Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-08 / 19. szám

„N Y I R V I V> É !£.'« 51. Szabolcs község határozata a Balsától való el­szakadás tárgyában. 52. A kenézlői körjegyző választás ellsn beadott felebbezós. 53. Ágtelek kérvénye közmunka tartozásának be­fizetésére fizetés halasztásért. 54. L.-Petri kérvénye a bevehetetlen községi adók törlése tárgyában kelt képviselő testületi határozatok jóváhagyása végett. 55. A nyíregyházai adóügyi tanácsnok választása ellen beadott felebbezés. 56. H. Pethő Gábor és Szabó Károly szent-mihályi lakosok kérénye. 57. Özv. Hvezda Pálné felebbezése a tisztviselői nyugdij intézeti választmány határozata ellen. 58. Jármy Vincze felebbezése a tisztviselői nyug­dij intézeti választmány határozata ellen. 59. Özv. Hernády Lászlóné felebbezése a jegyzői nyugdijintézeti választmány határozata ellen. 60. Özv. Holló Károlyné felebbezése a jegyzői nyug­dijintézeti választmány határozata ellen. 61. A dögei hid tulajdoni és vámszedési jogára vonatkozó jelentés. 62. Bory Béla s társai kérvénye a Bánháza nevű terület pusztai minősítése tárgyában. 63. Dr. Kösztler Lajos kérvénye a polgár—t.-löki ut kiépítésénél szükségessé vált porond szállítás pót­dijazása iránt. 64. Özv. Deli Józsefné kérvénye. 65. Ferenczi Miksa nyíregyházai lakos könyvkeres­kedő kérvénye a vármegyei irodaszerek szállítása tár­gyában. 66. Okolicsányi Géza árvaszéki ülnök kérvénye 6 heti szabadságért s Balog György kérvénye 3 havi sza­badságidőért. 67. Molnár Ágoston és társai felebbezése a tenyész­apa állatok beszerzése tárgyában kelt timári képviselő testületi határozat ellen. 68. Dr. Kohn Lipót, dr. Burger Sámuel, dr. Zim­mer Jenő, dr. Szepesi Sándor orvos; Yida Gáborné, Eimer Ignáczné, Kis Józsefné szülésznői oklevele. Lapunk mai számához mellékelve kapják a községek a megyei tisztviselők, segéd- és kezelő-személy­Z6ti tagok ügykörének megállapításáról és az ügyvitel körvonalozáeáról szóló szabályrendelet egy részét, a folytatást a 20-ik számhoz. A kisbirtok. „Rusticus praeter laboris mercedem nil juris habét." Ki emlékezik ma már Verbőczy eme meg­határozására, mely a magyar birtokviszonyok egyik alaptétele volt? Négy évtizede lesz immár annak, hogy a „szabad föld, szabad munka" elve megva­lósult és következményeiben rég elfeledtük a mul­tat. A szabad tulajdon elve érvényesült minden irányban és a törvény egyaránt oltalmazza a kuny­hók és a nagy uradalmak birtokosát. Az idők ama nagy tanúsága, hogy a biztosí­tott szabad tulajdon nagyobb jólétet, fokozottabb munkakedvet és megelégedést vont maga után, nálunk is épen ugy érvényesült, mint mindenütt a világon. Az a szűk kis birodalom, melyet magáénak nevez, boldogító mindensége tulajdonosának, csen­des tanyája összes vágyai és reményeinek, aminek » alapja az a tudat, hogy az övé. Mozgató ereje ez a takarékosságnak, a munkának és a szabadság érzetének. Pedig ha jól meggondoljuk, ez a sza­badság még is csak eszményi, mert a szabad tu­lajdonhoz a közterhek és kötelességek hosszú sora fűződik. Hogy ez a kis birtok valakié legyen, azért nem csekély tributumot kell fizetni. És mégis azt látjuk, hogy földünk népe a legnagyobb odaadással