Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-11 / 50. szám

„N Y I R V I D É IS" köteles gondoskodni, hogy növendéke a gyógyszerészeti könyv- és ügyvitellel s a gyógyszerészetet szabályozó hatósági rendeletekkel, törvényekkel megismerkedjék, hogy a vények árszabváuyozásába magát begyakorolja, hogy a gyógyszerisme elemeit a magyar gyógyszerkönyv tanulmányozása utján elsajátítsa; tartozik továbbá gondoskodni a gyógyszerész arról is, hogy növendéke naponkiut legalább 2 órai időt fordítson vegytani és növénytani ismereteinek bővítésére, részben apróbb vegytani kísérletek és füvészeti gyakorlatok végzése által. A tanitó gyógyszerész e mellett rendre, tisztaságra, fegyelmezett becsületes gondolkozásra, művelt magaviseletre oktassa növendékét. Viszont a gyakornok tartozik tanideje alatt tanitó főnökének útmutatásait tisztelettel fogadni s megbízásait engedelmességgel végezni. 11. §. A gyakornokot mással, mint szakmájába vágó dolgokkal foglalkoztatni uem szabad. A gvakornok tanidejének első harmada alatt épen nem, azután pedig csak felügyelet alatt készíthet orvosi vóDyeket. 12. §. A gyógyszertári viszgálat alkalmával a tiszti főorvos kötelessége meggyőződést szerezni arról, vajon a gyakornok tesz-e kellő előmenetelt vagy sem Az e végett hozzá intézett kérdések és az eredmény a 9. § f) poutja értelmében feljegyzendő. Egyúttal tartozik a tiszti főorvos azt is ellenőrizni, hogy a gyakornokok száma a 2. §. követelményeivel összhangzásban van-e. 13. §. Ha a gyógyszertári vizsgálatoknál kiderül, hogy a gyakornok kellő előmenetelt uem tanúsít, akkor a tiszti főorvosnak jogában, sőt kötelességében áll a gyakornokot, esetleg a főnököt is megiuteni. Ha ennek daczára ismételten az tapasztaltatnék, hogy a gyakornok előmenetele nem kielégítő, akkor a törvényhatóság a hozzá teendő jelentés alapján szakközegei által viszgálatot rendel el. Ha a vizsgálatból aj az tüunék ki, hogy a csekély előmenetel oka a gyakornok hanyagságában vagy képtelenségében rejlik, akkor a gyakornok a gyógyszerészeti pályáról végkép elutasítandó; b) ha ellenben a csekély haladás oka a főnök vezetésében rejlik, akkor a főnöktől a gyakornok tartási jog megvonatik. Mindkét esetben az ügy a vallás- és közoktatási m. kir. miniszter elé terjesztendő, ki az indokolt felterjesztés és mellékelt ügyiratok alapján az ügyben véglegesen határoz. II. A gyakornoki vizsgálat. 14. § A gyakornoki vizsgálatok Budapesten ős Kolozsvárott tartatnak. A vizsgára való jelentkezés a vizsgálat előtt (1. 23. §.) legalább egy hónappal a m. kir. vallás és közoktatási miniszter által kinevezett vizsgáló bizottság elnökénél szóval vagy írásban történik, ki a jelentkező okmányait, ide értve a 9. §-ban megjelölt könyv kivonatát is, megvizsgálván, ha azokat rendben találja, a vizsgálat napját kitűzi. 15. §. A vizsgálat a vizsgáló bizottság elótt tétetik le, melynek tagjai a vallás- és közoktatásügyi miniszter által 3 évre kiuevezett, a gyógyszerészek kiképezésével foglalkozó egy orvoskari és egy bölcsészeti-, illetőleg math., term.-kari nyilvános, rendes, rendkívüli, vagy magántanár, kik közül az egyik az eluökí teendőkkel mpgbizatik; nemkülönben két az országos gyógyszerész-testület ajánlatára a nevezett miniszter által ugyancsak 3 év tartamára kinevezett gyógyszerész. (Folyt, köv.) Egy uj intézmény. Előttünk fekszik a posta-takarékpénztár 1886-diki, első évi eredményének kimutatása. Megítélhetjük ebből, váljon bebizonyitotta-e életképességét ez az uj intézmény, s elérte-e azt a czélt, amelyet megalapításakor maga elé tűzött. És ebből az Ítéletből megvonhatjuk aztán a következtetést A „NYIRVIDÉK*

