Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-31 / 31. szám

.GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ". A x 1KV11JEK.* MELLEKLETE A kiállításon részt vehet minden magyarországi termeiő, de csak 1887. évben termelt árpával. A kiállításra augusztus l étől szeptember 30-áig küldhetők be árpaminták. E két hóoapi időköz arra van fentartva, hogy a kereskedelmi ügyletek létrejötte előmozditassékA beküldés határideje október 1-seje, mely időn túl küldemények el nem fogadtatnak. A bírálat ugyanis már október 1-én kezdetét fogja venni. A beküldendő árpa mennyisége 4"75 kilogramm. A csomagolás módja: kis zsák, zsákvászonból, a küldeményhez okvetlenül melléklendő a következő adatokat tartalmazó kimutatás : 1. Megye, község, hol az árpa termett. 2. A talaj természeti minősége (homok, mész, márga, agyag-televény stb.). 3. A talaj felszín alakzata (sík, dombos, hegyes). 4. A talaj termőefeje (gazdag, szegény, őserőben vagy jó trágyában levő, stb.). 5. A vetésforgó, illetve az elővetemény. 6. Friss trágyában volt-e vetve, vagy mikor és mily trágyát kapott a talaj? 7. Kapáltatott-e az árpa vagy nem ? 8. Hereféléknek szolgált-e védnövényül vagy egész tisztán volt vetve ? 9. A mag fajtája: őszi vagy tavaszi, hazai, chevalier, probstei stb. 10. Ha a mag nemesített volt, honnan szereztetett be és mely évben ? 11. Mennyi vettetett el belőle katasztrális holdankint? 12. Hány kilogramm termett belőle egy katasztrális holdban? 13. A cséplőgépen volt-e kalászvágó? 14. A bemutatott termény hányszor rostáltatott, kereskedelmi áru-e, vagy osztályozva van vetési czélra ? Ha osztályozva van, hány százalékát képezi az igy ki osztályozott java-árpa a cséplőgéptől bemagtározott tisztátalan terménynek. 15. Mennyi a birtok évi termelése, van-e még eladásra fentartva és mennyi ? 16. Az időjárás miként hatotta termés minőségére? 17. Mikor arattatott? Ezen adatoknak kényelmes bejegyzése végett a jelentkezők rovatozott bejelentési lapot kapnak. A rovatok pontos kitöltése szigorúan megköveteltetik s nélkülök a beküldött tárgy nem fog a kiállításra bocsáttatni. A bíráló bizottság az országos és a vidéki gazdasági egyesületek kiküldöttei, sörgyáros, szeszgyáros, sertéshizlaló és egyéb szakértőkből fog alakíttatni. A bizottság első feladata lesz a beküldött anyagot következőképen osztályozni: 1. Sörárpa. 2. Szeszfőzd-ii árpa. 3. Takarmányárpa. Dijakra csak a sörárpa-osztályba sorolt árpák számíthatnak. Az osztályozás alapjául a minőség mellett a hektoliterenkénti suly fog szolgálni, miért is minden kiállított árpa fajsúlya külön meg fog állapíttatni. A biráló bizottság az árpa következő tulajdonságait fogja megvizsgálni: Szín, szag, héjfinomság, csirakép3sség, alakulat és törési felület; idegen és selejtes magvak súlyaránya. A kiállítási küldemény postai bérmentesítésén kivül seosmi más költség nem terheli a kiállítót. A kiosztandó dijak: arany-, ezüst- és bronz-díszoklevelek. A kiállításról szakszerű jelentés fog kidolgoztatni. A küldemények ekként czimzendők: Országos magyar gazdasági egyesület Budapest, Köztelek. Az orsz. magyar gazd. egyesület nevében : gróf Szapáry Gyula. A mohar csávázasa. A magyaróvári kir. gazdasági akadémia magvizsgáló állomásán tavaly csávázási kísérleteket tettek, melyeket ez évben a moharra és kölesre is kiterjesztették. A kísérletekről a magvizsgáló állomás részleteB jelentést terjesztett & földmivelési minisztérium elé, mely jelentést kivonatilag a következőkben ismertetjük: A. moharon úgyszólván minden vidéken fellép az üszög, amit az is bizoDyit, hogy a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hogy forgalomba üszögtelen mag kerüljön. Külső fellépése ez üszögnek, habár más nem alá tartozik, olyan, mint a buza kőüszkeé (Tiletia laveis Kühn és