Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

A „NYIRVI DÉK" MELLÉKLETE. „GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" elleu azonban nem CBak a megfigyelés, hanem a követ keztetés is szól. Beható vizsgálatok alapján ugyanis be van bizonyítva, hogy a gabonanemeknél, a rozs kivéte lével, az önmegtermékenyités, t. i. a nőnemű szervnek ugyanazon virág hímnemű szerve által való megtermékenyítése épen oly gyakori, mint az, hogy ugyanazon vagy különböző kalászok két különböző virága megtermékenyíti egymást. 'Az árpánál nincs ugyan kizárva, hogy különböző kalászok virágai termékenyítsék egymást, de annyira meg van nehezítve, hogy általában csak önmegtermékenyitésről lehet SLÓlni. A termékenyítés ugyanis olyan időben történik, midőn a kalász még légmentesen van a tokba zárva, ugy, hogy más kalász virágának himpora 6emmikép sem juthat hozzá s legfölebb ugyanazon kalásznak két virága termékenyítheti meg egymást, mert ugyanabban a hüvelyben vannak. A zabnál az önmegtermékenyités szintén igen gyakori. Nedves és hűvös időben a zab virága nem nyilik meg, s igy idegen kalász himpora nem juthat hozzá. A rozsnál ellenben rendesen nem ugyanazon, h anem különböző kalászok virágai termékenyítik meg egymást. Ha tehát a buza, árpa és zabnál a viszonyok olyanok, hogy a szaporodás rendesen öntermékenyités által történik, ennek káros hatásáról nem lehet szó, mert ha ez a termékenyítési mód káros volna, a nevezett gabonanemeknek az évezredek óta ismétlődő önmegtermékenyités következtében már régen egészen tönkre kellett volna menni. Da a rozsnál is, melynek szaporodása rendesen keresztezés által történik, szintéu nincs ok attól tartani, hogy a saját termelésű vetőmag használata hátrányos s a termést elfajitja, mert ha meggondoljuk, hogy egy rozsmagban mindig csak két egyed rokonosodott össze, belátjuk, hogy számtalan év kellene ahhoz, hogy egy kultura sok millió növénye összerokonosittassék. A csökkenések oka tehát más, s talán következőkkel fejthető meg. Bizonyos, hogy erőteljes, egészséges mag csak úgy fejlődik, ha a klimatikus és talajviszonyok az anyanövényre nézve miuél jobbak. Ha az anyanövény életelemeiből valamelyik egészen vagy részben hiányzik, a mag tökéletesen nem fejlődhetik ki. Mivel pedig a növények igen ritkán fejlődnek minden tekintetben tökéletesen megfelelő viszouyok közt, mivel a növények tenyésztési helyüket nem választhatják meg ós nem változtathatják, hanem a viszonyok melyek közt tenyésznek, rendesen többé-kevésbbé hiányosak, a termes is e hiány irányát követi. Az ily hiány kezdetben igen gyengén, észrevétlenül nyilvánul a termésen, de aztán mindig határozottabban mutatkozik s évek során ugy, hogy végre az egész termés elfajulását okozza. A termény nem felel meg többé az igényeknek s azért új tenyésztést kell kezdeni olyan maggal, mely olyan vidékről való, ahol az életfeltételek nem oly hiányosak s oly egyoldalú gyengeség még nem fejlődhetett ki. A fentebbiekből következik, hogy a vetőmagváltást nem ritkán egészen nélkülözhetni. Czéltalau új gabonát meghonosítani ott, ahol az éghajlat vagy a talajviszonyok a gabonatemelésre kedvezőtlenek; ellenben jó eredményt várhatni a vetőmagváltástól, ha a növények talaj- és mi velési igényei kellően felismertetnek és méltatnak. F. L. Mily viszonyok közt nyiiljou a gazda a műtrágyákhoz. Ujabb időben egyre sűrűbben figyelmeztetik a gazdaközönséget, hogy a termőföldtől olvont tápanyagokat műtrágyákkal pótolja, s e figyelmeztetésnél utalnak Mert azon a tanácskozáson voltak olyan gazdák, a kik azt állították, hogy nem apadt a marha száma, mások erősítették, hogy több helyen apadt mint nem ; voltak ismét olyanok, a kik azt mondották : onnét ered a baj, mert kevés a bika ; de bizonyítani