Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-06-05 / 23. szám

Melléklet a „IVyirvidéfa" 23-ÍH sxamanox. ben tűzoltó testületek szerveztessenek. Egy későbbi jövő alkotásai közé tartozik ez a feladat, amelyet különben is meg kell előzni helyes épitkezési és tüzrendészeti szabályoknak, amelyek nélkül jól szervezett tűzoltóság is, eredményeket fölmutatni alig lenne képes. Ami Nyíregyháza városát illeti, nekünk meg van mind a kettő. Vannak épitkezési és tűzrendőri szabályrendeleteink, s van jól szervezett és fölszerelt tűzoltóságunk is. Ezt az intézményt ápolni, tovább fejleszteni, erősíteni városunk közönségének feladata. A testület, önkéntes ajánlkozásból alakulva, e város minden egyes polgárának támogatását és pártfogását igényli. A közönyösség megölné ezt az intézményt, amelyre pedig olyan igen nagy szükségünk van. Ajánljuk közönségünk szíves figyelmébe azt a lelkes fölhívást, melyet tűzoltóságunk főparancsnoka intézett Nyíregyháza város polgáraihoz! A kisdedóvás Nyíregyházán. E lap május 22 diki számában egy újdonság jelent meg arról, hogy Nyíregyháza város képviselő testülete, tudósok, paedagogusok véleménye és az általános fölfogás ellenére, csaknem kimondotta azt, hogy a kisdedóvodák intézménye fölösleges. Anélkül, hogy az érdemes városi képviselet e paedagogiai enunciációját értékében leszállítani akarnám, engedtessék meg nekem a kisdedóvás ügyének érdekében a következők elmondása.*) A kisdedóvás ügye oly szent, és istápolása az életmentés, a nevelés és a magyarosítás szempontjából oly szükséges, hogy maga az államkormány is indíttatva érezte magát a törvényhatóságokat a kisdedóvó intézmény terjesztésére felhívni. És helyesen. Mert az óvoda először is szükséges az életmentés szempoutjából. Ugyanis statisztikailag bebizonyított tény, hogy Magyarország összes népességének több mint fele elpusztul, mielőtt emberkort érne el; e pusztulás pedig éppen a 2—6 éves gyermekekre esik, melyek halandósága még a csecsemőknél is nagyobb. S ez könnyen megérthető. Mert a gyermek csecsemő korában miudig anyja környezetében és felügyelete alatt van, hat éven felüli korában pedig már az iskola gondozza. A közbeeső tömeg a munkájuk után élő szülők gondozását és felügyeletét nélkülözni kényteleuittetvén és magára hagyatván, különféle halálos veszedelem, balesetek, járványok és elkorcsosodásnak esik áldozatul. Ezen 2—6 éves, a szülők és iskola gondozását nélkülöző gyermekeknek a különféle veszedelmektől való megóvására, a nálunk uralkodó nagy gyermekhalandóság megakadályozására tehát nélkülözhetlenek a kisdedóvodák és gyermekmenházak. De másodszor nevelési szempontból is szükséges a kisdedóvó intézmény terjesztése. Csira és rügy a gyermek szellemi élete a férfi és nő működéséhez képest. A földbe vetett virágot ápolni szoktuk, a gyömölcsfát gondosan beoltják, s csak az emberi lény csirájának öntudatos fejlesztését kicsinyeljük, s feledjük-e, hogy az elemi iskola előtt kell lenni egy intézetnek, melyben a lélek tehetségei öntudatosan fejlesztetnek. S ez intézet az óvoda. Az óvoda kell hogy képezze az átmenetet a szülői házból az iskolába. Az óvodából jött növendékkel aztán könnyen boldogul a tanító, mert az óvodából tiszta képzeteket "hoz magával, lelki tehetségei fel vannak ébredve s kész az iskolai ismereteket befogadni. A nemesebb érzelmek: hála, részvét, Isten és szülők iránti szeretet stb. mind ki vannak fejtve kicsiny szívében. Van figyelme s könnyen fegyelmezhető, mert az óvodában megszokott engedelmeskedni. Sok