Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-29 / 18. szám

Mcléklet a „Nyirvidék" 1888, 18-ik számához. azóta sem akadt senki, ki annak kibővítését jó tudomása szerint — ha ugyan volt ilyen — igyekezett volna megtenni. Adatom tehát nem olyan, mint amely valamely titkos poros irattárból kerülne ki, hanem régibb kiadású B közkézen gyéren forgó könyvben feltalálható. E könyv Dem más, mint Buday Ferencz »Magyar ország polgári históriájára való L°xlcon«, Az ebben olvasható adat egész 200 évvel messzebb időre nyúlik vissza az elsőnek bemutatott főispán, Báthory András korától. A Bithory család első tudva levő törzsatyjának, Báthory Andrásnak, ki az utolsó Árpád királvok idejében élt János uevü unokájától származott ivadéka, Bi thory László, azon férfiú, ki Nagy Lvjos uralkodása idejében, 1351 körül, mint Szabolcsvármegyének főispánja működött, ki valószínűié* Somlyón Kraszna megyében . lakolt, dús gazdag neje Pók Anna hozományához tartozó jószágán, mely birtok után aztán az őt követő ifjabb nemzedék a Somlyai Bithory család ágat alapította. Hogy a Báthory család már ez időben mily fontos szerepet játszott, kitetszik abból is, hogy Lászlónak nagybátyja, András, a bud ti prépost, majd nagyváradi pü9pök, Róbert Károly udvarában gyakran megfordult és igen kedvelt egyéniség volt. Ugyancsak Buday Ferancs közlése szerint az 1550 körül főispánoskodó nyírbátori Báthory András keresztneve tulajdonképen Bonaventúra vala, mert »Az András nevet tsak a magyar katonák adták neki magok oktából, mivel a Bonaventúra szót hosszúdották. és az nehezen gördült az ő szájukban.* Itt mellesleg megjegyzem, hogy Bonaventúra volt Síabolcsvármegyének legfényesebb nevü főispánja, e hatalmas főúr, ki Nyírbátorban lakott, s úgy is mint hadvezér, úgy is mint politikai személy nagy szerepet játszott Magyarország történetében. Csak ennyit kívántam a tárgyhoz hozzá szólani. Juhász Kálmán. Iparosaink érdekében. Rég nem szólt már lupunk iparos-kérdésről. Talán érdekök felkarolásának elhanyagolásául is lenne ez betudható. Nagyon távol állunk ettől. Gyakran gondolkozunk, a jelen viszonyok között valóban mostoha állapotuk felől és az eszközökről is, melyek által e helyzet némileg javuljon. És » hányszor csak kezünkbe vesszük a tollat, mindannyiszor megbénít a leverő gondolat, — bocsánat a kifejezésért — nincs kinek beszélni. Mert ugyan ki viseli szivén az iparosok általános érdekét? A főkapitányság. Az iparhatósági megbízottak. Az egyes ipartestületek és társulatok. Az iparhatóság szépen bekötött protokolumokat vezet az iparosokról, az iparos segédekről, tanulókat szerződtet, felszabadít, büatet mestert, segédet, inast, a mint a pBragraphusok eléje szabják. Az iparhatósági megbízottak eljárnak az ipariskolába felváltva, telik belőlök bőven. Az ipartestület évenkint összejön egy rendes nagy gyűlésbe, uagy érdeklődés és dikciok mellett megválasztják az elnököt, és a többit. Sem iparhatóság, sem iparhatósági megbízottak, sem az egyes ipartársulatoktól uem jő egy eszme, nem jő egy gondolat, egy terv, a mely a tagadhatatlanul nyomasztó helyzeten javítani vau hivatva. Miért? Talán oly rendiben és jól folyuak a doldok, hogy nincs szükség a javitó, mentő gondolatra és munkára? Igaz! Van egy állapot, a melyet a latin igy jellemez : Ignoti mulla cupido. Magyarán : a ki nem tudja, b»gy van és lehet egy