Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-13 / 7. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 7-ik számához. A lefolyt hóban a kővetkező tüzesetek jelentettek be a vármegyére: január 7 éD Benken leégett 1480 frt értékű épület; január 8-án Gáván Fischbein Farkas kárára 200 frt értékű épület; január 29 én Gáván Bikó Sándor kárára 150 frt értékű épület. Valamennyi leégett tárgy biztosítva volt. A megyei közigazgatási pénztárak megvizsgáltatván, ugy a könyvvezetés, mint a pénztár álladéka teljesen rendben találtattak. Az alispáni jelentés tudomásul vétetett. A kir. adófelüqyelö havi jelentése szerént az adótartozás volt 1886. év végével 216,663 frt 50 '/a kr. Ehhez számítva az utólagos előírást a f. év I. negyedéről 265,701 frt 33 krt. Lett az összes adótartozás : 482,369 frt 83'/a kr. Erre befizettetett készpénzben 44,762 frt 18'/a kr, törlésekben 1490 frt 39 '/

2 kr, összesen 46,252 frt 58 kr. Mutatkozik január végével hátralék 436,117 frt 25 kr. Ide számítva az egyéb uemü kincstári követeléseket, u. m. hadmentességi dijt 22,238 frt 96 krt, nyirí ártér és tiszaszabályosási kölcsönt 210,570 frt 37 krt, jog-, bélyeg és egyenértéki illletéket 189,350 frt 14 krt. szőlő dézsma váltságot 14,750 frt 50 krt. Lett az összes hátralék 1887. január hó végévol 852.027 frt 22'/. kr. Ez alkalommal bejelenti a kir. adó felügyelő, hogy a kataszteri tisztajövedelem elleni felszólamlások folytán, az előbbi évekhez hasonlítva, a földadó a nyíregyházai adókerületben 24683 frt. 53 kr., a uagykállói adókorületben 5814 frt. 39 kr., a kisvárdai adókerületben 6935 frt. 24 kr. vagyis összesen 37433 frt. 66 krral, az ezutáni pótadó pedig 11230 frt. 20 krral, tehát összesen 48,663 frt 86 krral apadt. Előterjesztett a vármegyei árvaszék tevékenység t feltüntető elnöki havi jelentés. E jelentén szerént 1886. évről elintézetlenül átjött 1887-re összesen: 1207 ügydarab. Ehhez beérkezett 1887. januárhavábau 1405 drb. Összesen: 2612 drb. Ebből ülésben és ülésen kivül elintéztetett 1582 darab. Elintézetlenül átjött február hóra 1030 drb Ülésben elintézett Péch? Gyula ülnök 133, Okolicsányi Géza 201, Böszörményi Kornél 274, Nn'ák Gyula 94, Lövey Miklós 58, összesen 760 darabot. Ülésen kivül elintézett Péchy Gyula 176, Okolicsányi Géza 167, Böszörményi Kornél 134, Nóvák Gyula 212. Lövey Miklós jegyző 133, összesen 822 darabot. Az árvapénztár kezelése alatt áll: készpénzben 19,585 frt 31 Ve kr. Betétkönyvekben tőke 413,801 frt 48'Vso kr., kamat 70,058 frt 19

8/eo kr. á^rsny, ezüst neműek, ékszerek és drágaságokban 162 frt 70 kr. Magán adóslevelekben tőke 243,210 frt 44

a/s kr., kimat 4,180 frt 60

5/e kr, nem kamatozó tőkében 27,775 frt 70Vu kr. Kir. tanfelügyelő a nyir-adonyi községi iskolai alapvagyon jövedelméről szóló 1884. 1885. és 1886. évi gondnoki számadást, felülvizsgálat végett, beterjeszti. Ugyanez alkalommal felmutatja az ezen iskolai alap vagyon jövedelméből befolyt, s a nagy-kállói takarékpénztárban elhelyezett 220 írt 28 krajczárról szóló; valamint a nyíregyházai takarékpénztárban elhelyezett 306 frt 79 kr. betét és 39 frt 43 kr. kamat, összesen 346 frt 22 krajczárról szóló könyvecskéknek, a szibolcsmegyei központi pénztárban lett elhelyezéséről szóló pénztárnoki hivatalos át vételi elismervényt: A bemutatott számadás, mellékleteivel együtt, megyei főszámvevőnek megvizsgálás és jelentés tétel végett, visszavárólag kiadatni rendeltetik. A két darab, összesen 565 forint 50 krajczárról szóló takarókpénztári könyvnek a megyei központi pénztárban történt letételéről szóló pénztári átvételi