Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-03 / 23. szám

N y I R V I D É K". megzavarta ia kissé a mulatókat, este-felé kiderült az ég, s a táncz hajuali 4 óráig tartott. Délben közebéd volt a fiatalságon kivül a tanár urak részére í', amelyen vendégek is vettek részt. — Bankett. Meczner Gyula nyirvíz-szabályozási kormánybiztos, abból az alkalomból, hogy a Nyírvíz tár­sulat eddigi munkálatai felülvizsgálva, teljesen befejez­tettek bankettet rendezett a Hárs vendéglő éttermében. A banketten mind azok vettek részt, kik a szabályozás munkálataiban részt vettek, s kivülök Zoltán János al­ispán és Miklós László főjegyző Az ebéd a legjobb ke­délyhangulatban folyt le s természetesen nem volt hiány pohárköszöntőkben sem. — Jutalomjáték. Rónaszéki Gusztáv urnák, a deb­reczeni színtársulat általánosan kedvelt komikusának e hó 4-dikén, héttőn lesz a jutalomjáiéka. Színre kerül ez alkalommal a „Király fogás" opsrette, melyben Róna­széki a Bernardo szerepét fogj* játszani, V. Margó Céha awony pedig Fiorát, mely egyike legkitűnőbb szerepei nek. Róuaszéki ur annyi sok derült perczet szerzett már közönségünknek művészetével, hogy már csak ezért is elvárhatja a legnagyobb elisnerést a közönség részéről. — A vármegyei árvízkárosultak javára 27 forint 90 krajezárt, 324 klgr. búzát és 609 klgr. gabonát gyűj­tött Kótajban Kozák Mihály községi jegyző, s ezt át is adta már az alispáni hivatalnak. — Nyíregyházi színkör. A majálesek évadja volt ez a hét, s ez nagyon megzavarta a szini előadásokat is, mert hétfőn és szerdán nem volt előadás, nem jelent kezvén publikum a meghallgatására. Igy a hét kedden kezdődött tulajdonkénen, még pedig egy nevezetes jutalomjátékkal, a V. Margó Célia asszonyéval, ki ez alkalommal zajos ünneplés tárgya volt. Koszorúkat bocsá­tottak le neki a zsinórpadról, s értékes karpereczczel is kedveskedtek a közszeretetben levő primadonnának. Jutalomjátékául külömben a „Nebánts virág"-ot választá, mely az ő legsikerültebb alakítása. Szerdára a „Tricoche és Cacolet" franczia vígjáték volt kitűzve, de az előadás elmaradt a deák-majáles miatt. Csütörtökön a „Suhancz" került sziure, megint telt ház előtt. Pénteken az árvíz­károsultak javára volt rendezve az előadás, s sziure került ez alkalommal Jókai Mór alkalmi színműve a „Jószívű ember" és a „Szép Galathea". Az előadást elég szép közönség nézte végig. Szombaton a társulat jeles karnagyának Zuojemszkynek jutalmára „Don Caesart" adták. — Verekedő legények. Jókedvű legéuyek mulattak aznapokban a balkányi korcsmában, s nagyon rósz ué­ven vették egyik társuktól, hogy megszökött a kompá­niából. Utána mentek, s szóváltásba keveredve vele, úgy agyba-főbe verték, hogy a legény holtan maradt a verekedés színhelyén. — Testvéri szeretetből. Képíró Istváu nagyon sze­rette a testvérét, Sándort. Nem tudta elnézni tehát a mostoha apjoknak, ha rosszűl bánt vele. Egy alkalommal Képíró Sándor, mielőtt a disznókat megétette volna, reggelihez ült, amiért aztán a mostoha apja olyan dühbe jött, hogy egy keze ügyében levő bögrét hozzá vágott. Testvére látta a dolgot s pár perez múlva baltát ragadva, azzal mostoha apját úgy főbe ütötte, hogy az azonnal meghalt. A törvéuyszék ezért öt esztendei fegyházra ítélte. — Színházi műsor. Vasárnap juu. 3-án „A sárga csikó", hétfőn 4-én Rónaszéki jutalomjátékául „Király fogás", operette, kedden 5 én „A suhancz", szerdán 6 án a m. kir. operaház elsőrendű ballet tánczosnőiből ala­kult ballet társaság első vendégjátéka, ezzel: „Falusiak", vígjáték, csütörtökön 7-én „Ballet", ezzel: „Kékszakálu asszony" és „Galathea" op°rette, pénteken 8-áu „Ballet", ezzel: „Polgártárs" vígjáték és „Grengoire" dranaolette. — Joga van a feleségéhez. RHi György t. ládányi lakos még a mult nyáron összeveszett a feleségével, s rendes szokása szerint hatalmasan elverte. Az asszony férje további bántalmazásai elől a velők egy pitvaron lakó Dobrovszki András lakosztályába menekült, hol az ajtót magára zárta. Férje utáiia ment s be akart törni az ajtón. Ilyen helyzetben találta őt Dobrovszki Audrás, 8 miután előbb szép szóval hasztalan igyekezett távo?ásra bírni, ellökte az ajtótól. Erre Réti György Dobrovszkit késével ugy hasba szúrta, hogy az rövid idő alatt meg­halt. Ez az ügy a törvényszék elé kerülvén, az, a héten megtartott végtárgyaláson Réti Györgyöt szándékos em­ber ölésért 12 évi fegyházra ítélte. — Vedress Gyula jutalomjátéka egyike lesz a leg­érdekesebb előadásoknak, amelyben a társulat kiválóbb erőin kivül részt vesz az itt előnyösen ismert színművész Zilahy Gyula is, mint vendég. Színre kerül Copeé kitűnő verses drámája Sevro Torelli, Csiky Gergely fordításában. Copeé a legkitűnőbb franczia írók egyike, a ki Buda­pesten a Petőfi ünnepélyen letette a szoborra a fraticziák koszorúját ós szavalta az ez alkalomra irt gyönyörű költeményét. Ajánljuk előre is az érdekes estét a közön­ség figyelmébe és pártfogásába. — Czégváltozás. A nyíregyházai előnyösen ismert Tahy Miksa divatárú kereskedő czég egyik tulajdonosa Tahy Miksa megvált az üzlettől, s azt testvérének Tahy Istvánnak adta át. — A »Bundic korcsma bérletére a héten tartatott meg az árverés a városházán. A jelentkezett nyolez árverező közül legtöbbet igért Klein Lipót, ki a folyó hó 1-sejétől 1889. szeptember 29-éig tartó bérletért 1063 forintot ajánlott, s így a szerződést a tanács vele kötötte meg. E korcsmát idáig a vizsgálati fogságban levő Figeczky Pál bérelte. — A város területén levő utczák és terek tisztán tartására a városi tanács a folyó évre szerződést kötött Toletti Domokos vállalkozóval, mely szerint ő 1096 fo­rintért vállalkozott e feladat teljesítésére. Minthogy azonban Toletti időközben e vállalatot feladta s a szer­ződést felbontotta, a tanács e vállalat kiadására ujabb árlejtés megtartását határozta el. Pedig helyesebb lenne talán ezt a dolgot házilag kezelni. — H mult évi aratás értéke. Az országos statisz­tikai hivatal az 1887-ik évre az összes beérkezett és fel­dolgozott adatok nyomán, valamint az egyes átlagárak illetőleg pontos meghatározása után kimutatást állított Egy római zarándok naplójából. Levelek dr. J. A. barátomhoz. XVIII. Flórencz műkincseinek királyi tárháza: ez röviden a Pi.tti palota. Külseje is impozáns, bár természetes kőszinezetével, jobban mondva szintelenségével, mint a többi középületek is nagyon komor benyomást lesz reánk, de amint belépünk az oszlopcsarnokba s megváltván jegyünket, a termekbe hatolunk és látjuk a műnucsek özöuét végtelennek látszó egymásu'ánban következve kisebb nagyobb termekben, loggiákban, folyosókban, me­lyek a palota egyes részeit összekötik ; midőn olykor kinézve az ablakon, észreves?zük, hogy a város miuden tájára nyílik kilátás, s midőa végre négy órai folyto­nos járás-kelés után, valahogy nagy uehezeu kijutunk belőle s ugy találjuk, hogy az Arno folyónak másik part­ján vagyunk, nem azon, melyrfil a palotába meütüuk vala, önkéntelen is aszongyuk egymásnak, hogy: nini hogy megjártuk 1 DJ ha azt kérdeznéd tőlem, kedves barátom, hogy beszéljem el, mi minden szépet és nagyszerűt láttam ott bent a Pittíben? hát bizistók megkérnélek, hogy hagy­juk ezt máskorra, mert én bizony csak arra emlékszem, hogy nagyon de nagyon sokat láttam, talán többet mint eddig Rómábau és^Nápolyban összesen, de épsn azért képtelen vagyok a számtalan benyomások tömkelegéből egyeseket kiválogatni, hanom arra mégis emlékszem, hogy a szobrászat és festészet remekei közben, a kép­össze a mult évi aratási eredményről a tényleges érték sz'rint. E szerint az 1887 dik évi aratás összes értéke 779.922,015 frt volt, az I 886 ik évi aratás Ö387,es értéke 717.373,678 frt és igy 1387-ban több 62 543,337 írttal. Az 1887-ik évi összértékből a nyár derekán aratott tér­in 'nyeltre, m'!g pedig búzára, ro'.sri, árp'ira, zabra es repc-.