Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-14 / 7. szám

INIYÍRV 1> E K • (Másolat.) Közmuuka- és közlekedési m. kir. minisztérium. 39,507/885. szám. A vizjogi törvénynek (1885. XXIII. t. cz.) általános, valamint ezen törvény 66. §-ának különös rendelkezései alapján, a vontató utakra és a szabad kikötésre nézve, a m. kir. földmív.-, ipar- és keresk. minister úrral egyetértőleg, a mellékelt szabályrendeletet, adom ki, és utasítom a törvényhatóságot, hogy azt. illető közegeivel közölvén, és kellően közzé tévén, annak szigorú és pontos végrehajtása felett őrködjék. A törvényhatóságok gondoskodni tartoznak, hogy a szabad kikötőhelyek és a mellékelt szabályrendelet értelmében szedhető dijak, a törvényhatósági joggal felruházott városokban, illetőleg a törvényhatóság területén létező érdekeit községekben, legkésőbb 1886. évi juliushó l-ig megállapittassanak, és a törvény, illetve szabályrendelet szerinti közszemlére kitétel után, hozzám a polgármester, illetőleg az alispán véleményes és felvilágosító jelentésének kíséretében felterjesztessenek. Budapesten, 1886. évi januárhó 15-én. Br. Kemény, •/. (Másolat.) 39,507. sz. 1885. Rendelet a vontató utak és a szabad kikötés tárgyában. 1. §. A vizjogi törvény 66. §-a alapján a vontató utak szélessége a Duna folyam, valamint a Tisza, Dráva, Száva, Kőrös, Maros és Kulpa fo'yók hajózható szakaszai mentén 10 méterben, a többi hajózható é-< tutajózható folyók mentén 6 méterben állapittatik meg. 2. § Hol a vontató ut szolgalma a vizjogi törvény életbelépte, azaz 1886. évi január 1-je előtt fennállott, ezen szolgalom további gyakorlásáért jövőre sem követelhető kártalanítás; a szolgalom terhe azonban súlyosabb jövőre sem lehet, mint 1886. évi január 1-je előtt volt; tehát a parti birtokos nem kényszeríthető arra, hogy a meglevő vontató utat, ainenyibeu az a közmunka- és közlekedésügyi miniszter által 1869. évi április hó 21-én 2362. sz. a. kiadott ideiglenes folyó-, csatornaés tó-hajózási rendszabályok 25. szakaszában előirt szélességnek megfelel; a jelen szabályrendelet szerinti mértékre kártalanítás nélkül kiszélesítse; de viszont senkinek sincs joga a jelen szabályrendeletben megállapítottnál esetleg szélesebb vontató utat. 10, illetőleg 6 méter szélességre keskenyiteni. 3. g. A vontató ut olykép tartandó szabadon, hogy a vontató ut és a viz közt semmiféle épület és fi ne legyen, vagy más oly munkálat ne létesíttessék, mely által a vontatás lehetetlenné tétetnék. 4. §. Mindazon kérdésekben, hogy valamely folyó mentén a vontató út szolgalma 1886. évi január 1-je előtt fennállott-e, vagy ha a vontató ut szélességére es a szolgalom mérvére nézve merülnének fel kételyek, a vizjogi törvény 177. §-ában megnevezett hatóság, végső fokban pedig a közmunka- és közlekedésügyi miniszter határoz. 5. §. Oly esetben, midőn a vizjogi törvény 67. §-a szerint valamely létező vontató útnak áthelyezése vagy olyan helyen, hol eddig vontató út még nem létezett, uj vontató útnak létesítése szükséges, az áthelyezendő vagy az uj vontató útnak a megállapított szélességben való átengedése, valamint a szolgalomért tizeteudő kártalanítás tárgyában a vizjogi törvény 157. §-ában megnevezett hatóság, a kártalanítás összege felett pedig esetleg a bíró határoz. (170. 171. §§.) 6. §. Azon folyók mentén, melyeken hajózás, vagy tutajozás gyakoroltatik, a hajók és tutajok kikötése czéljából minden községben, rendszerint annak belterületén, a szükséghez képest, elég tágas és alkalmas kikötő hely jelölendő ki, hol a hajók és tutajok minden (lij fizetése nélkül kiköthessenek. Ezen helyek a vizjogi törvény 177. §-ában megnevezett hatóságok által az érdekelt községek közreműködésével, állapittatnak meg és mindenki által észrevehető jelekkel jelölendők meg. 7. §. A szabad kikötés czéljaira első sorban az illető község tulajdonát képező alkalmas part jelölendő ki; hasonló czélokra tehát csak akkor jelölendő ki másnak partja is, ha a községnek a kikötésre alkalmas partja egyátalán nem volna, vagy ha az arra alkalmas part a 6. § szerint kivánt kikötő czéljaira elégtelen. 