Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-08 / 2. szám

N Y I K V X P E legkegyelmesebben ellátni mfl t z ^hát a törvényhatóságot, hogy-nevezjtt foconsm " jelzett müködésében ke lo támogatásban ^^ ^ lekovict S. k. _______ 14,09Szabolcs vármegye alispánjától. A iÍrási fószolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és . községek .1*1, Tudomásvétel s a szükséges óvintézkedések megóvintézkedések megtétettek. Nyíregyháza, 1887. deczember 29. y Zoltán János, alispán. 1^607^. 1887. Szabolcsvármegye alispánjától. 1ÖÖ7 1 fószolgabiráknak, Nyíregyháza váro< polgármesterének és a községi elöljáróknak. A kellő óvintézkedések megtételé végett tudatom hogy Borsodvármegye Gelej községeben 2 dib maiha lépfenében elhullott s az intézkedések megtétettek. Nyíregyházán, 1888. január 2-án. Zoltán János, alispán. 1

4,360. K. 1887. Szabolcsvármegye alispánjától. A fószolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Felhívom Nyíregyháza város polgármesterét és a községek elöljáróit, miszerint 14 nap alatt, előbbi hozzám az elöljárók pedig illető főszolgabíróiknak tegyenek jelentést arról, hogy a vizi művek tárgyában kiadott s a Nyirvidék 1886 évi 27-ik számában 6178/86. sz. alatt, 1887 évi 6-ik számban 1203/87. a 7-ik számbau 1203/87. és a 8-ik számbau 1203/87. számú alispáni hirdet mények szabályszerűen közhírré tétettek-e? A főszolgabirák ezen jelentéseket összegyűjtve, kötelesek lesznek hozzám késedelem nélkül beterjeszteni. Nyíregyházán, 1888. január 2-án. Zoltán János, alispán. 176. K. ~ 1888. Szabolcsvármegye alispánjától. A fószolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak A m. kir. pénzügyminiszter 72,927. számú intézvényének másolatát, tudomásvétel és alkalmazkodás, továbbá szabályszerű közhírré tétel végett kiküldőm. Nyíregyháza, 1888. január 6. Zoltán János, alispáu. (Másolat.) A magyar kir. pénzügyminisztériumtól. 72,927. szám. Körrendelet az ország összes törvényhatóságaihoz. A bélyeg- és illetékek iránti törvények és szabályok némely határozatainak módosításáról szóló XLV. t. cz. 3. és 4. §§-ainik, az ingatlanok értékének megállapítására vonatkozó rendelkezései szerint, az 1831. évi XXXIV. t. cz. 8. § áuak b) pontjában említett adó- és értékbizonylatok helyett ezentúl oly bizonyítványok szükségesek az illeték kiszabás czéljairt, melyekben a földbirtokra, a házbéradó alá tartozó házakra, és a kir. kisebb haszonvételekre nézve a törvény 4. §-ának 1., 2. és 5. pontjaiban meghatározott tiszta jövedelem, a házosztályadó alá tartozó házakra nézve pedig, az idézett törvényszakasz 3.pontjában meghatározott adóösszeg (földtehermentesitési járadékokkal együtt) legyen kitüntetve. A törvényhatóság ehez képest utasítsa az ezen bizonylatok kiállítására hivatott községi bírákat és jegyzőket, s a rendezett tanácsú városok polgármestereit, váiosi törvényhatóságoknak az adótelekkönyv vezetésével megbízott hivatal főnökét, hogy a náluk meglévő kat. birtokivek, illetve adólajstromok alapján 1888. évi január A^NYiRVIDÉr TÁRCZÁJA. Ünnepi költemény. (lila és előadta a gimnázium ünnepén Porubszky Pál.) lm itt áll tehát, mit annyi sziv óhajta, De hajh I kevés csak, ki remélni mert ; lm áll tehát s bir nincs biszédes ajka, Némán kiált: a munka ér sikert I S mi áhítattal most körébe gyűlünk, Ajkunk zsolozsmás, hálatelve szivünk, 8 örömre gyúlva mondunk szent imát, Felavatván a tudás templomát. Nyirség homokja fogjt f;l a hangot, Szőke Tiszinak hirüt elvigye, S ahol magyar kéz túr még ősi hantot, Dobogjon meg a szentelt fö'd szive; Ne alkotásunk nagyságát csodálja, — Nekünk nagy ez, csak porszem a világban — De, hogy korát megértve a magyar, Hitét se hagyja s győzni is akar. A kulturának büszke jelszavával Szállt sikra a fald minden nemzete És eltiporja, útjában ki állva, A küzdelemre még nem ébredé. A négy folyó és három bérez lakója Ha még nem ébredt, őt csak Isten óvja. De ime eszmél, harezol mindenütt, Hol a küzdésnek szent órája üt. S a néma harezban testvér lesz *z ellen, Vállvetve tör a biztos czél felé. A hit viharja enyhül a szivekb-n, Hisz a győzelem csak egy Istené. S hol s^á^ad éve még csak pasztaság volt, Most tudomány és ruűfészet világol, i tői kezdve a fentebbiek értelmében állítsák ki az emUtett bizonylatokat, s egyúttal figyelmeztesse okét arra ho^y a

z 1881. évi XXXIV. t. czik^nek egyéb hatlrn/mánvai s igy a kérdéses bizonylatok kiállítása illetve hPküldé e körül netán felmerült mulasztások esetében alkalmazandó 47. §. is - az uj törvény által érvényükben nincsenek érintve. Ezenfelül az új törvény 16. § áuak rendelkezései által az 1875. évi XXV. t. cz. 14. § ának határozatai ú<tv a marhalevelek bélyegkötelezettsége — mint a bélyegilleték lerovási módjára nézve is lényegesen móclosittatik. Minthogy az 1887. XLV. t. czikk már 1888 évi január 1-ső napján lép érvénybe, de a marbalevelek kiállítására használandó bélyeges kincstári űrlapok mintája, azok kezelési módja, valamint érvényességük ideje és a külföldi marhaleveleknek minő alakban való elfogadhatása a törvény 16. §-ának 3. bekezdésében foglalt határozmányok értelmében általam, egyetértőleg a földm.-, ip\r- és kereskedelemügyi miniszterrel, külön rendelet utján csak később fog megállapittatni, ezen §. egyéb intézkedéseinek végrehajtása coljából, egyetértve a földtn. ipar- és kereskedelemügyi miniszter úrral, egyelőre a következőket rendelem: 1. A törvény érvénybe lépésének napjától, vagyis 1888. évi január 1-től kezdve, nemcsak a lovakról és szarvasmarhákról a 16. § első bekezdése értelmében kiállítandó marhalevelek — hanem azok a marhalevelek is bélyegkütelesek, melyek a juhok, kecskék és sertések tulajdon átruházásánál vagy szállításánál úgy a tisztán belföldi, mint a bel- és külföldi forgalomban az e tekiutben fennálló törvény vagy rendeletek szerint kiállitandók. 1888. január 1-től kezdve továbbá megszűnik azon kedvezmény, hogy a szopós csikó anyjával külön illeték fizetése nélkül egy lólevélre (marhalevélre) jegyezhető, hanem ezen időn túl a szopós csikó után külön 3 kr illeték számítandó. 2. A bélyegköteles marhalevelek kiállítására addig is, mig a fentebb mondottak szerint későbbre hagyott intézkedés meg nem történik, a jelenleg forgalomban levő bélyeges kincstári ló- és marhalevél-űrlapokat kell használni. Azok a marhalevelek azonban, melyek juhok, kecskék ós sertésekre vonatkoznak, tekintettel a 10—10 drb szerint megállapított 5 kr. illeték mérvre, kizárólag az 5 kros bélyeggel ellátott mark devíl-ürlapokon lesznek kiállitandók. 3. Ehhez képest az az eljárás is, mely a bélyeges kincstári ló- és marhalevél-űrlapok kezelése körül az 1875. évi okt. 28-án 51,669. szám alatt, illetve a f. évi julius 7-én 30,104. szám alatt az ország összes törvényhatóságaihoz intézett körrendeletek alapjáu ez idő szerint követtetik, egyelőre további érvényben marad. 