba, hol nem szűnöm meg buzgó imában kérői az ég urát, hogy áldja meg minden javaival Sza­bolcsvármegyét, a nemes megye minden hű lakóját I Tegye boldoggá mind izokat, kik a közjó előmozdításában fára­doznak! Jó barátim: Isten veletek! D. J. Szerkesztői üzenetek. K. A küldött elbeszélés jönni fog. Levél megy. V. S. urnák, Budapest. A. küldött dolgokat közölni fogjuk s várjuk a folytatást. Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadó tulajdonos: JÖBA ELEK. Több kiállításon jutalmat nyert. Kamatú mimen gyúayszertár ÉS ásványvíz KemMésben. IV1ATT0NI és WILLE BUDAPESTEN. Friss töltésű ásványvizeket! úgymint: Bártfai, Borszéki, Bílini, Budai, Bikszádi, Czigelkai, Csi/.i, Carlsbadi, Emsi, Eger franzensbadi, Giesshiiblí, Gleichenbergi, Igmándi, Ivándai, Halli, Koritnyiczal, Krondorll, Lulil Margit, Mohai Ágnes, Marieubadi, Parádi, Roncegnói, Szulini. Szolyval. Szeltersi, Szlatviui, Szoivator, Wildungi ásványvizeket, tnss toltósüeket láda és üregszámra ajánl Szopkó Alfréd, gyógyszerész az „arany sashoz" (189-*—3) Vidéki megrendelések azonnal pontosan eszközöltetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents