Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-16 / 42. szám

A helyzetnek hamaros megváltozását remélni önámitás lenne, de azért hiba lenne nem bizni egy jótékony fordulatban. Hozzá kell szokniok lassankint az embereknek, hogy a mostani viszonyokat rendesekül tekintve, azokhoz alkalmazkodjanak, hozzájok mérvén igényeiket, szükségleteiket. Csak igy lehet reményünk hozzá, hogy anyagi erőnkben való végső elgyengülés nélkül várhatjuk be az idők jobbra fordulását. Ne bizzunk nagyon a jövőben, mert nagyon kevés jelek mutatják a gazdasági fölpezsdülés hajnalhasadását. A vármegye őszi közgyűlése. A nyíregyházai vármegyeház díszes közgyűlési terme nem igen volt még tanúja olyan viharos jeleneteknek, mint a milyenek ott most, a közgyűlés alkalmával lezajlottak. Ezt a vihart az első aljegyzői állás betöltésének ügye költötte föl. Tudósításunkban részletes jelentést találnak olvasóink e jelenetről, de teljesen hü képet adni arról lehetetlen. A nagyterem egészen tömve volt. A megjelent mintegy 250 bizottsági tagon kivül, nagy hallgató közönség gyűlt össze, mert napok óta hírlett már a városban, hogy olyan dolog van készülőben, ami zajos jelenetekre íogja provokálni a közgyűlést. S ez csakugyan meg is történt. A főispán ur a kandidáló bizottságban, mely a törvény szerint az ő elnöklete alatt három választott s három általa kinevezett tagból áll, keresztül vitte, hogy Vidovich László második aljegyző, kit a közgyűlés igen nagy többsége óhajtott első aljegyzőnek megválasztani, a kandidáltak közé nem vétetett föl. A közgyűlés tiltakozott, a szónokok a vármegye közönségének óhajtására, a főispán és a vármegye között eddig feuállott jó viszonyra hivatkoztak, de hiába, a főispán nem engedett, s a kandidáló bizottságnak végre is a törvény formai megtartásával hozott határozatával szemben nem is engedhetett ama kívánságnak, hogy a kandidátusok közzé Vidovich László is fölvétessék. És így a törvény határain belől megtörtént az az el nem tagadható tény, hogy a valósággal még meg nem semmisített megyei önkormányzat sérelmére, a vármegye óriási többségének akarata nem érvényesülhetett. Magának az ügynek lényege és háttere azonban nyilvánvalóan politikai természetű lóvén, lapunk mint nem politikai organuma a sajtónak, a kérdésnek ezzel a részével nem foglalkozhatik A közgyűlés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást : Graefl József főispán megköszönve a közgyűlés bizalmát, hogy őt a hódoló küldöttség elnökéül megválasztá, s o küldöttség működéséről, Gencsy Károly elhunytáról és a Nyíregyházi;-Mátészalkai vasút megnyitásáról megemlékezvén, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánitá. Tárgyalás alá vétetett ezután Zoltán János alispánnak, a közigazgatás állapotáról szóló jelentése. A jelentésnek a hódoló küldöttség terebesi fogadtatásáról, a képviselő választásokról, a közogészségügy állásáról, állategészségügyről, a közbiztonságról stb. szóló része tudomásul vétetett, s néh. Genc<y Károly elhunyta fölött érzett őszinte fájdalmának, az alispán indítványára jegyzőkönyvileg adott kifejezést a közgyűlés. Az árvaügyi könyvelés rendbehozatala szempontjából, a jelenleg működő kisegítő könyvelő alkalmazása ez óv végéig meghosszalnttatott, s jóváhagyatott a vármegye részére szállítandó irodaszerekre nézve a szerződés Ferenczi Miksa helybeli könyvkereskedővel. Megyery Gábor főpénztárnoknak és Jármy Vincze misodkönyvelőnek, a vármegye házipénztárának 1885. évi számadásaira vonatkozólag a fölmentvényt a közgyűlés megadta. Graefl József főispán fölhiván a közgyűlést, hogy a vármegyei pénztárakat egy általa választandó küldöttség által a közgyűlés folyama alatt vizsgáltassa meg, e küldöttségbe Bodnár István és Szesztay Károly urak választattak meg, jegyzőül pedig Nóvák Gyula árvaszéki jegyző rendeltetett ki. A „NYÍRVIDÉK

