Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-14 / 33. szám

JN Y I Ft V községi bizonyítvány is melléklendő, azok pedig, kik akár magán, akár állami erdészeti szolgálatban állanak, Mindig előljáró tisztjük vagy hatóságuk utján, legkésőbb a folyó évi juliushó végéig a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumhoz adják be. Budapest, '1887. évi juniushó 14 én. Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium. 9,076. K

. Szabolcsvármegye alispánjától. 1887. 1 járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Tudomásul vétel és a legkiterjedtebb módon leendő közhírré tétel végett értesíttetnek, hogy a nagyméltóságú földmivelés- ipar és kereskedelmi m. kir. miniszter ur, f. évi 40339/IX. a szám alatt kelt intézvényével megengedte, hogy a T.-Lök községben f. évi augusztus 2i-re, szept. hó 25-re és noveruberhó 27-re eső országos vásárok ez évben kivételesen f. évi aug. hó 18-án, szeptember hó 22-én és november hó 24-én tartassanak meg. Kelt Nyiregyházáu, 1887. auguszt. 12-én. Zoltán Jáuos, alispán. A gazda hitelszükséglete. Egyre ritkább az a gazda, legyen az birtokos vagy bérlő, aki hitelre nem szorul. A mai általános gazdasági viszonyok kőzött épen nem lehet e jelenséget kóros állapotnak tekinteni, azon esetben, ha a hitelszükséglet keletkezésének indoka a helyzet fejlődése. Midőn gazdasági hitelszükségletünk kérdését e szempontból akarjuk tárgyalni, némely dolgokat előre kell bocsátanunk. A negyvenes évek ugy politikai-, mint gazdasági életünkben forduló pontot képeznek. A törvényhozás megszüntette az urbériséget s behozta az általános teherviselést. A nemesi — s igy a legtöbb középbirtok — jobbágyaival együtt egyszerre elvesztette ingyenes munkaerejét és ezért teljes kárpótlást soha, részleges kárpótlást is csak később nyert. Helyettesitésről, fizetett munkásokról, igás marha állományról és eszközökről, és ezek elhelyezésére épületekről kellé gondoskodni; hozzá még bizonyos összeget adóban kellett fi/.etni. A birtokok jövedelme ezen átmeneti nehézségek alatt, de más zavaros körülmények miatt is csökkent s igy a birtokosnak — ha tovább is maga akart .gazdálkodni — aránylag tetemes összegeket kellett birtokába ruháznia s mert ilyen összeg készletben csak a legritkább esetben volt, többnyire a kölcsönvételhez kellett folyamodnia. A volt jobbágynak sem lett sokkal jobb helyzete; mert nem kellett ugyan a szükséges munkaerő pótlásáról gondoskodnia, sőt rendszerint felesleggel is rendelkezett, melyet azonban csak a legritkább esetben értékesített, hanem a készpénzben mutatkozó terhek — reája nézve szokatlan alakban — ép úgy nehezedtek reá is, mint földesurára, s ritkábban ugyan, de mégis elég gyakran hozták pénzzavarba s arra kényszeriték, hogy szintén kölcsönhöz folyamodjék. E változásokkal egyidejűleg a közlekedési eszközök gyökeres átalakuláson mentek keresztül, és napjainkig már óriási mértékben tökéletesedtek. Ezzel ugyan a kereskedés élénkké is vált, mi által a gazda terményeit könnyen eladhatta, de ugyanekkor s e könnyű forgalom folytán a gazda és családja, valamint munkásai is nagyban megszaporodott szükségleteiket és ezek között sok olyat, melyeket azelőtt nem is ismertek, jó részben nem a háztartásban előállított tárgyakkal fedezik, hanem készpénzen veszik. A termény-gazdálkodást felváltotta a pénzgazdaság. Hogy ily körülmények kö/.