Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

„GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ' A „NYIRVIDÉK" MELLÉKLETE. helyzetet. S ha e szerint az áztató medeiiczébe, a csatorna egy felsőbb pjntjáról vulna a viz vezet­hető, ekkor az itt alantabb színvonalon fekvő csa­tornába, az áztató vize bebocsájtliató volna A felső tartálylyal azonban, mint viz füllesztővel és viz elő melegítővel, mindég számolnunk kellene. Bár mennyire szeretném a kedvezőbb lejtési viszonyokhoz a lehető legkedvezőbb feltevések alap­ján az egész normál áztató rendszer keresztül vitelét ajánlani; újból vissza kell térnem a ked­vezőtlenebb, nehezebb körülmények föltevésével való számadásokhoz. Minthogy a kendernek libegő uszó tömegek­ben a talaj sarát nem érintve kell ázni, ennélfogva az egész viz mélységére, a teljes kihasználás szem­pontjából nem számithatunk Legjobb volna, ha 1-50 méter mély vizünk lehetne az áztatóban. E szerint, ha táptarcályu ik elég terjedelmes, ennek a viz tükrének a két fenék egyenlő színvonala ese­tén, legalább 40—50 cm.-rel magasabban kellene állania. Ez által az időnkénti átfolyás lassú, de elégséges lenne, amennyiben csak a kiegyenlítés s nem pedig az esés nyomása által folynék át. S minthogy az úszó tömegekbe kezdetben még a viz meg nem fogy, 8—10 soros halmazt is le­lietue rakni, a leapadt vizet 5—6 soros tömeg rakásokkal, utóbbi esetben még mindig ki lehetne használni; mivel az érettebb, fülledtebb vizben, az erjedés forradalma gyorsabb s igy rövidebb lefo lyásu s ez által a kiáztatott tömeg bizonyos idő­közi forgalma ugyanaz marad, mint az első, vas­tagabb rétegű halmazoknál, a mikor a még üdébb vizben, a fülledés hosszabb időt vett igénybe. — A fentebbiek szerint tehát, noha minden esetre előnyösebb volna az elhasznált vizet 4—5 áztatás után az áztatóból egészen lebocsátliatui, azonban, ha a nyírvíz csatorna azon pontja közt, ahol áz­tatónk, illetve táptartályunk all, s azou pont között, ahonnan a táptartályig a vizet egy mellék árkon vezettük, az esés különbség nem oly nagy s a ki­indulási pontot nem vehetjük távolabb, tehát ma­gasabb színvonalról inkább arra nézzünk, hogy min­dig biztos mennyiségű vizünk legyen, mint arra, hogy a táptartályt és az áztatót oly magasra he­lyezhessük, hogy az áztató hely közelében levő nyírvíz csatornába esedékes vizünk fenékig kifoly­hasson. Nagyon sajnálom, hogy a nagyméltóságú mi­nisztériumban részemre a távolabbi utak uem en­gedélyeztetnek, hogy az ily nagyon érdekelt vidé­kekre többször oda utazhassam. Igy levélileg es­hetőségeket kell felállítanom. Noha szívesen írok bár­mennyit is, minden eshetőségekre nem .^számítok; mind e mellett kérem ezen levelemet egész terje­delmében, a t. gazda közönséggel, minden indokai­val együtt közleni. Ugy szintén a további kérdésekre vonatkozó­lag írandó válaszaimat is. Azonban, hogy ezen vá­laszok megtörténhessenek, kérem a legfontosabb kérdéseket, amelyek a helyi különleges viszonyokból folyhatnak, nekem ideje korán tudomásomra juttatni. Már most áttérhetek a kender áztatáslioz szükséges egyéb kérdések megismertetésére is. A normál áztató medenczéket biztos vizzel biró, szabályozható nívó mellett, a mellékelt vázlat és leírás szerint tessék elkészíteni. Ellenkező eset­Közei ilyeu okok miatt, de azért is, mert magasan a hegyeken levő legelőkön jól megvaunak, mert az istál­lóban igen jól tejelnek, és mert például Máramarosban a hegyek közt található mokány marha az ilyen fajta bikák által javul és jó ökrök nevelkednek utánuk. Ott keresui kezdik a borzderes allgaui— az erdélyi hegyvidékre pedig a piros pinczgaui marhákat, és az utóbbiakat azért is terjesztik az erdélyi batár mentében, mert ezek közé ne­hezebb becsempészui az oláhországi busák marhát, mely