Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1887-05-29 / 22. szám
,TN Y í R V I D É K." b) a III. évfolyamra nézve, hogy legalább hat alsó osztály át 5 c) a IV. évfolyamra nézve, hogy valamely főreáliskola, főgymnásium vagy ezekkel egyenértékű más tanintézet összes osztályait elvégezte; a tüzér- és utász hadapród iskolába való felvételnél : a) az első évfolyamra nézve: hogy valamely reáliskola vagy gymnasium öt alsó osztályát, vagy ezekkel egyeúértékű más tanintézet megfelelő évfolyamait;*) b) a II. évfolyamra nézve: hogy valamely főreáliskolát, főgymnasiumot, vagy ezekkel egyenértékű tanintézet összes osztályait elvégezte. A mérnökkari hadapród iskola I. évfolyamába való felvételért pályázók valamely főreáliskola teljes bevégzését igazoló érettségi bizonyítványt tartoznak bemutatni. Valamennyi a hadapród iskolába való felvételért pályázó tartozik felvételi vizsgát tenni. A felvételi vizsga a gyalogsági, továbbá a tűzérés utász-hadapród-iskolák I. évfolyamába való belépést illetőleg a következő tantárgyakra terjed ki: Német nyelv, számtan és betűszámtan, mértan, földrajz és történelem, oly terjedelemben, milyenben azok a középiskolák alsóbb osztályaiban előadatnak. A mérnökkari hadapród-iskola I évfolyamába való belépést illetőleg a felvételi vizsga valamely teljes főreáliskola összes tantárgyaira kiterjed, oly terjedelemben, milyenben azok egy ily iskola elvégezéséhez megkívántatnak. Ezen tantárgyak a következők : Mennyiségtan, ábrázoló mértan, vegytan, természettan, földrajz, egyetemes világtörténelem, német és franczia nyelv. Valamely hadapród-iskola II. évfolyamába való belépést illetőleg a felvételi vizsga az I. évfolyam összes tantárgyaira, — a III. évfolyamba való belépést illetőleg az I. és II. évfolyam összes tantárgyaira terjed ki, még pedig az illető iskola tauterveinek A) csoportjában megjelölt tantárgyakra, kivéve a pályázó anyanyelvét és a katonai szaktárgyakat; valamely gyalogsági, úgyszintén a lovassági hadapród-iskola IV. évfolyamába való belépést illetőleg pedig az I., II. és III. évfolyam A) csoportjának összes tantárgyaira terjed ki. E tantárgyak ismerete az illető évfolyamok számára előirt mérvben követeltetik. A lovassági hadapród-iskola IV-ik évfolyamába való belépésért pályázók ezenkivül még a lovaglást illetőleg is kötelesek bizonyos mérvű ügyességet beigazolni. Az F) pontban emiitett tandij a következő: a) a cs. és kir. közös hadsereg, hadi tengerészet és mindkét honvédség tényleges állományához tartozó nyűg- és rokkant tisztek, protestáns és görög keleti katonai lelkészek, hadbirák, katona-orvosok, kezelőtisztek, katona tisztviselők és altisztek fiai részéről évenkinti 12 frt, b) a hadsereg (hadtengerészet) tartalékához és a honvédség szabadságolt állományához tartozó, valamint a szolgálaton kivüli viszonyban álló tisztek, továbbá az udvari és polgári állami tisztviselők és szolgák fiai részéről évenkinti 60 fr„ és c) miuden más osztrák-magyar állampolgár fiai részéről évenkinti 120 frt. A tandij a növendékek hozzátartozói részéről félévenként és előlegesen minden évi április és október hónapjainak 1-én fizetendő le, azon hadapród-iskolánál, melybe az illető növendék felvétetett. Különös tekintetet érdemlő esetekben azonban megengedhetik az iskola parancsnokságok, hogy szegényebb sorsú növendékek hozzátartozói a tanéven belül havi részletekben fizethessék le a tandijat. A tandij fizetése alól való felmentésnek, valamint a befizetett összegek visszatérítésének