Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-12 / 37. szám

F4YÍMVÍDÍ3 Szabolcsvármegye, alispánjától. 8,871. K. 1886. Tekintetes Kállay Zoltán, Kouioróczy Aladár, Erdöhe gvi Barna főszolgabíró uraknak, továbbá Nyíregyháza város polgáruieteréuek és a községek elöljáróiuak. A in. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister 47,735. sz. iutézvénye másolatban, az állatszemléló bizottságok értesítése, tudomásvétel és szabályszerű közhirré tétel végett, kiadatik. Nyiregyházáu, 1886. szeptember 7. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter. 47,735. sz. Valamennyi veszteg-intézetnek és veszteg-állomásnak. Beérkezett hivatalos jelentések szerint, a keleti marhavész rövid idő alatt Romániának három kerületében ütvén ki, az 1880. XVI-ik t. cz. alapján, az egész román határszél mentén, az 1874. XX. t. cz. 13. § ában körülírt szoros határzárt rendelem el. Érről czimet oly felhívással értesítem, hogy jelen reu (leletem vételét és foganatosítását hozzám haladéktalanul jelentse fel. Honi bárczás állatok bebocsátását esetrőlesetre kieszközlendő külön engedélyemtől teszem függővé. Budapesten, 1886. augusztushó 30 án. A miniszter helyett: Matlekovics, s. k. 75. áü. 1886. Szabolcsvármegye alispánjától. (Szolgabírói szám.) Árverési hirdetmény. Szabolcsmegye Tettes Árvaszékéuek 10,655/886. á.ü. számú végzése folytán, a Gégényben elhalt Galgóczy Gyula kiskorúi tulajdonát képező 450 hold tagos birtok, az ahhoz tartozó lakóházzal együtt, f. évi szeptemberhó 19-ik napjának d. ii. 3 órájakor, alólirott hivatal helyiségében tartandó közárverésen, a jövő 1887-ik évi januárhó 1-ső napjától számítandó hat évre, haszonbérbe fog kiadatni; melyre az árverésben részt venni szándékozók azon kijelentéssel hivatnak meg, hogy azou 300 frt. báuompénz letétele mellett vehetnek részt; egyéb árverési feltételeket pedig e hivatalnál bármikor megtekinthetik. Kelt Keinecsén, 1886. szeptember 8. Krasznay Péter, főszolgabíró. 8,703. K. 1886. A járási főszolgabíróknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Borsodvármegye alispánja értesített, hogv lgriczi községben a szarvasmarhák közt a lépfeue; a Kurittyán tanyán Uadvánszky Géza br. tanyáján a juhok között a .léptályog" járványszerüleg fellépett. Ezen körülmény további intézkedés czéljából tudomásukra hozatik. Kelt Nyíregyházán, 1886. szeptember 8. Zoltán János, alispán. 115/886. EB. (vármegyei.) 43,859. szám. Hirdetmény a folyó 1886. évben megtartandó erdőőri szakvizsgák ügyében. Az erdőőri szakvizsgák a folyó évi októberhó 18-káu s az erre következő uapokon Budapesten, Pozsonyban, Iieszterczebányán, Miskolezon, Kassán, Mánnaros-Szigeten, Dsbreczenben, Kolozsvárt, Brassóban, Temesvárt, Zomborban, Pécsett és Szombathelyen a vármegye házában délelőtt 9 órakor fognak megkezdetni és folytatólag megtartatni. Felhívatnak mindazok, kik ezeu szakvizsgát letenni szándékoznak, hogy hiteles bizonyítványokkal felszerelt folyamodványaikat- a vizsgák székhelyére nézve illetékes kir. erdöfelügyelőhöz nyújtsák be. Budapest, 1886. augusztushó 11-én. Földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium. Minthogy az erdőőri szakvizsga Debreczenben való megtartása ez úttal elsőizben let.t a nagyméltóságú földmlvelés-, ipar- és kereskedelemügyi ni. kir. minisztériumtól elrendelve, s ennek Debieczenben való folytatólagos megtartása az ezen vizsgára való jelentkezők számától függ; ennélfogva az erdőőreiket, ezen vizsgára a saját érdekükben előkészítő t. erdőbirtokosok és erdőtisztek, nemkülönben a törvényes minősítést megszerezni óhajtó erdőőrök külön is felhivatnak, hassanak oda, hogy ezeu vizsgára már első ízben is minél számosabban jelentkezzenek, s igy ezeu üdvös intézmény a vidékbeli erdőbirtokosok és az okszerű erdőinívelés érdekében itt jövőre is állandóan fentartható legyen. Az erdőőri szakvizsga bizonyítvány az erdőtörvény 37-ik § ában