Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-16 / 42. szám

N Y í B V I D É K." A „Szabolcsmegyei Kör" Budapesten. Általánosan elterjedt szokás az egyetemi ifjúság körében, hogy az egy vármegyéből, vagy egy vidékről feljöttek összeállauak, társulnak, egyleteket alakítanak és különböző, többé-kevésbé magas czélokat tűzve ki zászlóikra, azokat rendszerint több jóakarattal, mint ered­ménynyel megvalósítani is igyekeznek. Érezte Szabolcsvármegyének itt tartózkodó iljusága is, mennyire szüksége van arra, hogy összetartva, bizal mas, barátságos társaság által igyekezzék legalább rész­beu pótolni az otthoni családi körnek, az édes szülőföld­nek hiányát; belátta és tapasztalta mindenki, mily jól esik e sok tekintetben idegen, ismeretlen világ közepette néha-néha találni egy kis kört, mely ismerősül, barátja­ként üdvözli s melynek kedélyes társaságában legalább pillanatra kipiheni az életfentartis fáradságos munkáját, felidézi képzeletében az elmúlt idők érdekesebb esemé­nyeit, emlékeit s tartózkodás nélkül mondhatja el pana­szát, örömét, mintha testvérei előtt szólana, kik szívesen meghallgatják, s lépéseit, tetteit meleg érdeklődéssel kisérik. A sziv sugallatának emez ösztönszerű követését azonban nem tartja elegendőnek az egyesület egy tagja sem, mert csupán az összetartás érzetének felköltése ős folytonos ébrentartása nem lehet méltó czélja oly tes­tületnek, a melynek mindeu tényezője a valódi műveltség megszerzése végett keresi föl hazánk fővárosát. Az is­kola eszközölhet ugyan szakszerű kiképeztetést, hanem azon tul nem sokat nyuj f, legalább annyit nem, a meny­nyit az észszerű okoskodás és a világ megkövetel; s igy azoknak magszerzésében, a mik ezen felül szükségesek, teljesen magára van hagyva mindenki s magának kell megszereznie folytonos önképzés által azon föltételeket, a mik őt a társadalomban magasabb vagy alacsonyabb polcz elfoglalására jogosítják. Az általános műveltségnek a magasztos czélnak szolgálatába áll a kör akkor, a midőn igyekszik minden­kinek módot alkalmat nyújtani arra, hogy tanulságos eszmecsere által vitatkozási képességei, szavalatokkal elő­adási ügyességét s esetleg önálló munkák készítése által productiv tehetségét fejleszsze s mindezek megbirálásával itélő-képességét magasabb fokra emelje, tökéletesítse. Hogy a tulajdonok megszerzése mennyire érdekében áll mindenkinek, azt csakis az nem érzi, aki contemplativ közönyösséggel nézi a világ folyását, anélkül, hogy maga is tevékeny részt venne a mindnyájunkra kiszabott mun­kásBágbaD. Pedig kettős haszna is van a folytouos, ön tudatos tevékenységnek: először nem ad csábitó alkal­mat arra, hogy az ember más élvezetekre fordítsa szabad idejét, (ami nagy szó Budapest városában), másodszor oly szellemi tőkét nyújt, aminő később aligha lesz meg­szerezhető a mindennapi kenyér megszerzésének nehéz küzdelmei között. Kettős czélja van tehát a kör társas estélyeinek, egyrészt az összetartás felköltése és ébrentartása, más­részt pedig a mindenki által könnyen teljesíthető munka. S e kettős czél megvalósítására eszközökkel is ren­delkezik, amennyiben a tagokat tettre buzditja az a lel­kesedés, mely létesülést adott az pgyesületnek, de meg oly élvezetet képes nyújtani, mely általános érdeklődést van hivatva felkölteni s aminővel ez idő 6zerint egy me­gyei kör se rendelkezik. Ertem a kör kebelében alakult zenekart, mely műértő tagokból állván, feljogosit azon reményre, hogy az estélyek élvezetes programmal fognak lefolyni. Különben köztudomásu dolog, hogy a mult évi kör estélyeinek érdekességét is