4 TÁRCZA JA. A k a c z é r. — Vállat. — Hanyagul ül zongorája mellett, ujjai unalmasan tévelyegnek a billentyűkön, meg megrezzen egy-egy kellemetlen accord hallatára s bosszankodnék, ha ez nean nagy munka volna. Merően néz maga elé, de nem a fürkésző szem pillantásával, hanem a merengés bágyadt tekintetével. Emlékezetében felébrednek a múltnak gyönyörei, amelyek közé lopváBt bele-beleszövődík az aggod ilmas jelen kinr.ó féltésével s mig e kettő egymással Inrczra kél, arczvonásai lassan-lassan életet nyernek, h dvány sápadtságát üde pír váltja fel, tétovázó szemei villámokat szórnak és összecsukott pilláin akaratlanul is kereB:tül szűrődik a keserű könycsepp. Meddig fog ez igy tartani, Istenem! Válto/.hatik-e ily hamar és ennyire az emberi szív? Lehet-e ma jég az, ami tegnap tűz volt? .... Álmodom s ugy tűnik fel előttem, mintha valaha kaezagtam volna szenvedélyes szavain s jó kedvem az én arczomra ültette volna azokat a rózsákat, ame lyek az övéről lassankint letünedeztek. Jól esett látnom kínját, kétségbeesését. . . Nem, nem lehet, nem igaz abból semmi, hiszen én érzem, hogy jobban szeretem őt életemnél, hallom, hogy szivemnek minden dobbanása az ő nevét súgja. . . Apró szellemek pajzán tánczot járnak körülöttem, ajk tikon lelkesült dal kél s minden dal csak ő róla beszél, az ő kitűnőségeit magasztalja. Azután magam is a tánczolók közé keveredem; habos ruha hullámzik végig termetemen, szabadon érzem magam minden földi nyűgtől, mint könnyű pillangó, libegek ide s tova és az ő nevét hingoztatva, őt keresve szökelek együtt a pajkos koboldokkal ... Egyszerre csak ő is megjelenik köztünk . . Ep°dő vágygyal rohanok keblére, csókjaimmal árasztom el halis, váljon méltó-e az eddiginél is nagyobb fölkarolásra. A postatakarékpénztárba a felállítás első évében 1886-ban 2000 közvetítő hivatalnál összesen 2 677,098 frt 32 kr tétetett be és 1.257,532 frt 24 kr fizettetett vissza; a betevők javára fennállott tiszta követelés: 1 millió 419 ezer 566 frt 08 kr. Ennyi összeget takarított meg az ország egy év alatt a postatakarékpénztár utján, Ha meggondoljuk, hogy ez a megtakarítás legnagyobb részt krajczárokból állott elő, mert az összes betétek közül majd 89 százalék 5 frtnál kevesebb összegű volt s a 10 frtot csak 6 százalék haladta felül s igy oly összegek takaríttattak meg, a melyek postatakarékpénztár nélkül nagy részben elvesztek volna, — világos, hogy az uj intézmény majd másfél millió nemzeti vagyont mentett meg. És kik számára? A vagyontalanok és nagyrészben magyar nemzetiségűek számára, az ifjúság számára, a melyet az uj intézmény kiskorától fogva szoktat a takarékosságra. Az összes betevők közül 38 és fél % tanulók és gyermekekre esik, a kis iparosokra majd 10%, a köz és magán tisztviselőkre 9 és fél %. Egyedül a gazda közönség az, a mely a legkevesebb (2%) százalékkal szerepel a botevők között; örvendetes, hogy a betevők 78% a magyar nemzetiségű, a kikre leginkább rá fér a takarékosság. Az első évi eredmény tehát kielégítőnek mondható, sőt kedvezőnek is, ha meggondoljuk, hogy az 1886. év, a maga sok közgazdasági nyomoruságaíval töke gyűjtésre egyáltalán nem volt alkalmas s egyébként is a postatakarékpénztár intézménye ez évben, mint alapítása első évében, a szervezés és fokonkint való fejlesztés gondjaival volt elfoglalva. Az eszmét leginkább felkarolták a városokban, valószínűleg azért, mivel az azokban létező hasonló > czélu intézetek ösmerete által a lakosság a takarékpénztári intézmény hasznát felismerni tanulta. Az ország lakosságát a betevők számával öszszehasonlitva, minden 1000 lakosból átlag 5, vagyis minden 200-dik személy vette igénybe a p istatakarékpénztárt Leginkább igénybe vette pedig a főváros, ahol miuden 27-ik embernek van postatakarékpénztári betétkönyvecskéje. Ezután következik a soproni kerület, vagyis a dunántuli rész és a pozsonyi kerülethez tartozó északnyugati vidék. Az átlagos betét tekintetében a magyar postatakarékpénztár jóval mögötte marad a külföld hasonló intézményeinek, melyek gazdagabb népek takarékossági hajlamaira támaszkodhatnak. Viszont azonban a csekélyebb betét átlag annak jele, hogy a magyar