Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-07 / 6. szám

,NYIRVIDÉ K" nyomtatási költsége fedezetet találjon, másrészt pedig, hogy az azok kiállításával megbízott közegeknek e részbeni fáradsága is kellőleg jutalmazva legyen. Ezeknek előrebocsátása után és figyelmeztetve a törvényhatóságot az 1875. évi XXV. törv. czikk azon rendelkezésére, mely szerint a marhalevelek csak egyes darab marhák részére állíthatók ki, rendelem, miszerint az egyes marhalevél kiállításáért az illető község által 5 krajczár szedendő. Végre kijelentem, hogy a fennebbi dijszabálvozás, ezen körrendeletem vételével, a törvényhatóság hatósága területén azonnal életbeléptetendő; felhiván egyúttal, hogy a közönségnek kellő tájékozása czéljából jelen intézkedést a legkiterjedtebb módon közhírré tenni el ne mulaszsza. Simonyi. (Másolat.) 12635. sz. Földm. ipar- és keresk. tnagy. kir. miniszter. Körrendelet. Valamennyi törvényhatóságnak. Az ország összes törvényhatóságainak meghallgatásával a lólevelek kiállításáért és eladás, átruházás esetében való átiratási záradékokért szedendő dijakat, egyrészt a lóleveleket igénybe vevők anyagi érdekeinek megóvása, másrészt ezen írásbeli teendők végzésére hivatottak méltányos díjazása, de különösen az e részben előfordult visszaélések következtében felmerült számos panasz megszüntetése czéljából egyöntetűen szabályozni óhajtván, ezennel rendelem: miszerint az egyes lólevelek kidlitásáért 5 krajczár, 9.7. átruházás vagy eladáskor a lólevél hátlapjára vezetendő átiratási záradékért pedig 3 krajczár szedendő. Továbbá 1875. évi 4220. számú és a marhalevelek kiállításáért szedendő dijak megállapítása tárgyában kelt körrendelet kiegészítéséül, értesítem a törvényhatóságot, hogy a marhalevél hátlapjára írandó és a tulajdonjognak átruházását bizonyító záradékokért, az átiratási dijat ugy a községi elöljáróságok, mint a vásári bizottságok részére 3 krajczárral állapítom meg. Végre kijelentem, hogy a fentebbi dijszabályozás ezen körrendeletem vételével a törvényhatóság hatósága területén azonnal életbeléptetendő, egyúttal, hogy a közönségnek kellő tájékozása czéljából jelen intézkedést a a legkiterjedtebb módon közhírré tenni el ne mulaszsza. Budapest, 1879. évi szeptemberhó 23-án. B. Kemény. A társadalom föladata. VIII. Az eddig elmondottakból érthetőleg kitűnik) hogy társadalmi életünket reformálni, hogy ugy mondjam újra gyúrni kell. És e tételnél önkéntelenül eszembe jut egy emberi gyarló hiba, amely minden gyökeres újításnál rendesen elő szokott állani. Az emberi gyarló természettől úgyszólván elválhatatlan az a hiba, hogy a legüdvösebb intézménynél is nem azt kérdezi a tömeg, liogv tni az ami javasoltatik; hanem azt, hogy ki kezdeményezi. Ez mindig igy volt, és igen valószínű, hogy kisebbnagyobb különbséggel, ezután is igy fog lenni. Pedig ez a szomorú körülmény már eddig is nem kevés kárt okozott sok társadalmi kérdés helyes megfejtésének. Nem egy szép éj nemes eszme hangzott el a pusztában, ez emberi hiuság-szülte viselkedés miatt. A beteg társadalom érdekében a legmelegebb emberbaráti szeretettel kérem Nyíregyháza város \ értelmiségét, a megyét, a törvényszéket, a városi tiszti kart, az ügyvédi és orvosi kart, a tőke-pénzeseket, a gazda-közönséget, szóval az ész- és vagyon arisztokracziát; tegye meg minden hű fia e városnak és megyének társadalmi kötelességét ön zetlenül, minden utógondolat és mellékszámitás nélkül. Vessüuk vállat a vállhoz, nyujtsunk egyA „NYÍRVIDÉK

1

4 TÁRCZÁJA. A bánfi - hunyadi ekszpediczió. (Mellék-esemény Bem erdélyi hadjáratából.) III. Egyszerre azonban oly valami történt, ami engem is komolyabb aggodalomba ejtett. A lejtő aljáról a honvédek és debreczeni szűrösök ugyanis elkezdtek fölfelé tü zelni a lefelé rohanókra. A már beállott téli est félhomályában, a ködben uszó hold iialvány fényénél, tisztán ki lehetett venoi az egyes kilőtt töltéseket. E tüzelés még nagyobb zavart idézett elő. A nemzetőrök egészen komolyan hitték, hogy az oláhok támadtak meg benőnket éa eszeveszetten futottak szét. A honvédek és debreczeni szűrösök látván, hogy a nemzetőrök, akiket azonban ők is oláhoknak véltek, oly nagy erővel rohannak lefelé, visszavonultak, hogy a völgy ben csatarendbe állva, sorlövéssel fogadják az oláhokat. Mire azonban a nemzetőrök leértek a völgybe, csakhamar észrevették a szerencsétlen tévedést, s a kölcsönös felvilágosítás után a rend ismét helyre állott. Csak a tüzér-káplárt, az ágyút és a lőszeres kocsit nem látták sehol. Természetesen, mert én még mindig a lejtő elején a bokrok ós cserjék közt voltam, keresve az ágyút, amely jóval előbbre járt, mint a lőszeres kocsi. C ak néhány nemzetőr, akiket valószínűleg a rohanók a földre nyomván, csak lassan voltak képesek talpra állani, maradt meg mellettem, hosszas kérésem és felvilágosításom után Hosszas keresés után végre rá akadtunk az ágyura, amelyet egy kiálló szikla bokor-csoportja tartott fen és mentett meg a völgybe való zuhanástól. A tüzéreknek semi nyoma nem volt. A tölténytáskákat és kaQÓczot a földön elszórja találtuk. Csak a velünk volt két szekerész állott másnak minden közügynél, különösen pedig az emlitettem-társulat megalakításánál, segitő kezet. Támogassuk azt ami üdvös, hasznos és nemes magáért az ügyért, tekintet nélkül arra, hogy a főintéző barátunk-e vagy nem. Különösen kövessünk el mindent arra nézve, hogy az értelmiség és a vagyonos osztály minden alkalmat megragadjon a társadalmi meglazult kötelékek megerősítésére,összébb vonására s annak megvalósítására, hogy a személyes kicsinyes érdekek háttérbe szoríttatván, ne legyen előttünk más tekintet, mint amelyet maga az ügy megérdemel. Ha a nyíregyházai társadalom vezérférfiai figyelemre méltatván az e czikksorozatban kifejtett nézeteket és elveket; csak részbea is elfogadják és lehetőleg megtestesítik, megvalósítják azokat: soha méltóan meg nem köszönhető szolgálatot tettek nemcsak az összes társadalomnak, de egyeseknek és családoknak is. Ugy van! A társadalmi bajókon való enyhítés és a jótékonyság ezer- meg ezer művelete mellett, szórakozást adunk egy ily nagyobb méretű társulás által. az embereknek ; nemes üdülést a muuka közben elfáradt kedélynek. A műkedvelői előadások, felolvasások, dalestélyek s más hasonló szellemű öszszejövetelek által elűzzük az unalmat, amely anyi embert kerget naponkint a kártyaasztalhoz, ami az után oly sok családi egyenetlenséget és pénzzavart idéz elő. Frisitsük fel társadalmi életünk álló vizét; fűszerezzük azt a szórakozás nemes eszköze vei; adjunk éltető elemet a napi munka alatt görnyedező erőnek ; villanyozzuk fel a tettre kész idegeket; adjunk alkalmat a szellemi tehetségek kifejlesztéséhez; műveljük, nemesítsük önmagunkat s ez által a társadalmat; öleljük szívünkre kevésbi szerencsés és vagyonos embertársainkat, tegyük könyebbé nekik az életet: hogy haladva a kor lépteivel, elégedettebbek, vidámabbak, boldogabbak, jobbak lehessünk és hogy szeressük az életet. Van még a mai társadalomnak, a sok között, egy nagy igen nagy és fontos horedereü hibája; amelyen segíteni, változtatni hasonlóan magának a társadalomnak kötelessége. E nagy hibája az, hogy egyáltalában nem törődik az egyéni