Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-18 / 51. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 51-ik számához. A hitoktatás ténye elleu természetesen senkinek kifogása nem lehet, sőt az volna a szomorú, ha ezen gyermekek hitoktatásban nem részesülnének, ámde, hogy az izr. hitközség ezt mikép eszközölteti, minden nemesen érző embernek kell, hjgy tiltakozzék. Oly botrány, melyet eltűrni egy értelmű a biii.palástolással ugy paedagogiai mint közegészségügyi szempontból és a bizottság meg van győződve arról, hogy csak kötelességének tesz eleget, ha az ott tapasztaltakat a tettes képviselő testület tudomására hozza. Az izr. hitközség egy elenyésző csekély töredéke minden haladásnak esküdt ellensége. A legcsekélyebb culturalis mozgalmat hivatalos állásuk egész tekintélyével már csirájában fojtanak el. A bizottság sok oly dolgot kénytelen hatáskör hiányában, elhallgatni, melynek elsorolása bizonyos i/.r. körök és egyének működését sajátszerű világításba helyezné; e helyütt tehát csak annak felemütésére szorítkozik, hogy az izr. hitközség túlnyomó része egy rendszeres, a törvény követelményének megfelelő 6 osztályú felekezeti iskola felállítását óhajtja. A mozgalom éléterős, tekintélyes tőke gyűlt össze s az iskola felállítása már csak rövid idő kérdése volt, midőn ezen városunk fejlődésére üdvös intézmény egy clique ellenzésén hajótörést szenvedett. Miért is nem, hiszen ama felekezeti iskolában a tannyelv magyar leendett, a gyermekek ledetlen fővel lettek volna oktatandók, képzett tanerők működtek volna; városunkban igy minden felekezet rendelkezvén az elemi oktatásról, a kilátásba helyezett középiskola felállítása nem maradhatna el. Mit nekik Hekuba. A vallásosság mezébe burkolva, felállitatott egy minta zugiskola, hol 3 éves gyermekek is reggeli 5 órától esti 7 óráig, ahoz nem értő tanítók brutalitásának vannak kitéve, ülőhelyekről, padokról gondoskodva nincs, egy korcsmai asztal, egy rozoga lócza képezi a berendezést; az ajtó közvetlenül a hideg szabad levegőre nyílik, árnyékszéknek híre hamva sincs, az IVÓVÍZ kint a szabadban, a gyermek felhevülve, ezen jeges vizet kénytelen inni; az udvar egy sártenger, 3 egymásba nyíló szobácskában görnyed a gyermeksereg fedett fővel és téli felöltőben. És ezt nevezik népuevelésnek! Méltóztassanak meggondolni, hogy az állami iskolában oktatott gyermekek is ide járnak. A téli hónapok különösen alkalmasak lévén valamely járvány terjesztésére, e privilegizált zugiskola valóságos költő fészke a betegségeknek, melyet átvivén az állami iskolába, még csak gondolni is rettenetes, hogy gyermekeinkben minő pusztítást vihet véghez a halál angyala. Ugy is mint család apák, ugy is mint e város polgárainak tiltakozni kell ily lelkiismeretlen ténykedés ellen. Egész erélylyel kell felszólalnunk egyesek vad fanatizmusa ellen, kik a jövő reményét, legdrágább kincsünket, gyermekeinket képesek feláldozui nem is indokolt vakbuzgalmuknak. A bizottság tehát a helyszínén észlelt tapasztalatok alapján tiszta lelkiismerettel javasolja ugy a jesuba, mint az izr. kitközség által felállított úgynevezett TalmudThóra iskolának közegészségi szempontból azonnali bezáratását, mert a közegészségügyön nem akkor kell segíteni, midőn a baj, a szerencsétlenség meg van, hanem praeventive kell intézkedni, hogy egy esetleges járványnak eleje vétessék. A jelzett intézetek bezáratása pedig ily szükségszerű praeventiv eljárás, mely nélkül a bizottság felelőséget nem válalhat. Tettes képviselő testület! Jelentésünk nem egyes személyek elleni animosításon alapul, ninc-i ez valamely vallás felekezet ellen irányulva. Csak a