postatakarékpénztárt kiválóan a szegény sorsú lakosság keresi fel s épen ez a tény szól a mellett, hogy ez az intézmény hiányt pótló, hogy feladata van. Hisz maga a törvény már a kis tőkék egybegyűjtését tűzte ki a postatakarékpénztárak feladatául, A visszafizetések levonása után fenmaradó tiszta betétek az egyes betevők takarékoskodásának eredményét képezvén, örvendetes jelenségként vány arcát, beesett szemeit, mindhiába .... karjaim forró ölelése, csókjaim tüze, szemeim vágyó, kérő, esdeklő tekintete nem képes felolvasztani jéghidegségét, uem képes őt felébreszteni merev közönyösségéből. . . . Aztán térdre borulok előtte, lábait ölelem, lépteinek nyomát csókolom, mint ó tevé, mikor még oly nagyon, oly igen nagyon szeretett. Zokogva tekintek föl reá, irgalomért könyörögve nyújtom felé kirom s görcsösen szorítom őt magamhoz, mikor láthitatlan erők ki akarják vonni kezeim közül. . . Ne bántsátok, nem adom, ne vegyétek el tőlem, ő az enyém, az én rabszolgám és istenem, az én hűséges kisérő és vezérlő csillagom. Fogadással mondta, esküvel ígérte, hogy csak az enyém lesz, nélkülem nem élhet. Ne bántsátok őt, nincs jogotok hozzá, hagyjátok öt nekem. Mikor rá sem hallgattam, rá sem ügyeltem, akkor is oly forrón, odaadással tudott szeretni; most, hogy én is csak érte lángolok, nagyobbnak kellene lenni szerelmének. O szeret engem, igau, neki szeretnie kell engemet ! Nézzétek csak; mily szép koszorút hoz nekem mosolygó rózsákból, p czi nefelejtsből : nevem napja van ma. Megcsókolja a virágot S reszketve uyuj'ja kezembe. É J elveszem tőle s kikaczagom érte. Hol vagy te koszorú, hol vagytok virágok?! Én nem téptelek szét titeket, szirmaitokat nem eresztettem szélnek . . . Vagy igen, elvitte őket a szellő , . Jer vissza, jer 8 keresd fel őt, bárhol van is, mond meg neki, mily epedve várom, mondd meg neki, mennyit szenvedtem azóta miatta .. Jertek kis virágok, hadd fürösszelek csókjaimmal, könnyeimmel; csókjaimról ismerje meg szerelmemet, könnyeimről bánatomat.! Megyek, megyek, nem mondom, hogy csak azért sem. Nézd mily jó kedvvel játszom azokat a dalokat, amelyeket te oly nagyon szerettél, amelyekre annyiszor kértél s én kaczérul tagadtam meg kéréseidet. Fordíts a lapon, végire értem, csók lesz a jutalom, forró, édes csókom . . . emelhető ki, hogy az egy betevőre átlag eső tiszta betét hónapról hónapra szaporodott, miből joggal következtethető, hogy a postatakarékpénztár mar is számos oly betevővel dicsekedhetik, kik azt nélkülözhető pénzeik elhelyezésére állandóan felhasználják és hogy ez intézmény a takarékossági szellemet fejleszteni valósággal képes volt. Elég eredmény egy év után s méltán keltheti fel a hasznos intézmé ny iránt az ország érdeklődését. A „Szabolcsmegyei kör" Ilndapesten. Lelkemben élénk visszhangra talál az az öröm, mely oly megkapó színekkel volt ecsetelve e lap hasábjain az otthoni társaséletnek fölébredése alkalmából, bár ez öröm mellett ott lappang a kérdés: vájjon mi okozhatta tulajdonképen o hirtelení nagy változást ? Talán a családi tű/.hely nem melegít fel többé senkit sem annyira, hogy öreg és ifja ne tartaná fölöslegesnek a másokkal való közelebbi és gyakorabb érintkezést? Vagy talán e ködös világ „zülte unalom ösztönzi az embereket arra, hogy élvezetek után kapkodjanak s keresve keressék a titulus bibendi-»t? Vagy épen a levegő van tele ama mikroskopikus lényekkel, melyek nem hagynak pihenést, h-t beszívtuk őket, hanem lázas sietésre sarkalnak mindenkit, hogy siessenek élni addig a mig idejök van? . . . Nem. Sokkal mélye'ben fekvő oka van ennek, m

