Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

„A NYIBVIDÉK" MELLÉKLETE. .GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" V tás nálunk juni-juli augusztus és esetleg szeptember hónapokra esik. Azonban szükségből május és októberben is lehet áztatni. Ekkor a műtétei koczkázottabb, hosz szadalmasabb és nehezebb, igy költségesebb is. Már maga az igen szükséges takaró szalma, noha jó trágyát szolgáltat, pénzértéket képvisel. Mindezeknél fogva augusztus végéri a kender aratáskor igeu jó, ha az áztató gödör készen van s a kender lehetőleg azonnal áztatható s a mi szeptemberben ki nem áztatható, azt legjobb a jövő év nyári napjaira hagyni. Mindenesetre legjobb, ha téres áztatóval bírunk, hogy augusztus végén és szeptember elején a lehető legtöbb kendert kiáztathassuk. A melyet azután az időjárás viszontagságaihoz képest lassanként folyton törethetünk.*) Minthogy a kender- és lentörő, tiloló és tisztitó gépek, az angol gép rendszerben, egyéb működési hátrányaik mellett, igen drágák; s mivel a legkiseb gép-csoport 5 egymással dolgozó gépből áj|, amelyhez 12 lóerő, s ennek drága berendezése szükséges, Olaszország azért nem fogadta el ezen rendszert: úgy ez nálunk sem vezethető be a gazdaságokba. (Vége kör.) Az öszi szántásról. A fagy a legjobb talaj mi velő eszköz az erősen összeálló, kemény, rögös földek porhanyitására; jól tudja ezt minden gyakorlati gazda, s mégis kevés aki alkalmazza! Ugy elporlasztani azt a kötött, SZÍVÓS földet, semmi más eszközzel nem vagyunk képesek, arra csak a téli fagy képes. A talaj ugyanis az őszi esőktől átázik s ré§zqcsk^i közt a viz finom tűalaku jegeczekké fagy, s ekkor szétüti, szétveri a rögöket. Az idő ez ingyenes munkáját drága pénzen se tudnók megfizetni, becsét csak az tudja igazán mérlegelui, ki hatását minden oldalról mérlegeli s eredményét szemügyre veszi Az idő tehát nem mindig kárunkra dolgozik, sokszor van javunkra is. A tél a gazda mellé szegődik s arra való, hogy midőn nem „éredik" a meleg hiánya miatt a föld, segítsen neki porlasztani azou közeget (feltalaj), melyben növényeink gyökerei annál könyebben táplálkoznak, minél finomabban van eloszolva a különben kemény, sokszor áthatlan, tapadós agyag. „Az őszi szántás feltrágyázás", mondja a példaszó — s nem ok nélkül. Az őszi szántásnak elhanyagolása mindig kárral jár! Kivált az Alföldön sokszor ez menti meg a növényt az „éheuhalástól"; biztosítván számára az oly annyira nélkülözhetlen talajnedvességet. De a felvidéken is kitűnő hatása van; a csapadék jobban húzódik lefelé az altalajba s nem nedvesedik át aniiyira, a talaj porhanyóbb lesz, s kevesebb a tavaszi munka, mi oly vidéken, hol a nyár a tél után hamar beköszönt, magában véve is nagy előny. De a szerfelett károsan ható gyomok kipusztítását is elősegíti az őszi szántás, mert azokat vagy mélyre forgatja, vagy a már előbb letakart s újból napfényre került magvakat ezáltal kiteszszük a tél pusztító befolyásának. Az ilykép mívelt talaj a téli nedvességet jobban összegyűjti a szárazabb tavaszi napokra, mélyebbről felveszi szükség idején a vizet; könnyebben mivelhető, a meleget jobban beereszti likacsaiba, a trágya benne rendszeresebben korhad el, előbb kikel a belé vetett mag, gyorsabban fejlődik a növény s bővebben táplálkozik. Mert ahol a talaj porhanyóbb, ott több és hosszabb gyökeret is ver ugyanazou idő alatt a növény s az abban folyton fel s alá szálló nedv-áram a számtalan likacson keresztül, inkább találkozhatik a finom gyökérszá lakkal, mint egy kemény rögös talajban, a hol a gyökérképződés