éra esne 460 1 m.llió forint, 380 5 millió forint ellen az 1386 ik évben. A később aratott termények 1887-ben 319 3 mdlió forintot adtak, 336'9 millió forint ellen az e'őző évben. Végől m^g mog akarjuk jegyezni, hogy a?, bruttobevétel kataszteri holdankint ez évbja 37'73 irtot tett, m g az 1836 ik évben 3414 forin; és 1885 ban $7'61 forint volt. Ami a mennyiséget illeti, az aratási eredmény 1887-Qeu az 1836-iki évh;z képest nagyobb volt: buzi­nál 44-60, nzsnál körülbelül 25 80, árpánál 50 90, zab­nál és tönkölynél 1120, dohánynál 2150, abraknemilek­nél 8'60%-al; kisebb: repczénél 4710, cíukorrépáuál 15 ás tengerinél 12 7% al. A mi az átlagos árt illeti, az 1887-ik évb;n kisebb volt mint 1386-ban: búzánál 15 17 százalékkal, rozsnál 7'7, árpánál 12"32, zabnál 11-72, teugeriuál 8'63, borsó, bab, lencse, é< magbükköny­nél 16 50, lenmagnál 11 06, lenfonalníl 8'00, kendermag­nál 1361, kenderfonalnál 712, luezerna és lóherénél C'1'2, bükköny keveréknél 474 és végül réti szénánál 45? százalékkal; ellenbeu magasabb repcsénél 2578, burgonyánál 9%-kal. Az összes megművelt területen, maly 1885-ben 20.671,600 katasztrális holdat tett, elemi csapások következtében 459,381 hold vetés pemmisittetett meg. Az elemi csapások következő módon oszlanak meg: Árvíz 42 25, szárazság 27 56, jégverés 24"53, férgek 2-60, tag/ 1'45, rozsda 022, kid 0' 13, más elemi csapások 0'66°/o. Az összes ezek altal okozott kár körülbelől 17'7 millióra rug, melyből búzára 6 49, rozsra 1*08, árpára 1 "22, zabra 116, tengerire 4 40, repczf.re 0 19. dohányra 0'34, kenderre 0-59, burgonyára 0 75, rétekre 0 96 répára 0'26, egyéb terményekre 0'31 millió forint esik. — Eltűnt leány. Egy jó módú nyíregyházai gazda­ember pár nappal ezelőtt jelentést tett a rendőrségnél, hogy 17 éves, feltűnően csinos nevelt leánya eltűnt a háztól. Ez eltüuéssel összeköttetésben vau az a körül­mény, hogy egy fiatal paraszt legény azt a nyilatkozatot tette, hogy ő az eltűnt leányt a Sóstói erdőbe huiczolta s ott vele állatias módon elbánt. A rendőrség e legény letartóztatására a szükséges lépéseket már megtette. — Cliappon Károly, a helybeli ág. ev. főgimnázium torna tanára a nyáron át Tátrafüreden fog a fürdő-ven­dégek részére vivő leczkéket adui. — A fürdőbe utazók figye'mébe ajánljuk, hogy el ne mulasszák megszerezni az »U(inutató< menetrend­köuyv juuius havi füzetét. Ez az egyetlen köuyv, mely az összes mérsékelt árú füidőjegyeket tartalmazza; fürdöje­gyek vétele jelentékeny kedvezménynyel jár. O/a intjük a közönséget az idegen nyelvű, külföldről importált utazási könyvek megszerzésétől, mnlyek az utazót tévútra vezetik, miután sem a fürdőjegyekről, sem a nagy szarn­ban fönálló mérsékelt áru menet-térti jegyekre nézve nem tartalmaznak fölvilágosítást. Az Útmutató, a magyar és közös közlekedési vállalatok egyedüli hivatalos menetrend­könyve tartalmazza, a magyar osztrák, közös és külföldi va u'ak, a DunagőzhajózáB és tengeri hajóknak legújabb menetrendjeit, az indulási és érkezési időn. k állomásról állo­másra való megjelölésével, fölvilágosítást ad a fürdőjegyek­rőlaz összes ármérséklésekről, a közvetlen csatlakozásokról s magában foglal sok oly