;nt eme külsőségek s ez ok maga az emberi természet, mely öröktől fogva egy volt s egy lesz mind az idők végezetéig. Tedd pinczébe a virágot ; megfonnyad, megsárgul, elhervad; szakaszd ki a társadalom kötelékéből t>hag\d magira az embert: életúut, világgyülölö lesz. Ki nem érezte az életében, mennyire szüksége van mások támogatására, segítségére ? S ha érezte, nem önként támad-e lelkében a gondolat, hogy má->okal lehetőleg jó viszonyban lenni igyekezzék ? S lehot-e ezt megvalósítani gyakori érintkezés, pezsgő társadalmi élet nélkül, hol ledőlnek egyesek és osztályok közt a válaszfalak s mindenki arra törek-. szik, hogy örömet szerezzen másoknak s élvezzen maga is? . . . Azt mondjátok, hogy ily mulatságok, élvezetek megzavarják a lélek nyugalmát? Igan a tespedőét, mely tartózkodik a legkisebb elevenségtől is ; de uem a tudni vágyóét, mely még logikony minden iránt, a mi szép, a mi általános emberi, a mi gyönyörködtető ! Ne vonjátok meg azért elismerésüket azoktól, kik nem kímélik a fáradságot, hogy ily összejöveteleket lehetővé tegyenek; többel járulnak ők az emberi boldogság útjának egyengetéséhez, mint a legékesebb ünnepi predikácziók ! . . . DaDÍque mulattunk mi is e hó 4 én annak rendje és módja szerint, nyilvánvaló kifejezést adva ama rokonszenvnek, melylyel a mi kedves otthonunk mozgalmai iránt viseltetüuk. Tudomány szomjas lelkünk elegendő tápot talál a könyvekben, ha keresi azt, száz meg száz alkalmunk van arra, hogy látó- és halló érzékeink magasabb műélvezetben részesüljenek : de mivel elégítse ki az ember azt, a mit kedélye, szive kíván? Hiányzik az alkalom, sokszor az akarat is arra, hogy itt igyekezzünk feltalálni azt, a mi az otthonnal együtt elmaradt tőlünk : nem természetes-e hát, hogy haza gondolva, azokkal társulunk, kik mégis közelebb állauak hozzánk, mint az idegenek s kiket a közös szülőföldön kivül még szorosabb ismerettség, barátság is fűz egymáshoz? . . . Együtt mulattunk szabolcsiak. Az estély fényes erkölcsi sikerrel folyt le. Érdekei és érdemleges vitatkozás utáu megerősítést nyert a tisztikar és bizottság által egészen újból készített alapszabály javaslat, Andrástsik Endre úr »A kör intentiói«-ról irt szellemes értekezésével, ifj. Tóth István Kálmán és Majos Folytatóim a m«lléUleten. Jer sétáljunk egyet a kertben, add ide a karod, hadd hajtsam fejemet válladra s hallgassam azokat az édes szavakat, amelyekért akkor kigúnyoltalak. Jer, szakasszunk rózsát, nem, csak én szakasztok, én tűzöm kebledre. te ne adj nekem semmit, nem érdemlem meg. Itt van, mennyire illik szép barna arezodhoz a piros rózsabimbó . . . Hát nem adsz egy csókot? Ide ajkamra, hadd lsheljem e csókban szivembe érzelmeim havét, szivem ragaszkodását, jó híremet, reményemet, üdvömet, életemet! Erősebben csókolj, még egyszer . . most sem elég, lesz-e valaha elég?! ... Ne mondd, hogy meg fogsz tartani emlékedben : oly nyugodtan mondod, oly hidegen mondod, mintha senki sem állana előtted. Én vagyok itt, látod, én, a te csillagod, ki a magasból a porba szállt le hozzád, hogy felemeljen s magával vigyen az egekbe, ahol nincs feledés, ahol nincs bánat. Igen, igen te ott vagy, itt hagytál engemet. . . . Nézd. én gyenge nő vagyok, te meg erős férfi, az erősebb mindig védi a gyöngébbet bajtól, bántalomtól, kétségbeeséstől. Éa szenvedek, kimondhatatlanul szenvedek s te még nagyobbá akarod tenni szenvedésemet. Előzékeny, jó vagy s kíméletes hozzám, de nekem ez nem kell, nem gyógyít ez engem, koporsóm az nekem. Tégy szemrahányásokat, szakaszd ki szivemet, csak szeress, csak az enyém légy . . . Csak azt ne mondd, hogy nincs többé érzelme a szívnek, melyet fásulttá tett a kadves kac'.érsága. Én nem voltam az s ha olyannak láttál, hazudtam, megcsaltalak téged, magamat még jobban . . . Lásd, én nem szégyellek sírni te előtted s te mosolyogsz rajtam, kaczagod könnyemet. Szánakozol rajtam? Oh, ez jobbau fáj, minth.i kiguuyolnál, mint én téged egykor . . Azt mondják, az álom első lépés a szerelemhez. Igaz-e ez? Visszatérő szerelmedet jelenti e jótékony sugár arezodon? Uh szólj, felelj, ne hagyj itt kinlóduom, kétségbeesnem ; emelj föl magadhoz s kezdjük el újra ott, mikor még nem ismertük, nem is láttuk egymást.