becsülettel, az egyesek erkölcsi érdemeivel. A jót, a becsületest nem méltányolja, nem jutalmazza; a rosszat a gonoszt nem mellőzi és sújtja megvetésével és megrovásával. Oly hiba ez, amely egy magában is elégséges arra nézve, hogy a társadalmak, az allamok az erkölcsi megsemmisülés örvényébe zuhanjanak s elmúljanak a föld sziliéről. Pedig ez a hiba, ez a haj, ez a métely nagyon kezd terjedni napjainkban. Ahol az erényes és becsületes emberek egv sort ülnek a rovott és megbélyegzettekkel; egyforma befolyást gyakorolnak a köz ügyekre, a városi megyei és országos dolgok menetére: ott társadalmi jólétről, a köz erkölcsök nemesedéséről, a közügyek előmozdításáról szó sem lehet; ott csak pusztulás, erkölcsi sülyedés, társadalmi tönk állhat elő. Fájdalom e bajt is sokan ismerjük, káros voltát és veszélyes következményeit belátjuk; de nincs erkölcsi erőnk, nincs lelki bátorságunk szemébe vágni a társadalomnak és az államnak, hogy rosz utou járunk, gonosz játékot üzűnk magunkkal és embertársainkkal: amikor szemet hunyunk a bűnre és erényre egyaránt; amikor kalapot emelünk a csalásból, sikkasztásból, és hamis bukásból meggazdagodott virilisek előtt és lelki ismeret-mardosás nélkül haladunk el ugyanakkor szegény de becsületes embertársunk mellett, akit talán éppen az az általunk megtisztelt virilis forgatott ki ősi birtokából és juttatott szegénységre. Hát nem nyomorult állapot ez!? nem pirulunk magunk előtt az ily képek szemléleténél!? Csuda-e azután, ha az érdemek ily méltánylása mellett, közepes jellemek és tehetség nélküli egyének vergődnek zöld ágra; amig a valódi értelem és érdem, a tolakodók dísztelen csoportjába vegyülni nem akarván; félre vonulnak.a közügyek teréről, a nagy közönség a társadalom nagy hátrányára és veszélyére?! Éppen nem csuda. Innen van azután, hogy sok léha jellemtelen gézengúznak, ha sikerült magát valamely magas állásra feltolnia, első dolga tovább fűzni a bün lajstromát. És ha azután kitűnik a gazság, következik a börtön, vagy az öngyilkosság. Száz példát hozhatnék fel ennek igazolására; de mert ugy is köz tudomásu dolog, tehát fölösleges a bizonyitgátás. E társadalmi félszegségnek egyszerit magyarázata az, hogy bálványozzuk a pénzt, a vagyont következésképp az ezzel bírókat is. Azt nem keressük, hogy miként szerezték birtokukat pénzüket. Az ránk nézve közönyös dolog. Elég ha a gazdagok által kifejtett fénvbei és melegben sütkérezhetünk. Ez veszi el szemünk fényét. Ezért nem látjuk meg szegény, de becsületes embertársainkat; ezért nem éreztetjük megvetésünket a roszakkal a gonoszokkal. Nem mondom én ezzel azt, hogy az egyszer elbukottakat azonnal zárja ki a társadalom kebeléből. De a mások tönkre tételével, a törvényes és emberi jogok lábbal tapodásával felülkerekedett gazokat se dédelgesse kebelén. A két felfogás közt nagy a különbség. Igyekezzék lehetőleg igazságos lenni a társadalom egyesek becsületének mérlegelésénél. És ekkor eleget tett kötelességének és feladatát minden bizonynyal helyesen oldotta meg. (K-y.) M u t a t v á n y Lukács Ödönnek »Nyiregyháza Szabad Kiváltságolt Város Története* C/imú sajtó alatt levő múvéból. III. FEJEZET. Nyíregyháza Szabolos utódja. — Szabolcs leírása — A nyírség birtokba vétele. Kétségtelen tény, hogy Szabolcs bár ma csak ki>ded falu, történeti nevezetességű hely nem csak azért, mivel Szabolcs vezér itt pihent meg először megyénk területéu ; nem csak azért, mivel huzamos ideig főhelye volt az igy nevezett várinegyéuek: hanem azért is, mivel e helyen nevezetes országgyűlések is tartattak, s az Árpádok korában, nem egyszer büszkélkedett