megszabott ininősitvéuyt nyújtja. Ezen erdőőri szakvizsga leleteiére bocsáttatnak mindazok, kik az elemi népiskolát elvégezték, illetőleg olvasni, irni, és a négy közönséges számmüvelet szerint számolni tudnak, s ezt, valamint azt, hogy legalább 3 évig szakadatlanul erdészeti gyakorlati szolgálatban állottak, hitelesen igazolni tudják, feddhet,len magaviseletűek és 24 ik életévüket betöltötték. A vizsgára engedélyt az a kir. erdőfelügyelő ad, kinek kerületében a vizsga megtartatik. A vizsgálat tárgyát képezi miudaz, mit az erdészeti műszaki segédszolgálat sikeres teljesítésére s az erdőőrnek, a fennálló erdőtörvényben előirt teendőire és jogaira né/.ve, tudni kell. Ezen korláton belől a vizsgálatra és a tanulóknak vezérfonalul ajánltatik Bedő Albert, országos főerdő mesternek „Erdőőr, vagy az erdészet alap vonalai- czimü és az országos erdészeti egyesület által az erdőőrök tankönyvére kiirt pályadíjjal jutalmazott műve. A szakvizsgálatra jelentkezők a vizsgáló bizottsági elnök kezéhez vizsgálati díj fejében 5 frtot kötelesek lefizetni. A vizsgához való előkészülésre ajánlott „Erdőőr" czimü szakköuyv alulírott kir. erdőfelügyelőségnél készletben van s példányonként 3 írtjával megszerezhető Debreczeu, 1886. augusztushó. Debreczeni királyi edöfeüigyelősó;. Az iskolai év küszöbén. II. A tanítót, hivatalos működésében segíteni legelső sorban az iskola-szék vau hivatva. Ennek elengedhetlen kötelessége, hogy a tanköteles gyermekeket a tanév első napjára poutosan összeírva, azoknak névsorát a tanító kezeibe adja. A gyermekeik iskoláztatását elhanyagoló szüléket megintse s ha kell, meg is büntettesse. A mulasztók névsorát, amelyet a tanító meghatározott, időnként kiállítani köteles, elnökével láttamoztatja s a községi bírónak beadja. A tantermet fendbeu tartja, taneszközökről gondoskodik. A tanító fizetését beszolgáltatja. A tauitást éber figyelemmel kiséri. A szorgalmas tanítót védelmezi, a kötelességét nem teljesítőt teendői végzésére szorgalmazza. Az elmondottakból látható, hogy az iskola-szék feladata mennyire fontos. Látható, hogy annak tevékenységétől függ uagy részben a tanítás és auuak óhajtott sikere. Az olyan község vagy egyház, amelynek lakói értelmesek, az iskolaszéket, amelynek elnöke leginkább az illető felekezet lelkésze, a legtanultabb és legszorgalmasabb egyénekből törekszik megalakítani. Vanuak azonban olyan községek és egyházak elegen, amelyek az iskolaszékek megalakítását vagy egészen elhanyagolják, vagy oly emberekből ütik össze, akik mitsem törődnek emez üsy felettébb fontos voltával. Azon iskola-szék, amely tudatlan vagy ami még roszabb, tudákos egyénekből van összeállítva vétkes hanyagságával, félszeg tetteivel mit sem használ a tanügynek; sőt e helyett árt annak. Az ilyen iskola-szék, minősithetlen tétlensége mellett, semmit sem használ a Ieg tevékenyebb tanító igyekezete sem; mert fájdalommal kell beismernünk, hogy a gyermekeit iskoláztatni, ez által annak boldogságát megalapítani nem akaró szülék indoleutiájának megtörésére, nagyon is szüksége vau az iskola-szék segélyére. A hanyag iskola-szék mulasztásai mellett az a tanterem, amelynek tisztának, egészségesnek kell leuuie, hogy az abban látott tisztaságot, rendet a gyermekek magokba szívják, természetűkké váljék, rondaság, ragály terjesztőjévé aljasul, amelyre a nevelés iránt fogékouy ember szégyennel és szánalommal tekint. Az ilyen iskola-szék jogával vétkesen kiván visszaélni, midőn a teendőit poutosan végző tanító felett is omnipotensi hatalmát gyakorolja ; pressiót akar formálni akkor, midőn a neki nem tetsző üdvös és eredményes uj tanmódot kárhoztatja, inert azt megérteni nem képes; e helyett visszaóhajtja a régit, amelyet már elkárhoztatott a haladó kor évtizedekkel ez előtt, mint ilyet, csak a hajdani „mesterek" virágoztatják iskoláikban a tanügy kimondhatatlan veszteségére ! Valóban különösen a falusi