Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-30 / 44. szám

IN Y í K VI I) í: K.'« A dohány-kérdés. A dohánytermesztőket és fogyasztókat, azokat akik szűzmagyar dohányhoz szoktatták pipáikat, igen nagy veszedelem fenyegeti ama törvényjavaslat által, melyet a kormány a dohánymonopólium kezeléséről szóló törvény módosítása dolgában az országgyűlés elé terjesztett. Az az élénkség melylyel a tervbe vett intézkedéseket a közönség minden rétegeiben tárgyalják és megbeszélik, erősen emlékeztet a bajor sörforradalmakra. Ezt a békés csendességben élő népet a sör árának időnként való fölemelése egész a streikolásig felboszantotta; nagyon érthető hát az a tüzes érdeklődés, melylyel mi az uj dohány-törvényjavaslatot mérlegeljük, hisz amilyen sörivó náció a bajorok, mi is vagyunk olyan pipás nemzet, magyarokul. A javaslatnak, melyek különben közérdekű voltánál fogva mi is köziünk, két iránya van: az egyik czél a dohánytermelés minőségének emelése, a " másik a csempészkedés megakadályozása, s a kettő által együtt véve az állam bevételeiuek e czimén való fokozása. Első sorban tehát a dohánytermesztő közönséget érdekli és érinti e törvényjavaslat, és igen nagy mértékben épen Szabolcs vármegyét, melynek gazdaközönsége a dohánytermelést gazdasági művelése leglényegesebb ágává tette. A dohány-monopólium káros vagy nem káros, igazságos vagy nem igazságos volta felől lehet sokat beszélni, de amíg fennáll, a törvényt tisztelni kell, s épen a kormánynak első sorban a kötelessége, hogy e tiszteletet a törvénynek megszerezze. És éppen ebből a szempontból csak helyeselni lehet a javaslatnak azt az intencióját, hogy a csempészetet lehetőleg megszorítani akarja. Csak az a kérdés, hogy ez a czél megvalósítható-e anélkül, hogy az államhatalom ne legyen kénytelen nagyon is mélyen belenyúlni az egyén életviszonyaiba. Mert például, mikor a javaslat szigorú intézkedéseivel annyira megy, hogy betiltja a kész-szivarka hüvelyek használatát, vagy mikor még a termesztőtől is megvonja azt az eddig élvezett jogot, hogy a saját termésének élvezését megválthassa, akkor még azt sem engedi meg, amit a szentírás szerint még az állatnak is meg kell engedni, t. i. hogy „nyomtató jószágnak ne kösd be a száját. A termelt dohány minőségének javítása általános gazdasági érdek, és minden valószínűség szerint a dohány-monopolíum kezelésének kérdésében ez az a sarkpont, ahol az ügy többi részei csúcsosodnak, t. i. ennek helyes megoldása nélkül sem a csempészetet megakadályozni, sem az állam bevételeit fokozni nem lehet. A törvényjavaslatnak e tekintetben való intézkedései a következők : megszabja— a mostaninál nagyobbra téve — azon terület minimumát, melyen egyeseknek termelési engedély adható; elrendeli simító házak fölállítását; a sarjú levélre termelést betiltja, amennyiben az anya és csúcs levelek leszedése után a dohány tőkéknek azonnal való eltávolítását vagy leszántását követeli; hatósági ellenőrzés alá helyezi a dohánytermelésnek nevezetesebb teendőit: a palánta ültetést, levél-szedést stb. Keresztül vihetők lesznek-e ez intézkedések, s különösen keresztül vihetők-e anélkül, hogy a dohány-termelő gazdaközönség az eljáró közegek Szive hangosan megdobbant, ujjai lesiklottak az elefáuteiont billentyűkről s egyszerre csak azt érezte, hogy kezét két erős, napbarnitotta kéz kulcsolja át, s hogy annak a fntal férfinak nagyon is sok van „mit mondani . . . .