4

4 TÁRCZÁJA. A főszolgabíró úr. A vonatvezető becsapta a vasúti koupé ajtaját, elkiáltva harsány hangon, hogy » mehet*, s a gőzös éles füty közben lassan megindul, a csengődi vasúti állomásról. Csalomjay Béla, a csengődi járás volt főszolgabírája kikönyökölt a vasúti kocsi ablakán, kezével intve búcsút a hátramaradt jó czimboráknak, a kik kikísérték, Logy végbúcsút vegyenek volt főszolgabírójuktól, a kit a n"p kegye a csengődi kerület országgyűlési képviselőjévé választatott meg. A cimborák még utánna kiálltják a »szervusz pajtás«-t, azután bizonyosan a »Koroná»-ba mennek, hogy ott folytassák a félbeszakadt murit, s éltessék képviselő pajtásukat, a kivel annyi víg órát '.öltöttek el. Csalomjay Béla pedig még mindég ott könyököl az ablakon, a mig a villámaebesen nyargaló vouat oldalt kanyarodva, el nem tüuik szemei elől a foljoudárral befutott csinos kis vasúti állomás. Akkor előtűnnek a csengődi szőllőhegyek, ez ott a Párdy Jancsi szőllője, a hol annyiszor mulattak, amott a Csiger Pistáé, a kinél épp tegnapelőtt rúgattak csillagot a Keserű Dávid czigánynyal. . . . Lassankint el-eltünedezik az is, a csengődi határ a távol ködében enyészik el, az alkony kiterjeszti szárnyait, az éjszaka leborul a földre, a csillagok fénye lassan-lassan kigyúl, hűvös szellő csapkodja Csalomjay Béla bortól, mámortól hevült homlokát. Jó lesz bezárni az ablakot. A vasúti kalauz nagy robajjal nyitja be a kocsi ajtaját, s kéri a jegyet. Bíla kikeresi a zöldhátu papirost, a melyről a kalauz megtudja, hogy az utas országos képviselő, a kivel gorombáskodni nem tanácsos. Egy „IN V í li V I 1> E K.

" Az 1888. évi közigazgatási, árva és gyámhatósági költség előirányzata kerülvén ezután tárgyalás alá, a közgjülés a vármegyei szolgák lakbér illetményét 40 forintról 60 forintra emelte föl. Ellenben nem vette figyelembe a közgyűlés Nagy Kálmánnak azon kérvényét, melyben a költségelőirányzat atna tétele ellen emeltetett kifogás, melyszerint az ellenőr könyvelő fizetéséuek pótlására a jegyzői nyugdíj alap terhére 100 forint vétetett föl a költségvetésbe. Zoltán János alispán bejelenti a közgyűlésnek, hogy Mikecz János első aljegyző és Kállay Zoltán főszolgabíró, országgyűlési képviselőkké történt megválasztásuk folytán, a vármegyénél viselt állásukról lemondottak. A közgyűlés a lemondást elfogadta. Graefl József főispán a szükségessé vált választások foganatosítása előtt felhívja a közgyűlést a kijelölő választmány megalakítására. A közgyűlés a kandidáló búott ságba Gaál Elek, Szesztay Károly és Bory Béla urakat választotta meg, a főispán pedig a küldöttségéé Szomjas József, Sütő József és Kovách Gerö urakat nevezte ki. Az okként megalakult kijelölő választmány, működését megkezdendő, a főispán hivatalos helyiségbe visszavonult. Gaal Elek, a kandidáló bizottságnak a közgyűlés által választott egyik tagja, rövid idő múlva megjelenvén a teremben, társai nevében is bejelenti a közgyűlésnek, hogy a