nincs helye. A pályázók kijelölésénél különösen az előképzettség ós az eddigi neveltetés fog figyelembe vétetni. A felvételi folyamodványok legkésőbb 1887. évi julius 25-ig küldendők be, azon hadapród-iskola parancs*) Valamely középiskolának csak alsó 4 osztályát Jvégzett pályázó csakis általános jeles bizonyitványnyal bocsáttatik felvételi vizsgára. A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Kicsalta már Kicsalta már a fák galyára A levélkét a uapmeleg . . Virágszedő l&nyká't dalára • Vár még csupán a rengeteg — Oly szép a táj 1 . . . rajta az öröm Szelided fénye ömlik el, Mint gyermek arcán, ki uj ruháját Legelső izbeu ölti fel. Minden levél, minden kis fűszál Eme'kedik a nap felé — Még kelyhe nincs, hogy tisztaságát Lepkeajaktól féltené — S dajkadalként zeng fölötte még A kis pacsirta éneke . . . É<i igy telik el szenvedélytelen Könnyelmű gyermekélete — — Ó kikelet! küzdő életünk Gyermekkorát hűn rajzolod . . . Hol örömink színes levelén Szenvedély még nem osztozott — Hol bimbójában ío'.t a vágy, s csöpp Gyöngy h irmát sem fért bele . . . 8 mit be nem tö'.tlnt most egész világ, Egy anyacsók töltötte be. uokságához, melybe az illető pályázók magukat felvétetni kívánják. Hiányosan felszerelt, vagy elkésve beérkező folyamodványok nem fognak figyelemre méltatni. Valamely pályázónak az illető hadapród-iskola parancsnoksága részéről, a szabályok értelmében történt elutasítása ellenében további felfolyamodásnak helye nincsen. Bécs, 1887. évi márczius havában. A cs. és kir. közös hadügyminisztérium. 5,675. K. 1887. Szalolcsvármegye alispánjától. *) Mutatvány néh. Itorutli Elemérnek sajtó alatt lévő irodalmi hagyatékából. Szerk. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. A nyíregyházai kir. törvényszéknek nagy-falusi illetőségű Nádasdy György gondnokság alá helyezési ügyében 2,966/887. P. szám alatt kelt hirdetményét szabályszerű közhírré tétel végett, közlöm. Nyíregyháza, 1887. május 17. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. 2,966. P. 1887. Hirdetmény. A nyíregyházai kir. törvényszék részéről közzé tétetik, miszerint nagy-falui illetőségű Nádasdy György a 2,966/887. P. számú Ítélet által az 1877 évi XX. t. cz. 28. §-uak a) pontja értelmében gondnokság alá helyeztetett. Kelt a nyíregyházai kir trvszék polg. oszt. 1887. ápril 29-én tartott üléséből. Megyery Géza, Pápai, tszéki elnök. t. jegyző. A hetivásárok. Lapunk mai számának hivatalos részében kapják a vásártartó községek elöljáróságai az ipar- és kereskedelmi miniszternek és vármegyénk alisp ínjának rendeletét, hogy az ipartörvény módosított 50. §-a értelmében a vásárrend tartásra vonatkozólag szabályrendeleteket alkossanak. Az ipartörvénynek említett 50. §-a szerint ugyanis helyhatósági szabályrendeletek által határozandó meg, hogy menynyiben és mely helyeken engedtessék meg a nem helyben lakó iparosoknak is az iparkészitmények árulása hetípiaezokon. Időszerűnek tartjuk, hogy most, mielőtt a szabályrendeletek megalkottatnának, vármegyénk iparviszonyai szempontjából megvizsgáljuk e kérdést, és felhívjuk rá a figyelmet, hogy annak idején a szabályrendeletek akként alkottassanak meg, hogy azok úgy az iparosok, mint a fogyasztó közönség érdekeinek megfeleljenek. Szükségesnek véljflflc mindenekelőtt, hogy az ipart szabályozó törvényeink fejlődésére rövid történeti visszapillantást vessünk. 