nagyobbára az akkor mű­ködő zenekar tartotta fent. Ily czélokkal és reményekkel tartotta meg Pazár István szünidei alelnök vezetése mellett alakuló közgyű­lését a szabolcsmegyei kör Budapesten e hó 10-ik nap­ján s választotta meg tisztikarát a következő eredméuy­nyel: Elnök: ifj. Tóth István Kálmán, alelnök: Harsányi Gyula, titkár-jegyző : Yietórisz József, pénztáros: Aml­rástsik Endre, bizottsági rendes tagok : Dietz E. Lajos, Majos Zoltán, Nagy Sándor és Prékopa István, bizott­sági pót-tagok: Somlyódy László és Mandel Imre. A zenekar vezetője: Nagy Sándor. A választás olyanokra esett, kik igazán szivükön viselik a kör haladását s ha csak részben is megvalósulnak a kitűzött. szép tervek, úgy a czél nagyon meg lesz közelítve, s a kör szebb reményekkel nézhet jövője elé, mint a mily megelégedés­sel múltjára pillant vissza. —f. ÚJDONSÁGOK. M Lapunk mai számához, könnyebbség ked­veért, utalvány-lapokat mellékeltünk a t. községi jegyző urak közül azok részére, kik lapunk elő­fizetési dijaival hátralékban vannak. Kérjük az illető jegyző urakat, hogy hátrálékos előfizetési dijaikat ez utalvány-lapokon mielőbb beküldeni szí­veskedjenek, minthogy a hó végén a hátraléko­sokról jelentést kell tennünk Ugyancsak megküldtük ez utalvány-lapokat amaz egyéb előfizetőinknek is, kik lapunk előfizetési dijjaival régebb idő óta hátralékban vannak. Kérjük őket is, hogy hátrálékaikat az alólirt kiadóhivatal­hoz beküldeni méltóztassanak. A „Nyirvidék" kiadóhivatala — Fiume köszönete. Ciotta János Fiume város polgármestere, a város közöusége nevében a következő levéllel köszönte meg a nyíregyházai önkéntes tűzoltó­ságnak, a Fiume városának emlékbe adott „Nyíregyháza város története" díszpéldányát: Az önkéuytes tűzoltó testület Nagytekiutetü Parancsnokságának Nyiregyháza. Nagytekintetü Parancsnokság! A városi képviselő testü­letnek, a szünidők után megtartott mai első ülésében, hivatalosan tudomására hoztam azou megtiszteltetést, melyben a nyíregyházi önkéntes tűzoltó testület Fiume város közönségét részelteti akkor, amidőn az országos tűzoltó szövetkezet f. évi augusztushó 18—22 napjain megtartott nyolczadik közgyűlése emlékére városunknak ép oly értékes, mint diszes ajándékot ajánlott fel. A városi képviselőtestület hálás érzülettel vette tudo­tudomásul az ajándékozás ezen tényét s az ajándékot ugy őrzendi, mint becses emlékét a városunkban lezaj­lott ünnepélynek s azon kedves vendégeknek, kiket akkor körünkbnn tisztelhetni szerencsénk volt. Kérem a Nagytekintetű Parancsnokságot, szíveskedjék Fiume város közönségének őszinte köszönetét a nyíregyházai önkéntes tűzoltó testület s annak miuden egyes tagja előtt tol­mácsolni és fogadja egyúttal kitűnő tiszteletem nyilvá­nítását. Fiume, 1887. szeptember hó 9-én, Ciotta János s. k-, podesta. — Kinevezés. Graefi József főispán Kertész Ber­talan helybeli ügyvéd jelöltet tiszteletbeli megyei al­jegyzővé nevezte ki. — Meghívás. A nyiregyházai műkedvelő társulat f. hó 16.-án vasárnap délelőtt 11 órakor a nagy ven­déglő táncz termében közgyűlést tart, melyre a társulat tagjait, valamint a pártoló vagy működő tagokul belépni akarókat tisztelettel meghívom. Nyíregyházi, 1887. októ­ber 12. Dr. Jósa András társulati elnök. — A nyíregyházai vadásztársulat a héten kedden, e hó 16-án délután 5 órakor tartja közgyűlését a város­háza nagytermében. — A közegészségügyi bizottság legközelebbi ülésén indítványba fog hozatni, hogy a zöldség-piacz kikövez­tessék. — Angyalcsinálás. A dajkaságban levő gyerme­kek nyilvántartására a vármegye közigazgatási bizottsá­ga még julius hóban utasította a községi elöljáróságo­kat. Ennek a határozatnak azonban nem igen lett fo­ganatja, mert a vármegye 136 községe közül egyedül N.