Tiletia tritici) [Bjerkander] : ugyanis a spórák ren desen a terraéshéjban benmaradnak zárva. Ezen fellépése az üszögnek lehetővé teszi hogy ellene a csávázást sikeresen alkalmazzuk. A moharüszög neve: Ustilago Cra meri, Kcke. A kölesea ritkábban, de azért nagy mérvben szokott egy üszögfaj: az Ustilago Pauici miliacei (Pers). [Ustilago destruens Dub.] fellépni. Az üszög Bpórái nem maradnak a termés héjában zárva, mint a buza kőüszkénél, vagy a moharüszögnél, miért is a köles csávázásinak sokkal kisebb jelentősége van ; ez ok miatt, de, mert különben i8 a kölesből kellő mennyiségű magot be nem szerezhettek: a moharkísérbtekre fektették a súlyt s kölessel csak mellékesen kísérleteztek. Moharral a kísérletek 3 irányban tétettek: 1. a csáva töménysége mint hat a czirázóképességre; 2. bizonyos töménységű csáva mint hat a csírázó képességre, ha bbpne a mag rövidebb vagy hosszabb ideig áztattatik; 3. miféle töménységű csáva & mennyi ideig alkalma zandó, hogy a moharban üszög fel ne lépjen? A kísérletekből kitűnt, hogy a csáva töménységének fokozódásánál a csirázóképességben beálló veszteség nem fokozódott nagyobb mérvben s csupán a 3 és 5%,-os csáva használatánál mutatható észrevehető, de itt is nem épen jelentékeny apadás. Összehasonlítva a búzával tett kísérleteket a közlött mohar kísérletekkel, az tűnik ki, hogy a mohar a rézgáliczoldattal szemben Bókkal ellenállóbb, mint a buza. A mohar vagy a köles csávázásánál nem kell ügyelni oly gondosan arra, mint a buza csávázásnál, bogy a csáva >/

2°/,-nál töményebb ne legyen, mert 1, sőt 1 W/o-os rézgáliczoldat használatánál csirázóképességében a mag számba vehető veszteséget nem szenved. A csávázási idő eldöntése igen fontos. Mennél tovább marad a mag a csávában, annál nehezebben szárad s a száradásnál veszendőbe menő idő tartóztat vissza sok gazdát a csávázástól. Egy vagy fél nap alatt az idő könnyen változhat. Derült, vetésre álló időnél a gazda csáváz s mielőtt a csávázott mag megszáradt volna, akkorra sokszor már megered az eső s ekár hány gazda nem talál helyet, a hová csávázott magját szétteríthetné. Ezért tekintettel a moharmag aprósságára, rövidebb és hosszabb ideig csávázott magot vetettek el. Az 1886 ik év május 8-án a botanikus kertben 9 egyenlő és 1 nagyobb, egymás mellett álló parczellába Va%-os rézgáliczoldatban a következő időkig csávázott mobarok vettettek el: 2, 4, 6, 10 és 14 órán át csávázottak ; továbbá összehasonlítás czéljából, 3 parczellába ciávázatlan mohar. Mivel némely vidéken az üszkös búzamag mosása is szokásban vau, amit különben Kühn is ajánl azoknak, kik a csávázással nem akarnak megbarátkozni: egy parczella vizben jól megmosott moharmaggal, egy pedig olyannal vettetett be, mely a mosás után még 2 órán át '/s%"°

3 rézgáliczoldatban csáváztatott. Vetőmagul az akadémia gazdaságában 1885-beu termett mohar használtatott. Hogy a kísérletek megbízható adatokat szolgáltathassanak, az összes elvetendő mohart ponyván szétterítették, s hozzá külön e czélra szedett, egészen üszkös kalászokból nyert magvakat, ^amelyek tulajdonkép csak üszögspórákkal telt maghéjak voltak) részben összetörve részben egészben hagyva, oly nagy mértékben keverték, hogy a vetőmag egészen kormos kinézésű volt. Ezen eljárás után 10 részre osztották a vetőmagot s a csávázás után gondoskodtak arról, hogy a magvak mindegyike ugy helyeztessék el, hogy a száradás közben egyikből a másikba ne keveredjék. A megszáradt magvak külön-külön elcsomagoltattak, s hogy a vetésnél se keveredhessen a csávázatlan magból, vagy a kevesebb ideig csávázottból talán még életképes spóra, a hosszabb ideig csávázottba, minden más eljárásban részesült m^g más más által vettetett, mi czélra néhány akadémiai hallgató vétetett igéDybe, A ví'.ben mosott mag addig