1859-ig hazánkban az ismeretes czslirendszer állott fenn, mely régebben, midőn az iparnak még testületi oltalomra volt szüksége, az akkori viszonyok között igen jó szolgálatot tett, és nem egy városban mozdította elő, különösen a kézműiparnak jelentékeny felvirágzását. Ennélfogva jó emlékeket hagyott maga után. Innen van az, hogy régibb iparosaink ma is sóhajtozva emlegetik a régi czéhrendszert, és visszavágynak utána, nem tudván megbarátkozni sehogysem az iparszabadsággal Az 1859-diki pátens mir az iparszabadság elvére volt fektetve, emellett azonban fenállottak a czéliek, és a jótékony verseny egy bizonyos nemét idézték föl, mig az 1872. évi ipartörvény a czéheket megszüntetvén, a teljes iparszabadságot hozta be. Ez a törvény azonban nem felelt meg a hozzá kötött várakozásnak. A czéhek Yaszil. Apja ott fenn a bérczeken őrizte a juhnyájakat. Egyszer aztán valami verekedésben agyonverték. Ha tudta volna mi az az »apa«, ugy sírt volna, de így mikor apjának egyik juhász pajtása lehozta a rougyos bocskort, msg a »sztájsz«-nyát, e két apai örökséget, a völgyben elterülő faluba s átadta Vaszilnak, ez félénken kérdezé a jjhászt. — Hát ez mi ? — Ez maradt rád apádról Tegnap előtt verték agyon. A Nyegru Juon ütötte rá az utolsót — felelt az röviden. A ti/, éves fiu szemeiben fellobbantak egyszerre a bo >8zu villámai. Sötét tekintettel nézett maga elé, arcza eltorzult — de egy perez múlva már szomorúan sóhajtott. — Szegény; pedig be sokszor megvert. Ennyiből állt az egész gyászolás; nem mintha el lett volna fásulva e fiu szi'e, nem .... hanem mert uem ismerte azt a gyöngéd, szeretetteljes melegséget, amit a fiu érez apja iránt. Hiszen ki is tauitaná meg rá? Előtte csak egy ember vo!t, kihez neki ragaszkodnia kellett s kinek szabad volt őt megverni 8 ezt ő »apjának« hivta. Ennyi az egész. Hiszen már mikor négy éves volt, — elküldték libákat őrizni, hogy ne pusztítsa otthon a ke nyeret. Idegen ruházta, élelmezte. Mig anyja volt, gyakran haza ment. Ez magfésülte, tiszta inget adott rá, megtanította imádkozni, néha-néha meg is csókolta. Mikor az apja otthon uem volt, jól tartotta tejes máléval. Hanem a mióta a pap kikísérte, kezében a feszülettel, a temetőbe, egészen árva lett. Az apja nem törődött véle most sem, elég nagy már, hogy megkeresse a kenyerét. S Vaszil ugy elgondilta ezt mind. Nem sajnálta apját, h inem e perestől kezdve a Nyegru Juont gyűlölte, mert megölte az apját. É-ezle, tudta, hogy a Nyegru megszűntével a kézműipar mindinkább hanyatlott, s habár e hanyatlást nem annyira az iparszabadság idézte elő, mint inkább a gyáripar és a külföld versenye, mégis a törvényhozás nem állhatott ellen annak az áramlatnak, mely az ipirtörvény revízióját sürgette. Igy keletkezett az 1884. évi 17. t. cz., melynek leglényegesebb rendelkezését az képezi, hogy az ipírűzést képesítéshez és egyéb megszorított föltételekhez kötötte, az iparszabadság főelvét azonban e törvény sem ejtvén el. Ez áramlatnak az eredménye volt az 50-ik §. ama rendelkezése is, hogy heti vásárokon iparkészitményeket csak a helyben lakó iparos legyen jogosítva eladni, igy akarván a helyi piaezok kizárólagos biztosításával az iparosokon segíteni, kizárva onnan az idegen versenyt. E megszorítás azonban sok inkoveniencziára vezetett és sok helyütt egyaránt ártott az iparosoknak és a vásárló közönségnek, szem elől tévesztvén azt, hogy heti vásárok oly helyeken is tartatnak, ahol bizonyos iparágak egyáltalán nem űzetnek, vagy az ipar nem oly mértékben van kifejlődve, hogy a közönség igényeinek megfeleljen. Nem tekintve az őstermelésre alapított ip