ragaszkodik kis mindenségéhez, és ha csapások vagy könnyelműség vagy ravasz fondorlatok áldo­— Ha nem is erkölcsös dolog, a mit mondok, de legalább nyíltan beszélek. És miért is sajnálnám azt a multat, mely leányomnak oly széppé tette a jelent, oly biztatóvá a jövőt? A mit nyomorom és gyalázatom árán vásároltam meg, az az öröm, hogy őt mindattól meg­őrizhetem. Megfizettem érte a váltságdíjat az ördögnek. Nos, hát annál jobb Egyébiránt. h& becsületes lettem volna, még az a gyermekem sem volua, mert hisz ő a bűnnek gyümölcse I — De volna helyette más — törvényes! — De az nem volna ő. És parsze az eréuyesség megengedte, hogy őt herczegnő leányának neveljem. Avagy mind az a jó, ami az ő életében van, nem abból a roszból ered-e, ami az enyémben volt ? És végre is, ha fertőben terem a virág, engem csöppet se bánt az, hogy az én multam az a fertő, melyből e szép virág fakadt. — De ha Paula megtudja ? — Ha Paula férjnél lesz, sok olyat fog tudni erről a szomorú világról, ami enyhitően fog szólani mellettem. De ha ma fedezné fel anyjában azoknak egyi­két, kiket ők a kolostorban suttogva rosz nőknek ne­veztek 1 Ha az én felsőbb erényem iránt való csodálata megvetéssé változnék ! Ha azt a rosszat, amelytől irtózni én tanítottam, bennem találná megvalósulva, megtestesít­ve, s a bün goadolata örökké anyjával lenne párosulva szivében, hogy ezzel szembeszáljak, inkább ma választom a halált! Elég szép szavak ahhoz, hogy Clave, a maga ré­széről titoktartást Ígérjen. Da megadja, hogy a herczeg­nő benső barátságban van a saját fivárének özvegyével és ennek Auróra nevü leányával, ki Paulával ugyanegy kolostorban nevekedett, és elhatározta, hogy a viszonyt meg fogja szakítani. Megerősíti elhatározásában az a körülmény, hogy egy másik testvérnek fia, Gontrán gróf, zata uem lett, ivadékról-ivadékra átszáll a földtu­lajdon, mint valami kis hitbizomány. Nem mondhat ellent senki, midőn azt állítjuk, hogy általán véve földünk népe 40 év óta gazda­ságilag jelentékenyen gyarapodott és vágyaihoz képest jobban áll, mint valaha. Hozzá kell azonban tenni, hogy ezt csak a múlttal való összehasonlí­tásban mondjuk, mert e nélkül a szegénységnek és elmaradottságnak még mindig sok elijesztő képével találkozunk. Maga az az egy tény, hogy a kis bir­tok eladása mind inkább ritkábbá válik, a szabad tulajdon és nagyobb igyekezet jó hatásáról tanús­kodik. Egyenes következése ez a szabad föld, a munka és igénytelenség együttes hatásának. A kis-birtokosnak, ha nem részeges, ha csapá­sok nem érik, ha munkás és kötelesség érzettel bír, okvetlenül gyarapodnia kell. Életszükségletei jóformán kikerülnek a háztól, készpénz kiadásait fedezi egy-két marha ára, ebből kifizeti az adót, a papot, a községi terheket, és még talán félre is tehet. Vannak megyénkben községek, melyek nyu­gat-európai ember előtt a szegénység szánandó látványakép mutatkoznak, s az a nép mégis boldog és elégedett, mert szokásai s érint nyugod­tan él, nem adós és nem vágyik a czivilizáczió izgató örömei után, hanem lassú munkával és taka­rékossággal fokról-fokra javít helyzetén. E tényből — a sűrű kivételek daczára is — egy örvendetes tanulságot vonhatunk le, azt