jobb állapot is, az nem is vágyik és vágyhatik utána. Do szomorú ez az állapot, mert hátramaradottságot' jelent a folytonos előhaladásban. Széchenyi politikai pályáján az volt az utolsó fellépés, midin őt az első független magyar felelős minisztérium elnöke gróf Bitthyany Lajos a közmunka és közlekedési minisztérium vezetésével bízta meg, 1848. márczius havában. Ki hitte volna azt még néhány hó előtt, hogy a két legnagyobb ellenfél, Széchenyi és Kossuth (pénzügyminiszter) egymás mellett vezessék az ország ügyeit. Eleinte békésen fért meg a két ellenfél egymás mellett, de midőn Jellaschich betörési készülődéseinek hírére általános lett az országban az izgatottság s a szabadság harczot forradalom alakjába látta beköszönteni, melytől mindég óvta nemzetét, oly megrázó izgalom vett rajta erőt hogy őt haladéktalanul el kellett Budapestről távolítani. Midőn igy szbrető családja köréből a ránehezedő csapás folytán kiragadva, szeptember 5-dikén vele Bécs felé megindultak, útközben oly nagy mérvben jelentkezett izgatottsága, hogy e szavakkal »vér*, »vér* a Duna habjaiba vetette magát. Iacen kiszabadítva, midőn tíxsbe ért elmejének világa már elhomályosult, és az ki eszevei millióknak világolt, a Döblingi tébolda élőhalottjai között kapott lakást, hol elmezavar, vagy inkább búskomorságban élve telt néhány év drága életéből. Lelkének világa még egyszer felderült, de döblingi magányát többe el nem hagyta s rendkívüli irodalmi tevékenységet fejtett ki visssavonultsága alatt. Hagyjuk őt az élőhalottak hazájában uáboritlanul munkálkodni! mig végre az 1859 ki mozgalom, sötétségből kiépült lelkét újra félelemmel töltötte el és 1860. évi április hó 7- és 8-ka közti ejjel golyóval vetett véget drága életének. M Tisztelt Hallgatóság! Gróf Széchenyi István a nemzet halottja volt;,élete korszakot alkot történetünkben, helye pótolhatlan marad s egyes ember azt betölteni nem Azt jelenti, hogy az ipiro9 osztály zöme — legalább ez időszerint — nem képes belátni saját javát, nem ismeri anyagi előh iladásának eszközeit, s a jelen általábau panaszolt mostoha helyzetéből való kibontakozás módját. A hosszú pangás legalább ezt bizonyítja. A jeleu viszonyok közt tehát — ugy látszik — ná.unk, mi előtt az anyagi helyzet javításának nagy munkája megindulna, — sokkal uagyobb szükségkép mutatkozik a szellemi szükségletek pótlása, — iparosaink ér telmiségének erősítése, a mi idővel, a most nevelt generáció felnőttével, talán maga után fogja vonni az anyagi előhal dást is, az eszközök és módok felismerésére és mag. értésére vezetve a ma még idáig fel nem emelkedett iparos osztályt. Azoknak tehát, a kik az iparos osztály érdekeit valóban szivökön viselik, ha az anyagi előhdadását elő • mozditaDÍ óhajtják, — az iparos élet terén náluuk beállott s ogyelőre ugy látszik — meg nem törhető közönyösség korát okosan fel kell használniok arra, hogy az iparos osztály értelmiségét minél magasabbra emeljék. DJ mit ér az értelmiség, habár még oly magas legyen, mit ér az anyagi jólét, habár még oly bőséges legyen, ha nincs ott az irány, a mely az értelmet SZÍ bályozza, nincs olt zsinor-mérlék, a mely az anvagi jólétben is az élvezeteknek az egyén valódi boldogsága érdekében, határt szabjon és a káros tulságtól megóvja? Azért hangsúlyozzuk most is, hogy ipariskolánk a vallás oktatás lehozatala nélkül, csak egy