Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-31 / 44. szám

után buzgó imádság epedez százezrek ajakán. (Vörös­marty.) II. »Segits magadon, az Isten is megsegít.* Mél­tóbb közmondással nem foghatnék munkám második ré­széhez, mint ezzel. Ha nem segítenek rajtunk mások: kétségbe esnünk nem szabad. A kétségbeesés nem férfi­hoz illő. Hiszen maga az anya is, kire rá szeretjük al­kalmazni a »gyenge nem« kifejezést, a kenyértörés ide­jén óriássá válik. Kétségbe nem esik még a gyermekét elrabolni akaró oroszlán láttára sem ; hanem elszántan dobja <da magát a sorsnak, hogy gyermekét megment­hesse. Annyival inkább nem szabad nekünk, férfiaknak, apáknak kétségbe esn nk. • Vau még ut, mód, mely a megélhetésre vezet. Ez nem más, mint általános kép­zettségünk tőkésítése. Iparkodjunk az iskolán kivül is kereset képességre, azaz a művészetek valamely ágát, vagy valamely mező­gazdasági szakot, az ipar körébe vágó ismeretet tanuljunk meg ugy, hogy hasznát vehessük. Nincs oly nyomorult falu, melyben mellék jövedelemre ne lehetne szert tenni. Nem czélom e kérdést fejtegetni; azért is hagytam utói­só eszköznek a boldogulásra. De ha másként nem lehet, ez is egy ut anyagi helyzetünk javítására. E fejtegetés czélja nem az, hogy ez alkalommal a selyemtenyósztést, méhészetet, műfaragást, gyümölcs-termelést stb. ösmer­tessem; éppen azért csak példákkal szolgálok, melyek állításom helyes voltát hitelessé teendik. 1. Ösmerek tanítókat, kik zenéből 100—600 frt. mellékjövedelmet produkálnak. 2. A magántanitás mindig meghozza gyümölcsét, különösen a kisebb városokban, hol gymnasiumok nin­csenek ; ily helyeken a zenébeni jártasság, nyelvismeret, rajzolás „igen szép mellékjövedelmet biztosit. 3. Osmerek tanítókat, kik okszerű gyümölcs terme­lésből évenként 50—100—200 frtot mutatnak fel; oly kiterjedt ösmerettel birnak, hogy gyümölcseiknek külföl­dön is piaczot teremtenek. 4. A méhészetből meg épen meg is nevezhetném azt a tanítót, ki itt Nyíregyházán 100—150 frtnyi mézet adott el évenként. 5. A felvidéken van egy barátom, ki műfáragás­ból, lombfürészelésből évenkint 100—200 frtnyi jövedel­met mutat ki. 6. Egy állami tanitó barátom esztergályos müvek­ből (szivarszipkák, gombok, lábak, csapokból) évenként 100—200 frtnyi jövedelemmel dicsekszik. Ilyen foglalkozás számos van még, melyek nem nagy tőke befektetéssel járnak, még is jövedelmezők. Igaz, hogy e foglalkozások szintén fáradságosak, de ha más­ként nem lehet boldogulni, jobb igy, mint sehogy. Mun­kálkodjunk, a munka leghűbb barát. A munka még nem alázott meg senkit. Szerény nézetem szerint a felsorolt utak azok, me­lyek legbiztosabban czélhoz vezetnek. Anyagi helyzetünk javításában nekünk, tanítóknak, lényeges sok tennivalónk van, melyeket előbbi soraimban fejtegettem; dióhéjba foglalva legyen szabad azokat is­mételnem. Tekintsük a nevelést állami ügynek, küzdjünk a mellett, hogy csak a kornak megfelelő jó iskolák bírja­nak létjo^gal, szellemi képzettségünket szélesbitsük ön­művelődés által; ne a szükség, de a hajlam vezereljen pályáinkra; sajátítsunk el minden szakunkba vágó uj vívmányokat; hiladjuok (megválogatva a jót) miudenben a kor szellemével. Legyünk a szó legnemesebb értelmé­ben tanítók, ugy az iskolában, mint az életben; művel­jük a népet; alapítsunk népkönyvtárakat, olvasó-, dal­egyleteket, konyha- s gyümölcskertészetet; tartsuuk nép­szerű s oktató felolvasásokat. Hordjuk lelküuköu a nép­nevelés ügyének előbbvitelét; meleg érdeklődéssel s lel­kesen dolgozzunk tanítói egyleiüukben, támogassuk anya­gi érdekeinket képviselő egyleteket, mint a nyugdijat, árvaházat, Eötvös-alapot. Képesítsük magunkat a mel­lékkeresetekre. Segítsük, támogassuk iskolát fentartó kö­zegeinket. Iparkodjunk jó tanítókká s példás emberekké lenni minden tekintetben. Ha megteszszük kötelességeinket, jogosan kérhetjük méltányosabb javadalmaztatásunkat is. Segítve lesz ügyünkön, ha oly fizetést kapunk, mely mellett nem kell mellékkeresetre szentelnünk minden sza­bad időnket, hogy igy az iskolának élhessünk. E végből: 1. Az állam emelje fel a fizetés minimumát 500 frtra, melyhez a törvényes kellékü lakás, vagy lakás­illeték és konyhakert járul s ezen öszszeg a helyi viszo­nyok szerint emelkedjék. 2. Az alap fizetes minden 5 év eltelte után 5%­nyi kárpótlékkal emeltessék. 3. Javittassék a nyugdij aiap; 30 évi tanítói mű­ködés teljes nyugdij élvezetre jogosítson. 4. Nyugdíjul a fizetési alap vétessék. 