8. §. Olyan vízi játművektől, melyek a partot kikötésre nem használják, hanem a mederben horgouyt vetve, vagy a meder lejtőjébe ideiglenesen beütött, czövekhez kötve a vizén megállanak, semmiféle díj sem szedhető. Az ilyen megállásért tehát a vizi járművek tulajdonosai fizetés teljetitésére nem kényszeríthetők; kötelesek azonban a hasonló megállások helyére és időtartamára nézve fennálló hajózási és helyi rendőri szabályokhoz alkalmazkodni. 9. §. A hatóságilag kijelölt szabad kikötő helyen kívül, a parti birtokos engedélye nélkül, másutt kikötni nem szabad, kivéve ha valamely-vizi járművet oly veszély vagy esemény érne, mely azt utazásának szabályszerű folytatásában gátolja. Ez esetben a hajósokra nézve az 1857. évi dunahajózási szerződés 25. §-a irányadó, mely szerint a hajós erről a legközelebbi pénzügyőrséget vagy helybeli elüljáróságot tüstént értesíteni tartozik. Ily' esetben a vizi jármű tulajdonosa köteles a kikötés, kirakodás vagy a jármű partra vontatása által okozott károkat a parti birtokosnak, a vizjogi törvény 66 §-a alapján megtéríteni. 10. §. Ha a (i. § szerint szabad kikötésre kijelölt helyen, a kikötés kényelmesebb és biztosabb eszközölhetése czéljából, berendezések tétetnek, mint például daruk, mérlegek, kőpartok vagy más bárminemű építkezések, raktárak és így tovább létesíttetnek, vagy szolgálmánvok teljesíttetnek, azon esetben, ha ezen berendezések használtatnak, avagy a szolgálináuyok igénybe vétetnek, a berendezés költségeinek fedezése czéljából vagy a teljesített szolgálmáuyért bizonvos, előre meghatározandó és hatóságilag jóváhagyandó illetékek szedhetők. Az ekként szedett illetékek magasabbak uem lehetnek, mint mennyi a berendezések fentartási költségeire, a befektetett tőke kamatozására és fokozatos törlesztésére vagy a szolgálmánv teljesithetése végett szükséges. 11- S- A berendezések használatáért vagy a szolgálmány igéuvbevételeért szedendő dijakat, minden község képviselő testületi gyűlésben állapítja meg, és a megállapitot: díjjegyzéket 30 napi közszemlére teszi ki; ezen határidő lejárta után pedig jóváhagyás vegett, az esetleges felszólamlásokkal együtt, a törvényhatósági joggal bíró városok közvetlenül, más községek vagy városok pedig az illetekes törvényhatóság alispánja utján a közmunka- és közlekedésügyi miniszterhez terjesztik fel. 12. §. A szabad kikötő díj nélkül, vagy a kikötői berendezések a 10. § ban emiitett di,ak lefizetése mellett, csak 8 napig használhatók. 13. §. Azon díjak, melyeket a vízi-járművek tulajdonosai azon esetre fizetnek, ha a kikötőt vagy a berendezéseket a 12. §-bau említett határidőn túl is igénybe veszik, a 11. §-ban szabályozott módon állapittatnak meg. Ezen díjak fokozatosak is lehetnek a szerint, a mint a vizi jármű hosszabb vagy rövidebb ideig marad a kikötőben A helyi szabályzat egyébként, ha a forgalmi viszonyok ugy kívánják, kimondhatja, hogy bizonyos határidőn túl sem hajó, sem tutaj a kikötőben uem maradhat, vagy a berendezéseket nem használhatja. 14. §. A szabad kikötő hely kijelölésével egyidejűleg minden község a jelen szabályrendelet 6. és 7. '§ ában szabályozott eljárás szerint gondoskodni tartozik arról is, hogy a vizi járművekről és a vizi járművekre az árúk ki- és beszállítása és az utasok ki- ós beszállása végett alkalmas hely jelöltessék ki. 15. § Egyes hajózási vagy tutajozási vállalatok az illető községnél kérhetik, hogy részükre a szabad kikötő helyen kívül más alkalmas hely a kikötésre és az árúk ki- es berakására, valamint az emberek és állatok ki- és beszállására jelöltessék ki és a községek ezen kérésnek, a mennyiben hasonló ezélra a szabad kikötő megcsonkítása nélkül a kalmas hely rendelkezésre áll, a ti. §-bau megnevezett hatóság közbejöttével eleget tenui tartoznak. Ily esetekben azonban azon hajózási vagy tutajozási vállalat, melynek részére hasonló hely kijelöltetett, amennyiben az 1881: XL1. t.-cz. szerint kisajátításnak van helye, a területet kisajátítás utján megszerezni, ellenkező esetben pedig a tulajdonosnak szorgalom czíinéu kártalanítást adni köteles. A szolgalom czímén fizetendő kártalanítás összege felett egyezség hiányában a vizjogi törvény 157. §-ában megnevezett hatóság, illetőleg a 170. §. eseteiben a bíró határoz. 16. §. Magán kikötésre és az árúk ki- és berakására és igy tovább szolgáló hely használatára csak azon vállalat vau jogosítva, melynek az kijelöltetett; ezen vállalat azonban, hasonló hely kije.ölése álfa