elismervény felmutatása tudomásul vétetik azon megjegyzéssel, hogy a megyei letétpénztárban ideiglenesen elhelyezett összegnek onuan kivétele és más helyre való elhelyezése iránt, a m. kir. vallás- és köz oktatási minisztériumhoz, a kir. taufelügyelő fölterjesztést tegyen. A kálló-semjéni községi iskolai alapvagyon bérbeadása alkalmával az iskolai szék elnöksége által letett s a megyei központi pénztárba utalt 9 frt 50 krnak kiutalványozásával Zoltán János alispán megbizatik. Az Apagyon létesitendö községi faiskola tárgyában fölvett B kir. tanfelügyelő által beterjesztett jegyzőkönyvdik; s összehasonlításokat tesz a német, franczia, angol és olasz megszólítások közt. Különösen érdekes czikkének az a kikezdése, amelyben a *maga* hangsúlyozásáról szól. Azt mondja ugyan is hogy: »A maga értelme különbölő lóvén, a hisználat minősége és a hangsúly szabja meg értendő értelmét. Megszólításokban állásától, hangsúlyától és a körülményektől függ értelme. Pl. egy házi urnő asztalhoz akarván ültetni vendégeit, így szól: maga Kálnoky ül ide, maga Kállay vele szembe. Ez esetekben mind a név, mind a »maga* egyenlő haugsulylyal vau ejtve, s a maga használata kifogástalan és egészen más, mint mikor egyik szolgájának vagy szobaleányának mondja- maga Pista, vagy maga Juli, mely esetekben a »mag:« hangsúlyos." Ezeket mondja M. ur szórói-szóra bírálatában. Hát ami a »maga* hangsúlyos voltát illeti, azt a következő elméletben világítom meg. Én a hangsúlyról annyit tudok, hogy a hangsúly vagy szónoklati vagy nyelvtani. Bár ez utóbbi elméletnek nem vagyok barátja. A nyelvtani hangsúly ismét 3 féle: szóhangsúly, szótag hangsúly és mondat hangsúly. A szóhangsúly a mondat egyes elemeit, szavait emeli ki ; a szótag hangsúly a több tagu szavak egyes tagjaira esik; a mondat hangsúly egyes mondatrészekre vonatkozik. E meghatározásban nem osztozom ugyan, mert a hangsúlynak csak is a szónoki előadásban van helye és szerepe; mind az által egy dolog világos benne, az t. i. hogy ugyanannak az egy szónak nem lehet két féle \angsulya. így tehát helytelen M. urnák az az állítása, hogy a »maga Pista* vagy a >maga Juli» kiejtésnél más értelem áll elő, mint a »maga Káluoky* vagy a »maga Kállay* hangoztatásánál. ToYábbá szt moüdja M. ur, hogy a »maga< szót a székelyek széltére használják ugy is mint nyomatékos jelzőt, ugy is mint egyén czimét. Ezzel nem mondott soben kifejtett intézkedések tudomásul vétetnek ; a jegyzőkönyv levéltárba tétetni rendeltetik, a járási szolgabíró pedig utasittatik, hogy a jegyzőkönyvben is jelzett fais kolai területet Leveleki Mayertöl átvévén, a területnek rendeltetés szerű kezeléséről iutézkedjék. A nyíregyházai kisdedóvódák rendezése tárgyában beterjesztett taufelü ;yelői jelentésre a kö.etkező határozat hozatott: Minthogy a megyei közigazg. bizottságnak egyedüli czélja az, hogy a nyíregyházai elöljáróság által, a jelenlegi kisdedóvódákra kiadott összeg, mindeu felemelés és szaporitás nélkül, az alapneselés előnyére okszerűen hasz náltassék fel; tekintetbe v;ve azt, hogy a város által ez időszerént teljesített s tekintélyes összegre menő óvódai kiadások, a jelenben alkalmazott dajki-nők ciekély képei ségével éppen nem áll arányban ; s e tetemes áldozatbozatala után nem tup isztalható a kivánt eredmény elérése : mindezeknél fogva Nyíregyháza város polgármestere, amecyib^u a kong. bizottságnak 1230/886. száuiu határozata ellen fólebbezésBel nem élt, annak 3 hó lefolyása alatt leendő végrelujtására, szigorü felelősség terhe mellett, utasittatik ; eljárására vonatkozó jelentése, a jelenleg alkalmizásbau levő