Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-08 / 15. szám

Melléklet a „INTyírvidék" 15-ik számához. társelnökei 100 frt, Nipkoroi begyült 28 íoriut, 8 — 10 zsák gabona, 1 zsák főzelék, 60—70 kenyér, tengeri, szalona, 40 zsák krumpli. Klár Dirid ThétrŐl 100 frt. Nyirbaktán, Lírántházán, Jikón é3 Ríhodon a körjegyző gyűjtése 29 kenyér, több fél és darab kenyér s nebány kl. szalona, Vaján 83 kenyér 14 kl. szalona, Leveleki Májer apigyi lakos 20 foriut, P.-Petribun Síalathnay László jegyző gyűjtött 27 frt 26 krt pénzben, 74 kenyeret, 30 félkeuyeret, 26 kl. szalonát, Kis-Létán ugyaucsak Szalathaay jegyző gyűjtött 50 forint 99 krt fez összeghez Gencsy Albert 30 írttal járult), 5 véka gabonát, 8 kl. szalonát, 24 kenyerdt, A Nyiregyhizán eszközölt gyűjtés eredményét ez idő szerint még nem közölhetjük, annyit azonban jelenthetünk, hogy idáig is már 176 db ruhanemű, 388 db keuyér, 65 zsák gabona, 4 zsák árpa, 4'/í mm. li«zt, 136 zsák krumpli, nagymennyiségű főzelék, zsir, szalona, tepertő, sődar stb. élelmiszer szállíttatott ki innen a Kékhalmi tanyára, s onnan dereglyéken széjjel az árvízkárosultak közé. A gyűjtés különben még folyamatban van, s igen szép eredményeket ígér. — Kinevezés. Graefl József főispán Ócsvdry László közigazgatási gyakornokot aljegyzővé nevezte ki, és egyszersmind a vármegyei árvaszéknél üresedésben levő helyettes jegyzői állásra helyettesitette. — Ugyancsak a főispán Stépán Elek bogátbi földbirtokost tiszt, utibiztossá nevezte ki. — Sulyok Gyula a kisvárdai kir. járásbíróság segéd teleitkönyvvezetője, ugyanezen kir. járásbírósághoz telekkönyvvezetővé neveztetett ki az igazságügyminiszter által. — A vármegyeház nagyterme alapos r staurálás alatt van. Jelentettük mi is annak idején, hogy a nagyterem padló gerendázata annyira elrothadt, hogy a parkett több helyütt lesülyedt, s félni lehetett attól, hogy a terem pádimentuma egyszer csak leszakad. Most tehát az egészet fölszedték, a régi gerendákat vas sínekkel helyettesitik s teljesen biztos karba helyezik a termet. Ha e munkával készen lesznek, a kisteremre kerül a sor. — Az árvízkárosultakért! Napkori levelezőnk irja: Napkor a nyíregyháziak szép példáján felbuzdulva, a plébános kezdeményezésére a leghasznosabban ünnepelt, szívesen adakozván össze a húsvéti morzsalékokból öt szekérayi eleséget a megyebeli vizkárosultak részére. A községi elöljáróság dicséretes buzgósággal gyüjté össze az önként felajáult kalácsokat, kenyereket, husnemüsket, gabonát, tengerit, babot, burgonyát stb. A rövid egy napi gyűjtés eredménye mindjárt másnap beküldetett a megye székhelyére, hogy onnan a szükséghez képes*, oda juttassák, hol legnagyobb a szegény nép éhveszedelme. Eddig a levél. Bizony, ha miuden veszélyen kívül levő község ennyit juttatna a vész helyeire, nem éheznék a sújtott vidék szerencsétlen lakossága I — A kereskedő ifjak egylete f. hő 3 án tartotta rendes közgyűlését, Fest László elnöklete alatt. A jegyző által előadott évi jelentésből meg.