Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-21 / 47. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 47-ik számához. által 1883 évben 5551 sz. a. kibocsátott rendeletben hangsúlyozott alap elveknek : felhivatik a debrec/.eni m. kir. távirda igazgatóság, miszerént a szabolcsvármegye területén működő összes távirda állomások kézbesítési köréhez tartozó küldöncz díjtáblázatok egy-egy példányát haladéktalanul terjeszsze be a megyei közig, bizotsághoz; hogy azok ujolag átvizsgáltat.án, a küldönczdijak a helyi viszonyoknak s a fent hivatolt magas miniszteri leirat irányelveinek megfelelőleg helyesbítethessenek . Mikecz Gyula alszámvevő azon jelentésére, hogy a községi és körjegyzők nyugdíj tartozásaikat nem, vagy csak nagyon csekély mennyiségben szolgáltatják be, határoztatott hogy: a járási főszolgabirák és Nyíregyháza \áros pol gármestere utasitandók, miszerént a községi jegyzőket terhelő nyugdíj intézeti tagdíj hátralékok behajtását a legnagyobb szigorral eszközöljék s eljárásuk eredményéről 15 nap alatt jelentést tegyenek. (100.) Néhány szó a férfias jellemről. VI. Hogy meggyőződésűik szilárd legyen, mind9uben alaposságra törekedjüuk; éreznünk kell az alapos meggyőződés méltóságát s ismernünk annak az élet bölcseségére, erejére és nyugalmin va'ó befolyását, hatását. Semmit ne tartsunk meggyőződésnek, mielőtt az illető dolgot minden oldalról meg uem vizsgáltuk minden lehető szenpontból meg nem fontoltuk, egyéb meggyőződéseinkkel egybe nem vetettük és hhetőlag el nem távolitottuk mindazt, ami tévedést okozhatna. Mert nem is állhat meg sziláidul az oly vélemény, amely már alakulásában nem szilárdult meg. Ki kell fürkésznünk, ami rendkívül fontos, hogy minden vizsgálódásunkban mire ügyeljünk és merre keressük a tiszta igazság határait; törekeduünk kell az igazság elveire; mert oly szilárdak azok, hjgy soha meg nem ingathatók. Ha bármi iránt való nézetünk teljesen nincs kialakulva, akkor az elkerülhetetlenül ingadozni fog s gyakran szükségtelenül is elhagyja a meggyőződést, mihelyt csak valami látszólagos ellentétet állítunk vele szembe. A kiben szilárdan állanak az igazság elvei, az ha talán nem is marad meg minden egyes dolog iránti meggyőződése mellett, de legfőbb meggyőződését bizonyára semmi sem fogja megingatni, annál kevésbé megdönteni; és ha talán valamiben meg is változtatja véleményét, eljárásában legalább mindig hü marad öurnagához. Az itt elmondottak szerint tegy ink valahányszor kételylyel vagy ellenmondással találkozunk; ha pedir netalán ingadozni kezdenénk valamiben, kutassuk elfogulatlanul, váljon az illető dolog csakugyan belátásuuk kényszerítő hatalma, vagy a külazin 8 hiú ragyogvány, vagy az uralkodó téves gondolkozás mód, vagy a szív hajlatnának befolyása alatt áll-e? Még azt is tisztán kell látnunk, hogy miben vezethet félre önvizsgálódásunk. Eszméinknek oly határozottságot kell adnuuk, hogy azokba észrevétlenül semmi idegenszerű ne vegyüljön, nehogy azok lassankint megváltozzanak. Őrködjünk önérzületünk fölött, hogy az mindenha a tiszta igazság iránti érdeklődésünk njugodtsága maradjon. Küzdjünk végül a kételyek ellen, melyek nemcsak hogy békét, nyugodtságot s elégedettséget nem nyújtanak, de sőt még magát a meggyőződést is lerombolják. De elég ebből ennyi! A meggyőződés szilárdsága után, mint megelőző közleményünkben jeleztük, következik az akarat