t. i., hogy a föld még mindig hálás arra, hogy a reá fordított munkát jutalmazza. Szemben azzal, hogy a népnek mellékkereset forrása megyénkben úgy szólván egyátalában nincs, tanulságos intelem ez arra, hogy a nép az okszererű munkára és gaz­dálkodásra s józan életre serkentessék egyrészről, másrészről, hogy a közigazgatási hatóságok részé: ről is a kellő védelemben részesüljön. A szabad föld, szabad munka, a kisbirtokos helyzetén 4 év­tized alatt sokat javított és a fejlődés, sok aka­dály daczára, lassan bár, de fokozatosan haladóban van. Ezt a fejlődést előmozdítani jó törvénykezés­sel, védelmezni a föld tulajdonost a birtoklás oly sok veszedelmei ellen: szükségesek ahhoz, hogy a magyar kisbirtokos osztály gyarapodjék. Mert a szabad tulajdonban meg van vetve alapja a] boldogulásnak. De mert ez nem volt mindig igy, azok, a kik régi dolgokról regélnek az uj nemzedéknek, ne feledjék el felemlíteni, hogy a régi nemesség volt az, mely önként szabadította fel a népet a szolgaság­ból és megvalósitá a szabad földet és szabad mun­kát, tehát a nemzetnek az a vezető eleme, mely mindezt megteremte, megérdemli a hálás megemlé­kezést és tiszteletet. A kik pedig hivatva vannak jó példával hatni a népre és előljárni, tekintve azon kevés kilátást, hogy e megyében az ipar fej­lesztésétől sokat reméljünk, buzdítsák a főldmivelés terén a nagyobb tevékenységre, mert utóvégre ez marad az a tápláló emlő, mely létét biztosítja. Virum bonum cum laudabant, ita laudabant: bonum agricolam. Egy év a nö-egylet életéből. A nyíregyházai jótékony nő-egyesületnek legutóbb tartott közgyűlésén Kovách Gergelyné urnő, az egyesület buzgó elnöknője a következő jelentést tette az egyesület mult évi működéséről: Mélyen tisztelt közgyűlés ! Ismét egy év határán állunk egyletünk életében, tisztünkkel járó kötelességünk tehát kissé megállapodni Paulába szerelmes és nőül akarja venni. Erre köteles­ségének tartja az illetőket felvilágosítani. Hogy a darab meséjéről részletesen szóljunk, azt terünk nem engedi. Csupán a főbb momentumokra szőrit kozhatunk. Gontrán anyja természetesen ellenzi a há­zasságot Paulával, de a fiu, a való tuudomásul vétele daczára is szigorúan ragaszkodik a házassághoz és kezdő­dik a kapaczitálások hosszú sorozata. Az anya már bele is egyezik, hogy Gontrán nőül vegye Paulát, de csak oly feltétel alatt, hogy Georgette hagyja el Francziaor­szágot és leányát sohase látogassa meg. Ez — ismerve Georgettet — természetesen elfogadhatlan föltétel és a két szerelmes — hogy egészen a darab végére érjünk — le­mond egymásról. Gontrán elveszi Aurórát és az öreg Chabreuil gróf elhatározza, hogy nőül veszi Paulát. Ho :y elveszi-e ? Ezzel a kérdőjellel végződik a darab. Hogy közben még történik valami, az természetes. Az a jelenet, melyben Paula megtudja anyja múltját, megragadó hatásossággal van irva, minőt kevés darabban találhatunk. Ebben Sardou geniálitása egész teljességébea nyilatkozott. De maga az egész darab, mint azt fönneb emiitők, nem elégit ki. A megoldás nem tökéletes. Azt a themát. melyet a szerző meg akart féjteni, nem lehet egy kérdőjellel befejezni. De a szerző érezte is, hogy a kérdést nem fejtheti