4. Ha a bélyeges kincstári űrlap dü kiállított marhalevélbe jegyzett állatok darab száma szerint fizetendő bélyegilleték többet tesz ki, mint az űrlapra nyomott bélyeg értéke, a fizetendő illeték-többlet bélyegjegyekbeu rovandó le, melyek a marhalevélre míg a kiállítás előtt felragasztandók és azok alsó színes része a törvény 16. § a értelmében a kiállítás keltével s a kiállító nevével keresztül Írandó. A marhalevelek kiállítására hivatott közegek e törvényes rendelkezések szigorú betartására utasitaudók, és különöseu figyelmeztetendő!?, hogy a bélyegjigyek használata által pótolandó illetékre nézve elkövetett megrövidítések ezentúl is az 1875. évi XXV. t. c/,ikkuek 16. §-a értelmében minden darab szarvasmarha és ló, illetőleg minden 10—10 darab sertés, juh és kecske utáu külön-külön 50 krtól 2 frtig terjedő birsággal, a bélyegjegyek keresztülirása körüli szabályellenességek, illetve mulasztások pedig, az illetéki szabilyok 117. §-ának 1. pontja értelmiben 1 forinttól 50 frtig terjedő birsággal fognak büntettetni. 5. A 4. pontban említett törvényes iutézkedésre való tekintettel, felhatalmaztam a kir. pánzügyigazgatóságokat, hogy oly községekben, melyekben bályegárúdák nincsenek, a községben levő postamestereknek, a menynyiben pedig posta sincs a községben, a község előljáJólétet, áldást osztva szerteszét, S áldatva a magyarnak Istenét. Vagy hit mi volt itt még csak század éve ! ? Egy puszta föld, melynek lakója sinc; ; Aranymagot ma bőven oszt a kéve, Homokszemekből is lett drága kincs. Di ah[ verejték mil'jő gyöngyszemével A boldogságot ember épité fel ; Ember embírnek nyújtván bű kezet: lm város áll a puszta főid felett. És nem csak áll már, folyton küzd elébbre Sót ösztö téli, aki késni mer... Egyház és állam kérve áll elébe, S ő, íudva a czélt, telt kézzel felel. ÉÍ bár az öozés szirtet szirtre tódit, Az eszme él, az eszme egyre hódit: Tudomány nélkül nincs jólét soha, A tudomány kútfője: isko'a ! A szent eszméért küzd a jók csoportja, IfjU öreggel, temp'ommal család; A tulásnak még scegényes kunyhója, Az is emeli kérő szózatát. A nemzet, bár nem bir a régi sokkal, Kincséből ő is ad egy dús marokkal : s a gyáva önzés harcza elveszett A haladásnak győzelme felet;. S ime itt a templou, mi keblére gyültünk. Mint buzgó hivek oltáruk köré : Magyarnak Istene, hallgasd meg kérésünk I Vezesd őt messze, szép jövő felé, Hogy gyermekinknek tudni vágyát oltsa, Hazát szeretni hiven megtanitsa, S ha áldozat kell, azt is adjanak, Meghalni érte bátran tudjanak. róságáuak indokolt é3 a kir. adóhivatal útján előterjesztendő kérvénye alapján legfeljebb 30 forint értékig terjedő bélyeghitelt engedélyezhessenek azon esetben, ha ily kivételes intézkedés a helyi viszonyoknál fogva kellően igazoltnak mutatkozik. Az adóhivatal ez engedélyezett hitelnek megfelelő készletet a kívánt érték osztályzatú bélyegjegyekből a postamestereknek s illetőleg a községi elöljárónak bélyegmentes vétbizonyitvány és az utólagos havi elszámolás kötelezettsége mellett fogja kiszolgáltatni. Utasítom a törvényhatóságot, hogy a marhalevelek bályegkötelezettségére nézve, a területéhez tartozó községeknek a fenuebbiek értelmében azonnal utasítást adjon, s hogy egyáltalán jelen rendeletem pontos és gyors végrehajtása iránt azonnal kellően intézkedjék. Budapest, 1887. deczember 27. Tisza. A mi főgimnáziumunk. Január 6. Évtizedek előtt vette kezdetét csekély anyagi és szellemi erővel; küzdött szegénységgel, emberek közönyével, felekezeti szűkkeblüséggel; átment a fejlődésnek minden stádiumán, volt két osztályú, négy osztályú, hat osztályú; sok tekintetben nem tarthatott lépést a kor követelő igényeivel, a közoktatás fejlett állapotával; állott azon a ponton, hogy szélnek ereszti tanárait, tanulóit; hogy Nyíregyháza marad középiskola nélkül, hátramaradva elzüllött seregként a kultura létharczában, eltemetve paraszt-városként a Nyírség sorvasztó homokjában. S ime mégis kifejlődött. Városunk értelmisége megérté a kor intő szózatát; elfelejté a hitfelekezeti különbséget, el a kulturérdekek más égető követelményeit, el a gyűlöletes harezot, mit a műveletlen és önző tömeggel fel kell vennie; egy falankszba állott gazdag és szegény, ifjú és öreg, magán ember és tisztviselő, város és egyház, s egyesült erővel megteremté azt a jeles intézményt, melynek ma ültük fölavató ünnepélyét. Nagyot jelent ez ünnepély sok tekintetben. Nagyot e városra különösen, de nagyot a magyar közművelődésre nézve is. Ha szétnézünk a hazában s tekintjük akár a Dunántul gazdag németajkú népét, akár a bérezés Erdély, vagy a Kárpátok szegényes vidékét, mindenütt azt fogjuk látni, hogy a közoktatás tényezői sűrűn sorakoznak egymás mellé s szolgálnak alapul a tudomány, művészet, anyagi és szellemi jólét föltételeinek. Szepesmegyének négy, Gömörnek három teljes középiskolája van; Sopronnak magának aránylag legtöbb középintézete egész Magyarországon s igy tovább. Pedig ezeknek mind csekélyebb lakosságuk van mint Szabolcsvármegyének. S ezek mégis nem állnak meg a kezdett úton. Városok a megyével, magánosok a municzipiumokkal versengenek áldozatkészségben, s nevelik nagyobbá, dúsabbá azt a fát, melynek koronája veszi védelmébe a népek egzisztencziáját a létért való nehéz küzdelemben. Azt tartják, hogy a műveltség manapság legbiztosabb és feltétlen faktora a nemzetek felvirágoztatásának. Sajnos, Magyarországon a népesség nem minden rétegében uralkodik ez a felfogás, s hazánknak ép ama vidékei tanúsitják az ellenkezőt, hol az anyagi jólétet az anyaföld termése szolgáltatja különösen, vagyis az alföld gazdag vármegyéi, ahol tehát legalább látszólag nem üsztökél a szükség, hogy a jólétet a földmívelésen kívül máshon is lehet, Folytatása a mellékleten. Az ötödik múzsa a tengerentúl. A »Nyirvidékt egyik múlt számában Don Caesar átltal irt c ikket olvasva, nem állhatom meg, hogy az ötödik múzsáról, akit én még tengerentúli útjában is figyelemmel kisértem, el ne mondjak egyet-mást. E lapok kedves olvasónőit, kik bizonyára szintén nem egy bált tánczoltak végig, talán az is fogja érdekelni, hogy azokon a messze vidékeken hogyan tánczolnak. Afrika némely néptörzsei valós'igos »dühös táncíOsok<. Kivált az aranyterm5 partok lakói oly szenvedéllyel tánczolnak, hogy sokszor, h» a legaehezebb munka közben éneket, vagy zenét hallanak, nem állhatnak ellen a csábos hangoknak s tánezra kerekednek. Hiteles elbeszélések bizonyítják, hogy sok esetben az afrikai szerecsenek egy-egy hegedűn játszó európút földre borulva kértek, hagyná abba a zenét, ha nem akarja halálra fárasztani őket; addig tudniillik lehetetlen volt a tánczezftil felhagyniok, mig az európai játszott, oly ellenállhatlan a táncz iránti szenvedélyük. Ugyancsak az aranytermő partvidéken régi szokás, hogy a város vagy falu lakóinak nagy része az év legtöbb estéjén a piaczra gyül tánczolni, énekelni s egy két órát lefekvés előtt vidám mulatozással tölten'. Nők • férfiak legszebb ruháikban jelennek mig. A nők is hv rangjeskákat aggitnak lábaikra, % férfi tk ped.g elefántvagy lófarkból kés/.ült kis legyezőket tartanak keaükben, melyek m

;ndkét végükön meg .ranyozvák. Rmdesen alkonyatkorjönnek össze. A zmészek: dudisok, síposok, stb. A tánc.oló férfi ik s nőit porokra oszolva, egymással szenközt állanak fel aztán vad, nevetséges helyzetbe mennek át; előre lépked'e, hátra futva, szökellve, rúgva a port, fejüket leütve, majd ismét felkapva, meg félre szegve, szavakat mormolva amint elhaladnak egymás mellett, aztán ujjaikkal pattogatnak, suttognak, vagy kiáltanak, majd lassan illegetik, majd m>g gyorsan forgatják magukat a közben legyezőiket használják. Néhi