épület tető nélkül, 8 a munka, a mi végesztetik, csak fél muoka, sőt — bátran kimondjuk — haszontalan inucki. Mis nemzetek ékesen szóló példát szolgáltatnak arra nezve, hogy az értelmiség tevékeny életelvvé vált vallás-erkölcs nélkül csak veszélyes fegyver az iparos osztály kezében, — s régen ismert általános igazság, hogy a legnagyobb anyagi jólét, sivár, emésztő ujabb vagyak termékeny melegágya a mindent szabályozó s meguyugtató vallás-erkölcsi elem hiányában. Ez az állapot jelenleg nálluuk az iparos élet körében. Van benne sok szomorú, vau hiány, — de van vigasztaló is, mindenekfelett vau remény, a mely Ászebb jövőt sejtet. Adja Isten, hogy azok eltűnjenek, ezek padig meg valósuljanak. Sz. V. Egy éj a mentők tanyáján. M i már, a sors csapásai által vajmi gyakran látogatott szegéDy hazánknak majdnem minden vidéki városában vannak olynemü intézmények, melyek nemes emberbaráti szeretet gyakorlását tűzik ki czélul, olyanok javára, akiket a sors mostohasága arra utal, hogy azt keserű köuyhullatás mellet igénybe vegyék. Szegény magyarok 1 már nsm is érünk reá mulatni, cstk azért, hogy mulassunk. Hiszen majdnem minden tánczvigulom, minden koncert, minden társas estély és egyébb szórakozást igérő összejövetelnél ott ékeskedik firma gyanánt a »jótékonycíél.« Nagyon is sok emberre ráfér, hogy jótékonyságot élvezzen, éa az ilyen testületet vagy egjént, akitől az Ínséges a jótékonyságot élvezi, elnevezzük »nemtő*-nek. A kulturális és a társadalmi élet haladásával, a a földi jólét elnyerhetésére irányuló harcz közepette a főváros is egy napon arra ébredt, hogy a már eddig létező jótékony czélu intézmények mellé egy ujabbat létesítsen, a nemtők számát egy ujabbal szaporítsa, elnevezvén azt »fővárosi mentő-egyesületnek.c Nem nagyon régi keletű, de annál üdvösebb hatású, annál szebb jövőnek eleje néző, mivel fájdalom mindig és mindjobban lesz reá szükség. Es kik ezek a mentők? Lelkes, a közérdeket vagy jobban mondva egészséget szívükön hordó, hivatásuk nemes volta által még fejlődésük stádiumában áthatott Aesculap hivek, egyesülve a czélból, hogy a fővárosi zsibongó élettel összeforrt balesetek alkalmával helyszínen teremve, megadhassák az »első segélyt.* Hogy mennyire áldásthozó működésük, arról eléggé tanúskodik a népszerűség, amelynek örvendnek és a minden oldalról jővő anyagi és erkö'csi támogatás. Lissuk csak, miként működnek ez ifjak. Az egyetemi könyvtárban lakom. Megjegyzem azonban, hogy nem az olvasó terembea (annyira már nem leend kép:s talán soha. — Visszaélnék kifáradt türelmükkel, ha hosszú életműködésének cak vázlatos méltatásába is bociátkoznám. Nem, ezt nem teszem ; de beszéljen helyettem br. Eötvös József, ki 1860. október 30-án tartott emlékbeszédében igy szól: »Soha egy emberélet nek nagyobb eredményei nem voltak, soha egyes polgár nemzetének hálájára érdemesebbé magát nem tette*. Hazáj i szolgálatára volt szentelve egész élete. És Is;en megjutalmazta fáradozását! Fölverte szavával a nemzetet s ez néhány év leforgása alatt jóvá tette századok mu lasztását. A nemzet padig igyekezett a haza „legnagyobb fia iránt" kegyeletének látható kifejezést adni az által, hogy egy 45 láb magas és 120 ezer fr,ba került érczszobrot emelt emlékének. A 17 láb magas és 120 mázsa sulylyal biró alak, mely még e.;y 25 láb magas talapzaton áll, kifejezi jelképekben a