szilárdsága. A szilárd férfiú bizonyára nem fogja ma ezt, holnap meg amazt akarni. Nem hagyja félben könnyelmüleg azt, amit egyszer megkezdett. Sem a kelletlenség, melyet talán a megkezdett dolognál érez, sem a vonzó hatás, melylyel egy ujabb dolog jelentkezik előtte, nem viszi őt arra. Sőt ha talán ugy látszik, mintha más dolog uagyobb hasznot nyújtana részére, még akkor sem hagy fel a megkezdett tárgygyal, mielőtt az teljesen befejezve nincs. Épen ezért nem könnyen tér el bevett szabályaitól sem, még ha talán egy vagy más szempontból el is kellene térnie. Tudja jól, hogy mindenben a legjobbat nehezen találhatni fel; mindenfelé akadnak oly hiányok, melyeket nem sejtettünk, és ha megkezdett dolgunkon változtatgatunk, soha sem jutunk annak végére, sőt gyak— Háláról szó sem lehel nagysád. Altmanu Gyula minden pezczben s bármily esetben rendelkezésére áll Bélteky Vilaa őnagyságának. — Ismételve köszönöm szives szolgálatkészségétHallja tehát. Ön katona lévén, kétségtelen, hogy ért a fegyver forgatáshoz. — E tekintetben, öndicséret nélkül legyen mondva, bárkivel is kész vagyok megmérkőzni. — Annál jobb. Egy fiatal ember engem a legérzékenyebben megsértett. Ezt szeretném megbőszülni. Ért engem Altmann! — Értem nagysád Szabad tudnom a fiatal ember nevét? — Ha megígéri, hogy helyettem boszut áll rajta. — Megteszem nagysád, bárki legyen is az. Akár megesküdjem. — Fölösleges. Én tökéletesen megbízom önben. A fiatal ember Kolty Kálmán. Altmann előtt egyáltalában miudegy volt, bárki legyen is az a fiatal ember, akivel Bőlteky Vilma kedvéért verekednie kell. Neki a vidéken kevés barátja volt s a mellett nem igen jó szemmel nézte azokat, akik Vilma körül forgolódtak. Legkevésbé sem volt tehát meglepetve, amidőn Kolty nevét hallá. Örült, hogy Vilmának szolgálatot tehet. — Jól van Vilma nagysád. Tehát Kolty Kálmán az, akit meg kell leczkéztetnem. A többit bizza rám. Tudni fogom kötelességemet. Keresni fogom az alkalmat, hogy Koltyval összetűzhessek. A többi azután magától jő. Vilma hálás kézszorítással s egy sokat jelentő tekintettel köszönte meg Altmann elhatározását; kecsesen, mondhatni kissé számító kaczérsággal nyújtván kezét Altmanu ajkaihoz, aki azt mohőu csókolá meg. ran még jobban csalóduuk, mint gyanítottuk volna. Sokkal előnyösebb a megkezdett pályán, ha mindjárt lassabban is jutunk czéluukboz, tovább haladni, mint a már megtett munkát egészen elveszteni csak azért, hogy más uton juthassunk minél gyorsabban czélunkhoz. Ezért ha valamiben czélt tűztünk magunk elé: kövessük azt állhatatosan s kitartóan, bármily fáradtságot és munkát igényel. Ha val amire elhatároztuk magunkat, hajtsuk is azt végre, bármily akadályokkal kell megküzdenünk. Ha életünk irányának elveket választottunk, cselekedjünk azok szerint változatlanul. Hogy akaratunk szilárd legyen, mindig a helyes dolgot kell akarnunk, azt, amit értelmünk gondos vizsgálódás után helyesel. Ismernünk kell azért annak értékét és következményét is, amit elvállalunk, s a ki ezt figyelembe nem veszi vagy csupán az első benyomás után a látszat és szeszélye szerint ítél, az gyakran jut oly kényszerhelyzetbe, melyben határozatait kéayteleu má so'ikal fölcsorélní. Csak a bölcs ember lehet szilárd mindig akaratában; mert semmit olyat nem vállal, aminek szükségét és hasznát be nem látná, s meg nem lenne győződve arról, hogy ez esetben illőbb és