Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1887-11-20 / 47. szám
,,N Y í R V X P JÉ: K." taná, hogy községében ilyen gyermekmenedékház létesüljön. De nem elég ezt kivánni: tenni is kell már valahára. A lelkészeknek, tanítóknak és elöljáróságoknak nemcsak emberbaráti kötelességük ez, de hivatalbeli kötelességük is most már, a vármegye közigazgatási bizottságnak ez ügyben meghozott ismeretes határozata folytán, hogy községeikben a gyermekmenedékházak lété sitésére minden szükséges intézkedést megtegyenek. s-m. A fölümives-uzsora. Nem régen jelet meg Stein Löríncznek az uzsorakérdésről írott müve, melynek érdekességét kiválólag emeli az a körülmény, hogy ő egyike a német közgazdák legjelesebbjeinek, ki teljes alapossággal szólhat az uzsora kérdéshez. Alkalmat veszünk magunknak ennek egyik részletével, a »földmives uzsorával« megismertetni az olvasót. Érdekesen fejtegeti szerző a földmives uzsorát: mire annálinkább figyelnüuk kell, mert fájdalom, az még most is burjánzik hazánkban. A földmives uzsora két okból keletkezik. Az első a könnyelműségben, a másik a földmívelés s a bevétel természetében és a bevétel rendszertelenségében keresendő. A könnyelműségből foly a korcsmaadósság. Az ilyen gyorsan nő. Egy pohár bor, sör, pálinka mindenuap elfogy. A rovás egyre szaporodik. A sok apró adósság adóslevél alakot nyer. Időközben csak újra k-U néhány pohár bor, pálinka s a dupla kréta egyre működik az ajtón. Az adóslevél esedékessé válik. Egy jó pohár bor mellett meghjsszabitják a lejára'ot. Azért a jó pohár borért uj rovást kap a gazdi. Pénz nélkül kap szép ruhát, selyemkedőt, ékszert, nem kell semmit tennie, csak az írásra, ha nem tud írni, — egy kereszted hogy ott maradjon a keze vonása. Egyszer azután csak tudtul adják szegény adósnak, hogy már nagyon sokkal tartozik ám. De mit tegyen ilyenkor? Még nagyobb adósságot is vállal, csak el ue vegyék földjét, szőlőjét, marháját, házát. Igy jár a könnyelmű gazda. Da a legtakarékosabb is áldozatául eshetik az uzsorának. Nincs készpénze. Kölcsönre szorul. Hol, kinél? Falun nem igen tartanak készpénzt. Hosszabb időre szóló adósságra nem akar vállalkozni. Hiszi, hogy nemsokára pénzhez jut. A vetések jól állanak, a borár nem rosz, a marhát jó árban veszik, nem lehetne-e most igy kissé több összeget kérni, hisz a jövő negyedben mindenből pénzt csinálhat? El lehet ilyenkor a váltót is fogadni. Jön az eső, jég ár-sülyedés. Adófizetésre nem is gondolt; a váltó lejárt, — fizetni nem tud. No de meg van a szép kis birtok. Mit árthat, ha jó kamatok mellett egy kissé többet is kér. Hamar megtörténik. Nyakán az adósság. Vele együtt a gond, nyugtalanság, talán a csapszék; az adósság egyre nő, hogy megmeneküljön egyelőre a gondtól, nem kér-e ismét többet? Es most már az uzsora hatalma alatt áll. Következik a második időszak. A különféle nyomások. Ha van még birtok — ugy a sok aggodalom ráviszi a jelzálog-kölcsönre. A hitelező egyik jó barátja, ki ismerős a viszonyokkal, készpénzt ajánl — hanem csak annyit kér, hogy az összeg a telekkönyvbe jöjjöu. Nem kiván többet, csak a kamatokat vonja le előre, Beleegyezik a tulajdonos, mert hát a lejárati nap közolg. A jelzálogos hitelező is felmondja az adósságot. A szükség nő. Hogy segitseu magáu ? Ismét igér többet. Jönnek a kamatfizetések. Negyedéveukint, félévenkint egész tőkét képviselnek. Jobb időkre nem vír a hitelező; — tőkét nem kér, de követel kamatot. Honnan vegyen szegény ember? Van még ökre, tehene, kis eleség a kamrában