óvónők oklevelének bemutatása mellett, elváratván. (Vége köv.) A telekkönyvi beadványok bélye;illetékéröl. A községi és körjegyző urak bizonyár i s ívesen veszik, hü a telekkönyvi beadványokra járó bélyegilletékek ről szóló törvényeket ez uto i is emlékezetükbe hozzuk. Mert ezt nem teszszük cs k azér', hagy czikket Írjunk; hanem teszszük azon jómdulatu törekvésből, hogy a kö zönség ez irányú érdekeinek megóvására különösen hiva tott községi és körjegyző uraknak a különben száraz tárgyú ismereteket vonzóbb alakban nvujtván, őket azo'x beható tauulmanyozásár i serkentsük. Mert ne tessék azt hinni, hogy ha valaki felüti a bélyeg- és ílletéki törvé nyek és szabályok kielégítő részét képező »lllotéki dij jegyzése 13. tételszám IV. 15. pintját, hát mindjárt hozzáférhetlen pontossággal meg fogj* állapithatni, va lyon a különböző tárgyú és fajú telekkönyvi beadványok mily összegű bélyegj

agyek'<el látaudék el? Hiszen ezen kérdések körül a szakemberek között is, akik pedig a bélyegtörvénynyel kezükben fekü-.znek és kelnek, nézet eltérések merültek fel. Ugyanis a bélyegtörvénynek éppen a telekkönyvi beadványokra vonatkozó intézkedései azok, melyek az általános elvektől eltérőleg alkalmazandók. Nem szándékozunk az érd>mes olvasót annak felsorolásával fárasztani, hogy erre és arra a telekkönyvi beadványra mennyi bélyeg szükséges; mert hiszen a mindig ós mindenütt kéznél levő bélyegtörvénynek fentebb idézett tételszáma ezen kérdésre megfelelő választ nyújt. Ezen értekezésünk szük keretében csak azon irányelveket szándékozunk felsorolni, melyeket miutegy előkésiültség gyanánt ismernünk szükséges, ha a bélyegtörvénynek idézett részét lehetőleg kifogástalan pontossággal alkalmazni akarjuk. I. A bélyegtörvény — mint tudjuk — a beadványokat két fő nemre oiztja, i olyanokra, melyek biró, eljárásban és olyanokra, melyek nem bírói eljárásbau, tehát közigazgatási ügyekben nyújtatnak be. A Lirói eljárásban benyújtott beadványok bélyegilletékének mérvét a tárgy értékétől teszi függővé, amennyiben bizonyos értékig kisebb és azon tul magasabb bélyegilletéket szab meg. Ezen érték-uiegállepitásnál rendszerint azon elv irányadó, hogy a járulrkik, jelesül: kamasok, elvout hasznok, biztosítékok, óvadékok, perköltségek stb. számításon kivül maradnak, hinem mindig csak a tárgy valódi értéke, illetőleg a követelés tőkeösszege vétetik illetékalapul. A telekkönyvi beadványok bélyegilletékének meghatározásánál azonban éppen eltérőleg az általános elvtől, a tárgy értékéhez, illetőleg a tőkeösszegéhez a jsrulékok, jelesül : kamatok, elvont hasznok, biztosítékok, perkölt ségek stb. is hozzá számítandók, és az ekként kihozott értékösszeg után rovandók le a betdványi bélyegilletékek. kat. A müveit ós irodalmi nyelvtől elütő táj-szólások mindig voltak és lesznek minden nyelvben. L tsznek tehát a magyar nyelvben is. DJ ezek szabályt nem alkotnak. Utáuok egyetleu művelt magyar ember és író sem fog menni. Ilyen táj és korcs tájszólás az ormányságban a »Gyere tiszteletes uram, nézzük meg az eklézsia kaszálóját.