jobb dolgot nem tehet; irány- és mérvadó szabályt sem választ anélkül, hogy azt a legjobbnak ne tartsa; nem tűz czélt maga elé a nélkül, hogy azt fontosnak — nem hoz határozatot vala mi iránt anélkül, hogy azt méltónak s mindenütt elismerhetőnek ne tartsa; alapelvei és nézetei komoly gondolkozás gyümölcsei, melyek ahhoz vannak fűződve, ami az emberben a legfőbb s melyet legnagyobb részt a tapasztalat is megerősít. Nála minden cselekvés és tett a szerint bir értékkel, amint az benne megszilárdult. Soha sem fogja ezért őt gyötörni annak gondolata, ami később bekövetkezik, s arai különben talán zavart okozhatna. Lényeges változtatásokra csak nagy ritkán hajlandó és mig a kisebb javítások iránti figyelmeztetéseket örömest használja fel, addig nem marad hűtlen önmagához sem, minthogy mindez elfogadott ^elvei szerint történik. Fő dolog tehát, hogy akaratunk érdeklődését folytonosan ébren tartsuk, szilárd összhangzó tetteinkben padig készen legyüuk mindig ellenállani bármely félrevezető kísértésnek, hogy elveinkhez hütleuekké ne váljunk. Üdvös dolog, ha az ily kísértésnek nem csak ellenállunk, de egyúttal ellene dolgozunk is. Az ily kísértés oka csak a folytonos változtatás, ingadozás, állhatatlanság iránti hajlamban, vagy lényünk szeszélyeiben, vagy a könnyelműségben, restségben vagy épan szenvedélyeinkben keresendő. Kisdeclovodai és népiskolai tanulmányok. (Megdicsért pályamű.) A természet, az emberiség eme legbölcsebb s legrégibb tanítója, intette s inti az embert az önművelődésre. A megért termés lehulló magva, a földben fejlődésnek induló mag, a parányi növényke fokozatos fejlődése, e praczeszszus lefolyásánál észlelt természeti tünemények, mindmegannyi útmutatói valának az első állat-embernek saját művelődésében. Eien utmutatások folytán, melyeknek ezélszerü felhasználását oly megragadó egyszerűséggel tárta elénk Da Foe Dániel »Robinson Crusoé»-jában, utalva lón a kozdő ember, gyermekei okszerű neveltetésére. A családi elfoglaltságok igénybe vették n szülék, különösen az anya idejét, gyermekei kellő nevelésére nem fordíthatott gondot, igy keletkeztek az első iskolák. Da az iskolák, ámbár soká egyedül voltak úttörői e kezdő nevelésnek, meni elégítették ki teljeeen a műveltebb szülék igényeit; sőt a kevésbé müveitek is érezték a hiáuyt az űrt, mely a rendszeres iskolázás megkezdése előtt mutatkozik. Magok a népiskolák vezetői is érezték a kisdedovók hiányát; mert hÍBzen nekik kellett helyre pótolni azt, mit az aaya elmulasztott. Pedig min denik mulasztott; sokat mulasztott! Igy kattős teherrel küzdve, magok is rajta voltak, hogy kisdedovó intézetek létesüljenek. E nagyon érzett hiány csakugyan megteremtette a kisdedovódát, mely eleiute nagyon kezdetleges volt, működésének iránya a positivitásra éppen semmit sem adott, tisztán csak a nemlegesség azaz az óvás terén maradt. Altmann különben nem volt rosz ember. Legnagyobb baja az volt, hogy daczára katonává lett neveltetésének, ingatlan és határozatlan jellemű volt. E mellett a legkönyelmübb életet folytatta. Csak mióta B^ltekyéknél taztózkodik, viseli magát komolyabban. Béltekynének anyai ágon távoli rokona lévén, Vilmávali egybekelését a rokonok magok közt elhatározták. Ezért fogadta el Bélte kyné vendégül, hogy alkalmuk legyen egymást közelebb ról megismerniök és megkedvelniük. Vilma ugyan nem sokat látszott reá adni; csakis a