Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-09 / 41. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 41-ik sxámáhox rok faragványnyal és berakással ékített szekrények az előteremben s a lépcsőházban fegyver s vadász diszitmények. A Miksa császár dolgozó szobája, mely szoba a császár által, a Navarra hajón lakott kabin hasonmása, tetejéről világítva meg egy kerek üveglappal, benne igen díszes könyvtár, a császár saját munkái, Sarolta császárné festménye, az értékes és érdekes író-asztal berendezés, egy nyug-ágy, remek készítésű padolat, az egész szoba oly lakályos, hogy az ember várja, mikor lép be a kis ajtón a ház gazdája. Aztán a többi termek kitűnő bútorokkal, festményekkel, még kitűnőbb Ízléssel, fejedelmi pompával rendezve, aztán a háló szobák pompás széles ágyakkal, a dohányzó szoba, chinai és japáni szoba, remok asztalok, vázák, chinai és japáni faragványok előttünk ismeretlen fákból; elefántcsontból oly gyönyörű faragványnyal, mintha cipkéből lenne ; úgynevezett olasz talak, egy művészi szekrény, eredeti japáni képek gyöngyházra' festve, ragyogó színekkel; kézi munkák, faragványok, mihez foghatót más uemzetek nem készítenek. Egy kis kincstár. Vezetőnk monoton hangon mondja el mindenik szobának — a császár korában volt — rendeltetését, ünnepélyes csend van mindenütt, a gyönyörű kastély szomorú emléke nyomasztólag hat lelkünkre, elénk képzeljük a jó, a nemes, a tehetséges szer ncsétlen császárt, boldogtalan nejét, ki szívből szeretett férje utáni bánatában megőrült, abból az időből, midőn még e felséges kastélynak boldog lakói voltak ; elgondolkozunk, elmélázunk, egy-egy tárgy jobban leköti figyelmünket, de lelkünk szüntelen a szerencsétlen s jobó sorsra érdemes császár emlékén mereng. A kalauz intő, s figyeluiüuket ujabb s ujabb tárgyra hivő 6zava sem változtatja mpg a benyomást. Ily hangulatban lépünk be a trón terembe, azon terembe, hol a mexikói koronát 1864. április 12-én Miksa, még akkor osztrák főherceg elfogadta. A terem hosszas négyszeg, igen szép képekkel, a tetőről — egy legnagyobb festmény a palotában — Miksa császár Mexikó birtokba vétele van allegoricus csoportban megörökítve, arczárói a jóság, kék szeméből a szelídség tündöklik. Az ajtóval szemben van a trón maga, arany zott oroszlánokon nyugvó ülőhelylyol, köröskörül fauteuillok egyeneB háttámlánynyal mindezek, mind a trón, s menyezete egynemű tengerészeti jelvénynye' beszőtt bibor-szin selyemmel bevonva. Ezen teremben üdvözlék először Miksát mint császárt, legjobb reményekkel, a legfényesebb kilátással, s helyette most a szomorú emlékezet s ünuepélyeR bánat tölti el. E gyönyörű kastély tulajdonosát Mexikóban 1867. junius 10-én főbe lőtték Méramon és Méja tábornokokkal együtt Queretáróban 35 éves korában. Holtestét Tegelthoff tengernagy hozta haza, s most Bécsben nyugszik a kapuezinusok templomáhan. Neje, a hü szerető nő önfeláldozásával volt vele mindig, utazásaiban tengeren és szárazon, s midőn látta, hogy a császár a körülmények szerint veszve van, a legnagyobb veszély idején Európába jött s férjének az összes európai hatalmaknál kért segítséget, de minden eredmény nélkül. Különösen Parisban és Rómában kérlelhetetlenül tagadták meg a segítséget, ami megfosztá eszétől, s az óta miut őrült él a Teruelen kastélyban Brüssel mellett s még ma is emlékezik néha-néha az ő Max-jára, kit mindig élőnek gondol fantáziájában. A kastélyból kijővén, elszéledtünk a felséges parkban, szívtuk a hasonlíthatatlan ózonteli levegőt, sétálván még a hajó elindulása idejeig, aztán csólnakra szállva hajónkra mentünk s vÍ3Sza Triesztbe. Ebéd után megnéztük a valóban igen