-Kálló tett eleget a közigazgatási bizottság határoza­tának. A dajkaságban levő gyermekek számáról, elhe • lyezésökről még Nyíregyháza városa sem vezet nyilván­tartást. N.-Kállóban 29 dajkaságban levő gyermeket találtak s ezek között kileoczet olyan állapotban, hogy a biztos elpusztulástól csak az eljárt hatósági közeg közbelépése mentette meg őket. — A járványosán fellépett vérhas a vármegye te­rületén miudegyre terjed. Ujabban megint több község­ben lépett föl járványosán, többek közt Eszlárou, Uj­fehértóu, N.-Kállóban, Semlyénben stb. A mult hó fo­lyamán több mint 100 ember h.tlt el vérhasban a vár­megye területén, migábin Nyiregyházában 50. — Tűzoltóink számára uj őrtanya készül a város­házán. A régi őrszoba ugyanis teljesen alkalmatlan volt szűk és egészségtelen voltánál fogva. A most készülő félben levő helyiség két szobából fog állani, s egy kissé több kényelemmel fog berendeztetni. — Tűz esetek a vármegyében. Az alispáni hiva­talhoz beérkezett jelentések szerint a vármegye területén a mult hó folyamán Bogdányban, Lórántbázán, Pazony­ban, T.-Dadán, Bájon, T.-Lökön, Mihálydiban, T.-Dadán és K.-Apáthibau voltak tűzesetek. Az esett károk na­gyobb részben biztosítva voltak. — A városi kert-gazdai állásra, mely e hó 21 én, pénteken fog a városi képviseleti gyűlésen választás ut­ján betöltetni, idáig hármau adták be pályázatukat, u. m. Steványik András rendőrbiztos, Hankouszki István városi esküdt és B>duár József. — A vármegyei árvaszék működése szeptember hóban a következő volt: augusztus hóról elintézetlenül átjött 2626 ügydarab, szeptember havában érkezett 1777 darab, elintézendő volt tehát 4403 ügydarab, melyből 1854 intéztetett el, elintézetlen maradt tehát 2549 ügydarab. — Második kimutatása a helyben építendő g. k. ui templom alaptőkéjére történt adakozásoknak. Kegyes ajánlataikat beküldötték: mélt. Graefl József főispán ur 20 frt, mélt. gróf Dassewffy Aurél ur 10 frt, Szabolcsi Hitelbank 10 frt, Csengery Símuelné asszonyság 50 frt, összesen 90 frt. Mezössy Juliska és Kralovánszky Ida úrhölgyek gyűjtéseiből a következő kegyes adományok folytak be a 6. számú iveu: Stern Jenő 3 forint, özv. Ascheubrennerné 2 forint, Marsalkó Gusztáv, Mirsalkó Géza, Markó György, Nyiry Ferencz, Juhász Etelné, özv. Nádassy Lajosué, Huszár Ferencz, CLicsery Gézáné, Bodó Gyula, Hoffman Adolf, Gyurcsán Ferencz, Bar­tholomaeidesz Jánosné, Szeszics Ida, Benedekné, Török. Klein Dezső, Mandel Gusztáv, Maurer Károlyné, Szo­kolay Árpád, Mikecz Jánosné, Szabó Kirolyné és N. N. 1 frtjival ös zeseu 27 frt. Kralovánszky Ida és Sztárek Jolán kisasszonyok gyűjtéseiből folytatólagosan a 6. számú íven a következő kegyes adományok folytak be: Mányik Józsefné 2 frt, Herr Zsigmond, Topser János, Kovács Ferenczné, Hrabéczy, dr Sziklássv Mihályné, Ferenczy Miksáné, Misko'czy Ignáczné, Leffler Sámuel, Miy Adolf­né, Sexty Gyuláné, Kralovánszky Ida, Vidliczkay József né, Sztárek Jolán, Fost László, Pavlovics Imre, Krauz­thor, Juricskay Rezsőné, özv. Fiegmann Miksiné, Valisé Jánosné, Szlaboczky Imréué és Pazár Istvánná 1—1 forint, Ziuamermann 60 krajcár, Szesztay Károlyné és Koc-sok Lászlóné 50 kr, Virágh Györgyná 40 kr, összesen 25 frt Az 5. számú gyűjtő íven: Bodnár Istvánná 3 frt, Bsncs Lászlóné, Meskó Lászlóné, Meskó Palné, Haas Mórná és Menyhért János 2—2 frt, Kovács Gerő, dr Rosenbergné, ifj. Cíukor Mártonná, Klár Gusztávné, Kubassy