rokonsági összeköttetésnél fogva tudta megszivelni körében Altmannt. Mióta azonban Kolty ellen boBzút forralt, s Altmannái alkalmasabb embert nem talált tervének kiviteléhez: Altmann kedvezőbb alakban kezdett föltűnni előtte 8 többször és hosszasabban foglalkozott vele. Altmann észrevéven e változást Vilmánál, fokozott erővel kereste az ürügyet, hogy Koltyt maga ellen ingerelje. Már egy egész hét folyt le s Altmann még mindig nem tudott találkozui Koltyval. E késedelem Vilmát nem kis mérvben boszantotta. Koltynak Ilonával való összekelése is közeledett. Vilma már-már félt, hogy boszulatlan fog maradni s Altmannt mindenféle ígéretekkel kecsegtette és ösztönözte: csakhogy mielőbb végezzen Koltyval. Altmannt magát is boszantá már a dolog. Végre megérkezett a kedvező alkalom. Kolty Kálmán egy reggel ugyan is Béltekyék háza előtt haladt el, amidőn ia őt Altman megpillantván : azonnal utánna sietett, hogy elérje, és tervét előkészítse. Kolty Kálmán a közeledő léptek neszére hátra tekintett s bár nem tartozott a gyáva férfiak közé; azért kissé összerázkódott, amint az utána lélekszakadva ügető, eltorzult arczu Altmannt megpillantá. Szemeiből tisztán Korompai gróf Brunczvik Teréz volt az a lelkes honleány, ki hazánkban az első ovódát felállította Nemei lelke sugallatára hallgatva, az akkor már híres Pestalozzit, a kisdedóvás eszmé

:nek hirdetőjét, Deym Josefina grófnővel meglátogatta. Itt kötött barátsagot Pestalozzival, itt lett a grófnő a szerény paedngogusnak hámulója, barátja. Igeként halgatta Pestalozzi minden szivát, s szívta magába a nemeslelkü paedagóg eszméit. Mondják midőn Pestalozzi »UdvszózatáU olvasta fel a grófnőnek, emez áthatva, kőnyet hullatva borult térdre a mester előtti székhez'. E jelenetről Tavasi L íjos megboldogult iglói gymn. tanár s paedigogus így ír »Eoiléklapjában«—: Térdelni látjuk akkor a magyar honleáiyt karjaival székhez támaszkodva s el nem fojtható zokogásai közben könyeket hullatni. Ö-hazánk számtalan gyermeken gondolt, kik vagy egészen neveletlenül nőnek fel, vagy pedig olyan nevelésben részesülnek, amelynek eredmény ere gondolva nem tudja az embsr, a neveletlen vagy n nevelt gyermekeken sajnálkozzék-e inkább, Itt szülemiének meg a magyar hölgy keblébeu oly érzemények, elméjében oly gondolatok, amelyek által hivé és reményié, hogy hazájának ifjú nemzedékét boldogíthatja.« Brunczvik Teréz hazajőve, személyes ismeretségére támaszkodva, előbb a főrangúik körében egész a királyi udvarig hatolva, apostoloskodott a kisdeduevelés érdekében. Hosszú uton nagy fáradsággal József uádor és a fens. főherczegasszony közbenjárásával sí

1! erűit engedélyt nyernie egy kisdedovó iutézet felállítására, mely Budán a Krisztina-városban, édes anyja házában 1828-ik év junius l-én »Angyalkert« név alatt meg is nyittatott. Lassan-lassan terjedt hazánkban a kisdedóvás eszméje. Óvodáink uagyobbmérvü terjedése, lassan-lassan magára vonta a tanügygyei foglalkozók figyelmét, s napi rendre hozta a kérdést: sMennyíbeu hátrányos a gyer mekre nézve az, ht egész 6 éves korukig a szülei háznál tartatnak? Lássuk e kérdéseket közelebbről, A kisdedóvás történetében 2 kort ismerünk, u. m az előkészítő és paedagogia kort. Ez utóbbinak Frőbel Frigyes volt a megalapítója. Ö ugyan is megfigyelte a fejlődő gyermek cselekedeteit, s ezt eszközül hsaználta fel tehetségeinek könyűmódoni fejlesztésére. Czélirányos játékok által nevelte növendékeit; al:ipul vette ama gyermeki ösztönöket, melyeket a fejlődő gyermeki tettvágy hoz felszínre. Hogy eme mutatkozó ösztönöknek tápot adott, — mindnyájan tudjuk — meunyit lendített a kicsinyek fejlődésén ; azonban mesterkélt játékaival túlkapásokba ment, auticipátióra ragadtatta el magát a népiskolákkal szemben; vele együtt követői ÍB. Ebből folyólag szükségesség vált az óvoda és népiskola közti viszonyt megállapítani. Érdekes viták fejlődtek ki, folynak napjainkban is az ovodák létjoga mellett és ellen. Az ovoda és gyermekkert közti különbség csekély, czéljok, t. i. a kisdedóvás, a nevelés, közös. A gyermekkert inkább diva os elnevezés ciak. Annyi igaz, hogy a gyermekkertek hangzatos hirdetményeikkel (a melyekben pedig egy cseppel sincs több való, mint az ovodákban) jobban vonzották a divatos nevelésnek hódoló urakat, igy a gyermekkertek letértek a helyes nevelés útjáról, »Uri gyermekek kertje* jellemző czimmel ruháztattak fel a nép zömének részéről. Folynak a viták napjainkban is. Éppen a közelmúltban fejtett ki Budapest élénk vitát e tárgyban. Az ovódák fenuállásáuak szüksége mellett csoportosult a többség. Nagyon helyeseu. Az ellenpárt azon érzelmekre fektette a fősúlyt, melyek csak az anya közelében, az anya védő szárnyai alatt fejlődnek ki. Tagadhatatlan tény, hogy vannak érzelmek, melyeket a társasnevelés soha sem ébreszthet fel, melyek csak a gondos, szerető anya közelléte fejleszt. Ilyen pl. a ra gaszkodáí is stb. Da az anya bármennyire müveit, odaadó gyermekei nevelésében ; még sem óvhatja meg folyton otthonüllő gyermekét azon apróbb kellemetlenségektől, melyek minden családban, bármily óvatosság mellett is, előfordulnak. Az ily benyomások mélyen vésődnek a gyermek lelkébe. De feltéve, hogy a gyermek szüléi körében folyton csak jót és szépet tanulhat, haszuos-e ránézve a folytonos anyai dédelgetés ? A tapasztalás mutatja, hogy az ily gyeimekak puhák, elkényesztettek. kiolvasta először azt, hogy ő utána siet és hogy nem a legnemesebb érzelmeket táplál szivében. — Uram I Önnel egy kis számadásom van! — Kiáltott^Altmauu Koltyra, amidőn már csak néhány lépésnyi tér választá el őket egymástól. — Nem téved Ön Altmanu ur! — Szólt Kolty, megállva a vele szembe jövővel. — Nem uram ! Ön udvariatlanul viselte magát egy nővel szemben. E tetteért ezennel felelősségre vonom. — Minő jogon teszi ezt ön, ha szabad kérdeznem? •— Amaz összeköttetésnél fogva, amely engem az illető sértett hölgyhöz fűz. — Igen ?! tehát ön a bérencz, aki ez aljas tett végrehajtásával megbízatott?! Ne többet uram I — Szólt Altmann a dühtől reszketve. Szerepem e parezben megváltozott. Az ügy többé uem ama hölgyé, hanem kizárólag az enyém. On uram tudni fogja kötelességét. Isten velünk. — Jól van uram 1 Válaszolt Kolty vissza nyerve nyugalmát. Minthogy mind kettőnk, desőt ama hölgy érdeke is azt kívánja, hagy a dolog titokban maradjon, délután közölni fogom szándékomat levélileg Csak egyre kérem önt. Maradjon ez a mi titkuuk. — Én is erre akartam önt kérni uram! Volt Altmann részéről az utolsó válasz. Még egyszer Isten velünk a mielőbbi találkozásig. Ez után Altmann a bélteki kastély-felé vette útját s oiint aki jól végzett munkát teljesített, elkezdett fütyürészni. Kálmán tovább folytatta útját a mezőn; elgondolkozva a történtek és a történendók fölött. (Folyt, köv )