megdicsőült hazafi egész életét. A talap négy szögletén ülnek: Neptun, a hajózást, Vul• camis az ipart, Ceres a földművelést és Minerva a mű vészetet jelképezve. A nemzet eliímerő háláját kifejező remek szobrot 1880. évi május hó 23-án az egész nemzet megható részvéte mellett leplezték le. A hazafiúi kegyelet tömegesen rakott le a szoborra koszorúkat. Midőn a legdicsőbb magyarnak szentelt emez emlékünnepan azt kívánom, hogy „legyen áldott emlékezett" és ezredekről-ezredekre virasszon magas szelleme mindég virágzóbb édes hazánk felett, a költők királyának Vörösmartynak szavaival fejezem ba értekezésemet: Most síri éjfél leplezi a jelest, De a setétló bus ravatal felett A halhatatlanság füzére Sorsot, időt mosolyogva, fénylik. lelkesít a tudomán.i) hinem az»latt, egy kis garcon lakásban, hol a vivő kardok mellett microskop, (collegáim Miklós-cópnak hijják,) hústalan álkapcsái közt cigarettát tartó skelet nagyon jól megférnek egymással, akár csak lakótársammal én, pedig ő a bekötött szemű Thamisnek hódol, én p:dig Aesculapot vallom patroousomnak. íorgatva az »Elettanc igazi tudomáuynyal megrakott lapjait, egyszerre egy sárga levél repül be ablakomon e lapidaris Írással: >Mentő-egyesület, rendes őrség marcíius 31. — április l.c Tehát ismét inspactio! És lám, 7 óra már nincs is nagyon távol, már padig — miut a levelező lap nyomtatott megjegyzése mondja: poutos megjelenés kötelező. Megérkezve az állomásra, melyet egy veres lámpa kísértetes fénye szokott az esti órákban távolról jelezni, hangos hurráh fogad, mint általábau a mai diszőrség minden egyes tagját. La a cziliudert, fel a mentősipk it és avante vacsorálni, mert ez az inspeutio kezdete. Stentori hangon jelenti a nagybajuszu Gábor szolga, hogy a fő-fómikádó (az igazgató ur) a mai diszőrségnek 2 liter bort »kegyesen adományozni méltóztatott*. Általános a helyeslés. — Uraim — szavalja az őrség egyik tagja miután holnap április elseje van, és a 2 liter bort hamar lenyeljük, indítványozom, hogy ezen első és folytatásra méltó »Casus* után vonuljunk a Förberbe (kávéház), az őrséget adjuk át a Gábornak ; ha baleset lesz jelentve, mire befognak, tizszer is itt lehetünk. Éljen, helyes! zug a fiatalság. — Ki kő dobuyi! zugunk az öregebbek, mert hit akit kidobnak, az elébb ér a Förberbe, és mink kidobottat »első segély* nélkül nem hagyhatják, ergo meg van az ok utána menni, és ki tehet róla, ha a tehetetlenség elvénél fogva ők és ott ragadnak. Az indítvány, valamint a vacsora is, letárgyalva, a becsületes Gábornak fejébe nyomják a sipkát, rákötik a karjára a jelvényt; nyilik az ajtó s az »őrség* ünnepélyesen indulni készül, midőn egyszerre, miut a tervezett >kanmuri* lélekharangja, el kezd rémületesen csillingelüi a telephon csengője. — Casus! — hörgi elképedve és leverten az őrség. És elnémul a szó, komolyság lép a vidorság helyére 8 rá sem lehet többé ismerni a pár perczezel előbb oly köuuyelmüeknek látszó iíjakra. — Kollegák 1 jelenti az »5rsvezető« —a kapitányság értesítése szerint az osztrák pályaudvaron a berobogó mozdony egy »lámpistá*-nak mind a két lábát összetörte. »Esethez mennek* B. és G. a »veterán mentő,* aki már több mint száz esetnél nyújtott »első segélyt*. Megkondul indulásra készen az elő állott kocsi jelző harangja, melynek sajátszerű kongását már az egész főváros ismeri ; s a mentők katouás üdvözlés után, szereiket föltéve távoznak, mig azalatt az otthon maradt őrirezető, harrend der dinge, die da kommen werden — egyelőre az eset jelzésének dátumát jelentési könyvébe vezeti. A lovak rémületes gyorsasággal vágtatnak, mintha csak tudnák, hogy a gyors segély most talán egy emberéletet menthet meg. Fénylik a kocsi szurok fáklyája, kitérésre intve mindent és az utczákon megállanak az emberek, miközben mondogatják: »itt mennek a mentők, vájjon mi történt ismét?