meg. Mert nem az egyik szereplő­től kellene hallanunk, hanem az eseményekből kellene következtetnünk, vájjon a kérdésre: igen vagy nem a felelet. A »vsgy igen« »vagy nem«, ez a teltételekhez kötött cselekvési szabadság olyan félrabság, melyben a hős, még ha meg van engedve se cselekedhetik tetszese szerin'. Nem lett volna rosszabb a befejezés, ha Sardou egyszerűen ugy oldotta volna meg a kérdést, hogy az ember elvehet feleségül egy nőt, legyen az bármi, vagy bárkinek a lánya, ha igazán szereti. —y —s. e határon és visszapillantani az egylet lefolyt életére, mely bár rövid vonásokban, mégis hiven tükrözze vissza működésünket és forrása legyen ujabb tevékenységünk­nek. Midőn az egybegyűlt közgyűlést ez alkalomból is melegen üdvözölném és a gyűlést megnyitnám, felkérem szíves támogatásukat a szőnyegen lévő tárgyak elinté­zésében és rövid elnöki jelentésem meghallgatására is egyúttal. A nyíregyházi jótékony nő-egylet ez évben is meg. szokott hármas irányban foljtatta működését; legszor­gosabb figyelme tárgyát képezte az árvák ellátása és gondozása, nem hunyta be szemeit a segélyért hozzá fordulók kérelme előtt; s végül az előző évben alapított nö ipariskola gondozása is egyik legfontosabb feladatai­nak megoldásához tartozott. 1. Az árvaház életében ez évben is ugyanazon tényezők működte* közre, mikéut az előző évben; 12 gyermek képezte tárgyát az egylet gondoskodásának a lefolyt évben is; évközbea kilépett egy, felvétetett két leáuy-gyermek; összes ellátásuk került 649 frt 30 krba. Ezen tetemes összeg előteremtése csak ugy volt lehetséges, hogy az egylet minden irányban igyekezett az előbbi évek nyomdokain haladva, jövedelmét megsza­porítani s tetemes szükségleteit ezen torrásokból kielégí­teni; mi czélból sürgette az évi tagdíjak b.hajtását, me­lyekből ez évben 585 frt 54 kr., tehát a mult évi 347 írthoz képest 238 frt 54 krral több gyűlt be, melyben védnöknőnk Ő méltósága 100 frt. tagsági dijja is fog­laltatik. Kegyes adakozok megemlékezéséből 146 frtot és az árvák saját keresményéből 29 forint 95 krt vett bo egyleti pénztárunk. Nagyban emelték az egyleti pénztár fizetés képss­ségét az egyleti bál, műkedvelői előadás és tombola estély tiszta jövedelmei, melyekből a lefolyt 1886-odik évben 330 frt 54 kr. állott rendelkezésünk alatt. Hogy az árvaház ápoltjai minden tőlünk kitelhető, jövead5 hivatásuk és életczéljoknak megfelelő nevelés és goudozásban részesítettek, arról a közgyűlést legőszin­tébben biztosithatom, s örömömre szolgált, hogy ez irány­ban többen a tibitelt tagtársak közül személyes meg­győződést is szereztek maguknak. A mult évben rendesen alkalmazott ápolónő várakozásunknak mindenekben tel­jesen megfelelt s az isteni gondviselés ulán kiválóan az ő figyelmes ápolásának köszönhető, hogy a lefolyt himlő­járvány alatt ápoltjaink közül egy sem esett a veszélyes kórnak áldozatul. Az árva gyermekek különben egytől­egyig védhimlő-oltásban részesültek. 2. A segélyezést egyletünk részint elnökileg, részint a választmány utján ez évben is tehetségéhez mértten gyakorolta. Állandóan segélyezett szegénye volt az egy­letnek 4, sőt némely hónapokban hat egyén is, kiknek havi részletekben kiutalványozott segélyösszege a mult évben 162 frtra emelkedett. 