csinos várost, melynek különösen az »uj« része bármely világvárosba beillenék, a roppant forgalmi kikötőt és hajógyárat, a te metőt és a várat, de már itt auyira ki voltunk merülve, hogy érdeklődésünket nem fokozta már semmi sem, s el határoztuk a reggeli vonattal elutazott bajtársak utáu az esteli vonattal igyekezni, megfosztván magunkat attól az élvezettől, hogy a gyönyörű hegyes vidéket Triestből Pragerhofig, vele az Adlersbergi hires barlangot láthassuk. Reggelre kelve újra kezdődött az állomásokon a már jövetközben ib tapasztalt dulakodás az ételért, s testben lélekben kimerülve értük el Budapestet, csupán a Balaton által villanyoztatva fel 2 órára mig mellette ment vonatunk. Este érkeztünk Budapestre s más nap reggel már itthon bajtársaink ölelő karjai, s a mi vágyva vágyott városunk vártak, Utunk véget ért, de a kellemes visza emlékezés siruukig fog kisérni s meg aranyozza néha komor egyhangúságunkat. Ezekben adtam volna számot azokról a benyomásokról a melyeket a Fiume— velenczei uton tapasztaltam ; a legközelebbi számban bajtársaim szívességéből néhány mulatságos epizódot említek fel, mik kizárólag a nyíregyháziakkal történtek s melyek csupán benünket érdekelnek. Mens sana in corpore sano. Alta'ános a panasz, korunk ama jelensége miatt, hogy az egészségi állapotok legkevésbbé sem kielégítők, s a szellemi előhaladással egyidejűleg, fogy a testi erő, úgy annyira, hogy mielőtt oda jutna el az ember, hogy tanulmányai, tapasetalatai által önmagáuak, s másoknak is hasznára lehetne, tehetetlenül roskad össze gyönge szervezete miatt, s igy a czél legtöbb esetben csak megközelítve van, de nem elérve is. És ez nagyon természetesnek látszik, hiszen az a megfeszítő szellemi munka, melyet a folyton súlyosbodó viszonyok, az önfentartás nehézsége, s az uralkodo társadalmi igények minden embertől megkövetelnek, s melyet hivatásának megfelelően, egyéni tehetségei szerint kilejteni mindenkinek kötelessége: igazán nagy mertekben gyöngíti, a különben is minden generáczióval szemlátomást, satnyuló emberi szervozetet. Ez a folytonos satnyulás, nagyon természetes következménye a helytelen irányú nevelésnek, mely túlságosan elkényeztető módszerével, mintegy beleoltja már a gyermek lelkébe, az irtózást minden komolyabb munkatol es sok esetben maga nyújt épen ez által alkalmat arra, hogy a gyermek korán öreggé, fásulttá, vilaggyülolőve legyen. Elejét venni ennek a bajnak a mily jó volna, ép oly könnyű: fordítson mindenki elegendő időt testének fejlesztésére, ügyességeinek gyarapítására is: szóval ne hanyagolja el a tornázást. Felesleges azon mindennapi tapasztalatra utainunk, bogy a gyenge test mihamar kimerül fárasztó szellemi' munka mellett, — mig a testrészek szabályszerű, összhangzatos működése, folyton emelkedett hangulatban tartja a lelket. — Igaz ugyan, hogy nem feltétlen következtetés, miszerint nem erőteljes emberekben, a szellem nem nyílvánúlhat hatalmasabban, mint óriásokban, hanem ezzel még nincs megokolva az, hogy maguukkal ne törődjünk, ne igyekezünk egészségesek, életerős testalkatúak lenni. Jól tudja azt mindenki, hogy miuél nagyobb a szellemi munka, annál nagyobb az arra fordított auyag veszteség is. Ezt természetesen pótolni kell, — korántsem azonban naplopíssal vagy alvással, hanem a minden testgvakorlat alapját képezi mozgással, ami gyorsítja a vérkeringést (persze Irigy más is, az nem ide tartozik,) új életre serkenti a szerveket, rugékonynyá teszi a tagokat, üditi a lelket. — Nem fog ártani az sem, ha kissé erőnket is igénybe vesszük: a különféle kar gyakorlatok, futás, súlyok emeléso bizonyára több jótékony eredménynyel izzasztja