nem Ölt oly arányokát s melyben akapillaritás(liajcsövesség) sokszor megakad; amely eset, ha bekövetkezik, a növény táplálkozásában s következéskép fejlődésében is szünetnek kell beállani. Gyors produktio csak tevékeny munkának lehet kifolyása, a növény szervi tevékenysége pedig tagadhatlanul szoros viszonyban áll — az őt tápláló talaj fizikai s vegyi átalakulásával — illetve a benne rejlő természeti erők munkájával. Ki tél előtt elvégezte szántását, tavaszkor jókor vethet, ami a hosszabb tenyészidővel biró növényekre nem közömbös dolog. Az őszi szántás nem kiván pontos muukát, ha vastag szeletekben metszük is a talajt — elérjük czélunkat. *) A kendertörés, a kézi eszközökön eddigelé világszerte oly költséges és szaporádul! munka, a gépnek egyedill nevezhető angol töfógépeken oly hiányos művelet volt, hogy maga a különben igen élelmes amerikai uép is csupán e miatt nem bocsátkozott bele a kendertermelésbe, s emiatt kénytelen kender- és lenszükségletét Európából, nevezetesen Oroszországból födözni. De az őszi szántást mély szántással egybekötni mindig kívánatos. Legalább néhány czentiméterrel mélyebben szántsunk, mint egyébkor. A termelés alapját a talaj mivelése képezi, ha itt nem járunk el a legokszerübben — vesztettünk, s az anyagi veszteséget nem pótolja viszsza semmi sem, mert a természeti erőknek időszerinti felhasználásában rejlik a gazdálkodás, s mint Liebig mondá, „a kultura az erő meggazdálkodása". A hanyagul művelt talajban az erő tevékenysége megbénittatik s különbeni eredményének csak egy része jő napvilágra. A termés nagysága első sorban a talaj mély s jó megmivelésétől feltételeztetik. Hazánk legtöbb részén pedig, tudvalevőleg kevesebb munkát fordítanak a talajra s azt rosszabbul végzik, mint az okszerű növénytermelés alap-elve megkívánja. Ebből magyarázhatjuk meg azt, hogy átlagterméseink ki nem elégitők, hogy azok a nyugoti, jobb kultura alatt álló államok átlag-termései mögött maraduak. Mert, mig hazánkban egy hektár föld átlag 8—9 hkl. búzát terem, addig Ausztriában 12.7 hkl. Francziaországban 14 hkl., Belgium- 22, Hollandia-, Angliában 26 hkl. s Württembergben 29 liklre megy egy hektár termése. Roppant különbség! Megkétszerezi, háromszorozza az általunk elért terméseredményeket. Pedig hazánk klímája s éghajlata elég kedvező a buza termelésére s a többi országokéval bátran kiállja a versenyt! Sajtolt széna. A mostani gazdasági viszonyok közt, midőn a gaz dának igyekezni kell miudenböl, a miből csak lehet, p?nzt csinálni, hogy a vállaira nehezedő terheket elviselhesse és övéivel ugy-a-hogy megélhessen, nem volna fölösleges jövedelmi forrás, ha fölösleges szénáját mindig jó pénzen eladhatná; sőt még jobb volna, ha löbb helyen egyenesen eladásra termelhetnének szénát, annál is inkább, mert a széna olyan árú, melynek mindig sok fogyasztója van s e fogyasztók nem mindig termelők is, mint például: a hadsereg, lóvonatu közúti vasutak, nagyobb városokban a bérkocsisok, nagyfuvarosok, tehenészetek, szeszgyárak, stb. ezek mind sok szénát fogyasztanak. Jelenleg azonban csak azok vehetnek részt a széna-üzletben, akik a fogyasztókuaK közvetlen közelében vannak. A nagy tért elfoglaló szénát nagyobb távolságokra különösen rosz utakon szállitaui igen bajos, s csak ugy lehetséges, ha bálakba van sajtolva. A széna összesajtolása már nem uj. Külföldön már régen gyakorolják s általában dicsérik előnyeit, melyek a gazdának lehetővé teszik, hogy üzletkörét tágítsa. De lássuk e dolgott közelebbről. Nagy városokban a lótartár egyik legnagyobb akadálya