jelölő bizottságban nem fungálhatnak, minthogy a főispán erőszakos eljárásával s a neki ott biztosított többséggel szemben az ő szavuk, mikor azt a vármegye egyik szorgalmas és tehetséges tisztviselője mellett latba vetnék, sulyljal nem bir. Bejelenti, hogy a választott tagok mandátumokról lemondottak. Szunyoyh Bertalan iuditványozza, hogy a közgyűlés az illető uraknak, a vármegyei önkormányzat elvének a főispáni erőszak ellen való védelmezéséért azzal szavazzon bizalmat, hogy őket újra válassza meg. Hosszén tartó zajos éljenzés. Eiözben Graefl József főispán megjelenik a teremben s viharos »éljen Vidovich" felkiáltással fogadtatik. Graefl József főispán jelenti a közg)ülésneV, hogy a kandidáló bizottság az első aljegyzői állásra Sípos Endrét, Angyalossy Pált, Vay Gézát és Márkus Károlyt jelölte ki. Dr. Hartstein Sándor pályázatát visszavonta. A főispán jelentését többszörös >éljen Vidovich* »ez erőszak* stb. felkiáltások szakították minduntalan félbe. Mikor a zaj kissé lecsendesült, Szunyogh Bertalan kért i-zót. A kandidáló küldöttség három tagja — úgymond — lemondott, én ennélfogva e főispáni erőszak elleu tiltakozom. Beníczlcy Miksa mint a régi korszak embere szólal föl, amikor még a főispáni állás dignitárius volt. Akkor a főispánok nem presszionáltak. Itt egy ilyen ténynyel állunk szemközt. Hisz napok óta beszélték már a városban, ami mo:t bekövetkezett. A főispán (Graefl József főispán közbo szól; méltóságos főispán ur I) Beniczky: Elismerem, hogy hibáztam. T>*hU a méltóságos főispán ur a vármegye egész közönségének ukaratával szemben viszi itt keresztül az ő akaratát. Egyébként is a kandidáló bizottság csonka volt. Az eljárás elleu tiltakozik. Graefl József főispán jelenti a közgyűlésnek, hogy a leköszönt kandidáló bizottsági tagok, csak míutáu szavazataikat beadták, köszöntek le mandátumokról. Bory Béla a kindidaló küldöttség egyik tagja beismeri, hogy igenis szavaztak. De a szavar.ás után megtudták, hogy az iuteuezió az volt, hogy egy szor galmas tisztviselő elejtessék. Ez erőszakos eljárás ellen lemondásuk által tiltakozniok kellett. (Perczekig tartó »éljea Vidovich*, »főispáni erőszak*, »tiltakozuok* felkiáltások.) Graefl József főispán: Méltóztassanak tekintetbe venni a megye méltóságát. (Felkiáltások: Igen, ezt veszszük I) Ha a főispán törvénytelenséget követett el, folyamodjanak ellene. De minthogy csupa kifogástalan emberek kaudidáltattik. (Közbeszólások: »Hát Vidovich*! Főispán : Nem kandidáltatott! Közbekiáltás : Miért nem 1 Főispán: Mert nem kandidáltatott. Nem tartozom magyarázattal!) Kérem a kö/gyülést, hogy szavazzoi. (Zajos éljenzés: Éljen Vidovic'i. Egy két hang az Angyalossy nevét hangoztatja.) Graefl József főispin : Akinek a nevét a kandidáltak közül hallani fogom, azt megválasztottnak kinevezem. vasúti kalauztól kitelhető udvariassággal adja vissza a jegyet, s miután a kocsibau ülő másik utas kártyájának érvényossége fölött koczkáztat egy egy kétségeskedő megjegyzést, a mánk ajtót kevesebb robajjal mint azelőtt becsapva, magára hagyja a nagyságos képviselő urat gondolataival és szuszogó uti társával, a kinek legelső dolga kényelembe helyezkedni, bőrös ládájából a papucsot, háló sipkát, vánkust kiszedni. No ez aludni fog. A vouat zakatolva, dübörögve vágtat tova az éjszakában s a képviselő úr kezd abba az álomfélébe ra