ött a mi egy oldalú gazdálkodási módunk és szeszélyes időjárásunk mellett a bevétel nem mindég fedezi a kiadást, bizonyítani is felesleges. E mellett az óriásilag felszaporodott közterhek, az adósságok kamatai és törlesztési részletei is olyan meg-megujuló kiadásokat képeznek, melyeket elodázni nem lehet. De amint a tökély magas fokára emelkedett közlekedési eszközök a mi terményeinket közel s távolban könnyen piaczra viszik, ép-n ugy más országok és világrészek terményei ugyanazon piaczokhoz szintén könnyen hozzáférkeznek, s miután amazok árai olcsóbbak, nehogy versenyképességünket elveszítsük, kénytelenek vagyunk lehetőleg jobb, de mindenesetre olcsóbb terményeket előállítani. E követelménynek gazdáink eddig leginkább a művelés alá vett területek kiterjesztése, egyes czikkeknek fokozottabb termelése által s leghatásosabban a drága munkaerővel való takarékoskodás, uj és jobb gépek nagymérvű alkalmazásával igyekeztek eleget tenni, ami szintén mind tetemes pénz beruházással jár, mely beruházások azonban még sokkal nagyobb mértékben lesznek szükségesek, ha az érintett segédszerek kimerítése után a gazdának, hogy a versenyben helyt állhasson, ugyanazon területen kell'sokkal többet és jobbat termelni, vagy épen az eddigieknél nemesebb és csak előre halahaladottabb gazdasági viszonyok közé való árúk előállításához fogni, gazdasági üzemét ezekhez képest belterjesebbé változtatni, sőt költséges talajjavításokat is eszközölni. De az igy keletkezett hitelszükséglet — eltekintve a költséges talajjavitásoktól — aránylag egyszerre vagy rövid idő alatt a legritkább esetben lehet nagy s csak kivételesen akkora, hogy néhány jó év feleslegével, ha a hitelnyújtásnál visszaélés nem történik, a kölcsönt kamatokból törleszteni ne lehetne. Egészen más természetű és mérvű azon hitelszükséglet, mely a földszerzési vágyon és a földhöz való ragaszkodáson alapszik. Sokan ugyanis minden birtokeladást kedvező alkalomnak tekintenek földszerzésre, nem tekintvén saját pénzerejükre; vannak külöuösen esetek, midőn szomszédok eldarabolt birtokai kerülnek eladás alá, a fö'd-éhes ember, bár pénze nincs, birtoka kikiritése czimén földet vásárol, sokszor nagyobb kiterjedésben, mint a magáé és vagyona értékéhez mérten nagy summa pénzzel lesz adósa a hitelezőnek, melynek kamatterhei megingatják a jólétét s a szerzett birtok az eredetit is elviszi. Majdnem hasonló symptomák között, de ugyanazon eredinénynyel jár a földhöz való ragaszkodás is, mely örökösödéseknél áll elő. Csakhogy a birtok másnak ne jusson, vagy épen idegen kézre ne kerüljön, egyik-másik örökös áldozatok árán is A „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJá. A bajusz. Régi, de igaz közmondás, hogy aki egy rókát látott, minden rókát látott, aki egy oroszlánt látott, minden oroszlánt látott; de — aki egy embert látott — az csak egy embert látott. Valóban, ahány az ember, annyi a természete. Vágyaik is nagyon különbözők. Az egyik például hona hatalmát és a czivilizácziót terjesztendő, egy szál karddal, vagy egy puskával kezében felkeresi az abessiniai négereket, vagy az uj-guineai pápuákat, hol aztán, éppen nem ritka eset, egy hogy szép reggelen takarosan befrüstökölik a vad atyafiak, vagy pedig ha sapkalevéve jól tud könyörögni, elbocsátják, de előbb leveszik (skalpirozzák) a legtermészetesebb sapkáját is, hogy fricskát hányhasson minden borbélylegénynek. A másik — a tudományszonijtól ösztönöztetve, kiszakítja magát a boldog családi körből, s hol szárazon, hol vízen felverekszik a föld 82. fokáig, ahol sohasem hallani szunyogdongást, hol a legfáinabb farkasbunda fátyolköpenynek bizonyul és a legrotyogóbb kukoriczakása, minden fúvás nélkül prompté ehető, sokszor csak azért, hogy haza hozzon egy rozmár agyarat, vagy egy jegesmedvebőrt s ott hagyjon cserében fél fület, meg egynehány láb- és kézujjat a tulajdousaját magáéból. A harmadik csak olyan hidegvérrel indul a forró földövre, ahol egyetlenegy szűcs sem lakik, oroszlán vadászatra, mintha bizony egy vutkit áruló orosz leánynak a szivét kellene Ámor nyilával találnia, és aztán gyakorta csak puskájáról s a megmaradt bagariacsizmájáról agnoszkál ják, hogy ő járt ott, mig a fenevad által meg nem évődött. A negyedik keveselve itthon a napszámot, vagy miután könyökig belemarkolt az árvakasszába, kontrát mond ez ó-világnak, s átslisszol Amerikába, hogy akkor vacsoráljon, mikor az apja