<< Kinek ju'ua eszébe a sgyere* szót a műveltebb társaságokba és az irodalomba bevezetni ily értelemben ? ! Helytelen és nem mü/elt egyén szájába illő szó bi>.' az a >maga* »zó ott és akkor; ahol és mikor azt mások megszólításánál használjuk. Eltol el nem állok. Külöuben ezt Kmethy ur is beismerte h illgatag ; sőt burkoltan szavakban is: amikor azt mondja: »0.vastam a »Nyirvidék« f. é. 2 dik számának tárczáját, amelyben irója m-g'ehetős kíméletlenséggel ugyan, de nem éppen alaptalanul megróvji a magyar uővilágot a »maga* szónak a társaságokban a férfi ikkal szemben való használatáért* Vagy ha már annyira beleszerettek a nők és le ányok abba a »maga« szóba, használják ezt csak a szalonban vendégeikkel szemben; de ne alacsonyítsák le asztaluk kedves és szeretetre méltó veud >geit azzal, hogy a Miska kocsist, meg a Panna szolgálót is hasonló megtiszteltetés sn részesitik. A kocsisok és szolgálók számára ott vannak a kend, vagy a szelídebb kelmed és a te szavak. Használjuk azokat mint őseink h isználták, és sok helyütt a p iraszt gazdák mi is használják cselédeikkel szemben. A magát pedig htsznUjuk a maga helyén, a melyet a nyelvtudomány kijelöl számira. Különben M. ur maga is kénytelen elismerni a tmaga» féle megszólítás ne.n szalonképes voltát; mert kritikájának utolsó bekezdésében világosan azt mondj*, hogy : >Idegen ismeretlen egyénekkel szemben a »maga* alkalmazása sem ajánlatos.* Ennyit kívántam, az eltérő nézetek lehető kiegyenlítése czéljából, még szólani a »migi< kérdéséhez. K. Például, ha 100 frt tőke és kamatai kéretnek zálogjogilag bekebeleztetni, meg vagyunk győződve, hogy száz esetben kilenczvenkilenczen a bejegyzés iránti kérvényre 75 kros bélyeg;t alkalmaznak. Bolott ezen beadványra 1 frt 50 kros bélyeg jár; m >rt a kamatoknak bármily csekély összege is a bejegyzendő jog értékét 100 fitou felül emeli. U^yan igy számítandó ki a zálogjog törlése iránti kérvény bélyegilletéke is. Az érintett szabályokból kifolyólag, hí követelések hátralékban levő kamatokkal együtt kéretnek bejegyeztetni, vagy törültetui, a kamatok a kérvény benyújtása napjáig kiszámítva a tőkéhez csatolandók, és az igy ki jött összeg után rovandó le a beadványi bélyegilleték. Egyéb bekebeleztetni, vagy törülteini kért járulékok, u. m. perköltségek, elvont hasznok, óvadékok stb. szintén a követelés tőkeösszegéhez számítandók a beadványi bélyegilleték megállapításánál. II. A bélyegtörvény 43. §-a azt mondja, hogy »egyes fél beadványában több kérelem egyesítése rendszuriut nem szolgálhtt alapul arra, bojy a bélyegilleték a kérelem száma szerint rovassék le. De azon beadványokat illetőleg, melyek telekkönyvi bejegyzésekre vonatkoznak, megjegyeztetik, hagy ha ezen beadványokban az illetéki díjjegyzék >beadványok« czimü tételében megjelent több ily nemű hivatalos cselekmény foganatosítása kérelmeztetik, akkor a beadvány első ivére azon bélyegösszeg alkalmazandó, mely a kélt hivatalos cselekményektől külön járó bélyegilletékek összegének megfelel.* A törvény ezen intézkedésével sokáig nem voltak tisztában. Sőt a zavart csak növelte, illetőleg azokat is, akik mir az alkalmazás körül megállapodásra jutottak, ismét zavarba hozta egy »magyarázat*, mely a bélyegtörvény 1832. évi kiadásában a 13. tételszám IV. 15. pontjához >3. jegyzet* alakjában függesztetett. Ezen jegyzet szórói-szóra igy hangzik: >Ha ugyanazon egy telekkönyvi h vatal által foganatosítandó több rendbeli jogok bejegyzése, vagy kitörlése kéretik egy beadványban, az attól járó bélyegilleték esik egyszer számítandó.* Ezt sokan ugy értelmezték, hogy ha valaki több bejegyzést, vagy több kitörlést kér is egy be*dváuyban, kérvényére csak egyes beadványi bélyeg szükséges. Dj hl valaki bejegyzést és kitörlést kér egy beadványban, már kétszeres beadványi bélyeget kell alkalmaznia. Sőt maga a pénzügyminisztérium is kimondotta egyik pénzügyigazgatósághoz intézett rendeletében, hogy csakis több jogoknak bejegyzése, vagy több jogoknak kitörlése vehető egy beadványi bélyeg alá. Ellenben, ha jogok bejegyzése es jogok kitörlése kéretik egy beadványban azon beadványon kettős beadványi bélyeg rovandó le. Ezen magyarázatok azonban sokakat nem elégítettek ki. Míg végre a pénzügyi közigizgatási bíróság 735. sorsz. határozatában kimondotta, hogy »ha ugyanannál a telekkönyvi hatóságnál jogok bejegyzése és jogok törlése, illetőleg törlésének bejegyiése, melyek egy bírói cselekmény tárgyát képezik, egy beadvány ban kéretik: a beadványon a beadványi bélyeg csak egyszer rovaudó le.