mondásait senki sem tudta; tehát elhatároztatott a marha összeírás az egész országban ez m.jd csakugyan meg fogja mutatni, kinek van igaza és hol van a baj, melyet orvosolni kell? — No lássa Bacsó, ezt mondottam éu is, mikor összeírtunk, kegyelmed meg erősködött, hogy de bizony adót akarnak rávetni, azért írják be, még talán a gye rekért is megfizettetik az embert. — No, biró uram most is azt tartom én, hogy a gyerekeket is azért irták be, hogy ezekért is külön fizessünk. — Biztosítom magát Bacsó, hogy sem jószágot, sem gyermeket nem azért írnak össze, hogy adóztassanak utána, hanem igenis azért, mert tudni kell: apadás van-e, vagy pedig gyarapodás ? és ha apadás lenne, keresik ezen baj okát és azon _segítenek. — Egyébiránt Bacsó bácsi, ha gyerekért fizetui kellj nem az fog fizetni, a kinek sok van, hanem az, a kinek kevés vagy egy csepp sincs; igy hát az a penészes egy Bzom lánya még pénzébe is kerülhet. — Már engedelmet kérek Füstös uramtól, Bacsó Erzsi nem penészes, és o'yan lány, hogy kevés teram olyan ezen a földön. — Jól van Andris öcsém, csak azt akartam tudni igaz-e,"ha megígérem, hogy szépen megvasalom — fele áron — azt a lakodalmas szekeret, a melyen Erzsit haza, viszed. — Hanem hát kérem tanitó ur, beszétje tovább hogyan is cselekedtek ? — Tehát összeírták a marhát az egész orsiágban azokra a sikerekre, melyeket a külföldön a mü- vagy kereskedelmi trágyákkal máris elértek. Hogy a figyelmeztetés nem alaptalan, bizonyítja az is, hogy az országos magyar gazdasági egyesület is mozgalmat iaditott meg a műtrágyák érdekében, midőu ez évi márczius 12-re értekezletet hivott össze, mely kimondotta, hogy önként vállalkozó gazdák segélyével a főbb mülrágyafélékkel jól szervezett egyöntetű kísérleteket kell az országnak lehetőleg minden vidékén eszközölai. A kísérletek ez év őszén veszik kezdetüket és fognak tartani mindaddig, míg a czélt t. i. alapos véleményt a műtrágyák relatív becse iránt elérjük. Igen jó szolgálatot tett tehát Ordódy Lajos az országos gazdasági egyesület főtitkára, midőn a kísérletek egyöntetű és könyebb végrehajtása végett Wagner Pál, Wolf Emil és saját tapasztalatai alapján, könnyen érthető kísérleti utasításokat dolgozott ki, melyekben arra a kérdésre, kogy »mikor nyúljon a gazda a műtrágyákhoz®, a következő útbaigazítást adja: A gazdasági növények diszléséhez leginkább 3 tápszerre van szükség. S ezek: a légeny (nitrogén), a foszforsav és a káli. E mellett egyéb tápszerre is van szükség, de minthogy utóbbiak a talajban rendszerint kellő mennyiségben vannak jelen, holott előbbieken már évtizedek és századok óta űzött rablógazdaság miatt többé kevésbé hiányzanak, s jelenlétük mérve gazdasági növényeink diszlésére döntő befolyást gyakorol, azért mondjuk, hogy növényeinknek leginkább e három tápszerre van szükségük. Ha e három tápszer kellő mennyiségben és arányban jelen van, akkor azt mondhatjuk az illető talajról, hogy termő erőbeu van, és ha különben a kellő fizikai alkattal bir, legtöbb növényünk benne jól fog diszleni. E növényi főtápszerek, kisebb-nagyobb mennyiségben, minden termő talajban megvaunak. A légeny a légkörből légenysav és amonniak alakjában az esővízzel kerül belé: a másik kettő pedig, tehát foszfor és káli két féle alakban van jelen, u. m.: mint kőzet alkatrész — s ily alakban a növény gyökerei által vem vehető fel — és oly alakban, a melyben a gyökerek már képesek azokat áthononositani és szervezetük felépítéséhez felhasználni. Ez utóbbi állapot az, a mire a gazda törekszik, s minél több a talajban az ily állapotban levő ásványi anyag, aunál gazdagabbnak és termékenyebbnek nevezhető. Ez állapot előidézése pedig részben a gazda hatalmában van, részint tőle nem függő feltételek eredménye. E tőle nem függő