reggelizik, s akkor ebédeljen, mikor szegény ellenlábas felesége, gyermekeivel együtt, legjobb izüen alszik. Az ötödikben már sokkal kevesebb az ambíció ; vágyainak non plus ultrája, egy takaros, fess bajusz. Bajusz, bajusz, te dísze a férfiúi arcznak, téged még a macska is szeret! Csakugyan féltő kincse vagy te a férfiaknak?! Egész általánosságban nein mondható, mert vannak, kiknek hivatásuk tiltja, hogy barna bajuszukat budai bérczből buzgó bikavérben billegtessék, de az emberek maskulinuma zömének mégis az, mert hát: nolle-velle, — a bajusz imponál is. Nélküle az ölnyi magas tanítótól nem szepeg ugy az iskolás nebuló; vele a legalacsonyabb bakakáplár előtt reszket a legmarcziálisabb rekiuta mindkét horgas ina Már a csintalan, kis fiu széndarabbal bajuszt fest orrocskája alá; a subaucz pedig markírozza a bajuszpödrést, és szerencse, hogy a bajusz hagymás növény, külömben ínég rásza (palánt) korában kihúzgálná egy szálig. Majd az ütköző bajuszszal parallel nő az iljui önérzet, mely sokaknál arrogantiába, rátartiságba, elbizakodottságba csap át. De — hogy is ne, — mikor példák mutatják, hogy hányan csinálnak ma napság jó parthiet jó állású bajuszra, holott maguknak állásuk sincs, s hányan mennek neki a vizsgának csupa bajuszra ! V Ma ez a helyzet signaturája: a pehelybajusz is felment a tettleges dorgálás alól, tégy, amit akarsz; ott a bajuszod fundamenta, a hol másnak; respektálni tartozik miudenki! A bajuszra adósságot is lehet csinálni. Zálogházban ugyan nem adnak rá, mert deponálni nem lehet; mozgatható, de helyéről — végromlás nélkül — el nem mozdítható, tehát: bonum immobilé, de mint ilyenre sem lehet sokat terhelni, mert hamar lekonyul, hanem igenis adnak rá azok a kevésbé anyagias optimisták, kik tudják azt, hogy a bajusz a becsülettel, vagy az élettel egyeuértékeltetik. Mert nemde ily szókat hall a hitelező a nagyon sarokba szorított adósától ? a becsületemet, a nyakamat,, a fél bajuszomat teszem rá, hogy ekkorra eleget teszek. E szerint fél bajusz csak annyit ér, mint egy egész. Mily arczulütése már ez a mathematikának! És mégis ugy van, — mert hát a bajusz annyira hozzá vau szokva a páros élethez, hogy párja nélkül absolute elveszti létingerét, becsét, s a legszebb példány jóval kevesebbet ér egy fél fejelés csizmáuál; az özvegy vadmegtartja a földet, a helyett, hogy árúba bocsátaná. A birtokon fekvő és kezelésével járó terhek elmentik a rosszul számitót. Ezeken kivül hozzájárulnak még a hitelszükséglet nagyobbitásához az elemi- és más csapások, melyek a gazdát és gazdaságot érhetik; ezek az ellenök kínálkozó óvszerek és biztosítási intézkedések felhasználásával, meg aztán egy-két év kedvező termésével kipótolliatók. Végre elég gyakran, habár nem is oly általánosan, mint hire van, okot szolgáltat az adósság csinálásra birtokosainknak és családjaiknak viszonyaikhoz mért bő költekezése, gondatlansága, restsége és hanyagsága, melyek, hogy sok birtokos eladósodását okozták, tagadni nem lehet. Találja meg minden birtokos a fennebbiekben a maga állapotának megfelelő képet s szolgáljon az neki vagy megnyugtatására és törekvésére jobb helyzet megteremtése végett, vagy fordítsa meg a rosz irányból a józan, takarékos gazdálkodás felé. A kisvárdai thalmuü iskola. A kisvárdai állami elemi népiskolának az 1886/87 diki évről szóló értesítője jutván Kezeim közzé, meglepetéssel olvastam abban, hogy az elmúlt tanévben a tanulók létszáma 374 volt; ebből 258 volt mózes vallású, mig a keresztény tanulók létszáma csak 116 volt. Ez igen érdekes értesítőből arról is tudomást lehet szerezni, hogy ugy a r. katholikusok, mint a helv. hitvallásuak bírnak iskolákkal, csak az izraeliták nem. Valóban megszégyenítő állapot ex az izr. hitközségre nézve ! Hogyan ? ez a hitközség, melynek évi budgetje biztos tudomásom szerint 10.000 frt, melynek mindenre telik, csak kulturális czélokra