az. hogy jó szénát nehezen lehet kapni s ha van is, sok bajjal jár annak czélszerü és jó eltartása. Ha a szénát & szokásos módon kezelik, a többszörös föl • és lerakodásuál igen sok vész kárba belőle, a finona szárú széna pelyvává éa porrá lesz ; a heréből, luczernából, bükköny s más eféle takarmányokból a legértékeseb részek, a levelek és virágok lehullanak, minélfogva a fo gyasztók inkább hosszúszárú és erősebb, de kevésbbé jó szénát keresnek és vesznek. Hogy épen az e fajta széna legtöbb helyet foglal el, fel- és lerakási kettős munkát igényel, azt mindenki tudja. Az ily lazán felhalmozott széna nagy mértékben tűzveszélyes is, nehezen osztható he a megfelelő adagokba, s alig lehet el lenőrizui, hogy mennyi fogy el belőle. Mind e bajokon segíthetni az által, ha a búzát 25 kilós bálakba sajtolják össze, melyek alig foglalnak el egy harmadrész anyuyi helyet, mint a lazáu ösizekötött széna, mert dróttal jól összeszorittatnak s e miatt kezelésük is könnyebb. A vevőre nézve az ilyen szénának következő előnyei vannak: 1. A vevő bizonyos a felől, hogy a szénáéppen oly jó, leveles állapotban kapja meg, minden súlyt veszteség nékül, a hogy megvette. 2. Az ily szénát a fel- és lerakasnál, a takarmányozásnál stb, könnyen kezelhetni, bármily keskeny utakoa szállíthatni s alacsony és szűk kapukon is bevihetni. 3. Bizonyos mennyiségű sajtolt szénának egyharmadrész annyi helyre van szüksége, mint a szokásos laza szénának- Eső, hó, istálló, gőz és más káres hatások a sajtolt szénának nem árthatnak. 5 A tűzveszély sokkal kisebb. 6. A kivánt mennyiséget pontosan szállíthatni, a készlet könyen áttekinthető, az eladásra és fogyasztásra szánt menyiség könnyen ellenőrizhető. De nemcsak a vevőre, hanem a gazdára nézve is nagy előnyei vannak a széna-sajtolásnak. Sajtolt szénával a waggont majdnem teljesen ki lehet használni s mivel az által a szállítás olcsóbb, nagyobb távolságokból is lehet szénát eladni ugy, hogy a gazda jó szénával széles körökben versenyezhet, s jó piaczra találhat, ha a rét a gazdasági épületektől messze van s a szénát mindjárt kint a réten összesajtolhatni, a behordást sokkal gyorsabban és kevesebb költséggel végezhetni, mert sajtolt szénát gyorsabban lehet a szekérre rakni, s több fér el belőle a szekéren, mint a nem összes j • toltból. Ott, a hol a széna eladás már szokásos, a vev'i rendesen azt kívánja, különösen, ha a vétel a hadsereg számára történt, hogy a megvett szénát adagokba kötve szállítsák. Ez elég fáradságos munka s nem sokkal kevesebbe kerül, mint a sajtolás. Sajtolt szénáért az elősorolt előnyök miatt a vevő szívesen ad többet, mint a közönségesen kezelt szénáért, még pedig ez az ártöbblet rendesen nagyobb, mint amennyibe a sajtolás kerül. A gazda tudja, mennyi szénája vau, mennyire lesz saját marha állományának szüksége, mennyit adhat el a azért az, akinek feleslege van, széttekinthet, hol keresnek szénát, hol adhatja el feleslegét. Ennek most van az ideje, azért tartottuk czélszerünek a széna sajtolásra a figyelmet felhívni. Nemsokára következnek a hadseregnek szállítandó széna biztosítására az ajánlati tárgyalá sok Ezeket az üzleteket most vállalkozók monopolizálják. akik maguk nem termelnek szénát, hanem ugy vá| sárolják össze; miért ne adhatná el a gazda fölöslegét közvetlenül a fogyasztónak? nem esnék-e jól neki is az a nyereség, melyet a közvetítő zsebre rak ? Arra a kérdésre, hogy egy bizonyos mennyiségű széna sajtolására alkalmas sajtó mennyibe kerül, bármely gépgyárosnál kap a gazd* feleletet s ennek alapján azt is