Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-02 / 40. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 40-ik sxámáhox. A gyűlésnek legérdekesebb tárgyáról a törvényszéki palota építésűről, lapunk más helyén emlékezünk meg. Toletti Domokos és a 105,000 tégla ügyét tárgyalta ezután a gyűlés. A kiküldött bizottság buterjesztett jelentése szerint, a feljelentés nem bir alappal, s ennek révén Toletti volt téglamestert támasztott igényével elutasították, Toletti azonkívül még 600 frtnyi végkielégítést is követelt a várostól, még pedig azért, mert a város minden felmondás nélkül bocsájtotta el szolgálatából. Miután a főjegyző által bemutatott szerződés szerint, Tolettinek egyátalján nem volt felmondási ideje, mert ő csak évről évre, minden egyébb kötelezettség nélküi lett felfogadva, a gyűlés kimondtta, hogy a Toletti által támasztott végkielégítési igény fölött egyszerlleu napirendre tér, s neki semmi nemű kárpótlást nem ad. Az ez év végével kilépő 50 képviseleti tag helyeinek betöltése iránt, a képviseleti gyűlés az 1886. évi XXII t. cz. értelmében, 7 tagu bizottságot küldött ki. Bordás János debreczeni lakos kérvénye került ezután tárgyalás alá. Egy uj gyógyszertár felállíttatása ügyében lett e kérvény benyújtva, s a képíiseleti gyűlés, mint hatásköréhez nem tartozó ügyet a közegészségügyi tanácshoz teszi át, véleményadás végett. A városi cserépgyári épület és terület a jövő évtől kezdve, bérbe fog adatni öt évre, fél évi felmondás kikötése mellett. A helybeli termésű boroknak a korcsmárosok által fizetni szokott regálé és fogyasztási adónak hat krajczárról, négy kr ijczárra leendő leszállítása iránt beadott indítvány fölött, a képviseleti gyűlés, az ez évi eredmény megállapítása után fog tanácskozni. Több tárgya a gyűlésnek nem \olt. Velencze. ii. A dogé palotát elhagyván, azonnal a közvetlenül mellette fekvő byzanci modorban épült, gyönyörű SzentMárk templomba mentünk s megtekintettük, a valóban csodálatra méltó szép templomot, bámulatos és hires történelmi emlékeit, számos keleti márványból, bronzból készült műveit, gyönyörű faragványait, a főoltár alabastrom oszlopait, gyönyörű faragványokkal a 12-ik századból, mozaikkal kirakott falait, melyek a tizedik századtól a tizenhetedik századig készültek, inig a 76'/

2 méter hosszú és 62'/a méter szélességű templom összes falát befödték. A templom belől és kivül 500 legbecsesebb márványból készült oszlopot számlál, s homlokzatán az alsó oszlopsor felett sétáló hely van, kissé hátrább emelkedik a második oszlopsor, s a tetőig nyúló gyönyörű díszitmény. A templom belsejébe vezető mindkét jobboldali ajtó-szárnyak a hires Zsófia-templomból, Konstantinápolyból hozattak ide, az ajtók görög alakokat feltüntető ércz-boritékkal vannak bevonva. Feltűnő még a mozaikok megragadó szépsége mellett, a faragványok sokasága, az apostolok, Szent Márk és a Szent Szűz szobrai, egy öntött ércz-ajtó, a létező öntvények legtökéletesbjéuek egyike, szent emlékezetű domborművekkel. A templom előtt magaslik fel 3 óriási árbocz bronz alapon, melyek Ciprus, Morea és Candia királyságok lobogóit, — ennek elfoglalása emlékére lévén emelve — később a köztársaság jelvényeit viselték, mig ma ünnepélyes alkalmakkor az olasz és Velencze lobogóival diszittetnek. Innen a királyi palotát szemléltük meg, melybeu 400 felségesen bútorozott, képekkel, szobrokkal, fegyverdíszitménynyel stb. ellátott terem van, ezek közzül többetmegszemlélvén. A Szt.-Márk-téreu levő óriási toronyba Campauilletba mentünk fel, melynek tetején egy megaranyozott angyal van, e torony magassága 98 m., melyből a kilátás elbájoló a városra és a lagunákra, valamint a 222 íven nyugvó 3601 méter hosszú vasúti hidra. A Campanille alapköve a 10-ik században tétetett le. E toronyban a feljárás annyira kényelmes, hogy I. Napoleon Velencze elfoglalásakor aunak tetejébe fel lovagolt. Ezután utunkat a kiállítás felé irányoztuk, hová bennünket mint tűzoltókat minden díjfizetés nélkül engedtek bemenui, s a legnagyobb előzékenységet tanúsították irántunk. Tudva, hogy időuk meglehetősen ki van szabva, igyekeztünk minél rövidebb idő alatt minél többet látni, s csak a kiváló festmények és szobroknál időztünk tovább, de ilyeu is igen nagy számmal volt. Itt voltunk egész zárlatig, nem győzvéu eléggé csodálni a remek festményekben, gyönyörű szobrokbau, velenczei tükrök, porczelláu edények ós vázákban oly igen gazdag kiállítást. Zárlat után gőzhajóra ülve haza mentünk, étkezvén, egy szűkébb körű tanácskozásban elhatároztuk más nap megjelenni a Victor Emánuel és Garibaldi szobrának megkoszorúzásánál, egyszersmind kijelentették, hogy a Szent-Márk-téreu szerenád és kivilágítás lesz, kérvén minél számosabban megjelenni bennűuket a tiszteletünkre rendezett ünnepélyességen. A Szent-Márk-tér zsúfolva volt közönséggel, oly annyira, hogy a nagy részt megjelent 600 tűzoltó alig tűnt fel közöttük. A tőr közepén két sorbau kigyuladt a 720 gázláng, mi nappali fénybe borította a tért, a zenekar folytonosan játszott, s a miut az olaszok mondtak, többnyire magyar darabokat, mire mi azonban uem igen ismertünk rá különben is iukább igénybe vették látó, mint halló szervezetünket a megjelent olasz szépségek, rendkívül sok ékszerekkel diszitve, igen csinos toilettekben. A .jóvérű fiatalság" el is indult körül nézni az ékszerek és csinos ruhák viselőit, de csak messziről bámulhatták őket nem tudván egymás nyelvéu, ahhoz pedig hogy még a fiatalok is megértsék egymást, legalább egy hét kellet volna. A Szent-Márk-tér kirakatai szintén igen sok látványosságot nyújtottak ékszereivel, üveg-ueműivel, faragványaival, fényképeivel, koraljaival és értékes csigáival miket körös-körüli sétánk alatt szemléltünk meg. A késő éjjeli órákban oszlottunk el fáradtságuukat kipihenendő s előkészülendő a holnapi nagy napra. Másnap korán reggel talpon voltunk. Zárt tömegben indultunk az olasz nemzet két nagy fiáuak szobrait megkoszorúzni. Elől ment Follmann Alajos több főparancsnokkal, utánna mi többiek, folyton szaporodva tűzoltókkal és uj velenczeiekkel. A koszorúk elholyezéséuel csinos rövid szónoklatok tartattak magyarul, mit a velünk volt Fiume szerkesztője Mócs Zs. olasz nyelven ismételt óriási lelkesedést keltve, mind az olaszok mind a magyarok között. A szónoklatokra egy velenczei ur válaszolt, kiemelve a lovagias magyar nemzet itt levő fiainak kitűnő tapintatát, melyei Velenczét ily kellemesen lepte meg s kötelezte le maga iránt; a mi anyival inkább lekötelező rájuk nézve, mert nem politikai tüntetés, nem mint előre hirül adott, programmszerüleg megállapított tett volt, hanem mintegy önkénytelenül és szívből jövő eszme, mely tény az ott letett koszorúk, s virágok emlékét a hervadhatatlanság balzsamával vonja be. A szobrok megkoszorúzása mint futó tűz terjedt el a városban, ettől fogva még inkább mint