Gusz­távné, Draskóczyné, Blumberg Róza, Wirtschafter Ármin, Mayer Ede, Csapkay J., Kovács P. Pál, Andre Gyula, Szopkó Alfréd, Friedinann, Klein Hermán, Borsabányai, Moesz Adolfué, Böhm Hugoné, Czabucb Matsán, özv. Kovács Mihályné, Kovács Teréz, Bjrbély Sándor, Pala­ticz Lajos, Szepesházy, Somossy Mihály, M-, Schwarcz Izidor, Ungár Lipót, Uugár Lajos, Jánószky András, Kálmán Frigyes és Jóna Mihályné 1 — 1 frt ÖÍV. Takács Alajosné 60 kr, Karciag Gjula, Gansl Lipót, R)ich Benő, Pollacsek József, Wasserman és M.Jenő 50—50 kr, F. L. é3 ifj. Krudyné 20 kr, összesen 49 frt. A jelen nju^tázás főösszege 191 frt. Közli: Orosz Pál. — Bolti tűz volt e hó 14-én este a pazonyi ut­czán levő Deutsch-féle varrógép üzletben. Egy petróleum látnpáuak elejtése és szétrobbanási által támadt a ve­szedelem, melyet azonban, mielőtt az üzletben lényege­sebb kár esett volna, elfojtották. — Nőtlen emberek társasága. A hosszú téli esték unalmának elűzése czéljából állott össze egy társaság városunkban, hogy hetenként egyszer, előre meghatá­rozott helyen összejővén, ott néhány órát együtt kelle­mesen szórakozva töltsenek el. A társaság, melyben miuden intelligens ós kifogástalan nőtlen ember részt­vehet, egyelőre a terménycsarnoknak e czélra átenge­dett helyiségében, minden szombaton este tartja össze­jöveteleit. — Dohány és lottójövedéki szakvizsgák. A pénz­ügyminiszter a tisztviselő minősítéséről szóló törvény felhatalmazása alapján ugy a dohány mint a lottójöve­déknél életbeléptette a szakvizsgákat s mind a két irány • ban szabályrendeletileg körvonalozta a szakvizsgák tár­gyát és módozatait. A dohányjövedéknél külön szakvizs­gák lesznek a dohánygyártási és a dohánybeváltási szak­ban, s azok kizárólag a m. kir. dohányjövedéki igazgató­ságnál s csakis magyar nyelven tehetők le. Jövőre sem a dohánygyári sem pedig a dohánybeváltási szakban 800 frtnál magasabb javadalmazásu állást nem nyerhet, a ki az e szakmákra vonatkozólag rendszeresített vizsgát le nem tette, sem padig a dohányjövedéki központi igaz­gatósághoz a fogalmazási szakmában véglegesen ki nem neveznek olyan egyént, a ki a pénzügyi fogajmazói szak­vizsgán felül e dohányjövedéki vizsgák valamelyikét ki nem állotta. Az utóbbiakat a vizsga letétele előtt gya­korlati ismereteik kiegészítése végett, a mennyiben már ily gyakorlatot kimutatni nem tudnának, valamely do­hánygyárhoz, vagy beváltó-hivatalhoz legalább hat hónapra szolgálattételre osztják be. — Rab-statisztika. Szeptemberhó végén a nyiregy­házai kir. törvényszék fogházában le volt tartóztatva 207 egyén, 195 férfi, 12 nő; Nagy-Kálióban egy se, Nyir­báthorban 36, T.-Lökön 11, Kis-Várdán 25. — Az úttörőknek mindig és mindenütt számtalan nehézséggel kellett megküzdeniök. Mindazok, kik nagy és uj eszmékért keltek harczra, csak óriási áldozatok árán érték el czéljukat. Mikor négy év előtt Budapesten megindult egy szerény ls.p, a »Magyar Háziasszony* mindönki korai halált jósolt annak. — S ime négy év elmúlt s a kis, szerény »Magyar Háziasszony* egyike lett legelterjedtebb heti lapjainknak s alig van az ország­ban község hova több példányban nem járna. De a »Ma gyar Háziasszony* meg is érdemli azt a nagymérvű pár tolást, melyben országszerte és különösen megyénkben és városunkban részesül, mert négy évi fönnállása óta nemcsak terjedelemben nagyobbodott, hanem sikerült számos jeles írónkat és Írónőnket maga köré csoportosí­tani, ugy hogy minden tekintetben megfelel maga elé kitűzött czeljának, vagyis a háztartás, a konyha, a gaz­daság, a nevelés, házi orvos és egészségügy, kertészet