< Oly sokat, olyan szépin, szenvedély .sjn és meggjőzőleg beszélt, elhallgatta volna talán örökké is s gyermeteg lelkébe, mámorító, tü^es méregként hitoltak be azok a lázas, kérő, fenyegető, üdvösséget és kárhozatot ígérő szavak. Hogy azokat az egyiknek nem latt volna szabad mondani és a másiknak nem lett volna nzabad meghallgatni! Oh, hideg bölcsészet, rid^g társadalmi törvények és szabályok, ki törődött volna veletek egy forró illfftos, gyönyöre kihívó nyári alkouy estén . . .? Hát meglehet-e tiltani a virágnak, hogy ne tárja ki kelyhét a termékenyítő napsugárnak ; meg lehet-e tiltani a mezőn csapongó méhnek, hogy ne szivja ki mézét az ingerlőn felé illatozó vadrózsának? . . , Fiatalok, üdék, erőteljesek voltak mind a ketten, ereikben pezsgett a vér, szivük telve volt vágygyal, epedéssel. A virágok behajoltak a nyitva hagyott ablakon, az erdő titokzatos mély zsongalomja, a tó hullámainak rytbmikus csobogása, a zillanó fűszálak közt sütkérező, zümmögü piros Bzárnyu bogarak, mind csak szerelemről beszéltek hozzájuk, szeretni tanitolták őket . . . Es ők szerettek . . . Nem volt szabad, ki törődött volna vele? A sziv szava előtt eltörpül minden más szó, összetörik minden gát és elszakad a legerősebb láncz is. Hosszü évek keserve nem ér föl egy pillanatnyi gyönyörrel s mit törődik azzal az álmodó, hogy föl is kell majd ébrednie! Ki beszélne virágok közt halálról, forró, nyári napon őszi hervadásról, levélhullásról . . . eljön az magától is . . . eljött az úgyis . . . Oh, milyen szomorúan nagyon szomorúin zúgtákbúgták a húrok egyszer aztán Weiner bánatos búcsúdaáltal türhetlen zaklatásoknak és bosszantó beavatkozásoknak kitéve ne legyen, s megfogja-e bírni a mostoha viszonyokkal küzködő termelő közönség a kívánt tetemes befektetéseket? Erre majd az élet adja meg a választ. Vau még a javaslatnak egy része, melyre a városi tanács s a községi elöljáróságok figyelmét hívjak föl. E szerint: »Kis és nagy községben a községi elöljáróság, ren dezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban a polgármesterek felelősek azért: 1. hogy a község, illetve város határában engedély nélkül dohány ne ültettessék; 2. hogy az egyes termelők által dohányültetésre csak az engedélyezett területek és csak azon földrészletek használtassanak, melyekre az engedély szól; 3. hogy oly talajok, melyek a jelen törvény 3. §-a szerint a dohánytermelésből kizárattak, dohánymívelés alá ne kerüljenek ; 4. hogy gabonanemüek és repce tarlójába ugyanazon évben dohány ne ültettessék ; 5. hogy a községben dohánycsempészet, akár leveles, akár vágott dohánynak, akár pedig a magyar korona országainak gyáraiból nem származó gyártmányoknak házalás vagy nyilvános vásáron való eladása által, vagy bármely más módon ne űzessék; 6. hogy csempészet céljából a község határából dohány el ne hurcoltassák, továbbá hogy más községekből elcsempészett doháuy a község határán való átszállításánál segédeszközeivel együtt letartóztassák. A községi elöljáróságok, illetve polgármesterek kötelesek a fentebbi pontokban |fel*orolt, bármikor észrevehető kihágásokat a jelen törvény 7. §-ában megszabott bírság terhe alatt a csempészet tárgyát képező dohánynak vagy dohánygyártmánynak lefoglilása mailett a pénzügyőrségnek azonnal bejeleuteni és azonkívül a csempózet megakadályozására, hi szükséges, a csendörséget igénybe venni. Kis és nagy községekben a főszolgabirák és azok tiszti személyzete, rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig a polgármester és azok tiszti személyzete, valamint a csendőrség és a fővárosban a m. kir. államrendőrség is kötelesek a csempészet minden nemének megakadályozása körül nemcsak közreműködni, hanem a tettesek kinyomozása, elfogatása, a csempészet tárgyainak és segédsszkőzeinek lefoglalása által közvetlenül is a csempészet elfojtásában eljárni. Dessewrt'y Aurél gróf, ki a képviselőház pénzügyi bizottságában a javaslat előzetes tárgyalásánál nagytevékenységet fejtett ki, a törvényjavaslat e rendelkezésére azt a megjegyzést tette, hogy a tisztviselőkre hárított