eddig, kitüntető figyelem tárgyai lettünk, csupa előzékenységgel találkoztunk mindenhol s gyakran egyeseket vagy kisebb csoportokat is éléukeu megéljeneztek s szemmel látható elragadtatással tüntettek ki. Meglátogattuk ínég a délelőtt folyamában a mozaik és üveggyárat. A ki még életében szépet nem látott, azt nézze meg s látni fogja, mint egyesül ügyesség és gyakorlat által a nagy szabású muuka is a csiuössággal és kifogástalan Ízléssel. Továbbá elmentünk a szépművészet palotájába, hol olaszország legkitűnőbb művészei eredeti, s kitűnő utárizatu képeit láthattuk ezer éves festményektől a maiig, mind szépen rendezve osztály és kor szerint. De mindezt látni kell. Ki irhatua le egy oly képet, melyet a legjelesebb műbírálók négyszög hüvelyenként tanulmányoztak! Kevés időnk lévén még a lunch idejéig, gondolánkkal újra végig mentünk a Canale Grande-n, újra emlékünkbe idézendő a felséges látványt, mit a csatorna kétoldala nyújt remek palotáival. Étkezés után gőzhajóra ülve, a Lidora mentünk, hol Olaszország egyik legnagyobb tengeri fürdője van, s nagy örömünkre a szigeten 4—6 lovat láttunk, földet, homokot s egy tábla tengerit, mi a folytonos viz után jól esett szárazföldhöz szokott szemeinknek. A Lidon élveztük a tengeri fürdőt, néhány csigát szedtünk emlékül, ueháuyat vettünk szintén emlékül, aztán hajónkhoz térve vissza, meutüuk hotelüukbe, közeledvén az idő a hajóra szálláshoz. Ebéd utáu 8 órától kezdve felszállhatván a Cattaro és Abbaziára. melyek 11 órakor voltak e.iudulandók, nehogy magunkat a már tapasztalt tolongásnak kitegyük idejében igyekeztünk hajóukhoz, keresztül a Szent-Márk téreu és Piazettáu, hol már akkor játszott a zeue, s hol majdnem mondhatnók, hogy a szó szoros értelmében, kézről kézre adtak bennünket, s valahol csak elhaladtunk, megmegujult az „evviva", előttüuk, körültünk, mögöttünk, annyira kábitó és mégis lelkesítő volt ebben, hogy mintegy álomszerű benyomást gyakorolt ránk, mely szép álomnál, csak aunak emléke, hogy való, volt szebb. Már hajónkon voltunk, midőu egyszerre egy ágyulövésjelre kigyulladtak a lámpák, bengáli tüzek, s a 120,000 torkú Velencze egy evviva riadásban tört ki, mire viszonzásul a Cattaró is féuyszóró lámpájával nemzeti színbe borította a Piazettát, a dogé palotát, a Riva di Schiavonit, s mi szivüukből kiáltottuk vissza az éljeut. A zenekar folytonosan játszott, a kivilágítás a lelkesültség a fényárban uszó palota sorok, a tenger a meg-megjelenő több és több gondolák úri közönséggel — kik bennűuket legalább a hajóig is kisértek — később egy a parttól kiválló roppant bárka 3000 nemzeti lampiounal, lelkesült néppel, folytouos evviva és éljen kiáltásokkal, kendők lobogtatásával mindenkit teljesen elragadott. Fel-fel hangzott időközben, egyesek, a haza — a szabad haza, Olaszország, a király, Marguerita királynő éltetése, közbe-közbe hajőuk gőzslpja iszonyúan bömbölt. A horgonyt vonták felfelé, a gép, a horgonyláncz csörgött, jelentvén a közeli indulást. Egy perezre sem szállt alá a lelkesültség. Néha-néha kis időre szünetelt az éljenzés, hogy annál lelkesültebben ismétlődjön, a gőzstp hármat fújt, indulásunk közelgett, evviva és éljen harsogott, s e harsogás közepett, mint csengetyű a viharban, tisztáu, áthatóu kiáltja egy hang „Evviva governore Kossuth." Egyhangúlag miutegy ütemre, felzúdult erre az éljen s evviva oly felségesen, oly impozánsan, hogy az égről véltük visszhangzani. Feltekinték, fenn