feltételek, a nap fénye és melege, s a légköri le csapódások, melyek behatása alatt a föld folytonos elmállási proc;eszuson menve keresztül, a kötött alakban levő növényi tápszereket szabaddá teszi. A gazda, szántás és a porhanyitás több neme által, elősegíti e természeti befolyások érvényre jutását. Ezeu alapszik az ugarelmélet, vagyis a talajnak annyi ideig való pihentetései hogy benne a kereset tápszerek kiképződjenek. Bármely talajt lehet ily uton, minden trágya kizárása mellett is, a termékenység bizonyos fokán tartani. A baj csak az, hogy ily termékenységi foka mellett a talajnak kevés ember és állat tudna megélni e világon ; a tényleges nagyobb szükséglet növényi terményekben egyes vidékeken már évezredek — más földrajzi tájakon századok és megint másutt évtizedek óta fenforog, másutt meg, a hol a talaj évszázadok óta gyepvagy erdő volt és ma is szűzies erőben van, ott a szántás-vetésen kivül egyébre szükség nincs, még az ugar ij fölösleges jó ideig. Előbbi helyzetekben, s ez a túlnyomó, és megdöbbenve látták, hogy csakugyan baj van, igaz az, hogy megfogyott a marha az egész országban, de az is igaz, miszerint a meglevő tehénre nincs elegendő bika. — Látták az összeírásból, hogy vau olyan vármegye, még pedig nem is a nagyok közzül való, hogy, számba nem véve az előhasi és bika alá való üszőket, hanem csakis a borjas teheneket és ezekből 50 darabra adván egy bikát, ezen egy megyében közel 500 bikával volt kevesebb, mint a mennyinek kellett volna lenni, és ilyen megye sok van ! — De ha megkérdem az egybegyűlt gazdákat, mondják meg, itt a mi vidékünkön több és jobb marha van e vagy kevesebb és gyarlóbb, mint ezelőtt 25 esztendővel volt ? — Roszabb, tanitó ur, a maguk falujában még nem annyira, hanem a többiben. — Ez pedig, elhihetik nekem, igen szomorú dolog; szomorú azért, mert bebizonyítottam már maguknak, hogy elszegényedik az olyan gazda, kinek a barma elpusztul; és nyomorog az olyan vidék, hol a gazdáknál a lábas jószág elcsenevészett és megfogyott. — Bika nélkül nincs borjú, és jó bika nélkül nincs jó borjú, ezen kellett tehát legelőször is segíteni. — Mondja meg, kérem, hogyan következhetett be az országban a szarvasmarha megfogyatkozása ? — Hát igen egyszerűen tisztelendő ur, azelőtt volt legelő elég minden jobb uraság tartott gulyát, a marha nem volt drága, de a búzának meg ára sem volt; azért tehát hasznosabb volt gulyát tartani ós tartottak is. Mindeu uraság nevelt egy pár bikát és ha bika kellett, a falu legokosabb két emberét szekérre ültették és ezek addig kerestek bikát, mig csak alkalmasat nem találtak. az istálló-trágyát vették segélyül és látva annak kitűnő hatását a termelés fokozására, általánosan el is terjedt az, s hála isteunek, babánkban ma már kevés oly vidék van a hol azt, még oly szűzies talajokon is sikerrel ne használják! S miért hat az istálló-trágya a termések fokozására ? Mert a földről behordott termésből állván elő, ugyanazon tápszereket, melyeket a földről elhoztunk, ismét visszaadjuk, a hol eltekintve egyéb hatásoktól is, azt idézi elő, hogy a levegő és a meleg behatása folytán időről-időre szabaddá tett tápszereken kivül még a trágyában behozott tápszerek is jelen lesznek; világOB tehát, hogy a növény kedvezőbb feltételek közé jut; a trágyázott földön többet terem és annál többet terem, minél több istálló trágyát hordunk reá, ha csak túl sok miatt a növény túlságos buja fejlődése és annak symptomjára a megdőlésre nem kényszerittetik. Igy állván az megdönthetlenül, önként áll elő azon feladat, hogy a gazda minél több istálló-trágyát állítson elő. Tehát, hogy gazdag állatállományt tartson, szeszes egyéb gazdasági iparvállatokkal kapcsolja össze gazdaságát, vásároljon — ha kap — istállói trágyát, egyes