stb. terén ép oly hasznos tanácsokat nyújt olvasóinak, mint kellemes szórakozást nyújt »Munka után* czimü ingyenes szépirodalmi melléklete, mely a legnagyobb változatosságban közöl költeményeket, beszélyeket, rajzo­kat, humoreszkeket, érdekfeszítő regényeket, talányokat s egyébb apróságokat. A »Magyar Háziasszony* elő­fizetési ára egész évre 6 frt, fél évre 3 frt, negyed évre 1.50 kr. s a kiadó hivatal (Budapesten, nagy korona­ütcza 19. BZ.) melyhez az előfizetések legczélszerübben postautalványon intézendők, kívánatra bárkinek ingyen és bérmentve szolgál mutatványszámokkal. Csarnok. Az élvek rabja. (Paródia.) A jó apa megtanítja fiait spórolni, hogy ha majd hullaui kezdenek az őszi levelek, tudjanak nem költe­kezni a közbeeső állomásokon keresztül s felkeresni azt a helyet, hol olcsóbban jár a koszt, szolidabb a lakás. Csak én nem mehetek. Nem mehetek, nem eresz­tenek ezek a tallérok. Kabát- s nadrágzsebemben fényes tallért csörgetek. Csörg, caörg a tallér, oly biztatóan, mintha minden porczikáját egy-egy Epicurusból ková­csolták volna s egymás mellé ujdonat uj bugyellárisba vannak összeszorítva. Nappal ő van a zsebemben, éjjel az ő terhétől könnyebbül meg keblem. Hajh! e bugyel­lárisba van pikolva egész félévi tandíjam is. Meddig lesznek nálam azok igy Úristen ? Fehér­lenek-e majd ugy huszonötödike táján? Lesz-e még akkor übercziher a fogason? Nem fog-e akkor énekelni a gyom­rom? Lesz-e csak egy rosz krajczárom is? . . . Jó kedvemnek nincsen határa, passzióra van benne. Ha lakótársamnak, egy orv-növ-nek szerény nézete nem győzne meg az ellenkezőről, azt hinném, hogy megbolon­dultam. Nem tudom, mikor van reggel, mikor este. Ha testem-lelkem hasztalanul erőlködve áthatolni akar az élvezetek bőséges tengerén s fáradtan elalél, akkor elal­szom s mikor kidobatva fejem a lámpába botlik, akkor felébredek. Ha siffonom kiüriil s zálogczédulám száma légió, arról tudom meg, hogy egy kurta hó lefolyt. Min­den hónapban egyszer kapok gázsit és — szidást. Csak egy akkora darabját láthatnám ilyenkor egy nagy bikáuak, amennyit egy ujjom eltakarhat, csak egyet­len tízes bankó jutna be lapos tárczámba kapcsos nyi­tókán keresztül, egyetlen darabja annak a temérdek pénznek, mely nem mindenkire árad ki egyaránt, én érzem, hogy mint a magasra felhajított macska, talpra fognék állani s feszítenék kegyetlenül. Sohasem féltem a Mihasznától, láttam őt legijesz­tőbb esőköpenyegében, láttam a Janszki miatt felhábo­rodott ifjúság hullámai között, láttam, midőn mérgesen káromló szavakat okádott egy zavargóra, ki rémültében elfelejtő, hogy ő egy banda főnöke s korlátlan tulajdo­nosa a legerősebb markoknak és térdrehullott és koma­ságot igért azon férfiúnak, kit sohasem szeretett életében. Én ott sem féltem tőle. Mikor mint fő-fő tüntető ugrottam utczákon és sikátorokon keresztül, mikor sfogd meg*-et ordita után­nam hatvan Mihaszna torka s a dörgő »megállj« kiáltá­soktól csak ugy zúgott a fülem: én még akkor sem nagyon ijedtem mag tőle. S mikor délutáni sétámon három-négy kofasátort találtam egymás után, melyből András minden gyümöl­csöt kidobatott, uton útfélen gazdátlan dinnyék hevertek szerteszét s közelben távolban kétségbeesett suszterinasok csoportjai dulakodtak, kik a dinnye után iparkodva iszo­uyuan drukkoló arciokkal susogták egymáshoz: Istenem Istenem, csak meg ne lássa András bácsi! Én még ott sem tanuitam meg őt respektálni. S néha mégis szurkolok én is. Ott lenn a járdán, az örök ké jöv ő-menők lábai alatt, mámoros küszködésem Folytatás a főlapon.

Next

/
Thumbnails
Contents