meg a testet, mint a gőzfürdő. A tornázás alkalmával végzett rendszeres munka, melylyel erőinket gyarapítjuk, s tagjainknak minden irányban arányos fejlesztését mozdítjuk elő. — de meg az ekként köaynyen megszerezhető ügyességek — vadászat úszás, vívás, stb. — a miket ugy szeretünk dicsérni másokban: ugyan is hangos figyelmeztetőik lehetnének, igyekezzünk orvosolni azt a bajt, a mit szabad időnknek tétlen vagy kora élvezetekre fordított, de mindenesetre káros eredmenyü elfecsérlése szab ránk büntetésül. Gondoljuk meg jól, mily nagy szükségünk van a folytonos tornázásra, mert igaz az, bogy elhűli a gyönge, s az erős lesz győztes, a létért való küzdelemben. Mncsolai Barna. ÚJDONSÁGOK. — Lapunk felelős szerkesztője, Inczédy Lajos, a katonai őszi fegyvergyakorlatokról haza érkezvén, a mai számmal átvette a »Nyirvidékc szerkesztésének vezetését. — Választás a vármegyén. Mikecz János volt első aljegyzőnek és Kállay Zoltán volt nagy-kállói főszolgabírónak országg)ülési képviselőkké történt megválasztatásuk folytán, e két állás az október hó 11 ki megyei közgyűlésen választás utján fog betölteni. Az amúgy is sok érdekes tárgygyal birő közgyűlés, a két választás által még érdekesebbé válik. A betöltendő első aljegyzői és főszolgabírói állásokra pályázók, kérvényeiket tudvalevőleg a választást megelőző napig nyújthatják be, s igy eddig cakis azokról a pályázókról emlékezhetünk meg, a kik a legnagyobb valósziuüség szerint pályázni fognak. Az első aljegyzői állásra Vidovich László megyei másod aljegyző lép fel, s csaknem bizonyos megválasztása esetén Mikecz Dezső közig, gyakornok fog a m'isod aljegyzői állásra aspirálni. Az első aljegyzői állásra még — mint hilljuk — dr. Ferlicska Kálmán, Márkus Károly, Jdrosy Sándor és Kertész Bertalan is pályáznak. A nagy kállói főszolgabírói állásra három jelöltet emlegetnek, ezek Zoltán István nyírbátori szolgabíró, Sipos Endre nagykállói szolgabíró és Kállay Leopold. Ha Zdtán István választatik meg, akkor a nyírbátori szolgabíró állás is megüresedik. Erre az állásra Leövey Miklós árva« széki jegyző pályázik. — Az uj nyírvíz kölcsön, illetőleg a nyirviz-szabá lyozó társulatnak a pótcsatornázási munkálatok költségei fedezésére kért 250.000 forint állami kölcsön megadása iránt való kérvénye ügyében, a mult hó 28 dikán Budapesten tartott ülésében hozott határozatot a tiszavölgyi társaság kölcsönkiosztó hetes bizottsága. A bizottság a kért kölcsönt megszavazta arra való tekintettel, hogy a társulat e kölcsön feltételét julius 7-ki közgyűlésen jogerőre emelkedett határozottal kimondotta, egyénenkinti kivetéseit bemutatta, a kölcsön fedezésére kellő alapot mutatott ki, hogy a tervei és költségvetése a közi. miniszter által jóváhagyattak és a társulatnál hiányzó osztályozás pótlásául a társulat kölcsönért való egyetemleges szavatosságot kötelezett. Határozottan kikötötte azonban a hetes bizottság, hogy a megszavazott 250,000 frt kölcsönöszszeg csupán a kérvényben jelzett czélra, t. i. a pótcsatornázási munkálátok költségeire, uem pedig a a társulat fönt .rtásának, illetőleg a csatorna tisztítása költségeire fordítható. — A helybeli műkedvelői társulat e hó 2 ikáu a nagy vendéglő termében tartotta meg tisztújító közgjülését. A gyűlés Sztárek Ferencz volt társulati elnök leköszönése után, Korányi Imre koreluöklete alatt dr. Jósa Andrást választotta meg, zajos éljenzések között egyhangúlag elnökké, kinek lelkesült s m leg hangon tartott beköszöntője után alelnökké: dr. Trajtler Soma, p Miztárnokká: Török Péter, jegyzővé: Somlyódy István, könyvtárnokká: Bónis Sámuel, választmányi tngokká: Sztárek Ferencz, Nagy Lajos, Kovách