feladatok elintézése a mai közigazgatási rendszer mellett nem történhetik meg, csak kinevezett hivatalnokokkal. Mi meg azt liiszszük, hogy ennek az uj hivatali kötelességnek és tisztességnek nem nagyon fognak örülni városi és községi tisztviselőink. Értesítés a nöipariskola köréből. A nőegylet felügyelete ős vezetése alatt álló nőipariskola működését még a mult hó közepén megkezdte s azóta az országos nőképző intézet igazgatósága által melegen ajánlott Paczka Anna kisasszony szakértő és lelkiismeretes tanítása mellett — miként arról a nőegylet koronként felügyelő bizottsága által meggyőződik — folytatja sikeres munkálkodását. Azon reményben vagyunk, hogy ezen intézet, mely valóbau anuyi áldozat árán — rangkülönbség nélkül — az egész város nöközönsége részére lett felállítva, hogy benne a legegyszerűbb és legszükségesebb nöimunlcdktól egészen a legfinomabb czikkek előállításáig alapos kiképlát: »Es war' zu ochön gewcsen, es hátt' nicht sollen sein !« Refrainjébe igazi, zoko^ásszerü hangjai vegyültek s égő, forró könnyek perdültek végig a billentyűkön, mikor az ifjú férfi utoljára állt itt a tabourette mellett 8 utoljára hajtotta égő homlokát a huilámos sz^ke fürtökbe — — — — — — — — — — — — — — Most már n3sztelen minden ; nem érinti a zongorát senki többé, elment a szép leányka is, az ifjú is ; nem fogjátok ti többé egymást látni soha s mig te szőke lányka szerelem nélkül lépaudepz oltár elé egy olyannal, a kit számodra a szülői gondoskodás fog választani s néhi, félve gondolandasz csak vissza szerelmed szép napjaira, addig az az ifjú férfi, szivében talán bánatos, ma ró önváddal őrzendi emlékedet s a köznapi élet fárasztó taposó malmában átkozandia a sorsot, mely hozzád, bi rásodboz már akkor vezette, mikor már ő nem volí szabad . . . mikor már késő volt I Vagy talán nem is és egy uj szerelemnek első fejezete fog kezdődni életében ismét, mint már annyiszor a ti regényetek előtt és élni és élve/.ni fog tovább is, könyörtelenül tépve az ujabb nyíló virágokat ... ki tudna arra most neked még felelni? .... Csendes, kihalt a nyárilak környéke, elmúlt a zsibongó élet, a becsukott redőnyök mögött némaság honol s a veranda hervadt lonciai kö/.t átsóbajtó szellő szomorú történeteket mesél. A levelek is hullanak, hullanak egymásután, elborítják a nedves, sáros gyalogutakat s egy pár őszi virág, mely még ott sárgul a völgy alján, bánatoB megudással hajtja fejét a hervadís elé. A vihar megczibálja a kopár rózsatőkot s az asszú, hervadt leveleket őrületes kavargással vegyíti össze porral, szeméttel . . . Szegény, szép illatos virágok, szegény forrón szerető hiszékeny szivek, milyen szomorú a ti sorsotok ! Vay Sándor gróf. zést nyerhessen mindenki, ez évben is szép számmal fogja kebelébe fogadni a növendékeket s teljesíteni hivatását. Itt az alkalom, mely után epedve sóvárgott minden józan gondolkodzásu fia a városnak, hogy a polgári állású szülök leánygyermekeiket a kézi munkák elsajátítására taníttathatják, ez által gyakran az üres tétlen-, séggel eltöltött időt már most hasznos és jövedelmezővé tehetik, más részről a 14 éves kortól folytatott ezen kedves munkálkodással megszokják a tevékenységet ós a jövőben is jobban meg fognak felelhetni női kötelmeiknek, sőt az élet terhesebb körülményei között is biztos megélhetési alappal bírván, nem esnek kétségbe és becsülettel fognak megküzdhetni az esetleg nyomasztó körülményekkel. A nöipariskola felállításának oly szeretettel felkarolt eszméje épen ebben az elvekben bírja legerősebb támaszát. Azért hiszem, hogy városunk közöusége örömmel meg fogja ragadni az alkalmat és a népiskolából stb. kikerült leánykáit siet ez üdvös intézet kebelébe vezetni mielőbb. Az intézet rendes növendékei ez év folytán a következő munkákban nyernek oktatást: I. Vegyes munkák. 