könnyen kiszámíthatja, hogy egy métermázsa széna sajtolása mennyibe kerül s kifizeti-e magát a szénasajtolás. ' Az, amit a feutebbiekben a szénára vonatkozólag mondottunk, legaagyobb részt a szalmáról is áll. Jobb-e a régi mag, mint az új 1 Villási Pál. Gyakran halljuk és olvassuk, hogy például a régi dinnye, ugorka, tökmag termékenyebb, mint az új; ujabban azonban nem keve&en azt hangoztatják, hogy ez nem áll, és mivel az ujabb tudomány nem kevés régi előítéletet megdöntött, azt hiszem, hogy nem helyen kívüli ennek a kérdésnek a föltevése, annál inkább, minthogy a vélemény eltérés e tárgyban meglehetősen nagy terjedelmű. Nézetem szerint kétséget nem szenved, hogy a fiatal, azaz tavalyi mag, szár és levélzet dolgában mindig élénkebb, bujább teuyészetet tanüsit, mint a régi ugyanazért ott, ahol a czél gazdag levélzet, például a káposztaféléknél, ott kétséget nem szenvedhet, hogy tavalyi magvakat kell használnunk; de miután a túlbuja tenyészet gyakrau a gyümölcsképződés rovására történik, természetes, hogy oly növényeknél, melyeknél minél több gyümölcsképződés a főczél, a tapasztalás által megerősített azon uézet kapott lábra, hogy e czélnak jobban megfelel a régi mag. Azonban bármily természetesnek lássék is ezen megoldás, a föntebbi kérdés megfelelésére még sem elégséges; mert tudva levő dolog, hogy valamely növény megfelelő tenyészete nemcsak a vetett mag minőségétől függ, hanem függ még, még pedig lényegesen, a talaj, az égalj, a fekvés, a trágyázási, megmunkálási és nedvességi viszonyoktól annyira, hogy ezek segedelmével a régi magból is lehet tülbuja tenyészetű, következőleg gyenge gyümölcsképződésű növényeket előállítani; mig ezen tényezők megszólításával fiatal magból is gazdag gyümölcsképződésű növényt nyerhetünk. Miből következik, hogy ezen kérdés, a termelők uagy többsége számára soha sem lesz oly értelemben megoldva, hogy azok minden további gondolkozás és a föntebbi körülméuyeknek figyelembe vétele és észszerű alkalmazása nélkül, annak hasznát vehetnék: hanem elengedhetlen marad ezentül is a józan ész és megfontolt észlelés használata, mint ezt a tapasztalás is bizonyítja, hogy egyik termelő ugyanazon viszonyok közt egészen más eredményeket képes előállítani, mint a másik. Másrészt az is bizonyos, hogy ugyanegy időből keletkezett magvak közül is az egyik magból kifejlődött gyümölcsfa-csemete erőteljes növést, vlg tenyészetet, egészséges kiuézést tanúsít, és hosszabb élettel bir; mig egy másik magból fejlődött csemete, akármit tegyünk vele, gyenge, csenevész, rövid életű marad, mi arra mutat, hogy magában a magban is igen jelentékeny tényező van letéve, a belőle fejlődeudő növény jövő életét illetőleg. Igy például tudjuk, hogy a nyári violának egy és ugyanazon maghüvelyéből kivett lapos és fényes magvai többnyire erőteljes növésű, egyszerű virágú, de magot adó növényeket adnak; mig az összeszorult magvakból többnyire alacsonyabb növésű és teljes virágú, de magot nem adó növények fejlődnek. Őszi teendők a kertben. Erbó-től. Nem nehéz tisztábau lenuük a fölött, hogy a kert ben egész éveu át vau teendő s aki csak némileg is e téren biztos sikert kiván elérni, annak okvetlen iparkod nia kell, hogy ezen időszaki munkák a lehető pontosan és lelkiismeretesebben nyerjenek érvényülést. Különös fontossággal bir pedig ezek közt az ószi teendő, amelyről ugyanis ez úttal etryetmást elmondani, s/.áudékou). Az őszi teendőket rendesen n In' oda (spenat) vetésével s'.oktuk megkezdeni. Csakhogy vetésével sietnüuk cgyátaláu uem szabad, különben még őszszel any-