Gerö, Kerekréthy Miklós, Palánszky Sámuel, Miurer Károly, Siitö József, Korányi Imre, Csupra András, Szamuely Aurél, Polatzek János, ifj. Nyiri Ferencz, Szereposztó bizottsági tagokká: dr. Jósa András, elnököu kívül; dr. Trajtler Soma éj dr. Konthy Gyula egyh mgulag megváUsztattak. Azután az aiapi'abályok revidiülására dr. Jósa András elnök, dr, Trajtler Soma, alelnök, dr. Konthy Gyula v. tag, Kovách Elek v. tag és Somlyódy István társ. jegyzőből álló bizottság küldetett ki, s egy —még a hideg idók beállta előtt a nyári színkörben rendazeudő színi előadás rendezését a közgyűlés, a választmányra bízta s mint halljuk Mosernek a »könyvtárnokc czimü 3 felvonásos mulatságos vígjátékát szándékoznak előadni A szereplők már nagyobb részt ki is vannak jelölve. Valóban nagy ideje már, hogy a műkedvelő társulat régi éléukségét vissza nyerve, a uőe^yletet és vöröskereszt egyletet jótékony czéljaik elérésében támogatva sziui előadások, hangversenyek, de különösen felolvasások tartási által társadalmunk szellemi életének irányt szabjon s hogy sok küzdelem után annál biztosabban megvalósíthassa kitűzött végczélját »egy Nyíregyházái felállítandó állandó színház alaptőkéjét!* — Ertesilós a gazdasági egylet kiállítását illetőleg. A »Felső tiszavidéki gazdasági egyletc-nek folyó évi október hó 18—22 dikére tervezett termény, gyü nölcs é3 szőlő kiállítása, az ez alkalommal is tapasztalt nagymérvű részvétlenség miatt ezúttal nem tartatik meg, a miről a t. érdeklődők s azon kevesek, akik bejelentő iveiket beküldötték, ez uton is tisztelettel értesíttetnek. Nyiregyháza, 1887. október hó 8. A kiállítási bizottság elnöke meg >iz\sából: Szentkirályi János, e. titkár. — Bolti tűz. Tegnap, október 8-án, hajnalban a sétatér sarkán lévő Gyurcsin féle kereskedésben, eddig még ki nem derített okból tűz támadt, a mely a kereskedésben levő áruk egy részét elhamfasztotta. A helyszínére érkezet tűzoltók, a tűz tovaterjedését meggátolták és igy nagy kár uem történt. — A városi kertgazdai állás, mely néhai Barzó András halála folytán üresedett meg, e hó 21-én fog választás utján betöltetui. Az e czélból összehívandó közgyűlésen maga Zoltán János aliapán fog elnökölni. — Dr. Kállay Zoltánt a uagykállai választó kerület orsz. képviselőjét, az országgyűlési szabod dvü pírt egyik jegyzőjéül választotta meg. = Eljegyzés. Szánthó János volt nyíregyházai, jelenleg csurgói gimnáziumi rajz és mértautanár, jegyet váltott Horváth Emma kisasszonynyal, Horváth Istváu nyíregyházai ev. ref. tanitó kedves leányával. — Zsigmondy Vilmos készülőben levő ártézi kutunk vállalkozója, a héten városuukban járt, s egy német geologussal, a ki társaságában volt, megtekintette a kut furatási munkálatát, mely igeu örvendetes gyorsasággal halud, amennyiben már 120 méterre haladtak le. E'. eredménynyel Zsigmondy is igen meg volt elégedve. — Brutális csendőr. Egy fővárosi lapban olvassuk a következő dolgot: E hó 3 án a tisza-polgári alvég6si »Pokol* nevü korcsmában, több parasztgazda társaságában a helybeli őra egyik közlegénye is mulatott, mig az őrsvezető szolgálatba ment. A csendőr bortól hevülten szóváltásba elegyedett az egyik gazdával s a vita folyamán egyszerre ciak kirántotta a kardját és három erős vágást mért a gazda koponyájára, melyek mindegyike az agyvelőig hatott. A gazda neve Dregó József. A parasztok között nagy az izgatottság. A brutális csendőrt a helybeli őrs parancsnoka vasra verve kísértette Nyíregyházára, illetékes hatóságához. Dregó életben maradásához kevés a remény. — A pénzügyi adminisztráczió reformjának alapelvei, miut írják, meg vannak immár állapítva a pénzügyminisztériumban. A