néptanítónak saját vallomása: „Feladatom könnyű lenne, ha növendékeim mind az óvodából kerültek volna ki". S miért mondja ezt a tanító? Azért, mert az oly gyermekkel, ki óvodába nem járt s szülői sem foglalkoztak vele s igy lép az iskolába, képtelen a tanitó, hogy azonnal megkezdje a tanítást, mert az ily gyermek az utcai játékhoz van szokva s félévig is elvesződik vele, inig az iskolához, rendhez és tisztasághoz, figyelem- és fegyelemhez szoktatja. Czélja továbbá az óvodának a kisdedek akaratának, értelmének és érzelmeinek helyes irányban való fejlesztése — a jó és szépre való szoktatás által. Az óvodában nevelt gyermek jobban szereti szülőit s hálásabb lesz a tőlük vett jótéteményekért; felnőtt korában hőu fogja szeretni hazáját s annak dicsőségét emelni fog törekedni. Végre harmadszor szükséges a kisdedóvóintézmény a magyarosítás szempontjából is. A magyar államnyelv elterjesztése mind az állam, mind a társadalomnak nem csak joga, de kötelessége is. A kisdedóvás a magyar áüair ív Ívének elterjesztésére a legalkalmasabb eszköz. A uein niagyar ajkú gyermekek a kisdedóvó intézetekben és a gyermekmenházakbaii játszva. minden megerőltetés nélkül sajátítják el a magyar nyelvet. & e* igen természetes. Az emberi életnek első hat éve ama kor, melyben akármely nyelvet legkönnyebben megtanulunk. Ekkor vetjük meg nyelvismeretünk alapját és körét, miért is az óvodák és gyermekmenhelyek nemcsak szükséges nevelési, hanem legczélszerűbb nyelvtanitási, tehát a legalkalmasabb magyarosító intézetek is. Hol fürdőzzünk l Milliókra rúgnak azon összegek, mikbe mai nap hazánk lakóinak egy nyári fürdőzése és nyaralása kerül és könnyű belátni, mily jó volna az hazánkra, fürdőink tulajdonosaira, a fürdők környékeinek lakóira, iparosaira, ha sikerülne, nemcsak ezen milliók nagy részét itthon "Ts^veaen adunk tért e czikknek, melyből a legmelegebb ügyszeretet szól. Csupán annyit kívánunk megjegyezni, hogy a városi képviselet nem foglalt állást az óvodák ellen hanem csupán annyit mondott ki, hogy a czélnak a varosunkban letezo gyermekmenhelyek is megfelelnek, s ezekkel annál is inkább meg kell elégednünk, mert a városnak nincs most módjában nagy költséggel községi óvodákat létesíteni. Ily értelme volt a képviselet határozatának. Az

e' tartanunk, hanem még a külföld fürdőzőinek egy részét is ide vonzanunk, hogy legalább azt pótoljuk ki" idegen pénzzel, amit olyanok kivisznek, kikre nézve a külföldön va ó fürdőzés elkerülhetetlen. Kevés ország van Európában, amelyben minderre az összes föltételek megvolnának, mint nálunk. Sőt talán az is egyik főbajunk, ho°y túlságos gazdagok vagyunk fürdőkben és szegények pénzben, mely megkívántatnék arra, hogy mindezen fürdők a mai kor igényeihez mértten berendeztethessenek. Fürdőkben s ásványvizekben való gazdagságunkra valóban ráillik az a franczia mondás, hogy: „emharras de nchesse". De nincs is ország, ahol annyit irtak volna a íürdok emelésének szükségéről és olv keveset tettek volna érettük, mint hazánkban. Sokáig "elhangzott a szó a pusztában, csupán utóbbi időben kezdték komolyan venni a dolgot ugy, hogy most vagyunk csak a kincsek kiaknázásának elején. És már is elegendő kedves fekvésű, hatalmas vizű s kényelmesen berendezett fürdővel rendelkezünk. Hajdan csak a vagyonos uri osztály ment fürdőzni, az is inkább mulatságból, mint egészsége okáért, ma azonban már mindenki belátja, hogy az egészség helyreállítása s annak évről-évre fentartása legtöbbször megkíván nyaranta egy kis fürdőzést. Csak a fényűzéssel