ímlitend5nek tartjuk, hogy az évi számadás szerint a bevétel 215 frttal haladta meg p kiadásokat. Az önművelődés előmozdítása czéljából könyvek, folyóiratos és hírlapokra egy év slatt 175 frt adatott ki. Az egylet helyiségében 10 felolvasó estély rendeztetett. A farsang alatt rendezett táncmulatság tiszta jövedelme, 161 frt, az alakuló félben lévő kereskedelmi kóroia javára fordittatik. Megvalasztattak : Pest László elnökké, Marsalkó Lajos alelnökké, Horkai P. Lajos titkárrá, Schvarc. Albert, Lefkovics Arthur jegyzőkké, Hoffnan Mihály péuztárossá, Török Liszló ellenőrré, Len'uorn Sándor, Bumsch B;la könyvtárno kokká, Ilerr Aurél háznagygyá. — Értesítés. A nyíregyházai jótékony nőegylet folyó hó 16-én vasárnap délután 3 órakor a felsőleányiskola helyiségében rendes évi közgyűlést tart, melyre az egylet tagjai ez uton is tisztelettel meghivatnak. Nyíregyháza, 1888. április 6. Az elnökség nevében Leffler Sámuel, nőegyleti titkár. — Széchenyi estély. A kereskedő ifjak egylete által mi este, azaz e hó 8 án, Széchenyi István gróf halálának évfordulója alkalmából, a nagyvendéglő nagytérmében, a szabolcsmegyei árvízkárosultak javára rendezendő ; Széchenyi estélyre még egyszer fölhívjuk közönségünk figyelmét. Az estély műsora a következő: 1. Szavalat. Előadja: Morvay Pál úr. 2 E nlékbeszéd Széchenyi István gróf életéről. Előadja: L-.ffler Sámuel tanár úr. 3 S'.échenyi emlékezete. Arany Jánostól. Előadja: Bónit Sámuel úr. Belépti dij szeméiyenként 30 kr. Felülfizetések köszönettel togadtatuak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete pont 8 órakor. — Mükedve'ói előadás. A kisvárdai állandó műkedvelő társulat Kis-Várdán április 15 én a nagyvendéglő dísztermében,"a társulat szerelvényei javára előadást rendez. Színre kerül ez alkalommal a »Kukli prédikácziókc vígjáték 1 felvonásban, Mosertől s az »Egyetlen leány,* vígjáték egy felvonásban, gróf Fedro Sándortól. Az előadásban részt vesznek: Komoróczy-Jesenciky Ilona Méder Ilona, Rézler-Hrabovszky Kornélia, 8arvay-Farkas Anna, Somlyódy Mariska, Széli Lujza és Vaizer Ilona, továbbá Birbély Endre, Hrabovszky Tihamér, Ibrányi Miklós, Kiss Pál, Komoróczy Aladár, Rézler György, Somlyódy János és dr. Ziidiy Diniéi urak. Rendező Komoróczy Aladár, ügyeiő dr. Vadász Lipót. Az előadás kezdete este 7 órakor. — A mi szinkörünkkel meggyűlt a baja a hatóságnak. Valentin L íjos, a debreczeni színház igazgatója folyamodván ugyanis a városhoz, hogy május és juniusban itt nálunk a dobreczeni színtársulattal előadásokat tarthasson, a tanács szakértőileg megvizsgáltatta a szinköri alkotmányt. A vizsgálatnak az eredménye az lett, hogy a színkör olyan rozoga állapotban van, hogy abban, ilyen állapotában előadások tartása meg nem engedhető. Különösen rossz kondícióban vannak azok az oszlopok, melyek a karzatot tartják, ugy hogy ha tömegesebb közönség gjülne ott össze, nagyon valószínű annak a veszélye, hogy az egész karzat, publikumostól, mindenestől rádülne a földszinten ülőkre. A színkör tulajdonosain &11, hogy a hiányodon, amennyiben lehet,segítsenek. Ehez persze szükséges lenne az is, hogy a városi hatóság szakértője precíze jelölje meg ama javításokat, melyeknek keresztülvitele után, a városi hatóság az eugedélyt az előadások tartá sára megadhatja. Különben előbb-utóbb beáll annak a szüksége, hogy — hi nem is állandó színházat — de legalább egy tís.tességes színkört a város maga építtessen. — Értesítés. A felső-tiszavidéki gazdasági egylet mindazon t. tagjai, akik gyümölcsfák végett jeleutkeztek, értesíttetnek arról, hogy fa-illetményeik egy része — a korábban meginduló tajok — a nedvkeringés gyors és erős megindulása miatt veszély nélkül a tavaszon nem volt elszállítható, de ez év őszén Unghváry László czeglédi faiskolájából az összes jelentkezők részére meg fog küldetni. Nyíregyházán, 1888. áprilisbó 6 án. A gazdasági egylet titkársága. — Esküvő. Paulay Gyula kir. segédmérnök Budapesten, e hó 2 dikáu, húsvét másodnapján tartotta esküvőjét a helybeli ág. evang