* Mi szintén mindenkor ezen felfogásnak hódoltunk, hogy t. i. egy beadványi bélyeg jár mindazon esetekben, midőn a telekkönyvi rendtartás 123. §-a értelmében ugyanazon telekkönyvi hatóság által foganatosítandó kérelmek ugyanazon kérvényben csoportosíthatók és a bíróság egy cselekményével, t. i. egy végzésben nyernek elintézést. Hiszen a telekkönyvi reudtartás jogok törlését ily nevezet alatt nem is ismer, hanem akár uj jognak, akár egy már bakebelezett jog törlésének bejegyzéséről szól, — s igy egy beadványban kért jog bejegyzés és törlés, bejegyzés után, csak egyszeres beadványi bélyeg járhat. Ilt azonban nem szabad szem elöl téveszteni azon általános szabályt, miszerint a bejegyeztetni, vagy törültetni kért több rendbeli jogok együttes értéke szolgál illeték aUpul. Ha tehát pl. egy 80 frtot érő ingatlan tulajdonjogának bekebelezése és 40 frt zálogjog be-, vagy kikebelezcse kéretik egy beadványban: arra 1 frt 50 kr beadványi bélyeg j'vr. Ezen körülményre azouban csak az esetben kell figyelemmel lenni, midőn a kérdései jogok ériékei csekélyek. Mert ha bármelyik jog értéke 100 frton felül van, már ugy is a legmagasabb beadványi b°lyeg rovandó le A telekkönyvi feljegyzéseket, u. m. perfeljeg/zést, kiskorúság kitörlését, névkiigazitásokat stb. a bélyegtörvény meg nem becsülhetőknek tekintvén, ha ezek mis jogok bejegyzésével egyidejűleg kéretnek feljegyeztetni, vagy kitörültetni: az érték megállapításánál figyelmen kívül maradnak. III. Valamely már benyújtott és a megfelelő bélyeggel ellátott folyamodvány kiegószitéseül beadott pótkérvényre, tekintet nélkül az értékre, 36 kros bélyegilleték jár. Da most az a kérdés, mely beadváuy tekinthető, vagy tekiatendő pótkérvénynek ? A pénzügyi közigazgatási bíróság 521 sorszámú határozatában azon felfogásnak adott kifejezést, hogy ha a tulekkönyví hatóság ingatlan tulajdonjogáuak átíratása iránti kérvényt, alaki hiányok miatt, elutasít: az alaki hiányok pótlásával, ugyanannak az ingatlaunak ugyanazon fél által kért átíratása iránt másodízben beadott kérvény pótkérvénynek tekintendő. A mi nézetünk azonbau ezzel ellenkezik. Mert mi azt tartjuk, hogy ar oly kérvények, melyekkel a telekkönyvi hatóság által egy izben már elutasított kérelmek ismételtetnek, vagyis egy előbb telekkönyvi cselekményre nem alkalmas okirat alapjáu a hiányok pótlása utin, a telekkönyvi bejegyzés újból kéretik: mint eredeti és nem mint pótké. vények tekintendők. A bélyegtörvény határozott kifejeséséhez ké pest csak azon kérvény tekintketó pótkérvénynek, mely vahmely már benyújtott folyamodvány kiegészítéséül adatik be. Már p'dig az elutasított s igy visszaadott kérvény benyújtva levőnek nem tekinthető. Egészen más valamit ismételten kérni, mint a már előterjesztett, d< még el nem intézett beadványt pótolni. Hasonlóképpel, nem tekinthető pótkérvénynek, mint a pénzügyi közigaz gatási bíróság is kimondotta, midőn már előbb bekebe leztetni kért meghstározott összegre vonatkozó zálogjoj egy későbbi beadványban migisabb összeg erejéig kitér jesztetni kéretik. IV. Midőn egy, vagy több helyrajzi szám alatt ingatlant több vevő fél elosztva oly módon vesz meg hogy minden egyes vevő részére az általuk megvett rész