nem ; egy hitközség, mely rabbiját ugy javadalmazza mint Debreczen, Miskolcz a más nagyobb városok, egy hitközség mely vagyont költ, hogy a thalmud és zügiskolák, a fanatismus e költő fészkei fennálljanak, egy hitközség, melynek mindenre van pénze a mivel a baladást és felvilágosodást akadályozhassa, parazita módon az adózó polgárok keserv es forintján fentartott állami intézményen tengődik, mig a többi felekezetek mostohább anyagi viszonyok között a törvénynek megfelelő elemi iskolát tuduak tartani. Oivastam, tudom, kogy az állam nemzetiségi szempontból elemi itkolákat is tart fenn, de Kis-Várdában ez ok fenn nem áll, mi szükség tehát, hogy az állam itt erre egy garast is költsön. Kis-Várda egy kis emporium, bizony jobban elférne itt egy alreál vagy más közép polgári iskola, ennek volna értelme. Bocsánatot kérek, hogy becses lapját ily felekezeti ügyekben veszem igénybe, de mert a rabbi s a kisvárdai izr. hitközség viselkedései kulturális szempontból határozottan elítélendők lévén, én, a nem zsidó, tisztán ez indokból biráloua meg, és mint ilyen igenis a nyilvánosság elé tartozik ama tény konstatálása, hogy a kisvárdai rabbi valóságos csapás reánk, városunk jellegét megváltoztatta, a szépen megindult haladást, egy emberöltőre megakadályozta. Eunek folytán, a bitközség jobb ügyhöz méltó szivósággal ragaszkodik a thalmud iskolához. Járnak, kelnek, fáradoznak, költekeznek, hogy ez az intézmény feutartható legyen és bizonyéra czélt is érnek. Nem ismerem a zsidó egyház autonomikus szerveletét, nem tudom, hogy a rabbi intézmény mily szerepre hivatott, csak annyit tudok, hogy itt Kis-Várdában sajátságos szerepet játszik. Már beköszöntő szónoklatában urbi et orbi kijelentette, bogy küldetése isteni. Nem a hitközség választotta meg őt, hanem az isteni gondviselés rendelte, hogy becses személyével az izr. hitközséget boldogítsa, ennél fogva hatalma absolut, és minden beavatFolytatás a mellékleten. galamb, melyet annyi poéta megbúgatott már az ágon, párjára lel, s újra él, de a párjavesztett bajusz elveszti létjogosultságát, többé nincsen számára hely. Ergó, a bajusz becses portéka, és a „nlmet lektnnek, nincsen pájusz szegínnek." Különben — azt mondja a szájhagyomány, a tapasztalás pedig bizonyítja, — hogy a tót atyafiak is meglehetős későn érkeztek a bajuszosztó bizottság elé, igy járhattak a német szomszédok is. Sok ember nagyon hiú és válogatós a bajusza állására, azt akarná, hogy úgy változtassa állását, mint az élelmes voksos pógár a követválasztáskor a pártnézetét; e czélból aztán dressirozza, éjszakára hátraköti, még csak tüzes vassal is torturázza. Szinre nézve a bajuszok a szurok feketessége, az aludt tej fehérsége, és a hajnal pirossága között mozognak. Ha a bajuszok állását tekintjük, ügy tapasztaljuk, hogy van csurgóra álló-, macska-, harcsa-, torzonborz-, pörge-, kunkorgós- és kajla-bajusz. Vannak bajuszok, melyeknek eresze alatt a rubin-topázkolibri fészke ugyancsak védve volna az esőtől. Az ilyen bajusz viselése a legkellemetlenebb, mert minden ételbe, italba előre beletápászkodik- az ilyen bajusz gazdája, kivált idegen helyen, irtózik a paradicsom- vagy sóska-mártástól, akár milyen kedvencz eledele volna is máskülönben, mert világosan tudja, hogy ha eszik, szervétájából földabrosz lesz. Ki bajszát huzamosan pödri vagy unja magát vagy valami felett gondolkodik. Bajusz nélkül nem lehet az ember egynémely bohókás dolgokban oly pseudó mert az hamar elárulja a színlelést ravasz megbillenésével. Bajusz alól valami satyricus mosolygás esik; dörmögni is igen jelentékenyen lehet bajusz alól. Megtörténik az is, hogy a bajusznak exordiumképen való két felé sodoriutása valamelyes füllentésnek előjele, főkép, ha köhintés is van utána, vagy kettő, mint vitéz Johannes Háry cselekedte. De legyen immár elég ennyi a bajuszról, mert a szakáll majd meg találja sokallani ... Sz. K.