templomban Kovách Etelka ú'hölgygyel, Kovách Gerő kir. járásbiró leányával. — Felfüggesztett jegyző. Heiszler Jenő Karász községi jegyzőt a járási főszolgabíró állásától felfüggesztette, s helyébe Borcsik Béli, volt tornyos-pálezai segéd-jegyzőt helyettesitette. — Alföldy Károly táuczmester már megérkezett városunkba, s e hó 11-dikén szerdán kezdi meg a tánczdeletéből feganatba vétetett. Minthogy ez által az összes viz városunkba tereltetik, kérünk azonnali intézkedést városunknak a vizveszélytől leendő megmentésére, illetve a betömésnk abban hagyására. Gróf Pongrácz Jenő ugyan e kérdésben a következő táviratot intézte az alispánhoz : T.-Lök képviseletének most küldött távirati kérelméhez csatlakozom. Kérem az abban foglaltakat pontosan foganatosítani, külömben veszve vagyunk. E táviratok alapján az alispán táviratilag fölterjesztést tett a közlekedésügyi miniszterhez, hogy ez ügyet szakértővel vizsgáltassa meg s addig a belömés folytatását táviratilag tiltsa be. Orczy Btla báró telügyminiszter e hó 6-dikán a következő távirati értesítést küldte a főispánhoz: T.-Lök és Eszlár községek lakosai részére építendő barakok költségeire kért egyezer kétszáz forintot a nyíregyházai adóhivatalnál táviratilag folyóvá tettem. Rendelet következik. —• Senyey báróné köszönete. Néh. Senyey Pál báró országbíró özvegye, kihez Szabolcsvármegye közönsége márczius 12-diki rendkívüli közgyűlése alkalmával jegyzőkönyvi résuvétiratot intézett, egy Miklós László főjegyzőhöz küldött levelében megköszönte a részvét <t, felkérve a főjegyző urat, hogy hálás köszönetét a vármegye közönségének tudomására hozni szíveskedjék. — Második kimutatása amaz adományoknak, melyeket Kertkréthy Miklós főkapitáuy a szabolcsvármegyei árvízkárosultak javára Nyíregyházán gyűjtött: Kerekréthy Miklós 10 frt, Kovács József 1 frt, Szűcs Gyula 50 kr, Sexty Gyula 2 frt, Bleuer Simu 10 frt, Kaszinói kártyázó társaság 5 frt, Klár Gusztáv 10 frt, Haas Ignácz 10 frt, Csicsery Giza 5 frt, Lang Lajos 10 frt, Fejér Bírna 4 frt, Szepesházy Imre 5 frt, Csapkay Jenő 5 frt, Wirtshafter Ármin 5 frt, Blumberg József 3 frt, Kubassy Gusztáv 2 frt, ifj. Orbán Károly 2 frt, Rózsakerti József 10 frt, Ungár Márton 1 frt, Orács Mihályné 50 kr., Péter László 1 frt, Palaticz Bíla 2 frt, özv. Kacska Jánosné 1 frt, Máyer Ede 2 frt, Klein Hermán 2 frt, Feuerverker Mór 2 frt, Beuedikty Tivadar 50 kr., Palánszky Sámuel 3 frt, Horn Sámuel 3 frt, Grosz Sámuel 1 frt, Horn Adolf 2 frt, Bleuer Bernát 2 frt, Nagy István 1 frt, özv. Mányik Józsefné 5 Irt, Hubják Demeter 1 frt, id Gyurcsán József 10 frt, Gyurcsán Ferencz 10 frt, Mária 50 kr., N. N. 50 kr., Kálmán Frigyes 10 frt, Nagy Géza 10 frt, Boczkó Lajos 1 frt, Leveleki Mór 10 frt, Fried Dániel 10 frt, Russu Gusztáv 5 frt, Bige Sándor 5 frt, N. N. 2 frt, Pápay Endre 1 frt, Vidliczkay József 5 frt, Ziltán Aurél 3 frt, Virágh Kálmán 1 frt, Nagy Lajos 1 frt, Dudinszky Gyula 1 frt, Zoltán Imre 1 frt, Megyery Gábor 10 frt, Eördegh Károly 3 frt, Vityi József 2 frt, Máy Adolfné 5 frt, Ko vács Soma 1 frt, Déry Károly 1 frt, Marsalkó Gusztáv 50 kr, Kovács Ferencz 2 frt, Nyíregyházi orthodox hitközség 30 frt 80 kr., É'es Lajos 5 frt, Liveleki Márton 10 frt, Hartstein Antal 5 frt, Serák Géza 3 frt, Klár Dávid 10 frt, Bégányi Ferencz 2 frt, Morgensteru Zsigmond 5 frt, Májerszky Barnabásné 5 frt, Okolicsányi Géza 5 frt, Nóvák Gyula 5 frt. A gyűjtés eredménye, a legutóbb kimutatott 1443 forinttal együtt 1765 forint 90 krajezár. — Adakozások a vármegyében A vármegyei árvízkárosultak részére a vármegyében eszközölt gyűjtések eredményeként e hó 6-dikáig a következő adományok küldettek be az alispáni hivatalhoz: Gyulaj községben begyült 9 frt 52 kr, gabona ára fejében 10 frt 15 kr, s a község szegény alapjának pénztárából 5 frt 33 kr, összesen 25 frt. Németh Mihály N.