szakitanának már valahára társadalmi osztályaink! Tény, hogy vannak esetek, midőn az orvos, ki meg van győződve, hogy egy szegény vérű leánykának bizonyos fürdő rendkívül hasznára válnék, nem veszi a lelkiismeretére, hogy azt a mamának előhozza, inert a fürdő használatának elhatározása utáu a varróleány már februárban betelepedik a család egyik szobájába, s igy a fUrdői toilettek annyiba kerülnek, hogy mire menni kell, a szegény kereső apa már kölcsön kénytelen venni az útiköltséget. És e hibában leginkább középosztályunk szenved. A fürdői fényűzéssel a fóranguak rég szakítottak. Ok fürdőkben s nyaraló helyeken igen egyszerűen és észszerűen öltözködnek, megfelelően az egészségi szabályoknak. Az időt is egészen fesztelenül töltik. Edzik magukat s mindent elkövetnek, hogy minél több kellemmel élvezzék a fürdőzést és a nyaralás kellemeit. Jól esik remélnünk, hogy valamint évről-évre többtöbb magyar család látja be a nyarantai fürdőzés szükségességét, ugy mellőzve lesz mielőbb a luxus és miudazon akadály, mely a helyes és olcsó élvezés útjában áll. De jól esik remélnünk azt is, hogy miután már majdnem niindenfé/e baj, betegség és gyengélkedésre vaunak hatalmas gyógyvizekkel ellátott fürdőiuk, magyar orvosaink nem az idegen fürdőket fogják a tőlük tanácsot kérőknek ajánlani, közönségünk pedig, ha még idegent ajánlanának is neki, inkább a hazait fogja választani. Dr. Balnea. évvel megnyílik a VlII-ik osztály is. Az uj tanszékekre a pályázat már ki is hirdettetett. — A nyíregyházai ipartestület a mult hó 31-ikén tartotta meg tisztújító közgyűlését. Elnökké, miután az eddigi elnök nagy mérvű elfoglaltságai miatt ez állást elfoglalni hajlandó nem volt, megválasztatott Andrástsik József, alelnökül Kovács József. Jegyzőnek újra me»választatott Kovács Dániel, pénztárnoknak Vass János, számvizsgálók lettek: Deák József, ifj. Lejtrik Sámuel és Barabás László. Iparhatósági tagokul megválasztattak : Barzó Mihály, Bogár Károly, Fedor Gerzon, Huray János, Huszti István, Horváth János, Humeuszky Márton, Kosecz András, Kondás József, Kelemen János, Krajnik Károly, Lukácsko András, Misek András, Neubauer János, Nagy István, Pivnyik András, Prok Lajos, Sonkolya János id. Szatke Sándor, Szövördi János, Szmolár József, Szlaboczky Sámuel, Tóth Ferencz. Yáczi Ágoston, Korponai Kálmán, Drenyószkv Sámuel, Hollik András, özilvási József, Dániel Mihály, Zomborszky Mihály, id. Palitz Sámuel, Palatitz Sámuel. — A Leveleki Sije ellen mult hó 26-dikán elkövetett rablásra vonatkozólag még a következő részleteket jelenthetjük : A fiatal Leveleki egyik gazdatisztje már előző nap estéjén látott az öreg udvaráu két gyanús embert őgyelegni, és a cselédséget figyelmeztette, "hogy az ajtót csukják be. Ugyanaz nap megfordult e két egyén a község több helyén is. Csütörtökön este 8 óra tájban, alig hogy az öreg egyik fia és több leveleki ember elhagyta az udvart, midőn hirtelen támadt záporeső homályában a két gyanús egyén megjelent az ajtóban, és a kimenni akaró szakácsnénak köszönvén, pálinkát kért, (inert ott a házban kimérés van). Mig a sáfár egyiknek a pálinkát mérte, a másik bement a szobába és köszönés után pénzt kért az öregtől, mellének két revolvert szegezve. Az asszony ijedten a csengetyühöz nyúlt, mely jelre az ispán bejött. A másik ember azalatt a folyosón levő cselédséget agyonlövéssel való fenyegetés közt taszigálta be a konyhába, honnan egy rostély-lyukon sikerült kimenekülni és a fiatal Levelekit és háznépét a veszélyről értesíteni. Az