közérdek vezérel, midőn kötelességszerűig becses figyelmüket ezeu odiosus ügyre felhívjuk. Kelt Kis-Várdán, a közegészségügyi bizottságnak 1887. évi november hó 28-án tartott üléséből. A hirdetési bélyegilleték. (A hírlapíró képviselők figyelmébe.) Boldog emlékezetű Tóth Kálmán érdeme volt, ho»y egy izbeu jó hangulatban 'találván a képviselőházat, egy minden pártból kikerült többséggel keresztül vitte a Bach-rendszerből átszánnazott hirlapbélyeg eltörlését. Nagy kár, hogy mindjárt akkor nem foglalta bele a hirdetési bélyegilletéket is, mely közvetlenül ugyan a kiadókra nehezedik, de közvetve inégis csak a sajtót sutjtja, mert ha a kiadók ettől a nagy nyűgtől szabadulhatnának, többet fordíthatnának lapjaik anyagi és szellemi kiállítására. Valami nagy összeggel nein szerepel a hirdetési bélyegilletékből származó bevétel az állami költségvetésben. Átlag véve évi 120,000 frtra tehető Horvátországgal együtt. De a mily szekatúrával jár a lapok kiadóhivatalaira uézve, épp annyi fáradságot és munkát igényel kezelése és evidentiábaii tartása a pénzügyi hivatalokban. A kiadóhivatal miuden hó elteltével tartozik benyújtani a kimutatást a megjelent hirdetésekről a lap példányokkal együtt s a péuzügyi hatóság azután egyenkint átvizsgálja a hirdetéseket, vajon illeték alá esik-e. Az illető pénzügyi hivatalnok felfogásával szerabeu recursusnak alig van helye s illetőleg ujabb felterjesztés és kérdezősködés nélkül nem is lehet megtudni, hogy miért kíván a pénzügyi hatóság a kiadóhivatal által kimutatott összegnél többet. Az irkák-firkák kellemetlenségei helyett a kiadóhivatal inkább megfizet. Azután a pénzügyi hatóság abból a nézetből indul ki, hogy a kiadóhivatal az állam számára hajtja be a hirdetési bélyegilletéket s igy tartozik azt, mint idegeu pénzt, miuden okoskodás nélkül befizetni. De nem veszik tekintetbe azt, bogy a kiadóhivatal gyakran kénytelen a hirdetési dijt, a bélyegilletékekkel együtt hitelezni; van olyan is, aki csak az év végén fizet. Ilyen körülmények közt gyakran előfordul az is, hogy a hirdetési dij behajthatlanná válik a hirdető fél rosz hiszeműsége vagy időközben bekövetkezett fizetésképtelensége folytán. Az állam azonban beszedte a bélyegilletéket s nem is téríti vissza a károsodott kiadóhivatalnak. A lapok hirdetési jövedelme úgyis rendkívül megcsappant; nem miutha a hirdetések száma fogyott volna, hanem mert mindenki olcsón akar hirdetni. A lapok versenye csak kis részben oka ennek ; a hirdetési irodák és ügynökségek tették tönkre s ők harácsolják el a jövedelem java részét. Még nagyobb társulatok is előnyösebbnek tartják hirdetési ügyuökségekre bizni hirdetéseik közvetítését s a kiadóhivalalok kénytelenek acceptálni az alacsony árakat, melyeket az ügynökségek megszabnak. Azt mondják, hogy sokan talán nem is hirdettetnének, ha a házaló ágensek rá nem beszélnék őket: igen, de az ágens által hozott hirdetésen alig van haszon. És mindezekhez jön még az állam a maga harmincz krajezáros követelésével minden egyes hirdetés után. A bélyegdij felszámítása nagyon megnehezíti az alkut a hirdető féllel. Úgyis akad elég olyau hirdető, aki ezt a hirdetési bélyegdijt csak kiadói fogásnak vagy mesének tartja. Vegyük például, hogy a kiadóhivatal a bélyegdijra való tekintettel a hirdetést 1 frt 30 krral számítja fel, a hirdető fél ezt a 30 krajczárt rendszerint lealkussza s a kiadó kénytelen a hirdetést 1 frttal felvenni, marad tehát az 1 írtból 70 kr. A hirdetési oldal ma már nagyobb részint ilyen 1 frtos hirdetésekből telik meg ; igazán nincsen rajtuk semmi haszon s csak arra valók, hogy az az oldal üresen ne maradjon. Aki többszőrre adja fel a hirdetést, az még a forintnál is olcsóbb árakat kiván. Sehogy sem méltányos dolog az, hogy a hírlapok kiadói saját érzékeny károsodásukkal kénytelenek legyenek az állam számára pénzt behajtani. Azok a pénzügyi közegek pedig, melyek a hirdetési bélyegilletékkel bíbelődnek, sokkal hasznosabb munkát is végezhetnének a kincstár érdekében s az állam jelentékeny munkaerőt értékesíthetne más irányban. Az osztrák rendszer a hirlapbéiyeget is meg a hirdetési bélyegilletéket is nem jövedelmi forrásul gondolta ki, hanem a sajtó szabadabb mozgásának korlátozására. Meg kellene tehát szabadítani a sajtót ettől az utolsó nyűgtől is. Az á'lam lemondhat erről a jövedelemről, mely a kezelő közegek fizetéseinek leszámításával ugy sem jelentékeny, inig a lapokra nemcsak direct, hanem indirect teher is az, abból az előbb kifejtett okból, hogy a hirdetési dijak felszámításánál a hirdető fél nem akarja viselni a bélyegilletéket, hanem azt a kiadóra hárítja. A lapok külöuben is hajtanak elég hasznot az államnak. Ezreket képvisel minden egyes lapnál a postai expediálásra szolgáló bélyegek fogyasztása, továbbá az élénk levelezésből származó jövedelem, a táviratok dijjai, a hirdetési dijakról kiállított számlák és nyugták bélyegei stb. Nyújtson ezek fejében az állatn is valami kedvezményt s szabadítsa meg a sajtót az annyira vexatiorus hirdetési bélyegilletéktől. A képviselőházban ezúttal szép számmal jutottak be a hirlapiró képviselők. Elvárhatjuk tőlük, hogy a fent jelzett irányban meg fogják tenni a kezdeményező lépéseket. Nem hisszük, hogy ennek keresztül vitele komoly ellenkezésre találjon a törvényhozásban, melynek kebelében ez az indítvány már egy ízben felmerült s ha jól emlékezünk, a vidéki lapszerkesztők néhány év előtt tartott kongresszusa is intézett a hirdetési bélyegilleték eltörlése tárgyában felterjesztést ugy a kormányhoz, mint az országgyűléshez. E. K. ÚJDONSÁGOK. — A miniszter elismerése. Trefort Ágost vallás és közoktatásügyi miniszter nevében Gönczy Pál állam-' titkár a következő leiratot iutézte vármegyénk közigazgatási bizottságához: »A megyei kir. tanfelügyelő úr f. évi október hó 21-én kelt jelentése kiséretéöen felterjesztette hozzám a megye közig, bizottságának f. évi okt. hó 15-én tartott ülésében hozott határozata alapján a kisdedovódák illetőleg gyermek-menhelyek felállítása érdekében a vármegyebeli községek képviselő testületeihez intézett felhívását. A vármegyének a gyermekmenhelyek létesítésére irányzott ezzn törekvései a belügyminiszter úrnak helyeslésével találkozván, szívesen élek 9zen alkalommal, hogy a vármegye közigazgatási bizottságának a kisdednevelési ügy felkarolása körül kifejtett buzgalmáért elismerésemet nyilvánítsam. A miniszter helyett: Gönczy Pál, államtitkár.* — E megérdemlett elismerés közlésével egyidejűleg sajnálattal kell konstatálnunk azt a szomorú tényt, hogy a gyermek menhelyek fölállításának ügye, daca ára a népnevelési választmány buzgó kezdeményezésének, s a közigazgatási bizottság erélyes föllépésének, melylyel a népnevelési választmány nemes inteuczióioak érvényt és megvalósulást szerezni igyekezett — nem igen halad előre. Elég erre nézve Rikamaz község példájára rámutatnunk, erre a jómódú községre, melynek tisztelt képviselő testülete csak legutóbb mondotta ki, hogy a gyermek-menedékhely felállítására a kizségnek pénze nincs. — A főgimnázium bálja, melyet az uj díszes épület fölavatása s az iskolának főgimnáziummá történt emelése alkalmából rendeznek, mint azt már jeleztük, január hó 6-áu fog megtartatni a főgimnásium di-iztermébeu. A bál, mely a fölavató ünnepségek berekesztését fo^ja