hasznos tudnivalót, mely utazás alkalmával nélkülözbetlen és semmi más menetrendkönyv­ben föl nem található. Egyébiránt megérdemli ezen mű hazai közönségüuk hathatós pirfogását azért is, mert megbizhatóság dolgában fölül áll mindazon külföldről importált s idegen nyelvű menetreudkönyveken, melyek nálunk még mindig oly nagy számban vanuak elterjedve. Ezek a külföldi könyvek a magyarországi vasúti állomá­sokat következetesen német nevekkel ruházzák fel s né­metül is nyomatják ki, miáltal a közönségnek nem ose­kély kellemetlenséget okoznak, a magyar Útmutató ellen­ben ugy a hazai, mint a külföldi állomásokat saját neve­iken nyomatja ki, értesítést ad a menetdíjakról, mérsékelt árakról, bérletjegyekről stb. Szóval aki utazni akar, az vegye meg az U mutatót, amelyben megtalál mindent, amire szüksége van. Ára 50, postán 60 kr. Kapható a kiadóhivatalban. Budapesten, Podmaniczky-ulcza 17. és az ország valamennyi könyvkereskedésében és vasúti állomási pénztárainál. írás, karczolat és rajzolás egész történelmét olvastam le a szűkebb folyosók falairól, melyek közt sok magyar vonatkozású is vala, sőt királyaink, királynőink, heroze­geink s más jeleseink arczképeit is láttam ott a világ­történet jelesei között. Most elégedjünk meg ennyivel. Majd máskor, ha rámehetünk, uem egy uapit, hanem egész hetet szentelve Fiorencz nevezetességeinek s a Pittibeu is többször meg­fordulva, akkor elmondom ueked, hogy mit mindent lát­tam én moit a Pitti palotában. Ezúttal a város külső prospektusával óhajtván megismerkedni, ennek legszebb részén, az Arnó partjának hosszában tettünk nagy sétát, kellemes tavaszias időben, deczember 5 én. A folyónak egyik partja sokat hasonlít a mi pesti oldalunkhoz, de a másik meg se közelíti Budánkat. Vannak ugyan emelkedettebb pontok ott is, de a budai vár méltóságos alakját hiába keresik szemeink. Négy hid köti össze a folyó két p írtját, ezek közt egy egészen fedett s goudolom két emelettel bir, alól a kocsik köz­lekednek, ez első emeleten gyalogosok járnak, a második emeleti pedig az a csalóka folyosó, mely a Pitti palota részeit összeköti. Az arnóp irti Corsón sétálva szép épületeket s ki­vált sok fényes szállodát találunk, ezek földszintje majd­nem kivétel nélkül boltokul szolgál s különösen szobor és festmény kirakatokat tüntet elő. Itt aztán lehetne válogatni jelesuél jelesebb mesterművek többé kevésbé sikerült másolataiban! Az a sok másoló, kikkel mindenütt, de leginkább a Pittiben találkozáuk, ahol egész iskolája tan a festészetnek, eme kirakatokban hely e/i el szorgalmának gyümölcseit; ide j.nnek aztán a műpártolók s innen szállítják gtüjteményeik számára u szebbnél-szebb fest­ményeket. Mi persze kénytelenek valánk megelégedni annyival, hogy végigsétáltuuk előttük és megdicsértük az olasz művészek termékenységét. . . . Addig-addig andalogtunk a szép kirakatok előtt, hogy végre kijutottunk a városból és egy óriási sétakert­ben találtuk magunkat, melyuek üde zöld fái és pázsitai, árnyas ligetei, ingyenes állatkertje oly vonzerőt gyakorol­tak reánk deczember havában, hogy alig tudtuk elhagyni Flórencz városligetét. De végre is győzött a feltétel, mi­szerint csak is ez egy napon át hódolhatuuk Bella Fi­renzének, ha tehát több oldalról is látni óhajtjuk, nem maradhatunk soká egyhelyen, bármennyire kellemes ott időzni. Mentünk ti hát — mindég gyalog — tovább s nézegettük a mi véletlenül elénk került. Négy óra volt estefelé, mikor eszünkbe jutott, hogy elfelejtettünk villást enni; pedig bizony még a műkincsek is elveszik értékü­ket előttünk, ha a gyomor nincs kielégítve . . . Csinos kis lebujba mentünk békülni, és csakugyan sikerült egy kis pecsenye