orülui, a mikor egy egész örökkévalóság egy pillanat alatt nyargal végig az ember agyán. Feltűnik előtte az a szép nap, amikor őt, aki alig rázta le lábáról az egyetem termének porát, a vármegye főszolgabíróvá választotta meg, a mikor reszkető hangon, elfogultan mondta utána az esküt. Azután jött az installáczió, a végnélküli murik egész sora, a hivataloskodás ezer bajával és kellemetlenségeivel. Lelki szemei előtt elvonult az az öt esztendő, a melyet Csengődön eltöltött, mint a csengődi járás főszolgabírója, korlátlan ura és parancsolója az egész járásuak. Biz az szép idő volt ! Az esztendőnek mindenik napjára jutott valami kellemes dolog. Ma itt, holnap ott ünnepeltek névnapot, keresztelőt, lakadalmat és ezek a napok piros hetükkel voltak bejegyezve a főszolgabíró úr kalendáriumában. Szívesen lát.tt vendeg volt mindenütt; a mamák szerették volna leányoknak elhódítani, a megyei szépségek akármelyike szívesen nyújtotta volna kezét a daliás főszolgabírónak, az éltesebb urak szerették, mert jó czimbora vol.t Szóval, ezer és ezer apró dolog járult ahhoz, hogy Csalomjay Béla magát jól érezze vármegyéjében, ahol mindeaki szerette. ... És most? . . . Víg poharazás, lelkesült hangulat közbea szóllitották fel Bélát, hogy a csengődi kerület jelöltségét elfogadja. A képviselőjelöltség rövid ideig tartott; az a három hét, Korniss Ferencz: A történtek után, p,mikor a mélt. főispán ur ilyen kijelentést tesz, nem hiszem, hogy a kandidáltak között akadjon olyan, aki a hivatalt elvállalja. Liptay Károly: Nekam nem természetem a szalma csépelés. De attól a főispántól, ki annyi év óta szeretetben élt közöttünk, elvárnám és erre nagyon kérem, hogy világosítson fel bennünket a felől, hogy ilyen közszeretetben és tiszteletben álló tisztviselőt miért akar elejteni s mi ellene a kifogás. Mert ha az elfogadható, biztosithatja a főispánt, hogy a közgyűlés lesz az első, mely őt elejti. Hallotta s érzi, hisz beune vau a levegőben, hogy politikai tendencziák vegyülnek a dologba, de alapos kifogásnak ezt el nem ismerheti. Még egyszer kéri a főispánt, hogy a kért felvilágosítást adja meg. Graefl József fóispán : Ezt itt most nem tehetem, de legyen szerencsém a bizottsági tag úrhoz délután s akkor szivesen szolgálok vele. Mezössy László: Ha Vidovich olyan ember lenne, akit valami terhel, akkor teljesen helyén lenne a főispán eljárása. De itt erről nem lehet szó. Mint régi barát, kéri a főispint, a régi jó emlékek nevében, hogy másítsa meg elhatározását. Avagy pedig jelentse ki, hogy az a fő mufti küldte őt ide ilyen parancscsal, aki mindnyájunknak parancsol, akkor meghajlunk. Zoltán János alispán, mint a vármegye első tisztviselője, a dolgok ilyen kifejtésében nem teheti, hogy ő is ne szóljon. Annak a jó egyetértésnek a nevében, mely a vármegye és a főispán között idáig olyan zavartalanul fönállott, kéri a főispánt, hogy vegye ujabb megfontolás alá a dolgot, s Vidovichot, ki szerinte is minden tekintetben mél:ó arra, kandidálja. Graefl József főispán: Olyat követelnek tőlem, amit nincs hatalmamban megváltoztatni. Szoboszlay Papp József: Mi következik abból, ha egy fungens tisztviselőt a kandidálásból kihagynak. Az, hogy olyan gyanusitgatásokra szolgáltat az ilyen eljárás alkalmat, melyet Vidovich, ki hivatalát idáig is becsülettel viselte, s ki a közgyűlés rokonszenvét is birja, nem érdemel. Zijos »éljen Vidovich* felkiáltások közben. Gi ~a»fl Józstf fóispán Angyalosy