5. A nyugdij törvény által kellőképen biztosíttas­sanak a tanitó özvegye és árvái. 6. A hadgyakorlatokra való behívás a legczélsze­rübb időben eszközöltessék. 7. A fizetések pontosan, havi részletekben adassa­nak ki. 8. A fizetés mindenütt készpéuzből, lakásból, kert­ből 8 ne föld, vagy nyers terményekből álljon. 9. A kántorság mindenütt különittessék el a taní­tói állástól. 10. A vallás tanitás a papok, vagy a felekezetek e czélra képzett tanítói által végeztessék. Munkám befejezéséhez segített a Mindenható. Meny­nyiben sikerült e kérdés fejtegetése ? annak leg­hivatottabb bírálói önök, tisztelt Kartársaim. Munkára fel! fogjuuk kezet, közös erővel, ha lassan is, de elfog­juk érni czélunkat. Tántorithatlan erély, SZÍVÓS akarat, vas szorgalom : nem ösmer határt. Munkára fel, hogy miénk lehessen a győzedelem ! Sírnkó Endre. ÚJDONSÁGOK. f A halottak napjának közelgését nem csak a nap­tárból, hanem a boltkirakatokból s a halottak sirhalmaira leteendő koszorúkat tárgyazó hírlapi hirdetésekből is ol­vashatni. Mi minden alkalommal felszólaltunk nem a halottak napjának kegyeletes megUlése, hanem az ily alkalmakkor kifejtetni szokott fényűzés, mondhatni tet­szelgés ellen; ami egyáltalában nincs benső összhaugban a kegyelet igaz kifejezésével. Nem tudjuk, hogy az idei ünuepély mily fénynyel és pompával tartatik meg teme­tőinkben; de bizonyuyal kívánatos volna, hi minél egy­szerűbben folyna az le. Ám tiszteljük elhuuyt kedveseink porait, ez kötelességünk; de ne színből ne divatból, hanem vallásos kegyelettel és ünnepies komolysággal tegyük azt! (§§) A mi igazságügyi palotánkról igen szomorú és leverő hír kelt szárnjra. Azt írják ugyanis a lapok, hogy Kozma Sándor kir. főügyész a napokban Székesfehérvá­rott járván, ott kijelentette volna, mikép az országban tervezett törvényszéki helyiségek építését egyelőre csupán Debreczenben és Székesfehérvárott kezdi meg. E bizony a nyíregyházái törvényszéki épületre s börtöuhejyiségi viszonyainkra nézve nem igen kecsegtotő újdonság. Ugy látszik, hogy Nyíregyházára nézve is beteljesedik az a közmondás, hogy: »Aki sokat markol, keveset szorit.c Ha a börtön építése fölötti tárgyalásoknál a törvényszéki épület kérdése föl nem merül: ma már az uj börtön­épület biztosan fennállana s a mostani börtön-helyiség tisztult alakban jövedelmező állapotnak örvendeue. (§) A nyíregyházai-mátészalkai vasútról azt olvas­suk az » Egyetértésiben, hogy a magy. kir. vasúti felü­gyelőség a magyar észak-nyugati (talan keleti?) vasút igazgatóságának kérelmére, forgalmi indokoknál fogva megengedte, hogy a nyíregyháza-mátészalkai vasút nyír­egyházai állomásán ideiglenes csatlakozás létesíttessék. (!) Lukács Ödön nyíregyházai ev. ref. lelkész és esperes ^Nyíregyháza város történetes czimü munkájának közelebb történt megjelenése alkalmából, a következő értesítést és kérelmet intézi művének előfizetőihez és megrendelőihez. » Kötelességemnek tartom értesíteni a felől a t. előfizetőket s megrendelőket, hogy müvem azon oknál fogva késett ez ideig, hogy időközben, midőn már művem sajtó alatt volt, oly ujab adatok birtokába jutot­tam, amelyeknek fel nem használása müvem érdekében a legnagyobb tévesztés lett volna; s épen ez a körül­mény, mely a műnek értékére emelőleg hitott, idézte elő azt, hogy müvem terjedelme, melyet eredetileg 20 nyo­mott ívre terveztem, 30 ívre növekedett. Tekintetbe véve már az előfizetők csekély számát, mely alig haladja meg a 150-et. ezzel szemben a nagy mérvben felszaporodott nyomdai s kiadási költségeket, melyek az 1000 forintot megütik : mindenki meggyőződhetik afelől, hogy terjedel­mében ennyire megnövekedett müvemet az előre meghir­detett előfizetési árért nem adhatom, ha csak magamat 8 kiadómat anyagilag meg nem 8karom rontani. Ezen oknál fogva a müvet két kötetre kellett osztanom, s az első kötet (18 ív) előfizetési árát meghagyva, a második kötetét (12—13 ív) 1 forintra teszem. Meg vagyok győ­ződve, hogy igen tisztelt előfizetőim e szükség-szülte in­tézkedésemet nem veendik rosz néven. Egy ily irodalmi­vállalatnál maga a kutatás, a szellemi munka rendkívüli gondot, fáradtságot veszen igénybe. Nem kívánhatni a szewőtől, hogy azért, mert a hazai történelemnek hasz­nos szolgálatot tenni igyekszik, a szellemi munkán felül, magára anyagi romlást idézzen. Azon remény biztat tehát, hogy az irodalom pártoló közönség, de különösen váro­sunk tisztelt polgárai, kik előtt lakó földünk sok száza­(Folytatás a. főlapon.)

Next

/
Thumbnails
Contents