a csillagok milliárdjai, alaut ugyauazok visszatükrözve a tengerből rezegni, s mintegy velüuk örvendeni látszottak, egy perezre a földi fény égivé látszott változni, aztán aztán . . . Hajónk kevés idő múlva indult, még egy Isteuhozzid, még mindig éljen, evviva, amerre haladunk, mindenütt újra kigyül a bengáli fény, már messze járuuk, csak a kivilágított tér fénye verődik vissza a szemközti palotákon, a lampiouos bárka még mindig kisér. Mielőtt visszafordulna, a zenekar rázeuditi a Garibaldi iudulót, azoknak is búcsút intünk, aztáu elfoglaljuk helyünket, — kinek hol jut, — aki élelmesebb, jobb hülyét kap, aki kevésbé élelmes, megelégszik párnának egy baltával, paplannak egy mászó kötéllel. A fáradtság és álom egyaránt elnyom mindenkit, akár a puszta földöu, csomó kötélen, ágybau vagy bársony divánon egyformán álomba szenderül mindenki, részbeu a hajó kellemes ringatása következtében is. Kora hajnalban ébredtüuk fel, élveztük a kellemes tengeri léget, ml? végre feltűnt Triest szemeink előtt, kevés idő múlva kikötünk, kiszállunk, elszállásoljuk magunkat, átöltözünk, hogy újra, ugyanazon hajóval mehessünk 10 órakor Miramareba. Előfizetési felhívás Mai számunk ez évnegyedben az első lévén, tisztelettel felkérjük azokat, akiknek előfizetésük a mult évnegyed végével lejárt, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. Vidéki előfizetőink legczélszerűbben posta-utalványon küldhetik be az előfizetési dijat, amely marad a régi: egy egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, egy negyed évre 1 frt. Helybeli előfizetőink pedig, nyugta mellett, lapunk kihordójánál, vagy pedig kiadóhivatalunknál, Jóba Elek könyvnyomdájában, fizethetnek elő. Lapunk iránya, beosztása marad a régi s ugy, mint eddig, igyekezni fogunk ezentúl is, a megye, városaink és a nagy közönség érdekeit képviselve, t. olvasóink igényeit kielégíteni. De amidőn mi mindent el akarunk követni, hogy a közügynek használjunk s azokat az érdekeket képviseljük, melyek a nagy közönség érdekeit képezik, joggal elvárhatjuk a közönségtől is, hogy bennünket támogasson. Bizalommal fordulunk tehát azokhoz, akiknek előfizetésük lejárt, hogy a folyó negyedre szóló előfizetési dijat, lapunk kiadóhivatalának beküldeni szíveskedjenek. Nem mulaszthatjuk el egyszersmind a megyei bizottsági tag urak figyelmét hívni fel lapunkra, annyival inkább, miután lapuuk Szabolcsvármegye hivatalos közlönye lévén, az abban megjelenő közérdekű rendeletek, a közgyűlésekről irott tudósítások, a közigazgatási bizottsági ülésekről hozott referádák őket., mint a megyei közigazgatás tényezőit, érdekelhetik leginkább. Á megye minden lakosának áll érdekében, pontos tudomást szerezni, a megyei élet napról napra nagyobb mérveket öltő változatos és fontos mozzanatairól, ugy hogy bátran mondhatjuk el, hogy a közigazgatás jelen fejlett stádiumában, a közügyek iránt érdeklődő minden egyes megyei lakos, nem nélkülözheti a „Nyírvidékiét, Szabolcsvárinegye hivatalos közlönyét. Végül pedig el nem mulasztjuk hátrálékos előfizetőinket, különösen pedig a községek elöljáróit felkérni, hogy kötelezettségüknek, laputik kiadóhivatalával szemben, mielőbb eleget tenni szíveskedjenek, hogy igy mi is eleget tehessünk a mi kötelezettségeinknek. A községeknek most van alkalmuk arra, hogy azon, valóban igen nagy arányokat öltött hátralékaikat leróvják, amire ezennel ismételten kérjük fel őket. Újból kérjük