reform a pénzügyigazgatósági, adóhivatali, bélyeg- és illeték szabási adminisztráczió egyesítésének eszméjéből indul ki oly módon, hogy minden megyében lenne egy ily egj esitett hivatal (kisebb szomszédos megyék közül kettőre terjesztetnék ki egy ily hivatal működési köre). E reformtól különben csak igen kis mértékben vár ják a személyzet létszámának redukálását; a fő előuyt a koordinált pénzügyi hivatalok közt eddig folyt sok iratváltásnak megszűnésében látják, ami nemcsak az adminisztrácziót teendi gyorsabbá, de az államkincstárra nézve pénzügyi előnyöket is fog maga után vonni. -• A dohányzás ártalmasságát a gyermekeknél, még most sem ismerték fel eléggé. A korai dohányzás az idegeket megtámadja, a testnek szabad fejlődését akadályozza és gyakran betegségeknek is az okozója. Svájciban például a 18 éven aluli fiatal embereknek, a dohányzás szigorúan el van tiltva s ennek a tilalomnak sehol sem lenne több értelme, mint nálunk Magyarországon, ahol — kivált az utóbbi időkben — a 8—10 éves gyermekek is titokban dohányoznak. A gymnazist&, a ki már a felsőbb osztályokba jár, önérzettel szorítja szájába a cigarettet, az iparos tauuló elengedhetlen feltételnek tartja a vasárnapi dohányzást, szóval taláu egy országban sincsen annyira elterjedve a dohányzás a gyermekek között, mint nálunk s ez okból, szülőknek, tanítóknak és gazdáknak a legszigorúbban lenne kötelességük, a gyermekeknél már is betegséggé vált dohányzást megakadályozni. Hány gyermek testi épsége s ennek révén ?zellemi fejlődésük is meg lenne menthető ez által. Csarnok. Kása. Ha már le résről volt a múltkor szó, átugorván a húson és mártáson, lássunk egy kis főzeléket is. Tudom, jól esik a nyomorúságot látott, sorsüldözött páriának, ha valaki ügyét fogja. Gyere hát te is dicső kása, ne félj, bár auathémával vagy sujva és pxkommunikáltattál az ételek sorából, — én, meg az én pártfeleim védelmedre kelünk. Hiszem, hogy ha nem tudlak is egy szuszra a régi piedesztálra felsegíteni, meg leszesz védelmemmel elégedve. Öaösséggel halálos ellenségem sem vádolhat, mert \z apámnak sem volt kásamalma; már, — és még, mint ételuek sem vagyok a kásának valami nagy emnere, mert hiszen buksikori hosszú ingem mintegy 27 évvel ezelőtt csapott fel ropogós bankónak, foghíjas pedig még nem vagyok, hanem hát Htbakukk tudja, en miniatűré Eötvös Károly temperamentuma szorult belém, óu is szeretek védeni; meg egy kis Garibaldizmus is van bennem, a tyrannízmust ki nem állhatom, szóval szeretem adni a nemeslelküt még a kásával szemben is. Ismerjük a virágnyelvet. Nem a virágok beszélnek rajta, hanem az emberek, kiváltképpen a szerelmesek. A piros rózsa a szerelmet, nefelejts a hűséget, sárga ibolya a hűtlenséget, az illatos kis ibolya a szerénységet, a liliom az ártatlanságot stb. jelképezi. Bijosau van ho'.zá fogható malőr, rniot mikor az embernek egyetlen imádottja szamártövisvirágot küld, már erre bajos a felelet, ökörfarkkóróval is hi iba viszonozni, gyenge torlás. Ha van virágnyelv, miért ne lehetne a kásanyelvnek is létjogosultsága. Dívik is a kásanyelv. Mikor például a három hetes, megunt vendégnek, vagy bárom havi kosztpénzzel adós kosztosuik kását főznek, az nem egyob — allegóriánál. Síjnálaudó, ki meg nem tudja, vagy meg nem akarja érteni, holott ez tán volapükül is azt teszi, hogy: »te vendég eredj, te meg fizess, különbeu pá! koszto=.< Az is nagyon érthető kásabeszéd, mikor az idején érkezett, ritka veudégnek kását főznek ebédre, ez sem egyéb skitoló kásánál.« Debát mindennek a szegény kása nem oka, mert ő csak eszköz a gazdasszony kezében. Lám, mikre nem jó a kása ; valóságos intőczédula.