alatt az öreg, látva a veszélyt, előhúzta a bugyelárist, remélve hogy néhány forint árán megszabadulhat, de a rabló kiragadta a kezéből és átnyújtotta társának. Ezzel meg nem elégedvén, követelte a rabló a Wertheim-kassza kinyitását, mit az öreg ur vonakodván migtenni, a rabló egy fütykös bottal agyba-főbe verte és rugdosta, mi közben az agg ember feje három helyen beszakadt. Az öreg állhatatosan megmaradt vonakodása mellett, ámbár a rabló igérte neki, hogy ha kiuyitja a kasszát, semmi bántódása nem lesz. A bent levő ispáut agyonlövéssel fenyegette, ha nem bírja rá urát a kassza kinyitására. De az öreg nem engedett, mire a rabló az öregre lőtt és vállán veszélyesen megsebesítette. Végre az öreg kinyitotta a több száz ezer értékű papirosokat tartalmazó kasszát, de a rabló csak a 3000 frton felüli készpénzt vitte el, a papirosokat pedig szélylyel hányta a szobában. Mig a rabló beüt volt, társa kint őrt állott." A fellármázott, körülbelül 40 főnyi cselédség pedig tétlenül állott a kapu előtt, nem lévén kéznél fegyver, mig az őrt álló rabló folyton a kanu felé lövöldözött. És ámbár az egész falu a harang félrehuzása által értesíttetett, úgyszintén a íouuu is « a rablók háromnegyed óráig időztek az udvaron, fegyvert még sem kerítettek és a rablók bántatlanul elmehettek, sőt nem is üldözték őket. — A nyomban értesített csendőriég, mely még az éjjel kijött Lesztay Károly csendőrsvezető vezetése alatt, a nyomozást tüstént megindította és a szabolcsmegyei csendőrsparancsnokságot is táviratilag értesítették a dologról és az irányt is megállapították, melyet a menekülő rablók vettek. — Szabolcsvármegye közigazgatási bizottságának ár/aügyi fellebbviteli küldöts^g) junius hó 7-án délután 3 órakor Nyirgyházán a vármogyeházának kistermében ülést tart. — Meghívás. A nyírvíz szabályozó-társulat folyó 1887. évi julius hó 7-én Nyíregyházán d. e. 10 órakor a megyeháza nagytermében rendkiviili közgyűlést tartand, melyre a társulati érdekeltség ezennel meghivatik. A rendkívüli közgyűlés tárgya lesz: a közmunka és közlekedési magyar kir. miniszter ur ő nagyméltósága 1887. évi május hó 22 éa 13771. szám alatt kelt magas rendeletével helybenhagyott pótcmtornázási terv kivitelére előirányzott 250,000 forintnak, a tiszai kölcsönalapból, a szükségelt feltételek mellet, kölcsönfelvétel utjáu való megszavazása, a vonatkozó törlesztési tervek, egyéni kivetéseknek helyben hagyása s a pénz felvételére, s a kötelezvények és nyugták kötelező aláírásra meghatalmazandó társulati két tagnak megválasztása. A meghatalmazások a közgyűlés megnyitása előtt az elnökségnél leteendők. Nyíregyháza, 1887. május 28. Meczner Gyula, kormánybiztos. — Tanügyi értesítés. A nyíregyházai városi felsőleányiskolában a szokásos Dyári befejező vizsgálat folyó hó 13-áu és 14-én tartatik meg a következő renddel: 13án délelőtt vallásvizsgák; 14 én délelőtt 9—12-ig nyelvés mennyiségtudományi tárgyak, délután 3-tól a történelmi és természettudományi tárgyakból. Ez alkalomra a tisztelt Bzülők és tanügybarátok teljes tisztelettel hivatnak meg. Nyíregyházán, 1887. janius hó 2-án. Simkó Endre. Ui