mosatott, mig a magról leöntött víz, mely első ízben egészen fekete volt, tisz tán nem maradt. Csávázás alkalmával a csáva színén uszó üszöggel telt-vagy üres magvak lemerittettek s csupán a csávába bemerült magvak használtattak & kísérletekhez. Az egyes parczellák, amennyire lehetett, ugy váltakoztak, hogy a csávázott mag mellé csávázatlan mag kerüljön. A parczellák elhelyezése következő volt: Mosott, mosás után 2 órán át csávázott, 2 órán át csávázott, 4 órán át csávázott, csávázatlan, 6 órán át csávázott, csávázatlan, 10 órán át csávázott, csávázatlan, 14 órán át csávázott. Juliusban, mire a magvak már megértek, a mohur learattatott, mindegyik parczella termése külön-külön csomókba köttetett s a uövénytaui laboratóriumban bugánkint meghatároztatott, hogy egy parczellán hány üszöktelen s hány üszkös kalász (buga) termett. Az eredmények következők voltak: Termett EgésKség«s üszkös össicekalász kalász sen 1. A mosott parczellán 2221 171 2392 2. A mosás után 2 órán át csávázott parczellán 2061 2 2063 3. A. 2 órán át csávázott parczellán .1515 2 1517 4. A 4 órán át csávázott parczellán . 1430 5 1435 5 Az első csávázatlan parczellán . 2099 687 2786 6. A 6 órán át csávázott parczellán . 2058 0 2058 7. A második csávázatlau parczellán 1553 586 2139 8. A 10 órán át csávázott parczellán 1670 0 1670 8. A harmadik csávázatlan parczellán 1344 798 2142 10. A 14 órán át csávázott parczellán 6644 12 S666 A nem csávázott moharban, amint látszik, roppant mennyiségben lépett fel az üszög; az 5-ik számú kísérletnél minden harmadik ép kalászra, a 7-dik számú kísérletnél minden 2 6-ra, a 9-dik számúnál pedig minden 1'7-re esett egy-egy üszkös kalász; az üszög tehát oly nagy mérvben lépett fel, mint a szántóföldön sehol. Ami a vízben való mosást illeti, a kísérletből lát szik, hogy ez az eljárás is nagyban csökkenti az üszög fellépásét, de azért még sem annyira, hogy eredményével meg lehetnénk elégedve. Nyíregyházán, nyomatott Jóba. Éíek könyvnyomdájában. A 2 órán át csávázott moharban üszkös kalász már netn volt számbavehető mennyiségben, s épen ugy nem az előbb kimosott s azután két órán át csávázott, valamint a többi eljárásnak alávetett magvak után termett mobarokban sem. FeltüDhetik, hogy a 6 és 10 órán át csávázott mag után nem termett egy üszkös kalász sem, s a 14 órán át csávázott uiáu 12 szerepel e kimutatásban. Tekintetbe véve, hogy valamennyi vetőmag egyformán volt üszkös, elképzelhetetlen, hogy a 14 órán at csávázott mag után üszkös kalász is tereujen akkor, midőn a 6 és a 10 órán át csávázottból ilyen nem terem. Azon parczella mellett, melybe a 14 órán át kávázott mag vettetett, közvetlen csávázatlau parczella volt, s igy bizonyos, bogy az arató asszony keze járt el egy kissé, az nyalábolta fel az üszkös 12 kalászi a szomszéd parczelláról. A 4 órán át csávázott vetőmag után is 5 üszkös kalász szerepel a kimutatásban, mig a 2 órán át csávázottaknál mindenütt csak 2—2; itt hasonló körülményre vezethető vissza a szaporodás, ennél is valószínűleg a szomszédos csávázatlan parczelláról kerültek az üszkös kalászok. A szabadban véghezvitt kísérleteknél a legnagyobb elővigyázat mellett sem kerülhető el, hogy valami kis zavar ne essék bennök; az itt leirt kísérleteknél is, hogy csak ilyen kis zavarról lehet szó, azt beláthatjuk, ha végig tekintünk a kísérleteit mindegyikén ; azért az következtetésünkben nem háborgathat. Ezen termelési kísérletek azt mutatják tehát, hogy '/