vagy padláson. Udaadja kamat fejében, hogy egy kis nyui;ta legyen. De nemcsak tehenét, ökrét, eleségét adta oda — hanem munkáját is. Évről évre hitelezőnek szánt, vet, arat, tenyészti a marhát; kész a nyomor. Külsőleg moBt is birtokos ugyan a faluban, tényleg azonban szolgája hitelezőjének, ki házából, kertjéből minden pillanatban kidobhatja. Megteszi-e? Nehezen. Ha majd maga akarja a gazdaságot átvenni, csak akkor kéri a Csődöt; addig dolgoztat magának a birtokossal. A földesúr jobbágya helyett mivé vált a paraszt? A tőke rabszolgájává. Kérdés: túlságosan van-e színezve ezen előidis? Nincs tényleg igy ? Mi az oka a nagymérvű kivándorlásoknak, mit oly örömest szeretnek leleplezgetni ? Talán kevés a szabadság, nagy a vallás-gyülölség, rosz az igazgatás? Nem. Az uzsora az, ami a szegény földmívest a tengeren túlra hajtja. Amerika gazdig lesz. S miért? Mert az európai földmíves jelzálog kölcsöneinek kamatját vagy nem tudja fizetni, vagy ha fizeti, akkor minden kereaménye arra megy. Hogy lehet ezen segiteni ? A jelzálog-hitel rendezésén kivül — mely tárgyunkhoz tartozik — azt ajánlja Stein, hogy érvénytelennek kell nyilatkoztatni mindennemű terményre vonatkozó adásvevést, mely az aratás előtt történik, másodszor meg kell vizsgálni minden adósság keletkezését és mind a polgári, mind a váltó végrehajtásoknál azon elvet kell érvényesíteni, hogy az adós C3ak készpénzben adott kölcsönt tartozik visszafizetui, s hogy kamatot is csak annyit adni, melyet a kölcsönzött tőke veszélye igizol. A vizsgálatnak lesz feladata földeríteni : mily bűn terheli a hitelezőt, szándékkal ké3zitett-e elő szorultsági helyzeteket s igértetott magának kölcsöu nélküli adósság kötelezettségeket? 8 ha az uzsora bűntett jelenségei fönforognak: kérlelhetlenül folyamatba kell tenni a büntető eljárást. Stein még egy javaslatot tesz : A paraszt — úgymond — tapasztalatlan és bátortalan, ügyvédtől irtózik. S azért a gazdasági egyleteket tartja legalkalmasabbnak arra, hogy e téren is üdvös tevékenységet fejtsenek ki. Azt véli ugyauis, hogy czélszerű volna, ha miuden parasztbirtok árverezésével az adós az ügyet, megvizsgálás ciéljábói, a gazdasági egylet elé terjesz;eué, az adósság keletkezése történetének előadása mellett oly czélból, hogy a reális adós jogait az uzsora-adósságokkal Bzetnbeu az egyesület védje meg. Ha a gazdasági-egyesületek ezen feladatokat kcmolyau s erélylyel teljesitik — az esetek, melyekben közreműködéseik igényeltetnek, mindig ritkábban fordulnának elő. A gazdasági egyesületek leginkább ismerik a baj komolyságát — s tudván azt, hogy egyesek jogaiban saját jogukat védik, a kötelesség komoly teljesítése iránt kétség nem lehet. ÚJDONSÁGOK. SW" Lapunk tisztelt előfizetőit s a t. községi elöljáróságokat tisztelettel fölkérjük, hogy hátralékos előfi/.etési dijaikat az aluliét kiadó-hivutallioz mielőbb megküldeni szíveskedjenek. — Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek lapunk októberhó 16-iki szá mához mellékelve utalvany-lapokat küldtünk, különösen is fölkérjük, hogy hátrányaikat küldjék be lapunk kiadó-hivatalához, mert különben kénytelenek leszünk azokat tőlök postai megbízás utján szedni be. Tisztelettel: a „Nyirvidék" kiadóhivatala. — Gruden Ernő kir. törvényszéki bíró saját kérelmére nyugdíjba helyeztetvén, ez alkalomból Megyery Géza törvényszéki elnök ur kezdeményezése folytáu e hó 16-án búcsu-lakoma tartatott a nagyvendéglő egyik zárthelyiségében. A banketten resztvettek a törvényszéki birák és jegyzők, a