pazar gazdáktól, ipari szeszvállalatoktól, sertéstelepekről : hogy igy földjét minél gazdagabb táperőbeu tartsa és minél nagyobb terméseket szedjen le róluk. Fájdalom azonban épen nálunk a gazdasági ipar üzletek e valódi trágyagyárak aránylag csak nagyon kis arányban folynak be a föld termő erejének reprodukálására, a nagyobb állattartásra pedig, bár minden oldalról folyton buzdittatunk reá, csak oly részein az országnak találkozunk, ahol a föld trágyázás nélkül már teljesen hálátlan, s hol a nélkül gazdálkodni többé nem lehet. De itt is ritka eset az, hogy azt mondhassuk, mikép az állattartás gazdag. S a hol ily esetek előfordulnak, ott nem ritkán azon jelenséggel találkozunk hogy kalászosaink többnyire megdőlnek és e miatt nem hoznak kellő termést E körülménynek oka az, hogy az istálló-trágyában ámbár mindazon növényi tápszert viszszaadjuk, a melyet a talajról előbbi termésével levettünk ; mégis egy fontos tápszert a foszforsavat, csak részben adjuk vissza. A foszforsav ugyanis a gabona szemkifejlődésénél, 8 az állatok csontképződésénél döntő befolyással bir és az eladott gabona és állatokkal nagyobb mérvben fogy a gazdaságból, miut a mennyi igen sok talajban évről-évre szabaddá lesz, de hozzá járul ehhez az is, hogy az istálló trágyában a trágyáié birja azt túlnyomó mennyiségben, s épen ez az, amit temérdek helyen elcsurogni látunk, hogy teljesen veszendőbe menjen. (Az oly gazda pedig, a kinél ez igy van, s ily kevéssé becsüli meg a trágya anyagát, az ne fogjon műtrágyákhoz, mert megérdemli, hogy az egész világ kikaczagja érette.) A rendkívüli becscsel biró foszfor tehát ilyen esetekben folyton fogy, ellenben a légenyt legnagyobbrészt visszaadjuk, s innen van, hogy az istálló-trágya ez esetekben mint túlnyomó légeny-trágya hat, vagyis a foszforsavnak viszonylagos hiánya forog fenn, s innen a megdőlések, melyeket kissé nedvesebb években elég nagy mennyiségben észlelhetünk sok oly gazdaságban, a hol nagyobb álattartás tehát istállótrágya termelés létezik. Az Í8Íáló-trágyának tehát minden jó oldala mellett is, némely esetekben ez egy hiánya meg van, miért is ha a növényi tápanyagok teljes pótlásáról van szó, ugy nagyon valószínű, hogy a foszforsav az, melynél e pótlás szüksége leghamarább fog beállani. Sokkal nagyobb baj azonban az, hogy a legtöbbször nincs annyi, a meny— Hát papjt választani milyen embert küldöttek, tanitó úr ? — Ha összeesett, nagytiszteletü uram, a papválasztás a bika kereséssel, azt hiszem, nem a bikaválasztás báuta meg. — De később meg nagy ára lett a búzának, azért felosztották, feltörték a legelőket, eladták az uraságok a gulyákat, nem neveltek bikát; a kis község hiába keresett nemes vérű jó bikát, nem kapott jót, az ahhoz értő bikakereső tehát nem is vett. — Igy megfogyott a jó bika és mert jó bika nem került, azt mondották a gazdák: kár törni az elöljárókat, azután csinálni a nagy költséget; elmegy Dobos a bakter, ő beszélte, hogy a Györgyrévéről az uraság bikája után nevelt egyik Gányó egy furcsa süldő bikát, hozza haza azt, az sem csinál kutyát. Igy kerültek azután a falukba a 60 meg 80 forin t

o

s _ nem kutyát, hanem igen is kutyának való borjut csináló bikák; de ilyen sem volt elég, meddőn maradtak a tehenek és igy fogyott, romlott meg egy-egy község marhaállománya. Segíteni kellett, de okosan és ezt a földmivelési m. k. minisztérium a nyert tanácsok alapján cselekedte is. Mondottam eljárását bogyón kezdette meg, tudniillik összeiratta a marhát. Második dolga az volt, hogy megállapittassék, az országban hol milyen marhát kell tenyészteni, mert hát nekünk ide nem alkalmatos más, mint a mi jó fehér marhánk, azt szeretjük, máshol mást kívánnak és a fehérrel hiába kínálgatnák a gazdákat. (Folytatása következik.)