2%-os rézgáliczoldatban a 4—6 órai csávázás tökéletesen elegendő arra, hogy üszögmentes mohartermést várhasiuuk ;. sőt, ha az idő sürget, 2 órai csávázás is elegendő, mert ezután is remélhetünk tiszta termést. Szem előtt tartandó még, hogy e kísérleteknél any nyira üszkös vetőmag használtatott, aminőt a forgalom* ban sehol találni nem lehet, s igy ameunyiben a kisebb mennyiségű vetőmag csávázása előnyére szolgálhatott a kísérleteknek a nagybani eljárással szemben: a túlságos üszkösség hátrányára szolgált. Vegyesek. — Édes tej. Arra a kérdésre, hogy melyek azok a szerek, a melyek alkalmazása mellett a tej legtovább édes marad, dr. M. igy felel: Tisztaság és alacsony hőmérséklet. Tisztán lejt, vagyis, olyan tej, melyet a tőgynek megmosása után tiszta edénybe tiszta kezekkel fejtek, s az istállóból rögtön kivitték, minden különös szer alkalmazása nélkül kétszer, háromszor oly sokáig marad édes, mint az, melyet kevésbé tisztán kezeltek. Az a tej is a rendesnél hosszabb ideig marad édes, melyet a fejes után az istállóból azonnal kivittek és jól lehütöttek. A lehűtésnek legalább 15 C. fokra kell történni. Az igy lehütött tej, mely czélra a különböző tej hűtők szolgálnak, 6—8 C. fokú hő mérsékletben 3-4 napig édes marad; jégben p'dig egy hétig is, s 0 fok alatt még tovább is. A tejet ugy is konzerválhatjuk, ha előbb 60 — 65 C. fokra felhevítjük (pasteurizáljuu) s ezután gyorsan lehütjük. Még hatásosabb ez a hűtés, ha a tejet előbb forrásig bevitettük, csak hogy a 65—70 fokon tul hevített tejnek forralt ize vau, tehát csak 65 fokig hevítsük. — Ijedős lovuk szeliditése. Ijedős, félős vagy vad lovak azok, melyek a legkisebb neszre, mely körúlöttök támad, megijednek s gyakran meg is vadulnak. Ha például egy madár keresztül repül az istállóban, egy seprű vagy egy villa feldől, felkapják fdjüket, tüszkölnek, s általában ugy viselik magukat, mintha minden pillanatban vad száguldással elakarnának iramodni. Egy kis egérke, mely magot keresni bujt ki lyukából, annyira megijesztheti az ily lovat, hogy még akkor is fél a jászolhoz állui, mikor zabot öntenek eléje. Ily lovakkal igen szeliden és nyugodtan kell bánni. Sokat beszélünk hozzájok, simogassuk fejőket, tegyük tenyerüuket homlokukra, az ujjakat fölfelé iráuyozva és simogassuk lassan mindég szőrmentéu, miközben folyton beszéljünk az állathoz szeliden. A ló különben is szereti, ha beszélnek hozzá, szívesen teszi lassankint fejét az odatartott karra, vagy vállra s ugy tesz, mintha aludnék. Ha már ennyire megszelídült, idézzüuk elő kis zörejt s aztán mutassuk meg neki, hogy nincs mitől félnie. Ha a zörejt igy fokozatosan megerősítjük, idővel trombitálhatunk vagy dobolhatunk, vagy lőhetünk is a ló mellett a nélkül, hogy megijedne. A mely ló valamely tárgytól fél, ne erőltessük hozzá közeledui, mert ha máskor i^mét meglátja, bizonyos, hogy megvadul tőle, mert eszébe jut, hogy utolsó alkalommal megverték érte s most futással igyekszik a verést kikerülni. A lóuak igen jó emlékező tehetsége van. Ha lassan folytonos biztatás közben vezetjük az illető tárgyhoz s időt engedünk jae!<i, hogy jól megnézhesse, végre kíváncsivá lesz, jól megnézi, megszagolja s végre meggyőződik róla, hogy niucs mit tartania tőle. Megjegyzendő még, hogy ily esetekben sohasem szabad a lóra haragos tekintetet vetni, mert ezt kevés ló bírja nyugodtan elviselni. A. szelíd tekintetet uemcsak szereti a ló, hanem azt gyakran szintén ugy viszonozza, hogy öröm okos szemébe tekinteni. — Nyereg nyomás által keletkezett sérülések ellen jó gyógyszernek bizonyult be a finonra örlött égJtett kávé, vagy p 'dig porrá tört kemény korom, melylyel sürüeu be kell hinteni a sebhelyet. Kétszeri használat után is már vastag forradás támad és pár nap muWa tesjesen begyógyul a seb. Kipróbált kocsisok finomra törött kenyérhamut is tauácsolnak behintésre, éa azt állitják, bogy ily módon kezelt seb bárom nap alatt annyira begyógyult, hogy újra fel lehet nyergelni a lovat. — Tisztitó szer. Zsiradékokat tartalmazott üvegek kitisztítására legczélszerübb azokat vizzel kevert tiszta fürészporral kiöbli'eni.