irágakat és csekély gyáriparunkat, számbavehetó' kézműipar megyénknek alig egy pár városában van. Az ipartörvény 50. §-a tehát épsn e városok iparosait sújtotta legjobban, anélkül, hogy védelmet nyújtott volna a helyi iparnak azon községekben, amelyekben ilyenről szó sem lehet. A törvény megszorító intézkedésének végrehajtása által ipart űzö községeink iparosai leszoritattak a versenyről, anélkül, hogy az alig számbavehető iparosok a többi községekben ez által boldogultak volna. Számba vehető helyi ipar e községek egyikében sem fejlődött ki, s igy ama néhány község iparosai, hol fejlettebb ipar van, s a közönség egyaránt kárát vallották a törvény megszorító intézkedéseinek. E szembetűnő lények azok, amelyekkel a szabályrendeletek alkotásánál múlhatatlanul számolni kell. Arra, hogy fejlettebb iparú községeinkben más iparosoknak is megengedtessék a heti vásárokoii való árulás, egyáltalában nincs szükség, mert e helyeken a közönség igényei a helyi ipar által is kielégítésre találnak. Szükségesnek véljük tehát, hogy vármegyénknek az a kevés községe, hol helyi ipar van, még pedig nehéz viszonyokkal küzdő ipar, szabályrendeletileg továbbra is abban a védelemben részt süljön, amelyet eddig a törvény nyújtott, ellenben a többi vásártartó községekben a megyebeli iparosok iparkészitményei heti vásárokon szabadon áruitathassanak. Más megyebeli vagy épen külföldi ipartermékek föltétlenül kizárandók — kivévén a felső-magyarországi házaló kereskedést, melynek a miniszteri rendelet is szabad forgalmat biztosit, — mert különben rázúditanánk a versenyt ama községeink iparosaira, kik e piaezokra utalva vannak, s kiknek megélhetése és fenmaradása csakis a verseny korlátozása által biztositható. Napkor 1886-ban. Napkor község érdemes jegyzője összeállította és beküldötte szerkesztőségünkhöz mindazokat az adatokat, melyek Napkor községének mu't évi történetének jelentősebb mozzanatait megvilágosítják. Szíves készséggel adunk tért e jelentésnek, mely számot ad vármegyénk egy előre törekvő községének haladásáról. Folytatás a mellékleteit. Juon fiaival ezután már nem szabad játszania, künn a réten, midőn a disznókat őrizte, — nem szabad virágokat szedni a kis liánénak. Az a kis tiz éves gyermek nem tudta, mi az a bosszú, de már készült rá. Ha látott verekedéseket, mindig oda kepzelte a Nyegru Juont is a dulakodok közzn s vad gyönyörrel hallgatta az áldozatok jajjait. Ha tűz ütött ki a faluban, a felcsapó lángokat ujjongva üdvözlé, csak azt sajnálva, hogy ez a ház nem a Nyegru Juoné. De ez a felhevüles csak pjrezekig tartott, a következő pillanatban elkomorult arcza, csak lelke örvendett A tettetest megtanulta korán. A gazdija, az öreg tanitó, vagy amint nevezték, xdászkáU ezután nng jo'iban gondját viselte az árva fiúnak. Mintha csak az ő fia lett volna . ,-. Sok-sok idő mult el az öreg » p ik Urár« (juhász) halála után. Vasz.l katona is volt, k.szo'gálta becsületei seu a barom esztendőt. E áész megváltozott a falu. Ő legalabb ugy hitte. 8 VazUmt^ ll nÍt Ó, ÍS elköltöz ö" « nyugalom hónába U K L ; l d' geQ ar c*°kat talált az egykor oly talan perczeU élte taDU 6 ^^ ^^ ^ jóltevőjének ^^ * t6melÖb e' meglátogassa mán z Aokog£ 8ÍrjAn Dem SÍr t' d9 az ör eS t a° it ó -halItt i 8 Móul J? í Í 3v a-- m a? á t' átnézett a temetőben, o a frissen hlJi u k i " alatt? Hát lálkozott t eVe eiL 8j taj áH an fgy 8z éP barű a lánykával taismerősnek tűitek Tel Hirteí* 8 arCZV )Uá 8*' * lunieK lel. Hirtelen eszébe jutott, hogy van