-Kálióból 4 forint, Mandel Ábrahám Ny. Bíthorban 25 frt, Sztarek Ferencz és neje, mint a nyíregyházai vörös kereszt fiók egylet hányszor meglátogattam imádott menyasszonyomat, a parknak ez a része volt legkedvesebb helyem. Nos, ugy tervezgettük, hogy nász-utazásunk után a Nyírség e legkiesebb vidékéu fogunk néhány hónapot eltölteni; visszavonultan, távol a nagyobb vidéki város zajától, ahova különben — mint még magad is tudhatod — hivatásom kötött. Ugy is lett. Kiköltöztünk, őszinte szánalmat érezve mindazok iránt, akiket nem véltem oly boldogoknak mint magamat, — nem is gondolva arra, hogy a boldogságnak reményét birni csupin, talán többet ér, mert nem kell drága kincs gyauánt folytonos rettegés mellett őrizni s félteni attól, hogy elveszítjük. Dehogy gondoltam én arra ! Mennyire kedves volt ő, elpusztithatlan játszi vidámságában, enyelgő egyszerűségében, folyton mulattató kedves naiv csevegésével, azzal a végtelenek látszó szerelemmel, amelyet nemcsak ezerszer igért, de amelylyel igazán rajtam csüggött. Egy tekintete, amelyből annyi ábránd, annyi jóság és igazi szűzies szerelem sugárzott, fölért egy egész világgal, s ebben a világban én voltam a legboldogabb. Csoda-e, hogy feledtem mindent, hogy munkálkodásom szünetélt, mert egyedül csak néki éltem. Könyveimet, miket egykor ugy szerettem, most a por vastagon belephette volna, ha az ő gondos kis k-zei naponta le nem porolgatják, mit a női házi teendők közt egyedül engedtem meg neki. Fölmentve akartam látni minden házi gondtól, fáradságtól, azt hivém, csak úgy tarthatom szüntelen magamnál, és csak igy marad hézag nélkül boldogságom. Pedig talán éppen e miatt távolodott el tőlem. Reggelim nem Ízlett, ha nem ő önté polnramba, ha nem ő ízlelte meg elébb; álmaim nem voltak édesek, ha nem az ő csókjai zárták le pilláimat. Bármit tettem, az ő tanácsa, az ő óhaja vezérelt, és az eny4m őt. anélkül, hogy az édes harmóniát megzavartuk volna Nem barátom! Egy szív volt az, mely ket kebelben lüktetett, egyet értettünk mindeuLen. Ha visszagondolok azokra az órákra, melyekben egymással enyelegve, jókedve a gyermekies, gondtalan pajzánkodásig ment, mely végtelen kedvesseget csak fokozta és mind ennek én szinte gyermek módjára örvendeni és tapsolni tudtam, csaknem pirulok magam előtt, mert belátom, hogy a férfias önérzetet nélkülözve, csak magam siettetem boldogtalanságomat. Azt hivém, igazán csak igy lehet Bzeretui, a nőt csak így lebilincselni és hűségét megőrizni. Szomorúan csalódtam. Igy ment ez sokáig. De beláttam végre, hogy igy örökké nem élhetünk. Kezdtem ismét komoly munkához fogni, óvatos, gyengéd célzásaimmal őt is arra inteni, azonban sohse árulva el azt, hogy észrevettem, miként változott arcza ilyenkor komolyra. Igyekeztem visszanyerni férfiasságomat, hogy munkával rójjam le a lét tartozását, hagyva nőmnek azt, ami nőhöz illik. Kezdtem néhi nagyon is gyermekies modorát, komoly megjegyzésekkel illetni, amit ő kezdetben csak tréfánik, később pedig kegyetlen szeszélynek nevezett. Ha komolyabb munkáim közepett, midőn a mugamrahagyatás kívánatos lett volna, szokott gondué!küli, mondhatnám fékevesztett vidámsága megzavart, — komolylyá lettem, sőt