3. Az egylet választmánya működését, a kebeléből választott felügyeld bizottság által, nem kis mértékben gyakorolta a mult év folytán megszilárdult nő-ipariskola körül is. Ezen tanintézet a folyó tanévben már két tanerő* vei folytatta működésit, még pedig a szakértőimé és lelkiismeretes munkásságáról előnyösen ismert Pribila Paula kisasszony és az 1886. évi szept. 1-töl ideiglenes minőségben segéd-tanitónőül alkalmazott Gjrgey Józsefné igyekező közreműködése mellett. Az intézet működését hiven jellemzi az egylet tit­kára által a mult tanév végén kiadott iskolai értesítő, mely miután az egylet minden tagjának kézbesittetett, felment ez alkalommal a részletek további felsorolásától. Általánosságban azonban legyen szabad annyit fel­említeni, hogy e kedvelt tanintézet felszerelése körill annyi igyekezetet tanúsítunk, miszerint az ma már ha­zánk elsőrendű ily iskolái között foglal helyet, s magasz­tos hivatását városunk felserdült hajadonainak kiképzése körül buzgó tevékenységgel igyekszik megvalósítani. 4. Az egylet életében felmerült nevezetesebb moz­zanat gyanánt felemlíthetem talán azt, hegy már szen­tesített alapszabályokkal bírunk. Hogy: a kiadott évi zárszámadások adatait a mult évhez viszonyítva, gyleti törzsvagyonunk gyarapodást mutat. Ugyanis az 1885 ik évben bevételeztünk a rendkívül bevételt képező 384 frt 20 kr. Dják alap kivételével összesen 1366 frt 17 krt; •> mult 1886-dik évben p'dig 1459 frt 91 krt; az 1885 évi vagyoni állás 5786 frt 84 kr, az 1886 dik évi pedig 6010 frt 68 kr. — Ez kétségtelen bizonyítéka aunak, hogy ugy a nőegyleti, va­lamint az ipariskolai pénztárosok sok munkát igénylő feladatuknak hiven megfeleltek, más részről fényesen igazolja azon egészséges elvek alkalmazását is, melyeken egyletünk elete sarkalik. Midőn rövid vonásokban ecsetelt évi jelentésem vegehez ertem, nem mulaszthatom el ezúttal is leghálá­sabb köszönetemet kifejezni azon egyleti tisztviselők és választmanyi tagok iránt, kik jóakaratú s magasztos czé­6 e 1 r, es e, r, e 'r^uló önzetlen működésemet készséges gjámohtasukkal támogatni kegyesek voltak; nem mu­aszthatom el a városi hatóság és vároeuuk nagyérdemű ko,onsege iránt meleg köszönetüket nyilvánítani azon buzgó pártolásért melyben egysünket ez évben is ré­szeltetni szíveskedtek; azon forró óhajtásomnak és re­menyemnek adván kifejezést, hügy jótékonyságukat a jövőben sem fogjak tőlünk megv.Li és egyletünket tá­moga o karjaikkal s jótékonyságul segíteni megszűnni ÚJDONSÁGOK. ... - A Sz ab°lcsvármegyei hoiyvéd egylet május hó hí L V t 0rakor Ny ir 9g-^á\ a városháza termé­ben közgyűlést tart, melyre az l 84 8V9-ki honvéd bajtár­sak tisztelettel meghivatnak. TárgLk: 1. Az e ,lvó bnnvL JUS hi Ó 1 9­é n, Napesten Sartandó országos 2 K mih y iT/ k, Ülden d, 5 ­k éP^V megválasztása. sedíu ÜJ If, n VO t " gí le h ^ halálával megüre­sedett jegyzői állasnak választás utjáÁi betöltése. 3 Az S k„T\ I éT 81 m a* é 3,f 6alapszabályok felett, máius 5 í 4' Leh e^ öb b 'árgyak. Nyíregyháza, 1887. május 5. Krasznay Gábor egyleti eh/iök. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents