Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

„Nyirvidék" hetedik évfolyama:, Nyíregyháza, 1886. szeptember 5. 9-ik szám G4ZDASAO GRTESITO. A „NYIRVIDÉK" melléklete. A „FELSÖ-TISZAVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egyleti tagjaink szives figyelmébe! Tiszteletteljesen figyelmeztetjük egyletünk mindazon alapító és rendes, valamint évdijas t. tagjait, akik különösen a mult évekről alapítványi kamat, tagsági dij vagy évdij hátralékban vannak, s ezek bevétele iránt a mult 1885. s némely része még az 1883. ós 1884. évben is postai megbízások utján lett felliiva a fizetésre; de ezen megbízásokat ki nem váltva, azzal az egyesületnek tetemes és eredmény nélküli kiadásokat okoztak: hátralékaikat annálinkább siessenek kiegyenlíteni, amennyiben az egyesület ezen költséges kiadásoktól, — amelyet a postai megbízások okoznak— magát meg akarja kímélni s többé tagjait ez uton a fizetésre fel nem hivja, hanem ehelyett a módosított alapszabályok értelmében a peres eljárást fogja alkalmazni, ami a t. tag uraknak bizonyára nem kis kellemetlenséget fog okozni, de az egyesületet sok felesleges kiadás, haszontalan munka s a pénztárt sok könyvelési zavartól fogja felmenteni. Legyenek a t. alapító és rendes tag urak közzül azok, akik egy, vagy több évi bátrában vannak, figyelemmel arra, hogy tartozásaik ki nem egyenlítésével, (amelyeknek öszszege ezerekre megy fel) az egyesület pénzű gyeit folytonos zavarban tartják, s magát az egyesületet úgyszólván kényszerítik arra, hogy oly eljárásokat vegyen alkalmazásba, ami a t. tag urakra nézve csak költségszaporitó, kellemetlen és boszantó lenne. Vegyék továbbá figyelembe a'.on körülményt is, hogy a gyakori felszólítások nyomdai és postai költségei, ajánlott postai megbízások: az egyesületnek évenként százakra menő kárt okoznak, amelyeket a t. hátralékosok altalában nem térítenek vissza, s amelynek megtérítését kívánni az egyesületnek teljes jogában állana. Végre a cséplési idő beállta a t. tag urakat is pénzhez jutni engedi s lehetővé teszi, hogy egyenként csekély, de összeségéA „GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" TÁBC2ÁJA Nádudvari uram vasárnapi beszélgetései. Közrebocsátja: Tormay Béla. XVI. Szine ezen marhafajtának piros vagy sárga-tarka. A szimmenthali tehenek rendes istállóban, nekik való helyen, a borjúnak szükséges tejen kivül adnak évente 1800, a jobbak 2000 liter tejet; tehát majd háromszor annyit, mint amennyit a csordára járó és nem különösen gondozott magyar tehenek adui szoktak. A piros-tarka svájcziak takarmány dolgában nem kényesek, de legelőt bujábbat kívánnak, mint a mi fehér marhánk; és olyan legelőn, a milyenen a mi csordánk még elég jól meg van, annak — azt vélem, fölko pik az álla; azért ezt szabadon azaz legelőn csak olyan helyen lehet tartani, ahol gazdag a mező, vagy pedig olyan gazdáknál van haszou utáuuk, akiknél nyáron is istállón, jó zöld takarmányon, télen pedig szecskán, töreken, répán, darán meg szénán tarthatják. A mikor a tartományokat elsoroltam, a honuau jó hegyi marha kerül, Salzburgot is megemlítettem Nézzenek csak ide, az osztrák magyar birodalom nyugoti szélén, itt a bajor határnál van egy város, me lyet igy hívnak, és itt székeltek anuak előtte olyan püspökök, kik az egész vidéket meg a várost is uralták. Sok jobbágyai voltak egy ilyen püspöknek régente, és ezek leginkább a ló-meg a szarvasmarha-tenyésztésből éltek, csakis szarvasmarhával tudták a magas hóhegyek derekán levő gazdag legelőket hasznosítani. Volt azoknak a jobbágyoknak ezelőtt kétszáz esz tendővel valami apró piros marhíjuk, melyet nem igen ben ezrekre menő tatozásaikat minden nagyobb gond nélkül kiegyenlíthessék. Kérelmünk az illető t. tag urak szives figyelmébe ismételten ajánljuk. Az egyleti elnökség. Őszi-rozs vetőmag eladás. Az egyesület gazdaságában termelt következő őszi rozs-fajok bocsáttatnak eladásra: Szent Iván rozs, piaczi ós kitűnő takarmányrozs, Labrador rozs, Corren-féle bokros rozs, rűgeni rozs, amelyekre a t, egyleti tag urak előjegyeztethetik rendelményeiket az egyesület titkárságánál azon megjegyzéssel, hogy a rendelmény csak készpénz fizetés vagy utánvét mellett adatik ki s hogy 50 kilogrammnál kisebb mennyiségekre megrendelés el nem fogadtatik. Az egyleti elnökség. Az okszerű kendertcrmelés rövid ismertetése. Irta Bakay Nándor. Minthogy az ország különböző vidékeiről fölhívásokat vettem, hogy az illető vidék kendertermelésének okszerű reformálása szempontjából, az ottani érdeklődő gazdák körébeu, szaktanácsadásra személyesen jelenjek meg; s mivel azon helyeken is, a hol megjelenésemet az illető vidék helyi körülményei sürgetővé tették, az érdeklődő gazda-közönségnek szóbeli szakszerű előadásokat tartván, azon meggyőződést szereztem, hogy a szóbeli, s leginkább több órára húzódó előadások után is, a jelenlevők még is arra kértek: hogy az előadottakat rövid utasításba foglalva, számukra és érdektársaik szá mára terjesztés és pontos megtartliatás végett írásban, illetve nyomtatásbau küldeném meg; mindezeknél fogva, de azért is, mert a legtöbb vidéken személyesen ugy sem jeleuhetek meg, ezennel van szerencsém az okszerű kendertermelésre vonatkozó legfőbb adatokat és a tárgy fontosságára vonatkozó körülményeket, röviden összefoglalva, itt alább közzé tenni. Mindenek előtt meg kell jegyeznem: hogy a magyarországi kendertennelés emelésére és előmozdítására nézve a kormány által évek óta folytatott ösztönzés nem uj dolog, hogy már Il-ik József, s azóta minden kormány iparkodott ezen igen hasznos mezőgazdasági ágat részint régi elhanyagoltságából kiemelni, részint a nagyobb mérvű termelést előmozditani. A dolog eló'revitelének a gazdák megrögzött rosz szokásaiban és a közönséges körülményekben is nagy akadályai voltak. A csekély szántás, sűrű vetés, az osztályozatlunul való sárban füllesztés és a rosz mosás, a gazdák hibája volt. A tökéletes áztató vizek fölismerése, megkeresése, kijelölése, az áztató gödrök elkészítésének mellőzése, a törés, tilolás és tisztítás drága, nehéz, szaporátlan volta, a kikészítő eszközök hiányossága, a kikészítő gépek okszerűtlen és mégis rendkivül költséges beszerezhetése, a mozgató erő szükségelt nagysága és ismét csak ennek igen költséges berendezési terhei, a gazda-közönség értelmesebb és előre törekvő részét is visszariasztották a nagyobb mérvű kendertermeléstől. Holott nagyobb gazdaságokban kisebb mértékben termelni azért sem érdemes a kendert, mert ezen igen fontos és keresett kereskedelmi és iparnövénynek mégis csak akkor és ott van élénk kereslete és jó ára, ha a piaczképes alakban és természetben, oly tekintélyesebb mennyiségbe jöhet forgalomba, amennyiért a külföldi vevők és nagyobb kereskedők is érdemesnek tartják az eladó termelőket fölkeresni, s ha ezek nincsenek az apró üzérek vak haszonlesésének, kapzsiságának odadobva. Minthogy Anglia évenkint 470 ezer tonnányi — 47 millió métermázsa—kenderfélét visz be,'leginkább Oroszország zöld és éretlen terményeiből s maga Amerika 28 millió dollár értékűt visz be az angol 120 millió arany forint értékű bevitelből, mivel az orosz nyers kenderek 37—42 forin tig keltek métermázsánkint, s a mi aczélosabb, erősebb kenderünk, alig 27—30 forintért adatik el a Bácskában, s mivel a jól érett, jól osztályozott, jól mosott olasz nyers kender ára 47 forintig szokott állni: e szerint a mi az orosz és olaszhoz mért közép mérsékletit égaljunk alatt, s jó földeinken, az orosz kenderárakat legalább is jogosan remélhetjük elérhetni, s mivel egy hold földön 6=8 métermázsa kender-rost termelhető, a mi ma is 200—250 forint nyers jövedelmet képvisel, de a mely jövedelem az okszerű kikészítés által 300 forintra is fokozható, e szerint az uralkodó gabona válsággal szemben, a melynek vége és következményei még beláthatlanok, ha már a kereskedelmi és iparnövények termeléséhez kell folyamodnunk, a legelső, legkeresettebb, legnagyobb mérvben termelhető, s legjobban eladható termény a kender, amely után első sorban csak a len következhetik. szerettek és folyamodtak az akkori püspökjükhöz, miszerint segítené őket, hogy marhájukat javíthassák. A parasztság kérésének volt sikere, a püspök támogatásával kaptak jó bikákat, ezeket használták; összekeveredett a két vér és idő multával lett belőle azon szép fajta marha, melyet ma az ottani gazdag parasztbirtokokon tartanak, mely ott a hegyi legelőket járja és melyet pinczgauinak hivnak. A pinczgauiak középuagyságuak és ezt meghaladó marhák, csontjaik erősek és többnyire magasságukhoz mérten elég bosszú testüek. Fejük fent széles, a szarvak két oldalt kissé elölló csákók és szinök rendesen hasonlít a sárga viaszhozde vannak olyan marhák is, melyek szarvhegye sötét a töve pedig fehér. A szemek rendesen szépek, de néha kissé dülledtszemüek is találkoznak. A pinczgaui marha nyaka rövid, erős, oldalai dom boruak, lebenye fodros és az álla mögül egész a szügyéig terjed. A marha csinos, de kerülnek olyanok, a melyekalacsonyabbak, mint a minőnek lenni kellene; a hosszabb hátuak, melyek legelőn járnak, kissé pontyhátat szeretnek csinálni, ha azután ilyenek az istállóba kerülnek, há tuk hamar meghajlik. A kötés jó, a far széles, kissé tornyosodik, a farok közepes vékonyságú, a tőgy elég nagy és igen jól alakult. A lábak jók, igen erős csontokkal birnak, nem hoszszúk, és ezekkel a begyeket jól megmászszák. Nagyságuk attól függ, hogy hol nevelkedtek mentől magasabban jártak, annál kisebbek; lent a völgyben a gazdag mezőn nagyra megnőnek és nehezek lesznek és ott találkoznak 650 kiló súlyú tehenek. Igen szép a pinczgaui .narha szine, az meggyszinp'ros és csak a hát, far, a tőgy és a has, továbbá az első lábak, a könyök, a csuklók a czomb-tájon fehérek ; és bejárhatják azt az egész vidéket, más szinü vagy más kép tarkázott marhát nem fognak találni. Mikor Bécsben 1873-ban a nagy világkiállítást tar tották, más mindenféle fajtája marhákkal ezeket is megpróbálták, és ott kitűnően tejeltek, de minálunk is meg vannak velük elégedve a gazdák, mert közel annyi tejet adnak, mint a svájczi tarkák, és azoknál jóval olcsóbban megvásárolhatók. Azok, a kik Budapesten a hetivásáron megfordulnak, ott is igen gyakran láthatnak piros-tarka szinü, hol szebb, hol gyarlóbb teheneket, melyeket a tehénkupeczek a majorosoknak »svájczi marha«néven árulnak. Ezek a tehenek rokonságban vannak ugyan a svájczi piros-tarkákkal, de nem svájcziak, hanem Morvaország egyik tájékán neveltetvén, ezeket ezután kuhlandinak vagy pedig morva-marhának nevezhetjük. A morva gazdák sem voltak a maguk marháival — melynek minden darabja másforma volt — megelégedve és megpróbálták, azt összekevervén mással, megjavitaui; legnagyobb sikere volt a piros tarka svájczival való keverésnek, ennél azután meg is maradtak. Mint moudám, a kuhladi hasonlít a svájczi pirostarka marhához, de még sem olyan nehéz, szintén elég gyorsan fejlődik és teste jó takarmányozás mellett szépen dalmodik nem tejeluek roszul. A kuhlandi marhát megszerették a bécsi meg a budapesti majorosok, keresték a gazdák és jó árt fizettek