később meg is pirongattam és gyöngéden intettem, hogy most alkalmatlan, nem azért, mintha tényleg az lett volna, mert az sohsem lehetett, hanem hogy éreztessem komolyabb élet-felfogásomat, mint még a legboldogabb hitvesi életnek is szükséges hátterét. De ő mindezt rosz néven vette tőlem 8 ilyenkor elkomolyodva, fagyasztó mosolylyal ajkán, távozott szobámból. Hányszor akartam ilyenkor nyakába borulni, avagy térden állva bocsánatát esdeni, hogy csak ismét oly vidámnak, olyan pijkosnak lássam, mint azelőtt. De nem tettem. F-rfi akartam lenni, igazi férfi, mert beláttam, hogy mindez máskép jóra nem vihet. És ha ilyenkor szótlan távozot', hoj-y — ki tudja — taláu sértett önérzetének könyekben adjon kifejezést, hányszor vettem észre magamon is, hogy könyeket hullatok az előttem heverő papírlapra. D látnia ezt uem volt szabad. Egy napon már kora reggel íróasztalom fölé hajolva, észrevevém, mint közeledik felém lábujjh gyen, mintha ismét — mint oly sokszor — meg akarna valamivel ijeszteni. Nem mutattam, hogy látom, csak vártam, milyen csínyt fog ismét elkövetni. Egyszerre C9ak mellém ugorva megcsókolt és magasra Tartva jobbját, ismét gyermekies önhittséggel kívánta, hogy tekintsek fel, mert különben rögtön megharagszik és többé ki nem békül vélem. Nem, azért sem, — gondolám magamban — te hajolj le hozzám, tudd meg, hogy csak kölcsönös enjedékenység teremthet egyetértést, de kölcsönös rideg kívánság soha. — Kedves íérjecském, még egyszer mondom önnek, hogy ne legyen oly szeszélyes, olyan makacs és kiállhatatlan, mert . . . Egy kis szünet állott be. Már-már felugortam volna helyemről, hogy csókjaimmal fojtsam el a méltánytalanságomon netán kitörni készü'ő szemrehányó szavait, midón a következő pillanatban egy nehéz tárgy zuhant lábaim elé és rémülettel kellett egy gyönyörű majolikatintatartó darabjait felismernem. A darabokat gonddal összeszedve, nem szólottam egyebet, mint hogy majd összeragasztom. Képzelheted, mily kegyetlenül mardosta az önvád szivemet, a születésem napjára szánt meglepetés tárgyának romjai felett. Rohantam Elvira után, hogy még csak ez egyirer bocsásson meg és ne alázzon meg hideg közönyével, de nőm, akit én annyira Bzerettem, nem volt sehol. E naptól fogva vagyok a legnyomorultabb ember, Mikor ismét találkoztunk, Elvira többé nem volt a régi. Hideg, udvarias volt hozzám s nem mosolyogtak többé reám ajkai. Oj, mennyire tudott engem büntetni; nyomoru'tabb voltam én akkor, mint egy porba tiprott féreg. Szólni nem tudtam, nem mertem, mert bűnösnek éreztem magamat, — és ő sem Bzólt. Itt megállva, szegény barátom egy ideig szótlan bámult maga elé, s látva mint dúlja hensejét a lelki fájdalom, az én szivem is összeszorult; végre is ő szakitá félbe a némaságot. — Többé nem volt otthon nyugtom. Menedéket, enyhülést kerestem a szabadban, szórakozást barátaimnál; jártam, keltem, mint egy érzéketlen térgy, amely csak annyiban árul el életet, hogy mozog. Igy tett Elvira is; teljesen igénybe vették barátnői, udvarlói. Élt, ahogy neki totszett. Egy alkalommal ismét egyik ösmerősömmel sétálgatva, egy mellettünk elrobogó fényes fogat kérőkéiről reám fercsenő sár figyelmessé tett a kocsibau ülőkre. Fóltekínték, de Bzemeimet egyszerre fekete fátyol boritá. 0„t enyelgett nőm tündéries szépségében, egy blazírt udvarlója oldalán. Én pedig O'a! én nyomorult! ezerszer nyomorult! Szegény barátom ujolag könyekre fakadt, s megnyugtatására nem tudtam egyebet moudani, mint: Oh, azok az asszonyok 1 ifj- Bolits József.