* Már messziről jelzi a néptorlódás a szerencsétlenség színhelyét. — Ide, ide, kiáltozza ezer torok, s a nép oly előzékenységgel nyit rést a mentőknek, mintha nagyhatalmak küldöttei lennének. Különben itt csakugyan azok. És a segély használ. A férfi, aki pár p.'rc.nyi késedelem mellett talán elveszett volna, gondosan bekötözve, a mentő kocsi puha ágyán életre hozva, a kórházba szállíttatik. A komoly eset miatt senkinek nem jut már eszébe a kávéházi kirándulás és eközben a kedélyek felderítésére éppen apropos érkezik meg az őrség másik része, mely időközben jelzett balesethez lett kirendelve, részint nevetve, részint dühöngve. — Birátom, áprilist járattak velünk! Tudjátok mi baja volt a szerencsétlen filiszternek ? Részeg volt az istenadta és e miatt kifárasztanak bennünket Isten és embertől elhagyott tájékra, hol még egy Mihaszna sincs, aki az embert tájékoztatná! dühlsködik egy nagy bsjuszu tekintély. Gúnyosan vigasztalják a többiek, hogy legalább közelről szemlélhetett igen szép antiperisltitacus mozgásokat és azok eredményét. Következik a lefekvés. Csend borul a szivarfüstös levegőjű szoba főié, me> lyet enyhén világit meg egy fhCíér gázlámpa. Á'iide újra lamentál a telefon, már megint >casus< és újra meg« élénkül a tanya, az időközben újra előállott kocsin már messze robognak a mentők. Da a telefon csak egyre C9eng, mintha sohasem akarná többé abbahagyni. Az egyes lapok tudakozódnak a uapi események után; majd a >Fiume* kávéház jelez egy >tömegea vasúti szerencsétlenséget* a billiird asztalon, sőt azt rémhirt is, — horribile dictu! — hogy egy ipie, egy egyén quart király bellára, dupla zsidóra rekontrával éppen most bukott és a kasszirfrájla karjaiba ájult. A gyógyszert telefonica küldjük ; áll pedig azon lakonikus megjegyzésből, hogy egye meg az egész pakkli kártyát. Igy megy ez szüntelen a ssegéuy mentők, de nem a nyugalom tanyáján. Váljon hányszor zavarnak fel még bennüuket ma éjszaka? Ilereud Miklós. ÚJDONSÁGOK. — A törvénykezési palota épitése ügyében Vagner Gyula fővárosi építész, mint az igazságügyminisztérium megbízott építészeti szakértője, ez idő szerint városunkban időzik, s szombaton, 28-dikán délelőtt Megytry Géza kir, törvényszéki elnök, Lázár Kálm in kir. ügyész s a városi hatóság néhány tagja jelenlétében megtekintette azokat a telkeket, melyeket a város a nagyorosi utczán a törvénykezési palota halyéül megszerzett. Vagner építész urat az igazságügy-miniszter legfőbbképen azért küldötte le Nyíregyházára, hogy meggyőződést szerezzen itt arról, váljon a város által felajánlott telkeken, mivel azok a bujtosi oldalon igen mélyen feküsznek, nem fog e az építkezés rendkívüli költségekkel járó kiadásokat okozni. Az építész urnák e tekintetben tett megjegyzéseiből azt a megnyugtatást konstatálhatjuk, hogy e tekintetban aggadalomra nincs ok, mert a telek mélysége által előálló nebézsé-