1. kézi kötés, 2. horgolás. 3. csomózás, 4. hálózás, 5. az öltések külömböző nemei u. m. egyszerű kereszt, bécsi kereszt, holbein, fonat, roszmaring, smyrna és szövés öltés. 6. keretmunka, 7. recze guipure, 8. suprikálás, 9. tülláthuzás, 10. point lace, 11. csipke verés legújabb módszer szerint. II. Himzét. Fehérneműek hímzése, kézen és kereten, velenczei, szines, ezüst arany hímzés és rátét munkák. III. Fehérnemiiek varrása. 1. Foltozás, diszvarrások, ajour munka, 2. mérték utáni rajz és szabás, 3. gépen varrás. IV. Felső ruha varrás. 1. Mérték utáni rajz és szabás, gépen és kézen varrás. V. Gépk ötét. VI. Piperemunkák. Folyó évi november hó 1-től ezen rendes tanfolyam mellett egy külön tanfolyam nyílik a felnőttek számára azon czélból, hogy az ügyes kisasszony vezetése mellett az említett munkák bármelyikét ott az intézetben elkészíthessék s ez által kedves meglepetést szerezzenek a hozzátartozóik számára. Ezen tanfolyamra jelentkezők ötször hetenként a délutáni órákbau jelenhetnek meg az intézet helyiségében s ott mig egyrészről alapos utmutatást kapnak az általuk elkésziteui czélzott kézimunka bármelyikében, addig e munkákat ott teljesen is elkészíthetik azaz montiroztatják, p. o. diván-, ablakpárnák, zsebkendőtartók stb. Ezen külön tanfolyamra jelentkezők havonként 3 forintot fizetnek; ha pedig egész napra óhajtanak az oktatásban részesülni, akkor 4 frt lesz a havi dij. A nöipariskola elfogad megrendeléseket is gép kötés, himzés és fehémemüek varrására, melyeket az intézet szegényebb sorsú és jövedelmet szerezni vágyó képzett növendékei fognak felügyelet alatt és felelősség mellett elkészíteni. Ez irányban az intézetben lakó kisasszony fogad el megrendeléseket. Hogy a szegényebb sorsú leánykák a költséges anyag beszerzéstől fel legyenek mentve, az intézet igazgatósága arról is fog gondoskodni, hogy az illetők semmi anyagot ne vásároljanak a munkákhoz, hanem ott kapnak mindent, amelyet az intézet javára feldolgoznak, de a munkáért tisztességes díjazásban, ügyesség és gyorsaság szerint részesülnek. Ez oly előny, hogy még a legszegényebb sorsú szülő is beirattathatja gyermekét, mert a folytonos költségtől meg van mentve. Végül kilátást nyújt az iskola arra is, hogy ha megrendelések érkeznek, ott a kiképzett leánykák állandó kereset forrást teremthetnek maguknak. Használják fel tehát a t. szülők a kínálkozó kedvező alkalmat és mielőbb siessenek gyermekeiket beíratni az üdvös ós jótékony intézet növendékei közé. Nyíregyháza, 1887. október hó. Az ipariskolai bizottság nevében : Leffler Sámuel, nőegyl. titkár. Az uj dohánytörvény. A miniszterelnök, mint pénzügyminiszter, \ képviselőház mult szombati ülésén terjssztetto be a dohányjövedék reformjára vonatkozó törvényjavaslatot. Az előterjesztés, melynek czime : »Tórvényjavaslat a dohányjövedéki törvények és törvényesített szabályok némely intézkedéseinek módosításáról*, igy hangzik: 1. §. Az 1868. évi XIV. törvényezikk határozatai Uapján megengedett saját használatra való dohánytermelés, valamint az ugyanezen tc. 8. §-ában felsorolt egyének által eddig élvezett azon kedvezmény, hogy dohánytermésükből a törvényszabta fogyasztási illeték lefizetése mellett fejenkint 10 kilogrammig dohányt visszatarthattak, ezennel beszüntettetik. A ki dohányterméséből valamit visszatart, a visszatartott mennyiség mindea 500 grammja után jövedéki büntető eljárás utján 80 krnyi fogyasztási illeték és a fogyasztási illetékeknek kétszeresétől négyszeresséig terjedő pénzbüntetésben marasztalandó el éa a termelési engedélyből kizárandó. 2. §. A dohánytermelőd ezentúl, ha hitelesített térképpel a terület nagysága nem igazoltatik, lehetőleg