összes előfizetőinket, hogy az előfizetést lapunkra, a fentemiitett s lapunk homlokán is olvasható árban mielőbb megújítani szíveskedjenek. A „Nyirvidók" szerkesztősége ós kiadóhivatala. ÚJDONSÁGOK. Lapunk mostani számát, t. olvasóink csak ma hétfőn veszik kezeikhez. A késedelemnek oka az, hogy a megyei évnegyedes közgyűlés tárgysorozatát, a megyei szabályrendelet értelmében, előbb nem lehetett összeállítani; s hogy az lapunk mai számában megjelenhessék, állott be a késedelem, melyért t. olvasóink elnézését kérjük. — Október hatodikára Harmincznyolcz esztendeje lesz október 6-dikán annak, hogy a függetlenségi harez, tizeuhárom hős tábornoka, Aradon a vértanúság dic"ő halálával bűnhődött, haza szeretetéért. Adózzunk kegyelettel a tizenhárom vértanú, soha el nem muló dicsőségéuek, október hatodikán, a mely nap haroiinczuyolcz övvel ezelőtt, gyászba borította a magyar nemzet amúgy is beborult egét. Az évek hosszú sora, amaly beDünket az aradi gyásznaptól elválaszt, meghozta az ongesztelődést is, október 6-ika a kegyelet ünnepe marad mindaddig, a mig magyar él a hazában. — Mikecz János országos képviselőt, megyénk volt első aljegyzőjét, a függetlenségi és 48-as párt, mint azt e fővárosi lapokban olvassuk, egyik jegyzőjévé választotta — Kinevezés. A kisvárdai kir. járásbírósághoz, dr_ Sarvay János ottani ügyvéd lett. aljárás biróvá kinevezve — A posta 03 táviróhivatal október hó l-jével. Nyíregyházán is egyesítve lett, a mennyiben a táviróhivatal már átköltözött, a posta hivatalnak a n.-orosi utczai házába, a hol már megkezdte működését. A távírda oszlopokat Ciütörtökön állították fel, ugyan ekkor bevezették u huzalokat is az épületbe, az útba eső fák gallyait irgalmatlanul elpusztítva, nagy bosszúságára az erről nem értesített háztulajdonosoknak, a kik csak akkor jöttek, a nem nagy szakértelemre valló kertészkedés tudomására, a mikor egy csomó levágott gally, s a kegyetlenül megcsonkított Iák hirdették, a czivilizác.ió egyik legnagyobb vívmányának, a távirónak bevonulásit uj otthonábs. Tanácskozási rend. A legu óbb tartott városi képviseleti gyűlésen több képviseleti tag felszólalt arra nézve, hogy egyesek négyszer-ötször szólanak hozzá egy tárgyhoz s ez által a tanécskozás menetét akadályozzák s oda nem tartozó dolgokat hoznak fel. Szóval, a kinek mikor eszébe jut, feláll és diskurál. Hogy az amiről beszél, oda tartozik-e a tárgyhoz vagy nem, az már más kérdés. Hát biz' ez egy cseppet sem válik egy olyan város dicsőségére, mint amilyen Nyíregyháza, amelynek képviselő testületétől több belátást s magasabb szellemi qualifikácziót lehet követelni, mint egy falu kupaktanácsától. Mi mindig tiszteljük egyesek véleményét s respektáljuk a képviselő testületi tagok szólásszabadságát, de hogy a gyűlés menetét akadályozó s értelemmii egyáltaláu nem biró meddő dolgok szőnyegre hozásával egyrészt elnyújtsák a gyűlés folyamát s ez által a tanácskozást kellő méltóságától megfoszsza egyesek felszólalási viszketege, ahhoz van hozzászólásunk. Az elnöklő polgármester urnák rendelkezésére állanak mindazon eszközök, amelyekkel ezeken a dolgokon segítsen s érvényt szerezzen annak a szabályrendeletnek, amely a tanácskozás rendjét és menetét szabályozni van hivatva, ezirt jelen felszólalásunkat figyelmébe ajánljuk, abban a biztos reményben, hogy jövőben uem le=z okunk ismételni, a városi képviseleti gyűlés érdekében tett, jóakaratú figyelmeztetésünket.