kir. ügyészség és járásbíróság tagjai és a törvényszéki orvos. Megysry Géza törvényszéki elnök moleg szavakkal köszöntötte fel a nyugalomba távozó birót, miro Gruden meghatott hangon válaszolt. Az elnöknek a búcsú bankett rendezéséért dr Baruch Mór Levélliulláskor. Az őszi nap gyengülő meleggel szórja sugarait a földre, nyomán vágtatva jő észak csipős szele, fagyasztó lehével letarolja, elhervasztja a rét virágait. Zórögve hull a haraszt, az elsárgult leveleket elkapkodja a szél. A hulló levelek zöreje s a megtizedelt lombok közt elsuhanó szellő hangjai fájó érzést költenek lelkemben. Szívemben égő fájdalommal sajdul meg a seb, melyet már begyógyulva hittem. Zokogui Bzeretnék, de uem tudok, hiszen minden könnyemet elsírtam azért, ki össze marczangolta szívemet, porba tiporta szerelmemet. . . Régen volt, nagyon régen! Ifjúságom fényes tavaszán. Télen susogott a lágy alkonyi szellő, epedőn szólt a csalogány dala, szerelmet lehelt a virágok illata. Szerelem sugárzott a te szemeidből is, szerelmet Buttogtak ajkaid. Még most is érzem szíved Iá7as dobogását, látom sötét szemeid örvényét, melyek ragyogása szememtől megrabolt. Látom a mosolyt ajkadon, mely feledteté velem éltem minden fájdalmát, érzem p cziny kezeidnek gyöngéd szorítását, mitől delejes melegség futott át idegeimen. Százszorosan értem a kint, mely akkor viharzott szívemben, midőn tőled búcsúzva kérdem: »hü maradsz-e hozzám, várni fogsz-e reám?* Még hallom ajkid suttogását, melylyel örök hűséget esküdtél, — hütelen ! Eltávoztam, hogy hirt, dicsőséget szerezve jöjjek vissza hozzád, kitől éltem boldogsága, lelkemnek üdve függ. Lelkesülten fogtam a munkához, küzdöttem, fár dtam lankadatlanul Örömeim nem voltak, csak fájdalmaim ; de nem csüggedtem el, hisz mi e szenvedés a boldogsághoz képest, melyet szerelmed, bírásod nyújt nekem. Evekigtartott a küzdelem, de ez idő alatt uem volt egy pillanat, melyben elfeledtem volna képedet, őrangyalként állott az oldalomnál s öntött belém folyton uj erőt. És megszerzém magamnak a hirt, nevet. Borostyán övezé homlokom s a félvilág tapsolt sikereimnek. A dicsőség, a borostyán, a tapsok mámorossá tettek, de C3ak pillatokra. Fölocsudva érzém, hogy mindez, mely oly bűvösnek tűnt fel előttem mig el nem érhetém, mennyire hiába való, mennyire nem boldogító I Sóvár vágy, mondhatlan epedés szállott meg és sarkalt fölkeresni téged. Szerettem volna Bzárnyakíal bírni, hogy mielőbb nálad lehessek és lábaidhoz borulva mondhassam el, hogy a hosszú idő melyet tőled távol töltöttem nem változtitott érzelmeimen, hogy szeretlek most is lángolón, soha ki nem alvó, öröl: szenvedélylyel. S oh, mily lázasan vert szivem, midőn újra láttalak. Karjaim kitárva repültem feléd. És te ? ... Tiltólag emeléd kezed, hidegen szólottál. E mozdulat és szavaid tiporták porba lelkemet ; zúzták össze uzivemet. Szó nélkül, kétségbeesve támolyogtam el, ott hagyva szivem minden boldogságát, minden örömét. Pokollá lett életem. Elzárkóztam a világtól, de a magáoy csak növelte lelkem kí íjait. Utazni mentem, bejártam a félvilágot, de fájdilmamra írt nem lelék sehol. Felkerestem a társaságokat, vigalmak zajában, tomboló mulatságok közt folytak napjaim s nem tudtalak feledni. Munkához fogtam végre és ez envhot nyújtott. Csöndesedett a keblemben vihírzó kí i, gyóg u'ni kezdtek szivem sebei s már hinni kezdtem, hogy az idő végleg beh'geszti azokat. D 3 most, — hogy hervadó virágok és hulló levelük fölidézték emlékembe történetemet, — ugy érzem, hiu e