a gazdák rémjét: a marhavészt hozzánk már több izbeu behozta, és igy a un marbánk könnyebben megvédelmez­hető. — Ezt tanitó ur. jól megértettük ; de most azt mond­ja el neküuk, hogyan jut ilyeu marhákhoz a gazdaem­ber, vagy hát miként is támogatja a főldmivelési m. k. minisztérium a marhát tartó gazdákat? — Erre akartam most rátérni, nagytiszteletü uram. A feh ér marhánk fogyatkozott, mert nem volt jó és elegendő bika; és nem volt elég bika ugy-e bár, azért, mert fogytak a jó gulyák. Serkentettek tehát először is a nagyobb birtokú gazdák a gulya tartásra, és hogy ez basznothozóbb le­gyen, minden arra való rúgott meg másfél-éves bikát, de az idősebbeket is, amelyek beváltak, a főldmivelési m. k. minisztérium megvásárolt. A rúgott bikaborjukat, meg a máslél éveseket el­küldték Tordára, ott van egy bikatelep, vau ott jó lege lő, meg elég istálló ; ott felnevelik őket, kiselejtelik az alját, de ezt ki is herélik, hogy ne ronthasson; a bevá­lóknak megszabják az árát — pedig ezt nem szabják nagyra, — azután községeknek, de egyes gazdáknak is el­adják ; éppúgy községeknek kedvezmények mellett azonnal ben, minthogy nagy vizszin csökkenésünk lehet, ne tessék a drága czölöp rendszert sem alkalmazni, ha­nem egyszerűen téglával tessék az u;zó, áztatandó kender tömegeket, két szál, ezek felületére fekte­tett palló deszkára rakva, leterhelni, 1 — 1 kévére 1 —1 téglát számítva. Az uszó leterheléshez még igen czélszerüleg lehet fél fenekű hordókat használni; ugyan csak ugy fektetett pallókra állítva, vizzel tele merve, alkalmazni. A terhelés első pillanatában, a mig a száraz kenderkórók tele nem szívódnak, túl terhelést kell alkalmazni; azután 8—12 óra múlva, midőn a viz a borító deszkát (mely alatt jó, ha két ellenkező irányban nyújtott vendégoldalszerü petrencze rud helyeztetett) meghaladni kezdi, a fölös teher az újonnan berakott uszó tömegre rakatik át. Ugyan igy történik a teher átrakás a már kiázott tömegek­ről, a legújabban berakottakra. A tömegek képzése, hegygyei öszszeforditott kévékuek egyszerűen a vízre rakásából áll, amely szerint az első kévesorra a második sor keresz­tezve rakatik rá; ami által a tömeg kellő kötést nyer. Az igy képződött 6—8 soros rétegű tömegre a kereszt rudak és pallók rá fektettetvéu, a pal­lókra a partról, melynek közelében a tömeg raka­tott, két munkás rálép s kezökben egy-egy 2 mé­ternyi vékony karóval oda taszitjík a tömeget, a hol az áztatási sorrend helyzetszerüleg megköve­teli s ott a kezükben levő két karót jobbról-bal­ról az uszó tömeg mellé ütik, lngy a szél a tö­meget helyéről el ne vigye s itt elkezdik a fen­tebbi leterhelést. Az áztatási idő tartami igen viszonylagos s az időjárástól, a viz üdeségétől s a légkori meleg­ségtől, az éjszakák rövidebb, vagy h isszabb, hűvö­sebb, vagy melegebb voltától is függ; a mikor az erjedés folyamata sokat szénveJliet. A ke.ider ak­kor vau kiázva, ha a külső héján levő barnás bőre, mely növény enyv, kvarcz és gyantás részekből áll, annyira feloldódott, hogy ezt a mosó emberek köny­nyen leöblíthetik a kenderről. Ezen barnás bőrnek azután le is kell mosatni a kenderkórókról, vagy oly laíánik kell lenni ezen bőrözetnek, hogy a jó törő eszköz kései lefarag­hassák róla. Megtörténik, hogy — mint az orosi kender­nél is van — a viz annyira hideg, a fennentativ annyira erőtlen volt, lugy ezeu héj képező elemei nem oldattak fel, de a kender mégis kiázott, azon­ban az jó vizben — ha ásvány részektől meut a viz — 6 nap előtt nem áll be; ez esetben a ken­dert ugy kell elbírálni, hogy a kórót a rostból egész hosszában ki lehessen tolni s a rost könnye­dén ujjaiuk közt maradhasson. EÍ hideg, vagy üde 1 víznél fordul elő. A szárítás és törésről kis füzetemben eleget írtam, de ha ínég kételyek merülnek