és vörös bor árán a Restaurant Itália személyzetének kegyeit is kiérdemelnünk. Még egy nagy sétával megnéztük a kivilágított Flórenczet, nézegetve szép kirakatait és más gyönyörűségeit, mik közt nem uto'sók a hires Flórencz dajkái érdekes öltözékeikben, amint asszonyaik után vagy inkább előtt viszik a nobilik szépreményű utódait. Eszembe jutott ekkor, hogy egy szép kis mamának, aki engem megelőzött római útjával, megígértem egy ily florenczi specialitás liferálását, de hát nagyon fodrosai: ezek a donuák, bajos volna őket táskába pakolni, aztán meg — ugy gondoltam — mégis csak legjobb dajkája a kicsinek az ő kis mamája. Esti fél hétkor a Hotel Minerva fényes kis ebéd­lőjében Ízletes ebédet tálaltak fel a stabilis vendégeknek. Lehettünk vagy húszan, kik mindnyájan otthonosan érez­vén magunkat, nem nagyon kellett kínálgatni a finom étkeket, melyek közt a galambpecsenye tünt ki ritkasága által; az olasz ugyanis annyira tisztelője a galambnak, hogy csak ritkaságkéut használja eledelül. Ebéd után a kis salonban, kandalló tüze mellett enyelegtünk egy pár óra hosszáig, aztán pótolni valóuk lévén, csucsúni mentünk. Másnap, korán kelve, rövid reggeli és elég hosszú csak 26 lírás kontó elköltése után, a vasúthoz siettünk. Jegyeink láttamozási baj nélkül megtörténvén, 7 óra 10 perczkor a gyors vonattal elutaztunk a szép Flórenc bői, mely váro3 igazán megérdemli hízelgő nevezetét, mert miud a város rendezettsége, utozáinak tisztasága, mind különösen vidékének rendkívüli bája, ott az Appe­ninek déli lábainál egész Olaszország legszebb, legked­vesebb városává teszik s niucs mit csodálkoznunk felette, hogy a tél folytán is öt hat király, királynő és királynék találkoztak ott s töltenek el heteket, hónapokat. Minket azonban a kötelesség szava hazafelé szólitván, nem bírt lekötni sem a város, sem a vidék varázsa, hanem igye­keztünk élvezni azt a gyönyörű utat, me y az Appeni­neken át Florencztől Bolognáig egyike a tehnika leg­nagyobb vivmányainak. Egy óra hosszáig lassú emelke­déssel, kodÖ3 felleges időben hiladtunk Pistájáig. Innen feltűnő kapaszkodással alagútból alagútba, derült hű?ös időben, szép kilátásokban gyönyörködve, fél 10 óra táj­ban Prachiába értünk. Ez a legmagasabb pont, hová 23 alagúton át fut fal velüuk a vasparipa. Most lefelé baladunk ördögi sebességgel, nem győzzük számlálni az alagutakat, oly sűrűn váltakoznak azok, nekem 24-et sikerült ismét naplóm szélére tett vonásokkal jegyezni, és igy összesen 47-re m gy azok száma az Appeniaeken keresztül. A hegyek többnyire kopárak, szép erdőt egyál­talán nem láttam sehol, de annál több itt a gyár és bá­nyatelep, melyek a hegyek szikláit és rejtett kincseit, mint kőszén, vas s több eféléket feldolgozzák. Néhány gőzmalmot is észrevettem a magasban, melyek bizonyára a gyári mun­kásoknak őrölnek. Tizenogy órakor Bolognában állott meg vonatuuk. Szerettem volna megnézni a hires várost, melynek egyetemét hajdon sok magyar ifjú látogatta,' kivált pedig páratlau szép temetőjét; de nem akadt társ ez érdekesnek mutatkozó kitérésre. . . . Egy pár zarán­dok már a városból jöve épen kupénkba került, etek a kellemest hasznossal vegyítvén a kender mivelést tanul­mányozták e vidéken, és csakugyan ismét kiszáltak Zer­rara állomásnál, hogy az onnan egy órányira eső nagy gyártelepet megnézzék s megtanulják: miként lehetne a Banátban termelt jó anyagot itthon kikészíteni? Nekem nagyon megtetszett az a csinos képű fiatal magyar em­ber, aki szives készséggel beszélt eddigi tapasztalatairól s remenyét fejezte ki előttünk, hogy nem sokára Magyar­országban is lesz kifejlett kender-ipar; Fernbach Péter.

Next

/
Thumbnails
Contents