w* - _•-.«-*• " JSt/i ronHkiviill. monvfli kÖZQyÜlés iirke és fekete gránit pyramisok, syenitli és ' i tiroli és porosz csillogó féuyü fehér 8 kékes A s hazai vörös márványból. ken szilárd alapra rakva jutányos árért fölválirmely európai nyelfen) fluom aranyozással, vagy J iét elvállalom, — családi és nemesi czimerek, £ t nálam megrendelhetők. A e való szállításért a felelősséget magamra vállalom. áj át és rajzát • ' aF fiítíSlu^UJllHöm. . urat főkaraag) ul. A vezetés és tanítás, a dalegyle körül idáig is sok tevékenységgel működő Jóna Géza úrra lapunk munkatársára bízatott. Rímelhető, hogy a szeren esés választás nagyban előfogja segíteni a dalegylet elő haladását. ÚJDONSÁGOK. — A törvénykezési palota ügyében Kozma Sándor kir. főügyész, a helybeli kir. ügyészség utján értesítette Nylregynaza varos Kozüatsgsi, nugy niszter némi változtatásokat tett azokon a megállapodásokon, melyek közte és Nyíregyháza város képviseletének megbízottai között a törvénykezési palota megépitése ügyében létrejöttek s a képviselet által jóváhagyattak. Megküldte egyszersmind a kir. főügyész az igazságügyminiszter által tett módosításoknak megfelelően készült szerződési mintát is. Városuuk képviselőtestülete e hó 3-dikán, pénteken délelőtt tartott ülésében tanácskozott e kérdésben s csaknem egyhangú szavazatával járult hozzá a miniszter által kivánt váPoztatásokhoz. A képviseletben tehát érvényre jutott az a nézet, mely az ez ügyben megbízott küldöttség előzetes tárgyalásánál bangoztattatott, hogy ez a szerződés az előbbinél előnyösebb. Az igazságügyminiszter által tett módosítások részben terhesebbé, részben pedig sokkal előnyösebbé teszik a közötte és Nyíregyháza városa között mog kötendő szerződést. Terhesebb a városra nézve anynyiban, hogy a miniszter nem járulva hozzá ahhoz, hogy az állam a város áital nyújtandó építési költség előlegezést öt év alatt fizesse vinsza, e visszafizetés feltételeit tíz évre állapította meg. Ezzel szemben a leküldött szerződési minta egyik pontja értelmében a törvénykezési palota — börtön és törvényszék — megépitési határideje az előbbeni öt év helyett három évben állapittatik meg. Leszállította továbbá a miniszter a város által előlegezendő építési költség összegét 220,000 forintról 200,000 forintra s a visszafizetés módozataira nézve azt az előnyös változtatást tette a szerződésen, hogy a tiz évi törlesztési határidő az épités megkezdésének évével veazi kezdetét. Egy másik kívánsága még az igazságügyminiszte'-nek, mely szintén a leküldött szerződési mintában j-itoít kifejezésre, hogy a város az államnak a palota megépitése helyéül átengedendő telkeket töltesse föl. A képviselet erre vonatkozólag elhatározta, hogy feliratilag fogja kérelmezni, hogy a kormány e föltételtől álljon el, s nagyon valószínű, hogy a miniszter a város e kérelmét ' te>jo6>:~

: fogja. Megjegyezzük még, hogy a kir. főügyész, a további tárgyalásokkal I-Jsá- U^r. ügyész urat bízta meg. Nyíregyháza város központi választmánya e híg 4-dikén d. u. 4 órakor ülést tartott a képviselóválaszz tások ügyében szükséges intézkedések megtétele tárgyai ban, Krasznay Gábor polgármester elnöklete alatt. .ti választmány mindenek előtt elhatározta, hogy Nyiregyháé zán a választás e hó 17-én fog megtartatni. Választás elnökül megválasztatott Sütő József ügyvéd, alelnöki pedig Májerszky Béla városi főjegyző. Jegyzékül mejé választattak : Márkus Károly ügyvéd és helyettea jegyzőiéi Kovácli Elek. A szavazás a város.iáza nagy termeben fog végbe menni s 17-én reggel 8 órakor veszi kezdetet, — Szabolcsvármegye közigazgatasi bizottsaga tt csütörtöki napra eső Űrnap miatt e hó 7 dikén, keduetí délelőtt tartja meg rendes havi ülését. — Gimnáziumunk államsegélye. Mint biztos forrásból értesülünk, a vallás- és közoktatásügyi mmiszterium folyóvá tette az államsegélyt a nyíregyházai agost. ev. főgimnázium részére; s igy a legközelebb következő tan-