tanítókat a köznép, sőt moudbatom, a „hét szilvafások" legnagyobb része is, kisebbeknek tekintik, mint a legcsekélyebb helyzetű más állású embereket. A nagyon is megérdemlett tisztelet és becsülés helyett gyakran kell szenvedniük a tudatlanok ízetlen tréfáit, sértő günyjait, amelyekkel még jobban meg akarják keseríteni az ezeu nehéz és nem méltányolt pálya sovány falatját. De ezért ne a népet kárhoztassuk egészen, magukban a tanítók egy részébeu vau az ok, a hiba, amely e szégyenletes, türlietleu helyzetet teremtette. Mig egyes igyekező, szorgalmas tanító közbecsülés tárgyát képezi; addig hányan vannak olyanok, akik nem bírják lentartani a hivatalukat megillető tisztességet, ronda porba rántják magokkal ezeu szép állás tekintélyét. Sokban nincs meg at önérzet, szolgájává aljasűl egyeseknek, kik egyideig önhaszuukra fordítják engedékenységét, szolgálatkészségét, ezért előbb megtűrik, azután megvetik. Nem elég az, hogy a tanító kifogásolhatlan szakismerettel bír, ma már megkívánja tőle a társadalom, és elég jogosan, az általános képzettséget is, mely őt a müveit körök sorába helyezi, hol köteles tisztelettel, méltó elismeréssel veszik körül. A társadalom ha sokszor helytelenül itél is, de legtöbbször megillető kitüntetésben részelteti az arra érdemest. Töltsék be csak hivatásukat a tanítók, költsék fel a társadalom érdeklődését, legyenek tekintélyesek, amint az hivatalukhoz illik: bizony mondom, nem fog késni az elismerés, amelyre oly uagy szükségük van A haladó kor, kéuyes igényű társadalmi viszonyaink, ma igen sokat követelnek a tauitótól ugy is, mint hivatalnoktól, ugy is mint embertől; amelyet csak ugy válthatnak be, ha súlyt fektetnek önképzésükre. Minden embernek kötelessége az önképzés, de a tanítóknál megélhetési kellék is. Mit tapasztalunk e tekintetben tauitóink legtöbbjénél? Nyugodt lelkiismerettel moudliatjuk, hogy tanító inkát a munkátlanság, tétlenség jellemzi. Panaszkodnak, hogy annyira szegények, miszerint nem képesek beszerezni az önképzés szükséges eszközeit. Vau igazuk, de nem egészen. Láthatják, hogy a tanítók által használt tankönyveket kis részben tanárok, nagy részben ügyvédek, hírlapírók vagy más foglalkozásúak írják, mit teljesíteni a tanítók értei mesebbjeinek egyedül vagy közös megbeszélés után volna kötelességük. Ezzel tisztességes megélhetést teremtenének maguknak, de meg szellemi kincsük is gyarapodnék; a tankönyvek gyakorlati értéke is emelkednék. Különben uem képzelek közöttök oly szegényt, aki naponkint egy-két krajezárt el ne szakithatna például lap megrendelésre, melynek olvasása észrevétlenül művelné őket, fokozná ismereteiket. Vannak tanítók, akik saját és tanitó társaik képzése czéljából gyűléseket rendeznek, hol szakmunkákat olvasnak fel és magyaráznak meg; de legtöbbször a részvétlenség, közöny jellemzi emez összejöveteleket. Ezen sem csodálkozhatunk, ha meggondoljuk hogy tanítóink öuössége miatt éppen az ő, és haláluk esetén özvegyeik, árváik érdekében létesített hasznos intézmények vagy a kezdetnél megszűnnek lenni, vagy örökösen panganak. Ugy látszik, tanitóinkat egy Péterffy Sándor lelkes felszólítása, vagy a Weisz B. takarékossága sem képes te vékenységre, a közjó érdekében tett adakozásra buzdítani. Ismétlem, hogy tanítóink bármily hasznos dologra, közczélra vannak is felhíva áldozat hozatalra, rendesen nyomasztó anyagi helyzetükkel mentik szük-markuságukat. Ha már szellemi munkával nem akarnak segíteni magukon, van ezenkívül is elég eszköz jobb léthez jutásukra. Ha egy kis szorgalmat fejtenek ki, ha nem támaszkodnak egészen csekély fizetésükre: okvetlen javulni fog mostoha körülményük. Az a tanitó, aki a helyett, hogy a tanügy rovására a rusticus pór nehéz munkáját végezné, felkarolja a méh- vagy selyem termelést, élvezettel csinálja a fanemesitést, nem lehet nagyon szegény; különben is saját megélhetésük mellett tanügyi törvényeink is