Pált, kinek nevét pár ember hangoztatá, a megye első aljegyzőjének kijelenti. A főispán azután elhagyta a közgyűlési termet, mire Zoltán Jánot alispán a közgyűlést eloszlatá. Második nap. A közgyűlés második napján is igen nagy számmal jelentek meg a bizottsági tagok. Mindenki azt hitte, hogy az előző napi jeleneteknek folytatása lesz, ez azonban nem következett be. A közgyűlés a tegnapi gyűlés Miklós László főjegyző által szerkesztett jegyzőkönyvének felolvasásával vette kezdetét. Lukács Ödön a felolvasott jegyzőkönyvre csak egy észrevételt tesz. Az van ugyanis abban mondva, hogy „Graefl József főispán ezután Angyalosy Pált megválasztott első aljegyzőnek kijelenté". E kifejezés nem felel meg a valóságnak, mert a főispán e kijelentést ugy tette meg, hogy: „Angyalossy Pált első aljegyzőnek kinevezem." Graefl József főispán: Ezt tagadom. Én a választás eredményét „megválasztottnak jelentem ki" szavakkal hirdettem ki. Gaal Elek: Nyelv hiba lehetett, de ugy volt mondva. Benyújtja egyszersmind a választás ellen felebbezését. Graefl Józs»f főispán ezután a további választások megejtésére hivja föl a közgyűlést. Minthogy pedig a kandidáló bizottság tagjai lemondtak, ezek helyett uj tagok választására kéri föl a közgyűlést. Lukács Ödön indítványára a leköszönt tagok újra megválasztatnak. Kovách Gerö helyére, ki a kandidáló bizottsági tagságról leköszönt, Szentmariay Dénest nevezi ki a főispán. A kandidáló bizottság ezután félre vonulván, rövid tanácskozás után megejté a jelölést, még pedig a nagykállói főszolgabírói állásra kijelöltettek: Sípot Endre, Angyalossy Pál és Zoltán István. Folytatása a mellékleten. amely alatt minden torok őt éltette, minden zászlón a Bela neve volt kiírva, teli volt mámoros napokkal. A jövendő rózBás ködön csillámlott eléje, messze menő tervek kezdték agyát hevíteni. Béla beleélte magát az ábrándokba, amelyeket elérhetni hitt. Az alkotó erőt erezte magában, a hogy azt amit czéljául kitűzött maga ele, el ia fogja érni, erősen hitte. Az ország tapsai fogják kísérni disdalútját, melyen keresztül arra a polezra fog jutni, ahonnan azokra, akik a vármegyében vele egy fokon, vagy felette állottak, büszkén fog letekinteni. Mit fog szólani a főispán, ha egykor, évek multán, az egykori tószolgabiro utasításait megkapja. . . . Mégis csak szép az a képviselői állás, amely minden ajtónak kulcsául szolgai, s utja a dicsőségnek! . . . Mégis legjobban fog boszankodni Horónyi Pista, az alszolgabiró, akit a mult választáskor megbuktatott, s aki most bizonyosan fel fog epui a helyére. Csak azért az egy dologért sajnálta leginkább, hogy elhagyta a szolgabiróságot. Most bizonyosan megválasztják. No, de annál dühösebb leaz, ha az ő karriéjéről fog miudenki beszélni a vármegyében. ... Hirtelen zökkenés riasztotta fel álmodozásaiból, a kocsiban levő útitáskák mind leestek. Az édesen alvó útitársat is felébresztette egy leesett csomag. Szitkozódva ugrott talpra, lehányva magáról, a komóczióhoz szűkséges kellékeket. — Ez már mégis sok Da nini, hisz' az te vagy Béla, szervusz pajtás. — Muki . . . Fenyéri Muki. . . . Ejnye, beh derék hogy találkozunk. . . . Hová ? — Budapestre barátom. — No, ez kitűnő, én is oda tartok. Jó termésem volt, hát mondom, megnézem Budapestet, úgyse voltam ott azóta, amikor az egyetem tájékát együtt kerülgettük. Emlekszel . . . boldog kor. Hát te minek mégy ? . . . .