1, nem vesztette el a szabad kikötő haszuálatához való jogát. 17. §. Minden község köteles lehetőleg a szabad kikötő mentén alkalmas helyet oly czélból kijelölni, hogy azon a vizi szállításra szánt, vamy a vizi járművekből kirakaudó árúk az elszállításig ideiglenesen elhelyezhetők legyenek. Ezen helyek használatáért a 11. §-ban szabályozott módon megállapítandó díjak még akkor is szedhetők, ha azok haszuálhatása végett külön berendezések nem tétettek. 18. §. A vizjogi törvény és a jelen szabályrendelet értelmében kihágást követ el és száz forintig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő: 1. a ki a jelen szabályrendelet 2. §-a szerint fennálló, vagy a 3. §-bau kártalauitás mellett kijelölt vontató út szolgalmának gyakorlásában bárkit is háborgat, vagy azért bárkitől is (Ujakat, szed; 2. a ki a jelen szabályrendelet (i. §-a szerint kijelölt területeu a vizi járművek kikötése után bármi néven nevezendő olyan díjakat szed, melyek ezen szabályrendelet határozatai által megengedve nincsenek; 3. a ki a 8. §. szerint a mederben horgonyon vagy a meder lejtőjébe ideigleuesen bevert karókon álló vízi járművektől bárminő c/.íineu díjakat szed; 4. azon jármű tulajdonosa vagy megbízottja, ki a 9. §-ban meghatározott eset beállta, vagy a tulajdonosnak engedélye nélkül, az e ezélra hatóságilag kijelölt helyen kivül kiköt. Kelt Budapesten, 1885. évi deczemberhó 81-én Báró Kemény. Sz ibolcsmeyye alispánjától. 1354. K. 1886. Nyiregyhá/a város polgármesterének és a községek t'lüjjárőiiiak. A in. kir. honvédelmi miniszter f. évi 3319. sz. a. kelt leirata másolatban, szabályszerű közhírré tétel vége t, a megye hivatalos közlönyében, tudomásra hozatik. Kelt Nyíregyházán 1886. február 10. Zoltán János alispán. (Másolat,) m. kir. honvédelmi miniszter. 3319./XIV. Szabolcsmegye közönségének. Mu t 1885. évi deezember 2-ről 58590 sz a. kelt intézvéuyemre való hivatkozás mellett, utasítom a vármegye közönségét, hogy a cs. és kir. katonaorvosi tisztikar jelöltjei számára 300. és 5D0 forinttal rendszeresített dijjmentes alapítványi helyek betöltéséről szóló s idézett rendeletemmel megküldött pályázati hirdetményt, oly megjegyzései tegye közhíré, hogy a pályázati kérvények a már lejárt pályázati határidő után is benyújthatók, és lehetőleg tekintetbe is fognak vétel ni. Budapesten I88(i. évi január 26-án Fejérvári honvédelmi miniszter. 1,196

. K. jggg Szabolcsmegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. A megye közigazgatási bizottságának f. é. 69. sza. hozott határozata folytán ezennel tudomására hozom hogy a Dombrádou felmerült ló-betegülési esetek alkalmából, az állami állatorvos és Szabó Károly megyei állatorvos közötti eltérő vélemények elbírálásánál, az állami állatorvosi tanintézet ez utóbbinak véleményét fogadta el. Ezen körülmény szokott módon közhírré teendő. Nyíregyháza, 1*86. február 10. Zoltán János, alispán. Az országos nyomor gyógyító szerei. I Ország-szerte halljuk emlegetni a nyomort, amelylyel a magyar társadalomnak csaknem minden osztálya küzd ma. Erről írnak a lapok, erről beszélnek az országgyűlés termében. És ez nem falra festett ördög, amely történetesen megjelenhet, bekövetkezhetik; hanem való, szomorú, leverő és a szó szoros értelmében kétségbe ejtő igazság; amely elől hiában rejtőzünk el; amelyet biában igyekszünk szelídebb színben tűntetni fel, mint aminőben valóban kisért. Itt van köztünk, pusztít és mindnyájan erezzük nyomását Anyira közös a nyomor hazánkban, hogy alig lehetne különbséget tenni egyik-másik osztályú és foglalkozású csoport közt. A szegénység általános mérvet öltött az országban. A hivatalnok épp ugy érzi a szegénységből kifolyó kisebb-nagyobb bajokat, mint a földbirtokos, a földmíves, a tudós, a művész, az ip iros és a napszámos. A mozgalom, amely ma társadalmunkban észlelhető, nem az emberi nemesebb czélok felé való törekvés; nem az embert az összes teremtmények fölé helyező magasztos eszmék és ideálok megvalósításáért való lelkesedés: hanem harcz a kenyérért, a megélhetésért. Tagadhatatlan, hogy ez is egyik lényeges czélja az életnek ; de nem egyedüli czélja. Akinek csak annyija van ; aki csak annyit képes feje és keze után keresni, hogy csakis megélhet belőle: annak élete nem sokkal különb az oktalau házi, vagy épp a vadonban élő állatokéinál. Aki talán nem hiszi ez állítás igaz voltát, az menjen a felföldre a tótok, a havasokra az oláhok és a nagy alföldre a cselédek és kézi munkás nép közzé: és vérző szívvel fog igazat adui nekem ; látván einez állattá sülvesztett ember-felék lakhelyét, ruházatát és élelmét. És mit szóljunk azokról a szegény munkásokról, akik még a mindennapi élelmet és a legszükségesebb ruházatot sem képesek megkeresni; mert vagy nincs folytonosan munkájuk, vagy ha van is, de az országos, a községi és a felekezeti terhek viselése mellett, koplalni és rongyoskodni kénytelenek?! Tehát azért állottak az emberek társaságba, azért áldozták fel egyéni szabadságukat, azért viszik életüketa csatákba; azért fut fárad, izzad és dolgozik az önkinzásig: hogy végre még élelemre és ruházatra, sem jusson a keserves keresményből'?! És ez a nép, ez a tni jó magyar népünk békével türi nyomorát és viseli terhét; nem csinál zavargásokat, nem lép fel nyilván a gazdagok ellen, nem gyűlésezik, nem kérvényez, nem rabol nem rombol, mint ezt jelenleg Londonban teszi a munkás osztály; csak várja várja az idők jobbra fordulását nemes rezignáczióval. Bízik Istenében és a kormányban. Való igaz, lmgy ez országos nyomoron egyedül a kormány segíthetne, körül-tekintő agráris törvényekkel, igazságos adórendszerrel és ipartörvényekkel, s több, ugy az állam, mint az egyes adózó polgárok érdekeit előmozdító országos intézmények életbeléptetésével. De fájdalom a kormány mindezekkel niitsem törődik. A kis és közép birtokosokat veszni hagyja. Az iparosokat a tőkepénzeseknek dobja oda áldozatul. Valóbau csudálatos a kormányoknak általában, különösen pedig a magyar kormánynak az a mostoha atyaigondoskodása, amelyben az adózópolgárság zömét, a közép és földinives osztályt, a véderő e legbiztosabb és legjeletékenyebb előteremtőjét részelteti. Kimondja a kényszer iskoláztatást, az általános védkötelezet séget, és a közteherviselést elég helyesen; de arról nem gondoskodik, hogy a szegény gyermekek iskoláztatása megkőnnyebitve legyeu az ingyenoktatás behozatala által; nem gondoskodik arról, hogy a szegény földtnives és munkás néposztály egészségi allapota és szaporasága a korcsmai hamisított italok által meg ne támadtassék s védképteleuué ne tétessék; nem gondoskodik arról, hogy az a kis iparos földbirtokos és földmives, akik a legbizonyosabb adóalanyok az allamban, kepesekké tétessenek adójuknak folytonos viselésére; liogy ne legyenek kénytelenek megválni ősi birtokuktól; hogy a kisbirtokok egy-egy nagyobb birtokosok tulajdonába ne jussanak nem csak azért, hogy a szegény nép föld nélkül ne maradjon, hanem azért is, hogy a véderő alanyai el ne pusztuljanak végképp, és hogy. az évenkint befolyandó állami adó se szenvedjen csorbulást. Tudva levő dolog ugyanis, hogy a földbirtok annál többet jövedelmez, tehát annál előnyösebb adóalap, ha minél több birtokos közt van eloszolva, nem csak a termőerő fokozásánál fogva, hanem az egyes adóalanyok számának szaporodása által is. Legelső feladata tehát az államnak az igazságos megadóztatást léptetni életbe; már t. i. ameuyire az lehetséges: hogy az országos nyomoron részben enyhítve legyen. Minők legyenek emez adóztatási elvi nézetek, közelebb kifejtendeni (Folylatáü it mellékleten.)