képezni, városunk egász intelligenciájának részvételével tog vógbemenni, sot remélhető, hogy nem marad el a vidéki közönség sem ez ünnepélyről, mely amaz általáuos örömnek az ünmjpi, hogy városunk és vármegyénk a közoktatásügynek egy teljesen fölszerelt intézményével gazdagodott. Az üunepi oap program inját közöltük már lapunkban; magára? az este tartandó bálra vouatkozólag jelenthetjük, hogy az a kényszerű körülmények folytán batyubál lesz, s,mennyiben a mulatságon résztvevő helybeli családok szívességéből az egyik mellék helyiségben terítve lesz. A rendezőségnek ugyanis, — elég sajnos — nem sikerült item a nagyvendéglő bérlőjét, Rózsakertit, sem más vendéglőst rábírni, hogy a gimuásiumi helyiségben a közönség ellátásáról gondoskodjék. A » háziasszony* szerepét a gimnáziumi tanár urak nejei, Palánszky Simuolné úrnő közreműködésével, voltak szívesek elvállalni. A bál meghívói mír elkészültek s szétküldésük folyamatban rtta. A rendező bizottság a következő urakból áll: Martiiifi József, b. elnök. Kálnsy Zoltán, b. jegyző. Barzó Mihily, Borb°ly Sándor, Bogár Lajos, Eltscher Simon, Fsdor Z>ltáu, Gredig Károly, Groák Ölön, Dr. Hartst.eio Sándor, Hudák Károly, Inczédy Lajos, Kertész Bertalan, Klár Leo, Menyhért János, Mikecz Dezső, Máthé György, Nádassy Dezső, Nádassy Emil, Nikelszky Sámuel, Dr. Palánszky Miklós, Dr. Polatsek Sándor, Somlyódy István, Szeszich Bála, Szegedy Miklós, Werner Gyula, Werner László, Dr. Zi nuer Jenő. Belépti dij a táuczmulatságra: Személyjegy 2 frt. Családjegy 5 frt. Felülfizetések köszönnettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. Jegyek előre válthatók : Szopkó Alfréd gymn. pénztáros ur gyógyszertárában. Kezdete 8 és fél órakor. — A közegészségügyi állapot az elmúlt hó folyamán elég kedvező volt a vármegye területén. E hónapban ugyanis 625 egjén halt meg, még pedig 346 férfi és 279 nő. A halálozási arányszám tehát 1000 lakosra 3'02. A különböző járványos betegségek általában szü-. nőben vannak. Igen kedvezőtlen viszonyokra mutat azon- • ban az, hogy a gyógykezelés nélkül elhaltak száma még mindig igen nagy, amennyiben az összes elhaltak 47%-a orvosi kezelésben egyáltalában nem részesült. Ennek rosz következménye leginkább a nagy gyermek halandóságban jelentkezik; igy a november hóban elhalt 625 egyén közül 393 hét éven aluli gyermek volt. Közegészségügyi viszonyaink javítása érdekében tette a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén azt az intézkedést, hogy dr. Jósa András megyei főorvosnak egészségügyi havi jeleutései sokszorosítását s azoknak az érdekelt hivatalos közegek hez való megküldését elrendelte. — Műkedvelői előadás. A büd-szent-mihályi műkedvelő társulat karácsony másod napján, a büd-szentmihályi kaszinó e czélra újonnan berendezett táncztermében előadást fog tartani. Két egy felvonásos vígjáték fog színre kerülni : a *Légyottt Ábrányi Kornéltól, s »Kukli prédilcácziók« Mosertől. Az előadásban résztvesznek: Deák Ida, Kálmán Hermin, Koselka Mariska, Köszler Etelka és Lukács Ferenczné úrhölgyek, továbbá Bodnár László, Homolay Gyula, Komáromy Miklós, Kabay József, Stollmár György és Rhédty Zoltán urak. A két darab közt Hajdu-Bószörményből, mint vendég, Dobó Sándor ur fog szavalni. Az előadást táucz követi. Megjegyezzük még, hogy a tiszta jövedelem díszletek beszerzésére fordittatik. — Tanitó bál. A szabolcs megyei általános tanítóegyesület nyiregyházai járáskörének kebelében megalakult tanítói »Öusegélyző egyesület* pénztárának gyarapítása czéljából a jövő farsangi idény alatt, január hó 21-én, a nagy vendéglő nagy termében jótékony czélu zártkörű tánczvigalom tartatik. A