fel, a feltett ide vonatkozó további kérdésekre is szívesen felelek. Végre fölkérem a t. előadó urat, hogy jelen levelein, ha történetesen sokasittatni fog, nekem enuek néhány (2—-3) példányát, akár ha időszaki folyóiratban jelenik is meg, szíveskedjék megküldeni. Szegeden, 1886. szeptember 9-én. Hivatalos tisztelettel „ . X T. . llakiiy Naudor kendertermelési szakbiztos. eladják az olyan bikákat, melyek elég nagy korukban vásároltattak meg a m. k. minisztérium által. De hát milyenek azok a kedvezmények ? — Megmondom azt is, biró uram! Engednők a vett árból 40, de 50 forintot is; azután a bika árát nem egyszerre, hanem két esztendő alatt három vagy négy részletben kell megfizetni. Azt is megteszi a kormány, bogy a kiadott bikát a község költsége nélkül hazaszállittatja ; és hallottam azt is, hogy olyan község, melyet csapás ért, például az árvíz járta meg, vagy jég verte el a határát, az ingyen kapta az első bikákat. De még többet is tett a főldmivelési m. kir. minisz­teriuu, állított Mezőhegyesen olyan gulyát, hogy messze földről eljönnek bámulni; és ott neveltet évente vagy 80 bikát; de csakis a legjobb bikák htgyatnak meg. Ezeknek a bikákuak az elejét — vagy husz darabot — elárvereznek, a többit szintén községek kapják; pedig ugy nézze a m-:zőhegyesieket biró uram, mint az enyé­meket, az is körmösdi vér aCsáky-féle marhából; meghat mi tagadás van benue, az enyémeknél még jobbak, mert apámnak csak bikája volt onnét, de Mezőhegyesre a Csáky • féle teheneket is elvitték. — Hát azután, tanitó ur, mennyi forma magyar bikát osztott ki az a gazdasági miuiszterium vagy minek is mondotta? Már azt biztosra megmondani Balta barátomnak nem tudom; hanem elhiheti, h)gy az sem egy, sem nem kétszáz, hanem bizonyára több. — Jól van jól, tanitó ur, hanem nekünk oda át Péter faluban kell bika, tegnap mondott.i a csordás, hogy az Jegyzökönyve. Felvétetett Nyíregyházin 1886 évi szeptember 24-én a felső tiszavidéki gazdas ígi egylet ekkor tartott köz­gyűlésében. Jolen voltak: Gróf Dessewffy Aurél egyleti elnök úr eluöklete alatt Miklós Ferencz első alelnök, Nyíri János Il-ik alelnök, Zeltán János, Megyery Gábor, Pse rer József, Bidiár István, Propp;r Samu, Klár Dávid, Klár Samu, Kálmán János, Ibrányi Zsigmond, Mandel Gusztáv, Kohn S. Hermán egyleti tagok, Káinay Lász­ló egyleti ügyész, Szentkirályi János e. titkár. 1. Elnök ur őméltósága a magjalent egyleti tago­kat üdvüzölvéu, s a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítván benyújtja az alapszabály értelmében elnöki jelentését az egyesület egy-éves működéséről, a mely jelentésében a következőket emeli ki : Tisztelt közgyűlés 1 Mid5n alapszabályaink értelmében egyesületünk, egy éves tevékenységéről a t. közgyűlésnek beszámolok. Egy oly tevékenységet kell mindenek előtt említenem, amely az egész ével igen rövid megszakításokkal csak­nem teljesen igénybe vette. E tevékenység az egyesületi választmány határozatával megindított jótékonyczélu sors­játék. A sorsjáték Haas Mór tagtárs úr által indítvá­nyozva hivatva lett voina az egyesület működési terüle­tén, főleg a kis gizdák körében terjeszteni a jobb te­nyész apa állatokat s a mai gazdálkodási viszonyoknak iukább megfelelő főldmivelési eszközöket. Bármily üdvöi hitásunak tüaik is fel az ilyen tevékenység, mégis az egyleti választmány csak félve fogott hozzá annak kivi­teléhez; mert tartott attól, hogy a jelenlegi, a gazdál­kodás s gazdiközöaségre súlyos körülmények miatt ne­hezen fog az sikerülni. Az elért eredményről általában ugy kell nyilatkoznom, hogy az a reá fordított nagy­mérvű munka, költség, és szorgalommal legkevésbé sem áll arányban, s az oly drága áron megszerzett ered­mény becsét ciökkenti, sőt teljesen megsemmisíti azon körülmmy, hogy a