remény. Számomra már csak a bír adhat nyughelyet, ott tán az ilyen összetépett szív is megpihenhet, fájó emlékek nem fogják zavarni c-iöndes álmaimat. És te, felkeresed e majd magányos síromat? Kötsz-e majd koszorút a hideg fejfára? Vagy elfeledtél régen s nem is jutok eszedbe? Jöjj el. Ne félj! hisz hűtlenséged megbocsátottam már rég neked. Jöjj s h» a fűszálak, miket szivem pora nevel, elmoudják, hogy mennyire szerettelek, elmondják hogy végpillauatában sem volt más óhaja keblemnek, ciak az, hogy te légy boldog. Legyen egy könnyed, mely síromra hullva, megédesítse szivem földöntúli álmait. Kornis Elemér. mondott köszönetet, érette ürítvén poharát. A társaság a legjobb kedélyh angulatban csak éjfél után oszlott szét. Dalestélyek. A helybeli dalegylet mult szombatartott közgyűlésében elhatározta, hogy a jövő évben Szegeden tartandó országos dalünnepélyen részt fog venni. E dicséretes törekvés keresztülviteléhez azonban a dalegyletnek mindenek fölött anyagi erőre van szüksége, ameiylyel e szép vállalkozás költségeit fedezhesse. Ez okból, s hogy közönségünk érdeklődése a dalegylet iránt ébren tartaBsék, elhatároztatott, hogy a jövő hónaptól kezdve minden hó első szombatján nyilvános dalestélyek rendeztessenek. A belépti díj személyenként 40 krajczár lesz. Ez elhatározást mi is örömmel üdvözöljük, mert a hosszú téli estékon élvezetes szórakozást várunk és remélünk a dalestélyektől. — Cseh muzsikusok inváziója pusztított megint a héten városunkban. Szakadó esőben trombitáltak végig az utcákon elcsépelt fülsértő valczer-melódiákat, menekülésre és a spalét táblák szoros elzárására kényszerítve érzékenyebb fülű és idegrendszerü embertár3ainkat. Nem tudjuk, hogy ez az attentátum hatósági engedélylyel vagy anélkül ment-e végbe, de azt lehetetlennek tartjuk, hogy az az éktelen trombita harsogás be ne hatott volna a rendőrség hivatal-szobáiba. — Helyreigazítás. Lipunk legutóbbi számában hibásan közöltük a f. hó 26-diki hangverseny programraját. A megtörtént hiba helyreigazításául közöljük még egyszer a hangverseny műsorát, felhiva az élvezetes estélyre újólag is közönségünk érdeklődését. A műsor a következő: 1. >Oberon nyitány,* előadja : Benczy Gyula zenekarával. 2. »Cambyses,« ballada, Erdélyi Bélától; szavalja: Bónis Sámuel ur. 3. a) »Tik-Tak,« dal »A komédiás herczeguő* czimü operette-ből. R. Pianquettetől. b) »Bathilde keringő,* »Olivette lakodalma* czimü operette-ből. E. Audran-tól. Énekli: Margó Célia k. a. Zongorán kiséri: Verő György ur. 4. a) Wagner Liszt: »Tannháuser»-ből. b) Mendelssohn: »Vadász dal,* zongorán előadja: Maier Luiza k. a. 5. »A honfi dal,* Zimay Lászlótól ; előadja o nyiregyhá zai dalkör. 6. a) Fr. Chopin : >Polonaise.* (A dur.) »Valse.* (Cis moll.) b) Magvar népdalok,* zongorán előadja : Mikect Dezső ur. 7. »Magyar népdalok,* énekli: Margó Célia k. a. Zongorán kiséri : Verő György ur. — A f. hó 26-án megtartandó hangverseny rendezőségének felkérése folytán jelezzük, hogy Bónis Sámuel ur közben jött családi gyásza miatt a műsorban változtatás történt, a mennyiben a szavalati részt Somlyódy István ur volt szives elvállalni. — Érdekes bűnügyi eset nyert befejezést a mult napokban a helybeli törvényszéknél. Német Ignácz tiszapolgári juhász-legény, fiatal korában megszeretett egy leányt s azt hamarosan el is vette feleségül. Még az esküvő előtt azonban az urasági ispán elszerette a menyasszonyt és benső viszonyra lépett vele. A férj csakhamar tudomására jővén e viszonynak, feleségét elűzte, ki