kötelezik ezeknek művelésére őket, amelyekben tanítványaikat kötelesek oktatni. Igazságtalansággal lehetne bennünket vádolni, midőn tauitóink ferdeségeit, mulasztásait, az ezekből kifolyó kedvezőtlen eredményeket tiszta jóakarattal felmutattuk : ha a társadalom velük szemben tanúsított mostohaságát elhallgatnánk. Tény az, hogy eddigi tanügyi kormáuyaiuk megbocsáthatlan hibát követtek el a nevelésügy iránt, midőn a tanítókat a szűkmarkú társadalom akaratára hagyták fizetésük megszabása és kiszolgáltatására nézve, amely őket az emberiség hasztalan tagjainak, mostoha fiainak tekiuté. A csekély fizetés, annak kényszerű behajtatása, a sok kellemetlenség, amely e hivatallal összekötve van, régebben csekély képzettségű, talán más pályát elhagyott egyéneket száműzött e sanyarú hivatalba, akik aztán ugy szolgáltak, amint fizették őket; aminek természetesen a népnevelés keservesen adta ós adja meg az árát. Még a hajdani cinkotai kántor-féle rektorok viselt dolgainak szüleménye az, hogy a mostani képzett tanitók sem részesülnek kellő elismerésben. Átlátta a társadalom, hogy az ez előtti, sőt a mai viszonyok is tarthatatlanok, melyek tanítóinkról hiányosan gondoskodnak, azok helyzetének javításán munkálkodik. Ideje is van már auuak, hogy más nemzetek példájára a magyar kormány, a magyar társadalom eddigi mulasztását helyre hozza az által, hogy ha a tanítóktól a nevelés terén oly sokat vár és követel, dijjazza őket munkásságuknak megfelelőleg. Különösen tanügyi kormányunk első kötelessége az volna, amelyet hiszem is, hogy kényszerülve volna megtenni, ha erélyesen kérné a huszonnégy ezret tevő tekintélyes számú tanitókar, hogy minden községben, illetőleg egyházban fixum fizetés állapíttassák meg pénz értékben, amelyet egyházi adó czimen vessenek ki és hajtsanak be évuegyecienkiut pontosan. Ha jól képzett tanítók lépnek e hivatalra, kellőleg lesznek dijjazva, ami által nem lesznek kénytelenek a maihoz hasonló anyagi bajokkal küzdeni, a társadalom méltányolja őket, jól létük tiszteletet támaszt irántuk: felvirul e hazának tanügye, melytől jobb jövőt várunk. Sípos Lajos. Közigazgatási bizottságból. (Szeptemberhó '•>.) Főispán ur ő méltósága megnyitván az ülést: Olvastatott az alispán augusztus havi jelentése, amely szerént a közigazgatási ügyek menete a rendes keretben mozgott. Bejelenti továbbá az e f. é. augusztushó 28 án Nyíregyházán végbe meot lótenyésztési jutalomdijak kiosztásának eredményét, amely mai számunk ujdonsági rovatában olvasható. Végül kitünteti a jelentés a vármegye közigazgatási pénztárának f. é. augusztushó 31 én történt szabályszerű megvizsgálása alkalmával talált állását. Találtatott a különféle pénztárakban összesen 152,737 írt OlVs kr. Az alispáni jelentés tudomásul vétetett. Előtérjesztetttt a kir. adófelügyelőaek az adófizetés augusztusi állapotára vonatkozó jelentése. E jelentés szerént f. é. juliushó végével feumaradt bátralék kitett 516,691 frt 21'/

a Krt Ehhez számítva az utólagos előírásokat: 8675 frt 52 kr. Lett az összes adótartozás : 525,266 frt 75 kr. Ebből levonva a f. é. augusztushó folyama alatt teljesített befizetéseket (140,938 frt 13 kr.) és törléseket (28.020 frt 14 kr.) összesen 168,958 frt 27 krt. maradt augusztushó végével hátralék: 356,308 frt 45'/

2 kr. Ide számítva a f. é. augusztushó végével hátralékban maradt hadmentességi (18,509 frt 38 kr.) jog-bélyeg-egyeuértéki illeték (192,417 frt 58 kr.) tiszai és nyíri ártéri tartozást (197,593 frt 17 kr.) ég szölődézsma váltsigot (15,319 frt 22 kr.) lett az összes bátralék augusztushó végével: 880,147 frt 81 kr. Jelentést tevő adófelügyelő, amennyiben Nyíregyháza város adóügyi osztálya, a jelenlegi személyzet mellett, biztosítékot nem nyújt arra nézve, hogy a kincstári tetemes követelések behajtásánál kellő eredményt fog felmutatni, kéri a bizottságot, miszerint Nyíregyháza város (Folytatás a mellékleten.)