tervezett további sorsolásokról végké­pen lemondanunk kell. A kétrendbeli sorsolással elért eredményeket a kö­vetkező adatokkal ismertetem meg: kiuyomatott az egye­sület 11,400 drb. többféle értékű sorsjegyet, összesen 49 drb. nyeremény tárgyra, amelyből eladatott az első sor­solásra 3090 darab 999 frt és 10 kr. értékben Ezen el­adás következtében a', első sorsoláson lehetővé vált egy drb. bika, 3 drb. universal eke, 1 drb. kettős-eke, egy darab borona, 3 darab kapáló, 1 drb rosta kisorsolás*. Az első sorsjátéi sorsjegy-gyei teljesen nem fedezett tár­gyai terhéra fenmaradt összesen 632 dr'o. különbőz! árú sorsjegy. Az egyleti választmány ezen már elárus'tott, de kinem-jítszhatott sorsjegyeket illetőleg úgy határo­zott, hogy kísértessék meg ez évi szeptember 25-én egy második sorsolás s hogy a feamaradt elárusított szors­jegyekhez kezdessék uj elárusitás. Ezen uj elárusitás is a legnagyobb szorgalommal végeztetett s a mai napig a következ3 eredmény cjnstatálható: elárusittatott ösz­szesen 345 drb. többféle értékű sersjegy 91 frt 50 kr. értékben; tehát az első sorshúzáson nem játszott 632 darabbal együtt a második húzásra került 977 darab többféle értékű sorsjegy. Ezen sorsjegymennyiség a sorsolandó tárgyakra úgy oszlik el, hogy csak egy da­rab universal eke, egy darab rosta s egy darab borona áil közel a kisorsolbatáshez. A sorsjáték pénzügyi eredménye a mai napon a következő: az el-,ő és második sorsolásra eladfrtt sors­jegyek árában befolyt 1090 frt 60 kr, az ösBzes kiadá­sok tettek a mai napig 904 frt 88 krt, különbség lenne tehát a bevétel j ivára 185 frt 72 kr, illetőleg miután 56 frt 37 krt bevenni uem lehst; 129 frt 35 kr. Ezen összeget terhali azonban az első sorsolásról feu.naradt s fennebb már említett 632 drb sorsjegy 253 frt 50 kr értékben ; terheli továbbá a második sorsolásra elárusított 345 drb. sorsjegy 91 frt 50 kr értékben, vagyis összesen 345 frt. Összehasonlítva a vagyont és a terhet, 215 forint 65 krt kell az egyesületnek áldozni arra, hogy a sorsjáték gondjaitól megszabaduljon. Köunyen támadhat erre bárkiben is az a gondolat, hogy talán a sorsjáték tervezete alkottatott hibásan öreget hiába hajtja ki ; mondja meg, miként kellene el­járni, hogy kapnánk valami jófélét? — Hát olyan formán,£ínagytiszteletU uram, hogy megcsinálja az instancziát, czimezvén azt a nagyméltó­ságú földmivelés, ipar és kereskedelemügyi m. k. minisz­tériumhoz; abban elmondja, hogy a községnek bikára van szüksége és kéri, hogy a községnek egyet Tordán választani engedjen, továbbá adjon szállítási igazolványt, hogy a bikát a vasutou olcsóbban hozzák ; kéri végre mi­szerint engedtessék meg, hogy a bika árát négy egyeulő féléves részletben a mi m. k. adóhivatalunknál fizethesse le a község. Ezen folyamodványra ragaszt 50 krajczáros bélye­get, reá nyomják a község pecsétjét, a biró meg két es­küdt ember aláírja; azután iramegye közgazdasági elő­adójának— Farkas István uruak Gerőrévére — egy le­velet, melybon megkéri a község, hogy ezen kérvényt pártolólag terjesztené föl a főldmivelési m. k. miniszté­riumhoz. Tudom, hogy ezt a közgazdásági előadó ur azon­nal megteszi és ha van a főldmivelési m. k. minisztéri­umnak kiadható bikája, értesiti a községet szintén a köz gazdasági előadó ur által — kinek a bika áráról és a fizetések mikéntjéről szóló kötelező nyilatkozatot küld ; ezt.a község elöljárósága kellően bélyegzi; aláírja és visszaküldi. Ugy vélekedem, nagytiszteletü uram, hogy ha ma elkészül az ijstánczia, mához tíz napra már talán mehet­nek a bikáért Tordára vagy pedig egyebüvé. — Azt látom, hogy a magyar fajta marháról már eddig is gondoskodva van hát azokhoz a külföldi mar­hákhoz, svájczi, allgaui és pinczgauiakhoz hogyan jutnak

Next

/
Thumbnails
Contents