ormai felett a királyi zászló. Ennek az ős törtéueti helynek miutegy hagyományosa, örököse Nyíregyháza, mint a megye széknem messze tőlem egy sziklaélen a lovakkal, akik felhívásomra azonnal segítségünkre jöttek. Nagy sokára sikerült az ágyút felhű/.ni és útnak indítani a völgy felé. Még nem értem le a völgyre az ág>uval és a lőszeres kocsival, midőn egy futár jő hozzám s fehzolit, hogy kő vessem a parancsnokhoz. A parancsnokot egy az útszélen álló ház előtt találtam. — Azt hittük, hogy elveszett öcsém ! — E szavakkal fogadott Margitay őruagi. — Hála istennek semmi baj m őrnagy úr! — Feleltem. — Félre értés volt az egé--z. Azonban könyen elveszhettem «o1qí, ha történetesen néhány oláh arra vetődik. — Ebből még nagy baj lehet. — Fejezé be az őrnagy a rövid párbeszédet; mi alatt röviden elmondtam neki a törtéutteket és a szégyenletes zavar valódi okát. Et után Bánfi-Hunyad felé tartottuk lassan csendesen, hogy minél később érjünk a városba; ahol uiár ekkor széltére beszéltek a jól kezdett, de csúfosan v. gzett, ekszpediczióról. A városba érve, természetesen első gondunk volt a katonai kötelességnek eleget tenni, is csak az után mentünk nyugodni. Másnap még ne u virradt meg egészen, .• midőn már egy ordonance ott zörgetett ajtómon. Megér,véu az ordonance-tól, hogy Margitay őrnagy hivat magához, azonnal hozzá kezdtem az öltözködéshez ugy, hogy néhány perez múlva már ott voltam az őrnagy ur lakásán. Dicséretére legyen mondva Margitai őrnagy urnák, nem sokáig kellett várakoznom a bebocsátásra. Amint értesülve lett megjelenésemről, az ajtó azonnal leltárult előttem, és én ott találtam magtmat az őruagy ur elfoadó termében : ah >1 már a kávé és tej hatal masan párolgott az asztalon. (Folytatás a mellékleten.) — Tudom hogy még nem reggelizett; azért kérem, tartson velünk. Csak ekkor vettem észre az adjutáns urat, aki ugyancsak sürgött-forgott a reggeli körül. — Mondanom sem kell talán kedves káplárkám, — kezdé ineg a társalgást az őruagy ur, — hogy tulajdonképen miért hivattam ilyen korán magamhoz. Azt gondolhatja ön, édes fiam, hogy a tegnapi szégyenletes dolgot e perezben talán már tudják Kolozsváron; és hogy holuap már itt lesz a hadbíróság, amely Ítélni fog fölöttünk. Azaz hogy ön fölött uem ; hanem mi fölöttüuk, akik hibánkon kivül oly szerencsétlen helyzetbe sodortattunk. Nagyon természetes, hogy e dologban ön lesz legelőször is kihallgatva ; mint aki egyedül és a legbiztosabban tudja a teguapi szereucsétlen esemény ok-forrását. Moudjou el mindent, amit látott, tapasztalt és észlelt. E tekintetben nem akarok pressiót gyakorolni lelkiismeretére. De mint az életben még járatlan gyermeket, engedje meg, hogy valamire figyelmeztessem. Nevezetesen igen nagy szolgálatot fog tenni a nemzeii ügynek és a magyar becsületnek, ha hűségesen el fogja mondani a többi közt azt is, hogy mikor ön az ágyúval és a lőszeres kocsiv.il leért a völgybe, a csapatokat rendesen felállítva, csatakészen találta. — Erről biztosítom őrnagy urat; mert én valóban ugy találtam a csapatokat. — Igen szép volt öutől, hogy ezt megfigyelte. Ezzel tehát készeu vagyuuk. Most pedig engedje meg édes fiam, hogy kezet szoríthassak önnel és szerencsét kívánjak az okvetleu bekövetkezendő kitüntetéshez, amely önt ez alkalomból érni fogja. — Köszönöm őrnagy ur, én csak kötelességemet teljesítettem. Azt pedig igen könnyű volt, minthogy miudeut láttam és hallottam. És legyen paeggyőződve őrnagy ur, hogy a szives közlés elmaradásá esetében sem vallanék mást, mint amit láttam és tapasztaltam. E rövid párbeszéd és a reggeli elköltése után I