czél nemes és pártolásra méltó. Kívánjuk a nyiregyházai tanítóknak, a jelzett tánczvigalomnak megtartása és sikerülése által — jótékony egyesületük érdekében — a legszebb eredményt. — A szabolcsmegyei jogászkör tagjai a mult szombaton este tartották meg ösmerkedő estélyöket a nagyvendéglőben. Mintegy 60—70 tagja gyűlt össze a kedélyes lakomán s mulatott együtt a legjobb hangulatban éjfél után 2 óráig. Említenünk is fölösleges, hogy felköszöntőkben hiány nem volt. Éltették különösen a kör elnökét, Megyery Géza törvényszéki elnök urat, kinek a jogászkör létrehozásában úttörő érdemei vaunak. A kör legközelebbi estélyét már ugy rendezi, hogy azon a körtagok családtagjai is résztvehesseuek. — Templom, diiló félben. A zsurki református templom nagyon rossz állapotban van. Falai megrepedeztek, s a bedülés veszedelmével fenyegetik a hiveket, A templom ilyen állapotáról jelentés tétetett már az alispáu urnák is, aki a megyei magy. kir. államépitészeti hivatalt kereste meg, hogy vizsgálja meg, váljon megengedhető e, hogy a karácsonyi ünnepek alatt a templomot isteni tisztelet szolgáltatására igénybe vegyék. — Az iskola földje. Mildner Béla leveleki és magyi r. kath. lelkész azzal a pauaszszal fordult a megyei kir. tanfelügyelőhöz, hogy Magy község elöljárósága, a már régóta az ottani r. kath. iskola czéljaira használt szántóföldet az egyházi hatóság hire és tudta nélkül bérbeadta s a föld jövedelmét az iskolától elvonta. Az illető szántóföld e község nevén áll. Velkey kir. tanfelügyelő a közigazgatási bizottság elé terjeszté az ügyet, ahonnan a járási szolgabíró utasítást kapott, hogy a dolgot vizsgálja meg 8 hozzon első fokú hvtározatot. — Vásár-napok. Máté-Szalkáo, az 1888-dik évben az országos vásárok a következő napokon tartatnak: 1. január 30-adikán, 2. márczius 19-én, 3. április 23 án, 4. május 23-án, 5. julius 23-án, 6. október 1-én, 7. november 19-én. Miuden pénteken p.dig heti vásár baromvásárral . — Rab-statisztika. A nyiregyházai kir. törvényszéki fogházban november hó végén le volt tartóztatva 199 férfi, 17 nő, a kisvárdai járásbíróságnál 40 férfi, 8 nő, Nagy Kállóban 2 férfi, 1 nő, Nyírbátorban 35 férfi, 4 nő, T.-Lökön 36 férfi, 4 nő. — rt szt.-mihályi községi pénztár kirablása ügyében a pénzügyminiszter a vármegyéhez intézett legújabb leiratában akként íutézkedett, hogy az elrabolt péuz (2700 frt.) megtérítésének kötelezettjégét az akkori községi pénzkezelő Szabó J. Ferencire hárította. A pénzügyminiszter ez intézkedésének, szemben a közigazg. bizottság ama határozatával, mely szerint az ellopott adó pénzt miga Szt.-Mihály község lett volna köteles megfizetni — indító oka az, hogy a törvény első sorban az adó beszedésére és beszállítására hivatott és kötelezett egyén kártérítési kötelezettségét állapítja me^. — A vármegye árvaszékének működése novsmber hóban a következő volt: elintézetlenül átjött október hóról november hóra 2678 ügydarab, ebhez érkezett november hóban 1660 üíydarab s igy elintézendő volt 4338, melyből elintéztetett 1497 s hátralékban maradt 2841 ügydarab. — A vármegye adóhátráléka október hó végén 476,459 frt 61 kr volt, melyre november hó folyamán 152,175 forint 57 kr fizettetett be. Az összos hátrálék november hó végén, a hadmantességi dijjai, különféle illetékekkel, ártérrel és szőllő-dézs-na váltsági hátrálékokkal együtt 782,319 frt 43 krra rúgott. Tánczmulatság Kisvárdán. A kisvárdai ev. rof. egyház építkezési czéljaira január hó 7-én a kisvárdai nagy vendéglő nagytér jaeiben, Benczy Gyula zenekarának közreműködése mellett, közvacsorával egybekötött zártkörű tánczmulatságot rendeznek. A kisvárdai halaknak