csakugyan az ispánhoz ment lakni. Később Német megszeretett egy másik leányt, kit azonban t örvén yes feleségül nem vehetett el, merjL.Jörvényesen meg nem volt elválasztva feleségétől. De nagyon szerette, hát szeretőjévé tette. Hanem Német Ignáczuak ugy látszik nem volt jó barátja Ámor, mert ezt a leányt ismét elszerették tőle. A Csábító előbbi feleségének a testvérbátyja volt, kihez a leány el is ment lakni. Ez időtől fogva sógorát valódi rossz szellemének tekintette, élete megkeseritőjének s minden baja okozójának. Elkeseredése annyira fokozódott, hogy egy napon, midőn sógorát volt kedvesével bizalm'as euyelgésben találta, megölte. A nyíregyházai törvényszék a gyilkost 15 évi fegyházra Ítélte el, miután az akkori törvényszéki orvos, Német Ignácz elmebeli állapotát teljesen egészségesnek nyilvánította. A táblán keresztül is ment az ítélet, a kúria azonban uj orvosi vizsgálatot rendelt el. Ezzel meg lettek bízva a jelenlegi törvényszéki orvos : dr. Baruch, és a vármegyei főorvos dr. Jósa. Ezpk aztán hosszasabb vizsgálat után kimutatták, hogy Német bizonyos téveszmék uralma alatt áll, melyek cselekedeteit lényegesen befolyásolják s melyeknek kényszerítő behatása alatt követte el a gyilkosságot. Ez ügy felülvéleményezés czéljából felküldetett a m. kir. tudomány egyetem orvosi karához, mely a fent megnevezett két orvos véleményét tévesnek 8 az akkori törvényszéki orvos véle uényét helyesnek jelentvén ki, Német Iguá^ot teljesen beszámithatónak állította. A törvényszék az egyetem véleményére támaszkodva Németet ismét 15 évi fegyházra Ítélte. A kir. tábla azonban nem látván eloszlatva az egyetem véleménye által a fölmerült aggodalmakat, Németnek az országos tébolydába való elszállítását rendelte el. Itt hosszabb időn át megtigyeltetvén, azzal a véleménynyel érkezett vissza, hogy a dr. Baruch és dr. Jósa által konstatált téveszmék csakugyan léteznek, és hogy bűnténye ezért be nem számítható. A napokban tartatott meg ismét ez ügyben a harmadik végtárgyalás, mely alkalommal Német Ignácz az ellene emelt vád alól teljesen fölmentetett s azonnal szabad lábra helyeztetett. A szerencsétlen ember azonban nem igen fogja hasznát vehetni szabadságának, mert elmebaja e közben annyira fokozódott, testi baj is járulván hozzá, hogy a fogházból egyenesen a megyei közkórházba kellett szállítani, hol valószínűleg nemsokára a halál szabadítja meg minden kínjaitól. — A községi gyermek-menedékházak ügyében vármegyénk közigazgatási bizottsága által megindított akczíóról a legnagyobb elismeréssel és dicsérettel emlékezik meg az országos jegyzői egylet hivatalos közlönye: a Bartha László fővárosi jegyző állal szerkesztett »Községi Közlöny*, A nevezett lap közölvén vármegyénk népnevelési választmányának a gyermek-menedékbázak ügyében közzétett ismeretes fölhívását, s a közigazgatási bizottságnak e tárgyban hozott határozatát, a következőket mondja: Mi sem állja utjit annak, hogy ezt a példát az ország többi megyéi is kövessék. Minden kényszer-intézkedésnél azonban előbbre vinné ezt a nagy jelentőségű ügyet községi elöljáróink jóakarata és buzgalma. Egyegy gyermekmenedéket a legszegényebb község is létesíthet, mert az arra fordítandó pénzbeli áldozat olyan csekély, hogy könnyen megbírhatja. Bizvást reméljük, hogy ezt a nemes és jó ügyet elsó sorban kartársaink fogják fölkarolni és előmozdítani, hálára kötelezvén ezzel községeik lakosságát s főleg azon szegény szülőket, kiket a gyermekmenedékek sok veszedelemtől és bajtól megmentenek.
